Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-07 / 128. (2645.) szám
1981 jgatfafc 7, rasáirtnap. ^KA<IMM.4GtARTÍlRliAI> 7 Áz uj „gazdasági respublika" megszervezését akarja keresztülvinni Doumer elnök Az uj elnök fogadta a PMH munkatársát, aki csak egyet ismer: a nagy hazát és a nagy kötelességet . Podétorady savaajmiz csökkenti vérnyomását. Esterházy János pályadija a magyar történelem megírására Szlovénszkó, junius 6. Az idei Szentiváni KuTia sok meglepetést tartogatott a magyar kisebbség számára. Ezek közül a regények, költői müvek, eesay-k megju- talmazására összegyűjtött pályadijak egész seregének bejelentése után fölemelkedik helyéről egyik résztvevője a tanácskokásnak és fölajánl 15.000 korona pályadijat a magyarok történelmének megírására. Esterházy János ajánlata nemcsak a Noblesse obiige szempontjából jelent igazi eseményt, hanem bemutat az itt élő magyarságnak egy uj típust a harmincévesek divatos évjárataiból: a literary gentleman típusát, aki százszázalékos biztossággal tudja, hogy mi hiányzik a magyar ember kezéből, a magyar család asztaláról, a magyar ifjú lelki táplálékából: nemzetének története. Nagy megnyugtatást jelent Esterházy János nemes gesztusa. Hiszen szép é6 fontos dolog az, hogy itt irók növekedjenek, akik most már tudják, hogy miért dolgoznak. A Szentiváni Kúria is lényegben ezt akarja, azonban idáig jobbára csak a szépirodalom kötötte le a figyelmét. A népművelést szolgáló irodalom lényeges hiányára bukkant rá Esterházy János ajánlata, amelynek egyik jelentősége az is, hogy nemcsak a költőik, regényírók, vagy elbeszélők fölvonulása jelenti a kisebbségi magyar irodalmat, hanem annak integráns része a magyar tudomány is. A kisebbségi sorsban élő magyar számára nemzetének története s helyi történetének monográfiái is nélkülözhetetlenül fontos a magyar lélek és a magyar gondolkodás kiala- iku 1 ása sz empo n tjából. Esterházy Jánosiban elevenen él a magyar hagyomány, melynek talajában talál erőt a magyar történetírás. Ez a történelem nemzetünk történelmi egységének a bizonyítéka akár a századokon keresztül kialakult kultúrát, vagy a történelem tárgyát, a démoszt tekintjük. Nemzetünk története tehát elkülönítések tárgyát nem képezheti. Ezek a megfontolások lehetnek a nemes ajánlat mozgató rugói a tudományosság nézőpontjából A gyakorlati élet szempontjai talán még súlyosabbak. 1919—'1931. évek között egy nemzedék nőtt föl az itteni magyar iskolákban, melynek nem tanították nemzete történetét. A magyar nemzetről, vagy a magyar népről mindig csak abban a vonatkozásban hallott, ha annak a cseh nemzettel valamiképpen kapcsolata, vagy ellentéte volt. Mennyi téves adat vonult be magyar iskolakönyvekbe is, amelyek a mi történeti vonatkozásainkat tárgyalták a csehekével és szlovákokéval. Ezeknek szerzői alig hallottak a Rockefeller-dntézményről és arról, hogy az egyes nemzetek iskolakönyveiben csak az objektív történetszemlélet alapján szabad írni és mindenképpen tilos az iskolaiban a gyermeki lelkek kutmérgezése. Azok, akik a lefolyt 12 iskolaévben végezték tanulmányaikat, hasztalan akarták volna nemzetük történetét megismerni. De ez alatt az évek alatt nem is jelent meg összefoglaló történelmi könyv a nép számára Szlovenszkón. Esterházy János jól ismerte föl, hogy a magyar népnek hiányzik az a könyve, amely a biblia mellett legszentebb könyve minden magyar családnak. A magyar históriának minden család könyvespolcán és minden falusi ház mester gerendáján ott Van a helye. A magyar történelem kiadásának van már előzménye 1925-ben, amikor a pozsonyi Hiradó hirdetett arra pályázatot. A pályázat első diját egy kiváló magyarországi történettudós nyerte el hatalmas munkájával, mellette két kitűnő munka nyert még dijat, de a körülmények ösz- szejátszása következtében egyik sem jelent meg. Esterházy János azonban gyakorlati ember és nem végez félmunkát: maga nyomtatja ki a könyvet és terjesztéséről is gondoskodik. Ebben a munkában bizonyára számíthat legnagyobb kulturegyletünknek, a SzMKE-nek támogatására. Ezt értékelem legtöbbre a pályázat kitűzéséiben: az ajánlat megtevő gondoskodik arról is, hogy az élő valósággá váljék. Mit adhatunk legjobb jutalmat népünknek és ifjúságunknak? Bizonyára nemzetünk történetét, amelyet, ha buzgón végigolvasnak, magának a nemzeti léleknek válnak részeseivé. Ez a könyv arra is megtanít, hogy műveltségünk kezdete nemzetünk történetének megismerése. Végül visszatérve a Noblesse obiige gondolatára, Esterházy János példát statuált azoknak a magyaroknak is, akiknek talán nem esnék nehezére az, ha a magyar kisebbség egyetemét támogatásukkal megbecsülnék. Igaz, hogy visszhangzik a panasz SzlovenszkószeTte: a földreform mindent elvett, az azonban nem ok arra, hogy besavanyodva éljünk a jobb gazdasági viszonyok reményében árnyékos parkok barokk urilakaiban. És itt ismét Esterházy Jánosra kell mutatnom, akinek 7000 kataszteri hold birtokából talán csak ennek egyhetedré- sze maradt meg, de ez sem feszélyezi egy pillanatra sem abban, hogy megtegye nemzetével szemben érzett nemes kötelességét. Az ilyen főim ivadékok a világtörténelem változásaiban átmentették nagy őseiktől a legnagyobb értékeket: a határozott, egyenes jellemet és rminzo- tűk igaz -szeretetét, mely őket megbecsülte és ! fölemelte. Páris, május vége. (A P. M. H. párisi alkalmi levelezőjétől.) Egykét- nappal azután, hogy a francia köztársaság elnökévé választották, M. Paul Doumer kitüntetet tazzal. hogy külön kihallgatáson fogadott. Természetesen addig, amig az uj államfő az Élysée-palotában hivatalosan el nem foglalta helyét az audiencia, — itt a Luxembourg-palotá- ban, ahol mostanáig, mint a szenátus elnöke tartotta hivatalos fogadásait Doumer elnök, — magánjellegűnek tekintendő. * Ezen a komor májusi délutánon, amikor finom esőfátyol leng Páris fölött, a Vaugirard-uccai Petit-Luxembourg, a nagy szenátus-palota -függeléke, tele van fojtott izgalommal. A máskor csendes kis palota, melynek századoktól megfeketedett falai annyi történelmi jelenet tanúi voltak, pár nap óta lázas érdeklődés középpontjában állSürü eső verdesi az udvar kőkockáit, gyűrűző kis tavakban úsznak a gesztenyefák piros virágai. Autó autó után siklik a bejárathoz, nyakláncos huissier segíti ki az érkezőket. Mindenki felnéz az emeleti ablakokra, — az elnök magánlakása — de a beavatottabbak tekintete a földszint baloldali ablaksora felé szegeződik, arra van az uj államfő dolgozószobája... Magas állami funkcionáriusok jönnek audienciára, nagykövetek, küldöttségek. A piros selyem-szalonban letompitott hangon beszélgetnek a várakozók. Tizennyolc óra és fél. A kaíbinettfőnök szobájába® halmokba tornyosulnak az üdvözlőtáviratok, — eddig hatvenezer, — a gratuláló levelek és névjegyek. — Ez még csak a kezdet! — mondják mosolyogva. Fent az első emeleten az elnök családja bizony-bizony hiába várja, hogy hazajöjjön dinerre. Ma nehéz nap van, az elnök ur alighanem le fog késni a diner rendes idejéről. Paul Doumer közismerten pontos szokásaiban. Mindennap ötkor kel, szobájában ir. Harminc percig sétál a Luxembourg-parkban és hazatér. Könnyű reggeli után Íróasztalához ül újra. Ilyenkor reggeli nyolc óra van. Félegyig hivatalos munkáját végzi, akkor déjeuner-zik. Kettőtől félhétig ismét munka. Ekkor jön a diner. Kilenc órakor lefekvés ... Mint minden elfoglalt ember, az elnök is csak este a családjáé. Ilyenkor gyöngéd apa és nagyapa-. Hazajövet első dolga, hogy hamvasfehér szakállát odaszorit- sa két unokája, Lucile és Andxée Doumer rózsás arcához. Az ilyen percekben boldogságába könnyek vegyülnek: ez a két bájos és viruló fiatal leány hősi halott fiai közül kettőnek, Andxé-nek és René-nek a leánykái, ötvenhárom éves házasok Doumer köztársasági elnök és felesége, nyolc gyermekük volt, öt fin és három leány, mind házasok. Az öt felnőtt szép fiúból négy meghalt a hazáért... Életének ezekre a részleteire gondolok, amikor a kabinéit egyik tagja hozzámsietve közli, hogy az elnök azonnal fogad. * Tágas dolgozószoba, komoly és ünnepélyes, majdnem rideg. A Luxembourg gesztenyefáinak üde zöld tónusán szűrődik át a szobába beáramló fény és egybeolvad a csillárok tündöklésével, zöldes, szmaragdfénylós tölti be a termet. Szemben áll velem Doumernek, az aurillac-i vasúti munkásnak fia, ma a francia köztársaság elnöke. Munkája, tudása és akaratereje juttatták erre a polcra. Doumer elnök egyenesta-rtásu nyúlánk öreg- ur, hosszúkás metszésű szemhéjjainak keskeny réseiből világos tekintete áthatóan egyenesen néz rám. Haja a halántékain hófehér, hosszú bajusza, szakálla tiszta hó. Ápolt és elegáns, feketeselyem nyakkendőjét gonddal köti meg. Energikus, őszinte a kézszoritása. Pár szóval megköszönöm a kitüntetést, hogy szives fogadni. Végtelenül kedves szavakat intéz hozzám. iglófüred Spisská Nova Vés Kúpeie Klimatikus map,as:ati gyógyhely. Vizgyógyintézet, szénsavas fürdők stb. Nagy fenyveserdök. Gyógyit: idegeseket, hurutosakat. Főorvost Dr. Groó Béla. Szoba és ellátás 35 —Kc-tól Szanatóriumi gyógykezeléssel 5 .— Kc-tól. Prospektust küld az igazgatóság. Sajnálja, hogy jelenleg a nyilvánosság részére nem nyilatkozhat. Mialatt- beszélget velem, figyelem öt. A fáradságnak legkisebb nyoma sem látszik ezen a jellegzetes arcon, semmi más mint derűs, nyugodt fölény. Beszélgetésünk során megjegyzi, hogy rendkívülien el van foglalva, de búcsúzáéul kedves Ígéretet tesz: — Ha már az Elysée-ben leszek, újra fogom önt fogadni és akkor talán többet mondhatok. Még egy kézszoriíás. Az államfő visszatér tu!- halmozott Íróasztalához. Hét óra múlt, teljesen besötétedett kint. A csillárok ragyognak az egész épületben, az elnök összes munkatársai, a tegnapiak és az újak, itt vannak körülötte; folyik a munka, ajtók nyílnak és csukódnak, Írógépek lázas kattogása hallatszik. Az elnök megjegyzése jut eszembe: „Min dig a költő szavaihoz tartom magam, nincs más célom, mint a nagy haza és a nagy kötelesség44. * Valaki, aki nagyon közelről ismeri, ezeket mondja: Gaston Doumergue elnök rezsimjével lezárult a háború likvidálásának kora. Most Doumerre vár. hogy kinyissa az ajtókat a „jövő44 számára. Életkora ne tévesszen meg senkit, legalább húsz évvel fiatalabb, mint ahány éves. Szelleme fiatalos, élénk, az Elysée-ben mentora lesz az államnak. Az elkövetkező evolúciót angol példa módjára, fokról-fokra haladva, az ő bölcsessége és tapasztalata fogja irányítani. Emlékezzünk csak, hogy ő volt a demokratikus elvek alapján végrehajtott nagy pénzügyi reformok legelső munkása és egyik úttörője a francia gyarmati birodalom kiépítésének. Mint- államfő keresztül fogja vinni az uj „gazdasági respublika44 megszervezését, azt amivé a modern államnak alakulnia kell. Ezek a szavak megvilágítják az embert és az államférfit, aki a gyakorlati munka és a haladás útját járta már akkor, amikor 14 éves korában rézmetszőmunkás volt a rue de Turin-i érem- gyárban, de szabad óráiban tanul, leteszi a jogi doktorátust, megszerzi a tanári képesítést és húszéves korában a Mende-i kollégium matematikatanára. Huszonnyolcéves korába® megházasodik, újságíró lesz, lapszerkesztő, Floquet akkori képviselőházi elnök felfedezi és maga mellé veszi kabinet-bfőnöknek. Ekkor mindössze huszon- nyoloéves. Innen már felfelé iveit pályája. Képviselő, házelnök, három Ízben pénzügyminiszter, hadügyminiszter, öt éven át Indokina főkormányzója; ennek a hatalmas gyarmati birodalomnak politikai és közigazgatási organizációja az ő müve. Korzika szigete húsz év óta mindig újraválasztotta szenátorának. Négy év óta volt a szenátus elnöke. Pályája jellemzi az embert és a politikust, de az embert magát legjobban jellemzi egyik munkája, melynek cime: „Fiaim könyve44. Ez a pedagógiai munka formálta ki öt fiának jellemét, nevelését. Az öt fiú közül André, René és Marcel, mint a francia hadsereg legendás bátorságu hősei, a harctéren estek el. Huszonöt, huszonnyolc és harminc évesek voltak, fiatal feleséget, kis gyermeket hagytak hátra. René, a pilótatiszí Verdim fölött zuhant le, hat ellenséges repülővel folytatott egyenlőtlen, bravúros harc után. — a németek katonai disszel temették el, sírkeresztjére felírták, hogy hős volt. Armand, a negyedik katona-fiu, mint százszázalékos rokkant-,' hosszú betegség után, néhány év előtt halt meg. Akitől négy fiát ragadta el a háború, vájjon annak a szivében ’lehet-e más, mint a legőszintébb, mélységes idegenkedés a vérontástól?! * Áldozó csütörtökön (ez volt a versailles-i elnökválasztás másnapja) reggel nyolc órakor egy autó fordult ki a Luxembourg kapuján és a vaugirard-i kis katonai temető felé vette útját. Aki koránkelő ember arra vetődött, láthatta, amint a temetői fasoron egy feketeruhás, hófehérszakállas férfi siet végig és azután letérdel egy sírra, amelynek márványlapjára Doumer elnök fiainak neve van vésve. Szmrecsányi Niaon.
