Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-21 / 163. (2680.) szám

2

'PRAGAlA^AG'kARHIRLAB

1961 fcllus 21, kedd.

Paris, július 20. A párisi sajtó kijelenti, hogy bár a német—francia megbeszélés nagy eredményeket hozott, de mégsem értek el mindent, amit vártaik. Nem jutottak arra az akkordra, amelyet reméltünk. — írja a Petit Párisién, de mégis bizonyos enyhülés mutatkozott, amely a legjobbat ígéri a javőre.

Németország és Franciaország között teljesen megváltozott az atmoszféra írja Sauerwein a Mai-inban. — A jövőben sokkal könnyebb lesz a nehézségieket a kölcsönös bizalomnak az atmoszférájában rendezni. Ez óriási haladást jelent. A kommüniké tartalomban gazdag stílusával valóban történelmileg gazdag fejezetet jelent. Nem végződött a dolog kudarccal, de eredményt sem értek el, véli Marcelle Rey a Petit Journalban. Komolyan kibeszélték magukat és azután mégis kezet nyújtottak egymásnak. Ez ugyan csak gesztus, de lecsendesiti a gonosz szenvedélyeket és a legjobb reményeket ébre.- zti.

A Journal felveti a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy a remélt akkordot nem sikerűül teljesen előidézni? A nagy információs sajtó Angliát teszi ezért felelőssé, amely Sauer- weinnek a Matinban kifejtett véleménye szerint minden áron meg akarja hiúsítani a német-francia közeledést- Hogy a német miniszterek minden kötelezettséget visszautasítottak és a Franciaország és Németország között fölmerült vé'eménykülönbségeket ki akarják használni, e: .herileg annyim érthető, hogy vem is lehet tőlük rossz néven venni. Azon- i'tn Németország mégis csak Franciaország y vára optált, amikor elismerte, hogy Francia- ország nélkül nem lehet kezdeményezni hatékony segélyakciót. A Journal szerint a Németország és Franciaország közötti végleges megegyezés materiális nehézségei tulnagyok ahhoz, hogy ezeket simán le lehetett volna küzdeni.

Laval a németekkel folytatott beszélgetésében hangsúlyozta, hogy azoknál a politikai garanciáknál, amelyeket Franciaország vár, sokkal! többről van sző, mint egyszerűen a páncélhajók építésének elhalasztásáról, melytől Franciaország amúgy sem fél, hanem inkább az Ausztriával tervezett vámunió feladásáról. Arról van szó tehát, hogy Németország becsületesen jeöentse ki, hogy a dolgok mostani rendjével megelégedett és azok megváltoztatását nem kívánja.

Brüning kancellár erre azt felelte, hogy Németország minden olyan jogot fenntart

tában vannak, kijelentették, hogy bizonyos pénzügyi garanciák és politikai megnyugtató intézkedések mellett hajlandóak arra,

hogy megbeszéljék a nemzetközi keretek között végrehajtandó pénzügyi együttműködés feltételeit.

Már most súlyt helyeztek a két kormány képviselői arra, hogy egymás között megteremtsék a gazdasági és politikai együttműködés valódi alapjait és megállapodtak abban, hogy a hitelt és bizalmat a nyugalom és biztonság atmoszférájában helyreállítják.

magának, amelyet a versaillesi Szerződés biztosit számára.

— Tehát a határok revíziójára vonatkozó

összes jogokat is? — kérdezte LavaL Brüning erre ismételten azt felelte, hogy Németországnak az a joga, hogy a békeszerződések rendelkezéseit igénybevegye, semmiféle korlátozást nem tűr,

Laval erre patetikus esküdözésekbe tört ki és kijelentette, hogy ilyen módon nincsenek teljesítve a kölcsön föltételei.

Briand barátságos közbeszólásokkal iparkodik a vitát enyhíteni.

Brüning és Curtius azonban ismételten és ismételten csak azt hangoztatták, hogy nem mehetnek el tovább, mint addig az elvi megnyilatkozásig, hogy Franciaország és Németország közötti bizalmas viszony szükséges. Ez volt a tárgyalásnak kritikus pontja, úgyhogy egyideig a tanácskozás megszakadásának a veszedelme fenyegetett. A német miniszterek elismerték, hogy Németországnak a szanálási költségek fejében pénzügyi garanciákat kell biztosítania, de nem akartak belemenni abba, hogy ezeknek a garanciáknak közelebbi részleteit már Parisban tárgyalják meg.

Brüning, bár Németország legális diktátora,

— írja az Oeuvre — tegnap nem ment olyan messzire, mint Stresemann, aki pedig parlamenti ellenőrzés alatt állott. Bármint is folyt le a tárgyalás, — Írja a Volonté — a béke e két nap alatt ismét mindent behozott, amit évek alatt elveszített. — Uj remények keletkeztek, — jelenti ki a patrióta Ordre is,

— de ezeknek nem szabad éberségünket elaltatnia.

Aforisztikus megbeszélés

Berlin, julius 20. Berlinből félhivatalosan jelentést adtak ki, amely ezeket mondja: A birodalmi kancellárnak ée a külügyminiszternek harminchat órai párisi tartózkodása alkalmat adott arra, hogy a vezető államférfiak a francia miniszterekkel nemcsak a konkrét pénzügyi kérdéseket, hanem a német—francia problémát is bizonyos tekintetben aforisztikusan megbeszéljék. Senki sem várhatta, hogy egy ilyen hirtelen létrejött véleménykicserélésben precíz megegyezéseket lehessen elérni. Azonban mindenkinek, aki reálpolitikuean gondolkozik, be kell látnia, hogy pszichológilag nem lebecsülendő eredményt sikerült elérni, tudniillik a német—francia probléma bizalmas megbeszélésének atmoszféráját lehetett előkészíteni.

El kell várnunk azt is, hogy a londoni tárgyalások folyamán senki sem kísérli meg a pénzügyi és politikai viták ismételt összekeverését. Mert ha ez megtörténik, újból elértünk a kritikus ponthoz és az éppen most elért német—francia közeledés erős terhelési problémának lenne kitéve, amelyet talán ki sem állna.

Bármiképpen is állnak a dolgok, az első jelentős lépés megtörtént, amely hamarosan a másodikra vezet, tudniillik Laval é6 Briand berlini látogatására, amely az eddigi megállapodások szerint ősszel fog bekövetkezni. ,

Csak fokozatos fejlődés

Páris, julius 20. A Havas-ügynökség a francia és német kormány nyilatkozatához kommentárt fűz, amely a .következőket mondja: Hangsúlyozni kell, hogy Németország támogatásának pénzügyi problémája az eddigi párisi megbeszélésektől érintetlen marad és a londoni konferenciának kell azt megoldania. Laval miniszterelnök, aki a francia delegációt vezeti, kívánni fogja azoknak a garanciáknak érvényesítését, amelyektől francia részről a pénzügyi támogatást függővé teszik. Ebből a szemszögből nézve a dolgokat még sem szabad arra a következtetésre jutni, hogy a francia—német- tárgyalások eredménytelenek voltak. Inkább az lesz a következménye, hogy a jövőben megkönnyítsék a két nép kapcsolatait. Az őszinte lojális és teljes véleménykicserélés a két kormányelnököt meggyőzte, hogy Németország és Európa gazdasági talpraállítása tartós fáradozásokat követel meg. Ezeknek a fáradozásoknak az általános bizalom és a kormányok együttműködésének atmoszférájában kell végbemenniök. Mindennek ellenére

Brüning kancellár kimondotta, hogy ebben az irányban precíz kötelezettségeket, mint például egy tizéves politikai moratóriumot nem vállalhat magára

és ezért a két kormány vezetője beérte az elvi nyilatkozattal, amely a német—francia együttműködés fokozatos kibontakozásának lehetőségéről szól.

A delegátusok útja Londonba

Páris, julius 20. A német minisztereik voltak

az elsőik, akik megjelentek az északi pályaudvaron. Néhány perccel utánuk érkeztek meg a francia minis®terek is. Laval miniszterelnök meghívta kocsijába a delegátusokat, úgyhogy ott egy egész kis konferencia gyűlt össze, amelyen együtt voltak Laval, Briand, Pietri, Pon- cet, Bertáiéi ot, Brüning, Curtiu6, Hymans, Francqui és Grandi. A delegátusok búcsúztatására a diplomáciai testületek megjelentek a pályaudvaron.

A kocsi ablakában Poncet államtitkár jelenik meg és barátságosan nyilatkozik a sajtónak.

— A hangulat odabent nagyon optimisztikus >— mondotta —, a tárgyalások kitünően állanak.

A sajtó általános kívánságára Lávái is megjelenik az ablakban és ezt mondja az újságíróknak:

— Látják, kérem, mindnyájan együtt vagyunk egy kocsiban.

Ilyen egyszerűen azonban nem szabadulhat. A fotográfusok és filmesek követelik, hogy a német államférfiakat is küldje az ablakhoz. Amikor Brüning .megjelenik a kocsi ablakában, tomboló tetszésvihar tör ki. Utána Grandit veszik föl hangosfilmre, végül pedig Curtius dr. alakja jelenik meg az ablakiban, ekkor azonban már a kocsi kerekei mozgásban vannak.

— Kellemes utat! — kiáltják százan és százan a kigördülő expressz után.

Brüning kancellár londoni útja előtt a Havas- ügynökségnek a következő nyilatkozatot adta:

—< Amikor Franciaországot elhagyni készülök, hogy a londoni konferenciára menjek, én és a .külügyminiszter súlyt helyezünk arra a kijelentésre, hogy szívesen és barátságosan fogadtak. Megelégedettek vagyunk, hogy nézeteinket. teljes nyíltsággal fejthettük ki francia kollégáink előtt és meg vagyunk győződve, hogy ezek a tárgyalásaink a német.—francia viszony kedvező kialakulására jó hatással lesznek.

Hogyan látják wi angolok ai egyezség kfirvonalait?

London, julius 20. A londoni konferencia kilátásait a párisi tárgyalások alapján a londoni sajtó optimiszfikusan Ítéli meg. A Daily Héráid reméli, hogy

a franciák feladták a lehetetlen feltételeket é9 igy sikerül a pénzügyi feltételekben megegyezni és politikai formulát is találni, amely Németország megalazása nélkül a francia aggodalmakat is eloszlatja. Az ösz- szes tárgyaló felek elhatározott&n juttatták tudomására a franciáknak, hogy a londoni konferencia akár a- franciákkal, akár a franciák nélkül, de hétfőn föltétlenül megkezdődik.

A párisi megbeszéléseken a politikai garanciákról nem volt szó, de szóbakerült a politikai moratórium, vagyis egy olyan egyezség, amely szerint

Németország tiz év alatt semmiféle diplomáciai vagy politikai kalandba nem bocsátkozik, amely Európa nyugalmát veszélyeztethetné. Henderson fáradozásaira olyan megegyezés jött létre, hogy Németország a páncélos hajók építését a legkisebb mértékre leszállítja, uj hajók építését nem kezdi meg és a leszerelési konferenciáig uj

hadieszközöket nem állít elő. Ezzel szemben Franciaország feladja azon páncélhajók építésének a tervét, amelyet a német hajók építése ellenakciójának tervezett. Végül feladták Franciaország eltörökösitésé- nek a tervét is, vágyik a franciák lemondottak a német vámjövedelmek ellenőrző bizottságáról.

A Daily Telegraph a londoni konferencia napirendjét a következő pontokban jelöli még:

A Hoover-terv hozzáafakitása a Young- t orvhoz.

A Németországnak nyújtandó hosszúlejáratú kölcsön.

Németország pénzügyi és gazdasági garanciái.

A kisantant államainak nyújtandó kölcsönök.

Az angol minisztertanács

London, julius 20. Az angol kormány ma délelőtt megtartotta tanácskozását, amelyen a hét hatalom konferenciájának napirendjét vették át. A hét hatalom konferenciáját este nyolc órakor nyitja meg MacDonald.

A TÜKÖR

Irta: BETHLEN MARGIT

Széles rámáju, a t'worrrtyolcadik század végéről való failütükör voilt. A szóba hosszabbik falának közepén lakod, épp a biedermeier komód fölött. Keretének aranyozott cükomyáti közé kisebb tükör- da rabok voltak beéíkelve, melyeknek hivatása volt e beönzörilő nap sugarait elkapni és gyermekded .játszisággal és kiezáimittalatlansággail a szoba legkülönbözőbb és váratlanabb zugaiba röpíteni az ott tartózkodó emberek nem kis meglepetésére és bosszúságéira. Maga a tükör nagy lapja ily bohóságokkal. nem igen foglalkozott, ő megelégedett azzal, hogy mindenkinek azt és oda adja vissza, amit az neki nyújtott: haragosnak haragos, nevetőnek nevetős. gyülölködőnek gyűlöletes, közömbösnek pedig közömbös arcot mutatott, öt megvesztegetni nem lehetett. Cifra külseje dacára egyszerű, puritán lélek lakozott benne; igazmondó, meg nem alkuvó, kissé könyörtelen lélek; minden fantáziától men- les, erős, egyenes és megbízható. Kitűnő mecsrter kezemüve lehetett, mert a múló évek nem hagytak rajta nyomot; aranya meg nem kopott, tüköriapján folt nem látszott, nyugodtan, feleőbbsége biztos tudatában vert vissza jót, rosszat szépet, csúnyát egyaránt.

A szoba többi bútora még csak nem is lázadozott e csendes, de el nem téveszthető fölény eliten. Mert ez nemcsak a kor fölénye volt., hanem a jelleme is. A többinél hol itt, hol olt reccsent, roppant valami, hol a huzat vedlett meg, hol a furnér repedezett, a mii aztán pót lásokat — embe reknél komp romlsz- sziiim a neve — tett szükségessé. Csak a tükör maradt mindig a régi: átlátszó, kemény, hideg és hozzá nem férhető,

Állásfoglalása a szoba többi lakója iránt is ez volt. Hatalmasnak és méretei dacára könnyed ivelésüuek mutatta a szemben 'evő Mária Terézia stílusú fa.liiszekirényt, mely koriban legközelebb áttett hozzá. Kicsinynek, törékenynek, lehélletfinomságu berakott virágaival szív alakú apró felső lapján és színié tulvéikony hajlított Ívben végződő három finom lábacskájával kecses, megbecsülhetetlenül becses, de egyúttal kimondottan használhatatlan csecsebecsének az ablak mellett álló rokokó- aszlalkát, mely oly szelíd kacérsággal tükröződött benne, áthatva attól a meggyőződéstől, hogy ő ezzel a ténnyel teljesen kitölti a tükör életét. Keresetten egyenes vonalaival, feltűnést hiajháező, zordul fekete, pózosan egyszerű, aztán hirtelen, ok nélkül, arany színben tobzódó díszeivel, pár vendnek vallotta az empire Íróasztalt.

És igy ítélte meg és egyúttal gyakran el, az összes többi bútort is. A kerek, berakott, inkább szépségre, mint használatra hivatott wcdgewood- asztalt; a szőnyeget l etakart alacs ony kér evet et, mely mint egy keleti hárem ura, terpeerivedett szolgálattevő hölgyei, a kövér, kényelmes és kényelemszerető kar ősszel vek között; az asztalkát, lámpákat, virágokat, miég az örökké ugráló kanárit is kalitkájában, mind, mind .ismerte és úgy jó. mint rosszindulattól mentesen, hűvösen, nyugodtan, fölényesen tárta fel hibáikkal, gyöngéikkel, de kvalitásaikkal is együtt, mindenkinek és akárkinek, aki belenézett.

Csak egy bútordarabról nem alkotott magának véleményt, azon egyszerű okból, hogy sohasem pillanthatta meg egészen: az alatta áldó biedermeier fi ókoeezekrényről. — Tudta, hogy olt van. ogy-egy sarka néha fekete-sárgán bele villant rámájának kissé el őr eh ajtó felső részébe illesztett lükörderabkába, de ezek csak oly futólagos, átmeneti érintkezések voltak, melyből csak hangulatok. impresszióik maradtak meg, melyekből semmi pozitív tudás nem alakulhatott, ki.

A tükör leikéiben a biedermeier komód úgy ólt, mint valami rejtélyes, kiszámíthatatlan, titokzatos lény, amelyről nem tudni, lrogy minő veszélyt, de azt, sem. hogy micsoda földöntúli gyönyört, rejt magában. Az ismeretlen szépséget, a titkos bűnt és kísértést jelenthette számára. Félve és egyúttal remegve remélte a percet, amelyben szemtől- szemben államink majd egymással.

A szoba emberi lakói egy öreg asszony s egy fiatalabb férfi voltak. Anya ée fiú lehettek, oly egyformák voltak szabályos, egyenes vonalakból

összeállított arcaik, magas, karcsú termetük és szemüknek majdnem átlátszó kékje. Csak a kifejezésük volt más. Szelíd, jóságos az asszonyé, míg a férfin szinte állatias durvaság ütközött ki. Az asszony volt a szoba állandó lakóija, ő volt a bútorok őrzője, gondozó^, az uj, fiatalabb bútorok szülője is, amennyiben az ő megrendelésének köszönhették életüket. A régiek, azok úgy szálltak át reá, apjáról, vagy Anyjáról, dédapjáról és ő mindegyiket szeretettel és kegyelettel őrizte meg. líiiszen mindegyikben maradt, egy paránya annak a lelkiéből, akié oly sokáig volt. És mert egy fajból és gondolkodásból kinőtt emberek gyűjtötték másfél századon át. ez oly különböző időben született tárgyakat, a stílusok e furcsa öesze-visszaságá- ban volt mégis valami különös egyöntetűség, mely az egész szobát átitatta és eggyé forrasztotta. — Mintha a szin, alak és vonal külső különbségei alatt egy és ugyanazon gondolatot akarták volna kifejezni.

A másik lakó, a férfi, csak átmeneti jelenség volt. Néha napokig nem látták, máskor hajnalban botorkált be, ingadozó léptekkel, révedező tekintettel ; ilyenkor xneg-megálöit a tükörrel szemben, mereven, szinte gyülöliködőn pillantott reá, néhány lépést, lelt feléje, egyszer oly közel jött. hozzá, hogy beleütközött az alatta álló fiókosszekrenyhe, — legalább is a tükör azl hitte, mert, a komód nagyot ■reccsent, — miire a férfi hirtelen megfordult és kim out.

Napközben is gyakran ólálkodott a tükör körül. Különösen, ha az asszony nem volt a szobában. És ilyenkor a komód mindig csikorgóit, nyikorgóit, recsegett, mintha segítségért kiáltana. Mire az asszony újra bejött, a férfi már rendesem a szoba túlsó sarkában heve részét I a koréveién.

A tülköl* jobban megértette a bútorok, mint az emberek lelkét, mert, az utóbbiaké változó, mint a viz, miig az előbbieké állandó, minit az idő. de azért annyit megértett, hogy a férfi szép, saabályoe

vonásiad mögött alattomos, kegyetlen ltélelk: lakozik és naprÓl-napra, óráról-órára figyelte és leplezte le, ahogy ez jobban és jobban •kiütközött arcára.

Egy este az asszony egyedül volt a szobában. Kihúzta az íróasztal fiókját, kivett belőle valamit, azt szójjeiliszedte lapos szeletekre, megszámolta őket, újra összerakta és a tükörhöz ment A fi'ókcs- szekréoy osikorgott és mire az asszony elment, a keze üres volt.

Azután kialudt a világosság és ilyenkor a tükör azon pillán atban elvesztette öntudatát. Akkor nyerte csak vissza, amikor a férfi gyertyával kezében a szobába lépett. Egyenesen feléje tartott, s a gyertyát épp alatta helyezte el. A tükör sok arcot látott és tükrözött vissza már életében, de az aljas indulat, félelem és kapzsiság ily foka még sohasem szennyezte be felületét.

Azután hirtelen nem látta többé, a biedermeier komód pedig csikorgóit és jajgatott. És azután lassan. nagyon lassan, újra felbukkant a fej, mint. valami mély tóból és hirtelen, ellenállhatatlanul összakapcsölédotit a férfi szeme a tükörből reámeredő szempárral. Mintha mágnes húzta volna, úgy hajolt közelebb, még közelebb... A férfi riadt, alattomos tekintete féle lemmé, majd rémületté torzult és egyszerre mint egy villámcsapás, átcikázott rajta a kegyetlenség, düh és. tehetetlenségnek oly áradata, hogy a tükör maga is megboraadt láttára.

És ebben a pillanatban a férfi felkapta a nehéz, vert rézből készült, gyertyatartót és teljes erejéből a tükörből reánéző arcnak képébe vágta.

A lármára elősiető asszony üres szobát, talált.

A fö'dön. n tükör összetört darabjai között, egy elszórt bar k ók öt eg hevert.

Egy darab tükör az ütés hevétő! a szomszéd sarokba repült. Onnan tükrözte vissza ridegen, kíméletlen, meg nem alkuvó könyörtelenséggel a maga szögletes, kissé esetlen egyszerűségében, — félig nyitott fiókja, mint látva felejtett száj. — a szoba többi bútorától oly elütöm, akár egy arisztokraták közé tévedt bourgeoifcs. a tekerte sárga bie d eraie 1 e r kom ódot.

Drámai tárgyalások

gazdasági és pénzügyi helyzetét és közvetve a többi államok helyzetét is súlyosan érintették, oportunussá tették. Ennek következtében gyűltek egybe a két kormány képviselői julius 18-án és 19-én Parisban. Egybehangzóan megállapították ennek a találkozásnak a jelentőségét és elhatározták, hogy ezen találkozás a bizalmas együttműködés kezdetét fogja jelenteni.

A birodalmi kancellár megvilágította a krízisnek különböző körülményeit, amelyek alatt országa szenved. A francia delegátusok. akik a krízis komolyságának tuda-