Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-01 / 173. (2690.) szám

3 ^IWGAIt/V\AG^AR-HlRMB ■■■■■BMWMBIMMgWagM——>——1 1931 augusztus 1 szombat Tűt jól sikerüli éleihü bandita-muri a newyorki „Bűnök Klubjában“ A pazar áUapacslokál egész közönségét kifoszlolíák és hét embert lelőttek az igazi haramiák iskolamulasztásokból kirótt büntet é&pénze- ket. A birtokosok és kisiparosok segítése 4. Tegyen lépéseket a képviselőtestület abban az irányban is, hogy a közép- és nagybirtokotok vetőmagszük­ségleteiket a vámkülföldről vámmentesen szállíthassák be és anyagi helyzetük enyhítésére kedvezmé­nyes kölcsönhöz jussanak az állam révén. 5. A kisipar és kereskedelem a vásárló kö­zönség zömét képező földmives és földmunkás tömegek nyomora miatt szintén a legnehe­zebb idők elé néz s ezért a fenti intézkedés seken kívül ne mulassza el a képviselőtestü­let, hogy a kisipar részére állami megren­deléseket szerezzen és a járási elsőfokú ipar­hatóságot is hívja fel arra, hogy a járás területén leké vállalkozók és ipa­rosok és munkások nyerhessenek munkát, tehát idegenek részére ily munka végzése ne engedélyeztessék, amig a járás területén munkanélküliek vannak. Pártjaink határozati javaslata felöleli a gaz­dasági élet egész területét és annak gyógyí­tására konkrét tényeket jelöl meg. Egjféb javaslatok Mező István szenátor-munkás (kommunista párt) szintén határozati javaslatot nyújt be, amelyben javasolja a kenyér, hús, zsír és az elsőrendű fogyasztási cikkek forgalmi adó­jának törlését, a bérletek dijainak 50 százalé­kos leszállítását, de javasolja a generálisok fizetéseinek a csökkentését is. Lóránd István (szoc. dem. rokkant párt) határozati javaslatában kívánja, hogy a negy­ven holdas kisgazdák semmi segélyt ne kapjanak és maguk szerezzenek kölcsönt. A javaslatot általános ellenszenv fogadta. Hit tett a hatóság? Az elnöklő Fodor közig, főbiztos az el­hangzott javaslatokra előadja, hogy a járási hatóság a bajokat legélénkebb figyelemmel kiséri. Felirt a kormányhoz államsegélyért. A járás területén végrehajtatta a községek­kel az elemi károk felbecslését és julius végéig 35 milliót tett ki a községek elemi kára a legutóbbi jégverés kárán és néhány községből be nem érkezett kárje- Itentéseken kívül. Ezekkel a károk végösz- L szege eléri a 45 milliót. A hivatal felter- - jesztést tett 25 millió segély folyósítása iránt. A járási kárbecslő bizottság augusz­tus 13-ig.összeállítja a járásnak összes ká­rait. A vetőmag-akció hefflyett célraveze­tőbbnek látják a kisgazdáknak készpénzzel való segélyezését, hogy igy az esetleges visszaéléseknek eleje vétessék. Az agrárpárt politikai agitációt visz bele a szomorú témába Prazsák József földmivesiskolai igazgató (agrárpárt) hosszú memorandumot olvas fel cseh nyelven, melyben az agrárpárt akcióit sorolja fel. Ezt magyar nyelven Nagy Jenő bankigazgató tolmácsolja. Míg egyetlen párt seim tett még politikai célzásit sem, addig az agráírjavaslat Hodzsára, az agrár törvényho­zóik értekezletére és Stunda képviselő kijá­rásaira hivatkozik, az adómoratórdum kifeje­zést perhorreszkálja és bejelenti, hogy az ag­rárpárt minden községben röplapokat fog terjeszteni a magyar lakos­ság közt, mert a károkat csakis egyénen­ként lehet kérelmezni. A határozati javaslat nem ébresztett rokon- özem vet egyetlen pártban sem és ha szava­zásra bocsátják, bizonyosan kisebbségben marad. Gaaíl Gyula dr. ny. polgármester (magyar nemzeti párt) tiltakozik, hogy az agrár és a rokkant pár ti javaslat szavazásra bocsáttas­sak, a többiekhez hozzájárul. Három órai vita után az elnök azt javasol­ja, hogy a benyújtott határozati javaslatokat egyeztetés végett adják ki a járási választ­mánynak, mely nyolc napon belüli tegyen je­lentést a képviselőtestületnek. Ezzel a kép­viselőtestület ülése, amely más járások ré­szére is például szolgálhat, déli egy óra után véget ért. Csalléhfizaranyos küldöttsége m országos elnöknél és a pénzügyi vezérigazgatónál Alsócsallóköz, julius 27. Csalióközaranyos község, amelyben feles számban élnek na­gyobb és kisebb gazdák és mezőgazdasági munkások meg kis béri ők. a napokban kép­viselő lesi illeti ülést tartott, amelyen az idei terméskőtiasztrófával és annak következmé­nyeivel foglalkozott. Határozatait egyhangú­ság hozta és elhatározta, hogy azokat a já­rás, az országos hivatal, a pénzügyi vezér­igazgatóság és az országos földmivelési ta­nács tudomására hozza. A határozat mellékletei közt szerepel a kárbecslés, mely ebben a községben négy és félmilliós kárt mutat ki, továbbá a vetőmag szükséglet összeirá'sa és az állami kölcsönigénylés kimutatása. A pél­dásan megokolt határozat reá mutat a kere­set nélkül maradt földmunkásság kétségbe­ejtő helyzetén és több javaslatot tesz a mun­kanélküliség megszüntetésére. Csallóközaranvos községben ez idő szerint több mint 400 földmivelési munkás van minden munka nélkül, akiknek a kenyere már heteik múlva elfogy... A küldöttséget, amelyben a község nagyobb gazdáit Kenessey Dénes volit gazdatiszt, a kisgazdákat Vendégh Lajos és a földmunká­sokat Both Gyula dr. tartományi képviselő vezette először is Brachti! dT. vezérpénzügy- igazgató elé, ahol a küldöttség nevében adő- eugedményekeit kért és réámutatott arra, hogy az idei jövedelemadókivetés több helyen meghaladja az 1929. évi jövedelem után kivetett adót is, holott a múlt évben a gabonaár az előző évinek felére esett visz- sza. A vezérpénzügyigazgató szívesen fogadta a küldöttséget és válaszéiban azt hangsúlyozta, hogy az adóelengedés csak egyéni utón ké­relmezendő. A sérelmes jövedelem a dókiveté­sek ellen fellebbezések beadását tanácsolta, amelyeket megértéssel bírálnak el. Majd az országos hivatalban Országh Jó­zsef országos elnököt kereste fél, aki a kül­döttséget előzékenyen éis barátságosan fo­gadta és átvette a község memorandumát. — Konkrét ígéretet nem tett, mert a károk se­gélyezése kollektív utón fog végbemenni. Az országos elnök a küldöttség mindegyik tag­jával elbeszélgetett és meghallgatta pana­szaikat. A küldöttség ezután az országos földműve­lési tanácsot kereste fél és ott is előadta azt a tarthatatlan helyzetet, amelybe a gazdák és a mezőgazdaságii munkások jutottak. A község határozatát a járási hivatalhoz már előzetesen benyújtották Fodor dr. közigazga­tási főbiztosnak. Braiislavm Danavásár megnyitása Í93Í. VIII. 23-án 33 % utazási kedvezmény a csehszlovák vasutakon iQBHBBBnBHKDanKnBBnmBBa Tapolca zivatarhajíammal Irta: Tichy Kálmán Miskolc, julius. Nem baj, hogy nem ülhetek a magam rádiója mellé. A szomszédok hangszórója egészen értelme­sen átktiabálja: „Továbbra is igen meleg idő, foko­zott fflvatairhajtamimál." Isteniké áldja meg ezt a zivatarhajlaimot, — utóbbi időben nagyon gyakran jósolja a metorológiai in­tézet és be is válik, de csiak a hajlam. A zivatar el­marad. Ma is olyan kecsegtető kuimulusok hömpö­lyögtek fel éppen Tapolca fel®, hogy erre váló te­kintettel nem is váltottuk meg az igen olcsó kom­binált menettérti autóbuszjegyet, melybe a strand­fürdő ára is bele van értve, — mondom, hogy majd az égi fürdetés fog lehűteni. Nem lett belőle semmi. Valami irigy szomszéd elszippantotta. Miskolcon a Főuccán, az Automata Butiét előtt áldanak a város hatalmas kék-sárga autóbuszai. (Az én rozsnyói szivem ebben is Rozsnyó szineilt látja.) Óránként közlekednek Tapolcafürdőre, mindig töm­ve. Még a gutaü'tő dédii hőség idején is félórával előre telettük, akik biztosak akarnak lenini a dol­gukban. Sokan beugranak még pár perore az „Auto­matába", — Miskolc múlt télen megnyílt újdonsága, — egy sörre, valami hűsítőre, fagylaltra. A ravasz masinák pontosan, gyorsan szolgálnak kii minden­kit, a fagylalt vödörszámra fogy. Mai módi szerint legsziveebben ostya-tödesérkébe töltve viszik és nyaldossák, kint az uccákon is. Hát én pedig ebbe a sárga-kék autóbusz-kemen­cébe nem ülök bele most, még automatái hütőzés után sem. Majd a négyessel megyünk. A zivatar­hajlam és a közbejött sörök azonban üzemzavart okoztak az éberségemben, minek folytán szépen el­aludtam a négyes autóbuszt. Tehát az ötössel. De már azzal igazán! Az is tele volt, telibb a telinél, de mégsem úgy, mint teszem azt a lénártfalvai sín- autó, nálunk. Erről külön kell egyszer odaát zenge­nem, mindenek elrettentésére. Es ahogy megindul­tunk. puhán, rázás nélkül, még a hátsó üléseken is, — hála a jó rugózásnak, — egészen kellemes lett a levegő. Jól fut a gép, mihamar mellőzzük a szép két tor­nyos Mindszenti templomot, a Csabai Kapu csinos házsorának magyal-cserjével szegett üde pázsitját, a temetőt, az árnyas népkertet, a müvésztelepet, a kórházait, gyönyörű modern Röntgen-osztályával s Newyork, julius hó. Newyork az utóbbi idő­ben sokat tanult a külfölditől, elsősorban Pá- ristól. Az amerikai idegenforgalom egyre inkább az ország belseje felé terelődik és miután az ame­rikaiaknak elvük, hogy először 6aját hazájukat ismerjék meg, a nagy városok idegenforgalma egyre jobban emelkedik. Ez természetesen magá­val hozza, hogy a szenzációra éhes külföldiek és belföldiek olyant kívánnak látni, ami fantáziájukat egyébként is erősen foglalkoztatja. A newyorki, csikágói banditaélet, amelyről a turisták annyit olvashattak, természetesen na­gyon érdekli az ezekbe a városokba érkező ide­geneket és ezt az érdeklődést élelmes vállalko­zók fel is használják. A newyorki lapokban néhány héttel ezelőtt hatalmas hirdetés jelent meg: Okvetlenül keresse fel Eno helyiségét, a Bűnök Klubját! Ne feledkezzék meg ró­la, hogy barátainak és ismerőseinek szen­zációval szolgáljon. Szenzáció! Abszolút biztonság! óriási izgalmak! A helyiségnek csakhamar igen nagy sikere lett. Bennszülött newyorkiak, idegenek, külföl­diek keresték fel a pazar fénnyel berendezett lokált, amelyben a legszebb leányok léptek fel, bandi­táknak maszkírozott színészek minden éjjel el­játszottak néhány rablást, gyilkosságot és rend­őri beavatkozást. Az amerikaiak ámuldoztak a gyönyörűségtől- Olyan élethűen végezték a szí­nészek a dolgokat, hogy az izgalom csakugyan felért egy valódi rablás vagy gyilkosság izgal­mával. A rendőrség természetesen állandóan képviseltette magát a Bűnök Klubjában és ügyelt arra, hogy komoly baj me történhessen. Minden rendben is ment egészen tegnap- előttig, amikor véres események játszódtak le az ominózus lokálban. Szokás szerint éjjel 11 órakor megkezdődött az előadás, a közönség zsúfolásig megtöltötte az éjijeli klubot. Felvonultak a görlök, a step-támeo- sok is lekopogták számukat, amikor hirte­len elsötétült a terem és minden oldalról zseblámpák világítottak a közönségre. Ugyanekkor hangos Hands up! kiáltás sző- litóttá fél a boldog izgalomtól félig alél't kö­zönséget, hogy tartsák fel a kezüket és sen­ki se moccanjon. máris kint rohanunk, a szőllők alatt. Balra lefelé a végtelen sík a tokaji hegyig, ködös, puha-kék táv­lataival. Aztán füzesek jönnek, meg égerfás csalit, dús rétek, kanyargó patak, ráhajló öreg füzfatörze, a fatörzs és a víz tele indián módra bámult vir­gonc, mezítelen fiatalsággal. A felkavart por füg­gönyt von az elmaradó tájak elé, de egyszer csak rászakadunk az ut olajozott szakaszára, jó másfél kilométerrel a fürdő előtt. Innen kezdve aztán nyoma sincs a pornak. Egyre dusabb a zöld, több a fa, üdébb a levegő, még egy lendületes kanyarodó, virágpompás park fut mellénk balról, amott a strand csillan, benne boldogan pocsfcoló százakkal, emibt, a leihajló szomoruifüzek és égerfák alatt a melegvizü tó tükre ragyog és elől, körül és minde­nütt tengernyi sz inpompás virág, — egy kis paradi- osomkertbe érkeztünk. Zivatarhajlamot, hőséget fe­ledve viigan ugrál le mindenki az autóról és siet célja felé. Mindjárt közel teljes margitszigeti illúziót adó kedves, hatalmas ponyvákkal árnyékolható kerti kávéház. Mögötte, fák között bújik meg Miskolc vízmüvének gépháza, csinos épület, műszaki beren­dezése érdekes látnivaló. Leghátul a jó öreg für­dőház, régi méreteiben és alakjában, de megosino- sodva, ragyogó tisztán, másik oldalon a medencék épülete jelentősen bővítve és modernizálva, aki régen látta, alig ismer reá az egész megfiatalodott környezetre. A pénztár is páratlan a maga nemé­ben: a parkírozott előtér közepén, virágágyak közt, hatalmas strand-ernyő színes vászna alatt egy fió­kos asztal, a pénztárossal. Itt kapni mindenféle jegyet, strandra, fürdőbe, csónakokhoz. S a lep- keszárnyu nagy etrandernyő alatt még a bugyellá- risát is szívesebben nyibogatja az ember, mint vala­mi rideg, sötét üvegfaláé pénztárhelyiségben. Ez igazi nyár, minden örömével, teljes üzemiben. A tó vize kénesen kék, fenekéről sejtelmes gyöngysorokban buborékok szállnak a felszínre s ott elpattanva finom gyűrűket vonnak a vizi-lilio- mok lapsi levelei köré. Millió levél 8 mindegyiken egy-egy kicsi zöld béka rezideál, — uj termés! — annyira tudatos őslakók, hogy a csónakázó fürdő­vendégek elöl még evezővel való fenyegetésre sem térnek ki. Nem, kérem, ezek nem utálatkeltő jó­szágok; abból az ékszer-csinos fajtából valók, me­lyet zománcba tervezve akár melltünek lehetne felrakni, mint a scarabeust. A tó apró szigetei, beszögellései, szélének mélyen aláboruló fái gyö­nyörű keretet adnak a tükörsima, átlátszóan zöld víznek. A csónakok úgy siklanak rajta, mint a kós a vajban és a jó öreg révésznek, — aki a ceónako­Egy kissé berúgott férfi nevetne előrfr- támolygiott, mire revolver dörrent és a férfi összeesett. A köziöni&é'g izgalma egyre nőtt. Itt is, ott ás suttogták, hogy a lelőtt férfi milyen reme­kül játszotta szerepét. Másodpercek teltek ■ed, a zseblámpát tartó férfiak mellől ugyan­csak revolveres férfiak léptek elő és percek alatt elszedték a közönség hölgytagjainak éksze­reit és értéktárgyait és a férfiak pénzét, óráját, meg ami egyéb értékes rajtuk volt. A közönség tovább mulatott a dolgon és szí­vesen belement a „játékba". Senki sem moc­cant, mindenki hagyta, hogy kifosszák. Az egyik sarokban ültek a rendőrti&ztviselők, azok ülve maradtak, a banditák nem is 'bántották őket, sőt az egyik még nevetve odament hoz­zájuk és barátságosan kezet fogott, mint aki azt mondja: kedves kis hecc! Mindez alig tartott öt-tíz percnél tovább. A j ólvégzett munka után a banda hirtelen eltűnt és a közönség nevetve tárgyalta, hogy milyen .'ügyesen rendezték meg a rablást. A zene meg­szólalt, de a csillárok csak nem akartak ki- gyulni. Jó negyedóra múlt el, amig az egyik pincérnek végre eszébe jutott, hogy utánanézzen, miért nem gyújtja föl a lám­pát a fővilágositó. Kiment a fővilágositó fülké­jébe, ott is sötét volt és amint belépett az ajtón, egy földön fekvő testbe ütközött. Lehajolt és keze valami meleg, folyós anyagiba markolt. Rémülten rohant ki és segítségül hiw- ta a civilruhás rendőröket, akikkel visszatért a fővilágositó fülkéjébe. Itt kis kézilámpájuk segítségével a rendőrök megdöbbenve állapí­tották meg,, hogy a fővilágositót meggyilkolták. Tovább kutattak és az igazgatói irodában meg­kötözve tál-állták a mulatóhely vezetőjét Ekkor kezdtek rosszat eejteni! Rosszsejtelmük helyesnek is bizonyult. Alig egy óra alatt kiderült, hogy a rablók nem jiáitszottak, hanem komolyan fogták fel hivatásukat és a magántulajdon elvének legtelje­sebb semmibevevésével vitték ed a mulatóhely ven­dégeinek értéktárgyait. Amikor ezt fairül adták, a közönség dühében a bútorokat kezdte össze­törni. Csak nagyobb rendőrcsapat mentette meg a Bűnök Klubját a teljes megsemmisüléstől. A kluibot ugyanaznap este bezárták. kát és evezőket kiadja, — a fa alá kitett előjegyzé­si tábláján minden bejegyzés késést mutat: nincs az a csónakázó, aki időre ott tudná hagyná az édes- aranyos vizet s kijönne a félóra leteltével. Mi sem. Csekély háromnegyed órát csaltunk a •félórához, — lelkünk rajta! De mikor oly csuda-pu­hán lehet siklani ezen a langyos simaságon, oly •hűvösen borulnak reá a szomoruifüzek selymes füg­gönyei, oly kecsesen libegnek a vizi-liliom levelei a osónaJksodorban, ropogó szárnyakkal repesnek a szitakötők, a parton sétálók tarka ruhái fantaszti­kus vízi-pillangókként tükröződnek a fényes tür­kiz-lapon s a kis szigetek, csatornák, beágazások útvesztőiben kóborlással nem lehet beérni. Repül az idő. A tapolcai Charon pirospozsgás •borsodi magyar képétől nem féltünk volna, de a hazatérő autóbuszt mégsem lehet elmulasztani. •Addio, jó kis evezők, pille-könnyű csónak, kék •viz, ékszer-békák, szomorufüzek, puha békesség, strand-ricsaj és cigányzene-zsongásl Az autobuisz-állomáenál népes sokadalom. Egész •kocsipark: orvoskongresszus volt ma Miskolcon s •annak résztvevői ide jöttek ki hüsölni, szórakozni, bankette zná. Egyre gördülnek még a váróéból a ma­gán-autók is, kongresszusi-jelvényes doktorok száll­nak ki belőlük, valamennyi mosolyog a zöldnek, a parknak, a friss levegőnek. A zivatarhajlam megint csak a hajiamnál maradt, most már üsse kő, alko- nyodik, csak megélünk valahogy. Pár perc még az autóbuszban, gyülekeznek a haaztérők. „Irén, hová tetted otthon a spájzikulesot, hogy megleljem", •„tisztelem a papát", „mikor jöttök ki megint?" „ma­ma, mama, nézd csak. itt van a Károly", „vasárnap újra kijövök", „szervusz-pá!" Sok őszinte, napégett, szelíőjárt arc között démonok, ruzsos szájjal, be­• tanultán kigyózó tagokkal, fanyar unottsággtal, — sehogysem illenek ide, nem érvényesülnek, drá­gáim, iltt csak a valódi napfesték, szélruzs és őszin­te életöröm! Most decrescendo: finom olajos utón kezdtük és porosán folytattuk. A kabátomat kitettem az abla­kon s mire bevettem, azt hittem, tévedésből elcse- Iróltem egy molnárral. A csabai vámnál leszállunk, megyünk fel s szől­•lőbe. Lent- fényeit, gyújtja már a város, fent még az alkonyat az ur. Vinnyogva, hízelegve futnak elénk a kutyák, az utolsó szellő beleborzol a ezőUő- tök'öhbe, megsuhogtatja a. kövér leveleket, meg- faiimbálja az ígérkező dús fürtöket, a házigazda pe­dig máris hozza a pincéből a „tavalyit", harmatos üvegben. Fütyülünk moet már reád, idvatarfaajlaanl

Next

/
Thumbnails
Contents