Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-18 / 161. (2678.) szám
i'WuuAi’i * tAsuxAR*riiiUiAi^ JL i/Ul jUliUfi JLUj Ö«vU.-w4*V( tetet a magyar nemzet. Ezután a holtfáradt pilóták autón a svábhegyi szanatóriumiba mentek, hogy a jól megérdemelt álomba merüljenek. Lefekvés előtt csak néhány falatot ettek, inkább csak aludni kívántak. Bethlen adja át a hős pilótáknak Roihermere lord 10 ezer dolláros diiát voltunk és utunk utolsó kicsiny szakaszán Magyarország felett vívtuk a legidegfárasz- tóbb és legelszántabb küzdelmet a sikerért. a maradék kicsi benzinnel eljutni Mátyásföldre, ahol tudtuk, hogy várnak bennünket. Magyar Sándor kezelte állandóan a rádiót és leadta pontosan a jelentéseket. Győr után ezt abba kellett hagyni, mert minden energiáját; arra kellett koncentrálni, hogy a motor elegendő benzint kapjon. Pumpált és pumpált. Tovább haladtunk és nemsokára megpillantottuk a távolban Budapestet. Itt voltunk utunk végcélja előtt mondhatnám egy lépéssel, de a motor egyszerre csak szuszogni kezdett és már-már abbahagyta működését. Nem tehettünk mást, Bicske közelében, alig negyedóm- nyira a végcéltól leszállásra kényszerültünk. A leszállás simán ment. Kiszemeltük a megfelelő helyet. Az volt az elgondolásunk, hogy az alattunk elterülő szép. nagy, sima, nyugodt magyar rétre leszállunk. A közelben hamarosan keresünk majd benzint, megtöltjük a tankot, a magasba emelkedünk és megérkezünk Budapestre. Éppen leszállói akartunk, amikor megpillantottunk egy paraszt- szekeret, amely befordult a rétre. Emberek voltak rajta. Megállt a szekér, az emberek leszálltak és bámultak ránk. Nem kockáztathattam ezeknek az embereknek az életét és nem mertem a rétem leszáll ni. Nem tudtam más hasonló helyet találni, kénytelen voltain a rét mellett elterülő hepehupás kukoricásba irányi tani gépünket. A leszállásnál a gép előrebillent és a propeller elgörbült. Leszálltunk a gépről és a távolból láttunk ■egy vasúti őrházat. Magyar odament és innen telefonon tudott beszélni a mátyásföldi repülőtérrel. A pilóták befejezték elbeszélésüket. Bethlen miniszterelnök és a kormány tagjai még egyszer lelkesen megrázták a két bátor pilóta naptól hamuit kezét. Gömbös honvédelmi miniszter még egyszer megöleli őket és kikiséri a folyosóra, ahol búcsúzóul még a következőket mondja nekik: — Fiuk, még most a minisztertanács ülésén előterjeszteni, hogy megfelelő elismerésben és kitüntetésben részesítsen benneBudapest, július 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Justice fór Hungary megérkezése alkalmából Bethlen miniszterelnök tegnap a következő táviratot intézte Rothermere lordhoz: Üdvözlöm Lord Ságodat a mai napon, amely ünnepe a magyarságnak amidőn a Justice fór Hungary átrepülve az óceánt Budapestre érkezett, tanúságot téve a magyar erős akarat rendithetetienségtéröl. Az egész magyar nemzet nevében köszönöm önnek, hogy ennek az egész világ előtt való dokumentálására nagylelkű áldozatkészségével lehetőséget és módot adott. Rothernvere lord ma táviratozott Bethlen mi- n i szterelnökrek, amelyben felkérte, hogy a tízezer dolláros dijat nevében nyújtsa át Endresz Györgynek és Magyar Sándornak, a két hősiesen vakmerő pilótának. Bethlen viszon távi rátában kijelentette, hogy örömmel vállalkozik erre a szép feladatra. Az angol, francia, osztrák, olasz és az amerikai sajtó budapesti jelentések alapiján behatóan és lelkesedéssel foglalkozik Endresz és Magyar repülésével. A lapok kiemelik az óriási teljesítmény értékét és számos lap rámutat a repülés allegorikus voltára is, amely a Justice fór Hungary elnevezésben nyert kifejezést. A legtöbb lap közli a pilóták arcképét, élet- történetét és a repülés előzményeit. Newyorki jelentés szerint a detroiti magyar kolónia nagyszabású ünnepségét rendezett End.reszék megérkezésének örömére, amelyen több mint harmincezer ember vett részt. A prágai német sajtó nagy eliösmeréssel tr a magyar pilóták diadalmas vállalkozásáról. Teljesítményükről megállapítja, hogy három világrekordot értek el, amennyiben az óceánt 13 és fél óra alatt szelték át, mig Pest és Gatty amerikai repülők ugyanazt a távolságot 18 óra 48 pere alatt tették meg. Ezenkívül a huszonöt óra alatt abszolvált ut távolsági, valamint gyorsasági világrekordot is jelent. A magyar óceán repülők gépét ma délután teherautón hozzák 'be Bicskéről a mátyásföldi repülőtérre, ahol kijavítják. El kellett tekinteni attól a tervtől, hogy a pilóták személyesen repüljenek a Justice fór Hungary-n a repülőtérre, mivel a kényszerleszállás helye nem alkalmas a startolásra. Hivatalos megállapítás szerint az ut időtartama 25 óra és 40 perc volt. Endne&zék utólag elmondották azt is, hogy az óceáni ütjük alatt azért nem adtak gyakrabban rádióijelentést, mert valahányszor valamelyik angol állomással kezdtek beszélni, barátságtalan adóállomások ‘léptek közbe és megakadályozták a beszélgetést. Ezért abbahagyták a próbálkozást. Végül az aspenni rádióállomás nagy előzékenységgel sietett a pilóták segítségére. A repülőket hétfőn a hősök emlékműve előtt fogja Budapest közönsége ünnepelni. A nagyszabású ünnepség részleteit most dolgozzák ki. — Ferenc Szalvátor fiának és Resseguier grófnőnek izgalmas fürdő kalandja a Duna hullámaiban. Bácsból jelentik: Ferenc Szalvátor volt főherceg fia, KJemens Szalvátor. tegnap a vele együtt fürdőző Margarete Reesegnier grófnővel komoly élet veszedelembe kerüli. A fiatalok Wallsee mellett fürödlek a Dunában, mely ezen a szakaszom igém örvényes. Mindaketetn az örvény tölcsérébe kerültek és óriási erőfeszítéssel próbáltak kijutni, de jó úszó létükre sem sikerült kiiezabadulniok. Segítségért kiáltoztak és már éppen fogytán volt az erejük, amikor Bramdner József halász csónakon sietett e fuldoklók felé és a már teljesen kimerült párt nagy- nehezen csónakjába húzta. Az angol iskola aj nemzeti típust nevel London, junius 17. Lees-Smith közoktatás- ügyi miniszter a költségvetési tárgyalás alkalmával nagy beszédet mondott az iskolaügy kérdéseiről. Az iskolaügyi tárca 14 millió font sterlinget kiván igénybe venni, ami csupán három millióval több az elmúlt esztendőben fölvett tételnél. A miniszter kifejtette, hogy az egész brit lakosságnak mintegy tiz százaléka részesül már a magasabb iskolai kiképzés jótéteményeiben, ami százalékban kifejezve negyvenszer nagyobb arányú a huszonöt évvel ezelőtti állapotnál. Ennek a ténynek világraszóló szociális befolyása és nagy jelentősége van. Egyik hatása az az állandóan jobban mutatkozó jelenség, hogy az alancsonyabb rétegek áttörik a közép- és felső osztályok monopóliumát, amelyek idáig magasabb képzettségük alapján egyedül birtokolták a magasabb hivatalokat és magasabb adminisztativ tisztségeket. A miniszter ezután az oktatás eredményeivel foglalkozott és statisztikai adatok alapján mutatta be, hogy a fiú tanulók 52 százaléka, a női tanulóknak 28 százaléka kitüntetéssel végezte tanulmányait. Ez a szokatlan és kiváló eredmény azt bizonyítja, hogy a nép képességei egyre inkább bontakozóban vannak és az angol nép jövő nemzedékében igen sok tehetség rejtőzik. Ezután kifejtette a miniszter az angol iskolákban végzett munkát és kijelentette, hogy szilárd meggyőződése szerint az angol iskolák az elkövetkező húsz évben uj és jelentős brit{ nemzeti típust fognak fölnevelni. Az egészséges, praktikus, önmagával beérő és felelős ember típusa nő fel az uj angol iskolában, amely nagyobb képességekkel fog rendelkezni, mint az előző generációk típusa és jobban fel lesz szerelve azoknak a súlyos problémáknak megoldására, amelyek a jövő generációra várakoznak. A miniszter még ismertette az angol gyer- mekkert-iskolák áldásos tevékenységét, amelyek szabad ég alatt működnek és igen jótékony befolyást gyakorolnak a legifjabb sarjadék egészségének fejlődésére. Az alma és a iája irta: Csathó Kátmán Az ura rábólintott: — Elég baj azl Bár inkább kevesebbet próbált volnál Hát annakidején másképp indult! Nyolcadik gimnazista koráig a legjobb tanuló volt és a legszolidabb gyerek. Akkor egyszerre megbolondult. Lumpolni kezdett s az érettségin alig, hogy átcsúszott. — Rossz társaságba került! — volt a családi vélemény s hogy kiragadják, felküldték Becsbe, bakaönkéntesnek. Három hónapig jól ment minden. Az iskolában első volt, kapott káplári csillagot is és azt irta, hogy benn fog maradni katonának végleg. Februárban egyszerre hazaérkezett, előzetes bejelentés nélkül. De milyen állapotban! Feldúlva, csapzottan cs piszkosan. A vasúttól gyalog jött ki a tunyára, mert nem volt egy vasa se, hogy fuvarost fogadjon. Az anyja összecsapta a kezét: — Mi történt veled? A fiúnak összevacogott a foga: — Csak apám meg ne tudja! . . . Nagy nehezen kivallotta a szörnyűséget- megszökött. Elküldték egy levéllel hivatalosan a parancsnoksághoz, ő azonban beült egy vendéglőbe, elmulasztotta a terminust, onnan elment egy másik korcsmába, mert már mindegy volt úgyis. Aztán, mert sejtette, hogy már keresik, gondolta, jó lesz menekülni. És mert a levélben pénzt sejtett, felbontotta. Éppen annyi volt, hogy az útiköltség futotta belőle hazáig . . . Ezzel kezdődött. A fiú züllése és az anyja kálváriája. Az öregasszony először orvosi bizonyítványt szerzett. Aztán felült a vasútra és személyesen beszélt Bécsben a fia kapitányával. Csak ennek köszönhette Pista, hogy ép bőrrel menekülhetett, de a katonáskodásnak vége volt. KiszuperáUák. .fogász lelt Váradon. Nem tett vizsgákat, mert az órákra járt is. nem is és a tanárok közül egy páran nem Írták alá a leckekönyvét. A botrányos zülléseinek a krónikájától viszont hangos volt a jogakadémia. Erre beíratták a pesti egyemtere, de a világért sem hagyták a nagyvárosban, hanem fiivitték Karcagra, ahol egv ügyvéd rokon vállalta, hogy odaveszi magához az irodába, sói kOH/.tot és kvártélyt ih ad neki. Egypár hét nmlva azt irta az ügyvéd, liogy Pista valóságos fenomén! Olyan jogászi esze van, hogy mindenki bámulja s a periratai kézről-kézre járnak a bírák között. Négy hónap múlva ex- press-levél jött, hogy Pistának érthetetlenül nyoma veszett. Valami ki& pénz i« volt nála, mert egyik féltől inkaszált egypár forintot. Legutoljára különben egy kis korcsmában látták, de mire odamentek érte, már nem volt ott. — Fogni hamar! — kiáltotta az öreg asz- szony, — magam megyek! Én majd megtalálom! De mire a kocsi előállt, már ott volt Pista is. Megint sárosán, csatakosan, álmatlanságtól vörös szemmel és dideregve. Másnap az anyja visszavitte Karcagra. Ez aztán ismétlődött kisebb-nagyobb árnyalati eltérésekkel minden negyedévben, három éven keresztül. Közben Pista letette az első alapvizsgát kitüntetéssel. A másodiknak is nekiindult, de ott egy kis hiba történt. Akkor derült ki, hogy a vizsgadij nincs befizetve, mert azt annak idején elmulasztotta. Az ügyvéd-rokon azért ott tartotta magánál. Ha történt is egy kis zavar a pénz körű) néha, az öregek hiánytalanul megtérítették, máskülönben pedig olyan munkaerő volt, amilyenhez hasonlót lámpával se lehet találni. Köziben az történt, hogy beleszeretett egy kis varróleányba és irt haza, hogy el akarja venni. A két öreg összedugta a fejét. Ez bizony nem olyan parti volt, amilyenről ők álmodtak a fiuk számára, de — hátha a házasságtól megjön az esze? — Hiszen te is . . . — mondta az asszony félénken, de az ura felcsattant: — Mit- én is? Csak nem akarod azt mondani, hogy én is ilyen voltam? — Ugyan, ugyan! Hogy lettél volna? . . . Hogy is jut ilyesmi eszedbe? . . . A házasság nem sokáig tartott. Egy szép napon, csikorgó január elején, megint expresszinél jött: Pista eltűnt. Pénz is volt nála. Ezúttal sok. Három korcsmában mulatott, szórta a bankókat. Aztán nyoma veszett, pedig többen is keresték. A felesége is. Az anyja már nem is nagyon izgult. Várta a fiát és hefüttette a vendégszobát. Csak akkor kezdett aggódni, mikor már egy hét is eltett és még mindig nem jött. Nylcadnapra levél- érkezett Künfyéktől Álmoséról. Egy züllött csavargót találtak a szénapadláson, akiben nagy csodálkozásra Pistára ismertek. Hogyan került oda. négynapi járó földre. Éltesen, rongyosan, télikabát nélkül — sohasem mondta el. De mikor Köríy, aki barátja volt az apjának, hazavitto, kijelentette, az édesanyja előtt, hogy inkább a Körösbe ugrik és a jég alatt fül meg, de Karcagra nem megy vissza többet. — Ahhoz az asszonyhoz soha! Nem bírom az örökös sírását! Nem bírom! b Azóta otthon volt. Segített öregedő apjának a gazdaságban s kiderült, hogy jobban ért ahhoz is, mint sokan,akik erre a pályára készültek. Az uradalom minden birtoka közt az jövedelmekett legtöbbet, ahol ők gazdálkodtak s ezért nem is jutott eszébe az igazgatónak, hogy az öreget nyugdíjba küldje. Ez hát haszon volt, de annál nagyobb baj, hogy ha Pista bement Váradra, hát öt eset közül legalább egyszer az árokból kellett felszedni és ilyenkor nyoma veszett minden pénznek, ami véletlenül nála volt. — De hát ki menjen? — -fakadt ki az apja. — Én már öreg vagyok és a feleségem is az! . . . Hej! De megvert ezzel a kölyökkel a jó Isten! . . . A kölyök akkor már negyven év körül járt, de még ha rendben volt, elég jól festett ahhoz, hogy megakadjon rajta a leányok szeme. De eszébe se volt, hogy mégegyszer megházasodjké. Azt mondta: — Elég szegény apámnak egy asszonynak fizetni helyettem a tartásdijat . . . Az anyja sokat tűnődött ezen. Senkije sincs? Vagy van valakije? De kicsoda? És titokban sokat évődött rajta: mi lesz, ha meghalok? Ki fogja felszedni a sárból? . ■ • Rettenetes! — Holnap pedig ki kell jelölni a kosokat — ismételte me gaz öreg. — De, úgy látszik, a fiad megint . . .Na! Szépen vagyunk! Az öregasszony szivén áthasitott a szó. Már éppen törte a fejét, hogy befogat ée bemegy a városba Pista után. Mert, hogy délre nem érkezett meg, már sejtette, hogy megint baj lehet. Pedig ez most kettős baj, mert Pista két tehenet adott el és azoknak az ára nála van. — Vagy csak volt! — sóhajtott titokban. — Honnan szedte ezt a szörnyű természetet! Honnan? Kitől örökölte? — tört ki az öregur. — Mert tőlem nem! Nyílt a kis szoba ajtaja a tornác végén és kilépett KataA Távoli rokon volt, szegény rokon, akit odavettek és tartottak, sőt még egy kis zsebsénzt is adtak neki. Fele annyit, amennyit egy közepes szakácsnő szokott kapni, aminek ellenében Kata főzött és kétszer olyan jól főzött, mini a legjojbb szakácsnő. És amellett még hálás volt azoknak, akiknek ilyen olcsóvá lelte a szakácsnökérdés megoldását. Magas, kicsit testes, már nem égésim fiatal nő volt. Vénleány. Egyébként szótlan és csendes teremtés, aki többnyire benn ült, ha nem főzött, a szobájában és varrt. A legritkább eset volt, hogy kijöjjön hívás nélkül és szót kezdjen kérdés nélkül. Most megtette mind a kettőt. — Bácsi kérem. — mondta, — nem kaphatnék én egy kocsit, hogy bemenjek Váradra? Most mindjárt. — Kocsit? Minek — horkant fel az öreg. — Pistáért! — felelte Kata és elpirult. — A néui menjen be érte? Nem neki való! Se a bácsinak . . . — Hát neked tán való? — dörmögött az öreg. Kata sóhajtott: — Én 'megteszem . . . szíveséül . . . Egy kis csend következett. Az öregasszony úgy nézett Katára, mint még eddig soha. Mintha most látná először. Lehetséges volna?És vaj jen csak ?. leány? Vagy Pista is? Aztán egyszerre világosság gyűlt az emlékezetében. Hát persze, hegy Pista is! És már régen! . . . Hiszen az a szorgoskodás, az a figyelem. gyöngédség, amivel Pista Katát mindig körülveszi s, ami őt már dühbe is hozta egypárszor, az mind azért van, mórt ezek . . . De, hogy ő ezt nem vette eddig észre? Lám! Lám! Hiszen akkor . . . akkor mégis vau, aki gondolni fog Pistával akkor is, ha ő már nem lesz többet . . . — Menj be, kis leányom! — mondta gyöngéden és szeretettel. — Menj be és hozd haza! . . . — Kitől örökölte? Kitől? — ütötte az öregur az asztalt haragosan. — Az én fiam! Hát hogy lehet az én fiam ilyen! . . . Az öregasszonynak hirtelen, maga se tudta miért, eszébe jutott egy hajnal, egy régi, régi hajnal, aminek a napja, — hej! — de le- alkonyodott azóta! Egy hajnali bekülée, régen, nagyon régen, mikor még Pista nem is volt a világon. Az ura korcsmából jött akkor is, de csak a friss mezők illatát hozta magával, amiken végig lovagolt ... Be gyönyörű volt az a hajai! ... be gyönyörül . . . Kata lekiáltolt a kocsisnak, hogy fogjon. Ée isetett a kabátjáért, kalapjáért. Az öregasz- szony meghatottan nézett utána. — Szegényke! . . . Nekem sohasem kellett értemenni az uramérti ... — sóhajtotta magában. — Hogy az alma ilyen messze eshetik a fájától! — morfondírozott az öregur. fts mert a liter már nagyon fogytán volt, mordult eg\e|: — Hozz még egy üveggel!. . . Fene szomjas vagyok! Ettől a bosszúságtól! 4
