Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-07 / 128. (2645.) szám
8 ra ttftO junius 7, vattároajp. A FEKETE KOLOSTOR Irta: Schöpflin Aladár A fekete kolostort franciául Noir-Moutier- nek hívják, öreg, kortól és tengeri viharoktól megfekettilt vár-forma épület, melyet a tizenötödik században építettek jámbor szerzetesek számára, kegyetlen kalózok ellen védekezésül. Valahol a breton part mellett áll, az Atlanti óceán egy kis szigetén. Nem nevezetes hely sem forgalmi, sem történelmi szempontból, francia ember sem mind tudja, hogy van a világon. De mégis van egy nevezetessége, melyet csak néhány száz magyar, osztrák és német ember ismert meg: színhelye a legcsunyább háborús bűnök egyikének, melyek a francia nemzet lelkén száradnak. Ide terelték össze azoknak a szerencsétlen embereknek egy csapatát, akik a háború kitörésékor Franciaországban rekedtek, már nem kaptak vonatot a hazatérésre s itt tartották őket internálva a háború egész ideje alatt, sőt részben még a fegyverszünet után is, 1919 tavaszáig. Csupa olyan emberek voltak, akiket Páris varázsa és a francia kultúra fénye csábított oda, mint egyszerű utasokat, tanulmányúton lévő művészeket, írókat, tanárokat, vagy a kenyérkereset tartott ott, mint derék szűcsöket, szabókat, asztalosokat, pincéreket és egyéb iparosokat. A francia nemzet iránti szeretetüknek rettenetes árát adták: legelső és legközvetlenebb áldozatai lettek a francia háborús dühnek, annak a hisztérikus gyűlölködésnek, mely, ha alkalma van kitörni, olyan sajátságosán jellemzi a francia népleiket s amelyet a francia politika és sajtó olyan mesterien tudott kihasználni a háborús pszichózis fölkorbácsolására. A francia internál tság néhányszáz magyar ember sötét emlékei közé tartozik, egy sereg magyar embernek életébe került. Hogy mi volt, mit szenvedtek, mit éltek át ezek a boldogtalan magyarok német és osztrák társaikkal együtt, annak most már maradandó emléke van Kuncz Aladár Erdélyben élő magyar írónk „A fekete kolostor*' cimü kétkötetes könyvében, mely az erdélyi Szépmives Céh kiadásában most jelent meg. Mindjárt meg kell mondanom, remekbe készült könyv, amelyhez hasonló érdekeset és gazdagot nem Írtak magyarul a háború éta. Ajánlom, olvassák el, amit annál is inkább megtehetnek, mert Kolozsvárt, jelent meg, tehát — ha jól tuaom — szabadon jár be Csehszlovákiába. Nem a témája miatt érdekes elsősorban ez a könyv, bár ez is — mint eddig meg nem irt háborús dokumentum — nagyon érdekes, hanem az írója miatt. Egy legelsőrendü magyar irót ismerünk meg belőle. Kuncz Aladárt már több, mint húsz éve ismerem. Még a budapesti Eötvös-kollégium növendéke volt, mikor először találkoztam vele a Bristol-kávéházban, ahol az akkor fiatal hőskorát élő Nyugat munkatársai szoktak találkozni. Kellemes külsejű, szimpatikus, szerény modorú fiatalember volt, néhány kisebb kritikai munkája megjelent már, láttuk, müveit és tehetséges fiú, vártunk tőle valamit. Később közelebbi ismeretségbe kerültem vele, ami kedves emlékem maradt. De valahogy az az érzésem alakult ki, hogy inkább & tervek és az álmok embere, mint az alkotó munkáé. Az évek múltak, fiatal barátaink növekedtek, vagy igyekeztek növekedni, írták könyveiket, melyekkel ki kisebb, ki nagyobb 'pozíciót foglaltak el az irodalomban, —< Kuncz Aladár még mindig a terveknél volt. Egy-két kritikai cikk, egykét novella volt minden, amit láttunk tőle. Aztán eltűnt szemünk elől, francia internál tságba került, hireket hallottunk szenvedéseiről, sokat beszélgettünk Tóla, jó szívvel, barátsággal, Laczkó Gézával és másokkal. A kommunizmus alatt került haza s nemsokára szülővárosába, Kolozsvárra került s ekkor uj pálya nyílt előtte, amely, úgy látszik, megsokszorozta munka- kedvét: egyik első vezérembere, szervezője lett az erdélyi magyar irodalomnak s a Szépmives Céh megalakulása, után az Erdélyi Helikon szerkesztője. Hogy ennek a kitűnő folyóiratnak megszervezésével és kiművelt jó ízléssel való szerkesztésével milyen 'Szolgálatokat tett az erdélyi magyarságnak, azt, úgy hiszem, Csehszlovákiában is sokan tudják. Hogy közben megjött az igazi nagy alkotásra való munka- kedve és energiája, azt „A fekete kolostor1* két termetes kötete bizonyltja. Olyan ez a könyv, mint egy kitünően megírt memoire. Csupa megtörtént dolgot ir meg, szem mell áthatóan törekedve a való hűségre, az objektív ábrázolásra. Nem ítéleteket, pamflet- szerű vádaskodásokat akar közölni, hanem meg akarja mutatná képekben és emberi alakokban, hogy éltek, min mentek keresztül, mivé alakultak át az internált-tábor lakói, hogy hatott Tájuk, egyéni különbségek nélkül különbözően a fogság ezer gyötrelme, nagy fájdalmak, kicsinyes, mindennapi kínok, piszkos megaláztatások, ritka s csak a belső életet érintő fölma- gasztaltatások. Mégsem memoire ez a könyv. Regény a javából, mert mindent életen, embereken keresztül mutat meg s elevenné teszi az olvasó tudatában a dolgokat. Van egy főszereplője, az író maga, aki szemlél és íeir mindent, de egy pillanatra sem tolakszik az előtérbe, az olvasó és az elmondott dolgok közé, csak mindig jelen van, mindig érezhető, minden érzelmi hullámzásával, mindenre való reagálásával, a szenvedésben való megtisztulásával, sóvárgásaival, kétségeivel és lemondásaival, emberi lealáztatásával és erkölcsi fölemelkedésé vei, szentimentális érzékenykedések, olcsó panaszkodtok, szavaló retorika nélkül. Csak igazi iró tudhatja ilyap biztosan, pillanatnyi kisiklás nélkül, megfogni és mindvégig tartani a hangot, a börtőnélet szörnyű egyhangúságában folyton érezni és éreztetni az élet változatosságát, az egy helyhez rögzítettségben a szüntelen mozgást. Amit Kuncz könyvében megmutat, az ellenállhatatlanul hasonlít egy roppant hangya- bolyhoz, amelyet, ha messzebbről nézünk, nem látunk benne mást, mint egyhelyben való nyüzsgést. de ha közelebbről megfigyeljük, folytonos és törvényeknek engedelmeskedő munkát látunk, a nyüzsgésben egyéneket, amelyek élnek, igyekeznek, értelmük, dolguk, föladatuk van, küzködnek valami cél szerint, soha teljesen meg nem állnak —• rabszolgái és diadalmas hősei a Sors kérlelhetetlen kényszerének. Ezt a han- gy ab oly,szerű fogoly-életet betűn és papiron át megláttatni nagyszerű irói föladat és Kuncz Aladárnak hiánytalanul sikerült. Mi érdekes lehet abban, ahogy néhány száz ember egy ósdi kolostorba bezárva él, csak néha mehet ki sokszoros szurony fölügyelete alatt katonás menetbe sorakozni „sétálni*1, fekvőhelye rothadó szalmazsák egy sötét kazamata zsúfoltságában, a világról nem tud semmit, csak ami néhanapján igy-ugy beszüremlik a várfalakon át, a fizikai nélkülözés és lelki megaláztatás minden gyötrelmében, cél nélkül, határidő nélkül, egyik nap úgy, mint másik nap, ostoba és gonosz raíbtársak kínzásainak kitéve, folyton küzdve a testi és lelki elnyomo- rodás, a züllés ellen? Mi lehet ebben érdekes, amiért, ha este, vacsora után kezembe vettem a könyvet, késő éjfél után is csak kedvem ellenére tudtam letenni? Izgatóan érdekes az a módja, hogy az iró képek egyszerű vonalú rajIII. Sennyey István báró A legkiválóbb urlovaeoík eg.yiíke volt a 'megboldogult Semnyey István báró, aki hosszú éveken keresztül minden jelentősebb iigetővérsenydijiat elvitt a társai elől, pedig lovai sokszor nem voltak oly magas kívülit ásnak, mint ásóikéi. Bravúros lóhajtá- sával kivette a lóból a benne levő tehetséget. Bámulatos gyakorlata volt a hajtásban, tudta, mely lóval miire lehet vállalkozni s [melyik az az időpont, amikor az állatot teljes tehetsége kifejtésére kell serkenteni. Kedvelt egyéniség volt, nemcsak a vár- megyéjében, hanem messze földön. Csinos fiatalember volt, kellemes cimbora s amellett vaklmerő s alacsony termetében nem mindennapi erő Tetőzött, Ha bement a várimegye székhelyére, akkor már veszedelem volt, miivel szeretett cigánnyal mulatni s körülötte csoportosult a vármegye arany ifjúsága, mivel 5 volt a legfelkapottabb gavallér, a leigbraivurosnbb lovas, a legjobb mulató cimbora. Egyszer meghallotta, hogy a székhelyen vala|mi ügyes kötél táncos mutogatja miagát. Bekoesizott hát a székvárosba s midőn hatalmas trapplenjei végigrobogtak a rozoga kövezeten, bizony mindenfelől kinyílt az ablak, sok szép leány- 'és menyecske fej bujt ellő a zsalus ablakok közül, látni kívánva a megye kedves „Pista báróját. Blomdin — mivel akkor minden kötéltán- oost igy hívtak — ügyesnek bizonyult'. Előadás után Pista báró szeműét tartótb a lovai felett is s aztán nagy muri kerekedett, maguk klözé ültették az értelmes Blondimt is s folyt a diáridió pirkadásig. Kidkor a bárónak eszébe jutott, hogy van neki egy jól betanított, igen értelmes lova, azt Blondinnak ajándékozza, s az úri társaság fogatni parancsolt. Bizony kissé ködös fővel kaptak kocsikra, hogy megtekintsék az ajándéklovat. A báró meg akarván mutatni' lovainak a menőképességét, maga mellé vette Blondihti, s a négy-öt uriifogatlbŐl álló kocsisor GtoW^iindult a néhány órányira levő bárói kastétj felé. Pista báró szakértő kézzel markolta össze a gyeplőt s elsőinek indult, fogadva valakivel, hogy negyedórával előbb ér Póiczinba, mint az utána kővetkező második. Elkezdődött a verseny. A lovak patkója úgy •csattogott a jókarbao tartott utón, mintha marsot vert volna, a gyors iramban egymásután maradtak el a kilomé tér jelző oszlopok s Biondiu az őniile- tes rohamban félve kapaszkodott az ülést övező vasikeretbe. Egy alkalommal majd lesodorta helyéből a félig kinyitott vasúti sorompó záró gerendája, s mikor Páo/únba megérkeztek, az aggodalom miatt csurgóit róla a verejték. A fogadást megnyerte a báró, nem 15. hanem 25 perccel előbb ért célhoz, mint a második kocsi. zával, emberi arcok különböző élethelyzetekben való fölviilantásával megmutatja, hogy az élet mindig segit magán, az emberi természet csodálatos ereje megmenti az életet minden helyzetben, bele tud kapaszkodni minden kié lehetőségbe, mint a szikla Tésébe gyökerezett virág és megteremti a legszömyübb helyzetben is az élet elérhető legjobb föltételeit. Ezek a szomorú, utálatos táplálékon, embertelen lakóhelyen élő. napról-napra rongyolódó, vastag breton faoipőkben csoszogó foglyok mind megtalálják a maguk karakterének megfelelő életformát, mind törekszik valamire, mind akar valamit, 6 ez az akarat teszi számára lehetővé az életet. Aki kapzsi, az igyekszik keresni, ahol lehet, aki meg akarja tartani a jobb napokra az erejét és egészségét, az tornászik, aki a könyvek embere, az olvas, tanul, aki valami mesterséget tud, azt gyakorolja. S ebben a nyüzsgésben az emberi jellemek, temperamentumok, aspirációk szinte zavarbahozó gazdag változatossága, — egy parányi helyre összezsúfolt miniatűr emberiség. A kép, amit kapunk, grandiózus, az emberi élet megdöbbentő monumentuma. Komor kép. A borús breton ég alatt a fekete zord épület, a lealázottan szenvedő emberek. De van érzelmi távlata, sőt csodálatosképp van humora is. A börtönben kínlódó emberek lényében minduntalan kiütközik egy-egv humoros vonás, némelyik alak egészen humoros hangulatú, — nem az iró humorizál róla, belőle magából csurran a humor. És feledhetetlen alakok és jelenetek. A noirmoutieri kolostor francia adminisztrátora, elpohosodott, rosszindulatú, gyáva francia kispolgár őrmesteri egyenruhában, aki folyton azon töri a fejét, hogy okozhat uj kellemetlenséget a neki kényére ki- j szolgáltatott foglyoknak. Kora hajnali isten- tisztelet a bebörtönzöttek számára a kis falusi I templomban, ahol szelíden néz le rájuk a kékAz ígért lovat megkapta Bion din, a vele visszaérkező uraknak azonban kivallotta, hogy inkább alszik bármikor a kifeszitetl kötélen, mint mégegyszer kocsifa ülne Pista báTÓval: — Mivel, uraim, csak egy nyakam vám, s azt nem nagyon sziveeeu reszkírozom. Miért haragudott Rudi bácsi S-t azzal tréfálta meg a sora, hogy Cézárnak keresztelték e 5 Mbnyira sem birt megnőni ,s amellett bizonyos erős k idombor odás is látszott termetének felöő gerince táján, almi a büszke Dénár névhez aehogyaem illett. 'A sors azonban az eszében kárpótolta, veszedelmesen gyors észjárásai, csípős nyelvű s könnyű felfogású gyerek volt, a tanulás azonban nem volt ínyére » bekerült a törvényszékhez írnoknak. Dolgozni tudott, szinte égett a keze alatt a munka, ha kedve támadt, csak az volt a baja, hogy ritkán volt dolgos kedvében s .szerette a léha társaságot, sokszor kimaradt a hivatalból egy-két napon is, s ez baj volt, mivel az öreg telékkönyivvezető macs- kiakaparását csak 5 tudta elolvasni. A mulasztáist ugyan hamar helyrehozta, s mivé! az édesapja az elnöknek iskolatársa volt, legtöbbször egy dorgiatórium árán szabadult ki a csáváiból a legközelebbi polgári kimenőiig. Az elnök, Marton Rudolf, hatalmas szál ember volt, aranyos kedéllyel s az egész megyének Rudi. bácsija.* Egy alkalommal újra. panasz lévén Cézárra, be idéztetett „ad audiendum verbum" Rudi bácsi elé. Nem az első eset lévén, Rudi bácsi elhatározta, hogy reálijészt a Cézár, gyerekre, leg- erélyeseiblb hangját vette elő s lehordta az előtte álló kis gm ólmot alaposan, csak úgy harsogott belé nemcsak az elnöki szoba, de a köm yélke is. Cézár érezve, hogy ludas, lapult, meghúzta maigát s midőn a hatalmas alak elkergette maga elől, fürgén bujt ki az ajtón. Azonban a szokatlan lármára figyelmessé lett sok kérdőlég rátekintő ajllakót talált' a folyosóin ácsorogva. Rudi bácsinak nagy családja volt, 2 fia és 5 eladó leánya, komájának, az alispánnak pedig egy leánya. Cézár alig ért ki az ajtón, nagyot ugrott öröméiben, amiért, ily olcsón menekült meg a zivatarból, de azért restéi te miagái a künn ácsorgók előtt s kérdő tekintetükre felébredvén benne a szunnyadó ördög, nevetve beszélte a körüMMiőknak: — Haragszik az öreg, amiért az alispán leányának udvarolok s nem az övéinek. Az erre kitörő kacaj közt a szánalmas *ő volt a kiegyezés után a rima .-.tómba ti törvényszék. első, kinevezett elnöke. ruhás kis Mária-ezobor. A fogoly fiatal ember, aki hosszu-hosszu hónapok óta nem látott nőt, izgalomtól reszkető ujjaival nem tudja betü*ns az elárusító kisasszony blúzába a gombostűt. A nyaraló amerikai leány, aki néma fürtbe kézé a vízért járó foglyokkal. Öuillaume, a derék, becsületes francia őrmester, aki le engedi mv igát fotografálni néhány boche-eal egy képre « emiatt a frontra küldik, ahol az első ütközetben elesik anélkül, hogy a fegyverét kilőtte volna. Lolo, a hadifoglyok szegény kis kutyája* akit rejtegetnek a gonosz adminisztrátor elől • mikor nyomorultul elpusztul, szépen eltemetik a börtönudvarban. És még számtalan ilyen művészkézzel papírra vetett kép, hol részletesen megrajzolt tableau, hol csak egy odavetett vignetta. Köztük megrenditők: a buosu Noirmou- tiértől, mikor áthelyezik őket He d’Yeube, a*, a borzasztó levertség, mely a német foglyokat hazájuk bukásának hírére elfogja, a spanyol- járvány a várbörtönben, a szomorú hazatérj a proletárdiktatúra haldokló Magyarországába. A legmegrenditőbb Herz dr„ a pohos, kopasz osztrák tanár, aki a fogságban öntudatára jut lénye női alaptermészetének, dédelget egy cseh fiút, primadonnája lesz a fogságbeli színtársulatnak, a női nem különös varázsával hat még az egészséges érzésű férfiakra is és a nyomorúságos vackon, halálos órájában megvallja, hogy itt, ebben a fogságban találta meg életének boldogságát. Ennek a furcsa alaknak minden bántó mellékiz nélküli ábrázolása a csúcspontja a* iró művészetének, az emberi és irói tapintat közös remekműve. A börtön remekírója a világirodalomban Sylvlo Pellico. Merem állítani, "hogy Kunoi Aladár könyve különlb az I mei pngioni-nál, gazdagabb, töhbhuru. főleg pedig elevenebb ét emberibb. Rendkívüli jelenség ez: egy témán, egy élményen nagyra nőtt egy iró. 1 gmóim alak eltűnt a „telekkönyv" feliratú ajtó mögött a kuncogó tömeg, közűi s Rudi feádsíi másoktól hallva az ügyes kibúvót, maga nevetett rajta a legijóizüibbeu. Pongrácz Gyula Uj finánebíztodt kapott a „százbércü GÖ- mör“, aki. husaárfőhadnagyból vedlett át biztossá, csak azért, hogy kaució nélkül ellehesse szépsége* anenyaaszo nyák, aki valóban olyan azlép volt, hogy nem csoda, ha érette felcserélte az angyalbőrt. Természetesen mint volt huszártiszt és gentr.y nem valami szigorúan vette a dolgát s különösen az apró osempéSzkedésről csak akkor vett tudomást, ha már „muszáj" volt. Olyan volt a lakása, hogy a hosszú udvarnak a főuooár a néző részén 5 lakott a a más uacóra néző részén volt a legénység lakta3 nyáJja. Alig foglalta el a hivatalát, # egy meleg délután az udvaron nyíló rózsák körül pepecselt a mindig civilben járó biztos, midőn a főucca-ajtón egy szűrös atyafi kullogott be s „szerencsés jó napot" kívánva, bizalmasan odusug a daliás ur felé: „Hoztam ám fáin füstölni valót." . i A biztos unnak majdnem kiesett kezéből e szia vakra a nyeső olló s szétnézve az udvar. hátulja felé, halkan kérdé: — Ki küldte magát ide? — Hát, úriam, amott a .túlsó sarkon lakó i Nyakigláb boltos küldött azzal, hogy itt biz- - tosan megveszi az ur a portékát. A biztos a fakamrába tuszkolta a parasz- , tót, megnézte a dohányt., lehetett vagy hal J kiló, g kérdezte, mennyiért adja? — E&y forint, uram. A1 boltos csak 80 Q krajcárt akart érte adni, de annyiért nem n adhatom. i— Nézze barátom, /vigye vissza a dohányt t a boltoshoz, adja oda neki 80 krajcárjával, a kilónkiint hiányzó ,20 krajcárt én megifize < lem. De siessen a azt mondja^ hogy az urai íj nem találta idehaza s tovább már. neim akar r házalni, hát odaadja úgy, ahogy a boltos ».i kérte. Én majd ininét vigyázom, odamegv-e? ? — g ezzel zsebéibe nyúlva 1 forint 20 kraj- -[ cárt nyom a paraszt markába. A paraszt elköszön, Iáit ja a biztos, amint b bemegy a Nyakigláb kapuján, s pár, perr r múlva azt is látja, hogy paraszt elhagyja a a boltos udvarát. Erre két pénzügyőrt hivat ellő a hátsó ud f varból s utasítja őket, azonnal menjenek e a Nyakiglábhoz, ott dohány után. kutassanak* mivel nemrég látott onnét ki jönni egy la- « menetes csempészt. A boltosnál megtalálták a dohányt, fölvet- í ték a leletet s a biztos ur megelégedetten $ dörzsölte a kezeit, hogy átkerült a panasz * tót megmenteni. Később, midőn nyugdíjba ment, nervefv* j * beszélte eű egy bizalmas barátjának az eső- let és hozzátette:-- Nem kár értey « én bizony neim sajnál -| tani, ha ő nem sajnálta azt a szegény pa i rasztot beküldeni az oro»7.1áninak barlang- ■ iába. 9 Régi magyar alakok Közli: Bodrogközy Zoltán
