Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-16 / 159. (2676.) szám
1931 Juliug 16, csütörteik. s ^EÖSna-MAfitARHlRLAS Minden fiái korona betétből alig őt korona Silovensikié Szétdaraboitak nagy gazdasági egységeket, szétdulták az erkölcsi alapokat - Kire fordították a hárommilliárdos kölcsönt? — A Magyarországgal vaiö vámháboru árát is az adózók fizetik meg Jabloniczky János dr. keresztényszoclalista képviselő gutái liesiáiiiiila Európa 1919. óta nagy változásokon ment át. Ha valamely változás az emberiség fejlődését és jólétét szolgálja, nem kell keseregni az elmúltakon. De ki állíthatja, hogy a háborút követő változások az emberiség fejlődését jelenti k-e? Sokan és különösen azok, akiknek lelkiismeretén száradnak a mai európai állapotok, azt szeretnék elhitetni, hogy ezek tényleg fejlődést jelentenek és mert ez kétségeket vált ki, azt állítják, hogy mindennek a háború az oka. Hogy a valódi okra rájöhessünk, szükséges emlékezetünkbe idéznünk a háboruelőtti európai állapotokat. Mindenekelőtt szembetűnő, hogy a háború előtt nem volt munkanélküliség. Alii dolgozni akart, az talált munkát és meg is volt a betevő falatja. Az európai államokban fegyelem és rend volt. Mindenki békésen élhetett, senkit sem zaklattak állampolgársága és nyelve miatt. Mindenki boldogulhatott munkája vagy tudása révén az államban, csak egyet kívántak meg mindenkitől, hogy tiszta keze legyen. Az adókat akkor sem fizették szívesen, de fizették ellenszenv nélkül, mert azok méltányosak és. elviselhetek voltak. Az államok pénzügyei és gazdasági élete is rendezettek voltak és Európa a múlt század utolsó évtizedeiben és a jelen században is egészen a háború kitöréséig a fejlődésnek és a gazdasági virágzásnak oly bámulatraméltó képét mutatta, mint azelőtt még soha. S ennek a titka az volt, hogy az európai államok aránylag nagy gazdasági egységet alkottak és úgy a közéletet, mint a magánéletet bizonyos becsületes tartalom töltötte el, amely viszont az akkori valláserkölcsi nevelésben találta éltető ele- mát. A háború a maga borzalmasságában sem volt képes ezeket az elveket tönkretenni, ez csak a háborút követő békeszerződések folytán következett be. Csak az maradandó, ami nem ellenkezik az ész parancséval A békeszerződésekről már sokait Írtak, sokat beszéltek, ma már mindenkinek meg lehet róluk a maga véleménye. Az én véleményem mindig az volt, hogy csak az maradandó, ami nem ellenkezik az ész parancsaival. A békeszerződések különösen gazdasági téren telítve vannak hibákkal. Először a legyőzőiteknek kellett tönkremenni ök. Hozzáértők már 1920-ban megjósolták, hogy a győzők sem kerülik el a legyőzöttek sorsát, ha idejekorán észre nem térnek és nem szabnak észszerű feltételeket a legyőzőiteknek. A valódi győzők erre hajlottak is volna, de tanácsadóik ebben meg tudták őket akadályozni, a győzők ezek kedvéért mellőzték az ész parancsait és ma az egész európai civilizáció, de különösen közép és délkeleti Európa civilizációja szinte menthetetlenül bukdácsol a gazdasági és erkölcsi végromlás felé. Ha különösen az újonnan keletkezett vagy a békeszerződésekkel nagyra növesztett államokat hasonlítjuk össze a háboruelőttiekkel, azonnal szembeötlik, hogy a rend és a -fegyelem, amely oly természetes volt a háború- előtti államokban, nagyon gyenge lábakon áll. Annak ellenére, hogy az adók a háboru- előttiéknek sokszorosát teszik ki, mégis aiz államok pénzügyei rendezetlenek, még több adó kellene, de az adózók zsebe már úgyszólván üres s ahol nincs, ott a legagyafur- tabb végrehajtó sem fog semmit sem találni. Nálunk mindenki roskad az adóteher alatt s mégis a gazdasági krízis idejében emelték a vasúti személytarifát s moist akarják emelni a jogi illetékeket, a dohány és a gyufa árát. A rossz gazdálkodásnak, a rossz gazdasági politikának és a gazdasági válságnak egyedüli orvosságát az adóemelésben látják. Más államokban, ahol az állam vezetőinek legfőbb és komolyan vett jelszava az állampolgárok jólétének szogálata, komoly igyek- vés vehető észre a gazdasági válság enyhítésére. Éppen e napokban hozták az újságírók azt a hirt, hogy az északamerikai Egyesült Államok, Kanada és Angolország együtt 11 billió, azaz 11.000 milliárd dollár értékű közmunkák keresztülvitelét határozták el munkanélküliségük enyhítésére. Nálunk legfeljebb munkanélküli segélyt adnak, de ezt is csak a szervezett szociáldemokratáknak és kilenc év alatt ígérik megépíteni a vöröskő—margitfalvi vasutat. Egyebekben pedig adósságokat csinál az állami Rövid félév alatt a csehszlovák kormány 1300 millió belföldi és 1658 millió külföldi adósságot csinált. Az ilyenkor mindig felmerülni szokott különböző províziók okozta tőkeveszteségtől eltekintve, e két kölcsön kamatterhe évi 200 milliót halad meg; de megérné még ezt a terhet is, ha a kölcsönök hasznot hajtó beruházások céljából vétettek volna fel, de ilyenről szó sincs. Mint olvashattuk az újságokban is, az első kölcsönnek fele része, 650 millió az államvasutak 1930. évi hiányának fedezetére fordit- tatott, további 300 millió egyéb, már régibb idő óta takargatott hiányok eltüntetésére volt szükséges és alig 300 millió jutott a közgazdaságnak. A másik kölcsön állítólag a magas kamatozású angol fontkölcsönnek jövő évi konverziójára kell. Tízszeres pénzt mernék felajánlani, hogy amire az állítólagos konverzió ideje be fog következni, az egész kölcsön már más oélok- ra lesz fordítva. így néz ki közelebbről ennek a kormánynak a gazdálkodása. A gazdasági válság folytán amiugyis pangó gazdasági életet pedig azzal tették még súlyosabbá, hogy kiforszirozták a Magyarországgal való vámháborut. Ferde ésszel azt várták a vámháborut ól, hogy ez majd térdre fogja kényszeríteni Magyar- országot, azonban az oktalanul felidézett vámháboru visszafelé sült el, Tudjuk, hogy a mezőgazdaságnak semmi hasznot sem hozott a vámháboru, ellenben, hogy mást ne említsek, tönkretette a fa- és textilipart, Magyarországnak pedig alkalmat adott arra, hogy a republikára való tekintet nélkül Ausztriával kössön kereskedelmi szerződést, sőt a Németországgal való szerződése is jó utón halad, úgy hogy Magyarországnak gazdasági érdeke Csehszlovákia iránt nagyon is fog csökkenni, aminek ismét nem a miniszterek, hanem a dolgozó ós adózó nép fogja megfizetni az árát. Az összes kisebbségek képviselői idejekorán követeltek intézkedéseket a gazdasági válság elhárítására, azonban süket fülekre találtak. Ha a magyarok Istene nem könyörül meg árva magyarjain legalább félig jó terméssel, a csehszlovák kormánytól segitség jönni nem fog. A cseheket különben nem is igen foglalkoztatja a gazdasági válság megoldásának kérdése. őket hónapok óta egészen elfoglalják a Stribrny-eset szennyes hullámai. Szlovenszkö elszegényedése De azért sem foglalkoztatja a cseheket a gazdasági válság, mert ők élvezték egyedül a köztársaság gazdasági előnyeit s így nagyon meggazdagodtak, ma még nem érzik annyira a gazdasági válság következményeit, bírják szerzett tartalékaikkal. Az pedig kevésbé érdekli őket, hogy a kisebbségek és a szlovákok szegényednek és illetve már el is szegényedtek. Ezt az állításomat mindkét irányban száz százalékig alátámasztja az államstatisztikai hivatalnak a takarékpénztri betétek 1930. évi állagáról szóló jelentése is, mely szerint az egész köztársaság takarékpénztári és bank-betétei 1930. év végén 52.930 milliót tettek ki. Ezen összegből 49.520 millió, vagyis 91.4 százalék a történelmi országokra esik, mig Szlovenszkóra és Ruszinszikóra együtt 4.650 millió, vagyis 8.6 százalék. A történelmi országok lakossága kereken 10 millió, Szlovenszkö és Ruszinszkó lakossága kereken 4 millió. Ezen arány szerint Szloven- szkóban és Ruszinszkóban a takarékpénztári betéteknek háromszor akkoráknak kellene lenniök. Más szóval; minden csehnek és morvának háromszor annyi betétje van a takarék- pénztáraknál és a bankoknál, mint nekünk, vagyis minden megtakarított 100 koronából 91 és fél korona a történelmi országok lakosaié és csak 8 és fél korona a mienk. Ez az aráuv azonban még azzal rosszabbodik a mi hátrányunkra, mert Szlovenszkóba és Ruszinszkóba 12 év alatt legalább is 300.000 csehországi személy telepedett le s ha valakinek, nekik van megtakarított pénzük, úgy hogy egész reális az az állítás, hogy a fentebb említett 8 és fél koronából még legalább 3 és fél korona az itt letelepedett cseheké, s ez alapon minden megtakarított 100 koronából legfeljebb 3 korona Szlovenszkö és Ruszinszkó őslakosságáé. Nem is fogják a gazdasági válságot az olyan kaliberű politikusok megoldani, mint a csehek, beleértve Benest is. Hiányzik náluk a nagy politikai horizont, személyi torzsalkodásokban, pártharcokban, egyéni gazdagodási törekvésekben és a nemzeti kisebbségek elnyomását szolgáló eszközök kitalálásában merül ki politikai gondolkodásuk. Hogy ez a felfogás helytálló, ez a német— osztrák vámunió tervének felmerülésénél is napnál világosabban kitűnt. Ugyanis a gazdasági válság fojtogató gyűrűjéből Németország és Ausztria, miután éveken át senki sem akart rajtuk segíteni, úgy igyekeztek kimenekülni, hogy közös vámterületet kívántak alkotni. Ez úgy elméletileg, mint gyakorlatilag is helyes és egyezik az európai gazdaság évszázados tendenciájával. Hogy ebben a tervben politikai kombináció ne rejtőzhessek el, a két ország a többi államokat is felhívta a vámközösségbe való belépésre. Ennek a tervnek megvalósitásával a két ország gazdasági válsága egészen biztosan enyhült volna, ha pedig abba a többi európai állam is belépett volna, Európa gazdasági válsága belátható időn belül megoldódott volna. Azonban éppen Csehszlovákia csehszlovák többsége nemcsak visszautasította ezt a tervet, hanem éles akciót indított ellene. A hála a nagy Franciaország részéről pontosan be is következett. Jugoszlávia 1100 millió, Románia 1300 millió és Csehszlovákia 1650 millió kölcsönt kapóit a hálás Franciaországtól. Lesz-e a német—osztrák vámunióból még valami, nem tudni. Mi hívei vagyaink és követeljük. hogy a köztársaság is lépjen ezekkel az államokkal vámközösségbe, mert csak ezzel állítható meg a gazdasági Válság tovaterjedése. A legutóbbi napokban végre egy örvendetes kezdeményezés történt Európa megmentésére, az északamerikai Egyesült Államok ülnöke részéről azáltal, hogy indítványozta, miszerint Németország egy éven át ne fizessen semmi hadisarcot. Mielőtt befejezném beszámolómat, még röviden ki kell térnem arra, hogy az idén lesznek a községi választások. Minden eddigi politikai megnyilatkozásomban azt a felfogást vallottam, hogy szervezkednünk kell és meg kell találnunk egymást s hogy nem szabad felülnünk a választások előtt sorainkba tolakodó, minden hájjal megkent nem magyar, vagy magyar nyelven beszélő, de idegen érdek szolgálatában álló kártyakeverőknek. Tizenhárom év tapasztalatai önöket meggyőzhették, hogy a magyarságnak csak a keresztényszocialista pártban vagy a magyar nemzeti pártban lehet a helye. Nincsen más megoldás. Sem a magát iparosnak nevező cseh párt, sem a cseh agrárpárt, sem a szociáldemokrata, sem a kommunista párt, mely pártok mindegyike a magyar egyéniség megszűnését követeli, nem fogják meghozni a kisebbségi kérdés megoldását. Ez lebegjen minden magyarnak szeme előtt, amidőn szavazni megy. A szavazat aranyat .jelent, de ha rosszul adják le, ólommá válik. Bízom benne, bogy a gutái nemzet is tudni fogja, hol a helye. A magyar kormány folytatja az ötmillió font kölcsönről a tárgyalásokat Bethlen miniszterelnök megszakítva szabadságát Budapestre érkezett Budapest, julius 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök megszakítva nyaralását az esti órákban Inkepusztáról Budapestre érkezett és átvette hivatala vezetését. Megérkezése után nyomban fogadta Klebelsberg Knnó gróf helyettes miniszterelnököt, valamint Wekerle Sándor pénzügyminisztert, akikkel hosszasan és behatóan tanácskozott. A miniszterelnöknek kedd éjszaka folytatott tárgyalásaival kapcsolatban beavatott helyen az a vélemény alakult ki, hogy a kormánynak továbbra is a legnagyobb eréllyel kell folytatni a német helyzet kiéleződése következtében késedelmet szenvedett állami kölcsön ügyének tárgyalását és szorgalmaznia kell, hogy öt millió angol fontnyi kincstári jegy külföldön mielőbb elhelyeztessék. Annál inkább szükséges ez, mert a kölcsön elhelyezése nyomán önmaguktól válnak szükségtelenekké a védelmi jellegű intézkedések, mig ha a kölcsöntárgyalások esetleg nem fejeződnek be, akkor azok meghosz- szabbitása elkerülhetetlen. A háromnapos bankszünet lejárta után a magyar kormány a bankbetétek fokozatos fölszabadítására és a devizaforgalom korlátozására készül Budapest, julius 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen miniszterelnök ma fogadta De Vienne budapesti francia követet. A tárgyalás összefüggésben van azokkal a tárgyalásokkal, amelyeket a magyar kormány a kölcsön ügyében folytat. Az ötmillió font kihelyezése dolgában a legnagyobb erővel folynak a tárgyalások, de a plaszirozás késedelme onnan származik, hogy ez összeg kihelyezését junktimba hozták a német kérdéssel. A magyar kormány ennek dacára a legerélyesebben szorgalmazza a kincstári jegyek elhelyezését. De Vienne után Wekerlét, Popovitsot, Schober Bélát, a nemzeti bank vezérigazgatóját fogadta Bethlen, akikkel az átmeneti intézkedésekről tárgyalt, amelyek a háromnapos bankszünet után okvetlenül szükségesek. Délben Khuen-Héderváry Sándor, Klebelsberg és Walkó jelentek meg a miniszterelnöknél. Az Est értesülése szerint bizonyos átmeneti intézkedések vannak folyamatban a kormány részéről, elsősorban a devizaforgalom bizonyos mértékű korlátozásával, továbbá a bankbetétek fokozatos ielszabaditásával kapcsolatban. A kormány gondoskodni kíván az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági export pénz- szükségletének megfelelő kielégítéséről. Délelőtt Popovits, Schober, Teleszky János, Wekerle a nemzeti bank helyiségeiben folytattak tanácskozásokat arról, hogy a bankszünet lejárta után milyen intézkedések lesznek szükségesek. Ezek legfontosabbika az alkalmazottak fizetéseinek és a munkabérekre szükséges tőkék folyósítása. Megállapítást nyert, hogy a pénzintézetek most annyira likvidok, hogy mindén nehézség nélkül a közönség rendelkezésére bocsáthatják a szükséges összegeket. Budapest, julius 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A miniszterelnök elnöklésével a gazdasági élet vezetői értekezletet tartottak, amelyen a helyzetet megbeszélték. A tanácskozáson szóba kerültek azok az átmeneti intézkedések, amelyekre a háromnapos bankszünet után kerül a sor. Ezen rendelkezések előreláthatóan főként a bankbetétek fokozatos felszabadítására, a devizaforgalom bizonyos korlátozására fognak vonatkozni. A kormány suJyt helyez a gazdasági élet hitelszükségletének kielégítésére és elsősorban a munkabérek zavartalan kifizetésére. A bankszünet letelte előtt megjelennek a kormányrendeletek, amelyek módot nyújtanak, hogy a hiteléletben és a gazdasági folyamatban fennakadás ne legyen. Ma Indul óceáni alfára a Jusíic lor Hungary Budapest, július 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Magyar Aerószövetséghez Harbour G rácéból 14.15 órakor, középeurópai időszámítás szerint 18.45 órakor a következő távirat érkezett: A gépet a mai nap folyamán feltöltjük. Ha az idő nem változik^ a start 15-én délelőtt. lesz. Az útirány innen az 50. fokig, azután Valencia, Írország, London, Frász- szél, Frankfurt, Bécs, Budapest. A táviratot Endresz és Magyar pilóták megbízásából Szapáry alezredes irta alá.
