Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-17 / 160. (2677.) szám

s Stribrny lapja Jegyzőkönyvvel bizonyltja, hogy hat kormánypárt jövedelmei húz a lengyel szén behozatalából A Udové Noviny is megerősíti a széabehozatali mienfewíó közzétett jegyzőkönyt/éaek hitelességét Prága, julius 16. A Poledni List legújabb számában egy jegyzőkönyv közlésével bizo­nyítja, hogy hat kormánypárt foglalkozik szénszál!itássál és a lap állítása szerint ezek a pártok máig a szén kereskedés jövedelmé­ből élnek. — Stribrny képviselőt megakadályozták a vizsgálóbizottság előtt abban, — írja a lap — hogy bebizonyítsa azt, hogy a többi pár­tok is szónk eresk ed etemmel foglalkoznak. Ez nem tartozott a végrehajtó bizottság kom­petenciájába. Ezért leközöljük — Írja a Po- ledni List — a közmunkaügyi minisztérium­ban 1928. április 23-án fölvett alábbi jegyző­könyvet: K. c. j. 24 a-82/9. 26083 ai 1926. JEGYZŐKÖNYV fölvétetett a közmunkaügyi minisztériumban 1926 április 28-án. Jelen vannak: Roubik Vencel mérnök, közmunkaügyi miniszter, Fischer dr. mérnök, osztályfőnök és Mráz Emil mörnök, miniszteri tanácsos, 1. Komien- da Károly bankigazgató a csehszlovák szo­ciáldemokrata párt részéről, 2. Stribrny Fe­renc igazgató a csehszlovák nemzeti szocia­lista párt, 8. Matousek József dr. képviselő a nemzeti demokrata párt, 4. Ripár János kép­viselő a cseh néppárt, 5. Horák Ferenc kép­viselő a cseh iparospárt és 6. Zsi]ka Henrik, a köztársasági agrárpárt képviseletében. Tárgy: A politikai pártok intervenciója lengyelországi szén szállítása ügyében. Az 1—6. pont alatt fölsoroltak valamennyien ki­jelentették, hogy teljesjogulag képviselik pártjaikat. Valamennyi képviselő beleegye­zését adta ahhoz, hogy azon vállalatok, ame­lyek érdekében interveniálnak, havonta egyenlő arányban 4000—4000 tonna, tehát összesen 24.000 tonna lengyel szén szállítá­sira kapjanak engedélyt. Ami a Felsőszilé­zián kívüli lengyel bányavidékről történő szénszállitásban való részesedést illeti, erre nézve javaslat tétetett, hogy 1926 május hó­napra összesen 9680 tonna engedélyeztessék s ezen mennyiségből a politikai pártok által megjelölt cégeknek 8400 tonna jusson. Ezen mennyiségből az Antracit cég számára java­solnak 2400 tonnát, a többi cégnek pedig egyenként 1200 tonnát. Az interveniálok javasolják, hogy a 24.000 tonnás szállítás az alábbi cégeknek engedé­lyeztessék: Antracit r. 1, Prága II. Bredov- ská 4., Nákupna a prodejna uhli a koksu, Prága II. Národni tr. 20., Jirásek J. F. és fia cég, Prága III. Malostranské mám. 1., Slezská Zemedelská Druzina, Troppau, Síredoéeská uhelná spolecnost J. May és társa, Prága II. My síik óvá 8. és Zivnouhelna, Prága II. P&tro- sová 12. Azonkívül még egy céget fognak megjelölni. A Síredoceská és a Zivnouhelna egy cégnek számítandó. Fölolvastatott és aláíratott: Komrenda Károly 8. k. Stribrny F. s. k. Rypar J. s. k. Zilka J. s. k. Matousek J. s. k, Horák F. s. k. Coram me: Dr. Fischer s. k. Dr. Mráz s. k. — Mit látunk ebből? — folytatja a jegyző­könyv reprodukálása után a Poledni List. — Mialatt idehaza munka hiányában elbocsát­ják a bányászokat, addig Lengyelországból külföldi szenet szállítanak hozzánk. Ezen szén behozatali jegyeit a politikai páTtok osztották fel maguk között. Mivel ez sokkal olcsóbb szén, mint a mienk, óriási nyere­séget harácsoltak össze. Ki vezette be ná­lunk szerződésileg a lengyel szén behozata­lát? A külügyminiszter ur, a nemzeti szo­cialista Benes Ede dr. a lengyel-csehszlovák kereskedelmi szerződés megtárgyalása so­rán. Benes dr. kötelezte magát a lengyelek­kel szemben nemcsak arra, hogy nagy­mennyiségű lengyel szenet enged Csehszlo­vákiába szállítani, hanem a lengyel szén szál­lításánál a csehszlovák ál lám vas utakon sok­kal nagyobb kedvezmények nyújtására is, mint amilyeneket saját szenünk élvez. Ezt a javaslatot valamennyi miniszter elfogadta, tehát a szocialisták is, Stribrny György til­takozása ellenére, ami jegyzőkönyvezve van. A hivatalnokkormány ideje alatt a közmun­kaügyi minisztériumban összejöttek a hat koalíciós párt képviselői. Roubik Vencel mérnök, aktív miniszter eluöklésével a je­len volt urak igazolták, hogy politikai párt­jaikat teljesjogulag képviselik.A huszonnégy­ezer tonna lengyel szenet egyenlő arány­ban osztották fel egymás között, kivéve Koudelka képviselő pártját, amely különö­sen kedvezőtlen véleménnyel van Stribrny György becsületességéről s ezért a szociál­demokrácia kétszer annyit vindikált magá­nak, mint a többi párt. Bár az alkotmányle­vél tiltja, hogy a képviselők bármiféle inter­venciót kifejtsenek a hivatali elintézésnél, az urak nem átallották sajátkezű aláírásukkal megerősíteni azt, hogy egyes széncégek érde­Páris, julius 16. Mielőtt a Párisban egybe- gyült miniszterek, Stimson és Henderson le­ülhetett volna a francia kormány tagjaival a tárgyalóasztalhoz, már megtörtént az első fontos döntés a Németország megmentésére irányuló nemzetközi segítő akcióban: az angol kormány hétfőre a kormányok ál­talános konferenciáját hívta össze a német krízis megoldása céljából. Az angol külügyi hivatal kommünikéjét közlő félhivatalos Daily Héráid a cikk. fejébe ezt a elmet irta: Éjféli határozat Németország meg­mentésére. A külügyi hivatal kommünikéje a következőképpen szól: „A kormány elhatározta, hogy azonnal egybehívja a miniszterek konferenciáját, mert ez a konferencia, amelyet a szakértő­konferencia egybehivásának idejére szán­tak, már most szükségesnek mutatkozik s kében interveniálnak. Az Antracit a szociál­demokrata párt szénkereskedelmi vállalata, melynek tulajdonosai Koméiul a igazgató és Vohryzek, a hites szakértő, kétszer annyit kapott, mint a többi párt. A Jirásek és Fia cégért Matousek nemzeti demokrata képvi­selő és jelenlegi kereskedelemügyi minisz­ter emelt szói. A többi cégekért pedig Horák, líypár és Zilka képviselők. Milyen nyereségük volt ebből a politikai pártoknak? — veti föl a kérdést a Poledni List. — Ez különböző volt, a lengyel szén ke­reslete szerint. A nemzeti szocialisták 1926- ban egy hónap alatt százezer koronáért ad­a kormánynak az a szándéka, hogy ez a konferencia hétfőn, julius 20-án üljön egy­be/4 A küszöbön álló londoni konferenciának az a feladata, hogy a Hoover-terv óta felmerült kérdések egész komplexumát felderítse, vagyis elintézze: 1. A Németország részére juttatandó köz­vetlen pénzügyi segítséget; 2. megvitassa a német péb^Ügyi helyzet fejlődésével kapcsolatban a, reparációs ügye­ket és 3. biztosítsa a nemzetközi együttműködést a gazdasági téren, amely feltétlenül szüksé­ges a válság jelenségeinek leküzdésére. El­sősorban a Németországnak nyújtandó gyors pénzügyi segítség feltételeit fogják megálla­pítani. ügyi hatalomnak: Franciaországnak, Angliá­nak és Amerikának fölfogását a nemzetközi segélyakció kérdésében. Henderson ezt a döntő fontosságú okmányt személyesen adja át Brüningnek. A német államférfiak Parisban Berlin, julius 16. Henderson közvetítő akciója közvetlen eredményt ért el. Brüning kancellárt és Curíius dr. külügyminisztert ugyanis meghívták, hogy azonnal jöjjenek Párisba és a nagyhatalmak külügyminiszte­reinek további megbeszélésén vegyenek részt. Brüning és Curtius a párisi meghívást elfo­gadja és valószínűleg csütörtökön este útra is kel. A párisi fontos megbeszéléseken az­után megállapítják a londoni konferencia részleteit. A német miniszterek Parisból egye­nesen Londonba utaznak. Az uj körülmények között MacDonald és Henderson berlini útja és Stimson berlini látogatása nem jön számí­tásba. Ezeket a látogatásokat már le is mondották. Amerika nélkül Washington, julius 16. Az Egyesült Államok állásipontját a német krízissel szemben Castle államtitkár a következőkben foglalja össze: A 'Federal Reserve Boardnak nincs szándékában Berlin, julius 16. A Parisból érkező hirekből megállapítható, hogy Franciaország politikai követeléseiben bizo­nyos mérséklés következett be. A Havas-ügynökség mai jelentésében a politi­kai követeléseket csak arra korlátozza, hogy a külföldi hitel előfeltétele Németország politikai stabilizálása. Abban az esetben), ha Franciaország tényleg mérsékelné követeléseit, a londoni konferencia sokkal nyugodtabb atmoszférában ülhetne ösz- sze. Páris, julius 16. A Havas-ügynökség ismerteti Stimson, Henderson és Laval konferenciájának lefolyását. A pénteki francia minisztertanács í tak el behozatali jegyeket. Ehhez viszonyítva; a szociáldemokraták kétszer annyit kerestek. A inai napig egyetlen politikai párt sera mondott le még a vizsgúlóbizott ág után sem ezekről a jövedelmekről. Továbbra is szedik azokat s amellett kedvezőtlen véleményt nyilvánítanak. Nagyon szeretnek tudni, hogy a jelenvolt és a jegyzőkönyvet aláíró urak közül melyik biztosított, vagy szolgáltatott be többet pártjának, mint a fogházban lévő Stribrny Ferenc? Ez a hivatalos okirat ta­lán elegendő bizonyíték arra — fejezi be a Poledni List, — hogy nálunk a kormánypár­tok szénkereskedeleinből éltek és a mai nan pig is élnek. a Udové Noviny isem Koaá semmi újai A Stránsky féle Lidové Novinv ehhez az alábbi rövid kommentárt fűzi: Az okmány, amelyet Stribrny közöl, nem hoz semmi újat. A politikai pártoknak a szónkereskedelem- ben való részvétele ismeretes és a Lidové Noviny az 1926. évi lengyel szénre vonatko­zó megegyezésről annak idején éppen eluta­sítóan irt. önálló hitelt biztosítani Németország számára, kész azonban részt venni a jegybankok kö­zös akciójában, természetesen azzal a fölté­tellel, hogy ebben az akcióban Franciaország is résztvesz. Az Egyesült Államokat nem hívták meg külön politikai konferenciára. Castle még ehhez hoz­záfűzte, hogy az alapgondolat, amelynek alap­ján a bankok egyáltalában számításba vehetik a Németországnak nyújtandó hitelt, az a bizto­síték, hogy Németország mindent elkövet saját háztartásának rendbehozására. Castle nyilatko­zatát azzal zárta, ho-gy az Egyesült Államok nem avatkoznak bele Európa politikai viszonyaiba. Iránytadó helyen az a fölfogás, hogy az angoloktól Párisban ajánlott konferencia sürgősen szükséges és olyan gyorsan, amint csak lehet, meg kell történnie. A német helyzetet annyira kritikus­nak tartják, hogy föltétlenül és haladéktalanul kell valaminek történnie és úgy hiszik, hogy ez a konferencia, ha gyorsan egybegyül, még min­dig behozhatja az elmulasztottakat és gátat vethet a fenyegető veszedelmek elé. A Héráid Tribüné azt jelenti, hogy Amerika a londoni konferenciára megfigyelőt küld ki és ez a megfigyelő valószinüleg Stim- son lesz. Washingtonban az az általános nézet, hogy Németországban a helyzet az utolsó huszon­négy órában nem rosszabbodott. A bankok csütörtöki megnyitását olyan lé­pésnek tartják, amelynek még nem kellett volna megtörténnie. Nagy feszültséggel tekintenek a bankok meg­nyitásának következményei elé és a legna­gyobb várakozással figyelik a német kormány intézkedéseinek hatását a pénzügyi pánik meg­akadályozására és különösen annak elkerülé­sére. hogy a bankok megnyitása után megszűn­jenek a devizavásárlások, mert ezáltal a márka természetszerűleg zuhanna. Egyebekben szakkörökben azt jósolják, hogy a jelenlegi pénzügyi krízis jelentékeny válto­zást hoz a háború utáni idő nemzetközi pénz­ügyi struktúrájában, különösen a különböző kormányok között fönnálló fizetési kötele­zettségekben és valószínűtlennek tártjáig, tartják, hogy Európában valaha is visszatér- hogy Európában valaha is visszatér- rimntervének hirdetése előtt volt. ugyanazokkal a problémákkal fog foglalkozni, amelyek ennek a megbeszélésnek voltak a tár­gyai. A kommüniké szerint a francia közvéle­mény egyáltalán nem örül Németország súlyos helyzetének és nem fogja megtagadni közremű­ködését a pénzügyi támogatásban. A francia közvélemény tisztában van vele, hogy a háború következményeként a népek bizonyos függő viszonyba jutottak egymással szemben és Fran­ciaország nem tagadja meg a nemzetközi szoli­daritás kötelezettségét. Azonban az elmúlt- évek során szerzett tapasztalatok arra intenek, hogy a francia politika vezetőinek nem szabad a fran­cia nemzeti vagyont merész operációkba fektet­niük. Ennek következtében Franciaország nincs Henderson elhatározott licit telittt Európa megmentése érdekében Hétfőn egyben! a kormányok konferenciája Londonban — 1 német kancellár is külügyminiszter előzetesen Párisba utazik — Páris enged merev magatartáséból — A kibontakozás küszöbén Páris mérsékeltebb politikai kbvetelései 1931 julius 17, péntek. T>lW^-MAQfe>R-HtRLAR Henderson miive A döntés tegnap a késő esti órákban történt és pedig Henderson aktivitásának tulajdonítható. Az angol külügyminiszter résztvett a gyar­matügyi kiállításon rendezett diner-én s ez­után megbeszélést tartott Stimson amerikai államtitkárral, a párisi angol követségen és Laval miniszterelnökkel a francia belügymi­nisztériumban. A Lavallal folytatott megbe­szélés hosszú ideig tartott és tárgya — mint hivatalosan közlik — azo.k körül a megoldási módok körül mozgott, amelyeket az utóbbi napok nemzetközi eseményei szükségessé tet­tek. Helyénvaló az a föltevés, hogy Hendersonnak ebben a tárgyalásban sike­rült megnyernie a francia miniszterelnököt a kormányok nemzetközi konferenciája gondolatának, amelyet eddig a francia kor­mány a Young-terv revíziójáról való félel­mében visszautasított. Valószínűnek látszik az is, hogy Stimson alaposan támogatta Hendersont ebben a törekvésében. A csütörtök délre egybehívott hármas konfe­renciának tehát, amelyen Stimson, Hender­son és Laval vett részt, már meg volt a kitű­zött célja: a londoni konferencia. A párisi reggeli sajtóból a Petit Párisién az egyetlen, amely már állást tudott foglalni az angol meghívás kérdésében. A lap arról értesíti olvasóit, hogy Henderson Stimsonnal való egyetértésben a francia miniszterelnöknek egy olyan tervet fejtett ki, amely számol az észszerű francia követelésekkel, de amely a segitőakciót in­kább Németország javának szemmeltartá- sával, mint a politikai garanciákkal akarja megoldani. Tehát egy újabb Dawes-tervet élünk-e meg? —■ veti fel a kérdést a Petit Párisién. A lap azt is tudni véli. hogy a három államférfi mai konferenciáján a bi­rodalmi kormánynak szóló memorandumot dolgoz ki, amely egybefoglalja a párisi tár­gyalások eddigi menetét s a birodalmi kor­mánnyal világosan közli a három nagy pénz-

Next

/
Thumbnails
Contents