Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-17 / 212. (2729.) szám

üJJ1'\ Ma! számunk 12 olcral X. évf. 212. (2729) szám Csütörtök > 1931 szeptember 17 Előfizetési ír. évente 300, félévre 150, negyed* évre 76. havonta 26 Ki; külföldre ■■ évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kft. H képes melléklettel havonként 2.50 Kft-val több Ej^yes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2, -Kt A szíovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYi LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőségi Prága 11* Panská ullce 12. U. emelet. Telefon 30311. - Kiadóhivatal; Prága (L Panská alléé 11 III emelet Telefon 34184 6ÚRQÖNYOM HÍRLAP PRAHA A választásik jelszavas Az atlanti flotta lázong Irta: Flelscltmann Gyula dr. . A köztársaság megalakulása óta mi már jó egynéhányszor választottunk. Háromszor a parlamentbe, egyszer a nagyz-supákba, kétszer a járásokba, egyszer a tartományba és most harmadiz'ben a községi képviselőtestületekbe. S ha a jóslatok beválnak, akkor tavasszal megint lesz szerencsénk egy választási kam­pányhoz a parlamentbe. Mindenki igazat fog ne­kem adni abban, hogy ezek az örökös választá­sok kezdenek az idegeinkre menni s pedig úgy a választóknál, mint a pártszervezeteknél. Nem lehet ezt bírni se munkával, se pénzzel. És minél többet választunk, annál inkább rá­jövünk arra, hogy semmiféle választásnál nem lehet megoldani a mai idők súlyos problémáit. Nem funkcionál a parlament, nehezen döcög­nek •tartományok, életképtelenek a járási ön- kormányzati szervék és e napokban állapította meg a prágai polgármesterértekezlet, hogy a jelenlegi közigazgatási rendszer csődbe juttat­ta a városokat. Súlyos kifogások hangzanak el az egész mai választási rendszer ellen, amely egy áldtalan párturalmat vezetett be és meg­rontotta az egész közéletet. Amíg az első választásoknál zsúfolásig meg­teltek a gyüléetennek és reménységgel telve mentek a választók az urnákhoz, addig most megcsappant hallgatóság, előtt beszélnek a szó­nokok és közönyösen várják az emberek a választásokat. A legtöbb pártnak nincs is, vá­lasztási programja. Számtalanszor elhangzott követelések, Ígérgetések, biztatások és fenye­getések, ez a legnagyobb pártok egész arze­nálja. Kopott, szegényes, hétköznapi Égy hatna még —- a csoda. De a csoda, amely egyszerre minden rosszat eltüntetne és mindenkit boldoggá, elégedetté tenne, — nem jön. Ezt már mindenki tudja. Nem változik meg semmi, nem jönnek uj tehetségek, uj nagyságok. Minden megy a régiben, legfel­jebb néhány hely cserél gazdát. Ez nem defetizmus. hanem a rideg valóság. Ha valami újat akarnánk, valami különbözőt a maitól, akkor olyan mélyreható rendszer- és törvényváltoztatásra volna szükség, amit a mai merev bürokratizmustól és a pártharcokban tel­jesen felőrlődött parlamenttől nem igen lehet várni Ilyen rendkívül nehéz és kedvezőtlen viszo­nyok között fognak lezajlani a községi válasz­tások, amelyeknek főleg közigazgatási, ön­kormányzati és financiális szempontból meg van a maguk nagy jelentősége. Hyen fullasztó atmoszférában kell végig küz­denie a szíovenszkói magyarságnak a választá­si kampányt. Ne áltassuk és ne ámítsuk önmagunkat. Az általános válság — amely ma órszágokra és nemzetekre ránehezedett 6 amely itt minálunk is egyre jobban érezhetővé válik, — nem ke­rülte ki a szíovenszkói magyar kisebbséget sem. Nem vagyunk kivétel, sőt minálunk a viszo­nyok adottsága következtében ez még fokozot­tabban érezhető. A magyarság rettenetesen szenved az általános gazdasági nyomorúság miatt s mi is egy nagy politikai, társadalmi, lelki kríziseken megyünk most át, amit nem le­het és nem szabad eltitkolni. Ezer és ezeT probléma, számtalan súlyos megoldásra váró kérdés áll előttünk, amelye­ket nem lehet, hangulatos, színes választási beszédekkel megoldani, hanem csakis minden magyar erő megszervezésével és szisztematikus munkával, amelybe mindenkinek bele kell kap­csolódnia. Csak véletlen, hogy a fordulópont a községi választások idejére esett. De mindenki, aki tisz­tán Iát, figyelemmel kiséri a világ eseményeit, és akinek szivén fekszik a mi magyar kisebb­ségünk jövő sorsa, kell, hogy belássa, hogy a változott, nehéz viszonyokkal nekünk is szá­mot koll vetnünk. Bennünket naponta súlyos, mérhetetlen veszteségek érnek gazdasági, poli­tikai, társadalmi és különösen kulturális téren. A közélet fórumán mindig kvesobben .mara­dunk, a lelki össze tartó zás érzete egyre lazul, nj generáció nő fel, amely minden beszéd és Elégedetlenség az angol tengerészek — A zsafdredukció kivetfeezményei — Veszedelmes le'easégek a matrózok kiiitt London, szeptember 18. Az United Press jelentése szerint az angol atlanti flotta egyes hajóin kitört elégedetlenség veszedelmesebb, mint az első pillanatban látszott. A zavargá­sok vasárnap este kezdődtek. A skóciai In- vergordonban hétszáz matróz gyűlést tartott, a tengerész kantinban és állást foglalt a bér- redukcioa ellen. Az uj kormány ugyanis a tengerészek zsoldját is megknrtitotta. Az ülés rendkivül ingerülten folyt le s utána olyan jelenetekre került a sor, amilyenek még soha nem fordultak elő az angol flotta történeté­ben. A matrózok összetörték a kantin abla­kait és a „Vörös zászló" cimü angol kommu­nista dal hangjai mellett vonultak vissza ha­dihajóikra. (Az angol kommunista indulót az ismert német 0 Tannenbaum dallamára kell énekelni.) Jólinformált körök szerint a flotta legény­sége vonakodott a kikötőből kifutni és köve­telte, hogy azonnal teljesítsék kívánságukat. Hétfőn a tengerészek nem dolgoztak. Kiültek a fedélzetre, aludtak, kártyáztak és énekeltek. Este, amikor a tisztek kiadták a parancsot a lámpák eloltására, a parancsot nem ieljesi- tették és tovább is a fedélzeten maradtak, ahol éltették a szovjetet és forradalmi dalo­kat énekeltek. Az inyergordoni zendüléstől függetlenül R»syíhban is gyűlést tartottak a matrózok. $75 tengerész határozatot fogadott el. amely­ben követelik a zsoldcsökkentés azonnali visszavonását. A határozatot átadták Boyle kapitánynak, az írón Buce parancsnokának. Állítólag a torpédóüldözők legénysége csatla­kozott a zendüiőkhöz. Kedden valamennyi hadihajón megtiltották a szárazföldre való kiszállást Az angol lapok külön kiadásokban számolnak be az eseményekből. A tisztek kedden beszédeket intéztek a legénységhez és megígérték, hogy a kívánságoknak eleget tesznek. Ezzel a hangulat lecsillapodott. Chat- hanban és Devonportban a nyugalom hama­rosan helyreállt. Tonkinson ellentengernagy, az atlanti flotta főparancsnokának helyettesé néhány tiszt kí­séretében Londonba utazott, hogy utasítást kérjen a flotta központi vezetőitől. Az atlanti flotta körülbelül negyven hadihajóból áll és a matrózok és a tisztek száma tizenhatezer. A munkáspárti ellenzék egyik képviselője a közeli napokban az alsóházban kérdést intéz az admimlitás első lordjához az atlanti flotta lázadásának ügyében. Paris, szepíemuer 16. A Maiin értesülése szerint az angol admiralitás arra kérte az angol lapokat, hogy hivatalos kommünikénél egyebeket ne közöljenek az atlanti flotta lá­zadásáról. Jólinformált körök szerint a zen­dülés rendkivül komoly jellegű volt. A Jour­nal tudósitója ugyancsak megerősíti ezt a hirt. A zendülés több helyen egyszerre tört ki és a plymouthi matrózuk is csatlakoztak a renitens tengerészekhez. London, szeptember 16. Az admiralitás hi­vatalos kommünikéje szerint az atlanti flotta őszi gyakorlatai a zendülésre való tekintettel egyelőre elmaradnak. Ugyanakkor a lordok elhatározták, hogy vizsgálatot indítanak az atlanti flotta lázadásának kivizsgálására. Kisebbségi vita a ssépssbvetség hatodik bizottságéban A kisebbségi petíciók száma haiaimas mértékben gyarapodott — „Az iái nem alkalmas'* - Apponyi diplomatikus felszólalása — Briand elutazott Gent$il Genf, szeptember 16. A népszövetség ha­todik bizottságának mai ülésén a kisebbségi kérdés szerepeit napirendem. Curtius <lr. nagy beszédet mondott, amely bem megálla­pította, hogy a kisebbségi petícióik terén kö­vetett eljárás némileg megjavult, mindazon­által még most is óriási hibák vannak az ügyek elintézése körül. A kisebbségi kérdés egyáltalán nincs megoldva, amit Curtius dr. a népszövetséghez érkezett petíciók számá­val kívánt igazolni. Mig az előző népszövet­ségi évben összesem 57 kisebbségi petíció ér­kezett a népszövetséghez, addig most 204. Ebből a számból 53-at elfogadtak, a régi 31- gyel szemben. Az elmúlt évben 38 ülésem foglalkoztak a kisebbségi petícióikkal, mo«t 66 ülésen. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a probléma továbbra is égető marad. Curtius dr. ezekután a petíciókkal való el­bánás publicitásának hiányára mutatott rá éis követelte, hogy az eddigi helyzeten vál­toztassanak. A jelem pillanat ugyan nem al­kalmas a kisebbségi kérdés felhánytorgatá- sára, merít a világ sok más és még kompli­káltabb üggyel foglalkozik, de a kisebbségi probléma sem mellőzhető, mert Európa bé­kéje függ tőle. Curtius után Ghika román külügyminiisz- teT emelkedett szólásra, aki a kisantantáila- motk régi nyilatkozatára hivatkozva kijelen­tette, hogy a kiisantant ez évben nieim hajlan­dó résztvenmi a kisebbségi vitában. x Apponyi Albert gróf magyar delegátus rendkivül diplomatikus módon felelt Ghika merev visszautasítására. Az idő tényleg nem alkalmas arra, hogy a népszövetség a ki­sebbségi problémával részletesen foglalkoz­zék — mondotta — mindazonáltal kérnie kell, hogy a tanács fogadja el Curtius dr. in­dítványát és javítsa meg a petíciók nyilvá- notsságrahoza talának eljárását. Ez a mini­mum, amit akadály nélkül meg lehet valósí­tani. Apponyi után Beaubíen kanadai delegátus nyilatkozott és kijelentette, hogy a kisebbsé­gi kérdés nem tisztán európai ügy, úgy hogy a népszövetség mellett létesítendő állandó kisebbségi bizottság megteremtése elscren­néhány kevés kivétel dacára sokban különbö­zik a régitől. Mit soroljam fel a megdönbetetlen érveket, amelyeket egy kötetbe lehetne összefoglalni? A mi választási propagandánk alaphangja az őszinteség kell, hogy legyen. Med kell mon­danunk a mi magyar népünknek, — de különö­sen a- félrevonuló magyar intelligenciának — hogy elérkeztünk sosrsunk fordulópontjához. Ne várjanak csodákra, ne ámítsák magukat azzal, hogy ez a mostani, vagy egy későbbi kormány itt belátható időn belül olyan politi­kát, fog inaugurálni, mellyel rózsás viszonyokat teremt a mi magyar kisebbségünknek. Ma már az uralkodó többség jövője is meglehetős sö­tét és vigasztalan. Hát még a mienk, akik iga­zán magunkra, vagyunk hagyatva. Éppen azért, ma van itt a. legfőbb ideje an­nak, hogy a magyarság politikailag egységes legyen. Csakis az a nemzet, vagy társadalmi osztály bir értékkel és súllyal, amelyik szerve­zett. És annál nagyobb ez az erő és érték, mi­nél tökéletesebb a szervezettség. Rekriminálni lehetne, — de erre most nincs idő. A válságtól megviselt és súlyos időket élő magyarságnak ki kell állnia ezt a mostani választási tüzpróbát is. A városokban és községekben nem szabad feladni a poziciókat. Ha a községi választásoknak a történelmi országokban talán nincs is oly nagy politikai jelentőségük, de nálunk és reánk nézve igen is jelentősek. Itt, éles szemekkel vizsgálják és figyelik, hogy nem csappant-e meg a magyar nép életereje, nem bomladoznak-,e szervezetei, nem gyöngül-e ellenállása. A nagy kérdésekre talán nem lesz .közvetlen hatása a községi választásoknak, bár könnyen maguk után vonhatnak egy parlamenti krízist és uj nemzetgyűlési választásokat. A cseh nép politikai iskolázottságát az ön­kormányzati életben szerezte meg és itt fejtett ki nagyszabású nemzeti munkát. Ma nekünk sem áll rendelkezésünkre más, mint ez a terület. Ezt tartsuk meg magunknak és ne adjuk ki a kezünkből. Ezekre a pozíciókra küldjünk bátor, f erinces, meg nem alkuvó, tehetséges embere- et. Mindenki nem lehet pártvezér, mindenki nem lehet törvényhozó, mindenki nem lehet ünne­pelt nagyság. Kellenek önzetlen, népüket sze­rető, ideális lelkű emberek a kisebb pozíciók­ban is, mert a magyar kisebbség élete nem egyesek vállain nyugszik, hanem az egész né­pen, annak minden egyes tagján, intellektue- len, munkáson, polgáron, földművesen. Ezt értse meg, ezt lássa be mindenki ma, a községi választások előtt s a legsúlyosabb vi­lágválság idején, amelyet ma átélnek Európa, összes népei és azok között különösen a ma­gyarság.

Next

/
Thumbnails
Contents