Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-30 / 197. (2714.) szám
4 to^m-Mag^ar-hírlap 1SS1 augusztus 30. vasárnap. Az ügyvédbojtár kicsit későn ment le az irodába. Az éjjel kicsit későig maradt fenn. Nagyon lehangolt volt, mert kicsit ellovagolta magát, fogadást kötött egy szép kis lánnyal s most virágot kell küldeni. A virágra már meg is szerzett öt koronát, amit igen nehezen tudott kivágni az öregből. Az apák egész nevetségesen átalakulnak, mire apák lesznek. Nem képesek visszagondolni hernyó korukra, mikor nekik hasonló eseteik voltak. A fiáktól várják, hogy megvalósítsák életideáljukat: a szolid, komoly, tiszta életet. A fiák azonban ezt megint tovább tolják a saját, még el sem képzelt gyerekeikre s a világ csak forog, forog. Nem is volt azért lehangolt, mert hisz a pénz megvolt, hanem azért mert a Macu ott lesz a jégen s neki valami előérzet azt súgja, hogy a princi nem fogja megengedni, hogy elsikoljon. Biztosan beküldi a törvényszékre, vagy ki fog találni valamit, hogy ő menjen el s akkor más munkát ad. Utálatos ez a lekötöttség. A principális kilenc órakor belépett morogva és dühösen, mint szokta s még köszönésre se volt idő, rákiáltott: — Eredj a tárgyalásra. — Milyen tárgyalásra? — Bűnügy, esküdtszék. A fiatalembernek fennakadt a szeme. Bűnügy, esküdtszék. Ez rettenetes és nem is tudja, milyen ügyről van szó. — De... A principális a torkára fagyasztotta a szót. — De hamar, mert kilenckor van a tárgyalás. Hol a fenébe vagy egész reggel, ilyenkor kell bejárni? Egy-kettő. — De nem is ismerem az ügyet, Ignác bácsi, kérem. — Valami cigányasszony. Megölte a gyerekét. — Mivel lehet védeni? — Semmivel. Kössék fel. Ingyen védelem. Sokat törődök vele. Ránézett a principális rettenetes nagy arcába, olyan volt ez a fej, mint egv hizlalt bivalyfej, óriási magas homlokán a haj kereszt- ■be volt fésülve s vörhenyes bajusza a szájába lógott. Lomha nagy ember volt, roppant hasát cipelte az életben, apró kék szemei hu- nyorgattak s egész lényén a vidéki tirannus rendithetetlen moha. Vita nincs, menni kell. Esküdtszék. No a fene egye meg. Mennyit vágyott, hogy már egy esküdtszéki tárgyalása legyen. Hogy elképzelte a védelmet. A szónoki lehetőségeket. A hallgatóság közt ott a család. Apja, anyja, a rokonok, a jó ismerősök s esetleg a Macu ... És most mehet s még csak azt se tudja, hogy miről van szó. Az Isten verje meg no. Soká nem lehetett morfondírozni. Az akta már ki volt készitve az asztalra s vette és ment. Egy szó utasitás nem sok, annyit se kapott. A princi ezt valóban fejedelmileg intézte el. Ez az idill. Ez aztán idill. Az utón olvasta el nagyjából az aktákat. Valami cigányasszonyt azzal vádoltak s ő maga is bevallotta a csendőrök előtt, — majd nem vallja be — hogy volt neki egy beteg kis fia, olyan hat-hétéves, azt még mindig a hátán kellett hordani, mert a gyerek nem birt járni. Nehéz volt, egyszer megmérgesedett s ledobta a hegyről. A gyerek meghalt. Őt elfogták s most máT nyár óta börtönben van. Még olvasni sem tudta az aktát, mert rettenetes csúnya viharos téli nap volt s a kezéből a szél kicsavarta a papirt. ügy kellett összemarkolni. Begyürte a zsebébe. A Macu ott lakik a törvényszék mellett közel, még volt ideje felnézni az ablakokra s boldogan gondolta el, hogy mihelyt végez, megveszi az öt koronáért a virágot s törte a fejét, mit is vegyen. De sietnie kellett, mert Petrenka volt a biró, ez pedig híres vad és mérges ember volt. Nem lehetett elkésni. A legjobb percben érkezett. Az altiszt ép- i pen kérdezte, hogy ki van itt. Jelentkezett s két perc múlva már bent is volt a teremben s helyet foglalt a védői székben. A cigányasszony ott ült előtte két fegyőr közt. Csúnya vén cigányasszony volt, az ember nem is gondolná, hogy még ennek hatéves gyereke is lehetett a nyáron. Olyan öreg volt, mint az országút. Lesunyta a fejét és alattomosan és gyanakodva leskelődött körül. hogy mit akarnak vele az urak. Szerencsére a tárgyalás elég soká folyt, mire rákerült volna a sor. A tanuk és a csendőrök kihallgatásából megismerte a dolgot is és volt ideje azon törni a fejét, hogy < mit is mondjon. Aztán az is bekövetkezett, hogy fel kellett Alitan la. 5 — Tekintetes királyi törvényszék... Beszélni kezdett s hallgatta a saját hang- ját, ahogy fiatalon csengett. Ugyanezen a ; hangon udvarolt az este a Macunak s erre a- hangra visszhangzott a kislány csengő kaca- i gása. Most az esküdtek felé kacsingatott : ugyanúgy, mint akkor a lány szemébe s kifej- : tette, hogy a vád helytelen szempontokból i indult ki, mert itt voltaképpen nincs szó gyermekgyilkosságról ... Ugyanis az a szerencséje volt, hogy az orvosszakértők, akik a boncolást végrehajtották, arról beszéltek, hogy a gyermek súlyos tbcé- ben szenvedett, amely megtámadta a veséket s elroncsolta az egész szervezetet. Ha a gyermek életben maradt volna, akkor sem élhetett volna meg, legfeljebb egy-két évig, de menthetetlen volt. ő tehát ezt használta fel a védelem számára. — Nem gyilkosság volt ez, tekintetes királyi törvényszék, hanem az anya jól meggondolt és a szive által sugalt védekezése a gyermek további szenvedése ellen ... Tessék elképzelni egy ilyen sorsban levő anyának a helyzetét. Egész életében ölben és háton kellett cipelnie a beteg gyermeket, akiért meghasadt a szive s akár orvoshoz, akár kuruzslóhoz fordult, csak azt a választ kaphatta, hogy a gyermek menthetetlen ... Mit tegyen tehát... Mért hosszabbítsa meg az istenadtának az életét, mikor az ő életstandardja mellett még az egészségesek számára is csak az élet legszörnyíibb viaskodás marad. A spártai anyák hősiessége buzdult fel benne. A Tajgetos csúcsán érezte magát és egy ilyen mély lelki és testi kulturátlanságban szenvedő asszony nem akarta megölni gyermekét, de meg akarta menteni azt a végzet markából. Nem gyilkosság volt ez, hanem könyö- rület. Nem szembeszállás az élettel, hanem appellálás a legmagasabb isteni végzetre. Ha az Isten halálra szánta a gyermeket, a végzettel kell elsősorban szembeszállanunk s csak sokkal később gondolhatunk az anyára, aki szolgálatába lépett a végzetnek ... Könnyedén, kellemesen és nem hosszan beszélt. Azon a hangon, ahogy a társaságban védte volna-meg-ezt az anyát, egy fiktív alapon, de az emberi belső igazságérzetre appel- lálva. Érezte, hogy az esküdtek a korai órákban szivesen hallgatják a szavait, amelyek simák voltak és kedvesek és oly zavartalanok, hogy a szatócs, akit megismert ott az esküdtek közt, bólintott rá. Ez mégjobban felbátorította és a szivekre igyekezett hatni. Rámutatott a cigányasszonyra s megkérdezte, hogy ennek az asszonynak az ölében milyen sors várhat egy gyermekre s abban a putriban s azok alatt a sátorok alatt milyen sorsa lehet egy beteg gyermeknek. Irgalom tehát és kö- nyörület s értsük meg, hogy a legsötétebb kulturátlanság asszonyának nem lehet az a gondolkozásmódja, ami az élet kényelmében élő anyáknak. Nem volt ennek módjában szanatóriumban elhelyezni a gyermeket, elhelyezte tehát az Úristen könyörületes szerete- tében. — Föl mén test kérek esküd* urak és tekintetes királyi törvényszék, mert itt a megfog- hatatlannal állunk szemben s ha Ítéletet mondunk, csak az örök Istennek Ítélete lehet az, ami előttünk lebeghet. Az elnök eleinte nem is figyelt a fiatal ügyvédbojtárra, de aztán haragosan s vehemensül robbant rá az esküdtekre. Ez az elnök egy alacsony, vérmes és rossz külsejű ember volt. Mindenkit elitéit s úgy osztogatta- a börtön éveit, hogy szédült aki nézte. Különben mindenki tudta, hogy ez az elnök rosszban van a feleségével s harcban áll a gyerekeivel és adós fűnek-fának. Most is olyan keményen parancsolt rá az esküdtekre, ugy adta fel a magyarázatot, hogy mit jelent az, ha a. bűnösséget mondják ki s mit jelent az, ha a vétek- íelensóget, hogy mindenki ellenségesen csukta be a szemét. Valósággal ráparancsolt az lesküdtekre, ahogy szokott, hogy mit kell Ítélniük. Az esküdtek visszavonultak döntésre. A bíróság is elvonult. Az ügyvédsegéd leszállt a védői székből és a szoba közepére állt. Az ügyész odament hozzá s azt kérdezte tőle, hogy soká voltak-e fenn az éjjel, ö is ott volt ugyanis a vacsorán, de neki hamarább el kellett mennie, mert elő kellett készítenie a mai tárgyalásokat, de nagyon sajnálja, mert tudja, hogy csak akkor jött meg a jó hangulat. Az ügyvédsegéd vidáman csevegett vele s elmondta, hogy Pataky Feri milyen kunsztokat csinált, egész zenebohóc, hallatlan vicceket csinált, úgyhogy az egész társaság majd megpukkadt a neveléstől s az ügyész őszintén sajnálta, hogy nem volt tanúja ezeknek a vicceknek. Meglepő hamar visszajött a bíróság s az esküdtek. Mindenki visszaült a helyére, ö nem is drukkolt, neki mindegy volt, hogy mi az Ítélet, hiszen valóban ingyen tárgyalás és kevés érdeke fűződött az egészhez. Ismerős sem volt jelen senki, az ügyészen kívül, azelőtt pedig nem volt szégyen, ha ellene itél az esküdtszék s nem látszott dicsőségnek, ha mellette szavaznak. A cigányasszony meg se mozdult, ott ült a helyén a fegyőrök közt s várta a dolgát. Erre valósággal konsternáció tört ki. Az elnöknek fennakadt a szeme és elakadt a hangja. Nem tehetett mást, minthogy a törvény értelmében kimondta, hogy nem vétkes a cigányasszony a gyermekgyilkosságban. Azonnali szabadlábrahelyezést kellett mondania. A cigányasszony, mintha semmit se értene, ült tovább a helyén. — Jöjjön ide!... — rivallt rá az elnök s a fegyőrök tettleg segítették az elnöki emelvény elé a cigányasszonyt. — Az esküdt urak verdiktje alapján ki kell jelentenem, hogy maga jó asszony, nem bűnös... Nem bűnös, érti?... Az esküdt urak szerint nagyon szép volt, hogy maga a gyermekét megszabadította a földi szenvedéstől. Maga egy jó anya, — recsegtette — maga egy gondos szülő, aki a gyermekéről Isten és ember szerint helyesen gondoskodott, mikor ledobta a hegyről a szakadékba. Egy jó anyának igy kell tenni a gyermekével az esküdt urak szerint, mert csak ugy nyerheti meg a felmentést egy anya, ha ezt teszi, mert maga akkor lett volna bűnös, az esküdt urak szerint, ha nem dobja le a gyerekét huszonhét méter mélységbe. Megértette? Tehát fel van mentve s azonnal szabadlábra helyeztetik. A cigányasszony sután és makacsul nézett az elnökre fel a magasságba s nagy fekete szeme a csapzott őszes hajcsomók alatt meg se rebbent. — Szabadlábra van helyezve s elmehet... Érti?... Elmehet.. Mehet, ahova akar. Na, hát menjen ___A fegyőrök szabadon bocsátjá k és maga mehet az uccura, mehet haza, az urához, felkeresheti a bandát és élhet kedve szerint .. Hát menjen!... Megértette?... És most valami furcsa dolog történt. A ci- gányasszony megértette a dolgot, azt, hogy mehet s erre kitört belőle egy dühroham. — Én? innen? elmenjek? Hogy engemet az urak kidobnak innen? most télviz idején? Mikor még a jó kutyát se dobja ki tisztességes ember? Phi... Az urakba ennyi szív sincs? ennyi emberség? Itt tartottak egész nyáron, meg a szép őszön, mikor jó idő volt és most csak ugy kilöknek a hóba-fagyba? Há hun lelem én most meg a családokat? Hogy az Isten verje meg, aki ilyen szivet adott az uraknak, mindig csak a szegényt nyúzzák? Mindig csak a szegénynek vannak káréra? Hát a szegény cigány kutya? Csak ugy kirúgni télen a hóba-fagyba? Dehogy is megyek. Nem megyek én. Míg ki néni tava- szodik. S ezzel levetette magát a földre és elkezdett éktelenül rimánkodni. — Tekintetes nagyságos uraim, legyen egy kis irgalmasság a tekintetes nagyságos uraknak a szivébe. Ne lökjenek ki, mint egy rü- bös kutyát. Nem vétettem én a tekintetes nagyságos uraknak, hogy a devla verje meg nagyságos urak lelkit... f JWWMBM«tWSSnnsnH«1MHPinonnsnwnnmiúBMnBnWnnWFlj| 1 18 napos utazás tengeri 1 úttal: Wien, Rotterdam, Southampton, Tanper, Gibraltár, Marseille, Nizza, Genova, Milano, Como, Riva, Bolsano, Wien. - Indulás Becsből szeptember 8, 22 és október 6. - Az utazás ára 2400-- Ke töl. Részletes programot ad a PMH utazási !rodá|a Bratislava, Central PasBage. És hőveI fognak dobálni, hővei . . • Élsz, ahogy Isten megteremtett: dalolsz, kapálsz, imádkozol: hiszel jóságban, nagy csodákban, azt hiszed, hogy egy közös vágy van: élni s meghalni boldogan. S ahogy igy hiszel: évek telnek: élsz és érsz, mint a kalászok, hogy aratás is legyen egyszer, hogy kenyér is lehessél egyszer, vagy valami különös vegyszer, mely feloldja a bánatot. S ahogy igy készülsz, má6 is készül mással készülnek társaid: minden furcsákat kitalálnak és elnevezik kultúrának: az ágyút, gázt és köveket. Nem fiirdöttél meg sárkányvérben tested-lelked sebezhető: ha megtudják rólad idővel; kővel fognak dobálni, kővel! s te állsz, mert lelked még erős. Én igy is éltem mostanáig: hittem jóságban, nagy csodákban, csak most eszmélek néha fel, de már késő, a szivem más lett: köveket nem ejt s nem emel. Pedig otthon a mi uccánkban: " voltak éles, kemény kövek, de nem hoztam magammal őket: kövek nélkül járom a földet 8 állom a hulló köveket. A lelkem, mint acéllemez: elém áll s véd! néha megborzong ... s ahogy koppan reá a kő ugy keinek nyomán a dalok s én érzem hogy vagyok, vagyok! Vagyok! Vagyok! Vagyok! Budapest, 1931. URR IDA. Mindenki megzavarodott és nevetve s felindulva nézték a vergődő cigányasszonyt. De legjobban meg volt zavarva az ügyvédsegéd, aki a védencét egész rémülten nézte. Odament hozzá s kezdte magyarázni, hogy nem átkozódni kell itt most jóasszony, hanem csókolja meg a tekintetes és nagyságos uraknak a kezét ezért a nagy irgalomért. De azzal nem lehetett bírni. Egyre jobban tajtékozva, magyarul, cigányul könyörögve és káromkodva rimánkodott, mintha az életéről volna szó. Erre az ügyvédsegéd huszonkétéves romantikájával belenyúlt a zsebébe s kivette az öt koronát. Aztán elővett egy iv papirt és az esküdtek felé fordult: — Esküdt uraim, ha visszaadtuk ennek a szegény némbernek a szabadságot, valóban adjuk meg neki az életlehetőséget s kérem önöket, hogy kiki tehetsége szerint adakozzon ennek a szegény asszonynak, hogy ne érezze ő magát kisemmizettnek és igazságtalanul kidobottnak a biztos sötétségből a bizonytalan világosságba. Én a magam részérő e pillanatban összes vagyonommal, öt koronával indítom meg a gyűjtést. És az esküdtek nevettek s a zsebükbe nyúltak s hamarosan húsz koronányi vagyon gyűlt össze, amit az ügyvédsegéd odaadott védence kezébe. Az ügy véd segéd dél nem lehetett bírni, egy délelőtt két ilyen győzelmet aratni. Ahogy az uccára jutott, a hóvihar elült, a szél elállt, gyönyörű téli délelőtt volt, ő cigarettára gyújtott s kidüUesztett mellel és boldog szívvel határozta el, hogyha már világ nem lesz a Maciinak máma, de legalább annyi bosszút vesz a princin. hogy kimegy a jégre. Boldog volt és büszke, mint az idilliumok. hőséhez illik. Alapítva 1833. Telefon 33. Ü s ^ F diszmü A A üveg, porcellán nagykereskedése. • K O SI C E, Fő - utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. IDILL Irta: MÓRICZ ZSIGMOND
