Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-28 / 146. (2663.) szám
Mftl HÍMÜNK » KÉPES HÉTTEt 28 BIDAL Ara a Korona mmwmmmmmmmmmmmmmmummmmmmmmmmmmmmmaammm X. évf. 146. (2663) szám « Vasárnap 1931 junius 28 Előfizetést ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76. havonta 26 Kő; külföldre* évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& A képes melléklettel havonként 2.50 Kd>val több Egyes szám ára 1.20 KŐ. vasárnap 2*~K£ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prégall, Panská ulice 12. 1U emelet — Telefon* 30311. — Kiadóhivatal: Prága ÜL Panská alléé 12. Ul. emelet Telefon; 34184 SÜRGÖNYÖM* HÍRLAP, PRAHA Szlovenszkói aratás Irta: DZURANYI LÁSZLÓ Csak néhányszor kel föl már a na,p s a szlovenszkói és ruszinszkói tájakon kasza a Iá hajtja fejét a kenyérkalász. Sorra ledőlnek a rendek, de nyomukban nem a gazda megelégedett meleg szeme pillantása jár, hanem valami riadt tűnődés, a holnap súlyos gondja, mert sokhelyütt csak két mázsával fizet a búza, s ahol jobban fizet, ott is csak sovány sugárban pereg a szem a szélets szájú zsákba, amely éhesen tátog a gazdaságii élet modern dézsmál, a minden vonalon fölfokozott terhek kielégítése után. Paradoxonként hangzik, de közeljár atz igazsághoz a megállapítás, hogy a gazda ma utolsósorban arat magának. És legkevésbé a szlo- venszkói és ruszinszkói gazda. A. buzavaluta ne;m arany valuta s a gazdasági élet ziláltsága és kiegyensúlyozatlansága úgy a távolabbi, mint a közeli relációidban bizonytalanná teszi a mezőgazda létét s életstan- dardíja lefokozásával, munkája, meddő eredményeivel kedvét szegi, hogy lélekkel vívja meg az ember legnagyobb és legnemesebb küzdelmét: a dédelgetett anyafölddel a mindennapiért és a folytatásért. Hiába pendül meg a szlovenszkói tájakon a kaszák százezernyi légiója, lélektelen lesz az idei aratás. Lélektelen, mert az emberek megfáradtak, látva, hogy a napkeltétől napnyugtáig való önfeláldozó munka még arra is kevés, hogy a rögöt megtarthassa; megfáradtak a csalódásoktól a hatalom Ígéreteiben, reményeik hajótörést szenvedtek a szlovák politikának Szlovenszkó számára uj életlehetőségek teremtését hirdető, de mindig meddő kísérletezéseiben. Szlovén szikéért mindmáig nem történt semmi. Amit hirdettek, csak mondva csinálták meg. Az autonómia papiros maradt, olyan papiros, amelynek már a zizzenését sem halljuk s a rövid keletű regionalista mozgalom cégérén is kirívóan átütött a centralizmus prononszirozott lovagjainak ujj kottákra szedett régi profit-éneke. Vagy nem önleleplezésként hangzik-e az, amikor a regionális intézet előkészítő bizottságának elnöke, a nagyszerű Stodola Kornél a pár fulladt, romlott talmi arisztokráciához. Jó néhány tucat van belőlük, van talán Sízáz is, vagy még több. Örülni lehetne neki, ha érvényesülésük eredőtje a nemzet erőinek érvényesüléséből tevődött volna össze, mert hisz minden uj rétegeződésben föl tolódik és kiválasztódik egy arisztokratikus réteg is. De itt pont ellenkezőképpen történt.. Itt csak egyesek érvényesültek. Érvényesültek azért, mert segítettek a nemzet érdekeinek elgáncsold sóban. És ebben á nagy pusztaságban és romhalmazban, amit ma a szlovák politika jelent, fölhangzik a szirénhang: „Föl Prágáiba!" — amit a realitás nyelvén úgy adhatunk visz- sza, hogy a szlovák fiatalság egyéni kilin- ceelge'téő'sel és puhára főtt gerinccel igyekezzék magának teret hódítani az aranyos fővárosban. Csodálatos remódiom. Mit hozhat vájjon ez az uj epocha, ez a nagy föl sónak ozás? Nyilvánosan: pert rákiált tény, hogy Prága hivatalaiban eddig csak tizenhat szlovák t.u- dott-^ú^yAzkédui, bár a maró itéletü Dax- ner Iván. e Sorok írója előtt kétségbe vonta, hogy ezek szlovákok lennének. Mi lehet az uj megváltó experimentum eredménye? Elhelyezésre találhat esetleg még tizenhat valahol a bürokrata lajtorja legalsó fokain- Mit jelenít és mit segíthet ez a nagy nemzeti és szlovenszkói pf obiéin a kompié ksziuni megoldásában ? Balgaság! A probléma megoldásának nem kis ügyeskedésekben és opportunista haj- longásokban van a nyitja, hanem abban, hogy a szlovákság becsületes, meg neim alkuvó, gerinces politikával szerezze meg magának Prágával szemben azt a nemzeti és regionális rangot, amely iinperative hozza aztán magával a szlovákok számszerű érvényesülését, s ha nem is egyenlő, de egy precízen megállapított kvóta arányában való részesedést a stalluimokban, hivatalokban és az összes munkahelyeken, ám ezzel párhuzamosan, vagy helye sebbe o: még ezt megelőzően: biztosítsa Szlovenszkó egyenrangúságát a gazdasági életiben az eddigi ! diszparitás teljes megszűntetésével. A szlovák politika számára egyedül ez jelenthetné az élet vonalat. De szomorú igazság — a szlovák politika sohasem volt távolabb saját tömegeinek és egész Szlovén- szkónak leikétől, éllel igényei tői, mint éppen ma. Nincs egyetlen fix pontja és nincs egyetlen biztos iniiciativ lépése, amellyel mai tehetetlenségéből és lanévijab)ki- . menekedhérnér '*■ éD* * Két alternatíva van adva. Ha ez a tehetetlen és tehetségtelen, kis sápokra és nagy, de egyéni profitokra alapított politika valóban fedezetre talál a szlovák tömegekben, azaz a szlovákság úgy Ítél önmagáról, hogy más és jobb politikai képviseletet nem érdemel, akkor megpecsételődött a szlovákság sorsa, teljessé vált az alárendelődés a centralizmus politikájának és a csehszlovák nyelv sem az a fikció többé, aminőnek a jólelkiis- meretü szlovákok eddig tartották. Ha pedig ez nincs igy, amit hinni akarunk, akkor ennek a politikának úgy centralista, mint „ellenzéki" részen pusztulnia kell, hogy helyet adjon a tisztaszándékuak és tisztake- züek emelkedett uj politikájának, amely — pártjainkhoz hasonlóan — fölismeri és megtalálja az igazi szlovenszkói politika tartalmát, korszerű céljait és eszközeit, nemkülönben természetes, erejét meghatványozó összefüggéséit. És ez a politika nem fogja már beérni az autonómiával, hanem Szlovenszkó összes nemzeted nevében követelni fogja a jóvátételt is azokért a milliárdos károkért, amelyeket, a diszparitás évei Szlovenszkó nemzetgazdaságának okoztak. Ha a mai kicsinyes torzsalkodásokból, világnézeti ketrecekből való acsarko- dósokból és dórén értelmezett hatalmi versengésből erre a magaslatra fog emelkedni a politikai élősdiektől megtisztult Szlovenszkó: akkor jön el az igazi aratás a gazdának és Szlovenszkó minden fianak. Termésünk nem lesz többé politikai börziánerek prédája, hanem magunknak marad. A moratóriumtárgyalások van A francia kamara reggelig tartó izgatott vita alán elfogadta Lávái válasz Jegyzékét A radikális párt Hoover javaslata ellen — Amerikában a francia válásit nem tartják kielégítőnek — Mellon tárgyalásai — Brüníng uiabb beszéde excellence szlovenszkói érdekek intézményes megvédésére hivatott institúció keretéin belül „csehszlovák érdekek" szolgálatáról beszél? Sebéi semmi. Csak rettentő szegénység mindenütt és nem tudom, hogy a kenyér szegénységénél nem nagyobb-e a léleknek és erkölcsnek szegénysége. A hajdan, magasan, lobogott szlovák őrtüzek sorra hamuba hunytak. A szlovák értelmiség csak a saját éléskamrájába néz s nem ösimer többé — ha csak suttogva nem —■ ideálokat. A materiális félsz hangját vette az erőteljes és önérzetes nemze ti törekvéseknek: szörnyű korrumpálődásí folyamat ,van kifejlődőben, amelynek első etappja- kőppen itt áll előttünk a némaságában is sL koltó apátia. A nagyok, az élenlevők? Tele nemcsak a kamrájuk, hanem a magtárjuk és a szérű s kertjük is. A história alig ösmeri oly tömeges példáit a politikai meggazdagodásnak, gyors vagyonszerzésnek, mint amennyit a legújabb sízlovák história tud fölmutatni. A szlovák nagyok jól tudtak aratni. Konkolyt vetettek és aranyat aratlak. A lelkiismeretűket adták cserébe. Nem esett nehezükre. És a szlovákság igy jutott a nemzeti élet épitő héroszai helyett egy korai önzésbe Páris, június 27. A francia kamarának ma éjszaka döntő jelentőségű ülése volt, A reggelig tartó vita Hoover moratórium-javaslata körül forgott, amellyel szemben a parlament óriási ellenállást mutatott. A jobboldali képviselők frontja Herriotig kiterjedt s a radikális képviselők Franklin Bouiljonhoz hasonló hevességgel támadták a kormányt, mert a miniszterelnök nem utasította vissza kereken Hoover javaslatát, hanem kompromisszumos jegyzéket küldött Washingtonba. Az éjszakai órákban gyakran úgy látszott, hogy Laval kormánya megbukik és a nemzetközi tárgyalásoktól mereven visszahúzódó kormány kerül helyébe. Végre Is a miniszterelnök ügyességének sikerült a támadásokat kivédenie és a kamara szombaton reggel 6 óra 30 perckor 386 szavazattal 189 szavazattal szemben bizalmat szavazott a kormánynak és elfogadta a francia válaszjegyzék szövegét. Flandin ‘pénzügyminiszter éjfélkor kétórás beszédben vázolta Franciaország és a német birodalom pénzügyi helyzetét és érvekkel alátámasztotta a párisi-kormány elhatározását. Utána. Cod radikális képviselő emelkedett szólásra, aki különösen Briining tervezett párisi utjának nagy jelentőségét domborította ki. Cod után Blanohe képviselő, a pacifista frontharcosok szövetségének vezére szólalt föl és a fegyverkezésre fordított összegek tiz százalékkal való csökkentését követelte. Majd León Blum szocialista vezér mondotta el nagy beszédét. Blum a háborúban részt vett népek szolidáris együttműködését követelte, mert különben a béke nem valósítható meg a világon. A háborús adósságokat nem fizetheti ipeg Németország, s mindazt, amit a birodalomtól követelni szabad, az újjáépítés költségeinek megtérítése. Ezt az összeget nem azért, kell fizetnie, mert legyőzték, hanem azért, mert ő okozta a pusztításokat. Franciaország nem kezdhet pénzügyi kampányt a birodalom ellen és éppen ezért el kell fogadnia Hoover javaslatát. Az amerikai köztársasági elnök érdeme, hogy a világban újra helyreállította a bizalmai és reményt keltett a népekben. Kezdetnek szép eredmény, de az általános lefegyverzés nélkül nem nagy jelentőségű. Hoover iniciativáját Franciaországnak kell folytatnia és kiépítenie. Brünijig Párisba jön és a két nagy nép közötti problémákat alaposan és szabályosan meg kell tárgyalni, hogy megoldhalókká váljanak. Blum után Bérgérie radikális képviselő bőszéit, majd Briand külpolitikájának nagy ellensége, Franklin Bouillon emelkedett szólásra. Általános meglepetésre ő is helyeselte a Németországgal való közvetlen érintkezésbelépést, de véleménye szerint Hoover javaslatát a francia kormány addig nem fogadhatja el, amig Brti- niuggel meg nem egyezett. Hoover javaslatát éppen ezért egyelőre vissza kell utasítani, annál is inkább, mert az egyszerű tőzsdei manőver és Franciaország megsértését jelenti. Ezenkívül megingatja a Young-szerződésbe vetett bizalmat. A Hoover-moratórium után Németország soha többé nem fizet Francia- ország a jelen pillanatban izoláltan áll Európában, barátai cserben hagyták és ellenségei egységes frontot alkotnak ellene. E szavaknál Laval miniszterelnök élénken tiltákozott és azt a kérdést intézte Franklin Bouillonhoz, vájjon a képviselő állandó uszító beszédeivel barátokat tud-e szerezni a külföldön? A vita vége felé Herriot heves rohamot intézett a kormány ellen. Beszéde folyamán sok izgatott összeütközés támadt a szónok és Laval miniszterelnök között. Herriot kifejtette aggodalmát. Szerinte a moratórium után senki sem ringatózhat többé illúziókban a Youtig- terv jövője fölött. Németországon segíteni |y Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül H
