Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-02 / 174. (2691.) szám

1981 augusztus 2, vasárnap. 5 •PRKGAlMAfi^ARHIRLSB A GRÁF ZEPPELIN | öt óra alatt nagyobb tudományos eredményeket I ért el, mint sarki expedíciók évtizedek alatt | Az arhiihíss világ sok problémába oldódott meg a Zepp expedíciójával | Tragédiák és emberi szenvedések a leket* halál birodalmában Prága, augusztus 1. A Zeppelin újból nyu­godtan pihen a friedrichshafeni hangárban, megérdemli a pihenést és igaza van a léghajó nagyszerű parancsnokának, Eckener doktor­nak, hogy a világkörüli utazás mellett ez volt a Zeppelin legmagyo'bbszerü teljesít­ménye. Zeppelin grófinak, akit kinevettek, kigunyoltak majd megcsodáltak és most kegyelettel em­legetik a nevét, nagy álma teljesedőben van. A merev rendezem léghajó, a tömegszáW- tásnak eszköze, legyőzte az arktikus vidék rettegett veszedelmeit is, amelyek két évvel ezelőtt olyan rettenetes mó­don semmisítették meg a félmerev rendszerű Itáliát. Nagy eseményhez érkeztünk a Zeppe­lin sarki utjának sikerével a légi közlekedés történetében. Első ízben történt meg, hogy tőmegszállitásra is alkalmas, merev rendsze­rű léghajó áthaladt az északi sarkkörön és minden baj, minden megrázkódtatás nélkül pompás kondícióban, rekordidő alatt szelte át a fehér halál birodalmának aeronautikai szempontból olyan kevéssé ismert légrétegeit. Közlekedés a Sarkon át A Zeppelin sikere tehát a légi közlekedés szempontjából korszakalkotó fontosságú. A léghajó legyőzte a repülőgépet, legyőzte a sar­ki vidék egyéb közlekedési eszközeit is. Gyors és biztos. Kényelmes és veszélytelen, fis Eckener doktornak igaza van, amikor ki­jelentette, hogy ezentúl nászutas párok, ha ép­pen érdekli őket, hogy szerelmi fellángolá­sukat a sarki ég hideg levegőjével hütsék le, Velence helyett akár a sark vidéket is választhatják nászutazási célnak. Egészen bi­zonyosan küszöbön áll az idő, amikor a week- end kirádulásokba a fehér halál birodalma is bekapcsolódik. Nézzük először a kérdés közlekedési olda­lit Nemcsak a turisztika szempontúból van nagy jelentősége a Zeppelin sikerének. En­nél fontosabb az a körülmény, hogy a Sark­vidékem át való ut rendkívül nagy mérték­ben megrövidíti a légi közlekedés útvona­lait. Hogy szemléltető példát mondjunk, a világ­körüli utón nyolc nap alatt száguldottá be a Zeppelin a Friedrichshafen és Tokio közötti immenzus távolságot az öreg Eurázia testén keresztül. Ha a sarkon át választja az út­irányt, úgy ez a távolság nem is kétszer hu­szonnégy órán belül legyőzhető. Tokióból Berlinbe két nap alatt, elképzelhetetlen volt ez még egy-két évvel ezelőtt is, most már ér­zékelhető valóság. A földgömb újból összela­pult néhány ezer kilométerrel. A tudomány eredményei Eckenert — saját szavai szerint — elsősor­ban mint léghajóst és mint üzletembert ér­dekelte a sarki utazás, de nem kevésbé ki­váncsi a világ azokra az eredményekre, ame­lyeket a tudomány várhat a Zepp utjától. Szinte halljuk a csodálkozó kérdést, ugyan, ugyan, hát hogyan lehet korszakot alkotó tu­dományos eredményeket várni egy olyan út­tól, amely nem is tartott huszonnégy óráig. Az — Leendő anyáknak kellő figyelmet kell for- ditaniok arra, hogy bél működésük rendben le­gyen, ez pedig a természete? „Ferenc József*4 keserüviz használata által érhető el. Nőorvosi klinikák vezetői egybehangzóan di­csérik a valódi „Ferenc József** vizet, mert könnyen bevehető és rendkívül enyhe hatása gyorsan és minden kellemetlenség nélkül je­lentkezik. A „Ferenc József,, keserüviz gyógy­szertárakban, drogériákban é? füszerüzletek- ben kapható. ilyen kérdésekre egyszerűen azt válaszolhat­nék, hogy Piccard is csak néhány óráig tar­tózkodott a sztratoszférában, mégis e rövid néhány óra alatt több ismeretet szerzett a tu­domány részére a kozmikus sugárzás lénye­géről, mint évtizedek hangyaszorgalmú mun­kája. De közvetlenül megfelel a kérdésre az expedíció tudományos részének vezetője, az orosz Samojlovics professzor, a sarkvidék egyik legkiválóbb ismerője is, aki nem esik túlzásba, nem fuj fel eredményeket, csak egyszerűen azt mondja, hogy a léghajón végzett néhány órai megfigyelő munka nagyobb eredményeket hozott, mint aminöket a föld felszínén dolgozó expedí­ció k ét-három éves munkája hozhatott volna. És ne felejtsük el a tudományos munka Ívéit fajtája közti különbségeket. A Zeppelin magasan száll és igy a tudós széles területe­ket , tekinthet át, olyan földeket, tengereket, szorosokat, utakat foghat össze egy pillantás­sal, amelyek idáig áthatolhatniunok voltak. Ismeretlen területek kartográfiái képe válik egyszerre világossá, földségek, szigetek kon­túrjai honit a koznak ki teljes egészükben és a •tudós rendelkezésére állanak a pompás mű­szerek. A földrajzi és kartográfiái, térképe­zési munka szempontjából tehát elvitathatat­lan a magasból végzett kutaitás előnye. Hogy pedig a meteorológiai viszonyokat a vertikális irányban kutató és igy különböző rétegeket átfogó kutató behatóbban 'tanulmá­nyozhatja, miint a síkon mozgó és a föld fel­szintén felállított állomásokra utalt tudós, az ás első pillanatban természet szerűnek tű­nik fel. A gyakorlati oldat Most már csak az a kérdése a laikusnak, hogy milyen gyakorlati értéke van a Zepp ilyetén kutató miunkjának? Erre általános­ságban is meg lehet adni a feleletet. A tu­Kösxvény, csuiban szenvedőknek, nincs gazdasági válság mert 5TUBNIANSXE TEPUCE SiubnyafUrdön a 4-hcti gyógyítás vagy üdülés Csak KÉ 1.600. I Ebben az úrban bennt logiattatik módén b. szállókban való akás, elsőrendű étkeiéi (4szer naponta), borravalók, kiszolgáláséi járó dijak, világítás, kurtáin, gyógy vág- S strandfürdő •‘aszná*ata ■]' Visszautazásnál 50% kedvezmény. Bővebb felvilágosítást és prospektust kü < i Fürdöigazgatóság Stubnianske Teplice Szlovenszkó. a dós sohasem a gyakorlati eredményekkel tö­rődik, ő az elméletért dolgozik, azért fárado­zik, a gyakorlati felhasználás későbbi idők feladata, de meg nem valósítható a fáradsá­gos pionirmunka nélkül. De a gyakorlati célok terén is nagyjelentőségű egy ilyen sarki expedíció. Rámutatunk elsősorban az aeronautika problémáira, amelyek a sarki légrétegek meteorológiai vi­szonyaival vannak közvetlen összefüggésben. Azután a gyakorlati meteorológiának sok olyan felderítetlen kérdése van, amelyek mind a sarki atmoszférikus viszonyokhoz kapcsolódnak. Ott vannak a mágnesesség nagy problémái, a föld mágneses sarkának rejtélyes vándor­lása, a mágneses délköröknek eltolódása, amelyeknek ismerete mind szükséges ahhoz, hogy úgy a légi, mint a tengeri hajózás biz­tosabbá váljék a sarki vidéken, szükséges a pontos sarki komp assz elkészítéséhez. Ott vannak az elektromosság problémái is, az északi fény tüneményének precíz megis­merése, annak összekapcsolása a föld Jégré­tegének elektromos viszonyaival, a rádió problémái, annak a felderítése, miért vannak a sarki területen vákuumok, a hallgatás völ­gyei, amelyekben megszakad a külvilággal minden kapcsolat. A Zeppelin órák hosszat szintén elszakadt a világtól és ahogy most megtudjuk, az ő felvevő állomása tisztán hal­lotta Tokiót és Berlint, de leadó állomását senki nem tudta fogni. Ott vannak a geográ­fia és kartográfia problémái is. Mind izgató nagy kérdései az arktikus tudománynak. Szamojlovics professzor most dolgozza fel a Zeppelin utjának tudományos eredményeit és ez a publikáció csak nyolc nap múlva je­lenik meg a sajtóban. Most közreadott nyi­latkozata csak nagy vonásokban ismerteti az ....................................... nk éső Irta: CSBTHÓ KÖLMÓN Bodnárnak csinos háza volt az Apácák uccuján és egy jól menő a szt alos -műhelye a ház végében^ ahol négy legénnyel dolgozott. A házat is, a műhelyt áis az apjától örökölte, valamint egy szép, nagy szőlőt is a Kálvária mellett. Amint látható, Bodnár nem volt szegény ember s minthogy még nő télén volt, mikor mindezt örökölte, nem 'lehet csodálni, ha a leányos anyák figyelme féllé- fordult De csak az anyáké, mert a leányok cso­dálat ősképpen hallani se akarták Bodnár­ról. Ha a ineve szobakerűlt, elifintoriltottáfk az orrukat, vagy összenevettek egymással, ami egészen ostoba dolog volt, mert igaz ugyan, hogy Bodnár nem volt se szép em­ber, se okos ember, de hát részint nem az okosságával kereste a kenyerét, a szépségé­vel mégkevésbé, részint pedig köztudomá­sú, hogy a leányok nem mindig a legoko­sabb emberekbe szoktak balé szer élni, ami pedig a szépséget illeti, arra a példabeszéd is azt mondja, hogy a férfinak csak egy fokkal kell csinosabbnak lenni az ördögnél. Hogy mi nem tetszett hát .rajta a leányok­nak, azt bajos lenne megállapítani. Ilyesmi­vel úgysem lehet elkészülni soha, még any- nyira sem, hogy az ember azt kisüsse, hogy valaminek a hiánya volté az ok, vagy az, hogy volt benne valami, ami ellenszenves­sé, vagy, ami még rosszabb, nevetségessé tette? Elég az hozzá, hogy a leányok hallani se akartak róla, mint vőlegényjelöltiről, megszökdiöstek előle, hia táncra kérte őket, alig feleltek neki, ha szólt hozzájuk és ia hátamiögötlF figurát csináltak belőle. Annyi­ra általános volt veleszemben ez a viselke­dés, hogy Bodnár fenn se akadhatott rajta, mert logikusain azt következtet le, hogy a leányok „‘ilyenek“ és az, ahogy vele bán­nak, a 'társadul mi. érintkezés általános for­málja.. Az erdő vadja is szökik a vadász elől, mégse futott eszébe még egy vadásznak sem, hogy azt higyije, hogy ő nem szimpati­kus az őznek, vagy a szarvasnak, hanem egyszerűen aíbban nyugodott meg mind, hogy az őz is, ta szarvas is félénk. Addig, amíg Bodnárnak élt az apja és ő miaga is ott dolgozott az öregnek a műhe­lyében, ez fel se igen tűnhetett senkinek, mert addig úgysem volt sző róla, hogy meg- házasodjék. ő maga se gondolt rá, sőt azután se neki jutott eszébe, hanem az édesanyjának, akt egy szép majpon, vagy egy félévvel az apja halála után, azt mondta: — Nagyon szaggatja már a kíöszvény a csontomat. Nem igen bírom én már ezt a nagy strapáit, hogy én főzzek rád is, meg a •legényeikre is! Ideje volna, hogy megháza- sodíj! Jőjjlön fiatalabb asszony a házhoz, ve­gye le rólam ezt a gondot, én meg meghú­zom magam a hátsó szobában, élj áragat ok a templomba és ringatni fogom az unokái­mat, amíg a jó Isten el nem szólít és megint Viszontláthatom az én jó uramat, a te édes­apádat. Bodnár megvakulta a fülle tövét: — Igen, igen — szólott. — De hát kit ve. gyek el? Nem igen ismerek senki olyat.,. Az öregasszony készen volt a kérdésre, mert rögtön rávágta: — Hát itt van mindjárt a szomszéd kie- lyány! Vedd el azt! Bodnárnak kiderült a képe. Balról Ká­posztás Mihályék voltak a tőszoimszédjaik, akiknek volt egy csinos leányuk, Juci. Hely­re, gömbölyű, .mosolygós teremtés volt, akin már megakadt egypárszor a szeme, mert a műhely ablakból át lehetett látni a kerítésen és Juci sokat ser tepertőit az ud­varon. — A szomszéd kislyányt? — ismételte. — ‘Azt gondolja édesanyám? — Azt hált! Derekabb, dolgosabb, csende­sebb. rendesebb, feleségnek valóbb lyányt úgyse találsz, ha az egész várost bejárod se! Minek keresgélnél hát messzebb, mikor ez itt van a szomszédban. — Hm? — tűnődött Bo|duár, de látszott rajta, hogy tetszik néki a dolog, mert a ké­pe kigömbölyödött. — Aztán hogy kék eh hez hozzáfogni? — Hát egyszerűen! Úgy hogy vasárnap átmész hozzájuk és megkéred. — De hátha nem jön hozzám ? — Már ugyan hogyne menne! — felelte az öregasszony. — Négykézláb hozzád megy! Ha én mondám, elhiheted! Ami nem anyai elfogultság volt részéről, hanem egészen jóhiszemű állítás, mert ő már akkor megbeszélte a dolgot a szom­szédasszonnyal és az biztosította róla, hogy a fia nem kap kosarat. Bodnár megnyugodott és elégedetten bó­lintott. — Hát jó! Ha édesanyám azt mondja! Meglehetem! — De mégis restellném,' ha kosarat kapnék! —- Hogy aztán ujjal muto­gassanak rám és kiröhögjenek! — Mert fur­csák ám a leányok — Alig állnak szóba az emberrel! Az öreg biztos volt a maga dolgában, azt vélte hát, nem kockáztat semmit, ha egy kis öhbiza limai önt a fia szivébe. Azt mondta: — Ugyan már te golyihó! Más ám az, mi­ikor táncolni hívnak egy 'lyányt és megint más, ha feleségnek kérik. Az egyik csak játék, a másik komoly dolog! És ha komoly­ba megy a játék, ne hidd, hogy akad olyan magunkfajta leány a városban, aki ne kap­na rajta, hogy a feleséged lehet!... És ha egy-kettő még akadna is, aki éppen már ed- igérkezett másnak, .akkor is, a szomszédé hozzád megy! Ezt ugyan ő maga se hitte komolyan, de gobdolta, miért ne hitesse el a fiával, mi1- kor nem kerül semmibe és annak örömet okoz. Arra, hogy az ellenkezője kiderüljön, úgyse kerülhet sor, mert hiszen a leány, ha egy kicsit vonakodva is, de már hajlandó­nak nyilatkozott, hogy kimondja az igent. Különben is, mire várna, szegény leány lé­tére, akinek éppen csak az a kis stafirung- ja van, egyebe semmije? —■ Ez azonban nem baj! ö maga is igy ment férjhez annak idején. Az ő urán se kaptak túlságosan a leányok, aki szakasztott olyan volt, mint a fia, ő is habozott sokáig, mert restellte, hogy éppen ehhez az emberhez menjen, aki a kutyának se kellett, de hát végre is csak •közte, vagy a vénleányság közt volt válasz­tása és ime nem volt semmi oka utólag, hogy megbánja, hogy inkább azt választot­ta, hogy a leánypajtásai nevessenek rajta egy darabig. Végül is ő járt jól, mert az ura derék ember volt és jó módban, boldogan éltek egymással harmincöt esztendeig. Nem volt ő elfogult a fiával szemben •sem; éppen azért ezt mind elmagyarázta a szomszédasszonynak, aki aztán anyai böl­csességgel belátván mindennek az igazsá­gát, kellő formában felhasználta az érveket és sikerüli is neki a leányát jobb belátásra bírni, bárha egy fciis sírás árán. — Hát Isten neki! Nem bánom, hozzá me­gyek! — sóhajtotta. — Ha édesanyám pa­rancsolja­A szomszédasszony azonban nem elége­dett meg ennyivel. Azt akarta, hogy a leá­nya ne áldozatból, engedelmességből nyújt­sa a kezét Bodnárnak, hanem legalább is lásisa be, hogy ezt kívánja a saját java. — Én, fiam, nem parancsolom! — felelte. — Isten őrizz, hogy parancsoljam! Én azt szeretném, ha magad parancsolnád magad­nak, hogy hozzámenj! Mert ha tudsz egy olyan okot mondani, amiért érdemes ilyen szerencsét elszalasztani, nemcsak hogy nem parancsolom, de meg se engedem, hogy hozzá menj! — Olyan... olyan furcsa, felszeg enrber! És minden barátnőm nevetni fog rajtam! — Mért volna furcsa ember! Nagyon ren­des ember inkálbb! És azért, mert egy cso­mó leány nevet, hát csak nem fogsz pártá­ban maradni? Hogy mégjobban nevessenek rajtad? Majd meglátod, ha jobban megis­mered ezt a fiút, nem is fogod felszegnek találni! Meri nem is az, csak addig, amíg idegennek érzi.magát!... A leány sóhajtott: — Igenis! — És lassanként kezdett neki

Next

/
Thumbnails
Contents