Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-25 / 192. (2709.) szám
V Mai Mdmunk fla eEtfal **m— A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Ata-*-* politikai napilapja Fela& "*«* «- P.n.^.n^,x w. «-* Esryea szám ára 1.20 Ki. vasárnap 2.-Kfc DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA SŰROÓNYCIM HÍRLAP, PRAHA Kritikus helyzet Angliában í^T?T\ WiBTPMHWBHWPWBHMmWK OBBBBMMBBBWBM—MMBBBBBMMMBMBWMEflBBM —MOHBBI ■BBS MacDonald lemondott Nemzeti koiicenttácifts kormány alakul MacDonald vezetése alatt? — Baldwin belOgyminiszter, Lord Irwin külügyminiszter, Lloyd* George pénzügyi kancellár! — Az izgalmas vasárnap története Szakadás a munkáspártban LONDON, augusztus 24. MacDonald kormánya ma délben lemondott. A Bucklngham palotából származó hivatalos közlés szerint holnap vagy holnapután úgynevezett „nemzeti kormány" alakul, amelyben valamennyi nagy párt képviselve lesz, A Reuter iroda úgy tudja, hogy az uj koncentrációs kabinett élén újra MacDonald fog állni. A konzervatívok részéről Baldwin feltétlenül tagja lesz a koncentrációs kormánynak, mig a liberálisok Lloyd Georgét delegálják. A munkáskormány mérlege London, augusztus 24. MacDonald lemondott kormánya pontosan két évig és két és fél hónapig volt hivatalában. Az 1929 májusi választások után, amikor a konzervatív párt elvesztette 400 képviselőből álló abszolút parlamenti többségét és az uj alsóházba mindössze 260 taggal vonult be, Baldwin lemondott és MacDonald, mint a legerősebb párt feje, uj kormányt alakított. A király 1929 junius 8-án megerősítette a kormány kinevezését. Tudvalévő, hogy a munkáspárti kormány a két ellenzéki párttal szemben kisebbségben volt az alsóházban és igy állandóan kompromisszumot kellett kötnie a liberális párttal, azaz nem valósithatta meg eredeti szociális programját. A legtöbb szavazásnál igy is csak rendkívül csekély többséggel tudott győzni. A liberális párt külpolitikai kérdésekben állandóan támogatta MacDonaldot, de a belpolitika terén sok ellentét támadt a munkáspárt és a liberális párt között. Külpolitikai téren sikerült a jóvátételi problémát megoldani és a Rajnavidék kiürítését megsiettetni, továbbá Szovjetoroszország és Anglia között helyreállt a diplomáciai viszony, majd pedig sikerrel befejeződött a londoni flottakonferencia. E nagy sikerek mellett a liberális párt MacDonaldot az egyiptomi és az Indiai politikában is támogatta, ahol a mérséklet politikája helyesnek bizonyult. Az elmúlt ősz óta a liberális párt és a munkáspárt viszonya különben is megjavult, mert a kormány ígéretet tett a liberálisoknak, hogy megvalósítja a választójog régóta kívánt reformját, A belpolitikában MacDonald néni volt sze- rencséskezü. A legnagyobb kudarc a munkanélküliség politikájában érte, ami annál fontosabb, mert a munkáspárt a választási küzdelemben elsősorban a munkanélküliség leküzdésére tett Ígéretet. A munkanélküliek száma MacDonald hatalomrakerülésekor egymillióra rúgott, mig most 2.7 millió. A parlamenti pótválasztásokon az utóbbi időben a konzervatív szavazatok egyre sokasodtak, aminek bizonyára a nap- ról-napra jobban érezhető gazdasági krízis és a munkanélküliség politikájának eredménytelensége volt az oka. A lemondás előtt Baldwin és MacDonald egy táborban volt, mig Henderson és a munkáspárt más kiváló vezetői a másik I oldalra szegődtek. Ilyen körülmények között a koncentrációs kormány megalakítása valószínűvé vált, de kétséges, hogy a munkáspárt egysége fönntartható-e. A munkanélküliség politikájában és a szociális terhek csökkentésének kérdésében mutatkozó ellentétek könnyen végzetessé válhatnak a munkáspártra. A kilátások London, augusztus 24. Megbízható források szerint MacDonald megkísérli a pártok fölött álló koalíciós kormány megalakítását. A kormányzásban természetesen mind a három nagy politikai párt részt venne. A lemondott kormánynak azok a miniszterei, akik határozottan állást foglaltak a munkanélküliek segélyezésének csökkentése ellen, minden bizonynyal végleg kiesnek a kombinációból és tárcáikat a másik két párt politikusainak adják át. Henderson nem tér vissza a kormányba, de nem valószínű, hogy helyét Sir Austin Chamberlain veszi át. A lapok szerint a legtöbb kilátással rendelkező külügyminiszterjelölt Lord Irwin, a volt indiai alkirály, aki valamennyi politikai párt bizalmát élvezi és a Gandhival való tárgyalásai befolyását rendkívül megnövelték. A munkáspárt köreiben szeretik és tisztelik őt, de ugyanakkor a konzervatív párt vezetőivel Is élénk kapcsolatot tart fönn. Lloyd George valószínűleg újra megkapja a kincstári kancellárságot, mert ezt a tárcát a háború alatt és a háború előtt nagy sikerrel adminisztrálta. Természetesen ez nem jelentené, hogy Snowden kiválna az uj koncentrációs kormányból, mert ő volt a munkáspárt egyik legeredményesebb minisztere és a mai krízisben MacDonald leghatározottabb támasza. A nemzeti kormány munkáspárti minisztereit a munkáspárt intellek- tuellei kétségtelenül támogatnák és csak a párt balszárnya vonulna ellenzékbe. A nemzeti kormányt természetesen csak átmeneti megoldásnak szabad tekinteni, amely mindaddig kormányon marad, amíg a legégetőbb gazdasági kérdéseket megoldani sikerült. Erejét elsősorban a költségvetés kiegyensúlyozására fogják fordítani. Beavatott körök az uj kormány élettartamát hat héttől hat hónapig terjedő időre becsülik. Egy izgalmas nap... London, augusztus 24. Anglia a háború és az általános sztrájk óta nem élt át olyan izgalmas vasárnapért, mint a tegnapi volt. A minisztereik egész nap megszakítás néllkül tanácskoztak s párt értekezlet párt értekezletet követett. A király audiencián fogadta a minisztereket és a pártvezéreket, de a helyzetet igy sem sikerült tisztázni. V. György szombaton este váratlanul visszatért Londonba s ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a krízis akut. A hétfő reggeli sajtó a kormány le-, mondását már biztosnak vette. Elsőnek a Daily Héráid jelentette be, hogy a helyzet tarthatatlan. A munkáspárt számottevő ré- szomb aton és vasárn ap élénken szembe- Helyezkedett MacDonald bérredukciós és a műnk a nélküli-segélyt csökkentő terveivel. A Daily Héráid cikke szerint a bérek leszállítása öngyilkosságot jelent. A munkanélküli- segély csökkentése kiélezné a krízist és miég nagyobb munkanélküli séget eredményezne. Altialános szociális intézkedésekre van szükség,, ilyen alapon azonban i hete-*len megegyezni az ellenzéki pántokkal. Hat miniszter, közöttük Henderson külügyminiszter és Graham kereskedelemügyi miniszter határozottan ellenezték azt a platformot, amelyen állva sikerült volna az ellenzéki pártokkal megegyezni. A tárgyalások szombati kudarca után a munkáspárt egy része elejtette MacDonaldot. A kormány szombaton délután kommünikét adott ki, amely a feszültség enyhüléséről számolt be, de este ismét minden felborult. Az uj nemzeti vagy koalíciós kormányban a liberális párt és a konzerváliv párt vesz részt MacDonald vezetése alatt, de a munkáspártnak csak egy része támogatná az uj kormányt. Az izgalmas vasárnap MacDonald audienciájával kezdődött. Később Stanley Baldwin és Sir HeTfbert Sámuel jelent meg a királynál. Este hiéi órakor kabinet tanács volt, majd tízkor MacDonald elhagyta a Downing Streetet és félórára isimét meglátogatta a királyt,, akit értesített a tárgyalás eredménytelenségéről. Ugyanekkor összegyűltek az ellenzék vezérei is, akik meghallgatták a pénzügyminiszter előterjesztéseit. Baldwin és Neville Chamberlain éjfélkor a miniszterelnökkel tárgyaltak. Félegykor MacDonald végre nyugovóra tért. Ma reggel MacDonald, Henderson, Baldwin és Sir Herbert Sámuel újra megjelentek a királynál. A Reuter ügynökség jelentése szerint MacDonald felajánlotta lemondását, amit a király elfogadott, de nyomatékosan arra kérte a lelépő miniszterelnököt, hogy vegye át az átmeneti nemzeti koncentrációs kormány vezetését. A Más előzménye! London, augusztus 24. A maihoz hasonló krízis ritkán fordult elő Anglia történelmében. A háború legizgalmasabb percei és az általános szénsztrájk napjai, amikor az ország bolsevizálódása komolyan a lehetőségek közé tartozott, nem jelentettek nagyobb megpróbáltatást a nép számára, mint az az általános gazdasági krízis, amely letaszította Nagybritanniát a világ első hatalmának büszke piedesztájjáról és gyenge, bizonytalan állammá süllyesztette A nemzeti koncentráció kormányának gondolata akkor születik meg, amikor a helyzet vigasztalan és egyetlen párt sem vállalja egyedül a felelősséget. A háborúban Lloyd George koncentrációs kormánya uralkodott Angliában és elsősorban a kifogástalanul működő összetartásnak volt köszönhető a siker és a súrlódás nélküli kormányzás. Franciaországban Poincaré koncentrációs kormányai mentették meg a frankot s ha komoly veszedelem mutatkozik, mindig felmerül a „szent egység” gondolata. Angliában azzal számolnak, hogy a három nagy párt koncentrációja eliminálni tudja azokat a nehézségeket, amelyek fölött MacDonald egyedül nem válhatott úrrá. Tudjuk, hogy a krízist Angliában a költségvetésben mutatkozó 120 millió fontos hiány pattan tóttá ki. Soha a világon nem volt még költség- vetés, amely ily hatalmas deficitet tüntetett volna fel s mivel a gazdasági konjunktúra reménytelennek mutatkozott, kilátás sem volt az óriási hiány kiküszöbölésére. MacDonald összehívta az ellenzék vezetőit, hoigy megtárgyalj a velük az életbelép tét end'ő rendszabályokat. Amikor Baldwint és Lloyd Gecrge-ot magához kérette, nyilvánvalóvá vált, hogy nem bízik többé kormányának átütő erejében és lépéseket tesz a nemzeti koalíció felé, amennyiben bevonja munkájába az ellenzék vezéreit. Tíz napig tartó intenzív tárgyalás utón sikerült kellő platformot teremteni a költségvetés kiegyensúlyozására, de a munkáspárt, főleg annak a parlamenten kívül eső része, szociális szempontból elviselhetetleneknek minősítette a kilátásba helyezett rendszabályokat. Elsősorban ugyanis a hivatalnokok bérredukciójáról, a munkanélküli segélyek csökkentéséről és uj adók kivetéséről lett volna sző, mig az ellenzék, főleg a liberálisok, elvetették a tiz vagy húsz százalékos vámemelés tervét. A szakszervizetek szövetsége hallani sem akart a szociális terhek csökkentéséről, mert ez az eljárás meghazudtolta volna a munkáspárt szociális tendenciáját. Henderson, Graham és Clynes miniszterek azonosították magukat a Trade Un ionok állásfoglalásával és igy a munkáspárt egysége megbomlott és MacDonald nem maradhatott helyén. Viszont az előzetes tárgyalások folyamán az előrelátó miniszterelnök felvette a kapcsolatokat az ellenzékkel, úgyhogy a nehéz helyzetben kétségtelenül indokolt nemzeti koncentráció kormánya megalakulásának útjában nincs akadály. A hír Périsőan Páris, augusztus 24. Az angol krízis kitörését a francia lapok élénken és türelmetlenül kommentálják. Jól értesült körök szerint MacDonald bukása nem marad következmények nélkül Franciaországban sem, ahol főleg az angol válság pénzügyi hatásait fogják érezni. Az általános vélemény szerint MacDonald szívósan küzdeni fog pozíciójáért. A Figaro szerint az angol és francia érdekek annyira összefüggnek, hogy a font válsága maga után vonná a frank válságát. A baloldali Oeuvre felháborodva tiltakozik a jobboldali lapok hangja ellen, mert ezek a lapok gúnyos fölénnyel intézik el MacDonaldot és bukását a francia baloldali kartell bukásához hasonlítják. Amint, hogy 1926-ban a párisi baloldali kormány tehetetlen volt a frank zuhanásával szemben, úgy tehetetlen ma MacDonald is a font elértéktelendésével szemben. Alaposabb emberekre van szükség, hogy a bajnak véget vessenek, szocialista Populaire valószínűt!ennek tartja, hogy a munkáspárt a liberális párttal együttműködne.
