Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-30 / 197. (2714.) szám

5

1981 augusztus 30, vasárnap.

cspbempw—in iiw i Miiinra>M'ai«

^RAGAI-^AG^AR-HTRIiag

laieiki Parisban lándzsát tár az orosz közeledés mellett

Támadja Németországot — Az orosz-franda megegyezés előre fáj a német nagyiparnak

Paris, augusztus 29. Zaleski lengyel külügyminiszter a párisi gyarmati kiállításban a tiszteletére adott ebéden, amelyen Laval miniszterelnök és a külügyi hivatal számos képviselője is részt vett, fontos nyilatkozatot tett a lengyel-francia és orosz tanácskozásokról, amelyek Németországban kellemetlen benyomást keltettek. A közelmúltban a francia c,s a lengyel kormány egymástól függetlenül tárgyalásokba bocsátkozott egy harmadik hatalommal, mondotta Zaleski, hogy a meglévő szerződéseket egy úgynevezett támadást kizáró paktummal gyarapítsák. A természetes kezdeményezést a két békés gondoliko- zásu nép nagy elégtétellel vette tudomásul.' Lengyelország bizalommal és rokonszenvvel figyelte Franciaország tárgyalásait, amelyeket Zaleski a francia és a lengyel békepolitika szabályos következményének tekintett. Éppen azért nem érti meg, hogy miért okozott ennek a tárgyaülásnak hire nagy izgalmat bizonyos országokban. Lengyelország célja világos: egyetlen törekvése a béke konszolidálása. Beszédének végén Zaleski kifejezte ama reményét, hogy az időnként felmerülő előre nem látott ellenakció dacára a kengyel cs a francia kormány fáradozása nem marad terméketlen. Laval francia miniszterelnök rövid válaszában hitvallást tett amellett a szívélyes és barátságos viszony melülett, amely Franciaországot Lengyelországhoz fűzi.

Paris, augusztus 29. A francia sajtó nagy fegyelmet szentel annak az ellenzéki maga- far fásnak, amelyet Németország a franciaorosz és a lengyel-orosz tárgyalásokkal kapcsolatban tanúsít. Az izgalom és a tíHtakozáa a francia lapok szerint azt igazolja, hogy a ra- pallói német-orosz szerződésnek mégis vannak titkos klauzulái, amelyek a katonai együttműködését sem zárják ki. Egy francia folyóirat szerint Franciaország csak abban az

esetben hajlandó Oroszországgal egyezményt kötni, ha a rapallói szerződés titkos klauzuláit törlik. A Quotidien ugyancsak a titkos klauzulákról beszél és nem csodálja, hogy a francia-orosz kibékülés, amely váratlanul történt, nagy nyugtalanságot kdüt az orosz piacot monopolizáló német ipar körében.

Beszélgetés Masaryk Jánossal az atyjáról

Csehszlovákia londoni követe elmondja: hogyan él, mivel foglalkozik, milyen munkákon dolgozik, kikkel barátkozik Masaryk Tamás — Az Elnök könyvet ir arról, hogyan lehetne közelebb hozni egymáshoz Európa népeit

Pöstyén, augusztus végén.

Taüber Richárd, a világhírű tenorista szerdán este a vázseci tüzkárosultak javára koncertet adott Pöstyénben, ahol kigyógyult a reumájából. Másfél óra alatt összeénekelt egy csomó házat. A koncertnek igen előkelő közönsége volt, a híres művész meghallgatására a Turócszentmárton melletti Besztercéről, atyja üyári rezidenciájából eljött ide Masaryk János meghatalmazott miniszter, a Csehszlovák köztársaság londoni követe is. Egy közös barátunk utján kerestem érintkezést a miniszter úrral, akit arra kértem, hogy: nyilatkozzék az atyjáról. Fél óra se telt el, már közölték velem a választ: szívesen áll rendelkezésemre és előre is közli, hogy minden kérdésemre válaszol. Megállapította az interjú helyét és idejét is, jöjjek el éjfélkor a pőstyéni Kurszalon bárba, ott fesztelenül beszélgethetünk.

Ezen a szokatlan helyen és időben valóban intim vallomásokat kaptam a cseh állam megteremtőjéről és fejéről a fiától, aki szokatlan előzékenységgel odaült az asztalunkhoz és mialatt Galbavi cigányprímás bandája magyar nótákkal, meg divatos slágerekkel trak- tálta a publikumot, Masaryk János egy pohár Manhattannak nevezett coctail mellett — igen jó volt! — közel egy óra hosszat tűrte az offenzivárnát. A beszélgetést németül kezdtük és magyarul folytattuk, a miniszter ur azzal a kedves akcentussal beszéli a magyar nyelvet, ahogyan azok beszélnek, akik örömmel és ambícióval szeretnek tanulni magyarul.

Egy csomó kérdést intéztem hozzá, valamennyire szívesen válaszolt. A válaszai kivétel nélkül őszinték voltak és a mondataiból általában hiányzott az a kérdések fölött való elsiklás, amire az újságíró el lehet készülve, ba diplomatával beszél. Ennek az okát nyomban meg is értettem, amint a miniszter ur elmesélte nekem, hogy eredetileg muzsikusnak készült, kitünően zongorázik és ha esténkint ujjai végigsiklanak a billentyűkön, amikből régi népdalokat, meg modern áriákat csal ki, akkor ott áll mellette az atyja, a köztársaság elnöke és énekével kiséri a fia játékát...

A modern nagyvilági nő regényeit olvassa az Elnök

Az első sablőnos kérdés: mondja el kérem, hogyan él, miben találja örömét atyja, az Elnök Ur.

A válasz:

— Sokat olvas, talán egyetlen öröme az újság, meg a könyv. A reggeli séta után már bezárkózik könyvtárszobájába és elolvassa az újságokat. Valamennyi belföldi újságot átnézi, a cseh nyelviteket éppenugy, mint a szlovák, magyar, vagy német lapokat. A külföldi újságok közül azokat szokta olvasni, amelyek ott jelennek meg, ahol az állapotok őt különösen érdeklik. Az ő számára nem jelölnek meg cikkeket, az Elnök figyelmesen átolvas mindent.

— Ebéd után, ha lefekszik, nem hagyja őt aludni a könyv, amit a kezében tart és éjjel is mindig olvas. Neki a nyomtatott betű a legnagyobb passziója. A háborús irodalomnak minden termékét elolvasta már, ismeri az orosz írók munkáit,

most pedig azokat a regényeket olvassa, amiket a modern, nagyvilági asszonyokról iriak az irók. Jegyzeteket csinál a könyvek margójára és gyakori eset nála, hogy levélben Írja meg a regényírónak, mi tetszett, vagy mi nem tetszett neki a könyvben.

Sokat olvassa az angolszász költőket és állandó levelezést tart fenn velük, gyakori eset, hogy látogatáson fogadja őket. Örül, ha költőkkel, Írókkal beszélgethet és Csapek Károllyal való barátsága közismert. Rajta kivül csak néhány egyetemi professzor, filozófus tartozik szorosan vett intim baráti köréhez, legjobb barátja, Hans Schweiger, a kiváló piktor, sajnos, már meghalt...

Barna skatulyából egyszerű és olcsó cigarettát vesz elő, rágyújt és folytatja:

A mindennapi vacsora: világos kávé otthonsüli kuglóffal

— A mi életünk otthon olyan, mint akármelyik egyszerű polgári házban. Nincs nágy szolgaszemélyzete az atyámnak, az összes teendőket kényelmesen ellátja a komornyik és a régi, öreg szakácsáé. Az elnök mindennap reggel nyolc órakor kél, megreggelizik. A reggelije: tea, kevés gyümölcs

és soha nem hiányzik a reggeli mellől a paprikás szalonna,

— Reggeli után a könyvtárszobájába megy és olvas. Közben egy-két órát dolgozik. Délelőtt il órakor jön a titkárja és hozza a postáját. Elolvassa a postáját és ha nincsenek audienciák, akkor a jelentések meghallgatása után sétál. Délben pontosan 1 órakor ebédel. Most, hogy Besztercén én is vendég vagyok, hatan ülünk az asztalnál. Az atyám, a két nővérem, Alice, Olga, aki dr. Reviíliud svájci orvos felesége, a két unoka, a nyolc éves Leopárd és a kilenc esztendős Herbert és én. Előétel soha nincs nálunk, leves is csak ritkán. Tegnap, hogy otthon voltam, ez volta menü: marhahús, tökfőzelék és túrós- rétes.

— Ebéd után lepihen, de soha nem alszik. Ilyenkor is olvas, Azután kilovagol. Van egy busz esztendős, lova, a Hektor, ezt nagyon szereti. Ez a ló most nincsen vele, elküldte Klabdubyba, a ménestelepre egy kicsit pihenni. Ráfér szegényre a nyugalom. Lovaglás után újra dolgozik. Este nyolc órakor van a vacsora. Ez aztán nagyon egyszerű.

Az Elnök vacsorája évek óta mindössze egy csésze világos kávé, háromnegyedrészben tejből és ehhez otthon sütött mazsolás kuglófot eszik. A szakácsnőnk nagyon jól süti a kuglófot.

— Rendesen tíz óráig ülünk az asztalnál, atyám egy darabig az unokáival játszik, amikor ezek lefeküdtek, akkor én rendesen a zongora mellé ülök, régi népdalokat játszom és az Elnök mindig énekével kiséri muzsikámat. Tizenegy órakor fekszik le. Éjjeli szekrényén azonban még sokáig ég a lámpa, az ágyban is órák hosszat olvas. Minden öröme a könyv...

Masaryk elnök átdolgozza a konkrét logikáról irt munkáját

— Dolgozik ma is? — kérdezem a miniszter úrtól.

— Sokat — hangzik a válasz, — naponta több órát tölt az íróasztala mellett. Évekkel ezelőtt, jóval a háború elolt könyvet irt a konkrét logikáról. Ezt a munkáját dolgozza át. Hosszú, tanulságokban gazdag életének ezernyi leszűrt tapasztalatát viszi bele uj munkájába. Azóta, hogy a könyv megjelent, sókat változott a világ és megváltozott a lo- giká is. Ezért látja szükségesnek, hogy uj kiadást jelentessen meg.

— De dolgozik máson is.

— Az én atyám talán a legjobban informált ember a világon. Alaposan ismeri minden ország politikai viszonyait, mindenről, minden országról, minden politikai mozga— Akiknek a szívműködése rendetlen,

erőlködés nélkül úgy érhetnek el könnyű székelést, ha naponta reggel éhgyomorra megisznak egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserüvizet. Szív szak orvosok me 'állapították, bogy a Ferenc J T viz súlyos bilientyiibibáknál is enyhén, biztosan és mindig kellemesen hat. A Ferenc József ke- serüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füs'/erüzh',n’ ben kapható.

idomról legjobban van tájékoztatva és tájékozódva.

— Információit nemcsak az újságokból meríti, hanem aktív politikusokkal, tartozzanak azok bármelyik párthoz, tájékoztatja magát Gyakori vendégei irók, kereskedők, gyárosok. Minden információjáról jegyzetet készít magának, ezeket a jegyzeteket gyűjti, szortírozza, mert van egy pozitív célja:

meg akarja Írni, hogyan lehet meggyógyítani a beteg Európát, ő azt akarja, hogy Európában végre teljes és tökéletes béke legyen — nevetve teszi hozzá Masaryk János — az az óhajtása, hogy jól menjen az üzlet Európában.

— Én azt hiszem, hogy nemsokára hozzáfog ehhez a munkájához is.

Mondja meg őszintén: mit gondol, elérte-e életének célját Masaryk Tamás?

A diskurzus egyre meghittebb és bizalmasabb lesz. Masaryk János lekötelezőén őszinte. Megkockáztatom a kérdést:

— Minden embernek van életcélja. A kis suszter, amikor az első foltot vamja a cipőre, arról álmodik, hogy évek múlva fényes üzlete lesz a boulevardon, ahol negyven segéd szolgálja ki a közöuséget és ő jól szabott zsakettben sétál a pultok között. Az őrássegéd, ha kezébe veszi a törött nikkel órát és szemére illeszti a toppét, maga előtt látja a kapurta- lai maharadzsát, aki ökölnyi brill ián sokra alkuszik nála, Akad olyan szerencsés ember, aki eléri az élete célját, a legtöbben csalódva szállnak sírba. Mondja meg nekem őszintén: mit gondol, elérte-e életének célját Ma- saryk Tamás?

Gondolkodás nélkül feleli:

— Élete célját csak részben érte el. őszintén felelek a kérdésére. Élete felének az volt a célja, hogy felszabadítsa népét. Ezt a célját már elérte. Ezért már nem kell küzdenie. Most újabb életcéljai vannak: testvéri megértést teremteni a köztársaság népei között idebent az országban s közelhozni egymáshoz Európa nemzeteit. Értsék meg végre egymást a népek: mostani életének ez a nagy célja és azt szeretné, ha hátralévő esztendeiben ezt a célját is elérné ...

„Az én atyám nagyon jé ember**

Éjifél már régen elmúlt, üres pezsgős palackokat raknak le a pincérek a íelvirágozott asztalok mellé, a bár tulajdonosa megismételteti az éjfél előtti varieté előadást, párok keringenek a parketton és ebben a fura hangulatban ismerem meg a gyerek őszinte szavaiból egy államfő igaz portréját.

Még egy kérdés:

— Mondjon magáról is valamit és mesélje el nekem, mint atya, milyen ember az Elnök Ur.

— Mint családapa nagyon jó ember az én atyám. Liberálisan kezelte a mi nevelésünket. Megértette minden gyermekét és sohasem gördített akadályokat az elé, hogy milyen pályát válasszunk magunknak. Én ma negyvenöt esztendős vagyok, harminckettő voltam akkor, amikor atyám elnöke lett a köztársaságnak. Én tehát nem születtem bele a mai helyzetbe. Muzsikusnak készültem, de a jobb karom megbetegedett és nem mehettem arra a pályára, amihez kedvem volt. Beléptem Amerikában egy nagy acélgyárba és ha közben nem változik meg a világ sora, üzletember lett volna belőlem. Pedig a* üzletekhez se kedvem, se tehetségem nincs, de édes Istenem, mit csináljon egy szegény professzor gyereke. Már Amerikában is sokat foglalkoztam szociális kérdésekkel és mostani pályámra megfelelő előkészület után léptem. Most különösen a szlovák kérdések iránt érdeklődöm, a szlovák nép sorsa nagyon a szivemen fekszik, itt sok barátom van, itt igazán otthon érzem magamat.

— Ha haza megyek az atyám házába, akár

Prágába, akár Besztercére, úgy megyek haza, mint ahogyan egy polgár ember megy oda, ahol az otthona van. Mi egyszerűen, puritánul élünk, cseppet se különbül, mint ott. kint Amerikában. Paál Jób.