Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-12 / 156. (2673.) szám

GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉS Irta: TARJÁN ÖDÖN I. A világháborút befejező fegyverszünet beje­lentése óta alig történt esemény, mely a világ érdeklődését annyira felkeltette volna, mint Hoover elnöknek a német jóvátételek és a szövetségközi adósságok fizetésének felfüg­gesztését tartalmazó üzenete. Bár a gazdasági viszonyoknak szinte világ­szerte bekövetkezett leromlásából a közgaz­dasági kérdésekben áttekintéssel biró szak­emberek sejtették, hogy nemcsak a Közép- európát fenyegető katasztrófa, hanem a föld valamennyi államának gazdasági érdekei szempontjából rövidesen valaminek történnie kell, évekre volt szükség, amig a gazdasági élet egymásrautaltságának bizonyítékai el­lentmondást nem tűrő módon utat törtek ma­guknak és megbolygatták a föld leggazdagatbb- nak hitt országainak gazdasági egyensúlyát. Nemcsak a legyőzött Németországban, hanem a gazdag Angliában és Egyesült Államokban, ifi, a munkanélküliek egyre szaporodó hadse­rege volt a mementó, amely ’ Hoover elnök üzenetéhez vezetett, hogy megindítója legyen a nemzetközi életben egy olyan folyamatnak, mely az elkövetett hibákat orvosolni lesz hiva­tott. A világgazdasági válság okai a fogyasztást meghaladó mezőgazdasági és ipari termelés, a népek egy részének elszegényedése és a fo­gyasztásnak ebiből származó csökkenése, az áraknak a tulprodukció következtében beál­lott rohamos esése, Oroszországnak, Indiá­nak, Kínának a fogyasztásból való részleges kikapcsolódása és nem utolsó részben, külö­nösen középeurópai vonatkozásban, a béke- szerződések intézkedései. A Németországra rótt jóvá tét éli kötelezettsé­gek, a természetben fizetett jóvátételeknek a német- és többi államok kivitelére gyakorolt befolyása, ezeknek következményeként az aranynak főként az Egyesült Államokban és az utóbbi években Franciaországban történt tbesaurálása, Európa egy tekintélyes részé­nek fogyasztó képességét fokozatosan csök­kentette, aimig a mai gazdasági csőd küszöbé­hez elérkeztünk. Höover elnöknek az Egyesült Államok ne­vében bejelentett kezdeményezése, mely egye­lőre Németország és a többi legyőzött állam részére egy évi moratóriumot provideál, nem­csak a jóvátétel] összeg nagysága szempont­jából ítélhet® meg. Még csak nem is a biza­lomnak az ezen intézkedésből természetszerű­leg folyó megerősödése a legfontosabb a gazdasági újjáépítés szempontjából, hanem az a körülmény, hogy az Egyesült Államok lé­pése változást jeleut-e a nemzetközi politika eddig érvényesített módszereit illetőleg. Eddig tisztán és kizárólag a politikai szem­pontok érvényesültek. A világháború befeje­zése után az érdekelt államok két csoportra oszlottak, a győzők és legyőzőitek csoportjára. A győzőket és elsősorban a német re'vanóhe gondolatától rettegő Franciaországot, minden kérdésben a saját biztonságának körülbástyá­zása irányította. A népszövetségi gondolat, Locarno és minden más jószándéku, a béke biztosítását hirdető gesztus mögött mindég fel­fedezhettük Franciaországnak a német re- vanóbetól való félelmét. A francia államférfiak szeme előtt mindég ott lebeg a népszaporulatnak Franciaországra nézve kedvezőtlen mérlege. Amíg a ' háború előtti Franciaország területén a lakosság szá­ma 1900—í926-ig 38.415.000-rő] 39.192.000-re emelkedett, addig a német birodalom lakosai­nak száma 1900—1920-ig • 56.357.000-ről 63.179.000-re emelkedett. 1871-ben a Német Birodalom lakosainak száma 41 millió körül mozgott, a szaporodás 1900 és 1910 között 100 lakosra 1.41, Franciaországé 0.06. Elsősorban ez a körülmény adja magyarázatát annak, hogy Franciaország egész külpolitikáját az időnyerésre irányuló törekvés irányítja. A békeszerződések könyörtelen intézkedései, az azokhoz való ragaszkodás és Franiaországnak ama törekvése, hogy a francia fennhatóság alatt élő 60 milliónyi gyarmati lakosságot a gazdasági és kulturális összekötő kapcsok mi­nél tökéletesebb kiépítésével Franciaország érdekeinek szolgálatába állítsa, ebből az adottságból fakadnak. Franciaország közgaz­dái is jól ismerik a gazdasági életnek nem­zetközi vonatkozásait, a gazdasági élet egy­másba szövődését, amelyet állandóan senki sem sérthet meg anélkül, hogy maga is kárát ne vallaná, de az időnyerés és rettegett ellen­fél gyengítésére irányuló törekvései kitolják a leszámolás időpontját. Számos körülmény szól amellett, hogy Franciaország legfőbb tö­rekvése úrrá irányul, hogy keleti határain olyan válaszfalat emeljen, amely a gazdasági- és társadalmi rend felborulása esetén is da­colni tudjon az elemekkel. Franciországon kívül csak egy állam van Európában, amelynek a mai körülmények kö­zött időnyerés az érdeke és ez- Oroszország. A gazdasági önellátás teljes kiépítéséig Orosz­országnak érdeke, hogy az ötéves tervet nyu­godtan, zavartalanul hajthassa végre, ha talán öt évnél hosszabb idő alatt is. Hoover elnök kezdeményezése akkor nyer az emberiség szempontjából világtörténelmi jelentőséget, hogyha ez az első lépés lesz a békeszerződések káros következményeinek kiküszöbölésére, s ha a nemzetközi politiká­ban a gazdasági érdekek domináló érvényesí­tését fogja eredményezni. Kétségtelen, hogy nem érzelmi momentu­mok és nem a sokszor kaugozatott erkölcsi és emberiességi szempontok késztették az Egyesült Államok elnökét, hogy kormányának még rövid idővel ezelőtt hangoztatott és az európai kérdésekben teljes desinteressementet jelentő álláspontját megváltoztassa és ezzel a nemzetközi politika részére uj irányt szab­jon. Nem is csupán az a 6 milliárd dollár, amellyel Németország az Egyesült Államok­nak tartozik, hanem annak felismerése, hogy a háború alatt és az azt követő években bekö­vetkezett eltolódás, amelynek következménye­ként az élelmiszer és nyersanyag kivitelre utalt Egyesült Államok adós országból a világ egyik majdnem legnagyobb hitelező államává változott, míg az iparilag fejlett .Németország a világ egyik legnagyobb adósa lett, szükség- képen a gazdasági válság állandósulását fogja eredményezni. Természetes, hogy a nyersanyag és élélrni­szerkivitelre utalt államok csak akkor tudják termelésüket értékesíteni, hogyha vannak olyan tőkeerős vásárlóik, akik ezeket a nyers­anyagokat meg tudják fizetni. Ha, — miként a világháború alatt és az azt követő években történt, — az arany is a nyersanyagokat ex­portáló államokba vándorol, akkor megszű­nik ezek részére a kivitel lehetősége. Innen származik a prosperitynek az Egyesült Álla­mokban 1929-ben bekövetkezett megszűnése. A XIX. században a régi ipari államok, Anglia, később Németország és Franciaország, óriási összegeket fektették be az idegen világ­részekben, hogy azokat feltárják és nyers­anyagkészleteiket feldolgozzák. Ezek a nyers­anyag termelő állaimok eladósodtak és adósságuk kamatait nyersanyagok­kal és élelmiszerekkel fizették. Az el­adósodás egyszer megindult folyamata folyta­tódott és amit nyersanyagokkal az adósok ki­egyenlíteni nem tudtak, további hitelként; szerepelt. A világháború csak gyorsította azt a folyamatot, amely utóbb úgyis bekövetkezett volna. Az adósságok annyira szaporodtak, hogy a hitelező államok képtelenek voltak a kamatot és törlesztést nyersanyagokban el­fogadni. Az Egyesült Államok, amelyek ma­guk is óriási mennyiségű élelmiszerrel és nyersanyaggal rengelkeznek, hitelezőkké vál­tak. Az Egyesült Államok adósaiktól nem fogadhatnak el fizetésképpen olyan árukat, amelyeket maguk is exportálnak. Ez a körül­mény megzavarta a kereslet és kínálat viszo­nyát és vezetett a nyersanyagok áreséséhez. Németország kétségbeesett küzdelmet folytat a hitelért A franciák kérlelhetetlenül kitartanak a politikai garanciák melleit Anglia és Amerika a politikai garanciák ellen Páris, julius 11. A ma reggeli francia sajtó behatóan foglalkozik Luther dr. párisi látogatá­sával és egyhangúlag azt állapítja meg, hogy Németországnak, ha Franciaországtól pénz­ügyi segítséget akar szerezni, feltétlenül poli­tikai jellegű garanciákat kell nyújtania. A Petit Párisién ezeket Írja: Minden kölcsön garanciához van kötve- Ha a kölcsön nagy mér­tékű, a garanciáknak is megfelelő arányuaknak kell lenniük. És mivel Németországról Van szó, amelynek álláspontja igen gyakran nyugtalanító módon szokott megváltozni, gazdasági és politikai jellegű garanciákra van szükség. Luther dr.-naik, aki rendkívül kényes misszióval jött Parisba, igen szívélyes fogadtatásban volt része. Mivel azonban Luther dr. nem felelős mi­niszter, nem lehetett más feladata, csupán a ta­laj szondirozása és a francia kívánságoknak tu­domásvétele. Berlinbe való visszatérése után majd jelentést tesz a kancellárnak. így hát na­gyon hamar megtudjuk, hogy Brüning kormá­nyának, amely újból a tönk szélén áll, lesz-e akarata és bátorsága hozzá, hogy a szélsőséges pártokat, amelyek tulajdonkép­peni okozói a tőke menekülésének és az eb­ből származó pániknak, hallgatásra kénysze­rítse, hogy igy a Németország jövőjébe veteti bizalmat úgy a belföldön, mint a külföldön megszilárdítsa. A Maiin ezeket mondja: A francia pénzügyi em­bereknek elegendő érzékük van az emberi reali­tások iránt és ezért nem követéinek teljesithetét­len kötelezettségeket. A francia pénzügyi em­berek azonban néni tehetnek egyebet- mint hogy kihangsúlyozzák, hogy Németország nagyon rosszul jár, el ,amikor életének rendbehozására külföldön segítséget,keres és egy időben páncélhajókat *épit, eltűr olyan manifesztáció- kat ,amelyekben a revans-gondolat jut kifeje­ződésre és megkísérli az Ausztriával való együttélést, amelynek gyakorlati szempontból ügy sem volna értelme. Az a probléma, amellyel a francia kor­mány szembekerült, talán a legsúlyosabb problé­mák egyike, amelyek a háború befejezése óta felmerültek. Németországot a közvetlen tönkre- menés veszélye fenyegeti. Ebben nincs kétség. A német gazdaság az amerikai bankoknak 18 milliárddal tartozik. Angliával szemben fennálló kötelezettségének összege valamivel kevesebb. Ezeknek a. kötelezettségeknek meg kell feleim és ez csupán külföldi segítség igénybevételével lehetséges. Ezért kell Németországnak megta­lálni az utat, amely a külföld segítségét bizto­síthatja. A baloldali Oeuvre azon a nézeten van, hogy a mentési akciót nem lehet végrehajtani a pub­likum jegyzései nélkül. A lap fölveti a kérdést, hogy azok után a kampányok után, amelyeket Németországban a territoriális status epio ellen rendeztek, melyik francia polgár határozza el magát a német kölcsön jegyzésére. A német nehéziparnak, amely az októberi vá­lasztásokon nyeregbe ültette Hitler embereit, most módja van átlátnia, hogy esztelensége mire vezetett. Ezt. az észtéi enséget más körök is meg fogják érezni. • A radikális szocialista Ere Nouvelle ezeket írja: L/uther dr. lényegében azt akarja, hogy a belföldi német tőkéket, amelyek külföldre ván­dorolnak. angol, svájci cs francia tőkék helyet­tesítsék. ■ Luther dr. azt követeli a külföldtől, hogy bi­zalommal legyen a német valutával szemben, amikor Németország maga szökik valutád látói. Különös paradoxon. A lap kijelenti, hogy Fran­ciaország kész a nemzetközi szolidaritás köte­lezettségeit teljesíteni, de csak azon esetben, ha. Németország önmagával szemben teljesíti kö­telezettségeit. A birodalmi kormány tanácskozik Berlin, julius 11. Luther dr. ma délelőtt há­romnegyed 11 órakor elutazott Párisból és dél­után öt órakor érkezik meg a tempelhofi repü­lőtérre. Abból, hogy Luther dr. még a szombat dél­előttöt is Párisban töltötte és ezt az időt tár­gyalásokra használta föl, arra következtet­nek, hogy a tárgyalások még sem alakultak oly kedvezőtlenül, mint arra a párisi jelen­tésekből következtetni lehetett. A birodalmi kormány nagyon várja a Birodal­mi Bank elnökének visszatértét és Luther dr. Berlinbe való megérkezése után nyomban részletes jelentést tesz a kormánynak tárgyalásainak lefolyásáról. A minisztertanács ülése valószínűleg vasárnap­ra Í6 át fog nyúlni és Luther dr. közvetlenül a kabinetülésről fog Baselbe utazni. A baseli tár­gyalások fontossága miatt Luther utazását, már nem lehet tovább halasztani. Mivel a hitelügyi tárgyalásokba, politikai mo­mentumok keveredtek, igen nagy fontosságot tulajdonítanak a küszöbön álló nemzetközi kon­ferenciáknak és az államférfiak tanácskozásai­nak. Különösen nagy jelentőségűnek tartják Mac- Donald és Henderson berlini látogatását N® fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül M«l SZÁHUHK » KÉPES HÉTTK 28 OlDtL t . 3) s dra a korona Előfizetést ár> évente 300, félévre 150, negyed- a í / • 1 r- n >7 • * , 7 Szerkesztőségi Prága (I. Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Ki: külföldre; évente 450, ** SZlOUQTlSZK.01 6S ZUSZIJTSZK.OI ClÍQJTZCKI JJQTtoh. n, emelet. — Telefonj 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 414, havonta 38 K4. _ nnlííiJeni Tinnilrrnin Prága IL Panská ulice ti 111. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Föss.eckess.tő: P P ÁeteíŐS szerkesztői Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2, -Ki DZURANY] LASZL.0 FORGACft GÉZA SQRQÖNYCIMí flIRLAP, PRAHH

Next

/
Thumbnails
Contents