Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-16 / 159. (2676.) szám
1931 jutius 16, csütörtök. ^JKAJUAírd * tAXík-AJ^-ri 1 KllA£> KÉPEK A P. M. H. ELSŐ PÁR ISI UTAZÁSÁRÓL hatvan szlovenszkói turista útban Paris felé Európa leqszebb vidékén és legboldogabb országán keresztül A társasutazás előnyei — Szlovenszkó lakosságának valamennyi rétege egy csoportban — Ideális harmónia — Epizódok és események Ma egyedül nagyszerűen jövedelmező trágyához kerületi képviselőket keresőnK — Olyan urakra van szükségünk, kik állandó kapcsolatban vannak a gazdákkal* szorgalmasak és gondtalan jövőt kívánnak ma- 1 gukna'< biztositjni. Ajánlatokat „Magas provízió'* 1 jeligével Mundus hirdetöiroda, Praha XII., ] Radhostská 3. továbbit. _______________ _ Vá rnay Ernő ünneplése Kassán Kassa, július 15. (Kassai szerkesztős-egünk jelentése.) A magyar nemzeti párt kassai kerületének vezetősége hétfőn este szükebb körű pártvacsorát rendezett a Pesti-uti Hojszék- étterem kerthelyiségében Várnay Ernő tiszteletére, abból az alkalomból, hogy a párt elnöki tanácsa legutóbb tartott ülésén országos párt igazgatóvá iéptette elő. A pártvacsorán, amely meghitt, bensőséges hangulatban folyt le, a keresztényszocialista párt képviseletében megjelentek Wirth Gyula párt igazgató és Tost László országos főpénztáros, azonkívül Blanár Béla dr. tartománygyülési képviselő vezetésével ott voltak a magyar nemzeti párt kassai vezetőemberei teljes számmal. A pártkerület nevében, hivatalosan Halmi Béla dr. alelnök mondott beszédet, aki először melegen köszöntötte a testvérpárt jelenvolt képviselőit, majd Várnay Ernőt üdvözölte, akiben érdemes embert ért a kitüntetés, mivel az uj pártigazgató esztendőkön keresztül bámulatos energiával, kitartással és tehetséggel vezette a kassai pártkerület ügyeit és a virágzó fejlődés útjára terelte. A keresztényszocialista pár! nevében 'Wirth Gyula pártigazgaíó köszöntötte ünnepelt kollégáját és a testvérpárt üdvözletét tolmácsolta. Blanár Béla dr. a magyar nemzeti párt elnöki tanácsának nevében üdvözölte Vár- nayt, biztosította őt a párt teljes bizalmáról és sok kitartást kívánt neki a további munkához. — Rosenherg Mór dr. az eperjesi pártkerület üdvözletét tolmácsolta — úgymond — a magyar nemzeti eszme, mint legfőbb mai kötelesség érdemes munkásának. Herz Ignác dr. felszólalásában szintén csatlakozott az üdvözlőkhöz s Várnayt, mint a kisebbségi magyar élet egyik kimagasló egyéniségét aposztrofálta, akinek kitartó munkájára nagy szükségünk van a jövőben is. Helyei Gyula a párt iparosszakosztályának nevében üdvözölte az uj pártigazgatót, aki mindig teljes erejével állott az iparosság segítségére. Várnay Ernő meghatotta,n mondott köszönetét az üdvözlésekért, melyek — úgymond — meghaladják érdemeit, mert tisztán Blanár beia dr. országos pártelnök és a kassai pártvezetőség segítségének köszönhető, hogy munkájával eiedményeket tudott elérni. Üdvözölte a testvérpárt megjelent képviselőit s Ígéretet tett arra, hogy a jövőben még intenzivebben fog dolgozni a két párt testvéri kapcsolatainak kiszélesítésén és a szlovenszkói magyarság jobb jövőjének kiegészítésén. Az üdvözlőbeszédek elhangzása után a megjelentek még sokáig maradtak együtt bensőséges, meghitt hangulatban. Auguszta! elsején nMdés&e lép a csehszlovák-magyar döntőbíróság Prága, juliue 15. A csehszlovák—magyar •löntöbiróság átszervezése után 1931 augusztus elsején ismét működésbe lép. Az érdekelteket félhivatalosan figyelmeztették arra, hogy a porok tárgyalásai az említett naptól kerülnek sorra. Á pörrendtartás módosítását a törvények és rendeletek gyűjteményében fogják kihirdetni. A csehszlovák delegáció (Krcsmár dr. és Heidryoh dr.) ma Hágába utazott, hogy ott a csehszlovák álláspontot képviselje az állandó nemzetközi bíróság előtt. A köztársaság ügyészének szerepét Krcsmár dr. egyetemi tanár fogja ellátni. fi szenátus ülése Prága, juliue 15. A szenátus az eredeti tervtől eltérően, ma is ülést tartott, miután a tegnapi vita, elhúzódott és az államfogházak létesítéséről szóló törvényjavaslatot csak ma tárgyalta le és szavazta meg a szenátus. A javaslat előadója Riedl cseh nemzeti szocialista volt. A vitában részt vettek Nedved kommunista. Stollberg német keresztényszocialista, Pl Íz és Langer kommunista szenátorok. Ezután a szenátus a javaslatot elfogadta és nyomban áttért az elemi csapások által sújtottak állami támogatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásár;). amelynek előadója a nemzetgazdasági bizottság részéről Sablik és a költségvetési bizottság részéről pedig Krojhcr agrárius szenátor volt. A vitához összesen nyolc szónok jelentkezett, köztük Ftissy Kálmán magyar beire zeti párti szenátor is, aki azonban csak az esti órákban fog beszélni. Az ülés lapunk zártakor fart. A szenátus külügyi és költségvetési bizottsága ma rövid vita után elfogadta az exporthitelről szóló törvényjavaslatot, úgyhogy a szenátus holnap már tárgyalni fogja, az exporthitelről, valamint a birói illetékek fölemeléséről s7.óló törvényjavaslatokat és ezzel a szenátus L-, befejezi munkáját (sb nyári szabadságra megy. Páris, julius eleje. Az utazás véget ért. A P. M. H. hatvan utasa visszaérkezett Párisból. Elkészíthetjük a kirándulás mérlegét. Voltak, akiknek a kávé nem volt elég jó, akik haragudtak, mert a szekrény rosszul záródott a szállodai szobájukban, vagy akik a burgonya francia elkészítési módjait kifogásolták, úgyszintén a francia szobák kétágyas rendszerét, — voltak, akik bosszankodtak az apró dolgokon, akik ezt akarták, vagy azt akarták (nehéz eny- nyi különböző és ellentétes kívánságot, összeegyeztetni), de egyben megegyezett valamennyi utas: sokat, szinte túlsókat látott a rövid idő alatt Párisból. Meg is jegyezte Sztehló bátyánk, Besztercebánya kedves és lelkes evangélikus lelkésze: — Négy nap kevés ennek a városnak. Úgy járunk, mint a latin mondja: ex omnibus aliquid ex toto nihil. Túlsókat láttunk. Az ut egy fárasztó éjszakával kezdődött, de ezért sem volt kár. A vonat Ausztria legnagyobb szépségein vitt át s a késői alkonyat,bán még láttuk az Enns vadregényes völgyét az Ober Enns magas vidékét, azt, amit a mesz- szekeriiit magyar huszár annakidején elnevezett Operenciának és úgy gondolt rá, mint amin túl már tündérország kezdődik. Hát az is kezdődött. Tiz órakor este még a kimondhatatlan magasságban kanyargó vasúti kocsi ablakában állottunk Varjú plébános úrral, fönt, fönt a zugó folyó fölött, küzdöttünk a két kapaszkodó mozdony vastag füstrengetegével, s boldogok voltunk, ha legalább az Enns vízeséseinek harsogását hallhattuk, — de reggel négykor, amikor már fürge vilíanymozdony rohant velünk az Arlberg ezerháromszáz méteres pályája és tizkilpméteres alagutja felé, ismét az ablaknál voltunk s bámultuk a voralbergi vidék vadregényességét. Ilyen szakadatlan szépségláncolatban jöttek a többi dolgok is. Minden programszerűen bevált és sokban még szerencsénk is volt. Szerencse például, hogy a bécsi elindulás után hatalmas felhőszakadásba jutottunk, amely a nap hátralevő részére lehütötte a levegőt. Szerencse, hogy Feldkirchben, az osztrák— svájci határ e csodaszép városkájában két óra hosszat állt a vonat és a társaság nagyszámú katolikus papja misét celebrálhatott és hallgathatott az Alpesek között e harmatos vasárnap reggelén, szerencse egyáltalán az egész időjárás, amink volt. Mosolyogva olvastuk Parisban a Hotel de Liége-be pontosan megérkezett P, M. H.-ban, hogy odahaza kutya meleg van. A mi időnk ideális utazási idő volt: nem esett, de kellemesen hűvös volt. Csak visszafelé derült ki az ég és Svájc és Tirol hegyeit ismét teljes verőfényes ragyogásban láthattukBaráttaczások A rövid és az olcsó ut kimondhatatlan sok élményt nyújtott. S ami a legfontosabb, az a társaság, amely a P. M. H. segítségével verődött össze, homogén, egyformán gondolkozó és érző társaság volt. Ez nagy mértékben megkönnyítette az ut fáradalmainak és nehézségeinek elviselését. Nyomban Bécs után megkezdődött az egyforma gondolkozáemódu csoportok kialakulása, s amikor másnap este Baselben szétszéledtünk, készen álltak a szőkébb körű kis magántársaságok, amelyek éleíre-halálra barátságot fogadtak egymásnak. Ez a kis P. M. H. társasutazás bizonyára sok későbbi jó barátságnak és kellemes kapcsolatnak szülője lesz. Összeverődtek a fiatalemberek az aranyosmaróti aranyifjuság vezetése alatt, s többé külön alig lehetett őket látni. A lelkészek egymásra találtak, s a hotelszobák kiosztásánál a legtöbb kiránduló már oly vehemenciával követelte friss társának közelségét, hogy alig sikerült eleget tenni a sok kívánságnak. A legtökéletesebb, demokratikus harmónia uralkodott, sem vallás, sem rang nem zavarta a kedélyes egyiittlétet, holott mlndakettőből jócskán kijutott: négy vallás papja vett részt a társasutazásban, s a lelkes fiatal diákok mellett nem egy érdemes és világlátott mél- tóságos ur mesélgette kedélyesen élményeit a vasúti kocsiban. A magam részéről néhány felejthetetlen ismeretségre tettem szert. Ismét magam előtt láttam azt a nemes matériát, amelyből a mi szlovenszkói magyarságunk Összetevődik, a sok szerény és intelligens embert, akivel élvezet együtt lenni és akit élvezet vezetni. A társasutazásban nemcsak a mi csoportunk vett részt. A huszonegy vasúti 1 kocsiból álló különvonat németeket, osztrákokat, magyarországi magyarokat, jugoszlávokat és cseheket vitt magával. Nem hencegésből, hanem jóleső elégtétellel mondom, hogy a csehszlovákiai magyar csoport viselkedett a legfegyel- mezettebben, e soraiban uralkodott a legnagyobb rend. Az óriási tömegű kirándulót nehéz volt glédába tartani, s a bécsi vezetőnek ugyancsak sok dolga akadt az általános fejetlenségben. Sok német és magyar jött hozzánk s irigykedve gratulált a mi szép rendünkhöz és nyugalmunkhoz, sőt néhány magyarországi magyar egyszerűen becsempészte magát a mi csoportunkba, hogy velünk lehessen, mert nálunk sokkal jobban „klappolt" minden, mint a többieknél. Magában véve ez is szép elégtétel a P. M. H. társasutazásának, nem szólva arról a kellemes helyzetről, amit az jelentett, hogy csupa szlovenszkói atyafi, szegről-végről ismerős vagy rokon került össze. (Magam ott voltam három olyan ünnepélyes alkalomnál, amikor két-két utas egymás nyakába borait, mert kisütötte, hogy rokon, ámbár előbb soh‘se ismerte egymást). A P. M. csoportja vezet! Nem csoda, ha ilyképpen a P. M. H. társas- utazásai többet jelentenek, mint idegen emberek puszta összeverődését: egy emberközösség tagjai ismerkednek meg és tesznek tanulságos utaf jó pátrónusuk, a P. M. H. vezetése alatt. Nagyobb elégtételt nem kívánhatunk, mint amit a P. M. H.-társaság egyik szlovák tagja mondott. (Tudni kell. hogy az utazásban a P. M. H. révén sok szlovák ur és hölgy is részt vett, csupa kedves, barátságos ember, akitől távol állt a sovinizmus és értékelni tudja azt a kulturmunkát és azokat az önzetlen szolgálatokat, amiket a P. M; H. tesz Szlovenszkónak). — Sohasem utaztam még — mondotta. — De amikor a P. M. H. hirdetett társasutazást, nyomban vállalkoztam, mert tudtam, hogy megbízhatom benne és nem lesz semmiféle hiba. Ennél nagyobb elismerést aligha kaphattunk volna. Talán csak az esett jobban, ami a zürichi pályaudvaron történt vasárnap délben. A velünk utazó kiránduló csoportok között valóságos- háborúskodás tört ki abban a kérdésben, vájjon maradjunk-e még fáradtan, összetörve Zürichben, vagy utazzunk azonnal Baselbe. A vita csúnyán elfajult. A bécsi fővezér elvesztette fejét és eltűnt. A P. M. H. csoportja nyugodtan, fegyelmezetten állt a nagy lármában és utálatos perpatvarban. Amikor végleg elfajult a dolog, s a németek veszekedése már a pályaudvar épségét és az utazás további sikerét veszélyeztette, „zárt had- oszlopainkkal“ közbeléptünk s néhány pillanat alatt eldöntöttük a harcot. Győztünk. Baselbe mentünk! Ez egyszer a németek tanulhattak rendet a magyaroktól. Nem mondom, hogy mindig ennyire sikerült fenntartani az egységet. Nem kívánom szépíteni a dolgot, s kétségtelen, hogy a bécsi vezetőség részéről sok hiba történt. De ez az első utunk volt, a próba, okultunk és tapasztaltunk, s bizonyos, hogy a második utón ezek )a kis komplikációk, idegességek és bizonytalanságok elmúlnak, s akkor a P. M. H. utazásai ideális társas- utakká válhatnak, ideálisakká intelligensekké, kedélyesekké és egyivásu emberek útjaivá, amelyekre minden dubitáló kétely nélkül rábízhatja magát. » Zürich, Basel Annyit beszélek az utazás belső eseményeiről, hogy beszámolómban a tulajdonképpeni eredményről, az érdemleges részről meg sem emlékeztem. Hol jártunk, merre jártunk, mit láttunk? Említettem,- hogy az éjjeli ut a feldkirohi reggeli kedves internieZzó után a társaság az utazás másodnapján, vasárnap délben, szép, de kellemesen hűvös időben Zürichbe érkezett, a vonatban hagyta podgyászát és kétórás sétát végzett, megebédelt Svájc leggazdagabb és legnagyobb városában. A mi társaságunk is szétoszlott és kisebb csoportokban bebarangolta a várost. Akadtak, akik már ismerték, akadtak, akik most látták először a zürichi tó pompás panorámáját, a csillogó vizet és a háttérben a Jungfrau-cso- port hófödte bérceit. Korunkra jellemző, hogy mindenki elsősorban a híres tőzsdét kívánta látni, az inflációs idők rettegett emlékét. A benyomások? Megkérdeztem Forgács dr. ki- rálylielmeei ügyvédet, hogy, mii tart erről a városról. — Tiszta és méregdrága — hangzott a felelet. Valóban, a középeurópai embert elsősorban ez a két jelenség lepi meg Svájcban. A szinte elképzelhetetlen tisztaság, s az ugyanígy elképzelhetetlen drágaság. Az öt-hat svájci frankos ebédeknél többször hallottam, amint egy-egy utas felsóhajtott. — Hol vannak a tizkoronás pozsonyi menük? A tizkoronás kassai bécsi szeletek? És a kétkoronás beregszászi spriccerek? Munkabíró, szívós csoport voltunk. A fárasztó éjszaka után senki sem akadt, aki visszavonult volna, s véges-végig vidám hangulat uralkodott. Nem csoda: immár csupa barát volt jelen. Zürich után átrindultunk Baselbe. Ügyes gondolat volt az utazás vezetősége részéről, hogy nem mentünk egyenesen Pári- sig, hanem közben megháltunk itt, Svájc ősrégi. híres városában, amely éppen a mostani napokban vált világhírűvé és Géni konkur-. rensévé, most, amikor a sokmindent eldöntő Jóvátétel! Bank a falai közé költözött. A fáradtság nyomai itt sem mutatkoztak. Még a vasúti kocsiban szétosztottam a szállodai utalványokat s félórával az érkezés után mindenki megtalálta már tiszta és nyugodt szobáját. Azt hittem, a fáradt utasok lefeküdtek. Ezzel szemben az esti órákban valóságos magyar-nyüzsgés volt a harsogó Rajna partjain, itt is, ott is apróbb csoportok merültek föl, vagy üldögéltek a nyitott kertekben. Mindössze egy mulatságos incidens történt. Tudni kell, hogy Baselben éppen cionista kongresszus volt. Négy katolikus papunk békésen sétált az egyik nagyobb uccán. s természetesen hamarosan eltévedt. Utbaigazitást kért egy barátságos baseli atyafitól, aki készséggel megadta. a kért fölvilágositást, de nem állotta, meg, hogy meg ne kérdezne: — Ugyebár, Önök a cionista kongresszus tagjai? A kis incidensen a legjobban utazó társaságunk zsidó tagjai mulattak másnap. (Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy az összetétel egyenesen ideális volt: tizenöt zsidó ur és hölgy utazott velünk, s nem túlzók, ha állítom, hogy ők érezték magukat a legjobban közöttünk, a teljes barátság, szívélyesség és testvériesség atmoszférájában.) Repülünk Páris felé! Álomra hajtották fejüket utasaink, a fiatal Rajna elringatta őket. Másnap hajnalban a pályaudvar éttermében találkoztunk. A reggeli órák sokszor okoznak szomorú lekéséseket: most is baj volt, hogy sokan 20—25 perccel később érkeztek a kitűzött időnél. Nem maradt le senki, de az utazás előtt rendszerint- föllépő idegesség sok tapasztalatlan • utason erőt vett, amikor néhány perccel a vonat indulása előtt a nem éppen barátságos francia állomási portás visszaküldte őket, mert a jegyük mellékletének rubrikái nem voltak szabályosan kitöltve. Később ugyan kitűnt, hogy a portásnak nem is volt joga az aláírásokat kérni, s csak animózi- tásbóí tette, mert „boche“-oknak nézett bennünket, de az izgatott, pillanatokban rosszul esett ez a vegzálás. Sebaj. Az utasok a kis incidenst hamar elfelejtették. Frissen, kíváncsian, kényelmesen ültek a pompás Pullmann-kocsi'ban, mely teljesen a rendelkezésünkre állott, s átadták magukat a sebesség mámorának, mert. a francia vonat soha nem tapasztalt sebességgel rohant a vágyott cél felé. Mintha a közeledő mágnes. Páris, egyre erősebben és erősebben vonzotta volna... Szvatkó Pál dr. — Reinhardt magyar állampolgárságot kért. Bécsből jelentik: A világhírű német rendező, Max Reinhardt a Neue Freie Presse jelentése szerint egyik budaipesti barátja utján megkérvényezte a magyar állampolgárságot. A lap úgy tudja, hogy a kormány kedvezően bírálta ©1 a pozsonyi származású művész kérelmét, az illetékes minisztérium felvette őt a magyar állam polgárainak kötelekébe és erről már értesítették is a jelenleg Rigában tartózkodó Reinhardtol. Reinhardt Pozsonyban született s a világháború után csehszlovák állam polgárságra optálhatolt volna, ezt azonban elmulasztotta. — Újból tűzvész pusztított a párisi gyarmati kiállításon. Párisból jelentik: Ma éjszaka a gyarmati kiállításon ismét liizvész támadt. Ezúttal a Bolle Escale pavillon borult lángba, de a vészt most elfojtották, még mielölt a tűz elharapózott volna. A kár így is meghaladja a 33.000 frankot. 4
