Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-18 / 161. (2678.) szám

1931 július 18, szombat. 3 Kordács érsek nem kérelmezte felmentését a Vatikániéi? A lemondott érsek nyilatkozatát közli a Národni Politika — „Mint érsek védtem hatáskörömet másnak illetéktelen hatáskörével szemben" Prága, július 17. Kordát* prágai érsek lemon­dását. mint, ismeretes, élénk saj tókommentár ok kisérték s egyes baloldali lapok azt állították, hogy az ősz érsek nem mondott le saját akara­tából, hanem erre egyenesen rákényszeritették. Az egész ügyet most maga Kordács érsek vilá­gítja meg a Národni Politika munkatársának adott nyilatkozatában. . Kordács érsek nyilatkozata legelején hang­súlyozza, hogy sohasem kérte a Vatikánt, hogy magas ko­rára való tekintettel mentse föl hivatala alól. „Nézze — folytatta —, a kastély kápolnájának van egy beteges káplánja s én, a nyolcvanéves ember, néha helyettesítem. Magas korom da­cára elég frissnek éreztem magam ahhoz, hogy vizitációs kötelezettségemnek Gsehhródban ele­get tegyek. Hétfőn fölkerestek engem Picha és Franz prelátusok Dohálsky kanonokkal. A nuncius üzenetét hozták, hogy az anyagi gondoktól fölmentenek. Az eredményt már ismeri az újságokból. Lemondtam. Ma nem lehet és nem is akarom az egész ügyet pertraktálni. Ezt a kastélyt nagy költséggel rendbehozat­tam a nuncius számára. Többet nem tehet­tem. Most itt lesz állandó lakhelyem. Egész életemen áí csakis kötelességemet teljesítet­tem úgy, ahogy azt nekem Isten parancsa és lelkiismeretem rendelte. Ügyemet a pártat­lan történelemre és Istenre bízom. Nyugodtan bevárom az Ítéletet- Itt láthatja eze­ket. a leveleket, táviratokat, csupa nemzeti és politikai különbség nélkül jött megnyilatkozá­sok, ezek tanúskodnak az én politikai és nem­zeti pártatlanságomról. Az ügy élével is foglal­koznak. Meghatottak engem ezek a megnyilat­kozások/1 Az újságíró fölvetette a bibornoki méltóság kérdését, mire az érsek azt válaszolta, hogy sohasem vágyott bibornoki címre, mert azt nyolcvanéves öreg papok már nem szok­ták kapni. Mint politikus — folytatta az érsek —, mindig a józan ész politikáját hirdettem, a komoly és a nép számára előnyös politikát. Ilyen szellem­ben mozgott legutóbbi megnyilatkozásom a munka és a tőke kérdéseiről. Talán nem nyer­tem ed egyes helyek tetszését, amikor például elleneztem a hatéves teológiai tanfolyamot. Ró­mai tanulmányaim idején meggyőződtem arról, hogy sok doktornak többévi tanulmány után nincs annyi természettudományi ismerete, mint^ nálunk az abiturienseknek. Azonkívül mint érsek védtem hatáskörömet másnak il­letéktelen hatáskörével szemben. A nuncius dicsért azért, hogy Svehla idején kapcsolatot kerestem a kormánnyal. Kívánom, hogy a modus vivendi a gyakorlatban elégítse ki mind a két felet: az apostoli Szentszéket és a köztársaságot- ' Az újságíró megjegyezte, hogy egyes hírek azt jelezték, hagy Kordács érsek a ,.patriarcha“ elmet fogja megkapni, mire az érsek így vála­szolt: — Egész életemben mindig egyenesen, nyíltan beszéltem és cselekedtem, ezt sokan rossz néven vették nekem. Nem voltak kar- riérvágyaim. Nem vágyom semmire. Bele­nyugodtam abba, hogy hűségesen szolgáljak. Huyn püspök megkapta az alexandriai pat- riarcha cimet. Nekem elég volt a prágai ér­seki egyházmegye, minek vágyódni idegen földekre? Beszélgetése végén még ezt mondta a le­mondott érsek: —• Várom még a Szentszék megerősítését, aztán elbúcsúzom a klérustól és a néptől, eddig még semmi sem érkezett a kezem közé. Most már lesz időm néha kisétálni a közeli erdőbe. Azonkívül meg akarom írni emlékirataimat ta­nulmányi és reichenbergi kápláni éveimtől kezdve egész mostanáig. A Národni Politika tudósítása. Prágában óriási föl tűnést keltett. ENDRESZ MAGYAR akkor kényelmesen elértük volna Budapes­tet, sőt akár Debrecenig is elrepülhettünk volna. Ezután a két pilóta elmondotta, hogy a Harbour Graceból egyfolytában csaknem Budapestig terjedő 5600 kilométeres utat 24 és fél óra alatt tették meg és ezzel világrekordot állítottak lel. Az ut legnagyobb részét ködben tették meg. Elbeszélésükből az a csodálatos tény derül ki, hogy a sürü köd miatt maguk sem tudták pontosan, hogy mikor érték el a kontinenst. Lyukas benzin tankkal repülték át az óceánt és Európát majdnem Budapestig Vakmerőén szembeszálltak az ismeretlen nagy köd réteggel, amely minden pilótának a legveszedelmesebb ellensége. A repülés története — Franciaország felett jártunk már, ami­kor először pillantottuk meg a szárazföldet, — mondotta Magyar Sándor. — Utólag tud­juk csak rekonstruálni utunkat. Harbour Graceból a 48 és 51 szélességi fok között re­pültünk. Egész biztosra veszem, hogy érintettük az ir partokat és átrepültünk London felett is. Hogy ekkor pontosan hány óra. lehetett, nem tu­dom. Alighogy elhagytuk az amerikai partokat, áthatolhatatlan sürü ködbe jutottunk. Csak az első negyedórában láttuk a tengert és azután, noha az óceán felett repültünk, nem láttuk az óceánt. Az volt minden vágyunk, ha már óceánrepülésre szántuk el magunkat, hogy lássuk is végül a tengert, de nem volt egyetlen perc sem, amikor a sürü ködön át lepillanthattunk és megláttuk volna a tengert. Becslésem szerint alattunk kétezer lábnyira sürü köd terjengett. Tartottuk magunkat az irányhoz, de nem tudtunk kijutni a ködből. Ezek az órák nagyon válságosak voltak. Már négy és fél óra hosszat nem láttunk egyebet, csak sürü fehér ködöt Biztunk a gépben, a motorban és minden, ami velünk volt, attól a perctől fogva, hogy elhagytuk az amerikai partokat, magyar volt. Ezt éreztük és szágul­dottunk a nagy, áthatolhatatlan ködtömeg­ben. Nagy viharral is küzdöttünk az óceán fe­lett. Tegnap este érkeztünk a viharba, amely három óra hosszat üldözött bennünket. A vi­har dobálta a gépet, de a Justice fór Hungary minden vad szélrohammal szemben ellenálló és erős volt. Éjjel fél 11 órakor végre megszűnt a vihar, de a köd nem oszlott szét alattunk, csak felettünk tisztult ki a nagy égboltozat. Eközben aggód­tunk, hogy kevés lesz a benzin és folyton fi­gyelni kellett, hogy nines-e valami baj a lyukas tankon. Nagy volt az örömünk, amikor kijutottunk a ködből és csodálkoztunk, amikor a tenger helyett szárazföldet pillantottunk meg magunk alatt. Sötét volt és Iejebb ereszkedtünk a géppel, hogy leolvashassuk egy vasúti állomás felírását. Francia falu volt, erről tudtuk meg, hogy az Ardennesekben járunk a belga határ közelében. Nem messze járhattunk Párlstól sem, amikor a csatornán át francia föld fölé érkeztünk, de ekkor gépünk még ködben volt. Fokozott sebességre állítottuk gépünket, átre­pültünk a lindeni tó felett, majd osztrák terü­let felé érkeztünk. Láttuk Linzer, megismertük Bécs környékét és elrepültünk Bécs felett. Észrevettük a gépből, hogy alattunk csopor­tokba verődnek az emberek és integetnek. Megismerték, hogy az óceánrepülő magyar pi­lóták gépe haladt el fejük felett. Ezután Endresz vette át ismét a szót és kijelen­tette, hogy mindössze Ausztria felett evett egy kis csoko­ládét, aludni egyikük sem aludt, sőt Magyar Sándor az egész ut alatt semmit sem evett. Nem volt éhes, csak azzal törődött, hogy minél előbb megérkezzen Budapestre. Heroikus küzdelem a benzinpumpával Győrtől Bicskéig — Mikor átrepültünk a magyar határ felett, — folytatja Endresz, — még többször vettük észre, hogy alattunk figyelnek az emberek. Ek­kor már nagy veszély fenyegetett, láttuk, hogy veszedelmesen fogy a benzin. Győr tájékán érezni lehetett a motor működésén is, hogy kevés benzint'kap. Kört irtunk le Győr felett azzal, hogy leszállunk, de Magyar Sándor va­dul pumpálni kezdte a niaradék benzinmentiyi- séget, a motor ismét feléledt és tovább száll­tunk. Bevallom, már ekkor nagyon fáradtak A diadalmas óceánrepülők akik három világrekordot álliioííak megrázó szavakkal mondják el óceáni ütjük élményeit Lyukas voEt az egyik benzintank. amelyből a benzin folyt és ezért kellett Bicske határában lészállásra kényszerülniük - Az óceán fölötti utat sürü. áthatolhatatlan ködben, maid nagy viharban tették meg és csak a francia-belga határon vették észre, hogy szárazföld van alattuk A két pilóta megkapja Rothermere lord ÍO.OOO dolláros diját Budapest, julius 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Tegnapi szá­munkban részletesen beszámoltunk Endresz György és Magyar Sándor magyar pilóták diadalmas óceánrepüléséről és lapzártakori érkezett jelentésünkben közöltük azt, hogy Budapesttől negyven kilométerre: Bicske és Szár községek között, a 15. számú őrház kö­zelében a „Justice fór Hungary" leszállásra kényszerült. Amint a repülőgép az országút mellett elterülő réten földet ért, Magyar Sán­dor pilóta nyomban a közelben lévő 15. szá­mú vasúti őrházba ment, ahonnan telefonon fölhívta a mátyásföldi repülőteret és jelen­tette, hogy benzinhiány következtében kellett leszállniok, jól vannak és semmi bajuk nem történt. A hir óriási örömet okozott a tömeg­ben, amely a mátyásföldi repülőtéren már órák hosszat aggódással várta a repülőgép sorsáról egyre gyérebben érkező híreket. A repülőtér igazgatósága azt telefonálta vissza Magyarnak, hogy várjanak ott, mert repülő­gép megy értük, amely fölveszi őket és azon­nal beviszi őket a mátyásföldi repülőtérre. Bethlen és a kormány tagjai ekkor már nem voltak kinn a repülőtéren. Amikor ugyanis a repülőgép közeledését jelentették, a kormány tagjai félbeszakították a minisz­tertanácsot és autón Mátyásföldre mentek, hogy az amerikai magyar pilótákat a ma­gyar nemzet nevében méltóképpen fogadhas­sák. Teltek-multak az órák és amikor már le kellett tenni a reményről, hogy Endrészék a repülő­térre megérkezzenek, a kormány tagjai vissza­mentek a miniszterelnökségre, ahol folytatták a félbeszakított minisztertanácsot. A többi elő­kelőségek nagyrésze is eltávozott. A tömeg száma is jelentősen megcsappant,' mert azt hitték, hogy a pilótákat nem hozzák be a repülőtérre, hanem azok Bicskén töltik az éjszakát. Mátyásfölden az óceánrepülés magyar hősei Este negyed 10 órakor érkezett meg az elé- bük küldött repülőgépen Endresz György és Magyar Sándor Mátyásföldre. Amint a gép a fényszórókkal megvilágított repülőtéren leszál­lóit, * a tömeg lelkesedése valóságos extázissá fo­kozódott. ölelték, csókolták a két fáradt pilótát, akiket a mátyásföldi repülőtér igazgatósága nevében Rákosy György, a légügyi hivatal alelnöke fo­gadott. Ezután * a két pilóta nyomban a rádió mikrofónja elé lépett, amelybe pár szót mondtak sikeres óceánrepülésükről és nem titkolták el afölötti bosszúságukat, hogy mindössze 15 perc vá­lasztotta el őket attól, hogy a Justice fór Hungary a mátyásföldi repülőtérre megér­kezzen. A bátor óceánrepülők megérkezéséről azonnal telefonértesítést küldtek Bethlen miniszterel­nöknek, aki azt üzente vissza, hogy szeretné megszorítani az óceánrepülők kezét és a kor­mány tagjaival együtt várja őket a miniszter­elnökségi palotában. Diadalmas bevonulás Budapestre Erre Endresz Györgyöt és Magyar Sándort egy nagy autóba ültették, amit virágokkal díszítettek fel. Az útvonalon mindenütt, amerre az autó elhaladt, az emberek felismerték Endreszé- ket és kalapot lengetve, zsebkendőket lo­bogtatva köszöntötték őket. A miniszterelnökség boltíves előcsarnoká­ban már várta őket Gömbös honvédelmi mi­niszter, aki nem tudta megállani, hogy ki ne jöjjön a minisztertanács üléséről. Mikor az amerikai magyar pilóták megérkeztek a mi­niszterelnökségre, Gömbös először szorított kezet velük és hosszasan megölelte őket. — Isten hozott benneteket Budapestre. Mindnyájan büszkék vagyunk rátok, — mondotta elérzékenyülve. _ Jöjjetek fel. Vár benneteket a magyar kormány. Endresz le akarta vetni teveszőr pulóver­jét, de Gömbös megfogta a karját: — így jöjjetek fel, ahogy vagytok, — mon­dotta. A két óceánrepülő ezután felment a minisz­terelnökség nagy fogadótermébe, ahol már az egész kormány jelen volt Ernszt Sándor népjóléti miniszter kivételével, akit Scholz államtitkár helyettesített. Amikor a két holt­ra fáradt óceánrepülő belépett a villanyfény­ben úszó nagy terembe, Bethlen eléjük sietett és hosszan megszorí­totta kezüket, majd a többi miniszter is sorban gratulált a két pilótának. Ezután a miniszterelnök közvetlen szavakkal üdvö­zölte a két óceánrepülöt. Bethlen miniszterelnök üdvözlő szavai — Üdvözlöm önöket a kormányzó ur öfő- móltésága, a magvar királyi kormány és az egész magyar nemzet nevében, — mondotta. — Valóban büszkék lehetnek a hősies erő- feszitéssel véghezvitt tettükre és büszke önökre az egész magyar nemzet. Az önök rendkívüli teljesítménye példaadás az egész magyar nemzet számára, hogy igen súlyos vi­szonyok között a nehéz akadályokat törhetet­len erőfeszítéssel legyőzve a hőn óhajtott cél­hoz lehet jutni, de példa arra is, hogy mire képes a magyar erő és a magyar szív akkor, ha csüggedést nem ismerve emelt fővel és magyar lelkesedéssel indult útjára és azon erős elhatározás és törhetetlen akarat vezeti végig. Az önök hősies tette bizonyság az egész világ számára arról, hogy ez a nemzet minden akadályokon át is ki fogja vívni a maga igazát. Legyenek üdvözölve ismételten az egész magyar nemzet nevében. Ezután a miniszterelnök érdeklődve hall­gatta meg a pilóták elbeszélését arról, ho­gyan érezték magukat az utón, milyen volt az ut és hogyan repültek az ózeán felett. „Egy lyukas benzintank — 15 perc az ára“ — Az elindulásnál újabb nehézségeink vol­tak, — mondotta Endresz —, majdnem el keljeit megint halasztani a startot, bár a me- teoTológiai jelentések a lehető legjobbak vol­tak. Egy lyuk támadt ugyanis a legnagyobb benzintankon és épp ez volt a baj. Emiatt fo­gyott el idő előtt a benzin. A benzin folyt és napokra lett volna szükség, hogy kijavítsuk a lyukas benzintankot. Nem akartuk tovább halasztani a startot és ezért a kényes problé­mát ugv oldottuk meg, hogy a lyukas tankból, amelynek felső részén volt a lyuk, addig en­gedtük ki a benzint, amíg már nem folyt a tank. Ezért több liter benzint kellett már a start előtt kiengedni. Ez a benzin hiányzott, — mondotta a miniszterelnöknek Endresz. — Ha nem lett volna lyukas a tank, nem kellett volna ezt a benzinmennyiséget kibocsátani és 'PRXGAI -AVavGyARHIRIiAg —i mim ni—■mn——■■■■ i iiiii'TrCTTrrrrminiMB—

Next

/
Thumbnails
Contents