Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-01 / 173. (2690.) szám

*PRX<íAI-yV\AfifeAR-HlKLAR 1931 aaguSztujS 1, szoanhat. ' ............ ... ■ A világ rokkanttal a háború elten! eleven tiltakozásként béke­mamfesziumma! fordulnak minden népekhez Megnyílt a hadirokkantait prágai kongresszusa — A féiigéiők borzalmas gyülekezete Hattyúdal a lex Dérer alapján jár® állam- polgárságról A lex Dérer 1931. augusztus 22-én elveszti hatályát. A volt Magyarország állampolgárai közül sokan még nem kérték az e törvény alapján őket megillető csehszlovák állampol­gárságot és most a magyar lapok figyelmez­tetésére sietnek kérvényeiket beadni. Ám a rusziüszkói országos hivatal — aho­vá a kérvényeket a törvény 4 §-a szerint be kell nyújtani, —• körülbelül másfél éve be­vezetett önkényes törvénymagyarázata alap­ján — a kérvények javarészét olyan hiányok pótlása végett adja vissza, amiket a törvény eiő nem ir és amiknek a fél nemcsak az idő rövidsége miatt, de a sok költség miatt, ami­be ily iratok beszerzése kerül, eleget nem tehet. Tudtommal a szlovén9zkói országos hivatal -ilyen praxist nem gyakorol, már pedig a törvény a Szlovenszkón és Ruszinszkón élő — bármely nemzetiséghez tartozó — volt magyar állampolgárokra szól és így a törvény szavai úgy ott, mint itt egyformán alkalma­zandók. még pedig a törvény liberális tartal­ma szerint, aminek ily szellemben való al­kalmazását a belügyminiszter többször han­goztatta. Ez a miniszteri nyilatkozat és a még min­dig nagy számban levő hontalanok sorsa késztet arra, hogy a ruszinszkói országos hi­vatal ettől eltérő gyakorlatának néhány ily kinövését nyilvánosságra hozzam. A kivánt pótlások javarésze nemcsak fö­lösleges és szükségtelen a lex Dérer alapján kért csehszlovák állampolgárság megadásá­hoz, hanem egyszerűen törvényellenes. A lex Dérer 1. paragrafusa a csehszlovák állampolgárságra az igényt a volt Magyaror­szág azon állampolgárainak biztosítja, nem­zetiségre való tekintet nélkül, akik 1910. ja­nuár elseje előtt legalább négy éven át sza­kadatlanul Szlovenszkó és Ruszinszkó vala­mely községében laktak és ellenük az 1886. XXÍI. t. c. 9. paragrafusában jelzett kifogá­sokat a község nem emelte és e négy év el­telte után is — kérvényük beadásáig — sza­kadatlanul a Csehszlovák köztársasághoz (te­hát esetleg az u, n. történelmi országrészek­hez is) tartozó községben laknak. A törvény 4. paragrafusa előírja azokat a kellékeket, amiket az e törvény alapján be­adandó kérvényben megjelölni (tehát nem Igazolni) kell és ehhez a törvény szövegét és magyarázatát szlovák és magyar nyelven ki­adott Dérer Iván dr., mostani kultuszminisz­ter, — akiről a törvényt elnevezték és aki legkompeten sébb annak magyarázatára, — megjegyzi, hogy „a törvény a féltől nagyon keveset követel", igyekezzék tehát e kevés­nek megfelelni és ha e kevésből hiányzik va­lami, azt pótolni, sőt — bár a kérvényhez nem köteles okiratokat csatolni — a 4. paragra­fusban felsoroltakat igyekezzék okiratokkal igazolni, ha gyors elintézést óhajt. A 4. paragrafus nem írja elő, hogy a fél a volt magyar állampolgárságot különös bi­zonyítvánnyal igazolja be, sőt egyáltalán nem ir elő óidra tót, mindazonáltal az itteni or­szágos hivatal referense visszaadja a kér­vényt azzal a felhívással, hogy a volt ma­gyar állampolgárságot felsőbb hatósági — nem tudom, magyar alispánt, vagy miniszte­ri — bizonyítvánnyal igazolja, pedig a fél kérvényéhez csatolja hiteles születési bizo­nyítványát, amely tanúsítja, hogy Magyaror­szághoz tartozott, vagy még most is oda tar­tozó községben született és igy a referens minden kiemelés nélkül okiratilag bizonyí­tottnak láthatja belőle, hogy a lex Dérért egy arra igénnyel bíró volt magyar állampolgár veszi igénybe, mert az 1879. L. t. c. 19. parag­rafusa szeriint az, aki Magyarországon szüle­tett, az ellenkező bizonyításáig magyar ál­lampolgárnak tekintendő^). Már pedig az, hogy a születési helyként megjelölt község Magyarországon volt, vagy van, a földrajzból köztudomású és külön igazolásra nem szo­rul, amit a kérvényező fél kérvényében — fölös óvatosságból — ki is emel. Azt pedig, hogy az illető egyén mégsem lett volna ma­gyar állampolgár, annak kéll bebizonyítani, aki azt — pláne alapos ok nélkül, vagy talán tudatlanságból, avagy, ne adj Isten rosszaka­ratból — kétségbe vonja és ha csupán a kér­vény beadására a törvény 4. paragrafusa sze­rint megjelölt TI. fokú közigazgatási hatóság referense kételkedik' abban, akkor nem a fe­let kell utasítani, hogy az ellenkezőnek iga­zolására szerezzen be bizonyítványt, amikor születési bizonyítványa már eleget igazol, ha­nem önmagának kell erre hivatalból a vizs­gálatot lefolytatnia — bár fölöslegesen —, de a kérvényt nem utasíthatja vissza, mint ezt Dérer az általa ki adott t örvény 4. paragrafu­sához fűzött magyarázat 2. pontjában kifeje­zetten megállapítja. Hiszen nem ördöngösség a fél számára Ma­gyarországból ily bizonyítványt beszerezni som, de egyrészt fölösleges, mert csatolt szü­letési bizonyítványa az 1879. L. t, c. 19. pa­ragrafusa szerint már igazolja volt magyar ál­la in polgárságát, másrészt tetemes költségbe 1 m i! annak beszer/éso, ami a mai nehez gazdasági helyzetben bizony nagyon is balba esik, de főleg mert sok időbe kerül, míg a magyar hatóságokat az ilyen kérés megjár­Prága, július 31. Leonhard Franknak, a munkáéiból lett nagy német irónak hiir-ee hálboruedlenes könyve, „Dér Meosch is't gut“, úgy képzelte el annak idején a hábo­rú befejezését, hogy a háborút tulajdonképpen a háború bor­zalmai fogják bevégezni. Egy apokaliptikus, végeláthatatlan menet vonul majd végig Berlin uccáin: a hadi rok­kantak, vakok, bénák, nyomorékok, ideg- sokkosok, kezetlenek és lábatlanok rop­pant gyülekezete s a vánszorgó, tántorgó menet élén ott vonul be- az eleven borza­lom fölként vezéreként e.gy emberi test csonka, semmi más, csak egy emberi törzs, karok és 'lábak nélkül, csak a törzs, valami maserzával a nyakóm, mely homályosan em­lékeztet egy emberi főre. Ez a borzalmasságában is grandiózus ví­zió látszik most megelevenedni Prágában,, ahová nemzetközi kongresszusra gyűltek össze minden országok hadirokkantjai. Több mint kétszáz delegátus gyűlt össze, akik a világ minden hadszínterén küzdött és ott nyomorékká vált társaikat képvise­lik. Nem a háborút fejezik be ezen a ma megnyílt kongresszuson, hanem, miként ama könyvhéti gyülekezet, a borzalom hatásával akarják elejét ven­ni minden jövő háborúnak. A békepropagamdának sohasem voltak ha­tásosabb fegyverei a háború ellen, mint ezek a nyomorékok, a háború félig életben hagyott áldozatai. A nagyarányú kongresszusi program első pontjaiként a legsúlyosabb életű csoport: a vakok tanácskoztak. A szenátus épületében jöttek össze s leül­tek a zöld asztal mellé. Mind vakok. A lég borzasztóbb benyomást teszi elnökük: Hams Hirsdh, az osztrák hadivakok elnöke. Olyan, mint a könyvbedi apokaliptikus szörny. Arca csupa sebhely, heg, darabka ép bőr nincs rajta, szemei kiégve a ma is vérvö­rös szemhéjjá,k alatt, két keze helyett csak kiszáradt, repedt csonkok láthatók. Úgy ül a többi vak közölt, felesége félé ha­jolva, aki minden lépését kiséri, felolvas neki, informálja mindarról, ami a közelé­ben történik. — Most két ur lepett be — tolmácsolja az asszony — a titkár ur most fölkelt és ke­zet nyújt nekik. Most belépett a fényké­pész, le fog minket venni, ülj kicsit nyu­godtan, ne mozdulj, már a lemezt helyezi be a gépbe, hallod?... Az osztrák mellett ül a lengyelek elnöke, Wagner kapitány. Kitapintja az asztalon a cigarettákat, de a gyufát már nem találja. Wagner vaksága ellenére parlamenti kép­viselő is. Elmondja, hogy Lengyelországban a vakoknak jobb dolguk van, mint máshol, több apanázst kapnak az állaimtól. Ugyan­csak elviselhetőbb a helyzetük Franciaor­szágban iis, ahol mindenütt tisztelet övezi őket. A franci* parlamentiben is ül két vak képvi selő. A kongresszus, amelynek hivatalos cinné egyébként CIDAC, különböző követeléseket ja; ám amit a törvény elő nem ir, arra a tör­vényt alkalmazó alantas hivatal nem köte­lezheti a félt és végre is a kérvény törvény­szerű el bírálása nem a II. fokú közigazga­tási hatóság hivatása, hanem a belügyminisz­teré, s igy a kérvényt, ha a 4. paragrafus elő­írásán ak megfelel, — ahol a volt magyar ál­lampolgárság igazolása nincs előírva, — en­nek kívánása és külön bizonyítvánnyal való igazolása nélkül fel kell terjesztenie. De országos hivatalunk még a volt illető­ségi község bizonyítását is kívánja. Hát ez már egyenesen abszurdum. Először, mert a'lex Dérer nem az illetőség­hez, hanem csak a lakáshoz köti az e törvény alapján megillető csehszlovák állampolgárság megadását. Másodszor meg azért, mert hisz a volt ma­gyar állampolgároknak az 1886. XXII. t. c. 1(). paragrafusa alapján hallgatólag megszer­zett. községi illetőségét a trianoni békeszerző­dés és a 236/920. sz. csehszlovák állampol­gársági alkotmány-törvény ellenére éppen a csehszlovák közigazgatás tagadta meg, hát hogy szerezze meg a fél azt, amit megingad­tam as.zt m auifesizitiuinában, egyszersm ind el­határozta, hogy békemanifeszfcumoí bocsát ki a világ min­den népéhez, amely meg fog jelenni a világ minden nyelvén s amelyet aláírnak az összes szer­vező tok. Ma délelőtt fél tiz órakor történt meg a Cl MAC nagy és megindító hatású békemeg­nyilatkozása valamennyi delegátus, a kor­mány, különböző testületek és számos bel- és külföldi ujságiró jelenlétében. A megbetege­dett Czech dr. miniszter helyett Dérer Iván dr. miniszter üdvözölte a kong­resszust a csehszlovák' kormány nevében. Dérer dr. beszédében hangsúlyozta a szövet­ségnek az általános béke szempontjából va­ló jelentőségét s annak a reményének adott kifejezést, hogy a szövetség munkáját siker fogja kísérni. A csehszlovák rokkant szövet­ségek nevében Neumcister beszélt, aki a kongresszusnak is igazgatója. Azután a CIMAC elnöke, Pichot emelkedett szólásra. A Kassa, jüliius 31. (Kassai szerkesztőségünk­től.) Vitán felül áll, hogy a mai modern élet­ben a kereskedelmi-, hivatalos- és magán- érintkezések egyik legfontosabb közvetítő eszköze a telefon, melynek mapról-napra emelkedő jelentőségét fölösleges bővebben indokolni, önként adódnék tehát a dolog természetéről, hogy az állam, amely a postá­val együtt kezében tartja a telefonszolgála­tot is, ennek a rendkívül fontos érintkezési eszköznek folytonos tökéletesbbitésére töre­kedjék, hogy a napról-napra fokozódó köve­telményeknek eleget tegyen. Különösen vo­natkozik ez a fővonalakra, az állam gazda­sági és politikai centrumait összekötő tele­fon szolgálatra, melynek napról-napra na­gyobb forgalmat kell lebonyolítania. Ezzel szemben ismételten meg kell állapí­tanunk azt az egészen lehetetlen helyzetet, hogy Kassát, de egész Keletezlovenszkót egyetlen, egyszerű teÜefonvonal köti össze a köztársaság fővárosával, Prágával, s ez az egyetlen vonal is felsővezetékes lévén, számtalanszor elromlik és olyankor nem órák, — de sokszor napok hosszat nem le­het összeköttetést kapni Prágával. Éppen a közelmúlt napokban történt meg, hogy egy ilyen hibáit közel iiiz napig keres­tek s ez alatt az idő alatt vagy egyáltalán nem, vagy csak kerülő vonalakon lelhetett kapcsolatot kapni Prágával s az is olyan kri­tikán aluli volt, hogy csak miniden tizedik szót lehetett érteni. Megtörtént a tiz nap alatt, de előfordul máskor is, lak tőle és ki sem adják neki, mert a volt magyar állampolgárok majdnem százszáza­léka — a szabad költözködési jog folytán — eredeti illetőségét a négy évi folytonos lakás által változott községben szerezte meg hall­gatólag. Ez a kívánság a lehetetlenségbe való ka­paszkodás, ám éppen ezért ennek teljesítése nélkül terjesztendő fel a kérvény a belügy- minisztéri u mhoz. Hogy a mi országos hivatalunk a férj kér­vényében meghaltunk jelzett s igazolt fele­ség születési bizonyítványának becsatolása végett is pótlásra utasítja a felet, azt igazán nem értem, mert mi szükség van a meghalt feleség születési événe a férj által kért ál­lam polgárság megadá sah o z. Hogy ezenkívül a 4, paragrafus alapján a kérvényhez sajátkezű aláírással csatolandó kél nyilatkozathoz hitelesített aláírást kíván ami utánjárással és — ha bíróság hitelesíti, —■ legalább 5—5 K bélyeggel jár, unnák in­dokát sem találom a törvényben, mert hiszen a kérvény aláírásának hitelesítése nincs elő­írva, a nyilatkozatok aláírásáról sem áll a legnagyobb benyomást keltette Krohnnak, a német Reichsbanner képviselőjének a be­széde, aki a német helyzetet ecsetelte. Krohn az általános béke előfeltételét Németország és Franciaország együttműködésében látja s a Reichsbanner nevében Németországba in­vitálta a Reichsbanner békemunkájának a megtekintésére az összes rokkant-szövetsége­ket, nevezetesen a franciákat. Beszédét ezek­kel a szavakkal végezte: „Hadsereget fognak ott találni, hadsereget a polgárháború megakadályozására, a béke és a kibékülés hadseregét!“ A genfi nemzetközi munkahivatal nevében Duchamp beszélt. Hangsúlyozta beszédé­ben, hogy a CIMAC gazdasági befolyása, amely há­rom és fél milUó tagot számlál, közre fog hatni a népek erkölcsi leszerelése érdeké­ben. Legvégül beszélt Blondel, a népszövetség megbízottja. hogy a vonal túlterheltsége miatt sürgős kapcsolásokra egy-két óráig kell várni, nem is beszélve a normális beszélgetések­ről, amiknek a kivárása sokszor egész fél­napokat vesz igénybe. Mindezeknek oka egyszerűen az, hogy az egyetlen, még hozzá szimpla telefonvonalon lehetetlen rendesen lebonyolítani Keletszlo- venszkó és Prága egyre fokozódó forgalmát, különösen akkor, ha az a felső vezetékes vo­nal naponként elromlik. Érthetetlennek találjuk, hogy a postaügv? minisztérium a köztársaság fennállásának ti­zenharmadik évében sem jött iá erre a le­hetetlen helyzetre, még az elhangzott számta­lan figyelmeztetés ellenére sem, és nem épít­tetett ki egy megfelelő kábelvezetéket Ke- letszlovenszkó és Prága között, hogy a tele fon szolgálat zavartalanságát biztosítsa. It: azonban, úgy látszik, minden egyébre van pénz, csak arra nem ,hogy az adó- és tele fonfizetők jogos igényeit kielégítsék. — Az Atlanti Óceán hajóvonalainak krí­zise. Az idei év első felében az északatlauli hajóstársaságok 27.000 utassal kevesebbel szállítottak hajóikon, mint az előző év ugyan­ezen szakaszában. A hajóstársaságok párisi konferenciáján megállapították, hogy ez a je­lenség a világkrizis következménye, mely fő­leg az amerikai válságra és az annak követ­keztében fellépő kivándorlás-csökkenésre ve­zethető vissza. Komoly formában foglalkoz­nak ezért a hajójegyek árának 10—20 száza­lékos csökkentésével. törvényben, hogy „hítelesített" sajátkezű alá­írással látandó el, mert hiszen, a,ki a kér­vényt aláírja és beadja, az — és nem máis — írja alá a nyilatkozatokat is; azután, meg nem oly fontos nyilatkozatok azok, hogy bár­mikor is eltagadásükra kerülhetne a sor. A* egyik nyilatkozatnak azt kell tartalmaznia, hogy 1910. január elseje után a fél Csehszlo­vákián kívül nem szerzett állampolgárságot és illetőséget, a másiknak azt, hogy az állam­polgárságot a 152/926. (lex Dérer) törvény alapján kéri. Hogy ez utóbbi mire való, ami­kor a fél magában a kéményben kijelenti, hogy a 152/926. sz. törvény aiapján kért az állampolgárságot, azt nem bírom felfogni. Bizonyára csak a bélyegfogyaszlás céljából, aminek aztán tetézve tulajdoniltom az orszá­gos hivatalnak az aláírások hitelesítésére vo­natkozó óhaját is, mikor a szegény hontalan­nak úgyis elég a kiadása a kérvényezés kö­rül. Országos elnök ur! Belügyminiszter ur! Tesék végét vetni e törvényellenes gyakor­latnak, mely csak szekatúrának látszik. Gergely Albert dr. Ttz napig*kelleti keresni es hibái a prága-keietszlovehszkói telefonvezetéken Azalatt kritikán aluli volt a telefonvonal — A köztársaság keleti részéi egyetlen felsővezetékes szimpla vonal köti össze a fővárossal 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents