Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-28 / 146. (2663.) szám
11 1331 fraftfas 36, llrttEK-^ PETROGÁLLl OSZKÁR síremlékének leleplezése A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság jövő vasárnap, július 5-én kegyeletének és bálájának magasztos adóját rója le a besztercebányai temetőben. Ott alussza immár hat esztendeje örök álmát a kisebbségi magyar élet halhatatlan emlékű vezére: Petrogalli Oszkár. Áldott hamvai fölé a kisebbségi magyar társadalom impozáns emlékművet állított, amelynek ünnepélyes leleplezése most fog megtörténni. Az Orbán Antal hivatott müvészkezéve! alkotott 8 a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság soha el nem múló kegyeletét méltóképpen kifejező gyönyörű emlékműnek megállása és leleplezése vasárnap délelőtt 11 órakor történik meg bensőséges ünnepség keretében, Az egyházi áldás után a magyar nemzeti párt, az országos keresztényszocialista párt és a Prágai Magyar Hírlap egy-egy képviselője fog emíékbeszédet tartani és fogja megkoszorúzni az egész kisebbségi magyarság nevében Petrogalli Oszkár sírját. Petrogalli Oszkár az egységes nemzeti raun- kafront nagy programjával termékenyítette meg kisebbségi életünk ugarát s önfeláldozó, munkás életével a legragyogóbb példát szolgáltatta minden magyarnak. Mindnyájan, akik számára élő és ható erő ma is Petrogalli Oszkár megdiesőült, nagy szelleme, legyünk ott julius 5-én a besztercebányai temetőben! Lapunk legközelebbi száma — a közbeeső Péter-Pál ünnep miatt — julius 1-én a mindé s időiben (Prágában kedden este, Szlovén- szkon szerdán délelőtt) jelenik meg. — Appenyi aranymandátuma. Jászberényből jelentik: Vasárnap, június 28-án és hétfőn tartják meg azokat az ünnepségekét, melyekkel Jászberény város közönsége Apponyi Albert gróf jászberényi képviselőségének ötvenedik évfordulóját emlékezetessé kívánja tenni. Apponyi 28-án este fél 6 órakor érke- zekik Jászberénybe. A pályaudvaron száztagú küldöttség fogja várni. Másnap, 29-én délelőtt ünnepélyes szentmisét tartanak, ezt Apponyi Albert 50 éves beszámolója követi. Ennek be- fejeztekor Koncsek István nyugalmazott polgármester, ki Apponyinak már 50 évvel ezelőtt is választója volt. Jászberény közönsége nevében arany-mandátumot fog átnyújtani. Az arany mandátum szövege a következő lesz: „Tántoríthatatlan hűségünk és ragaszkodásunk emlékéül, Jászberény város közönsége. Jászberény, 1981 junius hó 29. Dr. Friedwal- szky Ferenc polgármester.'4 Az aranymandátum fedőlapját. Jászberény városának és az Apponyi-családnak címerei díszítik. A jászberényi keresztény nőegylet ezüst emléklapot ajándékoz a nagy államférfiunak. Az ünnepséget 400 terítékes bankét fejezi be. A kormány, a parlament mindkét háza, az Összes politikai pártok, nagyszámú belföldi és külföldi társadalmi egyesület jelentette be részvételét vagy képviseltetését. — Ezüstlakodalom, Teuiel György és felesége junius 28-án a nagyszombati Dómban tartják ezüstlakodalmukat, —' Esküvő. Lichtig Ernő dr., Késmárk és Szegedi Éva folyó hó 28-án tartják esküvőjüket Selmecbányán. (M. k. é. h.) — Szakmáry Magda a prágai rádióban. Szakmáry Magda, a prágai német opera művésznője vasárnap d. u. 6 órakor a prágai rádió Mozart-óráján Mozart-koncertet tart. A kassai származású kiváló énekesnő ének és zongora számokkal lép fel. _ Pozsonyban a Szárazvám 6. §z. alatt levő és évtizedek óta fennálló Bútorcsarnok (Bútorkereskedelmi R. T.) a Zöldszoba ucca 5. szám alá költözik át. Költözködés miatt a raktáron levő, közismerten elsőrangú bútorok mélyen leszállított árban, kedvező fizetési feltételek mellett kerülnek kiárusításra. — Eljegyzés. Budapestről írják: Nádaséi Baán Achilles dr.. a Magyar Pénzintézeti Központ igazgatója és felesége, ez. berthóti Ber- t-hóty Gizella leányát, Mignont, eljegyezte Gyepei Zoltán Béla hmszárhadnagy, pestvármegyei földbirtokos, néhai osepei Zoltán Béla v. igazságügy-miniszter fia. — bnktorráavatás. Krausz Lászlót, Losonc, junius 29-én, hétfőn a prágai német egyetemen mindkét jogtudomány doktorává avatják. — Halálozás. Asguthi Körtvélyessy József volt udvari tanácsos, a Lipótrend volt lovagja stíb. junius 21-én Sarajevőban meghalt. Halálát nővére, özv. sztasori Guuiiin- szky Bertalanná Sz. asgutlji Körtvélyessy Gabriella és nagyszámú előkelő rokonság gyászolja. Temetése junius 23-án Sarajevó- bau az ottani hivatalos és társadalmi élőké- tőségek impozáns részvétele mellett folyt le. Az elhunyt az osztrákom agyar monarchia közös pénzügyminisztériumának tanácsosa és egyik legkiválóbb, több ízben kitüntetett főtisztviselője volt. Pénzt és szereimet zsarolt a munkásnőktől az érsekujvári dohánybeváltó raktárnoka Nyitva, junius 27. (Saját, tudósítónktól.) Nagy érdeklődés előzte meg a nvitrai kerületi bíróság büiiletőlanácsa előtt tegnap tárgyalásra került bünpert, amelynek vádloitai az érsekujvári dohánybeváltó .raktárnoka, Grigiel János és egyik tisztviselője, Moczko Ferenc volt. A két hűtlen tisztviselőt a bűncselekmények egész halmazával vádolta az állam- ügyész. Az érsekujvári dohánybe'.ál tóban felburján- zott anomáliákról hosszú időn át suttoglak a munkások s a szóbeszéd eljutott a csendőr- vséghez, amely azután bevezette a nyomozást. Már áz előzetes puhatolózás is meglepő eredményeket hozott felszínre és rövidesen bűnvádi eljárás lavinája indult meg a két tisztviselő ellen. A lő tárgyaláson ismertetett vádirat szerint Grigiel éveken át rendszeresen lopkodta a dohányt az érsekujvári dohánybeváltó raktárából. Felhasználta erre egyik munkását is, akivel nagyobb csomagokat szállíttatott, a lakására. lették meg a rak tárnok bábáskodását. Kétszáz koronákat vett fel a munkásnőktől ama ígérettel, hogy alkalmazni fogja őket. Az egyik alkalmazottól kétezer koronát akart kizsarolni, megfenyegetve öt, hogy ha nem fizet, élcsapat ja állásából- Egy másik munkásnőtől ezer koronás kölcsönt kért s mivel nem kapott, kiforszirozta a munkásnő elbocsátását. De nemcsak pénzt, szerelmet is próbált zsarolni a munkásnöitoi s amikor az egyik kiszemelt áldozat nem állott kötélnek, almásával fizette meg ellenkezését. A másodrendű vádlott, Moczkó Ferenc a vád szerint kisebb lopásokat követett el s utánozva főnökét ö is zsarolni próbálta a munkás- nőket. A tárgyaláson mind a két vádlott tagadott, s azt állították, hogy az ellenük tett feljelentést a bosszú érzés su.gajinn.zta. A bíróság számos tanút hallgatott ki, akik majdnem kivétel nélkül súlyosan terhelő vallomásokat. tettek. A késődéi utáni óráikban hosszas tanácskozás után mondott ítéletet a bíróság. Mindkét vádlottat bűnösnek találta és Grigielt egy évi, társát pedig hat havi börtönbüntetéssel sújtották. Az elítéltek fellebbezést jelentettek be. xx lse Kiásnál egy1 pohár természetes ..Ferenc József' keserüviz reggel éhgyomorra véve előmozdítja a gyomor és a belek működését s könnyű székletet biztosit. — Uj magyar gyógyszerész. Somogyi Károly a. prágai német egyetemen gyógyszerészi oklevelet nyert. Somogyi Károly a prágai magyar főiskolai sport egyik fellendítője, a eportszakosztály második csapatvezetője. A fiatal prágai magyar főiskolai sport ezzel elveszti egyik agilis vezetőjét, a. ceeh- Bzlováíkiai magyar sport azonban nem veszti el a kitűnő tornászt szervezőt, mert — értesülésünk szerint — Somogyi Károly a jövőben is megmarad a magyar sport, szolgálatában. — Halálozás, özv. Kemenczky Kálmánné. ■született Szabó Erzsébet úrasszony, néhai Kemenczky Kálmán felsőbb leányiskolái tanár özvegye, pénteken este hosszú szenvedés után Kassán elhunyt. Kemenczky Kálmán dr. kassai ügyvéd és Kemenczky Erzsébet, férjezett Konecsny Eridhné tárnc- tanárnŐ, édesanyjukat, Konecsny Ériek zenetanár .pedig anyósát gyászolják az elhunytban, Vasárnap délután Bél 5 órakor a kassai 'Tinódii Sebestyén ucca 3. számú gyászházban a holttestet megáldják, mig hétifőn délelőtt fél 12 órakor a rimaszoimbati családi sírboltban helyezik örök nyug al óimra az elhunyt uriasszonyt a református egyház szertartásai szerint. Különösen a munkások és munkásnők sinyMADÁR Irtai BETHLEN MARGIT Madárnak nem vélt. .szárnya, azonkívül pedig két láb helyett négyen járt. Ami máskülönbén nem is volt meglepő, miivel Madár annakidején ló képében látta meg a napvilágot. Borzas, aranysárga színű, eleven kis csikó vélt, tulbosszu, meredt lábakkal, rövid kis testtel, okos, fa Tűszerű fejecskével. Mikor reggelenkint kieresztették anyjával együtt az istállóiból, Burma, szögletes, ügyetlen utgrándozásokat mívelt örömében, néha ^büszkén kirúgott egyet-egyet, vékonyan nyihogott, aztán az első váratlan, zajra nyíl- egyenesen rohant vissza a lassú nyugalommal a legelő felé háladó kancához. Egyszóval épip oly kedvesen, bután és természetesen viselkedett, mint bármi más fiatal állat, vagy akár gyermek. Később is az történt vele, ami élő lényekkel rendszerint történni szokott: nőtt, gyarapodott, okosodott; vágyott az után, ami még nem az ő .számára való és csak akkor eszmélt reá öntudatlan boldogságára, amikor az már a múlté volt. Négyéves karában nyereg alá fogták.. Rossz volt eleinte. Nagyon rossz. Vergődött, hánykolódott, próbálta ledobni hátáról a súlyt; mely reá nehezedett, azután... szép lassan, észrevétlenül megszokta, igen, .sőt megszerette. Mindenesetre örömteljes nyi- hogással fogadta gazdáját, amikor az rogge- lemkint lejött a veranda lépcsőjén a kertibe, ahol ő már felnyergelve várta. Lehet, hogy az öröm a cukornak szólt, mit a férfi ilyenkor kezében tartott, de a kettő képzete idővel oly szorosan kapcsolódott egymásba, hogy Madár maga sem tudta, volna őket már szé jje Ívnia szt an i. Vidám, boldog idők voltak ezek. Néha egyedül, legtöbbször azonban többed magukkal száguldoztak végig a réteken. Ilyenkor az agarak is velük jötték és még a nyálak is kivették részükét a mulatságból, igaz, hogy rendszerint csak rövid időre. Az agarak félreértették a játékot és mikor épp javában folyt, oktalan módon véget vétettek neki, amennyiben játszótársukat megfogták De a gyors rohanás után jó volt otthon a csutak olás és még jobb a bőven kimért zabporció, melyet a vendéglovak társaságában jóízűen ropogtatott. Még a házból kihallatszó hangos beszéd és hejehuja sem zavarta őt, legfeljebb mikor néha-napján megesett, hogy a vendégek éjszakának idején felverték álmából. hogy valami pezsgő, habzó, csípős, rosszízű itallal, melyet vödörbe öntötték víz helyett, megitassák. Aztán egyszerre, minden látható ok nélkül, fordult egyet a világ. Eleinte csak az történt, hogy ugy a többi lovas, mint az agarak elmaradoztak. Madár nem igen törte fejét rajta, hogy miért. Majd visszajönnek, lia pedig nem, hát ugy is jő. Megvannak ők kelten egyedül is, ő meg a gazdája. Furcsállotta ugyan, hogy egy-egy megszokott rét vagy tarló előtt, félrefordülnak, s az ő kérdő nyihogására gazdája különös sóhaj szerű hanggal felel. De hát az emberek észjárása más, mint a lovaké. Valószínűleg megvan rá az oka, ha nem akar többé arra járni. Még az sem izgatta, túlságosan,, amikor valamelyik reggelen csak ugy, kiötőféken, kivezették az istállóból, s egy idegen, ember köriil- sétálta, meg tapogat ta, végül még a szájába is belenézett. Az ember nevű állatnak kíillö- nösfíaijía szokásai vannak, nem lehet azokon eligazodni. Legjobb őket nyugodtan eltűrni adidig, ameddig nem túl alkalmatlanok. Azt ugyan már nem egészen helyeselte, amikor az idegen megfogta kötőfékjét és elvezette, de ugy okoskodott, hogy ez talán valami uj, az ő szolgálatára kiküldött, alárendelt lény. De valahogy mégis csak nyugtalan volt, s kétszer is visszafordította fejét gazdája után. ki mozdít latiamul állott az istálló kapuja előtt, akárcsak a kőből faragott emberképü alakok, kiktől oly sokszor megijedt., mikor a kerten keresztül vágtattak. Ettől a perctől kezdve aztán minden megváltozót t. Hosszú séta következett, annak végén pedig szűk, kalitkaszsrü házikóba zárták, amely szörnyű morajjal ide-oda rázta őt órákon át. Miikor pedig végre kiszabadult belőle, idegen helyen volt. Házaik, de mások, mint amelyben gazdája lakott és puha föld helyett kemény kövek lába alatt, Áz istálló is idegen volt. Rajta kívül még öt ló lakott 'benne. Másnap reggel aztán íelszerszámoz- ták, de nyerget nem raktak rája, s egy furcsa alkotmány elé állították, amilyent ugyan már látott, de közelebbről még nem isimért. Istállóbeli szomszédja volt eléje fogva, Sirály, kinek szőre épp oly aranysárgán fénylett!, mint az övé. A.z idegen ember fent ült az alkotmány tetején és eset tintett, mire ő előre akart iramodni, de valami a háta mögött nem engedte oly sebesen elrohanni, mint ahogy szeretett volna. Rúgni próbált, miire megverték, félre akart ugrani, de a gyeplő visszahúzta. Teljes tanácstalanságában Sirály volt egyedüli támasza, vigasztalója. Intette, tanította, példájával bátorította, mig néhány hét múlva belé törődött sorsába, szépen, egyenlete'sen ügetve járt, megszokta a sinen futó, lónélküli kocsikat, melyek futás közben csilingelő hangokat hallattak és órák hosszat nyugodtan állott befogva a téren, mellyen még vagy tiz-husz ló cselekedte ugyanezt. Tudta már régen, hogy addig, ameddig üres a kocsi, nem esettent az uj gazdája és azt is, hogy az elején kényelmes, lassú ügetésbein mehetnek. Csak amikor kiérnek a zöld pázsit és fák között egyeneisen húzódó útra, kell hogy neki iramodjanak, sebesen, mint a villám, bár soha, semmi körülmények között sem szabad vágtába átcsapni ok. Madár szerette ezeket a gyors szélvészázemü futamokat, mikor a többi kocsi mellett szinte elsiklott, hogy azok teher- Imrdószekérszerü szerszámokká törpüitek el mellette. Jő volt Sirállyal ütemes lépésiben haladni, egyformán és együtt húzva a köny- nyü kocsit. És jó volt utána mellette állani akár a téren, akár az istállóban. Néha ilyenkor áttette fejét társa nyakára és szelíden simogatva dörgölte azt végig- Talán csók vélt, talán simogatás, mindenesetre szeretet. így folyt le életének második szakasza, simán, zökkenés nélkül, sok, sok éven át. Egyedüli kellemetlen benne a folyton szaporodó lónélküli kocsi volt, melyek most nyár nem követték a számukra kijelölt sihpárt. hanem ok és cél nélkül keresztülkasul száguldoztak az utakon, lármát, és bűzt hagyva nyomukban. Ujj gazdája sem szerette őkeb Mérgesen megrántotta a gyeplő-szárat, ahányszor valamelyik keresztezte utjókat, .pedig semmi: oka sem volt attól tartani, hogy Madár vagy akár Sirály is megijed és megbokrosodik tőlük. — Büdös dögök! Kilopják a falatot az ember szájából! — morogta ilyenkor. — A téren, ahol állami szoktak, nagyon megfogyatkoztak a lovak. Alig egy-két kocsi lézengett ott naponta és sokszor órák teltek bele, mig valamelyik kocsié eset tintett.. Az istállóban is már csak tetten állottak, Madár meg Sirály. Azután valamelyik nap őt egyedül fogták egy másik kocsi elé és mire hazajött,, az istálló üresen állott. Attól fogva aztán egyedül volt mindig. Szomorú élet. volt ez így. Lassú kocogás a térig, rosszkedvű, mérges - gazdájával a bakon, ott aztán üres, unalmas, céltalan álldo- gálás estig, néha reggelig, esetleg hosszú, kemény uccákom való vánszorgásaal váltakozva, Soha. többé nem ügethetett, repülve a sima egyenes utón a zöld fák és gyep között, szerető társ oldalán, soha meg nem előzhetett senkit, soha, soha. Az abrak pedig szintén gyérült, a zab izét már szinte elfelejtet te, jó ha szénát kapott, annyit, hogy éhen ne haljon. Sokszor csak szalma járta. Valamelyik napon már nagyon régóta állottak a téren. Madár szinte elszundikált, Egyszerre ismerős hang ütötte meg fülét, régen hallót t, mintegy gyermekkora álom- világából átszűrődő hang: szabadság — cukor — sim ogatás — vad vágták az agarak nyomában — a vár hirtelen felpezsdült ereiben és a kocsis eset tintásét meg sem várva, váratlan, szilaj iramban nekilendüli Következő pillanatban a földön heveri Valami iszonyú erővel vágta oldalra és a lába — a lábát nem bírta mozdítani a kíntól, mely beléje nyilait. Az uj gazdája mellette állott és ká romikod ott: — Büdös dögé! Kilopja a falatot az ember szájából, aztán fcetejiibe tömkresi lányit ja a Madarat! Tessék ide nézni, legfeljebb a sin- iér ha hasznát veheti most már! De Madár nem reá figyelt, hanem a másik hangra, arra, amely abból a valószínűt len, gyönyörű álomvilágból jött és azt mondta: — Madár... szegény Madár. Hová jutottunk mind a kelten! És hangosan felnyihogva, végső erőfeszítéssel odafordi tóttá fejét, ahonnan a hang jött,- A kopott kabátu, őszbe csavar odó, majdnem züllött külsejű férfi egy mozdulatot tett, mintha cukrot venne ki zsebéből és valami kicsi, fényes tárgy villant meg a ló szeme előtt. Nyakán érezte régi gazdája .megszokott, soha. el nem felejtett kezét, aztán valami furcsa keményet a füle tövén. — Szegény Madár, legalább te ne kínlódj tovább — hallotta a régi hangot szólani és akkor valami nagyot dörrent... Képek cikáztak végig agyán: mint csikó állott a zöld mezőben az anyja .mellett, ficánkolt, kirúgott, elesett — .sötétség — semmi, A kapottfelöltős férfi elgondolkodva. nézi a pisztolyt, mielőtt zsebrerakja. Aztán lassan, fáradt, kissé görnyedt testtartással gyalog indul hazafelé.
