Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-31 / 172. (2689.) szám

4 CPftAÜAW »tAVitARtl 1RUAJ? 1»QÍ fUhtUo HÍ, peuHvk, mindig dolgozni, az ő érdem© a modus vl­vendi végrehajtásának eredményes folytatá­sa is. Ö nálunk a pápa követe, akit tisztel­günk kell. Hí a célja a Národní Politika uszításának? A cseh néppárti sajtó élesen kikel a Deutsche Presse ellen azért, hogy tegnap kö­zölte Kordács legújabb nyilatkozatát. A Praz- sky Vecernik ezt Írja: Nagyon jól ismerjük az egerlandi urak akciójának hátterét, tudjuk, éonnét fuj a szél s miért áll most egyszerre a német katolikus lap Stribrny mellé, illetve ■iz egyházfő és a pápai döntés ellen miért foglal állást. Sértett nacionalizmusa áll most bosszút azért, hogy éppen azok a he­lyek. amelyeket most támadnak a leghatáro­zottabban, fölléptek a csehek jogaiért. Az egerlandiak ezt természetesen nem felejtet­ték el és csak kivárták a bosszúira alkalmas pillanatot. A Tüdővé Listy azt Írja. hogy a Nároílni Politika most már a pápa és a nuncius elleni harcra uszítja a csehszlovák közvéleményt és kéz a kézben Slribrnyvel s annak embe­reivel, akik nem is katolikusok. Stribrny György, aki dicsekedett azzal, hogy 1925-ben kikergette az országból a nunciust, most ugyanezt akarja megismételni. Az apostoli nuncius természetesen nem beszélhet és nem válaszolhat a hazug támadásokra, de nem is adhat semmiféle felvilágosítást. Ezt kihasz­nál iák az egyházzal ellenséges lapok, hogy kuimérgezést végezzenek és esetleg valame­lyes kultúrharcot provokáljanak. Azonban a katolikus nép és püspökei együttéreznek a Szentszékkel és semmiféle intrika nem aka­dályozhatja meg azt, hogy higyjenek a Szent­széknek'. Ug.v látszik azonban, hogy az egyházi hatóságok kény telítenek lesznek a közvélemény előtt dokumentálni azt, hogy a , papi körökből" való cikkíró, — ha tény­leg onnan való s legyen az bárki — olyan ténykedést fejt ki, amelynek tovább folyta­tása összeegyeztethetetlen az ültetőnek a katolikus egyházban való maradásával. A Deutsche Presse eljárása is elitélendő, mert amit tett, azt nem katolikus szempont­ból tette, hanem egészen más okokból. Kordái rosszul gazdálkodott Az estilapok igen bőven s vezető-helyen foglalkoznak a Kordács-esettel. Az Expres szerint az egyházi körök azt vetik szemére Kordáesnak, hogy nem szeren­csés kézzel kezelte az egyházi vagyont. Állí­tólag sokat osztott szét s nem volt kereske­delmi talentuma. Főleg azt veszik neki rossz néven, hogy csekély hárommillió koronáért eladta Prágának a papi szeminárium kertjét. A Národny Listy estilapja azt Írja, hogy a cseh néppárt sajtójának magatartása a tojás­tánc benyomását kelti. Igaz ugyan, hogy a katolikus sajtó helyzete nehéz, ha azonban tekintetbe vesszük mindazt, amit Kordács professzor a katolikus akció és különösen a cseh néppárt érdekében tett, amelynek min­den kiváltságát teljesítette, a hála azt paran­csolná, ltogv a néppárt jóakaróját jobban a védelmébe vegye. „Á fehér emberiség elárulta a technikád Irta: Neubauer Pál — A magyar nemzeti párt nagysikerű tisztújító közgyűlése Bátía községben. Kas­sáról jelentik: A uagykaposi járásban levő Bátfa községben a magyar nemzeti párt helyi szervezete most tartotta meg esedékes tisztújí­tó közgyűlését a tagok nagyszámú részvétele mellett. A közgyűlésen a kassai központot Papp Mihály osztályéi nők, Nagykapos város- bi rá ja és Haraszthy György körzeti titkár kép­viselte. A hatásos elnöki megnyitó után sor került az uj tisztikar megválasztására, amelyet egyhangúlag a következőképpen alakítottak meg: elnök újból Sutka Kálmán, ál-elnök Bé­res András, jegyző Pécs János, pénztáros iíj. Tóm Ferenc, ellenőrök Bertókh Miklós és Nyiisztor János. A választás után Papp Mi­hály osztályelnök tartott hosszabb beszédet, amelyben vázolta a magyar nemzeti párt jövő­beni munkáját és a községi választások fon­tosságát. Haraszthy György titkár az elemi csapások dolgában tájékoztatta a hallgatósá­got. A tisztújító közgyűlés Sutka Kálmán és Béres András indítványára egyhangú lelkese­déssel táviratilag üdvözölte Szent-Ivány Jó­zsefet, a párt nagynevű vezérét és az összes törvénybozoókat. — Itt említjük meg, hogy a magyar nemzeti párt Nagykaposon is tartott sikeres pártnapot, amelyen különösen adó­ügyekkel foglalkoztak, mely téren még mindig rendezetlen állapotok uralkodnak. Ez ügy­ben a párt törvényhozói a parlamentben in­terpellálni is fognak. „ 445 női pilóta van az Egyesüli Államok­ban. Az amerikai kereskedelmi minisztérium statisztikájából megtudjuk, az Egyesült Álla­mok 16208 pilólaigazölvátiya közül 445 nők tulajdonában van. A pilótáskodásnál sokkal kevésbé érdekli a nőket a repülő,g-épszere­lés. 9222 repülőgépszerelő közölt mindössze 5 nő van. Oswald Spengler, a „Dér Untergang d>es Abendl(indes“ szerzője, a jós-filozófus, uj könyvet irt. Hosszú hallgatás után jelentke- ’ zik újból. Mintha azért hallgatott volna, hogy megvárja, milyen mértékben teljesedik be i jóslata. Megunta a 'hallguAag várakozást és mert Európában úgyis jelentkeznek állan­dóan bomlási tüneteik, amelyek „Unl\erffang“- hoz hasonlítanak, de elhatározó szodoma-go- mora-lépés ezirányban eddig ne\m történt, uj \ könyvet irt Spengler, ezúttal relroszpekUv je- \ lentöségüt. A könyv címe „Dér Mensch und die TechrdkA A vége igen érdekes, ott, afroi Spengier szintétAcuA. A technika elárulásáról ir és azt mondja, hogy a fehér ember elárulta a tech­nikát. Nyugatéurópa és Északomerfra lakos­sága a múlt század második felétől kezdve óriási hatalmát modern iparánxA.c köszönhette. Monopolizálták a nagyipart és ennek köszön­hették a világ fölölti korlátlan wt-almukat. A világ többi része csak piaca volt ennek a nagyipanmk, vagy pedig nyersanyagforrása. Az ipari hegemónia lényege nem az volt, hogy csak nekünk volt megfelelő nyersanyagunk. A fehér emberis épnek nem anyag monopóliu­ma, hanem „észmonopóHunta" volt. A tech­nika egyre fejlődő és tökéletesülö módszereit csak a fehér emberek ismerték. Ennek vgll köszönhető az, hogy a fehér munkás solókal higiénikusabb munkát végzett, mint a szines és jövedelme az utóbbihoz képest valósággal fejedelmi volt. így ment ez a múlt század ve­géig, amikor a vad hatalomvágy óriási hibá­kat követeti el. .! fehérek, ahelyett, hogy a technikai tudományokat titokban tartották volna, büsjkén és gőgösen az iskolákban és a könyvekben világgá kürtölték őket. Úsztok a büszkeségben, amikor látták, hogy a japánok és a hinduk tanulni kezdenek tőlük. Az áruex­port helyett megjelent a tudásexport, a mér­nökexport, a raffinált technikai módszerek exportja. A színes népek eltanulták a techni­kán tudományokat. A japánok harminc év alatt tökéletesen magukévá tették őket és így sikerült. Oroszországot legyőzniük. De ma egész Kelet,dzsiában, Indiában, Délamerhká- ban és Délafrikáfon gyökeret vert már a mo­dern technika és c helyeken megalakult a nagyipar, amely végzetesen konkurál az eu­rópai és és zakóm erikái nagyiparrá. A háború óta a színes ember nem tiszteli a fehér em­bert. De mig a fehér „fausti“ kultúrában fontos szerepe van a technikának, addig ez a technika a színes ember kezében csak fegy­ver, amellyel cl akarja pusztítani a fehér em­bert. Olyan fegyver, mint a dorong az ősem­ber kezében. A fehér ember öngyilkos lett: ki­szolgáltatta a géptechnikát a színeseknek, hogy ezekulán aaját fegyverével elpusztiUák. Ez a korszak kezdődött most meg. így látja Spengler, aki ezúttal retroszpektiv jós. A technikát igen sokat támadták az utóbbi időben. Coudenhove Calergi apológiát irt róla, védelmébe vette, jogosak-e ezek a támadá­sok? A technika ugyanúgy fejlődésfejezete az emberiségnek, mint minden egyéb tudomány. A természet maga vezette az ember techni­kai fejlődését, hiszen a technika vívmányai nem jelentenek mást, mint az adott érzékek megtoldását, kifinomulását. A fehér ember igaz, hogy a technika révén került fölibe a szinteseknek, de megfeledkezett a technika kcrrelativumáról, a fehér etikáról. A fehé­rek is éppúgy használták a technikát a Szí­nesekkel szemben, mint az ősember a doron­got. Pedig a szines nem volt ellensége a fe­hérnek és az azték kultúrát csak a fehér ci­vilizáció döntötte romba. Spengler azt írja tulajdonképpen, hogy a fehér ember kiadta kezéből a fegyvert — a dorongot. Ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy a ,.fausü“ kultúra reprezentánsainak a technikát továbbra is és a-z idők végtelenségéig dorongosan kellett volna kezelniük és rabszolgaságban tartani mindent, ami szines. a Jausti“ kultúra? Szines és fehér-------azt hittük, hogy ez a kü­lö nbség legalább is etikailag megszűnt, ha egyébként fenn is áll. Tévedés volt: Spengler — Faust akaratlanul is beismeri, hogy a fehér kultúra a haláltosztó technika gyümölcse és a szines világ technikai sakkbantaríása nél­kül ez a kultúra meginog, sőt elpusztul és a pusztulás korszaka most kezdődött meg. Aka­ratlan vallomás ez: imperialista mentalitás egy filozófus gondolattaboratórinmában. Ta­lán igaza is van 1Spenglernek (bár a történe­lem bizonyítja, hogy a technikai felkészültség és az organizáció mindig csak ideig-órág győ­zött), de akkor is tudnia kellene, hogy amennyiben a kultúrának a technika a fegy­vere, viszont az etika az alapja. A fegyver eszköz, nem cél. Még az ősember sem járt ál­landóan doronggal a kezében. Érdekes, hogy pontosan a német Faust felejtkezett meg tö­kéletesen az etikáról! A fehér emberiség Spengler személyében nem a technikát árul­ta cl, de azt a célt, amit eddig Szolgált és icéletesen az etikáról! A fehér embirség elárulta önmagát az etika teljes negációjával. Vájjon mért tisztelje ezek után a szines ember a fehér embert? London a iöldherekség legnagyobb bélyegpiaca A le gál! tündébb érték a levéíbéíyeg - Ho!í S. Harmer svéd bélyeg- gyűjtő eredeti Mauritius kliséiért versengenek a világ iilatelistái London, július hó. Az angol szigetország fővárosának számos jelen­tős érdekességén kívül bizonyos nemzetközi vi­szonylatban Londonnalk még egy más fontos szerep jutott osztályrészül. London ugyanis e földkerekség legnagyobb bélyegpiaoa. valóságos központja a fii- latelisítáknak, ahol évről-év re gyakran fordulnak meg a nemzetközi bélyegikiereskedeleim vezető egyé­niségei. ás a világ naigy bélyeggyűjtői, akik között előkelőség szempontjából kétségkívül az első helyet maga a brit világbirodalom ura, V. György király többi be. A londoni fiilatelisták az angol-szász liemipera- meotunn ismert hűvös közömbössége ellenére mos­tanában szinte rendkívülinek ,mondható érdeklő­déssel és izgalommal fogadták Rudolf S. Hamer, az, európai hírű svéd bélyeggyűjtő látogatását, aki vásárlási körútra indult az angol fővárosban. Ma­gától értetődik, hogy Harmer látogatása anyagi szempontból is érthető módon érdekelte az angol bélyegbe reekedőket, mert a dúsgazdag svéd mű­gyűjtő páratlan bőkezűséggel gyakran fejedelmi va­gyonnak beillő összegeket fizet egy-egy naigy jelen­tőségű ex ölik'umért vagy ritkaságért. Az angol sajtó képviselői természetesen megost- romoiták a fiilatelisták koronázatlan fejedelmét és lfacmcT a londoni lapoknak adott érdekes nyilat­kozatában főleg o bélyegpiac értékeinek állandó jellegét hai í gs uil y őzt a. — Minket, fíLlateliséákat a legkevésbé eeim érintett a középeurópai általános válság — mondotta töb­bek között Rolf S. Haumer. — Köztudomású, hogy különböző értékek általános csökkenésétől különös­képpen egyedül a bélyeg piac ritkaságul mentesül­lek. Mialatt ugyanis a különböző műtárgyak, régi­ségek s csecsebecsék érteke jóformán állandóan inga­dozott és csökkenő tendenciát mutatott — bármily paradoxnak is hangozzék, — a bélyegek jóformán kivétel nélkül megőrizték állandó forgalmi értékű­ivet. Nem túlzás, ha azt átlátom, hogy a bélyegriitka- ságok értéke még az ékszereknél is állandóbb és csak az Old Bomd Street bélyegpia-cának forgalmá­ra kell rámutatnom, amely évemként testvérek kö­zött is meghaladja a százmillió frankot. A fiilaitelis- ták tehát nem panaszkodhatnak — hangsúlyozta végűt Hairmer. — Soha kiiíümőbb üzleteket nem köthetnek, minit éppen most, amikor számtalan európai és tengerentúli állaim jóformán évről-évre szaporítja bélyegkiadásainak számát és rengeteg uj sorozattal kelti fel a nagyközönség érdeklődéséi. Harmer nyilatkozata nagy feltűnést keltett, nem­csak az angol bélyeggyűjtők köréiben, hanem a lon­doni! társadalom széles 'rétegeiben }s. Harmer ugyanis a múlt évi berlini filötetiieta világkiállítás alkalmával példátlan sikert aratott az egész világon egyedülálló bélyegritkaságaival, amelyek értéke, szakértők átlátása szerint, felbecsüflihetettem. Har­mer tulajdonában vannak többek között azok a vöröslemezek, amelyeken művészies metszetekben vannak megörökítve a világ legelső bélyegeinek, az úgynevezett „Kék Mauritius" bélyegék kliséi. A Viktória királynő fiatalkori képmását ábrázoló kékszipü. egypennys bélyegék a Szénit Móric-sizige- tek pőst algazgal óságának kiadásában kerültek for­galomba a mu'lt század negyvenes éveiben. Tekin­tettel arra, hogy csak nagyon kevés szánni bélyeget bocsátottak ki és azok legnagyobb része ig elkalló­dott, a földkerekségen alig 3—4 példányiban talál­ható a „Kék Mauritius" levéíbéíyeg és a hihetetlen értékű műkincseket muzeális darabokként őrzik a British Museuim, az angol király, a Rothschild- testvérek és Artúr IIind amerikai milliárdos ma­gángyűjteményeiben. A bélyegek eredeti kliséi azonban Harmer tulajdonában vannak, aki eddig úgy az angol király, mint a Rothschitd-csőport ve tétajánlatait elutasította, bár úgy az uralkodó, minit a világhírű bamkeég főnökei mesébe illő össze­geket kínállak az ősrégi klliiaéórt. Komoly véte'iajám­ütiatot tolt ezenki vüll még Fuad, Egyiptom királya is, valamint Amdré Citroen, az ismert nevű párisi auto mobiilkirály, de Harmer kijelentései szerint egyelő, re nem hajlandó megválni roppant értékű kincsei­től. A bélyegfejedeleim egyébként még néhány érdekes megjegyzést is tett a piacra kerülő ritkaságok for­galmi értékére vonatkozóan. Ezek szerint akadnak ritkaságok, amelyek érbéke meghaladja az egymil­lió frankot. A legdrágább bélyeg egyébként-, ame­lyet Harmer eladott, a brit Guyana tartomány egy négy pences iilaszieü bélyege volt, amely mindössze egyetlen kiadásban jelent meg és amelynek egyet­len példányáért Artúr Himd egymillió és 640 ezer frankot fizetett. Harmer kijelentése szerint ez volt a legnagyobb ár, amelyet valaha fizettek bélyegért, bár igen sok ritkaságért sikerült egymillió frankon felüli vételárakat elérnie. A londoni íűiate listák most érthető izgalommal várják, vájjon megválik-e Harmer a Mauritius kli­séktől vagy sem? (B—y B.) A magyar óceánrepiilőh Siófokon Siófok, július 30. (Tudósítónk jelenté­se’.) Endresz György és Magyar Sándor óceán repülők budapesti ünnepel tété síik után a vidéki városok meghívásának igyekeznek eleget tenni. Először a Bala­tonhoz rándnltak le. A Balaton egész kör­nyékéről nagyszámban gyűlt össze a kö­zönség, hogy lelkesein ünnepelje a repü­lőket, akáik hidroplánotn tervezitek repü­lést a Balaton felett, de a hatalmas vihar miatt a hidroplán startját el kellett ha­lasztani. Az oceánrepiilők délben a fürdő- igazgatóság vendégei voltak, este pedig hangverseny volt tiszteletükre. Tízéves fennállását ünnepli a komáromi „Paíkoviih"* diákmenza A tizedik évben 48 diák kapott élel­mezés és lakás meliett gondos tanul­mányi felügyeletet is Komárom, juilius 29. Saját tudósítónktól. A komáromi Palkoviűh-diákimonza, mely legnagyobb jól tevőjének, néhai Palkó vicíh Viktor esperesjplébá'nosnalk, a kisebbségi magyarság e kimagasló alakjának nevét vi­seli, most töltötte 'be fennállásának tizedik esztendejét. Tíz év ellőtt úgyszólván a sem­miből jött létre e nagyszerű diákjóléti in­tézmény, melyet felkarolt a társadalom és egyes jótevők gondozó szeretető. Ma saját emeletes otthonában a leggondosabb veze­tés alatt működik ez a hézagpótló nemes intézmény, ahol a műit évben 48 diák ka­pott étkezést, otthont és felügyeletet. A diákmenza felügyelő -bizottsága most tartotta rendes évi ülését Alapy Gyula dr. 'tartományi képviselő elnöklete alatt, me ilyen Gödör K. János főgiimn. tanár, a diák- menza igazgatója tartotta meg beszámolója^ az intézmény mulitévi élteiéről. Legifénye' sebb bizonyítéka a vezetés gondosságának, hogy a tanulók egyharmadrésze kitűnő, többi része általában jeles és jó előmene­telt tanúsított és csak két tanuló nyert elég­séges bizonyítványt. A diákimeuzán ugyanis a felsőbb osztályú tanulóknak a gyengébb tanulóikat tamtamok keli. A jelentés szerint az intézetben 34 benn­lakó és 14 bejáró tanuló volt az elmúlt isko­lai évben, ezek közül 6 bennlakó és 10 bejáró ingyenes ellátásiban részesült. Ked­vezményt kapott további tűz tanuló. Ennek tulajdonítható, hogy az ellátás mérlege 18.489 K ráfizetést mutált fel, amely az ado­mányokban és az alapítványi kamatokban talált fedezettet. A tanulók egészségi állapo­ta kiválónak, az ellátás is igen jónak mond­ható. A fegyelmi állapot ©ein hagyott fenn senim i ki várnii valót. Az intézet bevételei 93.245 K-'t, kiadásai pediig 94.818 Kit tettek ki .az év végén. Az intézmény jótevői közé tartoznak Pangihy özséb ny. főiskolai tanár, aki 3500 K, Ma jer Imre dr. apáttplébános, aki 1000 K, az Álta­lános Magyar Tanító Egyesület, mely 600 K és itöbhen, akik kisebb összegekkel járultak a szegény diákok segélyezéséhez. Mivel Pangliy özséb évék óta segíti a diákmenzát nagyobb összegekkel és annak legnagyobb jótevője, a menza-bizottság tiszteleti tagjává választotta. Az intézetben a felügyelő tanári állást Valach Ferenc gimn. tanár látta el, aki az épületben is lakott. A nagyszerű eredőié nyék következtében a bizottság Gödör K. János igazgatónak hálás köszönetét szava­zott és azt jegyzőkönyvébe Íratta.

Next

/
Thumbnails
Contents