Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-16 / 159. (2676.) szám
T?l«GAlMAG%Aft-HTRL55I> 5 1931 julius 16, csütörtök. mmamixmBUEKaamsamaBnmaamtm „Nem tudom, miért öltem“ — vallja zokogva Hoier Kunó gyilkosa Azzal védekezik, hogy nem gyilkosságot, hanem öngyilkosságot terve- zett — Kétségbeejtette Hofer durva bánásmódja — Az orvosszakértők szerint az asszony szerelme tisztaságát védte a revolverrel Chur,. julius 15. Délután negyedét órakor az utolsó helyig megtelt terem előtt folytatták Boulter Simoné kihallgatását. A kihallgatást azon a ponton folytatják, hogy Boultérné és Hófer a zürichi Hotel Bau- rolackban találkoztak, ahonnan Hófer búcsú nélkül távozott. Szeptember 13-ikán Hófer a következőket irta a nőnek: — Elszöktem magától, megszerveztem a szökést, nem szerethetem tovább és ne szeressen maga sem. Minden elkövettem, hogy elkerüljem a kegyetlenségeket és rendkívül csodálom, hogy az általam tanúsított hidegség és tartózkodás még nem érte el azt a hatást önnél, amit szere'nék. Kérem, felejtsen el, az egész nevelésem, tapintatom, csodálatom ön iránt megtiltja, hogy másképp fejezzem ki magam és széf-omboljam az illúzióit. Ha eddig még nem gyűlölt meg. amit már igy sem értek, akkor mától kezdve biztosan szétfoszlanak i buziéi. Nagyon nehéz nekem, hogy érintkezzem magával, amikor nincs meg részemről az értelme. A szerelemnek nem lehet parancsolni és az érzelmeket nem lehet kényszeríteni. Elnök: Akkor vette ön a fegyvert Zürichben, amikor ezt a levelet kapta? Vádlott (nagyon halkan): Igen. Elnök: Miért'tette? A vádlott nem felel. A gyilkos legyver az asztalon Az elnök benyúl az Íróasztal fiókjába és elővesz egy pisztolyt: — Ez az a fegyver? Roulter Simoné hatalmas zokogásban tör ki, az elnök csititani próbálja, de ő csak zokog, majd hosszú csönd következik. A vádlott kendővel takarja be a fejét és úgy zokog. Az elnök ezután felolvassa a szakértői jelentéseket, majd pedig sor kerül annak a levélnek a felolvasására, amelyet Hófer levelére irt válaszul szeptember 15-én Boulter Simoné. Ebben a levélben felelevenítette viszonyuk összes részleteit és kijelentette, hogy nem tud a férfi nélkül élni. Ezt a levelet nem adta postára, hanem magához vette és elutazott Budapestre, ahol találkozott Hóferrel. — Milyen szándékkal utazott ön Budapestre? — kérdi az elnök Boulter Simone-tól. — A várost akartam megnézni — feleli a vádlott —, mert annyi szépet hallattam róla. Elnök: önnél találtak egy névjegyzéket, amely tele van budapesti előkelőségek nevével és telefonszámával. Ugylátszik, mindezekkel érintkezésbe akart lépni. Miért tette ezt? — Ezek csupa ismerősök voltak, — mondta Boulterné. — Hófer neve is rajta volt. — Nem azért utazott ön Budapestre, hogy felkeresse Hófert? — Nem, — feleli a nő — már csak azért sem, nehogy Hófer lássa, mennyire meg vagyok törve. — De hiszen telefonált is neki Budapesten. — Igen, mert meg akartam tudni, hogy Budapesten van-e. Tizennégy napig tartózkodtam a magyar fővárosiban és ezalatt az idő alatt egyetlenegyszer sem találkoztam Hóhérral. A végzetes találkozás Ezután a végzetes st. moritzi találkozásra kerül a sor. A vádlott elmondja, hogy Hóiért feleségével és két fiával együtt gyakran látta az uocán. — Igaz az, hogy ön karácsonykor virágüd- vözletet kapott Hófertői? — Igen. — Találkozott ön karácsony és január 6-ika között vele? — Igen, kétszer. — Nem voltak ezek megbeszélt találkozók? — Nem, —• tiltakozik élénken a feltevés ellen Boulterné. — Amikor Hófer felesége a két gyermekkel együtt elutazott, akkor elhurcolkodott magához a férfi és a szállodában a maga szobájához egészen közel vett ki szobát? Meg volt ez beszélve? — Mondotta, hogy át fog hurcolkodmi, de nem mondta, hogy mikor — feleli halkan Boulterné. — Látta ön Hófert a Carltonban? — Igen,'délután találkoztam vele egyszer. — De hiszen ön magához vette Hófer szobájának kulcsait, miért tette ezt? — Tréfából. — Nem akarta felhasználni, hogy bemenjen a szobájába? — Nem. — ön január 8-án bement Hóferbez búcsúzni. Miért akart elutazni? — Nem tudtam elviselni, hogy ez az ember milyen hidegen viselkedik velem szemben. — Komoly volt ez az elutazási szándéka? Kérte ön a számlát a portástól? — Nem, csak azt kérdeztem, milyenek a vonatösszeköttetések. Keíl-e hat revolvergolyó az öngyilkossághoz? — Sok altatóport szedett ön? — Julius óta nagyon sokat. — Nem tudta, hogy ez árt az idegeknek? — De igen. — Január 9-én történt a gyilkosság, akkor is orvosságokat szedett egész nap? — Igen. — Evett valamit? — Semmit sem ettem, egész estig aludtam, így kerülünk lassan lassan, észrevétlenül a gyilkossághoz. — ön telefonon felhívta szobájából Hófert. Ugy-e? ! — Igen, de előbb levelet írtam családomhoz, amelyben elbúcsúztam tőlük, mert Hófer magaviseleté miatt agyon akartam magamat lőni. — Még mielőtt Ráférnék telefonált volna? — Igen, be akartam menni Hófer szobájába, hogy megváltoztassam hangulatát és ismét meghódíthassam magamnak. — Mit telefonált Hófernak? — Lehivattam magamhoz a szobámba. Azt mondtam neki, hogy gyöngélkedem és nem tudok lemenni a dinéhez. Hófer durván válaszolt és azt mondta, hogy hivassak orvost és ezzel letette a kagylót. — ön akkor vette magához a revolvert? — Igen. — Hogy lehet az, hogy ön hat golyóval töltötte meg, holott önmagát akarta agyonlőni, nem volt szándékában Hóferrel is végezni? — ó, nem. — ön másodszor is felhívta telefonon Hófert? Ugy-e? — Igen és akkor Hófer ugyanolyan durván beszélt velem. Bejelentette, hogy el fogja hagyni a hotelt és egyáltalában nem fogja titkolni, hogy miattam megy el. Nagyon kegyet- volt velem szemben. Simoné Boulter a fájó emlékek hatása alatt zokogni kezd. „Elvesztettem a fejemet.,.** — ön akkor pizsamájára prémes bundát vett, ugyebár? — kérdi az elnök — és bement Hofer szobájába? Akkor jött egy boy a postával, ön átvette a postát, de Hofer az ön jelentkezésére nem nyitott ajtót. így volt ez? A vádlott nem tud felelni erre a kérdésre. — Amikor azután a boy jelentkezett a postával és Hofer kinyitotta az ajtót, ön megragadta az alkalmat és besurrant Hofer szobájába. Volt önök között veszekedés? — Nem. — Nézze, a boy vallomása szerint volt. Az igazat mondja meg. Nagyon szép magától, hogy meg akarja védeni Hófert, de ennek semmi értelme sincs. Mondja meg szépen, mit mondott magának Hofer, amikor bement hozzá? —i Nagyon összeszidott. — No és mit mondott még? Boulterné hallgat. — Nem kérte a kulcsot? — Nem kérte. — A szobaleány azt mondta, hogy kérte. Mondta önnek Hofer, hogy a szolgával fogja kidobatni a hotelból? A nő erre újból hangosan kezd sírni. — Sajnálom nagyon, hogy kínos kérdéseket kell föladnom, de kötelességem ez a tényállás érdekében. Mondja meg szépen, miért követte el tettét? — Elvesztettem a fejemet, nem tudom, miért, — feleli zokogva Boulterné. — Miért nem mondja meg a részleteket? — Nem tudok egyebet, mint ami történt. — Amikor Hófert lelőtte, mondott ő még va- ’ lami t? — Erre már nem tudok visszaemlékezni, — mondja elcsukló hangon és újból sírni kezd Boulterné. Maga elé néz, majd újból hosszú csönd támad. Ezután fölolvassák a boy és a szobalány vallomását, akik elmondották, hogyan találtak rá a szobában Hoferre és Boulterné asszonyra egymás mellett. Hofer már halott volt, a nő pedig élettelenül feküdt mellette. Fölolvassák az orvos vallomását, aki holtan találta Hófert, mellette pedig eszméletlenül Boulternét. Különösen érdekes csak a samademi kórház főorvosának, Rupanar dr.-nak vallomása, aki azt adja elő, hogy miután a sebesült Boulternét beszállították a samademi kórházba, teljesen mozdulatlanul feküdt ágyában, napokig nem evett és nem ivott. Később aztán magáhoztért, ekkor úgy viselkedett, mint egy gyerek. Azokkal a gumiállatkákkal játszadozott, amiket Hofertől kapott. Ezektől a gumiállatkáktól semmi áron nem akart megválni és éjjel-nappal velük játszadozott. A samademi kórház ápolónője is azt vallotta, hogy semmi Tosszat nem tudott mondani Boulternéről. Állandóan azt hangoztatta, hogy nem akarta megölni Hofer Kunót. „Nem akartam megölni, nem voH rá semmi okom** nem volt rá semmi okom“ — Mondja meg tettének okait, — fordul az elnök újból Boulterné felé. — Nem akartam elkövetni a tettet, tehát nincsenek is okaim, — feleli halkan az asszony. — ön a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy nagyon szenvedett Hofertől. — Én csak azt vallottam, hogy én öltem meg. — A jegyzőkönyvben nyomatékosan benne van, hogy ön azt mondta, hogy szenved. Szóról- szóra benne van. — Ezt nem mondtam. — ön azt is mondotta, hogy elveszítette a fejét, kétségbe volt esve a rossz bánásmód miatt. Simoné Boulter újból sirva fakad. De azután föláll és a következőket mondja: — Elnök ur, én nem akartam elkövetni a tettet, tehát okaim sem voltak arra, hogy elkövessem. Ügyész: Hogyan lehetséges, hogy tettének közvetlen körülményeire abszolút# megtagadja a vallomást? — Az bizonyos — mondja az elnök —, hogy nem elégséges, amit eddig bevallott. Védő: Kérem, a vádlott nem akarta megölni Hófert, tehát nem is lehetett oka rá. Ügyész: A vádlottnak a vizsgálóbíró előtt tett vallomása ellentétben áll mostani vallomásával. Védő: Kérem, konstatálom, hogy a vádlott a vizsgálóbiró előtt sohasem mondotta azt, hogy meg akarta ölni Hófert. Csak annyit mondott, hogy lelőtte Hófert, de nem azt, hogy le akarta lőni. Fölolvassák ezután a vizsgálóbírói jegyzőkönyvet, amelyből kiderül, hogy a vádlott a gyilkosság után valóban bevallotta, hogy lelőtte Hofer Kunót, de nem azért ment be hozzá,, hogy merényletet kövessen el ellene, hanem azért, hogy önmagát lőjje le a férfi szemei előtt. Védő: Kiegészítési eljárást kérek azoknak a leveleknek fölolvasására, amelyeket a nő irt. Ezekkel bizonyítani kívánom, hogy nem előre megfontolt szándékkal ölte meg Hofer Kunót. Áz elnök elútasitott-a ezt az indítványt és mindjárt ezután berekesztette a tárgyalást. Az orvosszakértő: Boulterné beszámíthatatlan volt a gyilkosság elkövetésekor Chur, julius 15. A mai tárgyalás nagy eseménye az orvosszakértői jelentés előterjesztése volt. Jörger dr., a Waldhaus című churi elmef yógyintézet főorvosa terjesztette elő a rend- ívül érdekes és a drámát pszihopatólógiai — Erős, rérbő, kövér emberek számára a természetes „Ferenc József" keserüviz naponként való ivása a legkisebb erőlködés nélkül könnyű és ;-n- des bélmüködéet biztosit. Számos szakorvosi jelentés bizonyítja, hogy e Ferenc József viz szív- és idegbajosoknak, vese- és cukorbetegeknek, valamint kö6zvényben és csuzJban szenvedőknek is nagyon jót tesz. s ezért méltán megérdemli a legmelegebb ajánlást. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, Yogériákban és Ki szerüzletek ben kapható. szempontból alaposan megvilágító szakvéleményét, amely nagyjában a következőket tartalmazza: — Nem lehet megállapítani, hogy Boulterné elmebeteg volna, a pszichózisnak szószerint való értelmében. Az bizonyos, hogy elmegyógyintézetbe való áthurcolkodása nem ment nehézségek nélkül. Amikor is beérkezett az elmegyógyintézetbe, saját ápolónőt vett maga mellé. Boulterné ügyvédje és a kanton! rendőrség emberein kivü! még négy nagy poggyász érkezett az intézetbe. Az elmegyógyintézetben még sohasem láttak ilyen bevonulást. Boulterné azonnal masszázst, külön diétát kért, amit azután meg is kapott. Amikor megérkezett. apja hosszú ideig tartózkodott szobájában. Az bizonyos, hogy Boulterné nagyon szerette az urát és az a körülmény, hogy férje halála után olyan vadul., viharos szenvedéllyel adta. oda magát Hofer Kunónak, az asszony szavaival a következőkben leli magyarázatát: — Férjem egészen más típus volt, mint Hofer. Boulterben én egy erkölcsileg magasrendü egyéniséget láttam, aki húsz évvel volt idősebb nálam. Hofer intelligens, szellemileg sokkal magasabbrendü ember volt, mint Boulter. Hofer rendkívül szeretetreméltó egyéniség volt. Csupa figyelem volt velem szemben. Már megjelenése is attrakció volt számomra. Rögtön a leggyöngédebb volt velem szemben és olyan hatással volt reám, mint soha semmiféle férfi. Boulterné az elmegyógyintézetben állandóan azt hangoztatta, hogy miért húzzák olyan ■sokáig a dolgokat, Angliában már régen fölakasztották volna. Erre megnyugtattuk, hogy a legrosszabb esetben is csak fogházra ítélik. Rögtön megnyugodott és aziránt kezdett érdeklődni, vájjon az elmegyógyintézetben minden asszonynak egyforma ruhát kell-e viselnie. Az kétségtelen, hogy maga Hofer is hozzájárult a tragédiához. Föltűnő, hogy Hofer intelligenciája és lélektani ismeretei mellett milyen furcsán viselkedett az asszonnyal szemben. St. Moritzban 1930-ban Boulternéval együtt vedt, majd rögtön szakított vele és levelet irt neki, hogy vége köztük mindennek. Később ismét fölkereste Párieban Boulternét, majd Monté Carlóban találkozott vele és közös utazást helyezett kilátásba. A következő nap búcsú nélkül vált el az asszonytól, ami után megint lemondó levelet irt, de pár héttel később virágot küldött neki. Semmi sem jellemzi jobban a helyzetet, mint az, hogy Boulterné egyik levelében, amelyet Hoferhez irt, azt írja, hogy ő, az asszony, aki már férjnél volt, milyen dobogó szívvel és egy szűz leányhoz méltó izgalommal kopogtatott kedvese szobáján. Milyen izgalommal kereste föl a 36 éves asz- szony első szeretőjét. Érthetetlen, hogy Hofer ezt nem látta meg és hogy ő, a sokat tapasztalt ember mindezt nem érezte. Éppen ezért Hófert, mint ennek a drámának hősét, nem érte ez a tragédia teljesen készületlenül. Az asszony anyjától örökölte hisztérikus természetét. Apja úgy kezelte őt még felnőtt korában is, mintha még mindig kisleány lett volna. Simoné nem tűrt ellentmondást és. kényszerítést. Amikor nálánál húsz évvel idősebb férfihez ment férjhez, akkor ez az ember folyton az apja helyettese lett. Csak Hofer Ismertette meg vele az igazi szerelmet. Olyan vadul és olyan hevesen szerette Hofer Kunót, hogy teljesen odadobta magát neki. Annyira, minden fönntartás nélkül adta oda magát neki, hogy még a szégyentől sem riadt vissza. Az, hogy Boulterné kalandkereső, könnyelmű asszony volna, mint ahogy egyes lapok tudósításaikban írták, nem áll. Ha könnyelmű lett volna, akkor könnyebben tudott volna megválni Hofertől. A valóság azonban az, hogy ez az asszony Hofer által ismerte meg először a szerelmet. Mely körülmények vezették ezt az asszonyt a dráma utolsó fölvonásához? Hofer gúnya, iróniája, fájdalmas szavai, amikor az egész világ előtt meg akarta szégyeni- teni az asszonyt azzal, hogy szolgával akarta az ajtó elé tenni, mint egy örömleányt. A nő meg akarta ezt akadályozni és meg is kellett akadályoznia a teljes brutalitást, meg kellett akadályoznia, hogy az az ember, akinek szeretője volt, most az egész világ előtt megszégyenítse. Ezért sült el a fegyver, mégpedig azért, hogy megőrizze ennek a szerelemnek tisztaságát, hogy megakadályozza azt, hogy ehhez a szerelemhez egy háziszolga durva kezei nyúljanak. Hofer volt a nő első szeretője és az utolsó találkozás, amelyen úgy bánt Hofer vele, mint egy olyan asszonnyal, aki szerelmi kalandokba keveredik. Ez okozta a tragédiát. A merénylet tehát tulajdonképpen védekezés volt, amelyben a nő beszámitha- tatlansága csak rendkívül kevés szerepei Játszik. A leghatározottabb véleményem az, hogy a nő a legnagyobb mértékben beszámíthatatlan volt cselekedetének elkövetésekor. MILYEN IDŐ VARHAJÓ Változó, belenként csapadék és zivatar, kisebb lehűlés, a szél nyugati irányú. Később javulás várható. Köszvöny, ciuiban szenvedőknek, nincs gjxdaiágl válság mert STUBNIANSKE TEPL1CE Slubnyafürdőn ® 4-heti gyógyítás vagy üdülés CSBk Ki 1.600. I Ebben az árban benne loglaltatik módén (5 szállókban való .akás, elsőrendű étkezó> (4 szer naponta), borravalók, kiszolgáláséi- S járó dijak, világítás, kurtaxa. gyógy var- 8 I strandfürdő használata Visszautazásnál 50% kedvezmény. Bövabb felvilágosítást és prospektust küícl a L Fürdőigazgatóság Stubnianslce Teplice Szlovenszkó. .
