Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-31 / 172. (2689.) szám

1931 július 31, péntek. pragai-Magyar-hirlap s Prága és Róma konfliktusát akarja kiprovokálni a Kordáé körüli vatlk&nellenes sajfékadjárat álll úgy szólván az egész nemzet, a csehszlo­vák köztársaság valamennyi lakosa, sőt a külföld is. Egy német prelátus kijelentette: „Ha a cse­hek engedik olyan emberük eltávolítását, amilyen Kordács dr., úgy minden tekintélyü­ket elvesztik előttem." Vájjon merne-e a nuncius hasonló dolgot csinálni Németország­ban? A nuncius bizalmi embere julius 3-án sokáig vonakodott elfogadni a küldetést s azt mondta: „Nuncius ur, ön ingerli a cseh nemzetet," Itt tényleg kockán forog kifelé a cseh nem­zet méltósága, maiestas populi Rontani, amint Cicero mondta Catilina clfteni beszé­dében. Reméljük, hogy azok a tényezők, akiknek kötelességük kifelé a nemzet és a köztársaság méltóságát megyédni, gondos- kodnak arról, hogy a nuncius urnák ama kívánsága, amelyet az érsekhez intézett le­velének befejezésében irt: „Adja az Isten, hogy nekem is meglegyen az az erkölcsi erőm, ha majd testi erőm fogytán lesz és érezni fogom, hogy nem vagyok már alkal­mas az apostoli nuncius nehéz feladatára^ a legrövidebb időn belül beteljesedjék. Cirfaci távozásáról fr a ¥eier Az agrárpárti Veder ezeket Írja: Egyes la­pok jelentései, hogy Ciriaci pápai nuncius Prágában marad, nem felelnek meg a való­ságnak. Alkalmunk volt már megállapitani, hogy a Ciriaci—Kordács eset nagy felindulást és izgalmat keltett a Vatikánban. A felindu­lás nemcsak Kordács ellen irányul sajtómeg­nyilatkozásai miatt, hanem Ciriaci nuncius ellen is. Mint igen komoly papi körökből ér­tesülünk, a Vatikánban visszatetszést keltett az, hogy a nuncius nem a legtaktikusabban lépett föl. Egészen természetes, hogy Ciriacit nem lehet azonunal visszahívni, mert ez fur­csa érzelmeket váltana ki és Kordács száz- százalékos győzelmet jelentené. Azt hallot­tuk, hogy Ciriaci távozása tél előtt, vagy tél elején válik valóra. Távozását először szabadság formájában fogják megoldani, amely több hónapig tart, mire a nunciust saját kérésére visszahívják és más személlyel pótolják, A szociáldemokrata Právo Lidu esti kiadása idézi a fenti cikkeket é.s a végén ezt kérdezi: „Vájjon a végén exkommunikálni.. fogják-e Kordácsot?" A félhivatalos lap védi Ciriacit A félhivatalos Ceskoslovenská Repüblika azt Írja, nincs ok kételkedni abban, hogy Kordács egyedül magas kora miatt mondott le. Kordács érsek jelenleg testi-lelki egész­ségnek örvend. Kordácsot távozásakor magas és értékes egyházi méltósággal jutái mázták, a jóakaratu emberek ebben azt a tiszta bi­zonyítékot találhatják, hogy a pápa teljesen elismeri és értékeli ennek a jó papnak nem­csak példaadó életét, hanem kiemelkedő munkáját is. A támadások már csak azért sem indokoltak Ciriaci nuncius ellen, mert ő a köztársasággal teljes egyetérben igyekezett A Národní Politika hallatlan módon támadja a pápa követét és újból kétségbevonja a pápa által is jóváhagyott lemondás érvényét Prága, julius 30. A cseh sajtó Vatikán­éi lenes kampánya nemi akar alábbhagyni s az a látszatja ia dolognak, hogy egyes cseh körök miniden áron fel akarják boritami a Vatikán és Csehszlovákia közötti jóviszonyt Teljesen érthetetlen, hogy az ősz Kordács érsek nem Látja be, hogy egyre-másna meg­jelenő sajtónyiil átikorz.ataiival csalk olajat önt a tűzre s azok malmára hajtja a vizet, akik ezt a hadjáratai inszoeuáljáik. A kampány annyira elmérgesedett, hogy miár a félhiva­talos lap is kénytelen a nuncius védelmére kelni. A sajt óh arcban a vezető szerepet a Národmi Politika játssza, főleg azzal, hogy folyton-ifolyvást hangoztatija, hogy Kordáé* érsek lemondása jogilag érvénytelen. A Národní Politika újabb attakja Ciriaci ellen A Národni Politika ma első oldalán a kö­vetkezőket közli: — Tekintettel aiz egész ügy jogi követ­kezményeire, újabb információkat kértünk az érsektől, aki ezt jelentette ki: „Az egész ügy úgy ért engem, mint a fel­hőtlen égből a villámcsapás, a lemondás­ra rákényszerútettelk." A nuncius nem engedte meg neki a válasz­tást: hogy vagy visszalépjen, avagy pedig egy minden joggal felruházott koadjutort vegyen maga mellé, hanem minden feltétel nélküli azonnali és teljes lemondását kí­vánta, megfenyegetve őt a legmesszebbme­nő következményekkel, azaz az eltávolítás­sal vagy a kánont büntetésekkel. Már hang­súlyoztuk — folytatja éles hangon a Národ­ni Politika — hogy a nuncius ebben az ügy­ben nem volt tekintettel az emberi jogokra setm — a magas korra, arra, hogy a főpap közvetlenül fáradságos bérmaut után volt, kétszer is szélhüdés érte, ami kíméletet kí­ván — nem volt tekintettel arra sem, hogy az érsek gondolkodási Időt vehessen igény­be. Éljük bele magunkat egy 'tisztviselő helyzetiéibe, akit öt percen belül kényszerí­tenének egy ’ kék Ív aláírására, amellyel megfosztanák jövedelmének kilencvennyolc százalékától. Ne csodálkozzunk, hogy a nyolcvanéves öreg ember ennék következ­tében súlyos álmatlanságban szenved. S eb­hez újabb sértés jön: a nuncius abban a le­velében, amelyben a lemondás elfogadását megerősíti, a leniondőlevélból oly szavakat használ, hogy Kordács dr. már nem érez annyi testi erőt, hogy a prágai érsekség ne­héz hivatalát továbbra Is elláthassa és a ki- kényszer itett lemondás esetében hivatkozik arra, hogy „mint ezt julius hó 3-ról kelt le­véléiben írni méltóiztiatót t“ s ehhez még hoz. zálfüzi ezt a frázist: „Nagyon sajnálom, hogy ExoelLlenciád st)b.“ Hiszen ismeretes, hogy ugyanez a numcius két érvel ezelőtt egy más prelátus előtt ezt a kijelentést tettei „Vágj- Kordács távozik, vagy én." S a numerusnak ezt a levelét mindaz után, ami mér ismeretes és cáfolatot nem nyert, a komzisz tórium jogi aktusként állít ja be a papság előtt és további jogi' rendelkezésék alapjává teszi. A lemondás örvényessége körűi A Národni Politika cikkírója a kánon kü­lönböző paragrafusaira hivatkozva arra a következtetésire jut, hogy a püspök admi1- nisztrutiv eltávolítására csakis. akkor kerül­het sor, ha a kánon jog előírásainak meg nem felelt. Kordács dr.-uál azonban a teljes alkal­matlanságról szó sem lehet és ba a nun­cius ezt állítja Rómában, úgy jelentése nem felel meg a valóságnak. Kordács dr. még mindig alkalmas arra, hogy saját birtokait kezelje, azaz felügyele­tet gyakoroljon felettük, a többit úgyis a tisztviselők végzik, alkalmas arra, hogy el­végezze a juriszdikciójáböl folyó aktusokat, mint például a diszpenzációt, s rendelkez­zék a papok és káplánok födött, különben ennél is mindig segítésére vannak a kano­nokok, végül hogy pásztó rlevelet Írhasson, szónokolhasson és felügyeletet gyakorolhas­son egyházmegyéje fölött. Egyetlen egy do­log, amire magas korára való tekintettel nem egészen alkalmas, tisztán fizikai aktus, ami nem kivan meg különleges intellektuá­lis munkát, mint például a ceremóniák vagy a plébániák látogatása. Erre a' funk­cióra azonban miég fiatalabb és egészsége­sebb érsekek is rendelkeznek fölszentelt püspökökkel. Elegendő lenne még egy föl- í5zentelt püspököt melléé 11 itani, de a nun­cius éppen ezt nem akarta a cseheknek megadni, holott a németeknek kettő is van és Kordács törvényellenes elmozdításával fenyegetőzött. Ebiből kitűnik — folytatja a Národni Politika — hogy nemcsak Kordács lemondása, érvénytelen, hanem a nuncius eljárása is törvényelle­nes és érvénytelen. Nem lehet azzal a frá­zissal: „Roma loouta", Kordács lemondá­sát elintézettnek tekinteni. A pápának is be kell tartania a törvényeket, avagy pe­dig az érvényben levő törvények is ki ját­szanánk a nuncius kedvéért? A pápa nem rendelhetett el a nunoiusnak olyan föllé­pést — ami elsősorban is erkölcsileg meg nem engedett — hogy törvénytelein fe­nyegetést vegyen igénybe, erőszakot al­kalmazzon a nyolcvanéves öregemberrel szemben, nem kiméivé még az emberi jogokat sem és még gondolkodási időt setm adva neki. Ebből kifolyólag a nunciuspak erkölcsi kö­telessége, hogy jóvá le gye julius harmad! ki fellépését, már amennyiben ezt jóvá lehet tenni, a konziisztióriumnak pedig abszolút kötelessége az érvénytelen lemondás tekin­tetében a legrövidebb időn belül gondos­kodni a szükséges répa rációkról és a tör­vénytelen lemondás valamennyi következ­ményének a szanálásáról is. Julius 13-tól kezdődően tulajdonképpen a prágai káptalan valamennyi jogi aktusa ér­vénytelen, amit az állami hivataloknak is tekintetbe kell venniök, amennyiben egyházi ügyekre ingerenciát gyakorolnak. A jelenlegi káoszt azonnal meg kell szüntetni. Még ma is jogérvényesen fennáll Kordács juriszdikciója, mert a pápa olyan lemon­dást fogadott el, amelynek érvénytelensé­géről nem tudott és annak egyszerű akcep­tálása még nem tette azt érvényessé. Kordács kikényszeritett beleegyezését nem lehet in radice sem szanálni, éppen úgy, mint a „nagy félelem" hatása alatt kötött há­zasságot sem, hanem a juüius 3-iki lemondást pótolni kell egy újabb lemondással, mert ellenkező esetben Kordács távozása de facto Ciriaci ur jogtalan eljárásának az elfo­gadását jelentené. V.A nuncius ingerli a cseh nemzetet** — Kordács ügye — írja a lap — már nemcsak az egyház belső ügye. Me mögötte pal alig mozdult ki a szobájából. Rendsze- szerint nagyon megelégedetten jött meg az előadásokról. A sztárok sikere látszólag nem keserítette el. A szinlapokat feltűnő hossza­san tanulmányozta; Otthon folyton énekelt, persze csak markirozva, mint a nagy éneke­sek a próbán. Még a női szólamokat is át­vette. Rengeteget dolgozott. Kedves modora nagyon rokonszenvessé tette a háziasszony előtt, akinek a kedvenc kanáriját is szívesen tűrte meg a szobájában. Egy délelőtt, mikor nehéz áriát intooált éppen, hirtelen dührohamában megfojtotta a szegény, ártatlan állatot. Mikor a háziasszony felelősségre vonta, csak mosolyogni tudott. Az asszony összecsőditette a szomszédokat és Telekán meghallotta a konyhából, hogy mi volt tettének inditőoka: — Biztosan irigykedett a szegénykére, hogy jobban trillázik mint ő — fakadt ki dü­hösen az asszony. — Ugyan kérem, egy férfi nem is szokott trillázni — csititgatta egy öregebb asszony­ság. — De ez trillázik egész nap — tonérzékolt a nő. — Akkor bolond. — Az lehet. — Mondjon fel neki! Erre csend lett. Telekán mozdulatlanul lapult az ajtó mö­gött és biztos volt afelől, hogy a háziasszony nem fog neki felmondani, mert biztosan sze­relmes belé. Egocentrikája nem ismert határt. Még aznap este két anzixkártyát küldött Ceglédre a sugónőnek. Zöld tintát kerített valahol és ezzel irta meg a két lapot. Rövid volt és szellemes, ahogy ő képzelte. Az egyiken csak ennyi volt: „A hangnak nem szabad kialudni — T. K." A másikon valamivel több és ez még talán szellemesebb volt, ha ugyan lehet: „Aranycipőt veszek neked és hangszala­gommal fűzöm be! — T. K." A sugónő, nem hiába nőtt föl Shakespeare és a többi klasszikus kultuszában, rögtön lát­ta, hogy Telekánnal nagy bajok vannak. — Ez a vég kezdete — sóhajtozott Shake- speare-rel és rohant az igazgatósághoz. Sür- gönyözni akart a Szinészegyesületnek, hogy zárják be valami elmeintézetbe szegény Te­leként. • Újból elolvasta a két lapot. SOS. jeleknek nézte a tragédia nyílt ten­geréről és úgy érezte, hogy ezeknek a két­ségbeejtő jeleknek át kell törni a közöny jég­hegyeit, hogy Telekán belefusson, ha nem is a siker kikötőjébe, de legalább egy szanató­rium külön zárkájába. — Az a bitang Pest az oka mindennek — s rettenetes szitkokat szórt annak az ügynök­nek a fejére, aki szegény Teleként akkor Pestre hívta és beugratta a szereplésbe. — Igazgató ur, tessék elképzelni — ecse­telte a sugónő Telekán sorsát megindító szí­nekkel —, öt már megl egy in tette a hír szár­nya. A hir olyan, mint a gutaütés, az is meg- legyinti úgy néha az embert — fejezte be az egyoldalú vitát, mert az igazgató egy szót se szólt, s a sugónő nagyon büszkén és megha­tottál! távozott az irodából, mert ez a szen­tencia tőle származott. V. Egv héttel később nem kis riadalmat kel­tett, hogy az Operaház nézőterén, a karzaton egy furcsa emberre bukkantak a takarítónők. Fekete zakkóba^ volt ez az alak, cilinder­rel a fején,"' — Mit keres itt? — rontott rá az egyik ta­karítónő, bár nagyon meg volt ijedve. — A hangomat... — Mit, kérem? — és akkor már ijedten hátrált a nő. — A hangomat, kérem, itt vesztettem el, tavaly február 17-én, színre került a Hoff- mann meséi, zóna szelvény B., kezdete 7-kor, vége negyed 12-kor... Telekán Kamilló fel­léptével, a bérlettulajdonosok déli egy óráig válthatják be a jegyeiket — szavalta affek- tált, hősi pózban egyetlen lélegzetre. — Jézus Mária! — hisz ez egy őrült — ro­hantak ki jajveszékelve a takarítónők s ezzel megzavarták szegény Telekánt abban, hogy az egész szinlapot elszavalja. Még talán azt is tudta, hogy melyik nyomdában készült a plakát. Ha a sugónő tanúja lett volna ennek a jele­netnek, büszkén, elégtétellel állapította vol­na meg, hogy abban a végzetes pesti vendég- szereplésben kell keresni a tragédia sorsát. Pár perccel később egy rendőr jött érte a karzatra, mert ő még mindig kereste a hang­ját. — Kicsoda maga? — kezdte az igazoltatást a rendőr. — Telekán Kammilló. barifonális tenor. Szerződés nélkül és szabadlábon — s ráne­vetett a rendőrre, aki nem fogta föl olyan ke­délyesen a dolgot. — Mit keres itt? — Mondtam már, a hangomat. — Itt nincs hang. Itt csak por van. — Por és hamu vagyunk mindnyájan. — Nem kérdeztem. Jöjjön velem. — Ahogy tetszik, kedves Scarpia — mert ő most hirtelen Cavaradossinak képzelte ma­gát. Levitték a titkári szobába. Itt megerősítette azt a gyanúját, hogy a hangja csakis ott lehet, mert akkor, mikor vendégszerepeit, nagyon ki akart tenni ma­gáért a biztosnak látszó szerződés reményé­ben és a karzatnak énekelt. Tékozolt, paza­rolt, mert volt mivel — gondolta magában. A rendőrségen ugyanezt mondta jegyző­könyvbe, közben már telefonáltak a mentő­kért, de a réndőrorvos meggondolta a dol­got, nem látta közveszélyesnek az esetet és végül elbocsátotta. Mikor hazajött, az asszony bekopogott az ajtaján. — Szabad — mondta nyájasan, jókedvűen, mert örült, hogy a rendőrségen is megtartotta a fölényét. — Nem megyek be, — hallatszott kívülről az asszony hangja. — Csak azt akarom beje­lenteni, hogy tessék magát kijelenteni. — Miért, kérem? — Mert felmondok Önnek. Erre Telekán kinyitotta az ajtót és ott ter­mett az asszony szobájában. — Nekem nem lehet felmondani — mond­ta gőgösen. — Miért? — Mert én hiszek a violinkulcsban. amely kinyitja a hangom berozsdásodott lakatját, hiszek a sugóuőben, aki nem veszi le rőlara a szemeit, hiszek továbbá a jegy szed önök­ben, akik beletapsolnak az áriámba ma és mindörökre, ámen. Erre leült az asztalhoz. Az asszony irtózva menekült a gangra és segítségért kiabált. Telekán finom mosollyal nézett utána és belekezdett a Tosca nagy áriájába. Csak a lépcsőházban fejezte be és kifordult a kapun. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents