Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-15 / 185. (2702.) szám

s 1981 augusztus 15, wocaibal Mekka és Medina után — Budapest? Uj Güt Baba-mecsetet akarnak építeni a magyar mohamedánok Vörös márványpalotában mohamedán egyetem szomszédságában lóg feküdni a rózsák atyja — Magyarul énekli a muezzin Szent István napjától a mecset tornyáról az Allah ahbart Budapest, augusztus 12. Négyszáz év óta alussza mély, örök álmát a Rózsadombon Gül Baba, a rózsák atyja. Valamikor egyedül ált a domb Dunára néző lejtőjén az öreg meccset, melyet még a Budát bir­tokló törökök emeltek neki. de lassan benépesült a környék. Házak, apró kertek közé megbújt villák épültek melléje, szemben a Duna fölé, Szent Mar­git szigetének csúcsához hidat iveit az a francia mérnök, aki távol hazájának fővárosa fölé a világ hosszú időkre legmagasabb épületét álmodta meg, utak, lépcsők, szerpentinek ölelték körül az öreg mecsetet, a Judon lármás közlekedési eszközök kezdtek futkosni, — de ez mind nem zavarta a jám­bor életű török főpap mély álmát. Kicsit méltat­lanul! kiesve az érdeklődés középpontjából, az öreg mecset emeletes falaival és vadszőlős török udvaraival elhatárolva a pár lépésnyire csattogó élet zajától, ünnepies virágillatos csendben alszik most is. Néha messziről jött zarándokok, nagy- szemű vidéki iskolásgye rm ekek jönnek el sírjá­hoz, kétszer egy évben mohamedán istentiszteletet tartanak fölötte, de az év nagyobb részében semmi sem zavarja a békés, nyugodt, megérdemelt örök álmot. És most a dolgoknak és időnek ez a csendes, szép, egyhangú folyása meg fog változni. Rövidesen eljön az idő, hogy a mecset tornyá­ban minden napnyugtakor és napkeltekor fel fog harsanni a muezzin éneke, mely már századok óta hallgatott; azonkívül sűrűbben lesznek a kis sirká- poilnában az istentiszteletek is és lehetséges, hogy nemsokára munkások csákányai fognak csattogni a csendes mecsetben. Rövidesen nagy változások lesznek Gül Baba hallgató sírja körül. Allah akhar — magyarul A P. M. H. már hir adott róla, hogy megalakult a Gül Babáról elnevezett autonóm magyar, budai iszlám vallászközség, mely már be is mutatkozott a városházán és 'rövidesen az 1916. évi XVII. tör­vénycikk alapján meg is kezdi működését. Még hátra van néhány formalitás elintézése, mely csak napokat vehet igénybe és azután a rózsadombiak rövidesen hallhatják majd hajnalon- kint és esténkint a muezzin érdekes, különös, von­tatott énekét a Gül Baba-mecset tornyából. A magyarországi mohamedánok úgy tervezik, hogy Szent István napján, a magyarok nagy, nemzeti ünnepén fog bemutatkozni először a muezzin, ezzel is aláhúzva azt, hogy ők jó magyar alatt­valóknak tartják magukat. Magyarságuknak azonban még egy7 különös mó­don is tanujelét akarják adni. Azt a meglepetést tartogatják a magyar fő­városnak, hogy o magyar muezzin nem arab, hanem magyar nyelven fogja énekelni az Allah akbart. Már kottázzák is a magyar szövegre a régi dalla­mot. Ez lesz a világuak egyetlen mohamedán gyüle­kezete, amelyben nem arab nyelven éneklik a dicsőitő éneket. Az a* Gül Baba-mecset A budai iszlám-vallásközeég megalakulása alatt rengeteg terv és elgondolás forr. A magyar mohamedánság vezetői állítólag össze­köttetésben vannak Fuad egyiptomi királlyal, aki­nek megválasztása Kalifává szinte bizonyosra ve­hető. Tudvalévőén a Kalifa, az iszlám vallás feje egészen a háború végéig a mindenkori török szul­tán volt, azonban a török trónfosztással egyidőhen ez a helyzet, megváltozott. Jelenleg az iszlám közös fej nélkül van. Őszei akarják a K a! i í a - vál ászt ő-gyütést megtartani, melyre hat mohamedán uralkodó pályázik. Lég­1 ' ] ~ „Salukra és Tekko** tapéták, színtartók és moshatók. Minták és költségvetés díjmentesen. Géperőre berendezett PYROXYLIN (Nitrocellu- loselakkozás) kórházak, betegszobák, or­vosi rendelők, stb. részére. Mindenne­mű savakkal szemben ellenálló. Kaphatót Freimann Adolf, Kosice, Pesti ut 31. j nagyobb ezek közül az esélye Fuad királynak, aki maga is rokonságban van a Prófétával, azonkívül, mint haladó és európai szellemiben nevelt uralkodó, az egész müveit viliág támogatására számíthat. Egyébként Feyeshal iraki király londoni látoga­tása is összefügg a Kalifa-választással, aki nem­régiben Budapesten is járt. Fuad király állítólag Ígéretet tett, hogy meg­választása esetén a magyar mohamedánságot nagyabb támogatásban fogja részesíteni. Budapest mintegy összekötő kapocs lenne a keleti iszlám és a Nyugat között. Mohamedán egyetemet, kollégiumot akarnak a magyar mohamedánok Fuad király .támogatásával •építeni és anyira bizonyosnak veszik mór az isz­lám anyagi segítségét, hogy tervpályázatot Írtak ki a GüJl Baba mecset átépítésére. Vörös márvánnyal akarják borítani Gül Baba régi mecsetjét és a modernül átalakított épület­ben akarják elhelyezni a mohamedán egyete­met is. A pályázat első diját a magyar-mohamedán kul- turkomitó Suppinger Ferenc műépítésznek ítélte oda. Ebben a hónapban már az építési pályázatot is kiírják a különféle munkálatokra. És a munka nem kicsiny: a kulturkomité hat és félmillió pengőre tervezi a mecset átalakításának költségeit, * Kelet és a magyar idegenforgalom Tervek, melyeknek megvalósulása még a jövő problémája. Az újságírónak be kell róluk számolni, mert bizonyos reális vonatkozásuk van é6 elgon­dolásukban érdekesek. Hozzá kell tenni, hogy a magyar-mohamedán kulturkoiniíéban magyar ke­resztények is helyet foglalnak, akiknek szeme előtt semmi más oél nem lebeg mint Budapest és Magyarország idegenforgalmának uj, talán egészségesebb irányba való terelése. Most Is zarándokhelye a rózsadombi sir az isz- lóm-vallá6uaknak, de ha a tervezett nagyszabású változások megtörténnek, úgy egyszeriben Mekka és Medina színvonalára emel­kedne Giil Baba-sirjának látogatása. Mohamedánok ezrei zarándokolnának el az uj Gül Bajba-mecsetbe és az egyszerre fellendítené az idegenforgalmat. Nemcsak á Kelet felől ddeirányu- lót, hanem a nyugatit ie. Budapest érdekes kurió­zum-váróé lenne, ahol az angol divat szerint öltö­zött urak, a párisi toalettes hölgyek között feaes, turbánoe arabok, egyiptomiak, törökök, bosnyákok, afgánok sétálnának, Szint, érdekességet, pénzt, uj vérkeringést, uj •életet hozna Budapestre a terv megvalósulása — mondják az iszlám magyar barátai. Ugyanezek a magyar idegenforgalom végtelen perspektíváiba látnak. Ahol a rózsák atyja nyugszik Tervek, melyek a jelenben még nincsenek meg. Az ujeágiró nem tehet egyebet, minthogy beszámol a lehetőről, a jövő eseményeiről és elsétál a meg­levőhöz, hogy a jövőt összehasonlítsa a jelennel. Bizony, most 6emmi sem mutatja a végtelen perspektíváé jövőt. Mecset-ucca 14. Egyszerű, négyszögletes házszámjelző vastábla a ház fakerítésén, mely mögött Gül Baha alszik. — A kerítésen kézzel irt tábla: Följárat a Gü'l Baha sírjához Hosszú, meredek, romantikus, gondozatlan falép­cső visz fel a mecsethez. A többbemeletes mecset most magántulajdon: három mérnöké, akik rendes polgári lakásokat rendeztek be benne. Hátul, a mecset legbelsejében van az apró ká­polna, melyben a jámbor tőrök főpap csontjai nyug­szanak. Kikopott falépcsők, zegzugos, de levegős, fedetlen, napos folyosók, apró, zöld udvarok visz­nek a sirhoz. Az ut odáig már egészen keleti izü. Keleten fotográfáit filmekből ismerős a folyosó- oszlopok öreg, kopott, de szeszélyes mintájú díszí­tése is. Az utolsó udvar fala dúsan van vadszőlővel fut­tatva. Rózsának nyoma 6incs. Innen nyilik az apró, kápolnaszerü helyiség, melynek szépen mosott deszkapadlóján minden pátosz nélkül, ferde síkban fekszik Giil Baba koporsója. Pár török felírás, a koporsó tetején selyemdarab, a próféta zászlaja. Napfény, derű. nyugalom, növények erős illatá­ba fűlt végtelen csend ül a kis udvaron. Itt nyug­szik az az ember, aki az első rózsát hozta Magyar- országra. I Braii&tavai Danavásár I megnyitása Í93I. VIII. 23-án | 33% utazási kedvezmény a csehszlovák vasutakon Bor, búza, békesség Irta : Tichy Kálmán Miskolc, Szent György-hegyi szőlő. Hősies elszántság, vagy nagy vonzerő kell hozzá, hogy az ember ebben a kemence-év­szakban nekivágjon egy hegynek. Ha azon­ban ez a hegy történetesen szőlőhegy Miskolc mellett, mindjárt érthető lesz a hegymászó hősiesség. Még az akácfáknak is melegük van: fony- nyadtan lógatják leveleiket a borhegyre ve­zető dülőíut árkában. Ez mégsem védi meg őket attól, hogy barnafoltos, tejszagu tehenek le ne legeljék zsengébb hajtásaikat. A tehe­nek farkán is észlelhető a kánkula: igen löttyedten, lomhán teljesítik légyhajtó köte­lességüket. Zsávolyruhás baka kaptat felfelé, veritékes homlokkal, rákpiros arccal, valamit cipel va­lamelyik villába. Eltéved az elágazásnál, já­tékos csibészek kérdezik meg: Kit keres? És a mezítlábas, maszatos csibész oly utánozha­tatlan tisztán ejti ezt a két szót, azzal a pá­ratlan borsodi magyarsággal, amiről behunyt szemmel is rá lehetne ismerni, hol járunk? Helyben vagyunk. A szőlő alján a kis vin­cellér ház. Első, második és harmadik számú Morzsi kutya fut elénk, összenyal, agyomugrál és elhalmoz rokonszenve minden jeleivel. A vincellér ugyanazzal a tiszta kiejtéssel kö­szönt, ami gömöri fülnek oly if el ed he tétlenül hangzik, az öreg, nyolcvan felé járó nenő az eresz alá, fal mellé tett ágyról, nagy duny­hák alul köszönt, de nem a tüdőgyulladás mián fekszik már, amit nemrég állott ki baj nélkül, nyolcvan egynéhány évei dacára, ha­nem a fogfájását kúrálja. Egyébként mindég a szabadiban hál. A magyar virágoskert minden gárdistáitól szegett utón megyünk fel a villába. Az ut mellett kétfelé! barackfák, már pelyhesedik rajtuk a termés, az ősz ize. A verandáról földrengető hau-h.au üdvözöl: ez Miki, a bá­csi öreg kutyája. Szinte megfojtja magát az oszlophoz kötött nyaköv-vel, annyira szeretne elénk jönni. A verandát sűrűn befutotta a vad- vzőlő. Fajtiszta, nemes testvérei között itt csak hamupipőke, de kedvesen, hűvösen be­árnyékolja a villát. Egyelőre egy kis terefere ebben a jó hű­vösben. Kimesélem, mit láttam ma, többek között reconnaisance-vizitben voltam a Kos- suth-szobornál, mely a rozsnyóinak ikertest­vére, ugyanarról a negatívról öntötték a ket­tőt. Mindössze az a különbség, hogy a miénk törött karral fekszik a tüzoltószer tárban. Ta­lálkoztam egy volt diákunkkal, aki most itt káplánkodik a Lutherániánál. Meg hogy ki­hoztam egy meghívót, bácsim postáját, zász­lószentelés lesz most vasárnap, a postaaltisz­tek országos egyesületének helyi csoportjá­nál. A meghívás is ismerős, rozsnyói vonat­kozású neveket találok: egyik zászlóanya: dr. Bónis Aladárné, alispán né, egyik fővédnök az ura. Bónis Aladár dr. alispán, rozsnyói öregdiák. De sokszor rnegbubolt süvölvény- koromban, mikor örökké ott csetlet tem-bot- lottain néhai jó bátyám diákkamarájában. Másik fővédnök: Kronberger József apát- kanonok, szintén rozsnyói öregdiák, sőt Rozsnyó szülötte. Emlékszem a régi házukra, de más is azóta, hogy mind elköltöztek be­lőle! No, valami kevés mozgás meg nem árt va­csoráig. Nézzünk csak körül. Vadszőlő ku­lisszák mögött egy öreg fürdőkád, épp most hordja meg a lány friss kutvizzel. Ez a szőlő strandja! Délig úgy átmelegszik, hogy a bá­dogot nem tanácsos megfogni, sőt! A pince­lejáró előtt konyhaasztalon tarhonya szárad. Ropogós, .mint a kavics! A „tarhonyaszári 15 csillag*' itt nem takarékoskodik a meleggel. Egy kosárban frissen szedett fekete fajcse­resznye, azzal a páratlan kesernyés mandula- ízzel, amit nálunk nem adnak a cseresznye- fák. A pár napja megkapált tőkék között fel a tetőre. Ezer meg ezer élő, zöld obeliszk, hosszú sorokban. A fürtök bogyója már jó­kora, maholnap érni kezd! Könnyű neki ezen az áldott földön, meleg ég alatt! Fent rőt egé­szen szétterül a kilátás, forrón liheg alattunk a város, a messzi sik, érettsárga búzatáblák leteritett takarói fedig a végtelent. Egész uj, nemrég épült, nagyki terjedésű városrészek látszanak a diósgyőri sínek mentén, rajtuk túl csak búza, búza, áldott búzamezők, érett sárgából sejtelemszinbe, kékbe, violába eny­hülnek s valahol észrevétlen összeolvadnak az éggel. Ott ködük, de a forró levegőben alig látszik a legendás Tokaji hegy vulkánkupija. Néném hivó szava szóüt le a vacsorához. Künn még világos nyári este van, de a vad­szőlővel árnyalt verendán is belül, az ebéd­lőben már lámpa ég s a lámpa tejüveg- gömbje körül millió bogár, lepe, pille, musli­ca, ezeket innen nem lehet kizárni, féuymá- morosau, bódultán csapódnak be a szobába, verandára, mindenhová, ahol lámpa ég. Pör­költ, zúzott tagokkal potyognak az asztalra is, kerge táncokat járnak a fehér térítőn, amelyik bír, újra felröppen s újra csak a fénybálványt táncolja körül, míg erővel bírja. Miki illedelmes távolban, hosszú pórázra eresztve várja a jó falatokat gazdája kezéből. A három Morzsi közül is előkerül vagy egy- kettő, de ők mint kültagok, nincsenek jogaik teljében s ennek megfelelő szerény tartózko­dással viselkednek. Az asztalon csupa jő ma­gyar étel,, aztán a liires hófehér miskolci ke­nyér, micsoda áldott búza, amelyikből ilyet lehet dagasztani! És a harmatos, pohos bo­rosüveg, jelentősége tudatában enyhe-zöld mosollyal ragyog az asztalon, — az imént szállt közénk a pince hűvöséből. Nem vagyok borszakértő, sem alkoholbarát, nem is ittam még miskolci bort, hanem ismerek pár bor­szakértői trükköt: fénnyel szembe, fényen át nézni, illatot szagolni, első kis kortyot ízlel­getni, — ezek a próbák mind megvesztegető eredményekkel jártak. Töretlen, ragyogó hig- arany ennek a szine, akárhogy ókumlálja az ember, kisértésbe ejtő az illata és fűszeres, erős a zamata. Nagyon jól van az úgy, hogy a Szent György-hegyi szőlő messze esik Rozs­nyótól, mert ha közel volna, s úgy nap-imimt- nap ki lehetne látogatni reá, bizony nem tu­dom én, mi lenne eddigi savanyu józansá­gommal? Ettől ugyan nem kap -főfájást, aki iszogatja, (amint gyakran hallom panaszolni az otthoni borisszáktól: itt vagy ott nem jó a bor, barátom; ize, szine megvan, de három pohár után már a fejed fáj tőle!) — csak olyan finom rózsaszínes ködöcskét kapsz tő­le, magyarom, olyan kis mitibánomén hangu­latot, meg olyan majdcsakleszvalabogy bizal­mat. Már hogy a három állat közül — melyek is az adoma szerént a bor lelkében találtat­nak, — melyik hat előbb és milyen mérték­ben, a galamb, a disznó vagy az oroszlány, — azt nem tudom, mert annyira nem néztem a harmatos üveg fenekére. (Hogy a bor illata parancséiban meggyőző, annak bizonyságát kaptam később a határon, a vámolásnál, mikor is a pénzügyek szigorú • őre végigtapogatva útitáskám motyóit, bámu­latos biztonsággal tapintott rá egy hálóing­göngyölegre, melynek belsejében egy parádi vizes üvegben eme Szent György árnyékából eredő bor találtaték. Kérdezte, hogy: cojeto?, mire én csak magam nyelvén feleiéin: bor. Erre ő: to je vino? Átnézett az üvegen, hú­zogatni kezdte a dugóját, de az igen erősen feküdt benn, hát odanyomta az orrát az üveg szájához s a miskolci bor bebizonyította szo­ros dugón át is, hogy ő valóban vino és nem valami i spiritusz. (Ennyit hála a zord tör­vénynek, legálisan át lehet hozni). Hogy azonban egy ilyen üveg gömöri viszonylat­ban rövid életű, azt nem kell mondanom). Néném és húgom, — különösen utóbb, a zsivány — rokoni kináligatás örve alatt becsi- pettek volna, de a vége az lett, hogy nekik lett igen melegük, s jól esett a vadszőlös ve­randán egy kis levegőzés. Miki megrohamoz­ta a vincellérek ide óvakodott macskáját, a macska felinenekiilt egy barackfa törzsére s onnan kémlelté szemtelenül kihívó pofával nagy ellenfelét. Hallani lehet a csendben, amint a macska játékos körmei kaparják a fa kérgét. Miki a nemsikerült roham után el­merült, gondterhes képpel bámult a leszálló éjszakára. Fülei vitorlaként járnak, különös, titkos, nekünk érthetetln neszeket fognak fel a szőlőhegy hajtásaiból, végigráng öregedő testén a régi vadászszenvedély, nagyot húz a pórázán, aztán bánatos szusszanással csak le­hevered ik gazdája lába elé. Tücsökzene halük, mintha valaki ezüstmor­zsákat szitálna. Denevér röppen el a fejünk fölött, elkavarja a kéken szálló cigarettafüs­töt. A lámpa körül tovább járják kerge tán­cukat a pillék, Miki alszik, a cica lekuszik a barackjáról, az ut fövényén egy bogarait fog el és puha, kapdosó, játékos mozdulatokkal nyulkál hozzá. Meg is szagolja: brr, szúrós, elkapja tőle az orrát, mérgesen fuj s a man­csával üt a menekülő bogár felé. A vadszőlő levelei vétgigborzonganak; ta­lán rosszat álmodnak, mert egy parányi szeK lő sem jár. Borsod szive csendesen pflheg előttünk messze a mélyben, — fényei csak apró szentjáuos bogárkák, — semimf nesze nem jut idáig. Hallani vélem, a minit a csend három húrt simogat s a hurok álmositőn sut- lógják a fülembe:- - Bor, búza, békesség. Bor, buta, béke* *ég. - , . v

Next

/
Thumbnails
Contents