Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-17 / 212. (2729.) szám

1981 szeptember 17, csütörtök. ^RW5AI-A\AfitoRHIRLA0 i Nyilatkozat Lapunk 1931 február 21-iki 43. számában A Jánjus-ami ujj politikai párt“ cim alatt közlőit cikkünk kapcsán, mollyal Moiháosy János dr. komáromi ügyvéd un becsüi&tö’ben ©értve érezte magát, kijelentjük, hogy az idézett cikk tartalmával nem akartuk Mohá- csy János dr. ur becsületét érinteni, akit semmiféle becstelen eljárással nem vádol­hatunk. A cikk célja a politikai viszonyok kritikája volt, s ezért az említett cikknek valamennyi állítását és kifejező sók ameny- nyiiben Moihácsy János dr. ur becsületét érintik, visszavonjuk. Forgách Géza felelős szerkesztő. Várnay Ernő cikkiró. Naior képviselőt újabb hathónapra itéiték Pozisony, szeptember 16. Megírta a PMH., hogy Major István koiinmunisia képviselő is­mét a bíróság előtt állt egy tavaly május el­sején elkövetett közrendelleni bűncselek­mény miatt. A bíróság tegnap este bűnösnek mondta ki Major képviselőt és hathónaiPi fogházra és 500 korona pénzbírságra ítélte. , i Leipnih Márton bűnössége a biatorbágyi gaz kétségtelen A merénylő a földalatti kommunista mozgalom egyik vezető alakja volt ■— Újabb részletek a borzalmak éjszakájáról Leipnik Márton kommunista múltja A megmenekült »hetedik« kocsi egy utasa elmondja a borzalmas éjszaka történetét A Pesti Napló jelenti, hogy az éjszaka folya­mán a detektívek tizenegy gyanús külföldit kí­sértek a főkapitányságra, ahol azonnal megkezdték'kihallgatásukat. A Magyar Hírlap információi szerint az a két idegen, aki szeptember 13-án repülőgépen hagyta el Budapestet, spanyol állampolgár. A íap arról is beszámol, hogy tegnap a magyar határ közelében letartóz­tattak két német állampolgárt, akik nem tudták kellően igazolni magukat. Ezeket is Budapestre hozták. Nemzetközi akció induH a vastsíi merényletek elhárítására Amsterdam, szeptember 16. Majdnem va­lamennyi európai állam illetékes tényezői megállapodtak, hogy Amsterdamban közös konferenciára ülnek össze, amelyen megbeszélik a politikai cél­zatú merényletek elleni együttes védeke­zés módozatait. A konferencián a vasutigazgatóság, a közle­kedési minisztériumok s a, rendőri hatóságik vesznek részt. tokát, amelyeknek birtokában Leipnik köny- nyen érintkezésbe léphetett a Budapesten szervezkedő kommunistákkal, Schillinger László társaival. A budapesti szervezkedésről Leipnik ál­landóan informálta a bécsi központot. Budapesten megismerkedett egy Alfonz álne­vű kommunista agitátorral, akinek utasításá­ra a magyar országi szervezkedés iratait a la­kásán rejtette el. A rendőri nyomozás adatai szerint Leipnik még a leventékhez s a Zrínyi Bajtársi Egye­sületbe is beférkőzni igyekezett és ott is pró­bált szervezni, — ez azonban nem sikerült. Leipnik Mártont annakidején a rendőrség társaival együtt letartóztatta, de 1828 decem­ber 17-én szabadlábrahelyezte. Leipnik azon­ban megszökött' Magyarországról, úgy hogy a főtárgyaláson már nem is volt ott. A törvény­szék Leipniket in contumaciam ítélte el. A fanatikus agitátor azóta külföldön tartóz­kodott és hosszabb időt töltött Prágában, továbbá Szlovenszkó nagyobb centrumaiban is. Megfordult Pozsonyban és Kassán is. Sajtóbrigantizmus Budapest, szeptember 16. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Illetékes he­lyen a legnagyobb felháborodással fogadják a bécsi Arbeiter Zeitung és az Aibend című lapok megállapításait, hogy Biatorbágyon nem történt robbanás, mert az említett lapoknak állítólagos szemtanuk elmondották, hogy nem hallottak robbanást. A két lap azt állítja, hogy a robbanás meséjével a katasztrófa igazi okát akarják eltussolni Magyarországon. Az Abend valószínűnek veszi, hogy csak a sínek csavarjait lazították meg. A, magyar sajtó reméli, hogy az osztrák hatóságoknak módjukban lesz válaszolni az ilyen gálád be­állításokra. Budapest, szeptember 16. (Budaipesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A rendőrségi írásszakértők ma délelőtt összeültek és való­ságos konzíliumot tartottak a biatorbágyi pokolgépes merénylet színhelyén talált cé­dula ügyében. Megállapították, hogy a cédula írása és Leipnik Márton, a me­rénylet elkövetésével gyanúsított vasesz­tergályos írása nemcsak hasonló egymás­hoz, hanem teljesen azonos a két Írás. Eszerint Leipnik bűnössége a pokolgépes merényletben kétségtelen. A rendőrség még két biztosnak látszó nyo­mon halad Leipnik bűntársai után. A rendőr­ség felhívást intézett a közönséghez, amely­ben felkér mindenkit, hogy aki támogatni tudja munkájában akár azirányban, hogy a kritikus időben autót vagy motorkerékpárt látott a halár irányában robogni, akár tud ar­ról, hogy a kritikus időben a határállomáso­kon gyanús ember ment át, vagy pedig köz­vetlenül a merénylet napján vagy a követke­ző napokon valaki hirtelen és nyomtalanul eltávozott a lakásáról, jelentse a főkapitány­ságnak vagy pedig a csendőrségnek. Győr, szeptember 16. Az itteni rendőrségen jelentkezett egy K. G. magántisztviselő, aki elmondotta, hogy szombat este húga a korzón hallotta, hogy a bécsi gyorsvonat ellen me­rényletet követtek eh Mosolygott a híren, ké­sőbb azonban mégás érdeklődött és semmit sem hallott erről. Szombatról vasárnapra vir­radó éjszaka megtörtént a katasztrófa. Nyom­ban jelentkezett a rendőrségen és elmondot­ta a dolgot. A nyomozás adata szerint a győri kommunista sejtrendszer okvetle­nül tudott a merényletről, amiről valamelyik kommunista a korzón be­szélgetett. Budapest, szeptember 16. Az elmúlt éjsza­ka a rendőrség három kommunistát állított — Epekő-, vesekő- és hólyagkőbetegek, valamint azok, akik hugysavas sók tulszapo- rodásában és Részvényben szenvednek, a ter­mészetes „Ferenc József“ keserüviz haszná­lata mellett állapotuk enyhülését érhetik el. Az orvosi gyakorlat számos kiváló férfia hosszú megfigyelés alapján megállapította, hogy a Ferenc József viz biztos és rendkívül kellemesen ható hashajtó s ezért sérvbajok­nál és prostatabetegségeknél is ajánlják. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. elő. Biaiorbágy környékén ugyanis két turis­tát láttak a merénylet előtt és a rendőrség ezen a nyomon is igyekszik előrejutni. Budapest, szeptember 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A szer­dai nyomozás legfontosabb eredménye az, hogy bejelentették a rendőrségen, hogy Leipnik Mártont a robbanás előtti napon, pénteken Budapesten látták. Bűntársai is voltak a bomba- merénylet gyanúsítottjának? Budapest, szeptember 16. A Pester Lloyd értesülést közöl arról, hogy a biatorbágyi merénylet ügyében folyó nyomozás tegnap a késő esti órákban újabb fordulatot vett. Meg­állapították,-hogy a bombamerénylettel alaposan gyanúsítha­tó Leipniknek bűntársai lehettek. Ezeket elsősorban barátai között keresik és a rendőrség már talált is ezirányban egy támpontot, amikor tudomást szerzett arról, hogy Leipnik egyik barátja Biatorbágyon lakott és csak a legutóbbi időkben távozott el a községből. A pokolgépes merénylet napja táján ismét felbukkant a faluban, de csak rövid ideig látták a faluban és másodszor is ismeretlen helyre távozott. Egy soffőr a rendőrségen fontos közléseket tett, elmondva, hogy a merénylet napján egy idegen jelent meg a garázsban és autót akart bérelni csehszlo­vákiai utazásra, amikor azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a vi­teldijat előre, készpénzben kell megfizetnie, nem kötött üzletet. A rendőrség azonkívül megállapította, hogy a pokolgépnek csak az ekrazitja és a kap- szlijai külföldi gyártmánynak, a többi al­katrész magyar származású és azokat Bu­dapesten vásárolták. Amennyiben tehát tényleg Leipnik követte el a pokolgépes merényletet, úgy a tettesnek előzőleg Budapesten kellett tar­tózkodnia és ottani barátaival állította ösz- sze a pokolgépet. Különösen ezen a vágányon haladt teljes gőz­zel a rendőri nyomozás és állítólag máris meglepő eredményekre vezetett. Az éjszaka folyamán a rendőrség többeket letartóztatott és őrizetben tart. Budapest, szeptember 16. Leionik Márton a nagy Schillingerdéle kommunista bűnügy hetvenedik vádlottja volt 1905-ben született, vasesztergályos segéd. Annakidején Lándor Bélával, Soherek Kon.rádd.al és a földalatti kommunista mozgalom vezetőivel tartott fenn összeköttetést, ő volt néhány évvel ezelőtt az ifjúmunkások kommunista megszervezésének egyik vezetője. 1924-ben Leipnik Márton Parisba utazott, ahol belépett a C. G. P. U. nevű kommu­nista szervezetbe. László nevű bátyja révén Parisban sikerült a kommunista vezérekkel találkoznia, majd a francia fővárosból Becsbe ment. Itt Kellő kommunista agitátor a Rote Hilíe szerkesz­tőségébe és szervezeti helyiségébe vezette be a fiatal kommunistát és Leipnik vállalkozót a magyarországi kommunista mozgalom meg­szervezésére. A rendőri nyomozás megállapította, hogy Ignác bécsi kommunista agitátortól száz pengőt kapott Leipnik, hogy utazzék Budapestre, itt lakást vegyen ki és fogjon hozzá a szerve­zéshez, lépjen érintkezésbe az itteni sejtek­kel. Megbeszélték azt is, hogy Leipnik, amint Budapestre érkezik, azonnal közli a bécsiek­kel azt a címet, amelyre a becs: kommunis­ta központ üzeneteket és pénzt küldhet. Budapestre érkezése után Leipnik Halász Pálnak jelentette be magát, Halász Pál néven váltotta ki munkaköny­vét is. A bécsi központnak azonban nem a lakását jelentette be címéül, hanem Láng Péter Bu­dapest 72-es postahivatal, Poste-restante. Bu­dapesti lakását egyébként sűrűn változtatta, hogy minél nehezebben lehessen a nyomába kerülni. A bécsi központ Leipnik rendelkezésére bo­csátotta a nemzetközi kommunista jelmonda­Budapest, szeptember 16. Rácz József bécsi műegyetemi hallgató, aki szombat este Becsbe indult, hogy ott egyetemi tanulmányait folytas­sa, a hetedik kocsiban utazott, abban a kocsi­ban, mely megállóit a hat leszakadt vágón után, s amelyet csak néhány centiméter választott cl a halál meredélyétől. A Pesti Napló munkatár­sának elmondotta borzalmas élményeit. A hetedik*kocsi! — Írja a Pesti Napló. — Az, amelyik megállott a hat leszakadt vágón után, amelyet csak néhány centiméter választott el a halál meredélyétől. Közönséges harmadosztályú kocsi — egy szempillantás, isteni véletlen! — és értékesebb, drágább lett a legfényüzőbb háló­kocsinál is. Szemben ülök egy utasával, Rácz József bécsi műegyetemi hallgatóval, aki szom­bat este Becsbe indult, hogy ott egyetemi tanul­mányait folytassa. Beszél. Gondolatai rendszertelenek, válaszai idegesek, mert még mindig az éjszaka rémképei rajzanak szemei elé. — Négyen ültünk a harmadik osztály szaka­Tátraié Maffián (Táira-Matlárháza) klimatikus gyógyhely, 920 m. magasságban 20 százalékos őszi kedvezmény. Pros­pektust kívánatra küld az Igazgatóság ______ szába n. Mikor a Keleti pályaudvaron felszállot­tam a vonatra, fogalmam sem volt róla, hogy a hetedik kocsira szállók. Most már tudom, nagyon megtanultam! Menetirányában az ablak mellett ültem, velem szemközt egy 10 éves leányka szu­nyókált, másik oldalon az ajtó mellett az’ apja üldögélt, a mellettem levő sarokban pedig az anyja. Románok voltak, akik Budapesten át Né­metországba igyekeztek, hogy ott állandóan letelepedjenek. Egy ideig elbeszélgettünk, azután lehúztuk a lámpaernyőt, én a kékes fényben egy ideig olvasgattam. Utravaióul egy úgynevezett könnyű német regényt: „Vier Mánner, eine Frau“ vittem magammal. Amikor lehúztuk a lámpaernyőt, tréfásan még azt mondtam úti tár - saimnak: — Jóéjszakát, amennyire lehet! Egy órahosszat mehettünk és plédemet éppen fejem alá akartam tenni, amikor heves lökés riasztott meg. Robbanást, vagy másfajta zajt nem hallottunk, csak két irányból jövő rántást és lökést érez­tünk. Mintha előre és oldalt dobtak volna egy­szerre. Az asszony sikoltva ugrott fel helyéről. — Az Istenért!... mi történt?... A gyerek! — kiáltotta — a férfi pedig azt ordította: A vészféket! Egy pillanat századrészéig arra gondoltam, ho.gy mit kellene tennem és éppen olyan gyorsan döntöttem, hogy legjobb, ha nem mozdulok, ha semmit sem teszek, mert nem tudom, hogy mi történik. A vonat megadott. Az asszony tovább jajgatott, bár a leánykának semmi baja se tör­tént. A férjével együtt igyekeztünk megnyugtat­ni, hogy ne féljen, a vonat áll és kívülről nem hallatszik be semmiféle zaj. És csakugyan, oda- kinn, közvetlenül a kocsi mellett halálos csen­desség honolt, fogalmunk se volt, hogy mi történt és egy csöppet sem voltam izgatott A mellettünk levő kocsiszakaszból sápadtan tá­molyogtak ki az utasok s kérdezték: — Mi történt? — A folyosón álltunk, kinéztünk az ablakon és legnagyobb meglepetésemre az ablakra majd­nem merőlegesen egy híd korlátját láttam, és ebből azt következtettem, hogy a vonatunk ki­siklott, nekiment a korlátnak és azt kissé kitolta a helyéből. Odalenn sötétség volt, de a sötétségen túl a mélységben megvilágított kocsikat láttam feküdni. Akkor eszméltem ar­ra, hogy borzasztó szerencsétlenség történ­hetett A közvetlen előttünk levő hatodik kocsit nem is láttam, ez sötéten és holt néma­ságban hevert a meiedély oldalán. Óvatosan kimásztunk kocsinkból, le akartunk menni a, megvilágított kocsikhoz, pár lépést ha­ladtunk is lefelé, de a föld csúszós, .vizes, raga­csos volt, cipőnk tele lett sárral és csak akkor vettük észre az előttünk felborult hatodik kocsit, egy háló­kocsit, amely ferdén feküdt és belőle egyetlen hang sem hallatszott ki. , Messziről, a többi kocsiból kiáltás, nyöszörgés hangzott felénk. Vissza kellett fordulnunk,.mert- a felfordult hálókocsi, amelynek kerekei felfelé állottak, eláUitotta az utat és olyan vaksötétség volt, hogy nem mehettünk tovább. Különben is céltalan lett volna minden lépés, mert odalennn egyik kocsiban a másik után elaludt a világosság. A Lehetetlen volt lejutni. A sínek mentén vasuta­sok tűntek fel apró lámpásokkal, de a kevés és gyenge lámpa fényét elfojtotta a sötétség. Az el­ső pillanatokban össze-vissza zaj, zűrzavaros cso­portosulás, rendszertelen fel-alá futkosás támadt. Lentről és a sínek mentéről azt kiáltozták: — Lámpát! Lámpát!... Segitség!... Hol van a MÁV? ... Csendőröket!... — És az éjszakában, lentről, lámpással, szer­számokkal a közeli községből emberek tűntek fel,-ők jobban tudták mint mi, mi történt, mert nekünk sejtelmünk sem volt arról, hogy a hidat felrobbantották. Mi C6ak azt láttuk, hogy a hid korlátjának egy része ki van 6zakitva és vasda/- rabok lógnak a mélységbe. Azt hittük, hogy a vonat kisiklott. Vasutasok jöttek fáklyákkal, csendőrök cirkáltak a sínek mentén és a fák­lyák világa mellett végre lemerészkedtünk a. húsz-huszonöt méteres mélységbe. Odalenn rette­netes kép tárult elénk! Az összelapitott és {elfor­dított vasúti kocsik! Halottakat, sebesülteket még nem láttunk. Most bontották ki őket, mint a szardíniákat a dobozból. A községből érkező emberek felmásztak a kocsikra és felülről, oldal­ról csákánnyal próbálták felihasitani vastag fa­lait, hogy úgy mentsék m$g a sebesülteket, vagy hozzák ki a halottakat. Felettünk a felszakltottt hid. Odalenn autók érkeztek Pest felől, búgó szi­rénával megjöttek a mentők, * rendőrök, pa-

Next

/
Thumbnails
Contents