Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-21 / 140. (2657.) szám
t-t&í nKíráö *6, i <pi«<OTMAc^^HR5aiap Az osztrák válság elérte tetőpontját Seipel akciója kudarcot vallott, Niklas Buresdtt bízta meg az uj kormánir megalakításával Saiptl koncentrációját Klersiisk személye tette lehetetlenné — Hivatainok- kormány? — A helyzet zavaros Becs, junius 20. Seipel dr. ma délben tizenkét órakor Miklas köztársasági elnöknek visz- Rzaadia kormányailakitási megbízását. Mi előtt erről ért ősi tette az elnököt, Schober veit Mik- lasnál és kijelentette, bog}' nem vehet részt Seipelnek abban a kormánykombinációjában, amelyben Kienböck dr. kapja meg a pénzügyi tárcát. Az audiencia után Schober dr. értesitette a nagynémeteket és a Landbund tagjait elhatározásáról és állásíogí állását azzal indokolta, hogy eddigi tapasztalatai szerint Kienböck dr.-ral együttműködni lehetetlen. Seipel missziója ezzel kudarcot vallllott. A köz- társasági elnök délben fél egykor Buresch dr. alsóausztriai nemzeti tanácsost hívta magához és megbízta a kormány megalakításával. Buresch a kereszfényszocialista párt mérsékelt szárnyához tartozik és még egyszer megkísérli. hogy a nagynémetekkel és a L&nd- bunddal megteremtse a koalíciót. Esetleg sikerül koncentrációs kormányt létrehozni, mert Buresch személyesen a legkomolyabb időkben sem veszítette el a kapcsolatot a szociáldemokratákkal. A legnagyobb nehézség most a keresztényszocialista párton belül van, mert a párt jobboldala Kienböck vezetése alatt nem hajlandó a szociáldemokratákkal együttműködni és véleményét rá akarja, erőszakolni a kisebb polgári pártokra. Ha Buresch missziója sem sikerül, akkor Miklas elnök kivalnokkormányt alakíttat, amelyben a régi kormány tagjai közül csupán Dollfuss földmivcléügyi miniszter és Resch dr. népjóléti miniszter foglalnának helyet, akik u a van keresztényszocialisták, de nem nemzeti tanácsosok. A Landbund azonban eleve tiltakozik a hivatalnokkormány ellen, amely a parlamentben semmiesetre sem szerezhetné meg a szükséges többséget. Érdekes, hogy Seipel dr. tárgyalásai alatt javaslatot tett a hivatalnokok fizetésének csökkentésére, ameíly rendszabály véleménye szerint egyszerűbb és megfelelőbb, mint az uj hivatalnokadó kivetése. A nagynémetek Seipelnek ezt a javaslatát nem fogadták el és a dezignált kancellárnak csupán időről időre szóló támogatást helyeztek kilátásba a. parlamentben. Az éjszakai kudarc Bécs, junius 20. A reggeli lapok még nem foglakozhattak behatóan Seipel éjjeli tanácskozásainak kudarcával s a hir ma délelőtt váratlanul érte a közönséget. Seipell kezdetben koncentrációs kabinetet akart alakítani, majd amikor belátta, hogy lehetetlen: tisztán polgári kormány ossz. ámításán fáradozott. Miniszteri listája már készen állott, amennyiben hadügyminiszternek Vaugoint, pénzügyminiszternek Kienböcköt, alkanceilllárnak Scho- bert akarta meghívni. A Neue Freie Presse az egyetlen lap, amely Seipel missziójának Madrid, junius 20. Egy oviceói politikai gyűlés alkalmával súlyos összeütközésekre került a sor. Alvarez, a köztársaságivá vált volt reformpárt vezére, az egyik színházban beszélni akart. Radikális elemek meggátolták abban, hogy szóhoz jusson és a helyzet annyira elfajult, hogy a csendőrséguek közbe kellett lépnie. A csendőröket a radikálisok Belgrád, junius 20. Belgrádiból jelentik: A jugoszláv kormányban tegnap este váratlanul jelentős változások állottak be. Derne- trovics Mirko kereskedelmi miniszter ugyanis váratlanul lemondott s lemondását a király tudomásul vette s helyére Kumianudi kudarcát már kommentálja. Sajnálja Seipel törekvéseinek csődjét, mert a polgárság és a szociáldemokrácia kooperációja az egyetlen fegyver, amely Ausztria bajait legyőzhetné. Seipell dr. kimagasló egyénisége ugyanúgy szanálni tudta volna a helyzetet most, mint szanálta 1922-ben. A szociáldemokraták több ok miatt utasirevolverlövésekkel fogadták. Az összeütközésnél tizennégy ember súlyosan megsebesült. A radikális elemek az ország más városaiban is megkísérelték a különböző választási gyűlések megzavarását. Novarraban viszont a köztársaságiak egyik összejövetelét a katolikusok ugrasztották szét. Kosíta eddigi közmunkaügyi mini sátort nevezte. ki. Ugyancsak leimondott Svrldjuga Stanko pénzügyminiszter is, azonban tárcanélküli miniszterként tovább is tagija marad a kormánynak. A király a pénzügyi tárca élére Gjunics londoni jugoszláv követet ne„Podébrady Savanyúvá ü gyümölcsszörppel kitűnő frissítő. Véres választási agitáció Spanyolországban Tizennégy ember megsebesült egy revoiveres összsötközésben Váratlan kormányválság Jugoszláviában Távozik a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter EZEK IS EMBEREK írta: Révész Béla Xavér huszadik éve dolgozott a vállalatánál, hetek óta morogva és megrengve a kollégák esze elé tologatta a dátumot, kitért az ilyen beszélgetések elől, de szomjuhozva leste, ha valahogy mégis szó esett erről, a mérgelődő zárkózottsága lecövekelte a folyószámlák mellé, de éber és keseredő volt a kiváltsága, hogy mindenki tudja, húsz éve van itt a vállalatnál, egy napig sem volt beteg, nem ment szabadságra soha, két szobából állott az intézet, amikor alapították és ő már itt volt... — Mindig a jour voltam... — ezt szokta mondani Xavér, ha már szorongatták, a beszélgetésbe belevitték és az önérzetét napfényre ki csalták. Xavér életének tengelye volt ez a mondat, mélyet az öregedő legény olyan komolyan, ábrándos gőgösködéssel tudott kimondani, hogy a fiatalabb kollégák, a tejfelesszáju praiktikánsok, most induló szaldakontisták szivükre vették a bűvös igét. amely elvezet az utón, ahol a javítások, remunerációk gyönyörű lesben bujdokolnak. Igaza van Xavémek, bármennyire megnőtt is az intézet működési köre, sokasodtak az akták, a személyzetet meg a hajcsárigazgató- ság nem igen szaporította, de Xavér ügykörében azért restancia nem volt és ez idő alatt lekörmölt számoszlopok precizen úgy magasodtak egymás hátán, mint az Eiff©Horony, amelynek tetején Xavér az önérzettől néha majd megpattant. Alapjában véve forradalmár-természet volt, bóbiskoló kedvét folyton ingerelte az elkeseredő hajlandósága és voltak pillanatai, amikor csöndben, az ernyedetlen könyvelés közben megvaditotta magát és a kevésszavu ember kitört: — Azt hiszik, hogy én itt fogok megöregedni? ... — Nem ismernek engem ... Fölkapta kopasz vörös fejét, savős, színtelen szemei hunyorogtak, riitkás, rőt bajuszát beierántotta a szájába, haragosan rágicsálta és indulatosan, mindenkitől, az egész világtól kérdezte: — Hát a fegyvergyárból ki ment el?... Ez a fegyvergyári eset izgalmas emléke volt Xavérnak, tényleg tizévi szolgálat után innen elment. Xavér itt kezdte meg pályafutását, türelmetlen töprenkedéssel, a gyorsan boldogulást szimatolva és tizévi mérgelődés után fölcihelődött, elment. Ez a hajdani keménység a másik húsz év alatt hősi elgondolásokkal edzette Xavért, bekerült a levelezési osztályba, írogatta a magyar, német és francia takaros leveleket, de már dörmögött: — Igen, ha kimennék Németországba, vagy F ranciaországba... Tevékeny és tanakodó évek után Xavért áthelyezték az üzletszerző osztályba, ahol a kötvények fölött úgy megült, mint útvesztők fölött az öregedő hajóskapitányok, de háborgó természete itt is megszólalt: — Én már egyszer elmentem a fegyvergyárból ...! Pedig hol tartanék mostan? ... És a vastag bőrtestü könyvek megnyitottak, Xavér róva ne s-oit, könyvelt, szeplős fejéről a vörös disz mindinkább lekopott, csak rejtett haragja buzogott egyformán frissen s szivében gyáva keserűséggel készülődött, hogy elmegy innen, dacosan, imponálóan, hirtelen eréllyel, mint akkor. Különben békés, tejivó ember volt Xavér, félt is az izgalmaiktól, gummisa.nku cipőkben szerette a nesztelen séget és magányos, magának dörmögő életmódjával kikerülte, ha lehetett, a megzavaró eseteket, beszélgetéseket. [ Xavér ült a könyvek fölött, rőten, vékonyan és el mélyedén, akit a társai nem igen szerettek és ha az egyiknek nem volt pénze a lóversenyre, a másiknak a leányos találkozásra, orvul és bosszuállóan Xavért ingerelték. Különösebben ismerték egy gyöngéjét: Xavér házasságra készülődött. A bujkáló természete ezt az áhítatát is eltakarta, de azért beleegyezően ingatta a fejét, amikor ilyesmiről szó volt és komolyodva, de fulánkosan mondták róla: — Fekete ur, a nőgyülőlő ... Xavér fájdalmasan izgatott lett, nem szerette ezt a témát és idéges erőlködéssel vigyázott arra, hogy el ne árulja magát, ijedt tekintetét ledekapta a körülöttié mosolygós lányokról, a vigyorgó emberekről és kihajszolva a békességből, elfogadta és hangsúlyozta : — Na, azt nem... — Ha meggondoljuk, talán egy kicsit, igen... Hunyorgott a szeme, megnőtt a nyugtalansága; az alamuszi emberek fölkeltek a helyükről, a -kötvényekkel, fascikulusokkal a hónuk alatt elindultak, az ajtóküszöbökön, a lányok, a férfiak összemosolyogtak; Xavér letette a tollat, harcos elszántsággal körülnézett és tarkója alól ki szedegette a régen ösz- szesürüsödött gondolatokat: — A nő megalázza az embert... — A nő férfiút!anná teszi a férfit... — A nő nem lehet jó barátja a férfinek... — A nő ... Xavér szava elcsuklott, nyeldekelt, a szomszédos ajtó felé bámult, ahol egy nő állott, egy emberrel beszélt, háttal feléje, csodálatos gömbölyüség, amit az ajtó bekeretelt és Xavér elé ármányosan kiugratott... Xavér vitázó szava gépiesen még mondotta: — A nő ... és forró, vörös feje a könyvek fölé ko- nyuit... topák vissza a koncentráció gondolatát. Kijelentették, hogy nem léphetnek be olyan kormányba, amely a polgári pártok eddigi kormánypolitikáját akarja folytatni és nem hajítandó nagyobb koncessziókat tenni. A felelősségben csak akkor osztozkodnak, ha a törvényhozás és a közigazgatás egész szelleme megváltozik. A Seipellel való tárgyalások folyamán néhány pillanatig úgy látszott ugyan, hogy a poögári pártok hajlandók engedményeket tenni, de a személyi kérdéseken ismét fölborult minden. A szociáldemokraták a munkanélküli segélyezés leépítésébe sem egveztek be. A baloldal előtt elviselhetetlennek látszott, hogy Seipel Vaugoint és Kien- böcköt újra bevonja a kormányzásba. Kienböck személye ellen Schobernek is sok kifogása volt s igy Seipel, aki a kereszté ny szocialista párt jobb szárnyát nem volHt hajlandó föláldozni, kénytelen volt visszaadni megbízatását. A baloldal Vaugoin diktátori allűrjeit és Kienböck szerencsétlen pénzügyi manipulációit nem felejtette effi. Ma reggel az volt a helyzet, hogy a Seipcl-kormány megalakul, mint kisebbségi kormány bizalmat szavaztat magának a nemzetgyűlésen, amire a köztársasági elnök föloszlatja a parlamentet és Seipel néhány hónapig, azaz a szanálás befejezéséig zavartalanul uralmon marad. Ezt a merész kombinációt a pártok nem fogadták el, különösen azért, mert a választásokkal járó megrázkódtatást az ország jelenlegi nehéz helyzetében aligha viselhette volna el. vezte ki. A kormány átcsoportosítása következtében a közmunkaügyi tárcát Sermetz Dusán eddigi erdészetügyi miniszter vette át, ennek helyéibe pedig Silbenic földművelésügyi miniszter lépett. Kostranic Mirko népjóléti miniszter lett s Greka Miou eddigi népjóléti miniszter tárca nélkül tagja marad a kormánynak. A földművelésügyi tárcát viszont Nendörfer Mirko, eddigi tárcanélküli miniszternek adták át. A jelentős mére tű kormány vál tozás elég váratlanul érte a közvéleményt s a kormányválságot közvetlenül a kereskedelemügyi és pénzügyi miniszterek lemondása idézte elő. Beavatottak tudni velük, hogy a kormány e két tagja s a kormány többi tagja között már hosszú idő óta jól-rosszul leplezett ellentétek voltak ? amelyek azonban csak most törtek ki. Demetrovics volt kereskedelemügyi miniszter a sajtónak adott nyilatkozatában az ellentéteket tagadta, bár a kormány hivatalos nyilatkozata arákat megerősítette, azzal, hogy azt mondja, hogy „a kormányrekonstrukció után még intenzivebb s még barátságosabb lesz a viszony a miniszterek között". Diplomáciai körökben a kormányrekonstrukcióról úgy vélekednek,^ hogy Jugoszlávia politikai érdekei teljesen különböznek az állam gazdasági érdekeitől s az érdekek eme különbözősége volt az oka a régi kormány belső ellentéteinek is. Xavér bús elmélkedésekkel bántotta magát az uccán, amikor hazament, el nem igazodva verekedett a gondolattal, miért kell neki mindig ilyesmiről beszélgetni, éppen ezt piszkálják, amikor nem szeret rágondoi- ni, miért kell neki most mérgelődni, vacsora előtt ennyire mérgelődni... Xavér menekülve erőlködött, kopasz fejét ingatta, emelgette, a nyomasztó spekulációk közül kiszab a ditand próbálgatta és összeszedett lélekkel a béke, az örömök felé fordult. Xavérnak ízesen mozdult az ajka, éhes gyomrába belenyillalt a vágyakozás és már messziről szagolta a vacsora szagát, amelynek váltakozó rendjét Xavér ép úgy köny- velgette, mint bent a hivatalban az egyen- leges összefutó tételeket Az öreg fiú nagyon szerette az édességeket, különösen a befőtteket, nagy ügyek fűtésére alkalmas szenvedéllyel, legkülönösebben pedig a bodzalekvárt Máskor egy kissé lankadt képzelete izgalmas ábrákat vetett eléje, ha befőttekről fantáziáit... Xavér a száját, lelkét megnyitotta és csámcsogta, nyelte, telhetetlenül falta az édességet... Xavér ilyenkor betelt és odahaza, az emberektől, dolgaiktól tá/vol, az asztal mellett, kinyújtott lábaikkal, pihegő hassal, plüss házi sapkával a fején, egyensúlyba került... a gusztus örömei egyensúlyba emelték Xavért, a jóllakottságig kitágították és Xavér maga elé parancsolta a lesújtó gömbölyüséget, ami a hivatalban ráment a fejére s nem mert a lángos ajtó felé nézni. Elébe állt a hivatali embereknek, akiknek régóta készülődik, húsz év óta készülődik, megmondani az igazságot... Nagy vágyak teljesülése után, az elnyomott emberek fölszabadult szidajságával Xavér erős bátor, harcias tudott lenni, ha bodzalekvárt evett. Mári, az öregedő cseléd vette át Xavér
