Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-09 / 180. (2697.) szám
2 rázni, hogy hol van a becsületes. igazi megöl - dáe nyitja. Siketek a fülek, önzésükben ferdo- lálásuak a szemek s az orrok is csak akkor csavarodnak félre kissé, amikor Szlovensz'kó- ról nagy égés-szagokat hoz a szél. És elvégre Szlovenszkón csak önmaga Szfo- venszkó segíthet. Egyedül csak önmaga harcolhatná ki azokat a becsületes és méltó életfööté- t. ele két, amelyek a kivándorlás problémáját is lecsökkentenék mai szédületes magasságából a normális szintre. A centralista sajtó egyelőre örülhet azon, hogy Amerika nem nyitja meg kapuit a szlo- venszkói koldustarisznyák előtt, mert ez olyan helyzetet teremthetne, ami aligha lehetne kellemes a politika, számára, amely fölidézte. De a centralista politikának szerencséje van, mert. Amerika nagyon szűkre nyitja meg kapuját a kivándorlók előtt e ha majd egyszer talán tágra tárja s addig a centralizmus nem változtatja meg módszereit, kinek lesz Szloven- szkón anyija, hogy hajójegyre teljék belőle? — Adóügyi tanácsadó az országos keresztény- szociaiisía pártban. Az 1930. évre szóló jövedelmi adót most veti ki a pénzügyi hatóság, illetve most kézbesítik a kivetéseket,. amelyek ellen 30 nap alatt l&het fellebbezni. Az általános gazdasági nyomor, amelyhez még sokhelyütt elemi csapások is járultak, szükségessé teszi, hogy az adózók megtegyenek minden lépést, hogy mentesüljenek olyan adóteher alól, amely jogszerint őket- nem terhelheti. Az országos keresztényszocialista párt központja felhívja tehát a párt híveinek figyelmét arra, hogy a fellebbezés beadását el ne mulasszák, amikor a törvény értelmében arra lehetőségük van. Forduljanak a párt körzeti titkáraihoz, akik minden tekintetben rendelkezésükre állanak, vagy pedig forduljanak akár személyesen, akár (vákszbélyeg beküldése mellett) levélben a párt központjához (Bra- tielava-Pozsony, Ventur-ucca 9), ahonnét a szükséges útbaigazításokat megkapják. A párt pozsonyi központjában kedden és pénteken, mindenkor 9—14 óráig a párt egyik központi titkára fog a pártbivek rendelkezésére állani, hogy tisztán adóügyekben felvilágosítást és tanácsot adjon. MILYEN IDŐ VARHATÓ Az óceáni hűvösebb légáramlat közepette a köztársaság felett magaslégnyomásu terület ékelődött be, amely átmeneti javulást Idézett elő. Tegnap az egész országban esett, kivéve Délszlovenszkót. — Időprognózis: Nyugat felől Ismét csapadékra hajló, meleg, később hűvösebb, nyugati széllel. Etitijja a szét a szöget 7 Irta: Móricz Zsigmond A kormányfőtamácsos kiment a nyaralóba, megnézni az építkezést. Mikor busz év előtt a. kér tét vette, az egy puszta hegyoldal volt, valami elhanyagolt szőlő volt rajta, de már csak minden tizedik tőke élt. Neki nagyon tetszett, mert az ő vidékükön ilyenek voltak a kertek, hegy- part, szőlő, szép kilátás. Mikor kisfiú volt, mindig irigykedett a gazdag emberekre, hogy a szép hegyoldalon pincéztek. ök viszont bent laktak a kisváros legszorosabb zugában, annyi udvaruk volt, hogy egy dézsa leander alig fért el benne. Nagyon büszke volt a telekvásárlásnál s már látta a szép jövőt, hogy nagyszerű pincét épit, borházzal, s elhatározta, hogy ösz- sze fogja vásárolni az egész hegyoldalt, amely abban az időben mind eladó volt. Öreg korára, gondolta, lesz egy kis tuscu- lanuma, ahova visszavonulhat s híres szőlészete. De egyelőre a felesége nem szerette a puszta és kopár hegyi kapaszkodót, ahova messziről kellett felcipelni minden kosár élelmiszert. Nehéz is volt valahogy az élet a háború előtt, örült, hogy a telek árát ki tudta fizetni. Az apja egyszer feljött a kisvárosból s azt mondta: — No, csinálok nektek egy suffnit, hogyha kijöttök a kertbe,, elbújhassatok az eső elől. Meg a szerszámokat elzárhassátok. — Mibe kerül? — Mibe kerül, kell is azt kérdezni. Húsz koronába. Ingyen csinálom meg, csak a deszkát, a staflflit, a szeget kell megvenni. — Szóval száz korona — mondta az apján ak. — No és ha száz korona? Hát ez pénz? Kétszer annyit fog érni a telek. Tgy legalább semmit se ér. — Hát jól van, csináljuk meg, édesapám Elment vele a legközelebbi kisvárosba, ahol az apja rögtön nagy fraternitással kezdett komázni a rác fakereskedővel, mintha mindig együtt spekuláltak volna, a fa kereskedő nőnek pedig olyan szépeket mondott, hogy majd ledőlt a faraktár. Megvették a faanyagot, minden hozzáva lót. , kapcsokat, szögeket, zárakat Vettek egy zsindelye://) baltát, meg egy fűrészt. Százhetven koronát kellett kifizetni, mert A szlovákok után következnek a ruszinok Ituszinszkó — a kivándorlási statisztika tükrében RttszinszitóbóS kivándorolt tavaly: 1944 ruszin, 372 magyar, 264 zsidó, 51 német és 14 csehszlovák — A szegény falusi nép kivándorlási aránya a legnagyobb T>I^GAl-A\\(AAR.-mRIiAr» 1931 augusztus 9, vasárnap. Prága, augusztus 8. Az agrárius Venkov cikke alapján közöltük Szlovenszkó fekete kivándorlási statisztikáját, kimutatva azt, hogy tíz év után még mindig legnagyobb a szlovák kivándorlás a köztársaságból. Szlovenszkó után következik Rwszinszkó, amelynek lakossága az utolsó évtized alatt 120.757 lélekkel szaporodott, azaz 19.97 százalékkal. A szaporulat tehát a köztársaságban Ruszinszkóban volt a legnagyobb. Kivándorolt összegen 14.288 személy, azaz 2A százalék. A Venkov etndenciózusan mutatta ki, hogy a háború előtti utolsó 15 év alatt Ruszinszkó- ból összesen 76.904 személy vándorolt ki, vagyis évente átlag 5127. A háború után egy évre csupán a háború előtti kivándoroltak egyötöde esik. (A Venkov, ezen kimutatásánál, elhallgatta azt, hogy a háború előtt a kivándorlás nem volt kontingentálva, vagyis korlátlanul kivándorolhatott bárki, viszont a háború után a tengerentúli államok egyre jobban korlátozzák a kivándorlást és így Ruszinszkóból sem vándorlhatott ki annyi ember, amennyi szeretett volna.) Mindezekkel mai veyetőcikkünk foglalkozik. A szerk) A tengerentúli kivándorlás leggyöngébb esztendeje Ruszinszkóban 1923-ban volt, ameny- nyiben akkor csupán 3U személy vándorolt ki. 1922 óta a ruszinSzkói kivándorlás Hati&z-1 tikáfa a következő: európai tengerentúli összesen államokban 1922 86 1116 1202 1923 35 311 346 1924 173 413 586 1925 339 591 930 1926 753 565 1318 1927 85 1788 1873 1928 433 1490 1923 1929 2309 1169 3468 1930 1921 728 2649 A kimutatásból láthatjuk, hogy a ruszin- szkói viándorlási mozgalom kezdetben főleg a tengerentúlra irányult s csak 1929-től fordított a helyzet. A legtöbb tengerentúli kivándorló Amerikába megy. Százezer lakos közül 1929-ben 480 szeméhy, 1930-ban pedig 365 vándorolt ki. (Szlovenszkói 522.3 és 534.6). 1929-el szemben a ruszinszkói kivándorlás 829 személlyel csökkent. A megadott útirányok alapján 1930-ban Ruszinszkóból 71 százalék vándorolt ki Belgiumba (1097 személy), 40.7 százalék Franciaországba (774), mig Romániába csupán 14, Magyarországba 12, Oroszországba 9 és Jugoszláviába 4 személy. A tengerentúli államok közül Argentína vezet, ahová 313 ember vándorolt ki, az Amerikai Egyesült Államokba 199 és Kanadába 201 személy. Ruszinszkóból külföldre távozott állandó tartózkodásra 237 személy, ideiglenesen 2105, bizonytalan idö1 re 244, szezonmunkára 27, a tartózkodási idő I megjelölése nélkül 93 személy. A kivándoroltak közül volt 2127 a férfi és 579 a nő. Nemzetiségek szerint kivándorolt: 1944 ruszin, 14 csehszlovák, 372 magyar, 51 német és 264 z$idó. Aránylag tehát a legtöbb kivándorló ruszin nemzetiségű. Százezer Iákos közül 439 kivándorló volt ruszin, vagyis a kivándorlási statisztikában közvetlenül a szlovákok után szerepelnek. Családi állapot szerint volt: 627 nőtlen férfi, 151 hajadon, 1317 nős férfi, 253 férjezett asz- szony, 4 özvegy férfi és 21 özvegy asszony. A kivándoroltak közül 269 személy volt az analfabéta. Foglalkozás szerint 1213 mezőgazda, 203 bányász, 58 erdőmunkás, 25 famunkás, 23 ruhakereskedő, 22 füszerkereskedő. Közelebbi megjelölés nélkül volt 664 munkás és napszámos. Munkára alkalmatlan volt 8 személy és teljesen vagyontalan 1583. Ingatlanait eladta nyolc személy. A legnagyobb kivándorlási mozgalom volt aránylag a rrmnkácsi jjrásban (100.000 lakos közül 624), a perecsenyiben (611), az ungváriban (597), a szolyvaiba (582), mig a legkevesebben vándoroltak ki Ungvár városból (162), Munkács váú'osból (141) és llosváról (138). Tömeges idénymunkára csupán húsz személy vándorolt Ausztriába. Külföldről Ruszinszkó- • ba visszatért 1930-ban 134 személy és pedig : Argentínából 71, Kanadából 25 és Franciaországból 10 kivándorló, egyéb államokból 28. itt minden drágább volt, mint otthon. — Gazemberek — legyintett az apja. — Ezek tudnak rabolni. Fel kellene vetni puskaporral az egész minden séget. De a fuvaros még nagyobb gazember volt. Husiz koronát kért az elszállításért s mikor a hegy alá értek, csak újabb hét korona túlfizetésért volt hajlandó felvontatni a megrakott szekeret. Az apja, aki már akkor kezdett nagyon elöregedni, nekilátott a munkának. Uj fiatalság tört ki benne s úgy szabott, darabolt, fűrészeli, hogy öröm volt látni. — Nem kell ide semmi segítség, megcsinálom én magam. Fogd csak a deszka végét. Neki kellett beállani ácsinasnak. Eszébe jutottak gyermekévei, mikor, ha hazajött a kollégiumból, az apja ugyanígy rögtön befogta a munkába., Neki kellett a szögeket kiszedni a régi deszkákból s nem egyszer este a vállán kellett cipelni a deszka- és favégbulladékokat, haza a tűzre. Sokszor, ha diáktársával találkozott az uocán s azok irigyen nézték, hogy milyen munkás, neki a bőr sült le az arcáról, hogy a város szeme láttára cipeli a fát. Meg is unta a dolgot, mert hamar belefáradt s kipakl'izta, hogy már délben valami csavargó legényt fogott el s odaállította az apja mellé segítségnek. Két nap alatt elkészült az egész fabódé. A zsindelyező kettészakadt, mert az apja úgy vágta vele a vasat is, mint a sarat. A fűrész is elnyűtt. Mikor készen voltak, azt mondta büszkén az öreg: — No, fiam, evvel eldiosekedhetel, hogy apád egy baltával, meg egy fűrésszel csinálta ezt az egész mindeneóget! ő el is tette később, mikor már házat épi tett,, a dolgozószobájába, a '• könyvszekrény aljába a repedt zsindelyezőt, ami az édesapjára emlékeztette. S mikor az öregur meghalt, sokszor elmondta, hogy ennyit örökölt az apjától. A hegyoldal még most is kopasz. A régi szőlőtőkékből még mindig van egy-kettő s a régi fák korhadtan és szomorúan állanak. Az újonnan ültetettek meg nem akarnak erőre kapni. Eltelt, húsz óv és közben mindig mondta, hogy majd ha nyugdíjba megy, megcsinálja a nagyszerű szőlőt... Csak épp azt szorította ki, hogy a házat, amint a család nőtt, egy-egy' szobával meg- dagasztotta. Építész sose volt körülötte, maga tervezte s a helybeli kisiparosokkal kínlódott. De nemi volt ideje a kerttel foglalkozni, a hivatal rettenetesen lefoglalta, a gyerekek is csak későn jöhettek ki, igy néha alig egy hónapot töltöttek idekint a „villában". Most már nagyon a körmére égett, hogy a kertész számára egy kis házat építsen. Eddig úgy volt, hogy a kertész, aki voltaképp napszámos volt s csak dísznek kapta a címet, télen bent lakott a villa konyhájában, nyáron meg a s/uffniban. De már annak is megnőttek a gyerekei, nem fértek a kis fabódéban s bár neki most sem volt semmi pénze, valami kölcsönt szerzett még s vályogot vettetett s mindent felhasznált a kis házhoz, ajmi ajtót, ablakot a régi. építkezéseknél e célra félretelt. Maradt benne valami az apja barkácsoló .természetéből Ma azért jött ki, hogy nézze az építést. Éppen a fatartót bontották. Ennek az anyagából kellett megcsinálni odalent a kertésaháznál a melléképületet. Mégha t óttán nézte, ahogy csákánnyal durván feszegették, amit az édesapja annakidején összerótt s összeszögezett. Hat órakor a munkások elmentek. Nem dolgoztak vakulásig, mint szegény apja annakidején. Hatkor „fájrontot" csináltak. Nagyokat köszöntek a méltóságos urnák s eltávoztak, ő alig várta, hogy elmenjenek. Előkereste az; apja zsindelyező baltáját s odament a bódéhoz, amelynek a bádogtete- jét már elvitték, de a deszkafalai még nagyrészt állottak. Hozzáfogott, bontani. Mikor a szabadon lógó deszkákat leszedte, arra gondolt, hogyha az apja még élne, az egész bódét letolta volna az uj helyére. Sokszor csinált ilyen virtust. De ezek? Mit értenek az ilyenhez ezek a mai balogsuta mestere miberek ... Elkezdte kihúzni a szögeket a deszkákból. Ez volt gyerekkorában az ő dolga. A balta fokával visszaveregette a szögeket, az tán a másik oldalon, a balta szöghuzó részével kieibálta a deszkából Mennyi szög. Eszébe villant, hogy az apja nevetve mondta, miikor verte befelé a szögeket: — Fog káromkodni, aki valaha szétszedi. Mit., fiam? Nem káromkodott. Boldogan mosolygott az emlékeken. De csakugyan mért van ezekben a deszkákban ennyi szög. S mennyi elhajlott. Az ember nem is érti. Minden ok nélkül összevissza szögek. Szegény öreg, parasztemberből lett mester, a maga erejéből Autodidakta volt, mint mester. Ha elgörbült egy szög, amire ferdén talált ráütni, azt mondta: — Elfúljta a szél. A szöget. Tréfa. Mert az egész élete tele volt tréfával Tréfa volt minden, amit csinált. Elfujta őt is a szél Hamar deres t®, kopasz is. Hol van a nagy karrier, amire várt... A kormányföfanáososság, amivel kiszúrták a szemét? A felesége jött s a sötétben szélt: — Mit kalapál maga még ebben a sötétben, szivem? — Kihúzok minden szöget, amit az apám bevert... Friss szél futott végig a hegyoldalon s ő elnézett messze a Duna mentén... A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Lebegő Napfény Fürdő Diéta kescrűvSi. Az igmándi keseniviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben.
