Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-12 / 132. (2649.) szám

Helyszíni közvetítés

a paletta mellöl

Irta: Tichy Kálmán

im janiim 11, péntek.

II.

A Viargapatak alsó folyásámiafl, a rozsnyói tímár- negycd'b&n, a patiaikipanton. Hátaim mögött is százados titm'ávMz, előttem is, egy különösen érdekes. Jó; hogy a hátam a faliig ér, különbéin azon is táncolnának a gyerekek. Előbb oeak két kislány volt, aztán egyre több. végűit egész nópgyülés. De a kilátásoimalt szabadon hagyták s az a. fő. A velencei csibészek — kaján zsiványok, — témát állták ed, körül mindenütt szabadion hagytak. így mégis jöbb. Igaz, hogy a sóik hancúrozásból néha homiokott is kapok a festékbe, noha eddig niem doilgozítam homokos olajmaltörrel, másrészt határozottan tetszik a lurkóknak, hogy a képet ecsettel kezdtem, ceruza nélkül, azt imondja az egyik: — Barátom, nem ceruzóval rajzolta, csak mringyőrt a pamacsával. A festék vek A hírszolgálatuk pedig már előző munkásságomat is számon tartotta, már tudták, hogy a Majorék, meg a Jónások, meg a Vargáék hazokat is lefestették!

Az ilyen gyerekcsoportban mindég akad kis bizánci, aki nem számítás nélkül mondja: — Barátom, ha te úgy tudnál festeni? Jó vóna, mi? — nyomkor enyhe sikert remiéinek és bizalmas közléseket. Távolabb nagyszál ifjak, miunkauétkülílek támogatják a falat s nézik a munkát s mérhetetlen gőggel utasítják rendire a kicsiket, ha eMUják a kilátásukat a képre. Egészen mellettem, a palettán minden színkeverést errszipáko’ő bámulattal lesve, egy kis legényke ágaskodik, (alig éri fel a palettát, pedig én ülök) s mikor egy marók ecsetet rábízok, hogy tartsa nekem, miig friss festéket veszek, el- merüléséből felriadva úgy megijed, hogy elkapja a fejét 6 majdnem futásnak ered. Aztán kinyújtott kicsi markába fogja az ecseteket, nagy buzgón fogja krumpli-nudli ujjaival és büszkén néz körül, mintha csak mondaná: lássátok, én tartom az ecseteket! Miikor pedig egy XlI.-es tubusból hatalmas csomó fehéret nyomok a palettára, a kis emberke szája táfva marad a csodálattól. A munka végeztével, mint főbizalminak, neki adtam a palettáról levakart festékeket tartalmazó maszatos papiirt, de több szenzációban nem mertem részesíteni, mert az ő kis idegei úgy látszik az eddigiekben is hatalmas élményeket kaptak. Minden relatív a világon.

*

Ismét a Vargapatak, de most egészen a partján ülök. könnyen bele is gurulhatnék. A mikrofont úgy állitom. hogy akár a csobogását is hallhatják Hölgyeim és Uraim.. Most maga a patak-köz a téma, háttérben kis ház, elől, közelebb szép füzek. Szorosan mellettem kerítés, kapuval. Frissen festve, (De azt nem én festettem). Kijön a ken* gazdája, nagy haááhóval fedez fel s máris meghív. Hire»-jó vendéglátója a városnak. Harmatos borra, foszlós kenyérre, remek szailómnára invitál, (amilyet szerinte a római császár is csak vőlegény korában evett). Komolyan megharagszik, miikor kijelentem, hogy dologidőm lévén, most nem mehetek barátságos traktamenltumra. Küzelemben öreg timármester meszeli a régi házát. A szomszédasszonyok biztatgaéják: aztán csak szépre,

bácsi! Gyeirek ilbt is van, hol ne volna, átugrálnak a patakon, hogy a hátam mögé kerülhessenek. Ismerős menyecske jön. a kisfiával. A képre ki- náKkozik, hogy modetlmeik áll. Jó, mondom, de három órát egy húzóimban, a napon. A kisfiú nézve- néz. Anyja biztatására formális vizsga-meghajlással véreikét mond el, mely közelről érinti a szakmámat :

..Festőművész fogok lenni,

Hogy ne kelljen fésülködni.

Fíaijam nem a fésű nyúzza,

Hanem babér koezoruzza.“

Nagy siker. De azt hiszem, nem vagyok jó festőművész. mert többnyire rendesen meg vagyok fésülve. Úgy lálszi'k, ezért késik a babér is, mert az falán jobban szeret borzas hajakra ülni.

A kis ház mellett öreg nenő mosogat valami edényt, rámméz, nekifeledkezifc, megáll a dolgos keze. Később eljön. Megleli magát a képen, felismeri a kis házát. Ránézek: a szemét elönti a könny. & máris meséli az ő nagy tragédiáját, hogy az ura, hogy halt meg, még együtt vacsoráztak, semmid baja nem volt s éjféltre kiterítették. A szél- küdés ölte meg. S ő azóta árva-egyedül ebben a kis házban. Mán neki csali a temetőben vóna jó, nemhogy még a képre rátettem.

Elviszem a mikrofont, nehogy elszomorítsam kedves hallgatóimat.

*

Szabad dombtető, a néhai Páter-kert, rozsnyói öregdiákok Édene! Lucernás közepén ülök, előttem színes kirakójáték: az egész Rozsnyó. Az éles tű csők-jazzt, azt hiszem jól hallják önök is. A pacsirtáik magassági rekordokat javítanak. Az apró fekete muslicák mohón szívják a véremet, egy eltévedt méh hamgyaeav injekciót ad a kiisujjamba és belehal. Sajnálom. De a gyűrűimet azért lehúzom, mert az ujjam gyanúsan dagad. Az országutakon porszalagokat húznak az autók, a Miihalosiiik- telken már építkeznek, alapokat ásnak, ami jó jd, de egy szomszéd iuícermaföildön a friss kaszálás határa lefűzött lecekkel van megjelölve, nehogy valaki éjszaka utánakaszáljon egy kicsit, — ami, rossz jel. Ám lehet, mégis utána kaszál, de utána tűzi a Iccékét is. Máét kell kitalálni!

Végtelen körben csodálatos hegykoszoru. Petőfi szemei is simogatták valaha. Az öreg Pozsállő, a rozsnyói sífutók eldorá^ója, már szelíd zöldiben

mosolyog, ölén az a bizonyos autiimon-bánya, mely valaha 200 bányásznak adott, kenyeret, tavaly egészen leállt s most az antiimom-érc gyönge aramyszemecsfcéiitől remélik, hogy nedivávus lészen. A Szállován már autók rothangásznak a Tátra felé. A Bányaotidallt sűrűn látogatják a nagy gyömölcsös- kertek tulajdonosai. Az idén az atimafák sztrájkba léptek, nem lesz gyümölcs. Eggyel több baj a sok közt. A hegy alatt a Rimái telep: heti négy napon dolgozik. S éppen most, mikor egy olyan modem német szisztémájú pönkölőjük van beállítva, mely egymaga többet és tökéletesebben pöTköl 24 óra alatt, mint a régiekből busz. Mit lehetne iltt produkálni ... A Nyerges, ősgeológiai hegyeink maradványa, (hallottam nagyon érdekes előadásban, a Rima tudós igazgatójától, hogy valaha az egész rozsnyói medence baitalmas beltenger volt, melyet alul a nagy mészihegyek határoltak, a SziHcei és Pelsőcd fennsíkok. A Sajó azokon tört át, de meg- állapiithiatőan jóval magasabban a maii szintje fölött. A beltengerből csak néhány kis sziget állt ki, mint a Nyerges is) — a Stredo uj villanypóznáit hordja rudmai gerincén. A P elsőd fennsík messze híres ciszternái már gyüj'iiilk a vizet a nyári legelőre, körösiek mondják, hogy a ciszternáiénak mesz- szeföldiröl is vatimjaik látogatói nyáron át. A gigásza méezh egyek belsejében pedig még alusznak talán érintetlen, felfedezetlen barlang-rendszerék, melyekről máris sejtik, hogy Aggtelekitől Liptóig nyúlnak a föld mélyén. Felettük pedig nyári selymét teregeti most az ég és emberi nyomoruságo- kat hordoz a föld. Ott, a SziliLcei hegy alatt mohoNápoly, június. Az olasz kulturális és tudományos ©lót 1 egérdektfeszi több problémái és legjelentősebb eredményei az utolsó években

az archeológiái kutatás területén mutatkoznak. Mussolini teljes mértékben átér ezt e, hogy a római birodalom emlékeinek feltárása a tudományos, kulturális, esztétikai és aktuális politikai értéket is jelent és személyesem szorgalmazza egyes, már régebben tervbe vett ásatások megkezdését, sőt az ásatásak tartama alatt is a legnagyobb érdeklődéssel figyeli azoknak szinte nap-nap mellett mutatkozó eredményeit. Különösen bárom nagyszabású feltárási terv foglalkoztatta az utóbbi időben a Dúcét a az ő hatása alatt az olasz archeológiát:

Róma egyes beépített császárkori emlékeinek felsőinrekozatala. Caligula császár Nemi-tóban elmerüli gályáinak kiemelése és a herculanumi ásatások}

amelyeknek ujrafelvéteiénél, 1987-ben ő maga mondott nagyszabású megnyitóbeszédet.

E munkálatok közül, melyek ma is még folyamatban vannak, különös figyelmet érdemelnek éppen a herculanumi ásatások. A tengerparti villa-várost, amelyet Pompejivei együtt, Krisztus után 79-ben pusztított el és temetett be a Vezúv kitörése, nemcsak az utazóközönség, de a régészek is alig ismerik és különösen ismeretlenek azok az eredmények, amelyeket a négy esztendő óta tartó legújabb kutató- és rekonstruáló munka produkált.

Hogyan konzervál a láva iszapja?

A nápolyi muzeum főigazgatójának, aki egyben az összes Nápoly környékén folyó ásatásoknak legfőbb felügyelője, speciális engedélyével sikerült megtekintenünk a Herculanum- ban folyó munkákat.

Az ásatás területe elenyészően kicsi Pom- pejihez képest.

Egész Herculanum talán egyhatodát képezi a szomszéd város kiterjedésének, de ezen a kis területen zsúfoltan emelkednek egymás mellett a földszintes és emeletes házak. Pompeji halálos csendjével szemben nyüzsgő munkás- sereg mindenütt s az egyik uoca torkolatánál lázasán, dübörögve dolgozik két hatalmas fúró- és ás ógép. A munka legnehezebb részét tulajdonképpen ez a két masina végzi. A munkások egy részét a kiásott földtömegek elszállítása foglalkoztatja, a többiek pedig olyan helyeken dolgoznak, ahol a gép már kihámozta a földből a ház legnagyobb részét, amelyen nekik a végső, de legnehezebb, legnagyobb pontosságot igénylő bontást és a további pusztulástól megóvó konzerváló munkát kell elvégezni.

eodtmík az utolsó köveik JÓléem Cháasáir András sár- helye fölött. Tovább, Hoasauréteii, az I'beeai kastély, Ándrássy Dénes giróf gyönyörű szülőháza dől rommá, ment az élet nem arra fut, de távolabb, a Szoroékőn, Kassa félé. A szerpentin fehér szalagja idáig látszik. Kraszaa-Hiortoa büsrike vára innen meim mutatja magát, a hanyatló nap már úgyis árnyékba borítja most őst falait.

Itt közelebb mögöttiem, a Riéti malom, — nem zakatol. Gazdája feladta a vizjogót, mert a ráeső terheket nem vállalta tovább. Ez éppen nem komor eset, mert van egy másik malma Veszverésen, az zaikotollhat most kettő helyett ás. A malom mellett kis kertek, egyiknek kerítésében ezázhanmino- egy éves tölgygerenda áll ma is, ráwésve nagy öreg betűkké!: JÓNÁS ISTWÁN 1800. Az István kettes W-vel. Hova lettek ezek az idők? Ma a fazekasoknál is külön kell rendelni az évszámos korsóit. Azelőtt valahogy számítottak a mívesek arra, hogy maradandót teremtenek, magyidőre szólót és kívánták, hogy a késő utód tudja, ki s miikor miiveltte a hnmit. Bezzeg a kerítünk kerítését csak diák-korom óta vagy háromszor kellett újítani. Ez a tölgygerenda még jó erőben van s túlélhet, ha nem éri bateors. Minket az is köny- nyebben érhet.

Pardon. A rendező kigyujtotta a jelzőlámpát: Tárgyinál maradni! Még egy kis tücsök-jazzt engedek a mikrofonba, a pacsirták elültek, a kép kész, mind a három torony rajta ven. Ha ezt se veszik meg, legjobb tippem hagy őseiben. De a muslicák vérengzését nem bírom tovább. Viszonthallásra. Hölgyeim és Uraim, helyszíni közvetítésemet befejeztem. El ne feledjék hangszóróikat este tíz után szoba-erősségre beállítani, hogy szomszédaikat ne zavarják. (Ezt Bóosből már minden este bemondja a epeaker s a jó bécsiek bizonnyal szót is fogadnak. Nálunk nem mondják be, de ha mondanák, sem fogadna szót senki. Vagy igen? Akkor kellemesen csalódom.)

(Szűnjél: nem szuperál. Mert a rigók már aludni

tértek.)

A területen Ventimiglia doktor, az ásatás vezetője kalauzol a a páratlan' bemutatót rendkívül érdekes magyarázattal kíséri.

— Súlyosan téved, aki azt hiszi, hogy Pompeji és Herculanum között — mivel egymás közelében voltak — nem lett volna semmi különbség. Sőt, a különbözőségek a két város között talán mélyebbre menőek voltak, mint a kapcsolatok és hasonlóságok, hiszen. Pompeji elsősorban virágzó kereskedőváros, Hercula- mim pedig nyaralóhelye az előkelő és gazdag rómaiaknak. Ezek a különbségiek a ml munkánk szempontjából is igen fontosak. Pompejiben a felszínre kerülő lakóházak általában egyformák és kevés kivétellel pontosan megfelelnek a jól ismert római ház típusának.

Itt, nálunk, jóformán minden kiásott ház

alaprajza és belső elrendezése más és más.

Az ásatás négy esztendeje alatt például három vagy négy különböző és alig ismert építészeti kiképzésű átrium- és peristylium-tipus került napvilágra. De a házak elhelyezésében sem ragaszkodtak Herculanum építtetői a tradíciók által megszabott rendszerhez: akárhányszor előfordul, hogy a ház egész elrendezését átalakitották- csak azért, hogy a peris- tylium ne a kert, hanem a tenger felé nézhessen. Mindez nagyon is érthető: a gazdag emberek nyaraló-városa megengedhetett magának ilyen luxusokat.

— A legnagyobb különbségek azonban nem az élő, hanem az elpusztult Pompeji és Herculanum között mutatkoznak.

A két város katasztrófája teljesen különböző

módon folyt le:

Pompejit a hamueső borította el, Herculanu- mot a láva iszapja temette be. Ez a körülmény okozza, hogy a két eltemetett város feltárásánál teljesen különböző módon kell eljárni. Pompejiben mindent ki lehet bontani csákánynyal és ásóval, a Herculanumot elborító iszap azonban az évezredek folyamán a tuffhoz hasonló kővé keményedett, amelyet — amint láthatta — csak sűrített levegővel dolgozó ásó- és vésőgépeklfeL lehet eltávolitani. Azonkívül itt helyenként tényleges megkövesedett láva-tömegekkel is találkozunk, amelyeknek felbontása majdnem teljesen lehetetlen. Persze ez csodálatosan hangzik, hiszen a köztudatban az van elterjedve, hogy mindkét várost a láva temette be, de ez tévedés. Ha így volna — ma egyáltalában nem ismernénk sem Pompejit, sem Herculanumot, mert a megkövesedett láva minden emberi szerszámnak ellenáll és csupán robbantással lehetne megbontani.

— Még két körülmény van ezenkívül, ami a Herculanumban való ásatást Pom pej ivei ösz- szehasonlitva megnehezíti. Pompejiben osak 8—10 méter magasságig emelkedett a várost

betemető hamuréteg, nekünk minimum 15, de sokszor egészen 30 méter mélységig keli lefurnunk a megkövesedett, nehezen dolgozható agyagba, hogy a házak legfelső síkjait elérjük. A másik nehézséget pedig az Okozza, hogy a Hrculanumot betemető és eltakaró talajon ma már egy uj városka — Resiua —> emelkedik. A mi munkánk tehát azért is lényegesen nehezebb és — drágább, mint a pompejieké, mert- abc)] ásatni akarunk, ott meg kell vásárolnunk a házat és Le is kell bontanunk.

Ami Herculanumból megmaradt

— Mindezen nehézségekkel, anyagi és fizikai problémákkal érdemes azonban megküzdeni — az eredmény miatt. Herculanum izgalmasan érdekes anyaggal fizet a fáradságért, olyan dolgokkal, amelyeknek kultur - históriai értéke felbecsülhetetlen s amelyek — a véletlen folytán — nagyrészt olyanok, amiket Pompeji pusztulásának körülményei miatt nem nyújthat. Igaz, hogy más szempontból Herculanum kevesebbet tartalmaz, így például hiányzik a használati tárgyaknak, a mindennapi élet eszközeinek az az óriási tömege, amely a testvérvárosból előkerült. Ennek az a magyarázata, hogy Herculanumot nem érte oly megdöbbentő hirtelenséggel a katasztrófa, a lávaagyag folyama lassabban öntötte el a várost, mint Pompejit a hamueső, úgy hogy a lakosságnak nemcsak a menekülésre volt ideje, hanem ugy- látszik arra is, hogy az életéhez tartozó eszközöket összeszedje és magával hurcolja. Ezzel szemben a Herculanumot elborító anyag hidegebb hőmérséklete az itt hagyott tárgyakat lényegesen nagyobb épségben hagyta meg, mint Pompeji tűz- és hamuesője. Ez eredményezte azután azt, hogy az épületek fa-alkatrészei: ajtók, ablakkeretek, lépcsők, gerendák, sőt még bútorok is, kissé ímeg- szeneisedve bár, de meglehetős épségben fennmaradlak.

% t

Olyan építészeti és be rendezés i alkatrészeket tudtunk tehát felszínríe hozná, amelyek a római korból sehol sem maradtak

fenn.

Természetesen e faanyagok rögtön a feltárás után különleges preparáló és konzerváló eljárás alá kerülnek es azután légmentesen záró üvegburákba foglaljuk őket, de ea a preparálás csak a további megőrzést szolgálja és az anyag eredeti állapotán semmit sem változtat S amint látja — mondja vese- tőink, miközben kettőn egyszerre megyünk fel egy keskeny, feketére sízene sedet.t falép- csőn, amelynek fokait üveglapok borítják — a kétezeresztendőis, föld alól kiásott fa semmit sem veszített régi erejéből és tartó- képességéből.

— A fa alkatrészeknek ez a fennmaradása talán a legérdekesebb és legmeglepőbb mindabból, amiit .Herculanum myuíjit. De emellett felszínre kerültek rendkívül érdekes építészeti részleték is: az említett alaprajzi és belső kiképzési jellegzetességeken kívül különösen néhány nagyrészt teljes épségben megtartott és csak kevéssé kiegészített emeletes homlokzat meglepően uj elemekkel gazdagítja a házak külső kiképzéséről való ismereteinket. Az ásás lassú gondossága nem egy nagy és összefüggő festett vagy stukkóival díszített szobamemiyezet- darabot tudott megmenteni s igen nagy számban kerültek elő a helyiségeket díszítő mozaikpadlók is. Fallfestiményeket azonban Herculanumban sokkal kisebb mértékben használtak, mint Pompejiben s érdekes, hogy ezeknek legnagyobb részén is majdnem kizárólag dekoratív, ornamentállts motívumokat találunk, az emberi alak és a táj, n pompelji freskók legfontosabb alkotó elemei teljesen hiányoznak.

Végezetül pedig Ventimiglüa doktor megállított az egyik uccáhan s a hatalmas gránitkockák között kinyitott két csatornaelzáró lemezt. A fedőlemezek újak, modern, huszadik századi gyári munkák, de a csatornázás Herculanumé. — Az egyik az uoca alatt vonult végig, a másik a szomszédos házból vezette ki a szennyvizet —- mondja. — Amint láthatja. Herculanum gazdag polgárai nemcsak az otthonukról, hanem a városukról is gondoskodtak. P. N.

— Évzáró kultúránkét a prágai MAK-ban.

A prágai Magyar Akadémikusok Köre június 12-én és 13-án évzáró kulturankótot rendez, melynek keretében Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő a magyar ifjúság problémáiról tart előadást. A program további részében a MÁK szemináriumai egy-egy előadással szerepelnek. Az ankét pénteken este 7 órakor, szombaton este 8 órakor kezdődik.

Elmúlt kultúrák uj csodáit ásták ki Herculanumban

Páratlan értékű leletekre bukkantak Herculanum kiásása közben

4