Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-01 / 173. (2690.) szám
lftBl augusztus 1, szombat. i>i^gai/v\a<AarHIrlab '3 Tüntetés Prágában a nuncius ellen A cseh lapok uszító cikkeinek hatása alatt pénteken este kisebb tömeg a nunciatura elölt megabcugolta Cfriacit és éltette Kordától — A Stribrny-sajtó azzal vádolja Srámeket, hogy Kordáinak az egyházból való kiátkozására tör Prága, fuiLiíUS 31. A csehszlovák sajtó j Vatikán-ellenes uszitásának: máris meg-! ran az első gyümölcse. Tegnap este tiz! ótrtakoT, közvetlenül az Alma-mezgószin- ház előadásának befejezése után, a mozli épülete előtt körülbelül 150 diák és diáklány gyűlt össze és felvonult a pápai nuncius Vorslilská-uocai palotája elé. A menetbe® útközben több járókelő is csatlakozott. Abban a pillanatban, amikoir a tüntetők a palota elé értek s lármázni kezdtek) az épület földszinti lakásaiban eloltották a lámpákat. A tömeg a nuncius ellen tüntetett. Ilyen kiáltások hangzottak el: „Le a nuncius sál!“, „Távozzék Ciriaoi!“5 „Éljen Kordács!“ Az egész esemény rendkívül gyoirlsan játszódott le, mert a remlörigazgatóság közvetlen közelben van s igy néhány pillanat alatt kivonult a riendőri készültség és gumi- botokkal azonnal szétoszlatta a tömeget. A palota körüli uecákat elzárták. Letartóztatásra nem került sor. Stribrny hívei szervezték a tüntetést A tüntetésről a nem-katoliknis sajtó csak röviden emlékezik meg. A cseh néppárti Lidové Listy f ölihábo.nodá ss at tárgyalja 9 többek között ebeket állapítja meg: — Az a körülmény, hogy Stribrny György aki 1925-ben saját pártját és a cseh haladó közvéleményt Marmaggi min oiius ellen uszította, most is tervszerűen és következetesen kampányt kezdett Ciriaci pápai nuncius ellene eléggé bizonyítja azt, hogy Stribrny csakis személyes politikát űz és semmi mással nem törődik. Stribrny nem kíméli sem Kordács érseket, sem Ci- iriaoi nunciust, hanem kihasználta azt az alkalmat, hogy a hivatalos és féűlhivataloa kormánysajtó az egész ügyben Tezerváltan viselkedett, amint ezt a modus vávendl ; gyors végrehajtása szempontjából az Állaim 1 érdeke is megkívánja, mely irányban Cár- 1 riajci nuncius is igen jó szolgálatot tett ál- 1 lamunknak. Ez a tény vezette Sttribrnyt a ííárodni Politika támogatásával a gyors el- ' határozásra: rendszeres támadássorozatot ■ intézni a pápai nuncius ellen, aki a diplo- 1 méoiai kar doyenje, és kellemetlenségeket okozni a kormánynak és a külügyminiszternek. Ez az egyetlen érdeke Stribrnynek az egész vitában, jóllehet lapja azt igyekszik bizonyítani, hogy a pápai nunoiüs elle- I ni haTcria egyedül az igazság sérelme kész- j boti. 0 > [ A Praisky List tegnap esti megjelenése- ■ után* alig másfél óírána a Vorsilská uccában s | körülbelül száz ember, nagyobbrészt Sbribmy fiatal követői és fasiszták gyűltek i össze, sértéseket kiáltoztak a nuncius ellen s éltették Kordács érseket, i Egészen idáig vezetett tehát a Národni Po- litilka és Stribrny sajtójának uszítása s úgy- látszik, hogy ez már a végső határ, aime- i ilyet a köztársaság elviselhet, ha az európai i államokkal fenn akarja tartani összeköt te- l t éseiit. > Kordács érseket mindem katolikus szereti, épp úgy, mint amily odaadással vi- iseltetik a Szentatyával szemben. A nép nem tehet arról, hogy Stribrny ur > eszközül akarja felhasználni kormányelleni harcához. Ciriaci nuncius a Szentatyáuak ‘ képviselője köztársaságunkban — fejezi be ’ a lap —, a katolikus közvéleménynek jogá- ■ bán áll iko've'telni, hogy azok, akik a zavarosban halásznak, legalább saját érdekeik hajhá'Sizásábian ne menjenek túl azokon a határokon, melyeken tu'l az állam érdekeit sértik. A néppárti sajtó erélyes állásfoglalása A cseh néppárti Prazsky List ezeket írja. A liberális haladó sajtó újabb és újabb polémiába kezd, csak hogy állandóan felszínen tarthassa ezt az ügyet és Róma ellen tőkét kovácsolhasson belőle. E cikkeknek záradéka mindig ugyanaz: mindennek Róma az oka. Egy rendes katolikus már ebből láthatja, hol vám a helye. Kínos az, ha a Národni Politika katolikus-ellenes cilkkei fölé azt írja, hogy információit papi körökből szerezte és ha a katolikus Cech cimü lap íb bizonytalanul viselkedik. Ha a Cech urai! kiváncsiak arra, hogy mi. az igazi tényállás, úgy erre elegendő aa Expree válaszát eloivasniok, amely már az érseki vagyonnal való gazdálkodásról beszél, A közvélemény bizonyára meglepődne azon, ha az Expres álfai megnevezett két unnak, H. és S.-mek 'az érsekhez való viszonyáról közelebbit megtudna. A liberális sajtó Írásmódjáról meg kell jegyezni, hogy csehszlovák szégyen az, ha a sajtó ilyen durván viselkedik egy diplomáciai követtel, de különösen a Szentszék megbízottjával szemben. S a nagy cseh sajtónak ugyancsak szégyene az is, hogy hírszolgálati fel készül t séggel és I komolyságával hivalkodva egyoldalúan ir. A szociáldemokrata Právo Lidu azt inja, hogy Ciriaci nuncius mégis rossz diplomatáinak bizonyult, mert Kordács eileni föllépése nemcsak az indiflferens nyilvánosságnál találkozott vissza tetszéssel, hanem azoknál is, akik egyébként a katolikus egyháziban minden tökéletességnek legbiztosabb révét szokták lát mi, mint amelynek keretén belül mindent a keresztény szeretet diktál. Kondács érsek megtagadta a hallgatást a közte és Ciriaci között fölmerült ügyben, jóllehet az elején kijelentette,, hogy a végső ítéletet Istenre és a történelemre bízza. A hozzá közelállók mégis kijelentették, hogy lemondása érvénytelen, jóllehet ő nem élt panasszal lemond atás a ellen. A cseh néppárt lapjai azt akarják be bizonyítani, hogy Ciriacival szemben az ellenállást ‘különösen német részről szítják az ért, mert Ciriacinak az érdeme, hogy hely- i re állott a jóviszony az egyház és a köztársaság között. Ez azonban naiv beállítás, mert hiszen maga az érsek kezdeményezte az egész sajtópolémiát, amikor ö maga kijelentette, hogy a harc közte és a nuncius között a nunciatura palotája miatt kezdőLondon, jullius. 31. A Daily Express Dawes tábornoknak gazdasági prognózisát közli, amelyet az Egyesült Államok londoni nagykövete Amerika elkövetkező esztendőjéről fölállított. Dawes ebben a nyilatkozatban először a depresszió korszakát .ismerteti, amely 1929 júliusában kezdődött az áramfogyasztás csökkenésével. Dawes az uj prosperity-hullám bekövetkezését abból állapítja meg, hogy újabban az áramfogyasztás erősen növekszik. További argumentumnak az amerikai követ azt hozza fel, hogy az előbbi prospority két évig tartott és ugyancsak két évig tartó depresz- szió következett rá, úgy hogy elérkezett a periodikus változás ideje. Páris, julius 31. A New York Héráid jelentése szerint az Egyesült Államokban uralkodó gazdasági krízis miatt 190 kivándorló Newyorkbau hajóra szállt, hogy Európába térjen vissza. Mind a százki le ne ven emigráns, akik azért térnek vissza hazájukba, mert Amedött. A Vatikán ebben az ügyben körül tékán tőén kiván eljárni, Cipiacit télen mindem valószínűség szerint szabadságra küldi, úgy hogy Prágába már nem fog visszatérni. Srámeket és Benest tartja Kordái főellenségének Stribrny sajtója A Stribrny-sajtó most már Srámek és Benes ellen kezd kampányt. A Poledni List azt kérdezi Srámektől és Benes tői, vájjon Ko.rdácsnak az egyházból való exkommuni- kálására törnek-e? Nem érdektelen dolog az, hogy a cseh néppárt tábora Benes miniszter mellé állott — írja a lap. — Teljesen közölmibös egy cseh pap sorsa iránt, nem érdekli, hogy szociális reformátor áll a prágai érsekség élén. Csak a viliág hatalmasai iránt van tekintettel. Csak a nunciust szolgálja és eszerint irányítja sajtóját is. A Ceskoslovenská Repüld ika, mint félhivatalos lap, védelmébe veszi a nunciust, ugyanezt teszi a Lidové Listy is. amely megtámadja a Národni Politika informátorát s azt írja, hogy bárki is legyen az, olyan •ténykedést fejt kit, amely összeegyeztethetetlen az illetőnek a katolikus egyházban való maradásával. Tehát Srámek és Benes sajtója egy vonalon haladnak. Argumentumaikban is egy húron pendülnek. Már csak ez a fenyegetőzés hiányzott, hogy botrányba kevernek egy ősz cseh papot és kizáratják a.z egyházból. A cseh néppárt és Benes sajtójának együttműködése már világosan mutatja azt, amit eddig senki sem akart elhinni, elárulja, hogy Kordács kinek állott az útjában. rika földjén már nem tudnak munkát kap- Holnap üjból ötvenes csoport indul útnak. Az emigránsok egyrészét az amerikai hatóságok utasították ki, a többiek viszont önként vállakoztak a hazatérésre. Washington, julius 31. Egy üzemi spionázs alkalmából Hoover elnök rendkívül liberálisan nyilatkozott a bevándorlási törvény alkalmazásáról. A kémkedést egy Mácew nevű orosz állampolgár követte el, aki égy szerszámgyárban volt alkalmazva és aki állítólag Szovjetoroszország javára kémkedést követett el. A bevándorlási törvény értelmében most a bevándorlási hatóságok Macewet ki akarják utasítani. Hoover elnök közölte a bevándorlások ügyében illetékes hivatallal, hogy a törvény határozatait a legliberálisabb szellemben kell kezelni, hogy ezzel az Oroszországba szóló kivitelt előmozdítsák és ilyen, módon az Egyesült Államokban uralkodó munkanélküliséget csökkentsék. Dawes a pmspeniy uj korszakai jósolja Közben visszatérnek Amerikából a kivándorlók Telekán le volt forrázva. Nem is gondolhatott védekezésre. —i örülhetne maga, ha csak ilyen repedés volna a maga torkán, — kacagott föl a leány. — Mit mondott? — hördült föl Telekán és élvezte, mennyire megnőtt az ereje ebben az ellenséges környezetben. Fenyegetően föl állott, de aikkor már a tulajdonos is közbelépett. Ez hatalmas, nagy darab embeT volt, karonfogta Telekánt, leültette az asztalához. —- Ezek itt cirkusz isták, ilyen muszklival — és rámutatott óriási bicepszére. —• Mit gondol, kérem? Velük akar kikezdeni? Telekán erre fölkapta a sört és egy hajtásra leengedte a torkán. — Nézze, kedves művész ur, jöjjön erre velem, itt a vészkijárat, ne is nézzen hátra, — azzal fogta Telekánt és a vékonydongáju embert kiperditette az oldalkijáraton. Odaát a társaság erre torkaszakadtából föl- kacagott. Telekán kint állt az ajtó előtt, most ért, hozzá a kacagás, mintha pofonvágták volna, erre bizonytalan léptekkel megindult és megint ott volt a söntésben. — Fizetni, — mondta halkan. — Nem kell művész urnák, — hárította el a tulajdonos. Telekánnak nagyon jólesett a megszólítás. Ez uj erőt adott, neki. — Én nem félek, még ha, olyan muszklija, van ott mindenkinek. Tudja-e, ki vagyok én? — Nem érdekel! — kiáltott rá most már haragosan a tulajdonos és a társaság nagy nevetésiétől kísérve most a rendes bejáraton távozott Telekán Kamilló, mindenesetre most is fölszólitásra, de most ez egyszer a tulajdonos lába beszélt hozzá erélyesen. Valaki észrevette, hogy a cilindere itt maradt. A kisleány szaladt ki vele és oda,gurította Teiekánihoz, aki a eöntés előtt, egy sor önhordón tilt és noteszébe följegyzéseket eszközölt. — Egy korsó piheni külvárosi söntésben, 80 fillér megspórolva. Most odaért a cilinder, megtörülte, föltette a fejére, és még egy följegyzést örökített meg a noteszében, melyet naplószerüen vezetett. — Esti mérkőzés Carusóval. Eredmény 0:0 a közönség javára. Zsűri: pártosfcodÓ. Zenei analfabéták, nagy muszklikkal... VIII. A Muzeum-köruton három ©stilapot vásárolt. Útközben kezdte azokat olvasni. Természetesen csak egy rovatot méltatott figyelemre. A „Színház és Zené“-t. Battistini temetésének a részletei voltak benne megírva, iMohón olvasta a meleghangú nekrológokat. Megállt és az Operaház előtt találta magát. Itt ujlból elolvasta azokat a részleteket és fölragyogott a szeme. — Dögöljenek meg mind azok a hiresefc, ahányan csak vannak. Ha legalább ez is tenorista lett volna, — adta meg neki gondolatban a kegyelemdöfést. Az Operában még tartott az előadás. Volt egy pillanata, amikor oda akart menni a portáshoz, akit még vendégszereplése korából ismert, az fölengedné jegy nélkül is, mert közben eldobta, de hiszen magánál hordta minidig a szinlapot 1917 február 17-ről, ezzel igazolhatná magát. Ezen ő maga se csodálkozott, hiszen a kritikák oly gyalázatosak voltak, hogy azokkal semmiesetre se dicsekedhetett volna. Ezt, az ideát elvetette, majd holnap úgyis megmutatja. hogy mit tud! Kiment az Oktogon térre. be akarta cserélni a három újságot egy Futárra. mert nagyon szerette, ha másokat is le- csepűlnek, nem csak mindig őt, de ezt is meggondolta és tovább sétált a villasor irányában. IX. Már közel járt a millenniumi emlékhez. Az egyik villa homályban álmodó kertjéből egy ■éji madár szóló ugatta a párját, szomjasan és dallamosan. Éneke sürgető^ izgatott volt. mégis jölesben, nyugodtan szállt á levegőben a hangja. Telekán lehajolt az úttestre, valami kő után nézett, hogy ezétriassza az esetleges találkát. (Irigykedett a szerelmesekre, a sugónőre most ■már csak homályosan gondolt.) De nem talált facér kővet, erre odament a kerítéshez és újságjait odahajitotta a képzelt találkahelyre.' Sisteregve ájult éi a sok újság egy bokor alján. Most már erősen dolgozott benne a sör. Le kellett ülni a villa kerítésére. Fölfigyelt, mert hirtelen megint csak gramofon ütötte meg a füleit. Jobban figyelt és rögtön extázisba jött. Mintha a saját hangjára etemért volna. — Ez a főpróba a holnapi hattyúdalhoz, — ujjongott benne a láz- Követni próbálta a szükséges szájmozdulatokkal az áriát, amely egyre tisztában zengett, ^alaktalanul az őszi estében, s mintha a csönd is fölfigyelt volna erre a hangra, mely epedve. csuklóit m,eg egy láthatatlan torokban. Gyönyörködött ebben a, hangban, melyet most kisajátított a maga részére. Az ital egyre jobban gyöngítette. Édes mámor láthatatlan hintáján ringatózott, kábító fény borította el, az árnyak gyáván elosontak mellőle, úgy érezte, hogy ilyen könnyű még sose volt a szive, a vér könnyelműen ficánkolt benne s ahogy körülnézett, úgy látta, hogy az aszfalt nem más, mint színpad, a kanális rácsos nyílása a színpadi sülyeszfcő, az aszfalton tükröző lámpasor a rivalda éles és kiáltó fényeit szöktette a szemébe, a homályos mélyből egyre árad a hang. egyre hömpölygőbb ritmusban, a kerítés falán egy választási plakát fehérlett, szinlapnak nézte és nevének betűi táncolni kezdtek előtte, már megcsapta a siker, előszele, már vége fejé közeledett az ária, most hátrament pár lépést, mint a régi, patétikus olasz énekesek, hogy minden erejét összeszedve, a magas cére koncentrálja idegzetét, tehetségét és bosszúját. Most tiszta lesz a szöveg ki ejtése, nemes lesz' a frazírozása, hogy mindenkihez egyformán szóljon, már a lépcső legfelső fokán állt, ő maga volt most a legmagasabb szuperlativusz. kitátotta fogbijjas száját, egy ferdén reszkető, égő pirosban vonagló seb volt most a fájdalmas szája, iszonyú forróság perzselte, tompán érezte, mintha egy ér pattant volna meg, ugyaniakkor apjára gondolt, aki műkedvelő szinpa.- don szavalás közben halt még hirtelen, szédült •vele. az egész világ, az ivlámpák örüli lengésekben keringtek a szemei előtt, a-z ária megbicsaklott a gégéjén, zúgott a feje, a kiszáradt ágak recsegve, zörögve beszéltek s ez a nesz a taps dörgését továbbította a füléhez — meg akarta köszönni a tapsot, de hirtelen, mintha vasmarkok szorítanák a tarkóját, a hála is hajlongott benne s ugyanakkor már tehetetlenül v égigdőlt a lépcsőkön. ' X. Mikor a villa tulajdonosa hazaért, a sötét lépcsőkön megbotlott. Felesége karjából gyorsan kiszabadítótta magát s előre akart sietni, de valami nem engedte a lábát. Lehajolt., zseblámpáját vette elő és rögtön látta, hogy lába egy nagy,.nyitva, felejtett szájba hatolt. Telekán Kamilló ott feküdt a lépcsőkön, s maikor öt perc múlva megérkeztek a mentők, már csak a halált konstatálták. Latin kifejezések hallatszottak az éj csöndjében, riadt kérdések cikáztak a sötétben, hogy megvilágítsák ezt a tragédiát, de szegény Teleikén már csak dacosan hallgatott, egy örökre becsukott magas eével keserű szájában. Most még csak halott volt, de egy félóra múlva már avanzsált. Hulla lett belőle és a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — A hulla több, mint egy halott, — szokta volt mondani. —- A hulla az egy továbbszolgáló halott... De akkor biztosan nem önmagára gondolt, bár végzetes egocentrikája már aránylag korán jelentkezett nála. Ha van egy kis igazságszolgáltatás ég "és föld között,' úgy kívánatos lett volna, hogy az a sugónö másnap nem súgott a ceglédi köf-zin- Iházban, az a mngnshomloku. evikkeres, szőke fiatalember pedig bizonyára meg fogja neki bocsátani, hogy közbejött haláleset miatt végleg elhalasztotta a beígért hattyúdalt.
