Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-21 / 163. (2680.) szám

A londoni konferencia dönt Németország pénzügyi talpraállitésénak kérdésében fi párisi tárgyalások nem oldották meg a német-francia kérdést — Franciaország csak fenn­tartással hajlandó a közös munkára - Németország nem vállal politikai kötelezettségeket - Hétfő este nyitották meg a hét hatalom londoni konferenciáját ­Páris, július 20. Vasárnap egymást követ­ték a hivatalos konferenciák, tanácskozások találkozások. Első eredményként a délutáni órákban az került ki a nyilvánosságra, hogy a francia kormány elfogadta a londoni kon­ferenciára szóld meghívást. Henderson teljesítette a franciák kívánsá­gait és nyilatkozatot tett, hogy a üondoni kon­ferencia kizárólag Németország pénzügyi ne­hézségeinek megtárgyalására szorítkozik. A londoni konferencia tagjainak egyrésze már vasárnap Londonba utazott. A késő dél­utáni órákban egy vonaton kelt útra Hender­son angol külügyminiszter, Stimson és Mel­lon amerikai miniszterekkel. Hétfőn déleülőtt tiz órakor utazott Brüning birodalmi kancel­lár, Curtius külügyminiszter és ugyanezen a vonaton ment Grandi olasz külügyminiszter, a belga miniszterek és a francia delegáció, amelyet csupán vasárnap állítottak össze vég­legesen. Franciaországot Londonban Laval miniszterelnök, Briand külügyminiszter, Flandin pénzügyminiszter, Pietri költségve­tési miniszter, Poncet gazdasági államtitkár és Berthelot, a külügyi hivatal főtitkára kép­viselik. Hendersonnak azért kellett olyan korán el­utaznia Parisból, mivel hétfőn délelőtt még részt kell vennie a londoni minisztertanácson, amely megtárgyalja a konferencia szempont­jából szükséges utolsó diszpozíciókat. A kon­ferenciát délután négy órakor nyitja meg MacDonald. Azok a miniszterek és delegátu­sok, akik hétfőn utaztak Londonba, röviddel a konferencia megnyitása előtt érkeznek az angol fővárosba, úgyhogy még átöltözködésre sem jut idejük. A Németországnak nyújtandó kölcsön anyagi tárgyalásainak súlypontja ezzel Lon­donra helyeződik és itt történik meg a tulaj- donképeni döntés fi nagy konferencia Vasárnap délelőtt a birodalmi kancellár, aki résztvett a Notre Dame de Victoire temp­lomban celebrált nagymisén, istentisztelet után a francia belügyminisztériumot kereste fel, a konferencia megnyitása előtt még egy rövid megbeszélést folytatott Laval minisz­terelnökkel, mig Curtius dr. külügyminiszter Hendersont kereste fel, aki aztán még Grandi olasz külügyminisztert fogadta. Ezek miatt a látogatások miatt kissé megkésett az eredeti­leg tiz órára kitűzött nagy konferencia meg­nyitása. A 'konferencián a következő állam­férfiak vettek részt Franciaország részéről: Briand, Flandin, Pietri, Francois Poncet és Berthelot, Németország részéről Brüning dr., Curtius dr. von Bülow államtitkár és von Kro- sigh miniszteri igazgató, az Egyesült Álla­mok részéről Stimson és Mellon miniszterek, azután Grandi olasz külügyminiszter, Hender­son angol külügyminiszter, a japán Josisba- ra ős a belga Hymans. A konferencián megje­lentek még az érdekelt államok követei is. Bröning előterjesztése Laval nyitotta meg a konferenciát s üdvöz­lő szavai a formalitáson felülemelkedve po­litikai jelentőséget is nyertek azáltal a meg­jegyzés által, hogy a párisi megbeszélések azokat a feltételeket fogják leszögezni, ame­lyek mellett a londoni konferenciát megren­dezik. Ezután felkérték a birodalmi kancel­lárt, hogy kimerítően ismertesse Németország pénzügyi helyzetét. Brüning beszéde lénye­gében összefoglalása volt annak az expozé­nak, amelyet Brüning már a közvetlen német­francia megbeszélésen, a szombati nap folya­mán előterjesztett. A bírodaKn kancellár elmondotta, hogy a Birodalmi Banknál felmondották a rövid- lejáratú külföldi hiteleket s ezzel a Biro­dalmi Banknak annyi devizát kellett kiad­nia, hogy a törvényesen megállapított aranyfedezetet nem lehet tovább fenntar­tani. Ezért kívánatos, hogy ne csak a kül­földi hitelek további kivonása maradjon el, hanem azok az összegek is, amelyeket Né­metországiból kivontak, hosszúlejáratú köl­csönre változtassanak át. Brüning azzal a kéréssel fejezte be fejtegetéseit, hogy a többi hatalmak képviselői terjesszék elő felfogásukat. Brüning szavai mély hatást keltettek. A Ti­mes párisi levelezője a német kancellár expozé­jával . kapcsolatiban megjegyzi, hogy Brüning dr, valamennyi konferencián, amelyen részt vett, maradandó hatást gyakorolt hallgatóira. Kiengesztelő magatartása és nyilvánvaló őszin­tesége már közismert és minden alkalommal, amikor Németország helyzetét ismerteti, sza­vaival a legnagyobb figyelmet ébreszti. Külö­nösen fontos, hogy a kancellár és Laval miniszterelnök között már az első pillanattól fogva a kölcsönös bi­zalom viszonya alakult ki, ami jelentékeny mértékben hozzájárult a tár­gyalások kedvező menetéhez. Különösein kiemelik Brünimgnek azokat a sza­vait, amelyek rendkívül mély benyomást kel­tették. — Valóságos tragédia Franciaország és Németország viszonyában — mondotta a kan­cellár —, hogy mi sohasem tudtuk kimondani ugyanazokat a szavakat ugyanabban a pil­lanatban. Ha a mostani megbeszéléseink nem is hoznának a német birodalomnak momen­tán segítséget, a német miniszterek megértik a két kormány nehézségeit 8 ezért szemrehá­nyás nélkül hagyják el Párist, csupán azt fogják sajnálni, hogy francia kollégáik is ér­zik, hogy többet nem tudtak teljesíteni. Azonban azzal a szent meggyőződéssel távoz­nak a francia fővárosból, hogy a két állam viszonyának tényleges megjavulása valóság­gá lett. támasztott a német államférfiakkal szemben. A két német minisztert lépten-nyomon megállították a fényképészek és ők a diplomatáknál szokásos ba­rátságos mosolygással tűrték a számtalan fényképe­zést. A fényképészeket a hangcsfilimesek pionür- csapata váltotta fel és a gépek elől egyetlen kon- ferenclatag sem tudott menekülni, akii a belügy­minisztérium épületéiből kitépett. Mindenki kény­telen volt a hangosfilm számára néhány felvidámii- tó szót mondani. Minden nagyszerűen elő volt ké­szítve. Brüning dx.-mak kéziratot adlak át. amely­ről francia és angol nyelven rövid nyilatkozatot olvasott fel a mikrofonba, amelyet már este az ösz- szes párisi hangos mozikban hallani lehetett. A kanoellár ezeket mondotta: Közös munkát akarunk végezni Franciaországgal és jól tudjuk, hogy enél- kül a közös munka nélkül Európa java és a világ boldogsága nem valósulhat meg. A konferencia végével a miniszter még egyszer beszélt a belügyminisztérium kerti lépcsőjéről a mikrofonba: Franoiaorszáseal teljesen bizalmas együttműködést akarunk teljesíteni, — mondotta, Ezután Henderson, aki mint angol különösen ér­deklődik az .időjárás iránt, beszélt he a mikrofon­ba: „örülök, hogy ez a konferencia ilyen szép idő­ben, ragyogó napfényben ér véget. Ez szimbolikus jel.“ Végül Laval szaval ezek voltak: ..Ez a kon­ferencia nagy reménységeket ébreszt. Reméljük, hogy nem fogunk csalatkozni.“ fiz uj start A belügyminisztériumban rendezett diner előtt Curtius dr. külügyminiszter a német és a francia sajté képviselőinek információkat adott a tárgyalások állásáról és a következő­ket mondotta: — A németországi krízis megoldása céljá­ból szükséges, hogy a német-francia viszonyt uj alapra helyezzük és ez volt a tegnapi és a mai tárgyalások tárgya. Mi először tegnap a francia miniszterekkel beszéltünk nyiltan és szabadon. Hogy a két és fél órás tárgyalá­sokban nem juthattunk eredményre, az ma­gától értetődik. A pénzügyi kérdések, ame­lyek már tegnap is széles keretekben mo­zogtak, voltak a tárgyai a mai tárgyalások­nak is. Minden oldalról az a határozott állás­pont jutott kifejeződésre a mai konferen­cián, hogy a német krízisnek és ezen tűi­mé nőleg az európai krízisnek megszüntetése érdekében mindent el kell követni, ami egy­általán megtehető. Az a mély meggyőződés hatotta át az ösz- sz-es résztvevőket, hogy csupán valameny- nyi népnek erőmegtfesziíése szüntetheti meg a krízist. Addig azonban nem tudtunk eljutni, hogy az egyes rendszabályokat í« lefektessük, ezt a feladatot a londoni kon­ferenciára kellett átvinni. A felmerült kérdéseket csak provi tónusán beszéltük meg. Mindazt, aminek gyakorlati­lag kell megtörténnie, Londonba kell átvin­ni. Fontosnak tűnik fel előttem, hogy ma minden oldalról kifejeződésre jutott: az együttműködés és megértés nemcsak Német­ország és Franciaország, hanem egész Euró­pa és az egész világ szempontjából döntő fontosságú. Ez megindult szavakban jutott kifejezésre az összes konferenciatagok részé­ről. A hivatalos kommüniké Az esti étkezés után szerkesztették meg azt a nyilatkozatot, amelyet a német és a francia államférfiak a konferencia tárgyalá­sairól kiadtak. A nyilatkozat a következő­képpen hangzik: „Egy nemrégiben elmondott rádióbe­széd bén Brüning dr. azt a kívánságát fe­jezte ki, hogy a francia kormánnyal köz­vetlen érintkezésbe kíván lépni, hogy a két állam közötti viszony megjavítására meg­keressék a közös munkálkodás eszközeit. A francia kormány feje spontán módon azt felelte, hogy elégtétellel gondol egy ilyen együttműködésre, amelynek megvalósítását azok az események, amelyek Németország Segítő készség minden oldalon Brüning kancellár mély hatást keltő szavai után Henderson és Mellon tettek nyilatkozatot, amelyeknek lényege abban állott, hogy Angüia és az Egyesült Álam ok is részt vesznek a kö­zös akcióban, amely Franciaország inidativá- jának jegyében áll. A vita folyamán először Grandi olasz külügy­miniszter beszélt, aki kifejtette, hogy a kölcsön keresztülvitelét megkönnyítené a német—fran­cia közeledés. A két ország közötti viszony ba­rátságos alakulása fontos a bizalom alapjának megteremtéséhez. Csaknem ugyanezen szavak­kal fejtette ki a német—francia jóviszony szük­ségességét Henderson is. Stimson amerikai kül­ügyminiszter kissé színtelenül szólott a témá­hoz, úgyhogy a birodalmi kancellár szükséges­nek látta az újbóli fölszólal ást és rámutatott arra, hogy abban az esetiben, ha nem szüntetik meg Németország pénzügyi nehézségeit, ezek igen súlyos következményekkel fognak Európa többi államára is járni. Az összes érdekelt hatalmak elismerték a Németország érdekében bevezetendő pénz­ügyi segélyakció szükségességét, mert ez egyetemes európai érdek. Franciaország kije­lentette, hogy hajlandó a kölcsön ügyének vezetését átvenni, viszont Anglia és Amerika készek arra, hogy a kölcsönakcióban részt- vegyenek. Az összes hatalmak megegyeztek abban, hogy a Németországnak nyújtandó kölcsön ügyében a londoni konferenciának kell tárgyalnia és hogy az akció sikerének fontos előfeltétele a Németország és Francia- ország közötti politikai közeledés. A párisi nemzetközi összejövetel tehát inkább előze­tes megbeszélést jelentett és az érdekelt ha­talmak részéről előzékenységi gesztus volt Franciaországgal szemben, jnert a francia kormány presztizsokokból nem akarta, hogy a német kölcsön ügyében Párist kikerüljék. A nemzetközi tárgyalás vasárnap délben fél egy óraikor befejeződött. Amíg a többi résztvevők a konferencia után elhagyták e belügyminisztérium palotáját, Brüning és Curtius, mint Laval minisz­terelnök vendégei ebédre maradtak. Rövid szünet után a francia-német tárgyalásokat délután négy órakor újból .folytatták és eéfce nyolc órakor szakították meg, amikor Briand e németek tiszteletére a Quaá d'Orsay-n diner-t adott, Páris a német állam látogatásainak jegyében Páris, július 20. A párisink számára különleges esemény a német miniszterek látogatása, amely a legnagyobb érdeklődést ébreszti. Amikor köztudo­másúvá vált, hogy Brüning dr. Parisban is imával kezdi a napját, a Notre Dame de Vdctodres ősrégi templomát már a kora reggeli órákban zsúfolásig megtöltötte a közönség. Reggel nyolc órakor ment a birodalmi kancellár a misére és meghallgatta a prédikációt is, amelyet Dassonville jezsuita atya tartott. A prédikáció tárgya a béke eszméje volt. — Hinnünk kell a békében, — mondotta a ki­tűnő egyházi szónok. Ez keresztényi kötelességünk, mert Isten akarata és ezt az akaratot csupán csali az összes emberek jóakarata hitével lehet meg­valósítani. A béke az az isteni parancs, amelyet a seregek ura ránk hagyott. Az összes embereknek alávetése az isteni akaratnak ténylegesen a béke világának megteremtését jelenti. A szeretet tör­vénye a mindenki békéjét jelenti, amely nincs te­kintettel senkinek a nemzetiségére. A mi urunk Jézus Krisztus, a katolikus egyház istene, mind­nyájunk teljes egységét hirdette, akik szent hitünk­höz tartozunk. Ha Jézus Krisztus nevét említjük, nem azt. jelenti-e ez. hogy e béke eszméjének szol­gálata a kötelességünk? De az ucca Í6 gyakori és terhes követelményeket /■jpLl Mai számunk 12 oldal X. évf. 163. (2680) szám KttCM 1931 julius 21 Előfizetési ín évente 300, félévre 150, negyed- a __>____ 7 » . 7 77 ... r, » Szerkesztőség! Prágán, Panské ullce 12. évre 7 6, havonta 26 Kő; külföldre •• évente 450, ** SZlOVCTlSZ/COl 6S TUSZlTiSZk.01 CÍiCTlZCkl pCLftok B. emelet, — Telefon* 30311. — Kiadóhivatali félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Kt nrklifilsfii nfimlnrnn Prága IL Penská ullce 11 HL emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több /WtoJttó pOUtlKCU napilapja telelő, xeckextő: Telefon, 34184 Egyes itA*" áré 1.20 Ki, vasárnap 2/ — K£ DZURANY1 LÁSZLÓ FOR6AG1 GÉZA sűroónvcim. hírlap, pröhö

Next

/
Thumbnails
Contents