Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-26 / 168. (2685.) szám
2351 Július 26, vasárnap. ' nemességet, — légy például kétezerholdas földbirtokos, a modorod, magatartásod, nézeteid legyenek megfelelőek és befogad a gentry, ha az öregapád csizmadia volt is. Legföljebb szirve- sebben fogad be, ha nemes vagy. Érdekes, hogy ki nem kerülhet Olyan helyzetbe, hogy diszmagyart 'kelljen fölvennie. Az ügyvéd, az orvos, a mérnök, ha semmi más, csak ügyvéd, mérnök, orvos. Kereskedő, iparos, természetesen. Középiskolai tanár. Mindenféle állami és városi tisztviselő, ha az ötödik fizetési osztályon aluli van. Magántisztviselő kizárva. Még a részvénytársasági vezérigazgató is csak akkor, ha legalább is kormányfőtanácsos lesz. író, hírlapíró, művész. Színész csak, ha a színpadon történelmi drámáiban játszik. Ezek produkálják a kultúrát. De nincs a kezükben egy darabkája sem az állami hatalomnak. Mert diiszmagyar az államhatalomban való részesedés szimbóluma. MÉCS LÁSZLÓI NAPLOPÓK A legutolsó nagy tobzódás a diszmagyanban a millenmimkor volt, a nagy nemzeti ünnepek alatt, amikor egy-egy alkalomra, a kiállítás megnyitására, a parlament nagy ülésére, udvari fogadó estélyre fölsereglett mindenki, aki ur számba ment Magyarországon. Általában a Ma egyedül nagyszerűen jövedelmező trágyához kerületi képviselőket keresünk — Olyan urakra van szükségünk, kik állandó kapcsolatban vannak a gázdákkal, szorgalmasak és gondtalan jövőt kívánnak maguknak biztosítani. Ajánlatokat,.Magas provizió“ jeligével Mundus hirdetöiroda, Prana XII., Radhosfská 3. továbbit. 90-es évök voltak a diszmagyar fénykora, akkor volt gazdasági jólét a százféle szinti drága selymek és bársonyok, prémek és ékszerek luxusára, volt királyi udvar és volt úri kedv az ünneplésre. Azóta egy nagy diszmagyar-alkalom volt csak: IV. Károly koronázása, de már akkor komor vélt az ég, nagyon lehetett érezni a háborús nyomort, nyomott volt a kedv és a diszmagyar ok is valahogy kopottaknak látszottak. A számuk is kevesebb volt, sok hiányzó diszmagyarnak a gazdája messze járt, Volihy- miiában, vagy az olasz tájakon, de talán éppen olyan sok az elysiumi mezőkön. Azóta a parlament minapi megnyitása az első alkalom, amikor tömegesebben szineskedett a diszmagyar. De már nem olyan állt alánosán, mint valaha. A régi magyar parlamentben, egy-egy megnyitó ünnepen még csak az öreg Hermán Ottó tűnt föl s talán a maga szerény módján tüntetett is azzal, hogy polgári szalonkabátban jelent meg. Ma már egész sereg képviselő jelenít meg zsakettben, másféle fekete kabátban a megnyitáson, szinte az egész ellenzék (ami persze nem nagy szám), s a kormánypártból is sokan. Furcsa is lett volna a kisgazdákon, vagy éppen a szocialistákon a selymes-bársonyos daszmagyar és az ékköves kard. Valahogy érezni, hogy a diszmagyarnak nincs meg többé az egykori presztízse, lassankint kimegy a divatból, a mai ■ ízlés fölösleges teátrálitást érez benne. Európában a magyar az utolsó a népek között, aki megtartotta az ünnepi alkalmiak régi nemzeti viseletét. A lengyelek, ha jól tudom, nem dicsekednek régi pompázó viselet-cikkel, mióta köztársaság van náluk. Az oroszok — nobiszen, szép is volna, bolsevizmus, a cári kor urainak kosztümjeiben! Szerbek, románok nemzeti díszruhája tulajdonképp i díszesebb népviselet. A nyugati népeknél rég megszűnt, csak a diplomatáik dísz-frakkjaiban él tovább a régi rendi ruházat. Mert a diszmagyar is rendi viselet-, feudális idők maradéka, miikor mindenkinek - a ruházatával kellett jelezni valamely társadalmi mi osztályhoz, céhhez való tartozását s bizonyos ruhák viseléséhez bizonyos jogcím kellett. A diszmagyar a nemes urak viselete volt, dusabb a főuraké és gazdag földesnraké, egyszerű a kurtanemeseké. Kapott volna akkor a nem-nemes ötvös, vagy földmérő, vagy éppen iparos, ha diszmagyart mer fölvenni a karddal, a nemesek jelvényével! Ma persze mindenkinek jogában áll disama- gyarban járni. Ha akarom, csináltatok magamnak olyan diszmagyart, amilyet akarok és mehetek benne sétálni a korzóra. De nem teszem, sőt nem is tehetem, nem azért, mintha bármi törvény tiltaná, hanem azért, mert nevetségessé válnék és röhögve összecsődülne körülöttem az uoca népe. Törvény helyett a szokás tiltja meg s ez van olyan tilalom, mint a törvényé. A szokás azt mondja, csak bizonyos különös alkalmakkor szabad viselni és csak arra jogosultaknak. Ha az újságíró diszmagyart öltött volna és úgy ment volna a parlament .megnyitására, az újságíróik karzatára, krokikban nevetnék ki a kollégák. De'ha az újságírót történetesen megválasztották képviselőnek s diszma- gyarban lép be az ülésterembe, ezt mindenki természetesnek találja. Ma is 'Szimbólum a diiszmagyar. Azok viselik, akik az egykori rendi világ nemes urainak utódai, nem genealógia, hanem társadalmi, hatalmi és vagyoni helyzet dolgában. Az uralkodó társadalmi réteghez való tartozás szimbóluma. Ebből a szempontból érdekes egy kissé megnézni, hogy kik, milyen kategóriák szoktak adott alkalommal diszmagyarban megjelenni. A mágnásnak mindenesetre dukál a diiszmagyar. A felsőházi tagnak szintén, ha kedve van rá. Országgyűlési képviselőnek szokott lenni. Miniszterre, államtikárra,' főispánra mondhatni kötelező bizonyos alkalmakkor a diszma- gyar. Gazdag földbirtokos rendszerint diszmagyarban megy el pl. a főispán! installációra. Kúriai, táblai elnök, más magasrendü hivatal főnöke kénytelen diszmagyart csinálta,ni, mert gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor szüksége van rá. Kúriai bíró is hasonlóan áll. Táblai, törvényszéki bíró, miniszteri tanácsos már bízvást lemondhat róla. Egyetemi tanárnak aíkor kell. ha rektor, vagy dékán lesz. máskülönben jó, ha van, nem baj, ha nincs. A legtöbbnek nincs. Megyei tisztviselőnek főszolgabíró korától kezdve kell a diszmagyar. Megszólnák, ha nem volna neki. Kormányfőtanácsosok rendszerint, amint azok lettek, sietnek magúikat diszmagyanban lofotografáltatni. Látnivaló, hogy a diszmagyar ünnepi viseleté azo kra nézve - /.intő kötelező, akik az állami ha*a.lmat felsőbb fokon gyakorolják. A ne •mesi zármazáB már nem jelent e tekintetben semmit ebben a, világiban, miikor parasztemberből is b;fct miniszter é« jobbágy-Ivadékból főispán. A goniryhez tartozás ma rnnár nem jelent A két szemük kiszáradt két panasz-kút: nincs benne könny, se jóság, irgalom. Kezük ököllé gömbölyűit kenyér-gond. A szivük izzó gyűlölet-malom. Nemzetközi sötét grimasz a maszkjuk. Bakkancsuk talpa elvált s mindenekre fogat vicsorgat ebként s enni kér. Ruhájuk rongyos, lelkűk torz, toprongyos. Halvány arcukban nincsen semmi vér. így gyűlnek ők az aszfaltos terekre. Ezek mentek Rómába rég a Szenthegy csúcsára s vágyuk új világra várt. Parisban ök rohanták meg a Bastillet s vörös villámuk ölte meg a cárt. Az ősi Rontás mindég velük ment s megy Az éhes gyoniTok korgó zenekarja a Bibliát túlzúgja, fütyüli, így állnak Pesten, Berlinben, Newyorkbar ötvenmillió munkanélküli. Lelkűkben láncon a jövő viharja. A kávéház előtt a szürke aszfalt keményén várnak, lézengnek, mivel se boltba, sem bányába, sem mezőre jaj nem fogadta őket senki fel s nem készít nékik dús baTáti asztalt. Vihar előtti csendben rossz pipájuk szívják. A láncra vert vihar ugat. Köpködnek. Minden szépet, jót leköpnek: a művészetet és vallásukat. Az ördög súgja vad litániájuk. így állnak & várnak egyre éhesebben. A kávéházban az üveg mögött másfajta naplopók ülnek s figyelnek, mint keselyük a háborút s dögöt. Perverzül várják, hogy a Rém kirobban. Zsebükben pénz van. ök mindég csinálnak. Minden gyönyört, mi pénzért kapható végig kóstoltak s nyelvük beleyásott. — Vércirkuszt várnak. Más nem izgató! Ragadozói a nihil-hinárnak. Az éhezőket ők küldték rohamra Rómában. A vérrel viharzó kint ők hajózták meg bősz kéjek hajóján. Parisba ők hozták a gillotint s nekik nyílt meg minden királyi kamra. Kint nő a Nyomor egvre éhesebben s a kávéházban az üveg mögött Berlinben, Pesten, Páysban kilesnek mikor törik már szét az ördögök a Téboly láncát ég a Rém kirebben. zott meg eredményesen, tohkonragaxlja az idealizmus világszemléletét, a-zt álit/va önmagáról, hogy idealista ée az idealizmusról, hogy materializmus... Nepoleon ágyucsö-vén lovagolva rágondol arra, hogy a korzikai tárannus, úgy látszik, nagyon is ismerhette az emberiséget, amikor halomra lőtte a százezreiket, hogy a mar ga akaratát érvényesítse. Mégsem ért célhoz: a tett embere is elbukott. Materializmus és idealizmus megváltása közt ágyun lovagolva, Shaw-Mefisztó elmosolyodik. Bölcseséget akarnak tőle hallani? Ki számára beszéljen: a kommunista-materialisták számára, akik az általuk eljövendő romboló megváltást hirdetik? A szovjet reprezentációs palotája a megváltó katedrá- Lis helyén... Nem beszél az öreg ir, csak mosolyog. Tisztában van vele, hogy egy élettöbblet nélkül az élet elviselhetetlen lenne. Históriai igazság és tradíció ide-oda: ez az élet-többlet a humor. Tan-ner, a dúsgazdag londoni naplopó és Mendoza, a szocialista proletár naplopó, nyugodtan kezet foghatnak. Valamiből csak élni kell, gondolja Shaw. És nem nagyon kutatja, mi a nemesebb: a gazdag, vagy a szegény kizsákmányolásából élni. Ki váltja meg a- kettő közül a világot? Sem az egyik, sem a másik, gondolja mosolyogva. Bombával nem és rombolással sem, mint ahogyan a két bazilika sem váltotta meg a világot. Mert világot megváltani? ... Mindenki önmagát —, igy megy. Mint maga a Megváltó tette, amikor keresztrefeszi- tette magát. Ezt gondolja- Shaw Moszkvában, a napóleoni ágyú tetején. Gondolja, de nem mondja ki hangosan. Elvégre tőle- elvárják, hogy okos dolgokat mondjon. Ezekhez pedig sem a- bombának és rombolásnak nincs semmi köze. De a megváltásnak sem ... Az Országos Magyar Tamtádaíárda nyári hangversenyköraija Az első hangversenyt Loscís*. augusztus Í3«án rendezik Losonc, juliuo 25. (Saját tudósítónktól.) Az Országos Magyar Tanitódalárda, a műit évekhez hasonlóan, a nyári szünidő alatt ez évben is összegyülekezik, hogy hitvallást tegyen a magyar dalkultura iránti szereleléről. Az elmúlt években Komárom, Érsekújvár, Du- naszerdahely, Somorja, Galánta, Léva és Ipolyság közönsége előtt mutatkozott be a magyar tanítók művészi színvonalon álló dalárdája. A folyó évben, augusztus 13-án Losoncon a Vigadó nagy ürmében rendezi meg az országos magyar tanitódalárda első hangversenyét. A magyar tanitódalosok a hangverseny határnapja előtt tíz nappal érkeznek Losoncra, ahol összpróbákat fognak tartani. Mintegy negyven magyar tanító érkezésére számítanak, akiket az ad hoc alakult rendező bizottság az állami tanítóképző internátusba szállásol el. Az ország magyarlakta vidékéről mindenfelől ideérkező magyar tanítókat, a Losonci Magyar Dal egylet és a Munkásdalárda ünnepélyesen kívánja fogadni s a fogadtatásból kiveszi a részét az Országos Magyar Dalosszövető ég is. Az ünnepélyes fogadtatás részleteit a rendezőbizottság a sajtó utján hozza majd az érdeklődő közönség tudomására. A hangversenyre külön meghívókat nem fognak kibocsátani, A losonci s a környékbeli magyar társadalom tudni fogja kötelességét, hogy mivel tartozik a magyar dalkultusz áldozatkész ébreotnrtői, a magyar tanitódalár- da iránt s tömeges megjelenésével fogja háláját és <'lismerését leróni a derék magyar ta- n’’ó-dalosok iránt, akik időt s fáradságot nem kiméivé hossz- hetekre elszakítják magakai otthonuktól, családjuktól, hogy egy nemes eszme szolgálatiban össze töm örül ve szén! ' 'Tve.sédé’.dUvlvol lulv-ó tüzet gyújtsanak a magyar dalkultura oltárán. A losonci hangverseny után, még később meghatározandó program szerint, a magyar tanitó-dalárda még Bimaszornbat, Tornaija, Rozsnyó és Kassa városokban is szándékozik hangversenyeket rendezni. Bomba és uj megváltás a megváltás helyett Irta: Neubauer Pál A római Szent Péter bazilikában titkos kezek bombát helyeztek el. amely szerencsére nem robbant föl. Milyen kezek? Mindegy, Legyen fasiszta, legyen kommunista, akinek szándékában volt a bazilikát fölrobbantani, ember volt, aki a szeretet és a lelki megváltás szent helye ellen merényletet akart elkövetni. Szent ez a heiy mindenképpen nekünk akkor is, ha nem tartozunk a római katolikus egyházhoz. Szentté avatta az, hogy Krisztus hajléka és szentté avatta a tradíció. De szentté avatta az évszázados művészet is. Művészet, szeretet és megváltás ellen harcolt az, aki itt pusztítást akart véghezvinni. Megváltónak, az emberiség megváltójának gondolja magát az, aki erre vetemedett. A megváltást akarta rombadönteni az az uj megváltó, aki bombával a kezében hirdeti a maga tanát. Segíts magadon, akkor az Isten is megsegít — váltsd meg önmagad, akkor Isten is megvált. Emberré formálódott az a Szellem, aki Krisztus volt, hogy megváltsa az emberiséget. Keresztre feszítette magát. De az az uj „megváltó11 bombát helyez el. Nem ő áldozza föl magát, másokat akart föláldozni, és rejtőkéből szemlélte, milyen hatást vált ki a tette. Bombával helyettesíti a. keresztet: korunk szimbóluma ez, mint ahogyan szimlbólikius tett lett volna, h.a a merénylet sikerül: az ember önmagát, saját szellemét és szellemének legnagyszerűbb alkotását, a megváltás hajlékát pusztította volna el. * A Hegyibeszéd eme elvetemült boniibavariá- ciójához tartozik belsőleg szorosan az a hír, hogy Moszkva nagyszerű megy ált ók atedr álisá t. amely 1888-ban épült első Miklós cár alatt, a szovjet lerombol tiltja. Vele együtt a. szomszédos háztömbök eltűnnek és ezen a helyen fog épülni a „Szovjet,palota11 amelynek hivatása lesz a szovjet reprozentálása. Itt is rombolás: a képrombolók ledöntik a megváltás katedráli- ftát, hogy a saját ,grregváltásuknak‘1 emeljenek pompázó trónust. Mikiden ilyen mozzanathoz hozzátartozik a kétkedő Tamás, a, lólokdis ember, aki ugyan egyrészt, ujját Krisztus sebébe teszi, de mégsem hisz, másrészt a mefiszfói szerepet vállal ja, ók másik keze mutatóujjával rámutat a hívőkre, akiken mulat és akiket ostobának tart. A 75 éves Shaw, ez az öröhifjusággal kacérkodó aggastyán, aki aggstyán volt már legifjabb korában, játőza most ezt a szerepet. Alighogy Moszkvába jött, ráült a napóleoni háborúkból itt maradt ágyuk egyikére és igy fényképez- tetto le magát. Magyarázó szöveget nem irt a kép alá. Szükségtelennek tartotta. Kacag az öreg ir és pokolba küldte az újságírókat, akik bölcs szavakat akartak tőle hallani. Minek is? Leglbölcsebb szava, hogy ráült erre az ágyúra és metfieztói mosollyal néz körül: Napóleon? íme, ez Napóleon! Egy rozoga ágyú és pedig a szovjet birtokában! Vájjon minek mindez? Minek a megváltást? A „Mán and superman11 című darabjában elegáns kapitalisták autója defektust kap a Sierra Nevada. hegyed közt. Erre előbujnak a „rablók11, akiket Mendoza, a „szocialista11 vezényel. Mendozától megkérdi Tanner, az elegáns kapitalista, hogy miből él. „A gazdagok kizsákmányolásából11, hangzik a válasz. „Helyes, — föléli a kapitalista és barátságosan kezet fog a szocialista rablóval. — Én pedig a szegények kizsákmányolásából élek!11 Vicc? Szofizma? Több ennél: paradoxon, amely az igazságot vetíti vissza: ez a két ember egymváöho z tarto z ik. Az az ir Mefisztó, aki ezzel a világhumorral tisztáiban van, Shaw, a híres iró, aki egyrészt ugyan a kommunizmussal kacérkodik és elmegy Moszkvába, másrészt azonban pör utján követelte, hogy egy bajbajutott színház elsősorban az ő tantiémjeit fizesse ki, ez a mulatságos fából-vaskarí ka-ember ül egy napóleoni ágyún: Moszkvában ül. Ott, ahol a megváltás építészeti szimbólumát, egy másik megváltás kedvéért, földig rombolják. Olvassa, az ágyú tetején, hogy a Szent Péter bazilikában bombát helyeztek el. A kommunisták? A fasiszták? Mi köze hozzá... A 75 éves. ráncos arcú ifjú mosolyog. Mi mást tehet? Ugv mosolyog, mint az a szegény emberiség, akit az uj „megváltók11 úgy akarnak megváltani, hogy rombolnak és bombát, helyeznek el. És Shaw elgondolkozik: Mi is ez? Az emberiség a legnagyobb szellemi csoda révén kitermelte magából a megváltás eszméjét, amelynek templomokat állított, a Szent Péter bazilikái, és a moszkvai katedráiig. Most önmaga ellen, a saját legnagyobb szellemi cselekedete, a ewvda ellen indul' rohamra az emberiség egy része. A materialista világszemlélet, amelljel a kereszténység birkój Alapítva 1833. Telefon 33, V diszmü a A üveg, porcellán ^r# nagykerekedése. • K O SIC E, Fő - utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. DISZMAGYAR Sehöpflin ^Aladár
