Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-12 / 182. (2699.) szám

'FKÁWii’i * i«*> i itu.gu,t>6t.u« XA, tl^ud, Riportok a „Csóka országáéból Egy megszabadult finn mérnöknek az eltűnt Reilly kapitány börtönőre elmondta a lefényképezett halott titkát Á kapitányt 1924-ben agyonlőtték Moszkvában, aztán egy sebesült csekaista lényképével »ig£zz®líák« hogy életben van — Cedernholm feljegyzései a cseka-börSőnokrol Berlin, augusztus 11. Sidney Reilly kapitány és felesége a háború után a világsajtóban cikksorozatban mondatták el oroszországi élményeiket. Reilly kapitány sorsát azóta, hogy Oroszországba feleségének és barátai­nak kétségbeesett tiltakozása ellenére visszatért, sűrű homály fedi. Maga Mrs. Reilly sem tud semmi bizonyosat arról, hogy kivégeztefte-e a Cseka szerencsétlen férjét, vagy pedig valamelyik börtön mélyén, esetleg a szoloveczki vaary Narim-vidéki borzal­mas fegyencfg,lepek egyikén ma is él-e még... ha ugyan életnek lehet nevezni a borzalmas szen­vedéseknek és nélkülözéseknek szakadatlan lán- co'atát. Miután külföldi lapok is sokat feszegették, hogy ml történt Oroszországban Reilly kapitánnyal, a szovjet részletes értesítést küldött sorsáról Lon­donba s a közléshez fényképet is mellékelt, amely a kapitányt kórházi ágyon fekve ábrázolta. A szovjethatóságok állítása szerint Reiby Orosz­országban megsebesült, de — életben van. Ennek a jelentésnek a történeiére s arra, hogy valójában mi is lett a vége a vakmerő angol tiszt­nek, most egy közvetlenül értesült autentikus tanú vallomása vet világot. Ez a tanú Cederholm Boris finn mérnök, volt orosz baditengerészkapitány, akinek nemrégen jelent meg „A Cseka országá­ban" című könyve. Kicsoda Cederholm? A forradalom után Cederholm Finnországban telepedett le s felvette a finn állampolgárságot. Kereskedelmi ügyletekkel foglalkozott és meg­szerez ele egy osersavkivitelre alakult dél amerikai cég főképviselőiét. 1923 nyarán Oroszországba ment s ott dolgozott. A délamerikai állam azonban nem fogadta el a szovjetnek a kereskedelmi szer­ződésre irányuló előterjesztéseit és mert kézen­fekvő volt az a következtetés, hogy Délamerikába Cederholm révén kerültek az Oroszországra ked­vezőtlen információk, a finn mér nőik öt a Cseka egy mondvacsinált ürüggyel letartóztatta, két évig börtönben tartotta s végül, bár semmiféle bizo­nyítékot sem tudott ellene produkálni, a hírhedt Szoloveczki-szigetre internálta. A pokolnak ebből a tornácából csak a finn közvélemények erélyes fellépésére tudott nagynebezen kiszabadulni Ce­derholm. Nap'őja a legvéresebb vádirat a Cseka nyomozási és „igazságszolgáitatási“ módszere eRen s nagyon tanulságos olvasmány mindenkinek, aki az ororszországi állapotokról való képet akar sze­rezni. Ebből a naplóból tudjuk meg végre azt, hogy mi az igazság a boldogtalan Reilly kapitány titokzatos ügyében. Cederholm meglátja Reilly kapitányt 1925. nyarán irta Cederholm a szentpétervári Cseka Spalernaja-uccai börtönében a következő nap tójegyzeteket: Az udvar másik oldalán a börtönablakiból gyakran láttam sétálni egy letartóztatott lengyel papot, Dmovszki gróf prelálust és kétizben láttam Reilly angol kapitányt, aki az ndvar központi részében, őrséggel körülzárt területen sétált. Amint akkortájt mondották. Reillyt Moszkvából hozták ide a hírhedt Szavinkov letartóztatásával kapcsolatos, igen fontos ügyből kifolyóan. Két ízben találkoztam még velő és akkor nem sejtettem, hogy erre az emberre milyen rettene­tes sors vár. Ha a fogoly nem ment ed az ablakból, a ka­tona azonnal odalőtt. Az ablak körül a fal tele volt go'yólyukakikal. Eygszer szórakozottságom és eiketségem folytán magam is majdnem komolyan megsebesültem. Kiváncsi voltam ugyanis a regge­lenként sétáló angol Reilly kapitányra 6 ő miatta kinéztem az ablakon. Nyilván vagy nem vettem figyelembe, vagy nem hallottam a katona figyel­meztető kiáltását úgy. hogy mire a katona az ablak felé lőtt, egy rabtársam lábomnál fogva rántott el az ablakból, az ablakmélyedés baloldali falába be­csapódó golyó periig besüvitett a zárkába és szét- lapulva, az ajtó körül esett le. A közös zárkából négyféle kijutási lehetőség volt: a halál, Szolovecki, Szibéria vagy a szabadság. A végzetes csütörtök A halálos Ítéletek hire Moszkvából csütörtöki napon szokott érkezni. Este 11 óra körül a folyo­són nagy mozgalom keletkezett, csapkodták az ajtókat, dongtok az őrség léptei és a halálraítélteket egymásután szólították ki a folyosóra. A halálos ítéleteket azonban ritkán szokták a fo­lyosón közölni. Rendesen, behívták az összes halál­raítélteket az irodába és ott a halálos ítélet ki­hirdetése után mindjárt bi’incseket raktak reájuk és nagy teherkocsikon elszállították őket a lőtérre vagy a Gorohovaja-uccába, ahol aztán a beton szobában agyonlőtték őket. A teherkocsi, melyen elhelyezték, helyesebben mondva, melyre felrakták őket, minden csütörtö­kön a mi zárkánk ablaka alatt állott meg és az ab'áléból látni lehetett mint a szerencsétlen áldo­zatokat megvasalt lábbal feltették a teherkocsikra és lefedték őket deszkával. Három csütörtökön a börtön udvaráról 159—200 embert vittek kivégzésre, úgyhogy a mi folyosónkon az egyik börtönőr en­nek hatása a'att megőrült és revolverével Lenin­nek a folyosón függő arcképére lövöldözött. A „haláUabúacs" A közös zárkában ezek a csütörtöki napok voltak a legrettenetesebbek. Egy izben én is kitekintet­tem a nyitáson. Erős idegeim vannak. De az a borzalom, amit a feivcnókészülék kötéLnyitásán keresztül láttam és hallottam, megfagyasziotta ereimben a vért. A megbilincselt emberek állkapcsát a csekisták szétfeszítik cs szájukba mandarin nagyságú gumi-labdacsot Putnok, augusztus 10. A mai Felsömagyar- ország legkedvesebb és legtisztább kis vá­rosa, Putnok, a magyar Gömörvármegye egy- ideig volt székhelye. A változott idők a leg­nagyobb nyomort zúdították erre a gyors fej­lődésnek indult városkára, elszakították gaz­dag környékét, amelyből Putnok ipara, ke­reskedelme élt, ahová jóminőségü borait és mezőinek termékeit küldte. A vidék becsü­letes és munkás népe nehezen vergődik át egyik napról a másikra és súlyos harcot vív a mindennapi kenyérért. De este, amikor elpihen a verejtékes mun­ka és lebukik a nap, szétterjeszti himes szár­nyait a legenda, a történelem mesélő szellői kelnek ki az örvényes Sajó tükrén és csodá­latos álmot sugalmaznak a gömöriek elé. — Putnok a legendák és a történelem szülő­földje. Tóth Ede em éhe ... Itt született a hires szinész és nétpszinmü- iró, Tóth Ede, a Kossuüi-uceában. Márvány- tábla jelöli meg a nevezetes házat: Itt született Tóth Ede 1844 október 14-én. Meghalt 1876 február 26-án. Juhász László ref. lelkész, az aranyszáju gö- möri esperes meséli, hogy annakidején sokat diskurálgatott a költő húgával, Tóth Teréziá­val. A költő húga mondta el neki, hogy ami­kor Ede bátyja gyengélkedési szünidőn volt a szülői házban, — atyja egyszerű putnoki szűr szabó volt — itt irta meg a Falu rosszát. Az alakok, a környezet, az Édes és Legyes- hegy mind Putnokról valók. Csak a temeté­sen derült ki, amint a nagytiszteletü ur be­széli, amikor a hivatalos bizonyitékok előke­rültek, hogy Teréz asszony bizony nénje volt Tóth Edének. A női hiúság örök mint a hold­sugár, amely végigszántja éjszakánként a ha­ragos Sajó völgyét. Egressy és Tonapa Putnoki lelkész volt egresi Galambos Pál, akinek kitűnő fia a magyar szinész Egressy Gábor, itt látta meg az Isten napvilágát. Tom­pa Mihály, a Bach-korszak magyarokat éb­resztő, vigasztaló dalosa 1868Jban Putnokon vásárolt írói honoráriumaiból egy kúriát: fe­lesége runyai Soldos Emília ebben a kúriá­ban halt meg és innen szállították át halotti poraiban a szomszédos Hamvára, ahol a nagy költőpap alussza örök álmát. Akkoriban a Tompa-kúria uocáját Kavaos-oiccának hívták nyofnnak, úgyhogy minden egyes halálraitélt szájából kiáll a gumilabdacs feketeszinii fogan­tyúja. Ez a labdacs a kiabálás elfojtására szolgál. Rettenetes ezeknek a félig tátott 6záju, bilin­csekbe vert embereknek arckifejezése, amint szájukból kilátszik a labdacs. A halott helyett egy csekistát fényképeztek le Mikor Cederhiolmot Szoloveczkbe szállították, a fegyenotrar-zportha két elitéit csekistát is be­osztottak. Kosztin nevű volt az egyik, a társa pedig Kalugin. Ez utóbbinak különösen nevezetes szerepe van Reilly kapitány történetében. A következőket írja róluk Cederholm a vonaton, útban Szoloveczk elcsztólábora, Kérni felé: Kosztin is, meg Kalugin is csekisták voltak, aki­ket halálra ítéltek, de ezt az Ítéletet azután tiz esztendei szolovecki deportálásra változtatták át. A második éjszaka Kalugin, aki az egész idő alatt a kokain narkotikus hatása alatt állott, né­hány epizódot mesélt el nekem viselt dolgaiból. Csak 25 éves volt s mégis már hat esztendeje működött mint a Cseka titkos ügynöke. és csak az özvegy halála után adták meg szá­mára a méltó elnevezést, a költőről. Péczely József Péczely József, a hires polihisztor, iró és kritikus, ugyancsak Putnokról való. Az ő fia az Akadémia hires Péczely-dijának az alapi­tója. Péczely József hatéves koráig szívta az éltető gömöri levegőt, atyja ugyanis addig volt putnoki református lelkész. Mindez uj történelem, a tegnapelőtt ködé­ben még látszó, súllyal megmérhető esemény. A putnoki erdők fái azonban más legendá­kat is suttognak, más krónikákkal altatják el estéről estére a fáradt férfiakat, dobogtatják meg a szerelmes lányok szivét és a dajkák az ősi legendákat duruzsolják el a csecsemők­nek. A legendák városa Hajdanáiban, még az Árpádok alatt, hatal­mas vára volt Putnoknak. Nemes és kitűnő vitézek voltak az urak a várban és a hozzá­tartozó uradalmon. Apáról fiúra szállott a bir­tok. Telt-múlt az idő és az Urnák 1500-ik esztendejében Putnoky János uralta a várat s a birtokot. Volt ennek a vitéz várurnak egy buga, Anna. Szépséges leányzó aranyszőke hajú hölgy, akinek csodájára járta a fél or­szág. Leghevesebben a szomszédos velezdi birtokos, a dédesi várkapitány, Tomory Pál, a későbbi érsek udvarolt a tiidérszép várkisasszony­nak. A. vitéz várkapitány sokat játszadozott a vár alatt elterülő térségen a szépséges Annával, vonzalma nő tton nőtt és már az esküvői dá­tumot is kitűzték, amikor a leányasszony hir­telen meghalt. A várkapitány szivének sebére csak a putnoki vár közelségében talált eny­hülést. Naponként a vár alatt sétálgatott, a jobbágysoron, a szegény viskók között, ahol az utat kétoldaliéi hatalmas, még a honfog­lalás korából származó tulyafák szegélyez­ték. Itt elmélkedett a világ dolgainak hiú­ságáról, De a megnyitott sebb nem akart be- gyógyulni és a daliás vitéz kolostorba vonuiHt Sasendrő- ládra, a pálosokhoz. Innen vitték el a ka­locsai érseki székbe, onnan pedig akarata ellenére a mohácsi hadak élére. Egy becsületes putnoki borbély mester, a ne­ve Albert István, akinek a régi tulyák uoca- során van a háza és aki uapszállta után, ami­kor elfeledi a munkát, szereti hallgatni a put­Máanap beszédbe ereszkedett velem Kosztin, a másik osakista. Kosztin igen érdekes epizódot me­sélt Kalugin tevékenységéről. Mikor Kalugin a Butirszki-börtön közös zárkájá­ban ült és szokása szerint kokaint szívott, elká- bult és zárka társainak elmesélte, hogy őt, már­mint Kalugint, 1924 júliusában azzal bízták meg, hogy az angol szolgálatban levő sebesült Reilly kapi­tányt fényképezze le. Reilly kapitány személyét egy átmaszkirozott csekista képviselte, mert a tulajdonképpeni Reilly kapitányt 1924. évben valami Ibrahim nevű csekista Moszkvában megölte. Ebből arra következtettem, hogy Csekának vala­milyen okból kifolyóan szüksége volt arra, hogy Reilly kapitány sebesülését valahogyan megjele­nítse, sőt mi több. ezt az egész jelenetet le Í6 fény­képezte. Mikor a Cseka megtudta, hogy Kaluginnak el­járt a börtönben a szája, egyes-zárkába csukták és keservesen meglakolt szószátyárkodásáért, mert először halálra Ítélték és csak később szállították le ezt a büntetést 10 esztendei szolovecki depor­tálásra. Ha nem lett volna a kokain 6 nem járt volna el a szája, akkor Kalugin a börtönt olcsón megúszta volna, hiszen tulajdonképpen csak azért került bör­tönbe, mert egy lányon erőszakot követett el. Ez pedig Szovjetoroszországban, különösen ba csekista követte el, nem számított súlyos bűntettnek. Kosztin egyszerűen elhallgatta azt a körülményt, hogy a börtönben egy zárkában volt Kaluginmal és én kétségtelennek is tartom, hogy éppen ő jelentette fel Kalugint parancsnok­ságánál. A szovjethatóságok tehát, hogy a külföldi köz­véleményt félrevezessék, egy kimaszkirozott cse­kistát fényképeztettek le Reilly kapitány helyett s a fényképre, mint bizonyítékra támaszkodva hir­dették a külföld előtt, hogy a szerencsétlen angol tiszt — életben van. Reilly akkor már rég halott volt. A hírhedt cseka-hohér, Ibrahim golyója tett pontot a hős’elkü kapitány kalandos étele után. . noki szellő történelmi muzsikáját, márvány- táblán örökítette meg a szerelmes várur, a későbbi érsekfővezér emlékezetét a követ­kező aranybe tűkkel: Tömöri Pál fővezér, — Ki a mohácsi csa­tában 1528-ban — Hősi halált halt ifjúko­rában — Gyakran járt, kelt Putnokon — És ez útvonalon sétálgatott. Emlékül Albert István. 1930. Putnok vagy Sajógömör? A városában lakik Kováfcs Antal régi ne­mesi családból származó, jómódú gazdálkodó és iparosember, azt állítja, hogy az 5 szőlőjében kapélt&tta meg az igazságos Mátyás & renyhe magyar urakat, Kováts Antal (akinek bitokában van a hires putnoki gyógyfürdő, amelyet elsőnek Jókai Mór énekelt meg a Vasárnapi Újságban) meg­győzően mondja el, hogy miért nem járhatott a nagy király Sajógö- mörben, amely magának vitatja a dicsőséget, hogy Mátyás az ottani magyar urakat tanította meg a szegény ember dolgának a megbecsülé­sére. — Putnoktól feljebb — mondja a hatvan évet meghaladó öregur — még az én emléke­zetem szerint sem volt szőlő. Legfeljebb egy- egy lugas tövébe ültettek szőlőt, hogy árnyé­kot vessen a délutáni alváshoz. De komoly szőlőművelésről Putnok fölött egyáltalán nem lehetett beszélni. Alig 20—30 éve, hogy Put­noktól feljebb szőlőműveléssel foglalkoznak. Ebből nyilvánvaló, hogy Mátyás király nem járhatott Sajógömör köz­ségben, hanem csak Putnokon, ahol a sző­lőművelés ösfoglalkozás. Szájhagyomány szerint a városhoz legköze­lebb álló szőlőhegyen, az úgynevezett Kedves- hegyen tanította meg kapálni a kurtanemese­ket. Az itteni szőlőtelep ma az én birtokom. Hogy el ne lehessen vitatni, néhány évvel ezelőtt a borházon márványtáblával jelölte meg Kováts Antal a nevezetes látogatást az alábbi szöveggel: Hunyadi Mátyás nagy királyunk Putnoky János várkapitány idejében ebben a szőlő­ben tanította meg a főrangú vitéz magyar urakat, hogy a munkát megbecsülni tanul­ják. Az igazságos fejedelllem emlékezetére ezt a szöveget vésette Kováts Antal és neje. Az emléktábla felavatásán jelen volt az egész vármegye. * Mit szól a putnoki Kováts Antal megállapí­tásához Sajógömör?... — Az árvíz elpusztított egy mexikói vá­rost. Meciko-Gityiből jelentik: Veracruz kö­zelében a katasztrofális méretű árvíz telje­sen elpusztította San Juan Coscomatepee városát. KORYTNICA»FyRDÖ OOOm.t.sz.f. (A szlovák Kárlsbad.i Természetes rzénsavas fürdők, modern víz- gyógyintézet, láp (moor) kezelés, subnquális bélíürdök. Szept. 1 -töl napi teljes penzió Ke 40.— 50% engedmény a kurtájánál és a fürdőknél. Pulitok kontra SaiésSmSr... A „legendák vámsa" magának vitatja Mátyás király történelmi emiekukapalasat Érdekes történetek egy városkából, ahol a Falurossza született Szerelmi bánat Puinok várában, amely kolostorba vitte Tömöri büszke vezért **

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents