Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-02 / 174. (2691.) szám
4 1981 augusztus 2, Tasáraap. Nyest, róka, farkas, korcsoma, Szolnok, malmok s jég alá meritöttek ELBESZÉLÉS Irta: MÓRICZ ZSIGMOND — Mit tött kegyelmed a levelekkel? A tiszttartó ott ült a hatalmas várkapitánnyal szemben. Leülhetett, de csak úgy ült a szék sarkán, mintha nem is ülne, hanem minden pillanatban felállana s fel is állott, mihelyt valami bökkenő jött, aztán megint visszaült e megint felállott. így ment a számadás. — A Székely uramnak és Bocskay uramnak szóló leveleket elküldöttem. Csámyi Akácius kanizsai várkapitány vastag ujjait lomhán mozdította és nézte a szép egyenes sorokba irt szavakat, amit gazdája s az ország főgond viselője, a nádor- ispán írott le: „Nest, róka, farkas, olay... stb. — Nyest — mondta. Zele Jakab felállott s feléje hajolt. Nagy öklét letette az asztalra s rátámaszkodott, úgy mondta: — Két hitván nyest bőrt hozhattam csak kegyelmednek, akarnám hogy jobbak volnának, de a rétiségiből horgyák és azt mongyák, hogy mind ilyen hitvány nyestek vágynak. — Farkas — olvasta Csáni Akácius. — Tizenhárom farkasbőr vagyon, a hetét pénzen vöttem, a hátát verembe verték. Én ebben a farkasbőr dolgában a régi tiszttartók szokását akartam követni, mert magamnak akartam egy subát csináltatni, mert uramnak nincsen szüksége farkasbőrökre, de hogy értettem a kegyelmed akaratát, az én pénzemen vett hét farkasbőrt is behoztam és 'kegyelmednek adom ajándékon. Csányi Akácius azon gondolkodott, hogy nem orcátlanság-e, hogy Zele Jakab az óira alá füstölte a régi tiszttartók szokását, hogy a farkasbőrt sose szolgáltatták be, hanem maguknak csináltattak belőle subát... De aztán nem szólott rá semmit, mert fő, hogy tizenhárom bőrt hozott a tiszttartó s ^ajándékon, ha ugyan azt hinni lehet, hogy pénzen vette... Zele Jakab felhasználta az alkalmat, hogy a jószágdirektor nem rontott rá s nagy sebesen magától beszélt tovább: — Csak legyen itt Bertalan Amburus, az aba subát is meg-megveszem a kaproncaia- kon... Továbbá én eddig is nagyon ijesztgettem Kurt iszpaját, hogy a Dervis után bocsátom, ha nem siet váltságával... s mutatta kemény ujjaival, hogy megíojtatja, — mert nem érdemes olyan török rabot tartani, aki csak eszik s a váltság nem jön be érte... — de azt mongya, hogy úgy volt a kegyelmeddel való végezése, hogyha a lovat meg nem hozhatná, száz forintot fizessen, lm mostan pedig kegyelmed kétszáz forint érő lovat kívánna tőle. Ezt pedig ő semmiképpen nem akarja megadni, sem kezest igy nem vesz... Gyaffer pediglen azt mondja, hogy előbb kegyelmed csak az Ab díj a lovát kérte, mostan pedig a Koppány vajda lovát is kéri, ő pediglen sem lovat, sem paripát egynél többet nem felelt, azért ha kegyelmed az előbbeli végzésben nem hagyja, sem kezest nem vesz, se Írnia nem akar, azért ők olyan módon nem akarják a szabadulást, mint kegyelmed nekem irta volt. Csányi Akáoiusnak megint megrándult a szemöldöke, ezt a Zele Jakabot egyszer ki fogja füstölni, mert ez sokat mer. Minden szavában van valami büdös. Nagyon el van bizakodva, hogy a nagyságos mádorispán legutóbb is azt mondta, hogy Zele Jakab az egyetlen tiszttartó, aki e.mber a talpán. Zele Jakab újra csak beszélni kezdett — Kész vagyok megtudakoznom, hogy a Szent Györgyi tóiba van-e bő hal, avagy nincs. De csak a halászás fogja megmutatni, ha vagyon-e ... — Korchoma — mondta a papirosról Csányi Akácius. Zele Jakab egyet nyelt s kettői gondolt. — Szent Györgyön négy pénzen kél a bor pinti. Negyed napja, hogy én a magam borát adtam oda korcsoméra az uram jobbágyinak. Uramét nem mertem ilyen öcsén vesztegetnem, de most olyan nagy a szegénység, hogy nem lehet ennél feljebb rájuk osztani, mint azelőtt való időkben, mert most már három pénzen is kapnak bort. Én nem is négy pénzen, hanem annál drágábban, négy krajcáron kezdtem a bort árultal- ni, de ott maradt és mogsavanyodott, mert bárom pénzen is annyi bort kapnak a szegényeik, amennyit akarnak ... Most aztán rácsapott Csányi Akácius az emberre: — De kegyelmed maga borát négy pénzen el tudta adnia? — Én igen, ami kic9i volt, de uramnak sok borait nem nyithattam meg a hordókra, hogy csak kárba menjen, de ha kegyelmed parancsolja, akár kidönthetem. Csányi Akácius villámló szemmel nézett bele a tiszttartó ravasz kék szemébe. — Fogja meg kend nyelvét Zele Jakab. Tiszttartónak ura borára kell előbb gondolni s csak azután magáéra. — Megitták volna ezelőtt négy pénzen örömmel, de most háromon se tudják, mert nincsen nekik pénzek — mondta szelídítve, mert féltette, baj ne legyen hivatalja körül. Nagy ur a kanizsai várkapitány és közelebb van a gróf önagyságához, nem szabad vele ujjaskodni. Zele Jakab soká nézett, d^ neki magának is sok mondanivalója volt: — Főkapitány uram — mondta — úgy gondolom nádorispán urunk őnagyságának javáért. Jobb és hasznosabb a boron kívül semmi se volna, csak a malmok... azért én már el is vettem a megholt Domokos kovács atyai iáitól a vár malmot és a csereszőlőt visszaadtam nekik... ez a malom hat szőlőnél is jobb. Csányi Akácius gondolkodott. Ez a róka ember jól gondolja; csak ki vállalja az utálatosságot, hogy régi szerződéseket elszakítson. Zele Jakab serényen és suttogósan mondta tovább: — Hordós Benedeknél is jó malom vagyon, ki uramat illeti... Hasagy’Dienes ezt a malmot szőlőn cserélte el velük, de ennek a mállómnak csak fél esatendeiglen való haszna több, mint a szőlőnél. Ha kegyelmed mondja, azt is elveszem. A szőlőt meg visz- sza adom nekik, azért uramnak lesz elég szőlője és bora, mert most is vettem uramnak egy jó szőlőt ingyen a hütelen póroktól... Mik efalván is van uramnak egy tava, kin egy papnak van alkalmas malma, ez a pap, nem uram jószágában lakik, jő volna ezt elvenni és a tavat is ímeghalasita- ni... A csákányi malom is jó volna még, csak ebben a hidegben a malom fejét meg nem tisztíthatjuk a jégtől, a hó nagyon belefagyott, de kevés munkával azt is meg lehet szabadítani, én most hidcsín áfáshoz fát vágatok, abból a malmot hamar meg lehetne építeni, könnyebben, mint uj malmot csinálni... . Hadaverdinál is jelles malma vagyon uramnak. Igaz, az ispitályé volt, száz hold föld is vagyon hozzá, de nem ad utána se dézmát, se robotot, nem adóz többet, mint akinek se szőlője, se földije nincsen, jó vóna most azt a malmot is elvenni, ha kegyelmed haggya, elveszem én ... Csányi Akácius látta, hogy evvel az emberrel nem szabad semmi rosszat tenni, mert ez nagy hasznokat tesz az uraságnak, ő maga nem vállalja, hogy özvegyeket és árvákat és ispitályt megnyomorítson, de kell ilyen ember, aki teszi... Felvette hát az előtte levő kupát, egyet ivott belőle s azt mondta: — Kegyelmednek tiszttartó uram, mindenekét úgy kell cselekednie, ahogy urunknak javára vagyon. Zele -Jakab hunyorított. Értette. Jó vöt a farkasbőröket ajándokon adni, — gondolta magában, — avval szeliditette meg a Várkapitány urat. — itt van-é a Bornemisza Mátyás? — kérdezte Csányi Akácius s remélte, hogy dühét és haragját, amit magárral hozott a nagy számadásra, ha már ezen a kutyafejü rókán meg nem enyhített, majd Bornemisza Mátyáson, a rezi várnagyon fogja kielégíteni. — Itt van uram. Híjjá m-e •kegyelmed színe elébe? — Gyiijjön bé, — mondta Csányi Akácius. Zele Jakab kinyitotta az ajtót s kiszólott a másik szobába s keményen mondta: — Gyere bé Bornemisza uram. Bornemisza Mátyás belépett. Magas sudár, hetyke fiatal férfi volt. Hamar jutott várka- püányságra, bár Gyerek kicsiny, de mégis ily fiatalnak nagy dicsőség kapitánynak lennie. Bornemisza megállóit a nagy tölgyfa asztal előtt, süvegét is levette és kezében tartotta. — Itt vagyok kegyelmed parancsolatjára. — Mi dolog az Bornemisza uram, — ri- vallt rá tele torokkal Csányi Akácius és nagy fejét, kövér nagy koponyáját vörösség bori' tóttá el a felgerjedt haragtól, Óboron Jónos uram ő kegyelme panaszt tött Pósonban Nádorispán urunk őnagysága előtt, hogy kegyelmed a Tornaj János jobbágyot lehijta fácánt lőni és megfogatta kegyelmed, három pálcával megverette, levetkőztette, anyaszült mezítelenre és háromszor a jég alá mártotta. Igaz-e? — Igaz uram. Igaz. — Micsoda disznéság, nem maga jobbágyával eztet művelnie? — Uram, — mondta csendesen Bornemisza, — én a jobbágyot fácán lőni hijtam be. Én őket akkor nem is bántottam. De mikor elmentek, akkor hallom egy jámbor barátoméul, nagyságos Petheő János uram emberétül, Rezibe, hogy az emberek szarvast lőttek és egy erdeit, akit dámvadnak hijnak. És hogy a szarvast Bűdre adták, ő Is ett a húsában. A dámvadat maguk közt elosztották ... Ezt megértvén, hogy igy megcsaltak, kiküldők az erdőre, hogy őket megkeressék és megfogják. De nem találták meg őket. Hanem egyszer csak maguktól jöttének volt alá Gyerekre, én megtudtam, hogy ott vannak, úgy megfogattam őket... Nagyon kérdeztem és nagyon eskettem, semmiképpen meg nem akarták vallani, hitre esküdtének, hogy ők sem szarvast, sem erdeit nem lőttének volna. Hát vágaték egy léket a jégbe. Ijesztésnek okáért. Hogy inkább megváltják... nem tagadom ... De sem le nem vetkeztettem, sem egyszerűéi többet le nem buktattam ... Ezen megijede és úgy monda, hogy a dámvadat ők lőtték meg... öten voltak, ötfelé osztották. De a szarvast nem ők lőtték, hanem Cserép Balázs lőtte, Petheő János uram jobbágya és ő adta el a németfalviaknak ... őket elbocsátani és azután felkelek és menék Rezibe Petheő János uramhoz, őnagyságának megmondám, hogy Cserép Balázs az ő jobbágya a kegyelmed földjén egy szarvast lőtt és elhozta. János uram, azon helyt felhivatá Cserép Balázst és ezt mondta neki: — Mi dolog az, Cserép Balázs, hogy egy szarvast lőttél és hirem nélkül eladtad a németi alviaknak? Az pedig azt felelte az urnák: — Higgye meg Nagyságod, hogy bizony nem én lőttem, hanem a Démetíalviak lőtték ivóit és ők adának nekem is egy fertályt be- jlőle, azért hogy valahonnan harag ne lenne reájuk. Mig ezt Cserép Balázs meg nem bizonyította, az nr nyakon kötteté vala Őtet és kezembe adja. így jártam végére a szarvas lőtelnek. Csányi Akácius az ablak felé nézett, már látta, hogy ezen se tudja haragját tölteni, ha igy van- Mert ha igy van, akkor nemcsak ! hogy jég alá kell meríteni a gazembereket, de még falustul meg kell őket mártogatni. Bornemisza Mátyás kihúzta magát és azt mondta: — Tudja azt kegyelmed, hogy kegyelmed nekem megparancsolta fejemre, hogy éjjel| nappal arra gondoljak, hogy valami öreg va- | dat szerezzek, kivel kegyelmed nádorispán urunknak ünagyságának kedveskedhessék. A 'kegyelmed parancsolatját én nem vettem sorba híjába, azon nyomba elhivattam a német- ' falviakat és megszerződtem velek, hogyha [ valahol öreg vadat lükéinek, adják azt be a kegyelmed házába, Kanizsába és nekik ke- igyeimed megfizeti a vad árát is, meg a fáradságukat is. Emberi is adtam melléjek, • hogy velük járjanak, de nem akarták, hogy ' jobban megcsalhassanak. Ez alatt esett a j szarvaslövés, meg a dámvad. Tudja kegyel- ' med, hogy ezek rájámuk a kegyelmed er- jdeire és ezek pusztít fák ki az öreg vadakat j r kegyelmed földjéről... Telek A. Sándort REZIGNÁCIÓ Tüzes szederén elrohant a nyár És saraglyába szedte a termést: Szöllőt és búzát. S én itt-maradtam szedett határban. Sírokon bolyong szemem és lábam S a fejeim felett holló-raj húz át^... Őszbe tévedtem. Még egy pár fütty-szó Rikkant sziveimből s a méla tájon Már húHong a hó... A nyárból semmi, semmi nem mairadt... Nézem a ködbe tűnő madarat S körül ég és föld oly sivár, fakó ... A vámdoirmiadár még tova-Száll hat, Biztatón hívja dél és napkelet: Uj bokor s eresz. S nekem kitépte szárnyam az élet... Nelkem a sorsom zimankós tél lett S a nyár emléke jaj, még sem ereszt. Rániesküdt minden. Földön és égen Már minden sötét: ember, bűn, élet Orozva lesett... Árnyék húllt rám a sötét estéken ... S miig elhúllatfam szent verejtékem, Sorsom az őszbe koldúsan esett. Jaj, hová mennék! Avaros, züllött Határban állóik kifosztva, tépve S lépni nem merek. Oh, mily jó lenne, ha az alkonyon Befödné a hó tévelygő nyomom S nem akadnának rám az emberek. Csányi Akácius bólintott, ami azt jelentette, hogy jól van jó szolgám, máskor is szemes légy és igaz a nagyságos urunk dolgaiban. Ettől Bornemisza Mátyás megbátorodék és még azt mondta: — Az én fejem mindig kegyelmed kezében vagyon. Bír én velem kegyelmed és valamiképpen büntet kegyelmed, azzal szabad kegyelmed. Lássa meg kegyelmed, hogy méltán büntettem-e őket, vagy méltatlan. E szó mondásom. Már besetét edett, mert ilyen tél időn hamar setétedik. Csányi Akácius kiitta a serleget, akkor azt mondta: — Üjjenek le kegyelmetek. Sok irigyek vannak ez világi életben, de mink csak urunknak őnagyságának hivségében maradjunk s nem lesz semmi baj. Akkor azt mondta: — S hun az levél, kit a török rabtól elvolt kigyelmed? A tiszttartó belenyúlt tarsolyába s kiko- torászta a fejér ruhába bőnyált ievelet s átadja a kapitánynak. Csányi Akácius sokáig olvasta. Merev arccal és bús fekete vértódulással. Ilyenek voltak a levélben: a szolnoki, Memhet rnsa irta valaki magyarnak: „... Én az te kegyelmed emberét a nagyságos passálioz felviszem és én minden jót és uraságot megnyerek te kegyelmednek a pasáiul, hogyha Gyula várának urassá gát kívánja te kegyelmed, ezt kérem meg a pasáiul ... Én nekem a pasa, apám. és valamit üt ül-e kérek, énnekem kedvem nem szegi semmibe. Bebek Ferencnek is az ü Miségiért uraságot és száncsálkságot adott a pasa---Az ért te kegyelmed gondolja meg magát, mert meg higyje te kegyelmed, hogy jó akarattal vagyok te kegyelmedhez, mA1 uramhoz és atyámfiához... Felhördült Csányi Akácius. — Olvastad ezt a levelet? ...-r Olvastam, főkapitány uram. — Ezért nem lesz Magyarországbul semmi, mert mind áruló és beste gazember. Csak tavaly vették el a törökök Szigetet s irne szand- ságságot kár egy magyar az töröttül... Levágta öklét az asztalra és kemény bánattal nézett a papirrougyra. Alapítva 1833. Telefon 33, > \ : a *1 A üveg, porcellán nagykerekedése. • KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. e
