Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-11 / 155. (2672.) szám

TMRAiíAl*/* IA^n£AR*HiRLiAK BOB Régi magyar alakok Közli: Bodrogközy Zoltán V. Csaszkóczy Károlyról Köztudomású, hogy Koburg Ferdinánd György herceg az utolsó Koháry egyetlen fiusitott leányát vette feleségül 1817hen s ez utón örökölt-ék a Ko- burgok a Koháryak mesés értékű magyarországi birtokait. Egyideig még használták is az egyesitett Ko- burg-Koháry nevet, később azt elhagyták, a nagy­birtok — vagy 170.000 kát. hold — azonban meg­maradt. E birtok egyik tekintélyes része — 150.000 hold — Gömör-KÍ6hont megyében terült el 6 ehhez tartozott a murányi és balogvári uradalom óriási kiterjedésű erdőségekkel. Ezekben szeretett vadász­ni Ferdinánd bolgár király néhai édesatyja, Ágost Lajos. Sokszor tartott a magával hozott fényes társaság részére nagyszabású hajtóvadászatokat. Ilyenkor a hajtok százai terelték a magas uras ágok elé a rőt vadat s ilyenkor hangos volt a vendégek zajától a balogi vagy a szentantali kastély. Legjobban szeretett azonban az öreg herceg ma­gánosán cserkészni, midőn csak a hűséges puska- töltögetője kisérte, dé nagyobb biztonság kedvéért vele ment egy-egy biztos lövő erdész is. A herceg ugyanis rövidlátó volt 8 magasabb korában ezzel járt a lövésben való biztosságának a csökkenése is s ezért tartózkodott közelében ilyen megbízható biztos lövő. Tudnivaló ugyanis, hogy a vad sertés, ha megsebesül, veszedelmes fenevad. Nekiront a vadásznak s ilyenkor karvaetagságu fákat i* ki­tördel agyarának a csapásával s jaj a vadásznak, aki rohamát nem képes elkerülni. A hercegnek már élemedett korában került a ba­logvári uradalmához Csa^kóczy Károly erdészje­lölt, aki mihamar feltűnt biztos lövésével. A sokszor emlegetett, magasan dobott négy krajcárotokat ő valóban lelőtte golyóval. Sohasem hibázott, akár futó, akár repülő vadra lőtt s emellett fiatal kora dacára olyan hidegvérű vadásznak bizonyult, hogy kire csakhamar túlterjedt az uradalom határán. Midőn egy alkalommal a herceg ismét lerándult Balogra, mellé rendelték be a fiatal Csaszkóczyt, hogy ha a herceg esetleg cserkészni ólhajt, vagy ki­sebb hajtást rendel el, azonnal rendelkezésére áll­jon. Egy estefelé azzal a jelentéssel érkezett az egyik megbízható öreg erdővéd, hogy a közelben egy óriási vadkanra bukkant, amely már nem egyszer tört ki a hajtásból és nem egy szabálytalan lövést vitt már el bőre alatt. Az erdőmester jelen­tette az esetet a fenségnek, az kijelentette, hogy másnap reggel vadászni fog a hírhedt kanra. Azon­nal kiment a parancsolat, az erdővédek berendeltek 56—60 hajtót. Mivel ki volt nyomozva, hogy a kan melyik erdőréezben tartózkodik, a kié csapat jó távolról körülvette a kérdése* erdőterületet s megindult nagy csendben a hajtás at egyetlen fen­séges vadáé* állása felé. A herceg egy tisztáé ezélén álló tölgyfa mellett vett állást, úgy, hogy előtte 30—40 méteres körben szabad volt a terep s meglepetéstől nem lehet tar­tani: a gyakorlott hajtók biztosan állása, elé fogják terelni a hatalma* kant. Közvetlenül a fa mögött volt elrejtőzve a puskatöltő vadász, mig a herceg mögött kissé féloldalt 30 lépésnyire a fiatal ér­djéé zgyakornok bujt meg egy másik fa mögött, úgy azonban, hogy a herceg állása előtti teret telje­sen láthatta. A hajtás messziről s nagy csendben indult. Óvato­san terelték a vadat a herceg állása felé s a három vadász érthető izgalommal mozdulatlanul leste, mikor és honnan fog a vad kitörni. A hajtásba több apróbb-nagyobb vadsertés is került, de azokra a hereeg ezúttal nem lőtt, várta a hatalmas kant, amely félóra múlva csakugyan óvatosan előjött a sűrűből s körülbelül negyven lépésnyire lehetett a hercegtől, midőn p,z megpillantotta. A herceg hu­szonöt lépésnyire bevárta a hatalmas állatot s mi­vel ez nem vette észre a vadászt, sem szagot nem vehetett, mert a szél a kan felé fújt, a herceg óva­tosan kettőt lépett oldalt, hogy fültövön találja az állatot. Kétcsöves fegyverével óvatosan célba vette a vadat, azonban — talán túlságosam föl volt iz­gatva — nem találta azt halálosan. A lövésre a kan nagyot ugrott előre, mire a herceg tíz lépésnyiről ráeresztette a második go­lyót is. de ez csak a füléből tépett le egv jókora darabot s a kan egyenest a hercegnek rohant. A puskatöltő zavarában csövénél fogva nyújtja a her­ceg felé a másik, töltött fegyvert, de ennek nem volt ideje a lövésre 8 lövés ál iáéban, ezétvetett láb­szárakkal mozdulatlanul ott állott. E pillanatban a herceg háta mögül lövés dördül el g a vágtában halálosan talált vad a herceg előtt alig két lé­pésnyire vágódott el az avaron, zuhamtában majd­nem Jedöntve lábáról a fenséges vadászt. A lövés homlokon találta a vadat. A sokat próbált öreg puska töl bő még akikor is úgy reszketett, mint a kocsonya r a golyóra töltött dupla csövű fegyver még akkor i* csövével maga felé fordítva remegett a. kezében. A dolog pedig úgy történt, hogy az erdészjclöK látva a két eredménytelen lövést, az utolsó pilla­natban féltérdre ereszkedett s a herceg szétvetett lábszárai között ellőve halálosan találta a «ebe- b ültem rohanó, vérszomjas fene vadat. A herceg az eredménytelen kettős lövéstől megdöbbenve mozdu­latlanul állott éa észre sem vette a feléje nyújtott fegyvcri. Még az sem jutott eszébe, hogy a sebesült, vad rohanni elől a fa mögé ugorjon. Talán ez volt a Rzoreiicséjm mivel ha megmozdul, lehet, hogy az ereié./, golyója szilánkba roncsolta volna a láb. zá­rát. A herceg a vad ö*szerogyá«a után hátrafor­dult, de rnég a veszedelem dacára is megőrizte hi­degvérét s a hozzá siető erdéspjelölbnek aggódó kérdezőeködésére csak annyit válaszolt: — Szép lövés volt! & A vadászatnak az izgalmas jelenet véget vetett. Amint az erdőmester — talán Guba volt még — a vadászat eredményéről értesült, kiszállt a hely­színére és szemlét tartott a terepen. Megvizsgálta s megállapította, hol állott a herceg, hol esett el a vad, hol állott Csaszkóczy s meghatározta, hogy a remek lövés huszonöt lépésről történt s a golyó a herceg lábikrái között átfutva találta a kant. A fia­tal embert az uradalmi személyzet ünnepelte. Híre ment az esetnek az egész vármegyében e a Csasz­kóczy neve egyszerre ismert lett a nimródolc társa­dalmában. Magának a hercegnek a viselkedését többféle­képpen Ítélték meg. Némelyek dicsérték páratlan hidegvérüségét, mások gáncsolták, sőt megbotrán- koztak rajta, hogy még csak egy köszönőszava sem volt az életmentőjéhez. Végre ennek is, mint minden szenzációnak vége szakadt, s reá borult a feledés íátyola, Negyedév múlva azonban az erdészjelölt erdésszé lépet telő és dicsérő irat kíséretében egy tajték ezivarszopókát kapott a hercegtől emlékbe. Rajta a válságos jelenet volt kifaragva 8 a kan­nak a két szeme s az agyara gyémántból voltak... Berlin, julius 10. Alig simultak el a Zeileis-ügy hullámai, máris újabb csodagyógymód tartja izgalomban Bécset. Azt az egyet azonban meg kell mondani, hogy a csoda­doktor nimbuszából igen sokat levont az a tény. hogy nem közönséges kuruzsló, hanem rendes, sza­bályszerű orvosi diplomája van. Igazán kár, mint kuruzsló talán sokkal nagyobb karriert csinálha­tott volna. Az uj csodátok tort Stadlernek hívják és egy hietzimgi villában lakik. Itt fogadja a pácienseket, akit valósággal ellepik a házát, hogy gyógyulást keressenek különböző bajaikra. Stedler doktor talál­mánya abba náll, hogy alpesi füvekből olyan kenő­csöt készített, amely fölöslegessé teszi az operá- I ókést. A sebet, daganatot, genyes tályogokat egyszerűen megkeni — és a legveszedelmekebb genyedések, vérmérgezések rövid idő múlva nyomtalanul A baoillueok meghalnak, a sebek bezárulnak, az el­pusztult szövetek újra kinőnek. A kenőcs a leg­hatásosabb dezlnfektor ée biztosabban és természe­tesen kellemesebben gyógyit, mint a sebész ké&e. Stadler dr. szívesen beszél a találmányáról. El­meséli, hogy kenőcse nem újkeletű dolog, azt már a háború alatt is alkalmazta. Valóban, garmadával mutatja meg a különböző hadikórházak és tábori lazarettek pecsétes tanúsítványait. amelyek a ieghi- tetlenebb eseteket tartalmazzák. Dum-dum lövedékek által előidézett sebesülése­ket, gránátszilánksériüéseket, bajoneítszurásokat, Fagyott karokat és lábakat gyógyított meg tökéle­tesen újfajta füveivel. A tanúsítványok nagyrészt fényképekkel vannak ellátva: a legcsunyább daganatok, a legrosszakara- tubb sebek, a legveszélyesebb fagyások, amelyeken talán még az operálókés se segített volna. És négy­hetes Stadler-kura után mintha elsöpörték volna a sebeknek még a nyomát is. Prága, julius 10. A képviselőház a múlt he­tekben fogadta el azt a kormányjavaslatot, amely a magán alkalmazottak nembiztositott szolgálati ideje felének a beszámításáról in­tézkedik. A törvénynovellát a szenátus né­hány napon belül ugyancsak elfogadja s ak­kor az törvényerőre emelkedik. Az uj törvény különösen a szilovonszkói és ruszinszkéi m-agánalk aliraazottak számlára rendkívül fontoa, miért esek a magámalkal- rnazottak csak néhány év éta tagjai az Ál­talános Nyugdijbiztositó Intézetnek s igy előrehaladott koruk ellenére is mindössze néhány biztosított évük van. Az uj törvény szerint most ezeknek a magán- alkalmazollaknak a neiwbiztositotl szolgálati idő felél a nyugdijbiztositásba számítják. Az illetékes törvényjavaslat, melynek tör­vényerőre való emelkedése már csak napok kérdése, szószén irt igy hangzik: I. szakasz. Az 1920 február 21-én kelt, T. és R. Gy. 26. számú, a magasai)!) szolgálatú magánalkul- mazollak nyugdijhiztosilásáról szóló törvényt igy egészítik ki: Pár óv múlva a volt erdész jelölt már mint erdő- mester kisérte vadászatain a fenséges urat. A her­ceg tehát nemcsak azt mutatta meg, hogy hidegvé­rű vadász, hanem a nagyiurak háládatlanságát hangoztató véleményt is alaposan lecáfolta, még pedig igazi úri módon. Ceaszkóczy Károly pedig tekintélyben egyre gyarapodott Gömörországban. Később Miihalik Dezsővel, a herceg jogi tanácso­sával, a Rimaszombatban élő Mihalik Dezső dr. ügy­véd atyjával együtt a herceg érdekeit képviselte a vármegyében, ennek számottevő családjaival ba­ráti viszonyba került ób a társadalom köztisztelet­ben álló, kedvelt tagjává vált. id. Diószeghy Zsigmondiról Koburg herceg göunöri erdeiben nagyon elszapo­rodtak a vaddisznók s ezért a herceg egy nagy te­rületen a vadászatot felajánlotta a Jolsván állomá­sozó honvéd tisztikarnak. Különösen egy kapitányt emlegetett, aki szenvedélyes vadász lévén, igen sok vaddisznót pusztított el évenként, három beta­nított juhászkutyával, mellyel úgy hajtatta disznót, mind kopóval szokás a nyuiat. A lelőtt koca mel­lett néha csomó szopós malacot is ösezefogdoetatott s azt elküldte a hercegi vadaskertibe. Hallotta ezt Diószeghy Zsigmond gömöri földbirtokos, aki szin­tén szenvedélyes vadász volt ée szintén kopókkal hajtatta az agyarasokat. Egy Ízben a kopók vad­disznót vertek fel székhelyéből s ugyancsak szorí­tották hegyen völgyön át és Zsiga bátyó boldogan hallgatta mint űzik a vadat az ő kitartó kopói. A kutyák hangjából kivette, merre terelik azok Közel kétezer amputációt sikerült Stadler dok­tornak elkerülnie találmányával a háborúban, kétezer lábat és kart mentett meg egyszerű be- dörzsölés segítségével. A háború után természetesen hamarosan feledésbe ment ezt a pompás teljesítmény. Évek kellettek hozzá, amíg itt is, ott is megint beszélni kezdtek Stadler doktor gyógyfüvéről. Most már valósággal a Zeileisével vetekedik a praxisa. A gallspacki varázslótól azonban annyiban külön­bözik (és ebben le is főzte nagyhírű vetélytársát), hogy őt nemcsak az emberek, hanem még a* álla­tok is fölkeresik. Csodaszere ugyanis nemcsak em­bereket gyógyit, hanem barmokat Í6. Stadler dr. egy ízben egy volt osztrák miniszter birtokán volt látogatóban, amikor hírül hozták a kastélyba, hogy a tehenek között kiütött a száj- és körömfájás. Stadler doktor gondolt egy nagyot és merészet, vet­te a gyógyfüvét, kiment at istállókhoz és bekente a beteg marhák ezáját és patáját. Néhány nap múl­va úgy elmúlt a veszedelmes ragály, mintha soha ott se lett volna. Ami atonban a legkülönösebb a dologban, az az, hogy a ezij- és körömfájással fel­lépő ezivgyuliadást, ami a betegséget tulajdonkép­pen halálossá teszi, szintén sikerült a kenőcs segít­ségével megakadályozni. A tehenek rövidesen meg­gyógyultak és ugyanannyi tejet adtak, mint eddig. Ettől az időtől kezdve Ausztria minden részéről fordulnak Stadler doktorhoz a gazdák, a veszélyes járványok idején. És — ezt ismét hivatalos tanúsít­ványokkal igazolja a csodadoktor, minden esztendőben felbecsülhetetlen értékű nem­zeti vagyont ment meg ilyen módon a pusztulás­tól. Bizonyosra vehető, hogy a Stadler-gyógymód rö­videsen épp olyan támadásoknak lesz kitéve, mint a Zeileis-féle volt. Az orvosok többsége, elsősorban pedig a sebészek nehezen fognak beletörődni abba, hogy egy operálandó pácienst füvei kenegessenek. Amint hűlik, orvoskörökben máris mozgalom indult meg a Stadler-kurák ellen. A 177. paragrafus utón 177. a) paragrafus­ként uj intézkedéseket iktatnak be ezzel a címmel: „A nembiztositott szolgálati idő fele beszá­mításának megfelelő járulékok emelése.“ 'íz a rendelkezés igy hangzik: 177. a) §. (1). Ha a biztosított vagy a nyugdíjas az 1929 január 1. előtt az alkalmazottak nyug­díjbiztosítására érvényes jogi előírások sze­rint az I—XVI. fizetési osztályban illetékidőt szerzett, úgy a jelen törvény szerint megállapított járulékok oly összeggel emeltetnek fel, amely ama szerződéses viszonyban eltöltött idő fele beszámításának felelne meg, amely a biztosítási kötelezettség alapjául szolgált volna, ha annak fennállása idején ennek a törvénynek az előírásai hatályosak lettek volna, amennyiben ezt az időt a járulékok megálla- pitása céljából a 177. $. 1. bekezdése szerint már nem számították be. Ez összeg kiszámí­tásánál a hónap esetleges . töredékéi egész hónapnak számítják. A rokkantsági vagy agg* a vadat, elibük sietett a váltóra, ott várva, mikor bukkan ölő a hatalmasnak Ígérkező vad, amely a 'kutyáit annyira kifárasztja. A váltóra érkezve, nem­sokára csakugyan előbukkan egy óriási agyara®, azonban ki lévén már fáradva, a kutyák annyira nyomában voltak, hogy Diószeghy miattuk nem lő­hetett a kanra, mig végre a fáradt vad egy tisztán Bzélén levő terjedelmes bokorba menekült s két hát- eó lábára ülve hatalmas agyaraival védekezett a 'kutyák ellen. Zsiga bátyó hiába akart reálőni a ser­tésre, a folyton körülötte levő kutyáktól csak néha látta a bokorból kisőtétleni az illat egyes testré­szeit. Ekkor nem hallgatva a kíséretére, egyik fiának nyújtja át a puskáját s marokra fogva nagy va­dászkáé ét a bokorihoz húzódott s hogy megmutae- sa, hogy ő ily módon is el tudja ejteni a vadkant, egy alkalmas pillanatban a vadászkését marko­latig döfte az állatba. Hatalmasat hördült erre a kan. De vagy Zsiga bátyó nem volt elég fürge, vagy a kan volt gyorsabb, mint ahogy ő gondolta, ez agyarával feléje vágva térdétől majdnem a bo­káig úgy fölhasitóttá a Zsiga bácsi combját, hogy sebtiben bekötve hordágyon kellett őt hazavinni De a kan ia kimúlt. Pár hét múlva kiheverte a bajt az öreg kuruc s mikor hallotta újból beszélni, hogy Sz. kapitány hogy lövöldözi halomra a vaddiezókat, nem kis diceekedéssel igy szólt: — Kár azokra a puskaport vesztegetni, elég azoknak egy jó vadászkés is — meg egy adag ma­gyar bátorság. kori járulék, ha 1920 julius 1-e alőtt vált ese­dékessé, a 177. §. 1. bekezdése b) betűje alatt felsorolt összegekkel emelkedik éspedig ama fizetési osztály szerint, amelybe a biztosított a jelen törvény hatálya előtt legutoljára be volt sorozva. A nyugdíjasnál a biztosított eset beállta előtti legutolsó hónapbeli fizetési osz­tály diönt. A jelen törvény második részének a járulékok magasságára vonatkozó intézke­dései hasonszerüen érvényesek az ilyképpen fölemelt összesített járulékokra. (2) . A járulékok (1) bekezdés szerint való emelésének fedezetére szükséges eszközök a 63. §. szerinti biztosítási dijakhoz kiszabott pótdijjal szereztetnek meg éspedig az 1. osz­tályban —.— K, a 2—3. osztályban 2 K, a 4. osztályban 3 K, az 5. osztályban 4 K, a 6. osz­tályban 5 K, a 7. osztályban 6 K, a 8. osz­tályban 7 K, a 9. osztályban 8 K, a 10. oszt tályban 9 K, a 11. osztályban 10 K. (3) . Erre a pótdijra a 64—72. §§-nak a biz­tosítási díjról szóló intézkedései érvényesek. (4) . A 2. bekezdés szerinti pótdijat 40 éven át kell szedni. Azzal a biztosítási matemati­kai mérleggel kapcsolatban, amelyet az Álta­lános Nyugdíjintézet a népjóléti miniszté­riumnak a 166. §. szerint három évenként be­terjeszteni tartozik, az intézet a 2. bekezdő# szerinti pótdij tételeit átvizsgálni a az ered­ményt a további rendezésre vonakozó indít­vánnyal a népjóléti minisztériumhoz beter­jeszteni köteles. (5) . Az 1. bekezdés szerinti igényeket a biz­tosítás illetékes viselőjénél legkésőbb 1922 junius 30-ig kell érvényesíteni s azokat a szükséges igázlósokká ke bizonyítani. (6) . Annak az összegnek, amelyet a bizto­sított vagy a nyugdíjas az 1. bekezdés sze­rint elért volna akkor, ha a biztosítás az Ál­talános Nyugdíjintézetnél lett volna végre­hajtva. (7) . A jelen paragrafus végrehajtásánál a biztosítás viselője s a biztosított, nyugdíjas, vagy ezek családtagjai között felmerült vi­tákban kizárólag a biztosítási bíróság dönt (134. §.), .másodfokon a biztosítási felső bíró­ság (151. §.) II. szakasz. (1) . A jelen törvény 1931 április 1-én lép hatályba. (2) . A népjóléti miniszter megbizatik, hogy ezt a törvényt az érdekelt miniszterekkel egy ér telemben hajtsa végre. Itt említjük meg röviden, hogy a magán­alkalmazottak nyugdijbiztositásáról szóló, 1929. évi 26. számú törvény, amely az éppen ismertetett javaslat megértéséhez is szüksé­ges és amelyet minden magánalkalniazottuak állandóan a kezeügyében kell tartani, hiteles magyar fordításban 7 korona 40 fillérért kap- htaó a kassai államnyomdában. Éppen ezért a nyugdijbiatositási törvény idevágó szaka­szainak ismertetését mellőzzük. — Hogyan élt Newton? Londonból jelentik: De VRumli ezredes, híres régész felfedezte a Newton- könyvtár jegyzékét, feljegyzéseit és házi leltárát. Az utóbbi oly pontos, hogy Newton egész házának be­rendezését, beleértve a konyha felszerelését is, a legapróbb részleteikig rekonstruálni lehetne. A* összes szobáik kárpitozása bíborvörös volt, ugyan­ilyen ezimüek voltak ágyának selyem függönyei is. Kitűnik az is, hogy a tudós itala az abnabor volt és minden reggel csokoládét ivott. Newton vagyona egy részét a hírhedt ..Délitengeri Vállalat" rész­vényeibe fektette, melyeket egy időben óriási nye­reséggel adhatott volna el s ezt azért nem tette, mert nem tartotta volna tiisztessiSgeeneik a nyerész­kedést. Midőn később bankárát, Plouquirt e rész­vényeknek más papírokra való kieserélós-ére uta­sította, « Tudományos Akadémia elnöke, kii e tranz­akcióról tudomást szerzett, szomorúan jegyezte meg, hogy ..még a legnagyobb zsenit is befolyásol­hatja a nyerészkedési vágy." Az elnök mindent el­követett. hogy a művelet bárét, tatokban tartsák, nehogy az dús aki editálja a* akadémiát. Amputáció helyeit kenőcs Újabb csodadokíor Bécsben A magánalkalmazottak nembiztositott szolgálati idejének beszámítása A törvényjavaslat teljes szövege *

Next

/
Thumbnails
Contents