Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-09 / 180. (2697.) szám
10 1931 auguéjtus 9 -r&ilru&f iqrJKuumim'.vjuvrj'f. wumJiwMWJmim' Kieporával — honfitársai között A nagy lengyel én, aki jövőre hotelt épület Krynicán, elmondja első sikereit és balsikereit Bicskén leli iskolázott énekessé ~~ A sztárgqizsik megszüntetése miatt egyenlőm nem tép lel Becsben = Kiepura a magyarokról Irta: HUNGÁfilCUS’ VIATQR Ktynioa, augusztus 7. Szomszédságomban -ván* tétenként' látoga- tőin, 'szíűte .orrom' előtt nőtt naggyá Krynibá. Afféle Lillafüredinek szánták. Legyen nékik is luxusfürdöjük, ne panaszolhassák az igényes külföldre vágyók, hogy otthon nincs hová menniük. Mintha azon a perzsa szőnyeggel, fürdőszobával berendezett iuxuslakoszlályon múlna, hogy az emberek ne kívánkozzanak külföldre. Százszor foghatják ránk a hazafia Hanság vádját, — igenis nem fényűzés, de szükségesség látnunk, tanulnunk, tapasztalnunk. Hazafiasság szem,pontjából senki sem kifogásolhatja a németet s figyeljük csak: bár leszegényedett, lesoványodott, mint a templom egere, mindmostanáig tele volt velők a világ, német turistával mindenütt találkozhattunk, igaz, nem költenek sokat, de rajokban vonultak százfelé, — mint snepfek húztak a nagy európai országutakon s Gibraltártól a Nord Capig német hátizsák a mérföldjelző s amit leikük Rucksackjában a nyár végén hazacipelnek, értékben súlyosabb, több mint amit költség címén utszerte elhullajtanak. S nálunk? — Extra Hungárián non est vita: ezen a elmen a Hungária éttermében, vagy egy ligetfüredi Anna-bálon többet el- pezsgőzött, elcigányozott a háborúéi őtti magyar, mint amennyibe egy négyhetes tanulságos külföldi ut került. Őrlő a határállomás, Musyna átszállás s mialatt miblokkomba firkautom ez elgondol- takat, máris Krynicán vagyunk. A bevezetés, a garnirung kissé bizarr, s bár az általános európaizálás a lengyel kaftánt is modern strandtoaletté, a hálóval leszorított női parókát bubifrizurává alakítja át, Krynica elővárosát még a régi széip időkre emlékeztető hithü orthodox zsidóság lakja s a nagy sétányon is nem ritka jelenség a selyemkaftánba burkolózó óhitű — érdekes figurái ezek ennek az ősrégi lengyel fürdőnek, melynek ásványos vizébe lengyel királyok és királynék mártogatták reumás tagjaikat, „vigalmi termében'' lengyel arisztokraták és magyar nemesek járták asszonyaik- kai a nagyma zűrt, s szövögették holdas éjeken kis és nagy szerelmi antantkáikat. A holdvilágos szerelmek és a nagymazurok ez idők folyamán divatjukat múlták, helyüket inás kis és nagy szerelmi antantkák foglalták el.. Kiepura Ónás csoportosulásra figyelek a nagy kút körül •' : ■ ‘:■: . Kiepura, Kiepura -r- hangzik százfelöl s a lengyelek irju Caruso-ját asszonyok, lányok t ömege veszi körül. Vidám-boldogan állja a rohamot s mosolyogva osztogatja boldog-boldogtalannak autogramjait. A dicsőség bájjal jár, nehezen tudja ezt az egy pohár reggeli vizét is kiszipogatni, magával ragadja a kiváncsiak árja, s mintha kiseperték volna, az előbb még zsúfolt sava- nyuvizes pavillohiban, ujjamon számlálhatom meg, kilencen maradunk. Bezzeg, varsói diákkorában — néhány éve csak — jobban ki tudta volna használni ezt a pompás asszonyt run-t, itt azonban okos óvatosság, diszkrét tartózkodás, azóta Valaki lett, marókkal nem téphet virágot Kiepura Sé . . . Isten látja telkemet, üdülni, szórakozni jöttem Krynicára, eszembe se volt, hogy Kiepu- rái fogom meginterjúvolni. A napfürdőben hozott össze vele a véletlen. Hálós labdajáték partijához keresett partnert.1 — Nem állna be, kérem, negyediknek? — fordult váratlan felém. Észrevehette, hogy a szomszédos pályán éppen élőbb, fejeztünk be egy játszmát. S ott püffölfük egy szál üsződ re ssz ben, jő félórát a nagy bőrlabdát. Győztes, persze, ezen a porondon is Kiepura maradt, mert, mint utólag hallom s Ut személyeven meggyőződhettem róla, sport terén sem tartozik a m á. sodró üdítek közé a lengyel troubadour. Jól kifáradtan két kertiszékbe telepszünk. Hogy kerül ön magyar létére a mi lengyel hegyeink közé bujt Krvnicánkra í Éri, mint én, légvonalban ölvén^ kílo- méternyíre lakom innen, de ön. Mr. K lőpora, — angol nyelven folyt a társalgás, — a délamerikai operák ' és' hangversenytérnek diadalmas hőse, hogy cseppent Ön a kryoieai napfürdőbe? — Pélig-meddig idevalóisi vagyok, szüleim itt laknak s jövőre magam számára is építek házat, illetve szállodát... — Ohő, ezt már persze Amerikában tanulta? Művész és üzletember egy személyben, odaát megszokott dolog. •— Nem éppen ilyen értelemben, a szerzett pénzt azonban bele kell csak valamibe dugni. S Krynica annyira emelkedőiéiben van, hogy legjobb befektetésnek a szállodaépitést látom. Közben a szomszédos női osztályban is híre ment, hogy Kiepura a napfürdőben labdázik, csomó szép fiatal leány tolongott a férfiosztályhoz vezető deszkabejárat körül s kíváncsiskodva vihogtak befelé. A köztünk időző igazgató, joviális, kedves öreg ur. tréfás vidáman hessegette őket. ’ — Tilos a bejárat, vissza, vissza, hölgyeim, majd inkább a mester megy át, S magas dresszt, pizsamát magunkra öltve, átsétálunk. — Úgysem beszélgethetnénk zavartalanul, — mutat a máris csoportosulok felé — szerencséltessen holnap délben szállodámban, a „Lwigrod“-ban, ott nyugodtan rendelkezésére állok majd. Beszélgetésünk — mondjuk interjúnk — fel leszakadt, folytatása holnap következik. Interjú az erdő mélyén Talán a nyár legforróbb napja volt, még az erdőszélen épült impozáns Lwigrod márvá- ayos halijában sem hült le a levegő. — Mit szólna hozzá, ha ebéd előtt sétára indulnánk s az erdő valamely árnyékos pontján telepednénk le? — Helyes, csak aztán ott is ne rohamozzák meg az autogramkérők. Fényképező gépét nyakába akasztja s máris indulunk, a portáspáholy előtt azonban még jó egyméhányan lefogják, tucatszámra Írja alá az orra elé tartott lapokat. — Mit tegyek? Ha nem írom alá, azt mondják, hogy pózolok, ha ifom, rámfogják, nagyképüsködöm, kegyeket osztogatok, higy- je el, jó volna néha ismét senkipék lennem. — Hja, nincsen rózsa tövis nélkül, ám tövis nélkül nem is rózsa a rózsa. Két kövér asszonyság tereferélt illő távolságnyira tőlünk, máskülönben templomi csend honolt a hűvös erdőmélyben. — Ki fedezett fel? Senki, magamtól jöttem rá, hogy énekelni tudok. Még pedig művészre leghálátlanabb környezetűén. Égy poros, piszkos kis gyárvárosiban, Sossnóivjéc- ben. Mialatt matúrára készültem, eregettem légnek hangomat. A gimnáziumi kórusban énekeltem a magas tenort. Könnyű volt Ca- rusonak, Tita Ruffcnak, Itália örökké derült kék ege alatt világpacsirtákká fejlődniük, jöttek volna csak Sossnovjecbe skálázni, tudóim Isten, sokszor béléjük rékédt volna a magas oé. •■■■'■ ; i, — A varsói egyetemre iratkoztam aztán jogra s becsülettel hallgattam végig négy évet s csak úgy kerültem színpadra. 1925- ben, 23 éves koromban kaptam az első szerepet. A ..Halka" cimü lengyel operában, tiz zloty (Lg csalikorona) fellépti dij mellett. A kritika lesújtó volt, tehetségtelennek mi- uősitettek, első szerepem után ki akartak dobni az operából. Utólag elgondolva — joggal. Azt hittem, elegendő, ha jól kihömibölöm magám, iskolázottságom nulla' volt. Később magam is beláttam. Az énektanulás Mekká-‘ jábá, Becsbe rohantam tehát. Élőbb azonban elénekeltem honfitársaimnak a Faustot s háT Isten, sikerem volt, nem távoztam szégyennel hazulról. — Bécsijén Sokaik zeneigazgató kezei közé kerültem, tőle rengeteget tanultam, igén* igen, sokat köszönhetek neki. óriás tudásának, zenei zsenialitásának azzal is jelét adta, hogy magára vállalta azt a nagy felelősséget, hogy a Túrandó* bécsi premierjére egy eladdig ismeretlen ifjúra bízta az énekes szerepek egyik legnehazG'b'bíkét. Ily'eli merészségre csak igen nagy emberek vállalkozhatunk. — Kettőnk diadala volt a bécsi siker. Karrierem hirtelen szárnyalása eldől a naptól datálódik'. Bécs volt részemre <1z ugródeszka a világsiker felé. Szivem minden melege 'ét hálája életem fogytáig Bécs és Sábáik felé kuz. •. - ‘A"á:.p '■-ói á* l-yi • 1 Vége a sztárgázsinak — Kétszeresen sajnálom tehát, hogy a bécsi operában; melynek nagyhírű színpadán mindenkoron szívesen szerepelnék, a nagy meggondolatlansággal megszabott honorárium-redukciók miatt egyelőre lehetetlen fellépnem. — Visszásán hangzik talán, ám tudom, minden szakember megérti és jóváhagyja, mert nem kapzsiság, hanem művészi önérzetem tiltja, hogy a mai nevetségesen alacsony skála szerint megszabott honorárium mellett a bécsi operában énekeljek. — Ezt minden józanul gondolkodó zene- dilettáns is megérti, — vágtam közibe, — egy olyan nagy művész azonban, mint ön Mr. Kiepura, szerény véleményem szerint, megengedhetné magának azt a luxust, hogy első nagy sikerének közönségét ne fossza meg szereplésétől, s ha művészi degradálásnak tártja alacsony honorárium mellett énekelni, jelentse ki, hogy ennyiért nem, jótékonycélra azonban szívesen fog ingyen is énekelni. — Ezt ömömmél meg tenném és meg is tettem már, de én nem egyszer, hanem hónapokon keresztül szeretnék Bécs műér tő közönsége előtt énekelni, ami a mai körülmények között lehetetlen. Megjegyzem, nem hiszem, hogy ez a sztár leszállítás sokáig megmaradhasson, elsőrangú művészek elkerülik, az opera nívója -sülyedni, Bécs zenei világhíre szenvedni fog. S végezetül is Bécs műér tő közönsége fogja ennek az elkirtelenke- dett elhatározásnak megadn4 az árát. — Isméden, nem anyagiasság mondatja velem ez üzletinek látszó kijelentéseket, bár nem tagadom, ha szerződéskötésről van szó, az üzletemberrel szemben magam is üzletember, a színpadon azonban mindenkoron művész vagyok. — Bocsánat az intim kérdésért, ezekre a gyönyörű kijelentésekre magától jött,1 vagy kitanitották rájuk? Szemmelláthatóau dühbe hoztam, mérgesen válaszolta :-r- Ejnye, hát ennyire gyengének, gyámoltalannak tart? Kijelentem, hogy soha és semmit sem adok arra, amit mások mondanak, - amíg saját józan eszemmel meg nem győződtem az igazságról — Sajnálattal veszem kérdéseiből észre, hogy a nagyközönség még mindig azt hiszi, Komárom, augusztus 8. (Saját tudósítónktól.) A komáromi lakásínségre jellemző kép tárul a vonaton'érkezők szeme elé. A Vágduna vasúti hídja alatt, a nyolcadik és a kilencedik számú erődítés tövében számtalan apró kunyhót, odút épitettek a lakáshoz nem jutott munkáscsaládok. Az épületeknek nincs ásott alapjuk, csak úgy odatapasztQÜák őket a nagy erődítések, falához, s a V ág-tőit és széléihez. Egy esztendő leforgása alatt ötvenhárom ilyen „i'ecskefészket“ épitettek a vállalkozó szellemű emberék, szobával, konyhával. Nyomorúságos kis viskók ezek, csak arra jók. hogy meghúzhassák magúkat benne a szapora családok. Az épületeket a járási és városi •illetékes építészeti hivátalok tudta és beleegyezése nélkül húzták föl a tulajdonosok •s az anyagot onnan vélték, áltól legközelebb ■találták: ■ a vasúti töltésből és. a folyapitöltésből. Téglákból és vályogból' építették a házakat, állami' éf. katonai kincstári területen. E pillanatban is mintegy tiz hasonló fecskefélék építése folyik. Az illetékes hivatalok mitsem tudtak erről mindaddig, amíg a, napokban Upseitig dr. államóipitéiszeti. hivatali főnők hivatalosan hogy’ a művész minden cselekedetét kulí&zr szamögötti tanácsadók irányítják. Óriási tévedés. Az igazi művész nocsak mint művész légyen híres, mint ember okos is legyen. A művészet az agy produktuma, ostoba ember legfeljebb közepes művész lehet. — Nem hanggal, ésszel és szívvel is énekel a művész. — Figyelje meg a világ ma élő nagy művészéit, Páderews-kit, Veeseyt, Saijapint, Ha nem is vólnánák ily nagy művészeik, egyénileg oly kiválóak, hogy máskülönben is országaik lég kiválóbbjai közé tartozhatnának. Saijapint például igen jól ismerem, személyes 'jóbarátom, nagyszerű, rendkívül intelligenciájú embernek tartom. A magyarokról Magyarországi vendége zereplésére terelődött aztán a sző. ’ . — A lengyel után a magyart tartom a világ legkedvesebb,. legszeretetreméltóbb népének. Nem sablonszerű udvariasság mondatja, ebbeli hitemet talán az érlelte ennyire, hogy már karrierem elején tárt karokkal fogadtak Budapesten s nemcsak a hivatalos műér tő körök, tár saság szer te is megértették, elismerték művészetemet. — Büszke vagyok rá, hogy az államfő, aki előadásaimat végighallgatta, audienciáján a legelismerőbb dicsérettel tüntetett ki, — E mindszerte tapasztalt rokonszenv folytán Budapesten máris félig otthon érzem magamat s csak azt sajnálom, hogy sokfelé lekötött szerződéseim miatt mind ritkábban tudok magyar színpadon szerepelni, — Májusban énekeltem utoljára Budapesten s óriási sikerem volt. — Operájuk nagyszerű, szakembereik el- sőranguak, a magyar zeneművészetnek gratulálok, hogy olyan kiváló tehetség, mint Radnai Miklós ope ra igazgató .Hl zenei világuk élén. —- Igen nehéz szívvel hagytam ott fővárosukat, aminek művészi ambíciómon kivül talán speciális személyi oka is lehetett,.. •— Visszatérek, — mert vissza vágyom « Kiepura — nálam Orlicz Mihály ismert lengyel író, varsói lapszerkesztő társaságában viszonozta másnap látogatásomat. Olasz sofíőr vezette hatvan lóerős Meree- desével érkeztek, sétakocsi zásra invitáltak. A fürdőtelepen azonban gyalog vágtunk át. Bár ne vágtunk volna. Percek alatt százakra menő tömeg vette körül, hiába vágtunk két karral utat, mindszorosabbra fonódott a mozgó ember gát. Panem ex circenses, — ordított Rómában a nép, itt csak autogrammot kért Kiepurától a' ~ krynica! korzóközönség. S magával ragadta Valahol a Kurhaus táján tudtuk nagy nehezen begyömöszölni a gépbe. — Majd csak ennek a rohamozásnak is vége lesz, — mesélte az autó kényelmes belsejében Orlicz. — Sepnicki gróf vendégei leszünk szombat este, nagyszabású estélyt rendez, a művész tiszteletére falusi birtokán a gróf. A lengyel arisztokrácia s a hivatalos körök *ine-java lesz jelen. S azután még rövid vakáció s ismét tizenegy hónapi erős robot. Mindig szigorúan megszabott program szerint — gondolom. Talán egy egész életen át. Mennyi benne az öröm, s mennyi az üröm, — mit választanánk? be nem járta a most folyó állami munkálatokat: a.z uj kikötőt s az Apályi-sziget ezábályö- zását. Hivatalos utján vette észre, hogy meg néni engedett, állami területen számtalan apró házikó Jé tesült. Az építkezők megbolygatták és megrongálták a vasúti töltést is, azonkívül a vasúti pályáknál tiltott közelségben, hatvan méteren belül is építkeztek, ami áltál a házak tűzveszélyessé váltak. A járási hivatalt, most az államépitészeti hivatal utasítani fogja, hogy a készülő házakat egytől-egyig rombolja le s az anyagot a. tulajdonosok költségén hordássá el: A ..fecskefészkek", amelyek már régóta lakásul szolgálnak, egyelőre érintetlenek ma ■ ralinak, a közelgő télre s a. nagy lakásnyomorra való tekintette], de szükség esetén azokat is lerómboltatja az államépitészeti hivatal. A járási .hivatal figyelmeztetést adott. ki. hogy az erődök tövében engedély nélkül senki ne építkezzék, különben szigorú büntetést helyez kilátásba. Az ötvenhárom lakástulajdonos ellen bűnvádi eljárás indult ugyan, azonban az illetékes hivatalok valószínűleg elnézők lesznek velük szemben. Kunjárom városának uj és égető problémája: Imi ad a- kilakoltatottaknah uj szállást? Ötvenhárom *iecshefészhet“ fognak lerombolni a komáromi régi erdők töveken Szegény családok engedély nélkül lakásokat épitettek állami területen s ezeket most eltávolítják
