Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-24 / 142. (2659.) szám
4 1D3Q junfas 94, aaerüta. A sziovenszkói vadásztrofeák dominálnak a pardubitzi kiállítás vadászati osztályán Bolyongás a pardubitzi sportkiállitás labirintusában — A sziovenszkói kiállítók trófeái nagyszerűen dokumentálják a sziovenszkói vadállomány nemes fölényét a csehországi fölött ja 1925-ből. A nyugta a következőleg hangzik: „Elismerem 10.000, azaz tizezer korona átvételét, moly összeg Zernina képviselő elv- iá rsn-ő és Spatny képviselő elvtárs porto- roisei utjának és a laibajchi nemzeti szocialista párti kongresszuson valé részvételük költségének fedezetiére szolgál " A lap kéri a vizsgáló bizottságot, hogy állapi tea meg, hogy az összeg azonosé a kérdéses tétellel s kívánja, hogy a bizottság Stribrny Ferenoet is hívja föl a kezében levő összes igazoló nyugták bemutatására. A kosücics szövetségesek egjonás között A cseh nemzeti szocialista sajtó igen élesen támadja a nemzeti demokrata pártot, mert védelmébe veszi Stribrnyt. Kramár sajtója erre ugyanolyan élesen válaszol. A Náirodni Liety ezeket írja: A nemzeti demokráciára haragudhat Stri- brny, a nemzeti szocialisták regi vezére, haragudhat Klofács. az öreg uj vezér, azou- han nem leplezheti le egyik sem, mert a nemzeti demokratáknak nem voltak hadi- kölcsönei, nem voltak szénproviziói, nem voltak és nincsenek korrupciói. A nemzeti demokrata párt keze tiszta, ezért megmondhatja az, igazat. A esek néppárt orgánuma, a Lidové Listy vezércikkében a következőképp rögzíti álláspontját: — A függöny, amely a vizsgálóbizottság ülésén széthasadt, minden tárgyilagos szemlélőnek megmutatta, hogy Stribrny volt miniszter abban az időben, amikor miniszter volt, magas hivatalát úgy kormányozta, hogy testvére és őmaga ez alatt mérhetetlen módon meggazdagodott. Amint a Stribrny-elleni vádiban és Stribrny védekezésében olvashattunk, azt mutatja, hogy a korrupció rendszere mély gyökereket eresztett a közélet apparátusaiba s alkalmas arra. hogy megrendítse a polgárságnak a demokráciába vetett hitét. Igaz, hogy a por rendezői s főleg azok, akik a színpadon a kettészakadt függönyt úgy tartják, hogy világosan láthatóvá váljék Stribrny bűne: azok izzadásig törekszenek arra, hogy csak Stribrny legyen látható, de a környezet már nem, amelyből a korrupció oly klasszikus virágai annyira logikus következéssel nőttek ki és kellett, hogy kiüőjjenek. A szemlélők látják a függöny alatti résen, miként fut számos láb a szintéri megvilágítás elől s Strilbimy épp erre a tényre építi egész védekezését. A nemzeti szocialista párt és a párt fertőzött, cinikusan optimista morálja volt az a környezet, ahol a háború utáni korrupció a legklasszikusabb formákat érhette el... Stribrny bűne, ismétlem, kétségbe nem vonható és világos s a polgár igazán nem olyannak képzeli a miniszter ténykedését, amilyen az övé volt. De nem hagyjuk figyelmen kívül az érem másik oldalát sem, amire Stribrny hivatkozik s ami kétségkívül igen széles visszhangra talál a széles közvéleményben: nevezetesen a vádló legitimációjának kérdését. A vádló ugyanis a nemzeti szocialista párt. amely párttól a korrupciós pénzekről nyugták vannak Stribrny zsebében. Az a párt, amelyet Stribrny tartott ki éveken át, az a párt, amely milliókat fogadott el , azon íöflíevésben, hogy azok tiszta forrásokból erednek44 olyan politikustól, akinek tegnap még nem volt vacsorára valója, az a párt, amely ezt a férfit a saját képviselőjéül delegálta a kormány élére: ez a párt ma azt kívánja a polgároktól, hogy követelésében, mellyel Stribrny fejét kívánja, a íölkorbácsolt lelkiismeretnek, a fölébredt erkölcsi érzéknek a követelését lássa. Bocsánatot kérek — írja a Lidové Listy cikkírója — ezzel túlsókat kívánnak. A párt mai vezetőségének Stribrny elleni harca politikai hatalomért való harc. A vádat elsősorban 3 politika inspirálta, nem pedig az erkölcs, mert az évek múltával felébredt erköScs nem kívánhatja azt, hogy veszta-szüzként, a szűzi ártatlanság példaképe gyanánt állítsák oda. Vagy - vagy... Az agrár sajtó a legutolsó napokig a várakozás álláspontjára helyezkedett és nem mert véleményt nyilvánítani legújabban azonban a Lidovy Dennik már nyíltabban ít az egész ügyről. — A vizsgálóbizottság e héten összeül — írja a Lidovy Dennik* — az ülésig kidolgozza Steíanek elnök Koudelika előadóval a vizsgálóbizottság határozati javaslatát, amelyet a bizottság majd a képviselőház elé fog terjeszteni. A további eljárásra vonatkozólag a koalíciós pártok tanácskozni fognak. Ezen ii tanácskozáson azonban nem vesznek részt a vizsgálóbizottság tagjai, hanem csak a koalíciós pártok vezérei. Pardubitz, június. Már Prágában figyelmeztettek arra, hogy Pardubitz színtiszta cseh város, ahol a nagy sport ki állításon más nyelvismerettel aligha fogok boldogulni. De fötételezve azt, hogy a kiállítás igazgatósága föltétlenül számolt azon körülménnyel, hogy más nyelvűek is megtekintik a valóban nagyszabású kiállítást s igy több nyelvet beszélő vezetőket alkalmaznak és legalább német nyelvű katalógusokat is bocsátanak a látogatók rendelkezésére s mint vadász és kiállító a kiállítás látogatására szántam el magúmat. A reggeli gyors alig egy óra leforgása alatt Prágáiból kírepitett. Reggelizés közben az egyik németül beszélő pincérnél a kiállítás iránt érdeklődtem, mivel idegen városban ezek rendszerint a legjobb informátorok. Elragadtatással elmondta a köztársasági elnök fogadtatásának és a kiállítás megnyitásának részleteit, miként azt a helyi lapok bő tudósításaiban olvasta. Arra a kérdésemre, hogy a vadászok kiállítása merre van, kitérően azt válaszolta, hogy majd megmondják az igazgatósági irodában. Bolyongások és tévelygések A régi pardubitzi vár irányában megtaláltam a modern stílusban épült főépületet. Bekopogtattam az igazgatósági irodába, ahol két ur elmélyedve bárcaszeivényeket számolt. Nagysokára az egyik elkészült és német nyelven tett kérdésemre csehül válaszolt valamit. Összeszedve minden szlovák nyelvtudományomat, újból megkérdeztem, hogy a vadászok kiállítása merre van. Vállvonogatások között előkerült valami helyszíni rajz, azt sokáig böngészte, végül megkaptam a lakoni- kus választ: Ilyen itt nincs! Kértem németül is beszélő vezetőt, kijelentve, hogy készségesen fizetek fáradozásáért ötven koronát. Válaszként ugyanaz a nincs hangzik, mint előbb. Még egy kísérletet tettem, kiállítási katalógust kértem, a válasz: Most van nyomtatás alatt! Ugyanazon érzéssel, mint a mádi zsidó, kiszédültem az épületből. Talán többet tudnak az emberek. Megszólítom a hordárokat, jövő- menőket, mindegyik a fejét rázza. Az egyik sarkon megszólít egy tűzoltó: — Mit keres, uram? — A vadászok kiállítását! Németül válaszol: — Sziovenszkói? — Igen! És ráadásul kikiivánkozík belőlem az őszinte áldás: egye meg a fene! — Tudni magyarul, — mondja erre nevetve az atyafi — káder volt Sekesfehervar a habomban! Végre van egy emberem! Egy órára készségesen ajánlkozott vezetőnek, mivel azután szolgálatba kell lépnie. Útközben mesélte, hogy a 9-es csarnokba két fiatal ember egy nagy medvét, egy fekete kecskét (?) és két nagy képet vitt, ugyancsak látta őket a 6-ik csarnokban, ahol szarvakat!) akasztottak a faka és imenetien nagy madarakat állítottak fel, de a legtöbb szarv a főépület második emeletén van! — Ott voltam az igazgatósági irodában, nem tudnak róla! — Sok mindent nem tudnak ott. A medve és a »kecshe« odhszeáia Beszélgetés közben a 9-es csarnokhoz értünk. Belépünk. A kék vászonnal borított magas előcsarnokban két kép, hatalmas dióráma állít meg. Az egyiket Poprádról ismerem, Kőszeghy-Winkler Elemér lőcsei festőművész kitűnő tátrai alkotása, csakhogy most a havas begyormon nem kőszáli kecske, hanem figyelő zergabak áll. Még jobb, még szebb, mint Peprádon volt, mivel a dióráma a méreteknek megfelelően egy méterrel emelve lett, a zerge állása legalább is két méter. A másik sarokban uj kép kapja el tekintetemet: völgy alján, széltöréses vágásban hatalmas medve áll, előtte behúzott fahku, csaholó vörös tacskó, a háttérben erdőirtás, Értesülésünk szerint a megegyezés ebben az ügyben valószínű. A tárgyalásokba közvetítő javaslattal maga Kramár képviselő is beavatkozott. Főleg Koudelka előadó végleges javaslatának megszövegezéséről van szó. A polgári pártoknál az a nézet kerekedett felül, bogy Stribrny képviselőre porit!ve nem bizonyultak rá szándékos korrupciós csellek ed etek, azonban abban az időben, amikor Stribrny képviselő vasutügyi miniszter volt, a minisztériumban sajjnálatraméltó, megengedhetetlen dolgok történtek, amelyek ellen Stribrny miniszter nem lépett föl. fenyves hegyoldalak és fölöttük ott szikrázik a reggeli téli napfényben a lomnici csúcs- csoport. Remek vadászjelenet, hangulatos kép! A vásznak kék ege egybefoly a terem kék vásznával, e két pompás tátrai részlet szinte azt a benyomást kelti, mintha a háttérből vetítőgép színes sugarai rögzítenék a falra. A képek fölött kék alapon sárga betűs fölirat: Sziovenszkói Vadászati Védegylet, alul a festők neve: Köszeghy W. E. és Jurán L. — A vezetőm bőbeszédüen magyarázni kezd : — Ez a fiatal magyar festő — és itt ujjúval az utóbbi névre mutat — csinált itt mindent. A medve, meg ez a fekete kecske ezelőtt nem itt állt, a főépület halijában voltak. Pünkösdkor lejött Prágából egy ur és azt mondta, hogy el kell vinni őket, mivel az elnök ur szobra jön oda, a medve nem maradhat ott. A magyar festő meg a német preparátor mindent a sportp a Villonba vitt, ahol nekik uj helyet adlak. Mindent szétszedtek és itt mindent újból fölállítottak. Jött aztán Prágából egy még nagyobb ur, ez meg azt mondta, hogy nem jő helyen vaunak és ide vitetett mindent. Az asztalosok, munkások morogtak, a preparátor haza készült, hopy ő nem a mások bolondja, a fiatal festő magyarul káromkodott, azért tudom, hogy magyar, pedig itt mindenkivel csehül beszélt. Bizonyára katona volt, hát ott tanulta. Nagyon szigorúan ráparancsolt az emberekre, de azok a nagy hőségben nem akartak nekilátni, akkor egy hordó sört hozatott és estére a medve is, meg a kecske már a maga helyén állt. De siessünk, az óra letelik és jön a szolgálat. Sziovenszkói trófeák Gyors léptekkel befordulunk a városok csarnokába, ahol a többi köztársasági város között Pozsony is kiállította a maga anyagát. Itt találom Esterházy Mihály dr. cseklészi szép csoportját: erős őzagancsok, nagyon szép dámlapátok, két Szlovenszkóra telepitett idegen vadnem trófeái, a japán sikaszarvas agancsa és az Impaila gazella szarva, a sarokban két erős tuzokkakas dürgő helyzetben, az egyik Olgyay Tiborné tulajdona Pozsonyból és ugyancsak a pozsonyi Pitelka három nagyon ritka fehér foglya van itt. E csoport a sziovenszkói síkok faunájának keresztmetszetét nyújtja. Vezetőm az órára néz, elköszön és bucsu- záskor a telkemre köti, hogy a főépület második emeletén megtalálom majd a keresett sok szarvat is! Oda már vezető nélkül jutottam és a második emeleti folyósén végre megtaláltam azt, amit mint vadász és kiállító kezdettől fogva kerestem: a sziovenszkói vadászok trófeáit, amelyek mindkét falon nagy fatáblákra vannak rögzítve. A csoportosítás elárulja a rendező szaktudását, külön vannak a síkvidéki és kárpáti, külön-külön az egyes vadnemek trófeái. A szemlélő azonnal megkapja a megfelelő áttekintést és mivel ugyancsak itt van kiállítva néhány csehországi agancs is, köny- nyem megcsinálhatja az összehasonlítást is. Legnagyobb számban az őzagancsok vannak képviselve, amelyek két csoportban, de három táblán vannak elhelyezve. Az egyiken ott pompázik a toporci Görgey János 80 darabból álló páratlan kollekciója. Az arany és ezüst érmekkel már díjazott kapitális agancsok a múlt évi leipzigi nemzetközi vadász- kiállításon is, ahol nem jelentek meg, az első dijakért küzdöttek volna, viszont a számos rendellenes agancs nemzetközi viszonylatban is párját ritkítja. Fia e kiállításon csupán ez a csoport jelent volna meg, a kárpáti vad erősségét egymagában véve is legméltóbban képviselte volna. De a másik táblán kiegészítésül ott sorakoznak a híres gömöri, abauji, sár ősi, szepesi agancsok is, csupa kiváló trófea, a legtöbbjét a poprádi kiállítás ezüst pajzsa díszíti. A tábla közepén viszontlátom Jnreczky Nándor jolsvai két aranyéremmel díjazott 18- as tulipán agancsát, köréje sorakoznak a rozs- nyói Langhoffer dr. és Sibur, a kassai Ara- nyossy dr. és Polectniák, az eperjesi Krausz Ezen leleplezések után általános az a nézet, hogy a parlamentnek működésibe kell hoznia mindazon törvénybeli intézkedéseket, melyek megakadályozzák, hogy a jövőben ezek a megehgedJhetetlen dolgok egyetlen minisztériumban sem ismétlődhessenek a felelős tényezők szigorú megbüntetése nélkül. Valiim ennyi államalkotó csehszlovák politikai párt komoly elemei fölindulnak azon, hogy egyes szocialista lapok a legdurvább módon áthágják nemcsak a demokráciát, liánéin az emberi tisztességérzetet is, amikor azt kiáltozzák, hogy Stribrny már ma ki van végezve és gyalázkodó hangon tá-. dr. és Klimkó, a szepesiek közül az iglói Korom zay, Folgens, Marschalko dr. Kozlovszkv és Zaic, a lőcsei Arimul, a lucsivnai Szak- máry, a hunfalvi Bethlen fal vy, a leibici Grod- kovszky dr. és Jóny, a podoliui Miklós és Trompler, továbbá a viohodnni Fodor kapitális és nagyon erős agancsai. Kár, hogy ezen csoportból hiányzik a mosóéi Révay híres agancs, akkor a sorozat valóban teljes lenne! A síkvidéki őzagancsok a harmadik táblán sorakoznak, kitűnő anyag, sok az uj, ismeretlen agancs. A pozsonyi kiállítók között vannak: Pálffy János, Pálffy Pál, Thuróczy Tibor dr., Somorjay Emil dr.. Toskano Károly és Aeneas mérnök. A vadkanagyarak is két. táblán, két csoportban helyezkedtek el. A sikvidéket itt Pálffy János nyolc darabból álló nagyon szép csoportja, továbíá Eszterházy Mihály dr. és Melcsiczky Gyula darabjai képviselik, viszont a kárpátiak tábláján ott látjuk a kassaiak közül Geruska aranvdijas, Aranyossy dr. és Ja- novitzky ezüstdíjas, a turóciak között Justh Ödönné dr. és Justh Ödön dr., a gömöriek kőzett Köttner, a szepesiek között Görgey és Jurán díjnyertes agyar-trófeáit. Zergekampákat kiállítottak: Bethlenfalvy Ernő Hunfalváról, Klimkó Gyula Sóvárrói, Kolos Ödön Késmárkról, Koromzay György Iglóról, Kummer Károly Javorináról, továbbá egy kitömött zergebakot gróf Zamoyski János Lublóvárről, amely a diórámán nyert elhelyezést. Csupa kapitális és erős kampó! Ezen csoportok előtt állványokon s igy közvetlen közelből megtekinthetők a híres kárpáti és síkvidéki szarvasagancsok. Itt van a lőcsei Polnisch kapitális 16-sa, a kiállítás legerősebb agancsa, mellette sorakozik a rozsnyói Langhoffer dr. 14-se, Pauohly 12-se, az eperjesi Krausz dr. 10-se, a jolsvai Jurecz- ky 16-sa, mindegyik ezüst díjas, továbbá a lucsivnai Szak már y nagyon erős királyhegyi 16-sa és 14-se. Mindegyik külön-külön, de együttvéve a csoport is kiváló. A sikvidéket Pálffy János 16-sa, Aeneas és Hoffmann 14-se képviseli. Kár, hogy e csoportból hiányaik a poprádi kiállítás aranydijas 16-sa. Mufloncsigákat kiállított: Pálffy Pál és Friedrich Géza. A táblák alatt vannak a vadászati védegylet tulajdonát képező vadorzófegyverek kiállítva, amelyek az egyszerű gázcsőtől és a gyermekptrska agyától a sétabotba bujtatott Manlidher-cső ig bő változatban feltüntetik a vadorzók kifogyhatatlan leleményességét. Értékük muzeális. Többször kör ben járva és Szlovenszkó vadászatának reprezentáns csoportjaiban gyönyörködve, jólesöen megállapítom, hogy a sziovenszkói vadászati védegylet ezen megjelenéssel és rendezéssel Szíovenszkó vadászatának nemes szolgálatot teljesített. Párhuzamot vonva az egyik sarokban elhelyezett csene- vész csehországi őzagancsok és a kárpáti hegyek erőtől duzzadó képviselői között, kitűnik, hogy amazok egészen eltörpülnek a mi szép hegyeink trófeái mellett és e kiállítás is megerősíti azt a logikus és sokszor hangoztatott követelést, hogy a szíilovenszkói vadászati és vadvédelmi kérdésekben egyedül csak a szlovénszkóinkat illetheti meg a döntő szó, nem pedig az elkorcsosult szarvas és őzállománnyal biró hangoskodókat. Végigtekintve a kiváló anyagon és a kiállítók névsorán, jóleső örömmel lejegyezhetem, hogy magyar festők művészete és magyar munkáskezek szaktudása szépet alkotott itt, a kiállítók nyolcvan százaléka szintén magyar és ez az egész csoportozatnak speciális sziovenszkói magyar jelleget ad. , Nehogy vadásztársaim hasonló felfedező utakat tegyenek itt az idegenben, kötelesség- szertien 'megírtam a szükségelt tájékoztatót. Jellemző a kiállítás tervezőire és irányi tóira, hogy a vadászati sportot milyen kevésre értékelték s egy külön vadászati csarnok fölállítására nem is gondoltak, ahol az egész anyag egy tető alatt megjelenhetett volna. És végül még valamit! Mint minden kiállításon, úgy itt is a vendéglős urak, ha veu- dégök idegen voltát megsejtik, dupla krétával számítanak. —sy. madják a vizsgálat alatt levő képviselőt, még mielőtt a vizsgálóbizottság Ítéletét kimondta volna, amire különben a bizottság nincs is feljogosítva és niég mielőtt orrod az esetről a rendes bíróság döntött volna. Az agrárius véleményhez csatlakozik a cseh néppárti sajtó is. Azt Írja, hogy Striárnyért felel az a párt, amely őt visszahívhatta volna, amikor a párt jó hírnevének ártott. Nem lehet tehát csak Stribrnyt Ítélni. Reméljük — fejezi be a P.razsky Veeeruik — hogy a lelkiismeretes ügyész vagy az összes bűnösöket viszi a bíróság elé, avagy szemet huny valamennyi fölött. % r
