Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-30 / 197. (2714.) szám

MM SZAMUNK I KÉPES HÉTTEL 28 ÓIDUL

! (271 zá ^ra a ^rOWa

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* a í / «•. , jj . «■ , / Szerkesztőségi Prága II* Panská ullce 12.

évre 76, havonta 26 Kő; külföldre í évente 450, «* SZlOPGTXSZKOl GS KUSZIT1SZK.OI GLLGPZGK-l PGLTlOK q, emelet. — Telefoni 30311. — Kiadóhivatalt

félévre 226, negyedévre tl4, havonta 3S Kő. nnlitilrní nnniínrtin . Prága 0. Pan*ká ultce 12- U1 emelet

H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-vai több f'Ö&gerkei&lŐ; r* r1 r felelőit isetkes^lői Telefoni 34154.

Egyes szám ars 1.20 Ki, vasárnap Z. Ki DZURANY/ LÁSZLÓ FOR6AGÍ 6É£A SÖROÖflYCIMv HÍRLAP, PRAHA

Ei iasés orvosai és vémsxedői

Irta: ÖMJRÁNYI LÁSZLÓ

A demokrácia lényegéből keveset mondhatunk a magunkénak, mert híjával vagyunk a legfőbb attribőitumnak, hogy sar&iink iniézésé- ben és bajaink orvoslásában a szenvedő pa- naszkodason kivül adva légyen számunkra a cselekvés joga is, a demokrácia külsőségei bői azonban annál bővebben jut ki nekünk. A választások országa vagyunk s alig millik el esztendő, hogy meg ne jelenjünk az urnák előtt valaminő alkotmányos kötelességünk teljesítésében. Sorra választjuk a képviselőket, a szenátorokat, a tartománygyülési képviselőket, a járás és a község képviselőtestületi tagjait s ezt az e lékei ót jó lelkiismerettel gyakoroljuk, amikor hivatott és jó lelkiismeretű embereket állitunk az alkotmányos posztokra: igazán nem rajtuk múlik, hogy nem tudják valósággá tenni azt. a programot, amelynek devizája alatt mandátumukat elnyerték s amelynek küzdelmes valóraváltásán dolgozni meg nem szűnnek.

A kormány szeptember 27-ére kiirta a községi választásokat. A politikai aréna ujiból hangos s a jelek szerint nagy belső vetélkedés készül a koalíció polgári és szocialista frakciója, különösen az agrárok és a szociáldemokraták között. Nem hiába van nálunk minden agyonpolitizálva s így természetesen ma sem arról van sző, hogy a községek élére hivatott s a kis közül etek javát valóban a legtöbb felelősség- és hivatásérzettel szolgálni tudó intézőtestület kerüljön, hanem elsősorban arra mutat a célgömb, hogy politikai profithoz jussanak általa a pártok és a frakciók, ha kell, akár a sziikebb közérdek rovására is. Már a frivol itás mesgyéjét verdesi a koalíciós sajtó tohuvabohuja, amely a pái't- ego izmus és a hatalmi föl törekvés tisztátalan szempontjait exponálja a küzdelem homlokterébe, de a törekvés egyvonalon teljesen közös: a centralizmus pozícióinak kiépítése és kiterjesztésié a legkisebb fatornyok köréig. A centralizmus leigázó céltudatossága éppen abban mutatkozik meg, hogy állásait mind előbbretolja, a közélet legkisebb síkjait is sűrűn behálózza, mert erőihelyzetét és egyeduralmát csakis igy képes maradéktalanul biztosítani.

Ezért válik minden egyes szlovensakói választás hovatovább érettségi vizsgává az őslakosság számára. A kérdés az, hogy Szí öve n- szkó népeinek gerincét sikerült-e már teljesen piegtörni s az anyagi pauperizálódás melletti olyan erkölcsi szegénységbe taszítani, hogy megadással vállalja a kiskorúság és a kiszolgáltatottság sorsát.

Szomorú lenne, ha nekünk magyar óiknak kételyeink lehetnének a községi választások kimenetele tekintetében. Szomorú lenne, ha a mi magyarjainknak tizenhárom esztendő küzdelmeinek meg-unegujuló acél- fürdője után szükségük lenne alkalmi választási Hfopingokra, arra, hogy mii innen Prágáiból rendezzünk az eddigi hatalmi politikai rendszer fölött tetemrehiivást azok számára, akiknek szemei előtt ott feküsz- nek a tetemek. Szomorú lenne, ha újságcikkekkel és mépgyülési beszédekkel kellene lelket vernünk azokba, akiknek a szenvedésekben megpróbált, de föl nem billent, kiegyensúlyozott lelke számunkra a legerősebb és legteljesebb erkölcsi forrás, és azokat ki tanítanunk a kötelességekre, akiknek szilárd és tán tori thatatlan gátonállása, szavakkal nem hi valkodó,, de tettekben élő

nemzethüsóge a legerősebb útmutatás és parancs a magunk köteles ség teljesítése felé.

Nekünk nincsenek aggályaink. Az a falán ksz. amely miiudeu praktika, árulás és ■kerítés félreesik látó lidéreei közepette sémi tért el soha a magyar kötelesség egyenes útijáról, a maga negyedmillió lelket számláló erejében most sem bomollbat föl s az urnák, előtt elhatározott au fog Ítélni a mai kormányzati rezsim fölött s elhatározóiban fogja budiul adni, hogy sorsának intézésében mi a magyarság akarata. És ez a szívósság, ez a tantorithaiaitiaixeág, ez a törhetetlen egy- vonalúság végre is meg fogja hozni a nemzet erkölcsi győzelmét.

Kár a fáradságért, a koalíciós tarisznyát hiába, tömik meg a hardbaiszállás előtt a ©zemtfényvesztő Ígéretek színes papirszer- péuÉnjeivel, hiába gyújtják föl a csalóka magyar színeket játszó lampionokat is, a vesékig látó magyar szem el nem botiik rajtok és meglátja, hogy mi van a kortesillu- mináció mögött és megtiltja, hogy a rózsát és galambéi varázsló btüvészkalap másik rekeszében mi búvik meg. A csalhatatlan magyar szem fölösmeri, hogy a koalíciós pártok ezernyi osábi fásában még mikroszkóppal sem található föl olyan szándék és törekvés, amely a magyar falu javát akarja, elleniben brutálisan mutatkozik meg a pártérdek, amely önmagán kívül semmivel sem számol s -bár világosan mutatkozik meg a mezítelen tény, amire a szlovák nemzeti párt turóc- szentmártoni orgánuma rámutat, hogy tudniillik az elszegényedett Szlovenszkó adófizetőinek hetven százaléka nincs ma már olyan helyzetben, hogy le tudja róni a közterheket, mégsem történik semimi, amii a luxurió- zus kormányzati apparátusban leépíteni törekednék az olyan intézményeket, amelyék fölöslegé sek és bízvást nélkülözhetők, amivel apasztani lehetne a túlméretezett minisztériumok számát, a különböző institúciókat, amelyek a való élet szempontjából nem jelentenek komoly ^szükségletet, csupán szi- nekurákat a hatalmi pártok számára. Egy szót nem hallani, hogy az államháztartásban bevezessenek bizonyos elkerülhetetlenül szükséges takarékossági: intézkedéseket,

mindössze tessék-lássék dolgok történnek s következésképpen a horribilis költségvetés fenntartása csak a közterhek uj emelését vonhatja maga után. Annak dacára, hogy az eddigi közterhek is mérhetetlenül magasak voltak' és eibi rh a táti a n ok.

A megindult korteskedés kakofóniájában, amikor az egy koalícióban ülő pártok is egymást marcangolják, hogy nagyobb hatalmi pozíciót szerezzenek az egymás rovására, mint vox humana hangzik föl pártjaink szózata az összes szloivenszkói pártokhoz szólóan. Az a felhívás, amely pártjainknak a magyar nemzeti párt kezdeményezésére megkezdett akciójából hasábjainkon ma lát napvilágot s az ínség leküzdésére egységes frontba szólít minden pártot, kell hogy erős- visszhangot verjen minden lelkiismeretben és eredményt is hozzon.

A mi pártjaink számára nem az a fontos, hogy a koalíció metódusaihoz híven politikai vámot szedjenek Szlovenszkó mai súlyos Ínséges helyzetében. Hogy csak a saját maguk pozícióinak erősítésére gondoljanak s ahogy a koalíciós politika teszi, az ínségben is csupán a kontézia egyik kihasználható

Nyílt felhívás

az összes tzlovemzkéi politikai pártokhoz,

azok törvényhozóihoz és a sziovenszköi tartoüimyiiés összes képviselőihez

Az a példátlan nyomor, mely az általános válságos gazdasági helyzet folytán Srloyei^- szkó tekintélyes részében máris gyökeret vert és döbbenetes növekvésével a jövő ijesztő képét veti előre, kényszerít bennünket arra, begy ezen nyílt felhívásunkkal forduljunk mindazokhoz, akikről fel kell tennünk, hogy Szlovenszkó népének sorsát szivükön viselik és akik ettől a néptől megbízatást nyertek arra, hogy Szlovenszkó sorsára befolyást gyakoroljanak.

A sors kegyetlen csajpása/i megteremtették az együttműködés alapját, most tehát a kérdés csupán az, hogy meg tudják-e találni az együttműködés módját azok a szívvel és értelemmel felruházott emberek, akik politikai szervezetekbe tömörülve hirdetik, hogy működésűk célja az ö népük sorsának megjavítása.

Felhívással fordulunk ennélfogva az összes sziovenszköi politikai pártokhoz és indát- ványozzuk, hogy politikai pártállásra és nemzetiségre való különbség nélkül vegyük fel az egységes küzdelmet az ínség frontján.

Minden párt küldje ki a maga 2—3 megbízottját és ezek az eredményes együttes akció megbeszélése céljából jöjjenek össze Vilmán, 1931. évi szeptember hó 5. napján 14 órakor a Rémi-szállóban.

Megbeszélésünkben és működésűnkben ne vezessen bennünket semmi más, mint a tiszta közérdek. Egyformán működjünk közre a munkaalkalom megteremtésében, a kenyér nyújtásában és a könnyek letörlésében, minden tekintet nélkül arra, hogy az ínséges helyzetben levőnek mi a foglalkozása, mi a politikai pártállása, avagy mi a nemzetisége.

Tegyük megbeszélés tárgyává az egész válságos gazdasági helyzetet, az abból kivezető utakat, az egységes cselekvés irányát, módját és mértékét.

Tegyük megbeszélés tárgyává, hogy miképpen lehetne a válságos gazdasági helyzeten leggyorsabban javítani, vagy legalább enyhíteni, a népet munkához, az Ínségeseket kenyérhez, a gazdákat vetőmaghoz juttatni, a súlyos gazda-sági helyzettel kapcsolatos egyéb kérdéseket megfelelően rendezni és az arra szorulókat hitelhez, illetve fizetési halasztáshoz hozzájuttatni.

Hisszük, hogy a nyomorúság kérdésében egyek leszünk és egységes kívánatmainkat közös erővel, egyetértő módon és egységesen fogjuk a nemzetgyűlés, a tar tömény gyűlés és a kormány előtt képviselni.

Tiszta és önzetlen törekvés vezet bennünket és éppen ezért merjük az összes politikai pártokat ezen törekvés támogatására fel hívni, hogy ezen becsületes kezdeményezésünk Szlovenszkó összes népének és az egész köztársaságnak javára lesz.

Ezen indítványunk el- vagy el nem fogadásáról minden politikai párttól értesítést kérünk a magyar nemzeti párt elnökségéhez Rimaszombatba.

A magyar nemzeti párt.

Az országos keresztényszociaíista párt.

komponensét lássák a megvívandó választási harciban. Pártijaink számára Szlovemszkó- naik a kétségbeesés fölső szintjéig felfokozódott élet igényei halaszthatatlan kielégítése a legfőbb parancs. S az Ínségnek mindéin foganatba vehető orvosszerrel való leküzdése olyan magasnendü törekvés, amelynek szolgálatát még egy választási kamipány sem zavarhatja meg. A legmagasabb etika az, moly a harc ideijén is félre- tudja parancsolni a harcot s fölébe emeli a cselekvést, a megsegítést, mert a nincstelenek kenyerét ma nem lehet az urnáknál megszerezni. Szokatlan, de annál fényesebben világit az a pél- daadás, amellyel pártjaink a választási, harcok kezdetén Treuga Dei-t hirdetnek — a szent kenyérért.

Nem tudjuk s nem is akarunk keserű jóslásokba bocsátkozni, hogy a szeptember 5-ére hirdetett zsolnai értekezlet mit fog hozni. Meg fogja-e hozni azt, hogy a Sz’lovénszkón küzdő politikai pártok becsületesen kimondják: mi harcban állunk ugyan

egymással, de harcolnunk és versengenünk sem szabad addig a nép vótumaiért, amig elemi kötelességünket a szent kenyér biztosítására nem teljesítet tűk.

Ha ez meg nem történik és a kenyér megszegését az éhes szájak előtt lelketlen korteskedéssel a pártok választási győzelmétől teszik majd függővé s a centralista politika bü marad önmagához és módszereihez, pártjaink lel ki ismerete nyugodt marad, mert hiszen megtették azt, ami egy politikai küzdelemben a legnagyobb erkölcsi követelmény lehet s nyugodtan haladhatnak, tovább útjukon. És a magyar tömegeknek, akár létrejön Zsolnán, az inségfronít, akár nem, fokozott és önmaguk iránti kötelességük, hogy a legteljesebb kitartással és minden áldozattal kövessék őket ezen az utón.

9V* Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül "W