Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-23 / 191. (2708.) szám
1091 augusztus 83, vasárnap. T>Ra:<^-MA<AARHTiai?a; 9 ványokat tett, szegényházat létesített. Valószínű, hogy az őt ért sok keserves csapás elsősorban járult hozzá e szép lelki élet összr hangijának kialakulásához. Hiszen egyetlen fiát. — ki a Petiheő család sarját volt hivatva tovább fejleszteni — 22 éves korában ragadta el tőle a halál. Neje pedig, gróf Csáky Róza, olyan ledér életet folytatott az eperjesi garnizon tisztjeinek körében, mely méltán szolgáltatta a vidék botránykrónikájának csemegéjét. Midőn férje ezért ismételten felelőségre vonta, egyizben dühösen szaladt ki az ágyasházból, másnap azonban nagyon jó ebéddel trak tálta meg Zsigmondot: — Egyék kegyelmed, magam főztem. Már én ezzel is dokumentálom, hogy megtérek kegyelmedhez a csíny tevések útjairól. — Úgy legyen — mondta engesztelödve a férj —,"most hát a jó ebéd után feketekávét adjál, szivem megtért Rózája. — Itt is van imár, jó forró. Ez jó emésztést csinál és minden gondot megöl... Abban a feketekávéban méreg volt. A gyorsan, alkalmazott ellenszerek megmentették ugyan Petheő Zsi gmond életét, de ily Sátáni terveket elméjében forgató, végleg megromlott asszonnyal nem tudott tovább egy födél alatt élni. Elváltak útjaik. Ennyi bánat és szégyen sírját kezdte ásni az utolsó Petheő grófnak és bele is dőlt abba az 1764. év szent Erzsébet napján. Ma már sem az egykor országos nevű Pe- theő-családnak, sem az oly változatos eseményeket látott és ott az ősrengeteg között ötszáz évnél többet élt sztropkói várnak nyoma sincs. A vár köveit a város házainak építésére használták fel, a vár urai pedig ott alusszák örök álmukat azon templom alatt, amelyet ők emeltek Isten dicsőségére s hagytak örökségképpen a késő korok embereire. A Pefheő- család kihalt, de szellemeik ott a sztropkói kriptában méltán susoghatják egymásnak: — Non onrnis moriar. Nem haltunk meg egészen, mert vallásos lelkünk jótetteinek gyümölcseit élvezi az utókor. (A kővetkező közlemény szeptember 6-iki számúinkban jelenik meg.) Newyork „nedves44 polgármestere Prágában Prága, augusztus 25. James Walker. a világ legnagyobb városának, Newyorknak polgár- mestere. néhány hétig Karisbadban üdült. Európai útja alkalmából s üdülése befejeztével tegnap délelőtt meglátogatta Pilsent s tegnap este a csehszlovák fővárosba érkezett.. Newyork polgármestere hatalmas kísérettel és még nagyobb poggyásszal utazik. Hatvan hatalmas bőröndben szállítják James Walker utiruháit. A prágai városházán a polgári és katonai hatóságok képviselői üdvözölték a newyorki poigármestert, aki az üdvözlésekre adott válaszában ama reményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államokban is nemsokára bekövetkezik az az idő, hogy a pilseni sört ismét árulni fogják. James Walker ezzel nyíltan kifejezésre juttatta azon reményét, hogy a prohibiciónak Amerikában rövidesen bealkonyul. Walker ma Prága nevezet ességeit tekinti meg. James Walker Prágából Budapestre utazik, ahol ugyancsak ünnepélyesen fogadják. Gyermekparalizis a lévai járásban Léva, augusztus 22. (Saját tudósítónktól.) Hivatalos megállapítás szerint a lévai járásban gyermekparalizis ütötte föl a fejét. Eddig már Léván. Nagyodon, Alsóprandorfon és Botra állapították meg jelenlétét. Szarnék Tstván dr. járási orvos lévai munkatársunk előtt kijelentette, hogy minden intézkedést, megtettek a betegség elfojtására, de ehhez a munkáihoz a közönség támogatására is szükség van. mert a gyermekparalizis fagyon könnyen fertőz, jgv nagyon könnyen terjed is. ezért a sajtó utján figyelmezteti a közönséget a védekezésre. A beteg gyermekeket nyomban el kell szigetelni a többitől, sőt nagyobb játszócsoportba nem is tanácsos most engedni a gyermekeket. A köpetre és a váladékra a legnagyobb gond fordítandó. Óriási vigyázat szüksége:-. mert minden tárgy, amellyel a beteg gyermek érintkezik, szintén fertőz. A védekezést pedig rendkívül megnehezíti az a tény. hogy ezt a betegséget még az egészséges ember is terjesztheti, ha a beteggel érintkezik. A gyér-, megparalizis gyakran halállal végződik, gyakran pedig súlyos bénulással jár s a győrinek nyomorék marad, aszerint, hogy melyik testrészét támadta meg a kór. A gyermekparalizis tünetei kis lázzal kezdődnek, néha hányással, néha azonban, főként súlyosabb esetben, nyomban a bénulás következik be. vagy ha lázzal kezdődik is. de 2—H nap alatt bekövetkezhet a bénulás. Azért a legkisebb gyanúra orvoshoz kell fordulni a szülőknek. Végül kijelentette Szarnék István dr.. hogy a kór terjedése esetén az érintett községeket zár alá fogja venni, hogy a járványnak elejét vegyék. Természetesen a szülők körében nagy az aggodalom. A hatósági orvos kijelentése s/erinf a gyermekparalizis halé vas korig t-zedi áldozatait. OrvosságszáítUás — váltott kutyaiogaiokon Izgalmas versenyfutás a tífusszal sarki hóviharban, — 45 fok hidegben Az orosz őrhelyek nyolchónapos tele — A bátor jahutáh megmentettek egy várost, melytől a patika ezernégyszáz kilométerre feküdt I SALVATOR | I ' FORRÁS I Berlin, augusztus 22. A Zeppelin északsarki útja alkalmával' kerültek ismét szóba a föld északi részének azok az állomásai, amelyeknek lakói, mint az emberi kultúra legelő retolt a bb őrei, a legnagyobb viszontagságok között élnek. Egy ilyen szélső emberi őrhelynek volt hosszú ideig lakója egy orosz politikai száműzött, aki most, .hogy egykori lakóhelye ismét az érdeklődés homlokterébe került, az alábbiakban mondja el egy mentőex- pediciónak izgalmas történetét: Ái a város, amelyben én laktam, az évnek három-négy hónapjában teljesen el van zárva a világtól. A városkának egyetlen lakója sem hagyja el a kis helység határát. Valóságos városról beszélni nagyzás lenne. Ugyanakkor azonban nem is keresi föl senki a városkát. Ha mégis megjelenik valamikor egy idegen, úgy a lakosokon valóságos izgalom vesz erőt. Ennek a városkának a neve Wjerchojanksz. Szibériának legészakibb részén, a sark-öv határán fekszik. Itt a tél nyolc hónapig tart és ezalatt a nyolc hónap alatt nappal a városkában, tökéletes nyugalom honol, éjszaka pedig temetőként hat. Még kutyaugatás sem zavarja meg a csendet, mert a kutyáknak nincs kit megugatníok, hiszen idegen nem jár a helységben. Egy januári estén azonban, mintegy tiz óra tájban a helység valamennyi kutyája ugatni kezdett. Valami szokatlan, rendkívüli történhetett. Én magam és két másik politikai száműzött a helység orvosánál voltunk. Ö volt az egyedüli orvos tizezernégyszáz kilométer körzetben. A kutyaugatásra mindnyájan elnémultunk. Figyeltünk. Néhány perccel később kopogtak ajtónkon. Néhány helybeli jakuta lépett be. Egy idegent támogattak, aki szinte járni sem tudott. Ruhája csontkeményre volt fagyva s amikor a jég a meleg szobában olvadni kezdett rajta, egész tócsa képződött a padlón. Az idegen néhány szót váltott a bennszülöttekkel és ekkor prémbundája zsebéből egy gondosan rongyokba csomagolt paksamétát adott át az orvosnak. A paksamétában csupán egy levél volt, amelyet Sredmje-Kolymsk orvosa küldött a miénknek. A futár tizenkét nap alatt érkezett hozzánk, még pedig úgy, hogy minden közbeeső állomáson váltott kutyafogattal haladt. Ez az utazás rekordteljesitmény volt, mert a két városka között a távolság oly óriási, hogy ezt a távolságot általában három-négy hét alatt szokták megtenni. A küldönc megérkezése voltaképpen Sredmje-Kolymsk segélykiáiüfását jelentette. A tőlünk tízezer kilométerre lévő helységben ugyanis hastífusz ütött ki és a helységben elfogyott a védőoltóanyag utolsó csepp- je is. — Ha az orvosságot nem kapom meg nyomban, — irta az ottani orvos, — a lakosságnak legnagyobb része elpusztul. Lehetetlenség máshonnan segítséget kérnem, mint öntől, mert még Wjerchojanksz a legközelebbi város hozzánk. Szerencsére patikánkban igen nagy meny- nyiségben volt raktáron a kért orvosság és most már csak arról leheteti szó, hogy miképpen küldhessük el a lehető leggyorsabban. Hóviharban indul útnak a futár A tizenkét nap, amelyre a küldöncnek szüksége volt, hogy hozzánk érjen, túlságosan hosszú időnek tetszett. Szerencsétlenségünkre éppen akkor e«ste köszöntött be a Burán, a szibériai hóvihar, amelky a leg- kegyetlcnebb ellensége a szibériai hómezők minden vándorának. Ilyenkor egy ember se meri elhagyni a várost. A Burán beszórja az amúgy is keskeny, két hord össze, ideg vakítja az embert, s végül fagyos karjaiba Öleli áldozatát. Miközben mi a szükséges dolgokat előkészítettük, a vihar egyre növekedett, s hallottuk, hogy ereje miként rázza meg alapjában a kis városka házait. Recsegett, ropogott minden. A küldönc elmondta, hogy a közbeeső helységek mindegyike tud küldetéséről, éppen őzért mindenhol kipihent kutyafogattal várják a küldeményt. Égy percet sem volt szabad veszítenünk. A legerősebb és legbátrabb ja butákat hivattuk magunkhoz. Elmondtuk nekik, hogy alig észrevehető utakat, valóságos hóhegyemiről van sző. Az egyik közölök mindén habozás nélkül hajlandónak mutatkozott, hogy a csomagot a legközelebbi áldomásig ehiszi. Ez a távolság százötven kilométer volt. Az útnak további folytatására a még inkább erősödő Burán miatt nem vállalkozott. Bajdar — Így hívták a bátor vállalkozót -— nyomban befogta kutyáit. Félóra múlva már utrakészeu állott fogata. A hold nagyobb világosságot árasztott, de a szélvihar hófelhö- ket kavart fel s a hőmérő — 45 fok Celziust mutatott. Tizenkét kutya volt egymás mögé fogva a szánkó előtt. Ezek voltak a város legjobb kutyái, erősek, kitartók. Egytől-egyig fehérbun- dáju, hosszuszőrü állatok. A vezető kutya jóval nagyobb volt, mint a többi, ő már át is vette a vezetést és élésen figyelte, hogy valamelyik kutya nem zavarja-e meg a rendet. Ilyenkor a rendzavaról dühösen megugatta s amikor látta, hogy az egyik kutya hemperegni kezd a hóban, olyan nagyot harapott beléje, hogy minden kedve elment a további hempergéstől. Máskor ilyen útra elég .hat-nyolc kutya is, de most a többi tartalékként szerepeüt. Doktorunk átadta Bajdámak az ugyancsak gondosan becsomagolt orvosságot. Bajdar, aki úgy be volt bugyolálva, hogy csupán szeme látszott ki a bundák közül, eltette az orvosságot és aztán egy furcsa fejhangot hallatott, amire a kutyafogat szinte pillanat alatt eltűnt szemünk elől. Az orvosságküldés a sarki hópusztaságon keresztül, éppen az ezer akadályra és veszélyre való tekintettel, amellyel meg kellett küzdenie, olyan fin vei met keltett messze földön, hogy később, Oroszországban, szinte legenda- szerű történeteket beszéltek róla. Az utazás az első százötven kilométeren keresztül a viszonyokhoz képest elég simán ment végbe. Bajdár csupán három kutyáját vesztette el, amelyeket a kimerültségük miatt védtelenül kellelt hátrahagynia. A hollók és a szibériai sakáltok küzdelem nélkiit jutottak a prédához. Az ut éjszaka tizenkét órától másnap délután három óráig tartott, úgyhogy Bajdár óránként mintegy tizkilomé- teres átlag gyorsasággal tette meg útját, ami, tekintettel a dühöngő viharra, igen nagy teljesítmény volt. Karajbába, mert ez volt a legközelebbi állomás, már várla a váltás. Amíg ő és kutyái felmelegedtek és megerősödtek, egy másik jakuta máris pihent kutyafogattal igyekezett a legközelebbi állomás felé. Megfagyott ember a szánkón A Burán, mintha csak meg akarta volna akadályozni, hogy Sredmje Kolymsk lakosai megmeneküljenek a haláltól, még jobban fokozódó erővel dühöngött. A vihar ereje a hóba sodorta a kutyákat, felborította a szánkót s az egymásba kavarodott kutyák kétségbeesésükben dühösen marták egymást. Az ember, hidegtől bénult karjával, a vihartól félig megvakitva, ásta ki szánját a hótömegből, nyugtatla meg a kutyákat, rendezte a szétszakadt köteleket, inig végre tovább mehetett. Sajmon Túrav. ez volt. a második jakuta neve, eszméletlenül érkezett a legközelebbi állomásra. ■ Kutyáinak több, mint a fele pusztult el az utón és ha a vezető kutya kiváló érzékével és csodálatraméltó erejével nem bírta volna a fáradtságot az általa megőrzött utón, akkor a hősi vállalkozás már a második állomás előtt, kudarcba fulladt volna. A vezető kutya azonban, noha a vihar méternyi magasságban fújta be a keskeny utat, megére/le a nyomokat, pedig ezen az utón talán hónapok óta nem járt élőlény. Az elindulás után való harmadik nap szomorú menet ért Karkalába. Tiz kutya vont m^ga után fáradtan egy szánkót, amelyen élettelen ember ült. Sajmon Turaw azonban nem volt halott, csupán a hidegtől vesztette el eszméletét. Már nem sok hiányzott ahhoz, hogy örökálomba merüljön. Az elősiető jakuták nyomban ott, •az uccán dörzsölték életre hóval és adtak neki dohánnyal áztatott bort, amitől felmelegedett. Nyomban uj kutya!ogat indult a legközelebbi állomás felé. így ment ez állomásról állomásra, közben Sredmje Kolymskban a. kórház megtelt a tífusz áldozataival. A járvány annyira terjedt, hogy a bele-geket lakóhelyükön kellett hagyni. A halál gazdag aratás előtt állott. Pusztít a tífusz Már három hete múlt, hogy segítségért, küldtek, de a futár sorsáról nem tudtak semmit. A kétségbeesés egyre nőtt. A halál fekete szárnyaival a város felett lebegett, és páni félelemmel töltötte el az embereket. A |lakosok félelmükben magukra zárták az ajtókat és senkit sem engedlek be házukba. Mindenki halálraítéltnek érezte magát. A huszonötödik napon elhatározták, hogy az Öt legfiatalabb és legerősebb jakiitát, akikhez még nem hatolt el a halálos haj, felderítő útra küldik a várva várt. orvosságot hozó szán elé. Kettő közülük a betemetett ut irányát követte, a többi szétszóródott a hópusztaságon, mert úgy vélték, hogy a küldönc eltévesztette az utat. Az aggodalom helyesnek bizonyult. A felderítő szánok elindulása napján az egyik szán vezetője mintegy húsz kilométerre a helységtől óriási hótömeget talált, amelyből kutyaugatás hallatszott. Megállította szánját és ásni kezdett a hótö- idegben. Ott találta a segítséget hozó jakutát: Kardo Gunart. Ezt az utolsó küldöncöt egy forgószél temette be hóval. Ez volt a szerencséje, mert a legteljesebb erővel dühöngő viharban a bótömeg megvédte a széllitől és a fagyastól. Ő maga is alig élt már, kutyái pedig kimerülve feküdtek a hótömeg mélyén. A megérkezett segítség szinte lázba hozta a végveszedelembe került városka lakosait- A félig megfagyott küldöncöt oly örömmel fogadták, hogy egy óra múlva már nem a fagytól, hanem az alkoholtól volt eszméletlen. Néhány héttel! a. segítség megérkezése után már egyetlen fifuszbetege se volt a városnak. Mindössze húsz halottja maradt a járványnak, amely a segítség megérkezése nélkül száz és száz emberéletet követelt volna áldozatul. A hősi vállalkozásúak résztvevői mit. sem tudtak tettük jelentőségéről. Kardo Gunar, akivel néhány hóuap múlva magam is beszéltem, vállat vonva, mindössze ennyit mondott: — Legfeljebb meghaltam volna. A haláltól senki sem menekülhet meg ... Egy jugoszláv katonai repülőgép kényszerleszállása Budapesten Budapest, augusztus. 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonon jelenti): Ma délelőtt a budapesti repülőtéren egy hatalmas három motoros, öt- ezázliusz lóerős, bombavető harci repülőgép szállott le. A repülőgépen három pilóta s egy megfigyelő tiszt tartózkodott. A repülőtéri hivatalok megálla.pitották, hogy a hatalmas, idegen harci gép a. jugoszláv államé. A gép kényszerleszállást végzett motorhiba miatt. A diplomáciai eljárás a gép visszaszállítása ügyében megindult. — Alfonz exkirállly Oslóban. Oslóból jelentik: XIII. Alfonz volt spanyol király a „Vi- cerov of India" nevű gőzösön Oslóba érkezett. Az érkezőt Kakon király és a trónörökös fogad la. XIII. Alfonzt a norvég király és a trónörökös a királyi palotába kisérte, ahol a spanyol király a norvég királyi család társaságában teázott, | rheumatikus betegségekI nél (köszvény, csuz) el- 1 ismerten kitűnő gyógyító 1 hatású. Elsőrangú, emész- g I test elősegítő asztali víz, 1
