Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-26 / 168. (2685.) szám
1991 jmliiug 26, vasárnap. mm i n mii muniiiii lll■n■ll— Paradoxonnak látszik, pedig úgy van: Páris ugyanolyan világváros, mint bármelyik másik, sőt tökéletlenebb, a kiállítás ugyanolyan, mint bármelyik másik, sőt rosszabb, összehasonlíthatatlanul nagyobb sikere mégis azért van, mert akadnak magyarázói, akik mythost fonnak köréje, selymekbe csavarják, bársonyba takarják, körűin yaMos- sójk szavaik lángjával, piedosztálra emelik, doppingolják a népeket. Baj ez? Hiba ez? Ellenkezőleg, a tényt még rejtélyesebbé teszi. Az emberi szellem egyik kimagasló tulajdonsága, hogy a világ értelmetlenségének értelmet tud adni, nos, Páris esetében a legmagasabb hatványon működik ez a kiválóság.-©■ A francia főváros egy nagy mvtíhos. Az avatatlanok előtt hatalmas mélák város, szép házakkal, piszkos uiocákkal, nagyszemii, ragadozó nőkkel és kis, kövér mitugrálsz férfiakkal. Aki nem tanulja meg a mythost, amit sok százezer rajongó gyártott róla a századok folyaméin, az előtt ez a Szézám sohasem nyílik meg és az illető bosszankodva, csalódottan vonul el Parisból. Itt magyarázat kell. A valóságos Páris mellett élő mythikus Páris különös szuggerá'lások eredménye: szükség van valakire azok közül, akiknél tradíció és velük született, sokéves gyakorlattal tökéletes? tett tulajdonság a Páris-ismeret, hogy arannyá változtassák a pari másét, beszéljenek, szónokoljanak, rajongjanak, mert csak igy légy in ti meg a no- viciust a valódi Páris-szél. Viszont, ha egyszer meglegy in tette, há elérkezik a kegyelem pillanata, melyben a szuggeszció hat, amikor hirtelen lehull a hályog a szemről, akkor másodpercek alatt kibontakozik a jaegerimges halandó előtt a földöntúli, kacsalábon forgó, tündéri Páris kápráztató panorámája, mint a lázas vándorok előtt Atlantisz csodavárosa a sivatag közepében. A nagy mythos mellett ugyanígy kis mythos a kiállítás. A rajongók, a Páris- bolondok akcióba léptek, a világ minden táján. vagy a kiállítás területén megpengették a csodálatos hárfákat és bedalolták a népbe ezt a papendeldi rengeteget Boldog nép, nem báj, ha pia frans áldozata is, ma elragadtatásból elragadtatásba esik, sebaj, a fő, hogy mindenkinek, magyarázónak és hallgatónak egyaránt, bizsereg a lelke a gyönyörűségtől, ami nagy dolog és jótékony dolog a feneketlen szomorúság mai világában. Olyan ember nélkül Páriáiba menni, aki magyaráz és szuggerál, legalább is rizikó. Nem biztos, hogy az utas rájön a város zamatjára, s gyakran nem látja meg a poros, piszkos valóság-iPáris mellett a legendák mythikus Párisát. ősszel egy olyan elitula- zást akarunk megszervezni, amelyen megkísérlem, hogy megadjam a résztvevőknek a tökéletes Páris-illúziót. Érdekes tanulmányút lesz, válogatott, fiatal társasággal — már a kiválogatás is a vállalkozás sikerét fogja előkészíteni — különleges, intellektuális vezetéssel s olyan párisiasságok feltárásával, amiket közönséges utazások nem adhatnak meg. Aki részt vesz ezen. a szeptemberi utón, bizonyára nem csalódik, a valóság Párisa mellett megismeri a legendák Párisát is és mint rajongó tér vissza. Endresz drámai vallomása az óceánrepülés előkészületeiről A kilyukadt benzinSankkat azért indullak el, meri léitek a viccelő- dóktól — „A küllőid magyarjai érteinek meg bennünket legjobban“ Szlovák biztost állított a járási hivatal a sziitmagyar komáromi járási ipartársulat élére Újabb meglepetés a választás megsemmisítése és Koczor elnök iparjogának megfosztása után Komárom, julius 25. Az elmúlt napokban lapunkban már megemlékeztünk a komáromi járási hivatal végzéséről, mely a járási ipartársulat május 3-án tartott közgyűlésének az elnök, aleinök és választmány megválasztására vonatkozó határozatait megsemmisitette, sőt az elnökül megválasztott Ifj. Koczor Gyula iparjogát is megvonta. A járási hivatal nem maradt azonban ennél a végzésnél, hanem mintegy (megerősítéséül a választás alatt tanúsított ihagatartásának és óhajainak, julius 20-án kelt határozatában az ipartásrulat elöljáróságának ténykedését megszüntette és a szükséges teendők végzésével Bircsáh Károly hentes-iparon bízta meg. A járási hivatal e határozatával ráadásul még nemzetiségi és politikai szint is keveri az ügybe azáltal, hogy az egynéhány szlovák iparos kivételével s ziwmagyar komáromi, járási ipnr tár sulid ügyeinek intézésével egy szlovák embert bízott meg. A járási hivatal határozata szóval ki nem f0* jezhető megdöbbenést váltott ki miudenütt, mert ezzel mindenki igazolva látja a választás előtt a járási hivatal részéről észlelt azon törekvést, hogy a járási főnök minden áron szlovák embert akar az ipartársulat elnöki székében látni. A járási hivatal határozata nélkülöz minden törvényes alapot, mert az ipartörvény hivatkozott 212. §-n csak arra az esetre engedi meg a társulati vezetőség működésének felfüggesztését, ha „a pénztár kezelésében szabálytalanságok nyernének bebizonyítást, avagy a hivatalos eljárás során alapszabály- ellenes és ismételten kifogásolt tények vagy szabálytalanságok merülnének föl.** A komáromi iparlársülatban a pénztár kezelésében semmiféle szabálytalanság nem történt, ilyennek megállapítására semmiféle eljárás nem folyt, tehát az ilyenek bizonyítást sem nyerhettek. Ugyancsak nem történt meg egyetlen egyszer sem, hogy az iparhatóság valamilyen tényt nem hogy ismételten, de akár egyszer is kifogásolt volna. - ' — De Amerikában szeretik a vicceket. Ha Szalay bácsi, segítségünkre nem jön, úgy lehetetlen leit volna a vállalkozást végrehajtani. Nem az óceánrepülés volt nehéz, nf m ez vette igénybe idegeinket, hanem az a bizonytalanság, amely az akció körül mindig felmerült. Megyünk! Nem megyünk! Újra megyünk! — igy kellett játszani hagyni az idegeinkkel. Lindbergh fa ugyanolyan óvatos volt, mint mi. •. — Odahaza, de Amerikában is sokszor mondották nekünk, hogy Lindbergh fogta a szalmakalapját, beült a repülőgépbe és átrepült az óceánon. Ezt igy látják idehaza és talán elfelejtik Amerikában is, hogy Lindbergh sokkal hosszabb ideig készült az óceánrepüöésre, mint mi. Már előzőleg október közepére tűzte ki a startot, aztán kénytelen volt elhalasztani, elmúlt a tavasz, majd májusban gondolt az indulásra, de az utolsó percben visszariadt. — Senkise akarja őt ezért kárhoztatni, csupán meg akarom magyarázni, hogy ugyanazt tette, amit mi. Ugyanúgy bejárt mindennap az U. S- Veater Bureauba, ugyanugy kérte mindennap a jelentéseket, mint mi és ugyanugy jelentette ki, hogy ilyen körülmények között most nem lehet indulni. — Akadtak olyanok is, akik nem készültek olyan hosszú ideig az óceánrepülésre, mint mi. Ezek azonban belevesztek az óceánba, elpusztultak az utón. Én nem akartam elpusztulni, én meg akartam oldani a nagy feladatot. Lehet nekimenni a viharnak, amely nem olyan kis alkotmánnyal, mint egy repülőgép, játszik kény- re-kedvre, hanem olyan hatalmas alkotmányt, mint az Európa hajóóriás, visszadob és nem enged előrejutni. Aki nekirohan a viharnak, az nem repülő, hanem — marha... Nagy kacagás szakította félbe Endresz György kitörését, aki egyszerű, keresetlen szavakkal tovább folytatta az óceánrepülés nehézségeinek elsorolását— Magyar Sándornak és nekem — mondotta — nagyon jó idegeim vannak, de már mi is kezdtünk türelmetlenkedni, végre olyan jelentést kaptunk, hogy most ha tetszik, talán el lehet indulni. Megirtam a feleségemnek a levelet: „Drágám, talán indulhatunk". Összeszedtem a cókmókomat. Magammal akartam vinni és ebben a pillanatban megszólalt a telefon. A repülőtérről telefonált Bánhidy Sándor, az aeroszövetség pilóta-mérnöke és közölte velem, hogy baj van. A benzintank kilyukadt. Rögtön azt válaszoltam, hogy valami lehet a _ dologban, mert előző nap; tele volt olajjal, de azt hittem, hogy talán tulöntötték és ezért kellett úsznom benzinben és olajban. Azonnal odarobogtam a géphez. A benzintank körülbelül olyan magas, mint én és a válam magasságában volt a lyuk. Lassan szivárgott ki belőle a benzin. — No most mit csináljunk? A mérnökök kijelentették, hogy vissza kell repülni Detroitba, ki kell javítani a gépet, ez megint néhány hónap ón azután indulhatunk. El kellett indulni a viccek miatt — Mit gondolnak önök, — mondotta széles mosollyal Endresz — mit szóltak volna Budapesten, ha újra visszarepültünk volna Detroitiba? A nagy kacagás megadta a feleletet. — Indulunk mindenáron — jelentettem ki és a tank felső részét odáig, ameddig a lyuk ért, ki kellett üriteni. Körülbelül 45 liter benzint voltunk kénytelenek nélkülözni. — Az ut Bicskétől Budapestig! — kiáltott közbe Kaszala Károly. — El kellett indulnunk, mert a viccek mind erősebbek és erősebbek lettek. Egyik barátomnak alaposan visszaadtam az ugratást. Nagyobb társaságban voltunk és egy volt főhadnagy, akinek nagyon jő helyzete van Amerikában, foghegyről odavetette nekem: — No de most már induljatok, mert ha még tovább is húzódik ez az óceánrepülés, felülök arra a gépre és egyedül átmegyek az óceánon! — A volt főhadnagy élvezi az életet, amerikai milliomosok között van, igazán nincsen semmi problémája, ellenben olyan könnye- déu elintézett minket. Azt talán monda >m sem kell, hogy eddig még sohasem ült repülőgépben. % i — Szeretnél óceán repülő lenni? — kérdeztem. — ö, hogyne! mondotta, — bármelyik pillanatban ráülök a gépre. — Este a lakásomról felhívtam telefonon s a következőket mondottam neki: „Nagyon meghatott a bátorságod és úgy érzem, hogy valóban szükségünk is van rád Kidobtuk a gépből a rádióapparátust és a távirószerkeze- tet, ez pontosan 160 font, te sem vagy több, nem vagy nehéz ember, tehát helyet adunk neked, nem lesz más dolgod, mint útközben szendvicseket fogsz nekünk átadni, ha .kérünk. — Nem nehéz munka és a dicsőségben neked, is részed lesz. Holnap indulunk." — Nagyon megdöbbent, de nem adott azonnal választ. Később felhívott, elpanaszolta, hogy a családja nem engedi, felesége, gyereke van, akik nem akarnak hozzájárulni az utazáshoz. Ilyenek voltak azok, akik bennünket ugrattak, akik lenézték a készülő munkát. Van még legalább ezer vicc, amit egyszer mégis csak el fogok mondani, eddig rajtunk nevettek, most nevessenek azokon, akik a vicceket kitalálták. Óceánnak. Remek fiuk voltak, harminckilenc órát repültek a legreftenetesebb viharban. Vissza kellett térniök. Egy kis szigeten szedték fel őket. Bizony a lengyelek büszkesége belezuhant a tengerbe. Másodszor megint szerencsétlenül jártak, lezuhant gépjük kigyulladt, az egyik pilóta, meghalt, a másikét csak nagy nehezen ménCsehszlovák Léfgfébank Prága! Banisa • éeskosSovensk^ch légii Alaptőke Ki 7C,OOO.OOC.- Távirati cim Le?iobanka Tartalékok Ke 65.000.000.— 4 kirendeltség- Prágában és 11 fiók Cseh- és Morvaországban, Szlovenszkón és Podkarpatská Rusban Fiókok: Beréhovo Sratislava, KoSice, Nővé Mesto n. V., PieSlany, Poprad, Zvolen AfíUliU intézetek! Bardiov, Chust, C íynorany, Cop, Giraltovce, Holic, Hronslcy Sv. Kriz, Humenné, Írsava, Jajina Kezmarok, Komárno, Kosino, Král. Chlumec, Krompochy, Lucenec, Malacky, Michalovce, Modry KamenMoldava, Mukacevo, Nitra, NovéZámky, Ojlany, Parkán,Plesivec, Poprad, Presov, Rachov, Rím. Sobota, Roznavo, Sahy, Sastin, Secovee, Sevlus, Snina, Spisská Nova Vés, Spisské Podhradie, Spisské Vlschy, Svaljava, Tacovo, Topolcany, Tornala. Trebisov. Turáa, Uh, Skalica, Uzhorod, Veiké.ÍCapusany, Veiké Leváre, Velkv Meder. Vráble, Vranov, Zlaté Moravce, Zeliezovce és Zilina. Idénybeli váltódzletek: Poprád-állomáa, Sliae fürdő, Stary Sinokovec, Strbské Pleio, latr. I.oranlca. Külföldi affillált intézetek: Jugoszláviában: Komercijalna Banka d. d. Zagreb é* fiókja Ljubljana. A balti államokban! Lavijas Privatbanka, Riga. ilindonnpimli nvnrs és mmins lehonvolitása. I 7 Budapest, julius 25. — Én tu.dom, hogy hol kell beszélni! — mondotta Endresz György az újságírók tegnap esti bankettjén, amelyet az Otthon-körben rendeztek az óceán repülők tiszteletére. Endresz György és Magyar Sándor már hallott néhány felköszöntőt azóta, amióta átrepülte az óceánt. Ha nagyon noszogatták őket, egy-két szóban válaszoltak is megérkezésük után az újságíróknak, pár szóban elmondották élményüket, de a lelkűket eddig még nem öntötték ki. Éjfél már jóval elmúlt, amikor Endresz György felállt, hogy megköszönje az ünneplést. Látszott, hogy küszködik a szavakkal. Nem kenyere a szónoklás. — Én még eddig nem beszéltem magáról az óceánrepülés lényegéről, — jelentette ki, — de egyszer meg akarom világítani, hogy mit is jelent az: az óceánt átrepülni! Nagyon jól tudom, hogy sokan kételkedjek bennünk. Még a legjobb barátaink is lemondottak arról, hogy a sikeres repülés" után Budapesten szorítsák meg a kezünket. Azt hangoztatták, hogy mi csak beszélünk, leveleket és táviratokat küldöttünk az indulásról, ellenben cselekedni nincs bátorságunk. Megmagyarázták szépen, hogy ilyen hosz- szu ideig vegetáló' óceán repülés még nem is volt. Én nem akarok sokat beszélni, ellenben nálam vannak a bizonyítékok. Nemcsak az óceán átrepülésében állítottunk fel világrekordot, hanem abban is, hogy mi készültünk el leghamarább erre a nagy útra. Egynéhány példát megemlítek. A Do X, már régen készen volt, közel két éve dolgozott rajta Amerika leghatalmasabb repülőgyára. Akkor akart indulni, amikor Amerika földjére tettem a lábamat. Mindenki tudja, hogy a mi indulásunk előtt mindössze négy-öt héttel előbb startolt. A másik óceánrepülő gépét Franciaország minden technikai felkészültsége segítette és az előkészületek jelentékenyen meghaladták a mi munkánk időtartamát. Nem beszélek arról, hogy ezeknek a kiváló pilótáknak minden a rendelkezésére állt. Ragyogó gép, annyi pénz, amennyire szükség volt, a szerelők hadserege várta a parancsukat. Amikor kimentem Amerikába, még a gépet meg sem rendelték. Nemhogy segítséget kaptunk volna, hanem nagyon sokan gáncsoskodtak. Én nem voltam még óceánrepülő, de idehaza szerettek mint repülőfőhadnagyot, dirigáltam repülőosztagot, ha valaki olyan viccet {csinált volna velem, mint amilyenben odakint részem volt, egyszerűen lecsukattam I volna. Mi lesz, ha a tengerbe zuhanunk? — Sokszor intézlek hozzám olyan kérdést, 1 hogy mi lesz, ha a Justicc fór Hungary bezuhan a tengerbe? Azt fogják mondani, hogy „Igazságot Magyarországnak" egyszer és mindenkorra vége. A lengyelek Pilsudskyrál nevezlek el egy repülőgépet, a bátor pilóták nekivágtak az
