Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-21 / 140. (2657.) szám

6 'PRXCAI-i^AG^AR-HlRIiflg 1931 janimé 31, vasárnap. Infanteriszt Stipa és infanteriszt Hupa Emléksorok Irta: KARINTHY FRIGYES 1931. junius 20. Mintha feltámadtak volna, vagy csak a kí­sérletük kóvályog körülöttem? Mostanában megint gyakran gondolok rájuk, ahogy, ahogy tűnődve zörög kezemben az ujságlap, átfor­dítok a túlsó oldalra, hogy a következő szen­zációt is elrakjam a többi közé­Kisértetnek elég soványak volnának, hiszen elevenen se léteztek igazában, vagy leg­alábbis nem egy személyszerint, nem ponto­san ezzel a névvel; azzal a végtelenül meg­közelítő bizonyossággal léteztek csupán, ami­vel a legóvatosabb statisztikus is felteheti, hogy százmillió ember közül okvetlenül akad ennyi meg ennyi, ilyen meg ilyen. Képzeletemben születtek ők, a világháború utolsó esztendejében. Infanteriszt Stipa és in­fanteriszt Hupa. Magamban szórakoztam velük, néhány ba­rátomnak mondtam el legföljebb, hogy tudok róluk, aztán pár percig Stipát és Hupát ját­szottunk — Stipát rendesen én domboritot- tam, barátaim szerint igen élethűen, szép si­kerem volt vele­A Stipa—Hupa játéknak alapja egy akkori­ban valószínű, legalábbis lehetséges feltevés volt. E feltevés szerint valahol Volhyniában, ahol legtovább tartottak az úgynevezett ál­lóharcok, egy előretolt, csaknem ottfelejtett lövészárokban két közkatona gubbaszt immár negyedik éve, egymásmelleit összeszorulva. Semmi különös dolog nem történik velük, nem rendelik őket se előre, se hátra, azon a szakaszon nincs más munka, mint tartani a frontot, végkimerülésig, Infanteriszt Stipa és Infanteriszt Hupa tehát egyszerűen fe- küsznek a hasukon, szorongatják a mellvédre fektetett Mannliehert, fejüket behúzzák és hallgatják a fejük fölött robbanó srap­nellek, a körülöttük sivitó golyók éjjel- nappal, szüntelenül zakatoló, egyhangú me­lódiáját. Ezt csinálják negyedik éve. Hazájuktól el vannak vágva, levelet nem kapnak senkitől, egy bajtársuk minden reggel odakúszik, le­teszi a muníciót és komzervet, ilyenkor meg se fordulnak. Régen elfelejtették a tulajdon életüket, gyermekkorukat, a békét, magát a háborút is — talán már a nevükre se emlékeznek. Az elmaradhatatlan idegsokkon, amit a fül­siketítő ágyúzás s az idegek halálfélelme okoz, már az első hónapokban átestek: azóta szabályosan, egyformán, mondhatnám normá­lisan rángatózik egész testük, a fejük is, de ez semmi nehézséget nem okoz, úgy megszok­ták, mint a hal a tátogást, vagy a nyuszi, hogy folyton mozog a kettős alsóajka, nem is tud­nának már máskép, nagyon meg lennének ijedve, ha elmaradna ez a remegés. Remekül alusznak, esznek, a legvadabb ágyuzene mel­lett: legfeljebb az kellemetlen, hogy a fejrán- gás miatt kicsit hebegve lehet csak beszélni. Mert beszélgetni szoktak. Nem túlsókat. óránként, kétóránként szólal meg Stipa (rendesen ő kezdi) úgy délfelé — Hupa aztán néhány perc múlva reflektál Stipa megjegy­zésére. Ebből áll a játék. Hogy mit beszélnek- Tudni kell, hogy — mint említettem — tel­jesen el lévén vágva az élettől, minden el­képzelhető hírforrástól, régen semmi monda­nivalójuk, semmi gondolatuk nem lehetne már önmaguk és egymás számára, ha • •. Ha történetesen, bizonyos furcsa véletlen folytán, nem jutna el hozzájuk egy különle­ges, állandó témakör- Valami hibásan irányított postajárat jóvol­tából minden hét szombatján a konzervdobo­zok közt ott találják egy népszerű pesti szín­házi újság legfrissebb példányát. Rendesen Stipa olvassa el előbb, első be­tűtől az utolsóig. Hupa csak egy hét múlva jut hozzá, mert annakidején elmaradt egy héttel és a világért se hagyna ki egy számot. Te­hát Stipa a ,,jólértesült‘' kettejük közül, ő tudja meg a legfrissebb híreket. ő az, akinek módjában vau a másikat a legújabb szenzációval meghökkenteni. A beszélgetés sémája, éppen azért ilyen- féle. (Persze, a feje* szabályosan rázni kell hozzá.) Stipa (diadallalV Nna, m . • m ■ • mit szólsz ho- . ho . hozzá? Ugy e. m. m -. megmondta m ? Hupa (öt perc rfiulva, ami arra vall, hogy őrülten kiváncsi, különben csak félóra alatt szedné össze magáv) M. . . mi az m ■ •. már m . •. megint? Stipa (ünnepélyesen, előre élvezve a ha­tást, miközben szórakozottan söpör le mell- vértjéről egy odahullott emberi lábat, amit a közben elhangzott gránátrobbanás szállított hozzájuk, a kétkilométernyi re mögöttük fek­vő lövészárokból): ■ • f... fejes T ... t •. éri v .., v . •. visszaadta a ,.Cs ... cs ... csókpi- rula“ c •., c •. • címszerepét... Hupa (egészen elhülve): L... le... hetet- len H • • • h ... iszen akkor n ... n ... em tud­ják k .,, k •.. kihozni ad... darabot... e •.. e • • • elsejére .... Stipa: I... i... gaza van n... n... neki- N ,,, nem való n .,. n ... neki n .. • n ... nad­rágszerep . •, Hupa (eltűnődve): D , •. d.... de akkor meg k. .. ki... játszhatna el? K... k-.. külön­ben is sz .,, szerződésszegésnek sz .. sz... ámít... Stipa (fölényesen): U . •. u ■.. gyan, te pa ... pa ... pali... M... m .., majd bolondok 1,,, l, ,, lesznek e . •. elengedni... J •.. j •.. ób Daninak már régen f.,, f... fáj rá a foga, hogy élj.. • játszassa vele a „F ... f •.. felesé­gem k ... ki •.. kisasszony" c... c ... cím­szerepét .,. Hupa (mérgesen): N •.. nekem ne m ... mesélj ilyet... azt a M ... m ... agyar kö­tötte le... (Elhallgatnak, mert az árkot e pillanatban betemeti egy srapnell, ki kell ásníok egymás­nak legalább a fejét, — de holnap folytatják.) * Stipát és Hupát, mint mondottam, többször játszottuk. Rendesen ilyen témakörben mo­Budapest, junius 20. Aki a magyar határon túl él * csak újságok­ból vesz tudomást az itteni dolgokról, azt kép­zelheti, hogy mi most valami nagy izgalommal telített napokat élűnk. Választás lesz, folyik a korteskedés, mindenkinek szint kell vallani, né­zetek és kívánságok csapnak össze, érdekek ölik egymást, csattog a retorika, a kipróbált frázisok pergőtüze zuhog a polgárok fejére. És igy tovább. Meg kell nyugtatnom a messziről szemlélőt: mindebből nem venni észre semmit. Budapes­ten legalább nem. A vidéken nem jártam mos­tanában, de sok jel arra mutat, hogy ott 6incs valami nagy izgalom, legföljebb egyik-másik kerületben ver nagyobb hullámokat a válasz­tási harc, az sem a régi nagy választások he­vével és feszültségével. Itt-ott fordultak elő ki- sebb-nagyobb összeütközések, mindössze há­rom-négy helyen. Panaszok hatósági beavatko­zások miatt most is akadnak, de ezek megkö­zelítőleg sem olyan vehemensek, mint a leg­utóbbi választásokkor. Itt, az én csöndes budai otthonomban semmi sem mutatná, hogy választás készül, ha néha nem kísérletezne valaki aláírandó választási ajánlóivvel. Még nyomtatványokkal sem bom­bázzák az embert. Én legalább, pedig vagyok olyan választópolgár, mint más, nem kaptam eddig egyetlen választási fölhívást sem. Plaká­tok? Plakátharc alig van. Az egységes párt adott ki egyetlen csuda-rosszul sikerült képes piakátot. amelynek a képe és szövege egyaránt témája lett a pesti humoristáknak, pártkülönb­ség nélkül. A többi pártok kiragasztottak a fa­lakra egy banális fölhívást, píakátbetükkel a listavezető, kis betűkkel a többi jelölt nevét, pár frázist — és ezzel vége. Mindennap uj pla­kát. éles polémiák a házfalakon, izgalmas jel­szavak — erről .szó sincs. Azt kell hinni, a pár­tok gyöngén állnak kassza dolgában, takaré­koskodnak a nyomdaköltségekkel. Talán azt is hiszik, nem érdemes. fafuÉ>r<a ■ Uefrfto tapéták, színtartók és moshatók.. Minták és költségvetés díjmen­tesen. Géperőre berendezett PYROXYL1N (Nitrocellulose- lakkozás) kórházak, betegszo­bák, orvosi rendelők, stb. ré­szére. Mindennemű savakkal szemben ellenálló. zog a beszélgetés, csak néha esik szó nem szigorúan színházi belügyekről: néha a ku­lisszamögötti pletykákat is el kell intézni, nemde, aztán társaságbeli, égető kérdések ke­rülnek napirendire: Stipa közli a hírt, hogy az idén csak pillangós nyakkendőt lehet frakk­hoz hordani, amit Hupa kétségbevon és La- tabárra hivatkozik, aki ebben a kérdésben múlt héten nyilatkozott. Mikor úgy látszott, hogy a háborúnak még­is vége lesz, egy napon elhatároztam, hogy Stipát és Hupát annak rendije és módja sze­rint elintézem, befejezem, illetve kivégzem, katonai pompával, miután a közelgő napsu­garas és idillikus béke keretei közt elképzel­hetetlen volna még képzeletbeli létezésük is. Ott születtek a csatatéren, ott érje utói őket a tisztes vég. Tehát a következő rövid beszél­getést komponáltam: Stipa (egészen kivételes izgalomban): T ... t... e kérlek ... e.., ebben a pillanatban o ... olvasom, hogy F ,.. f... fedák Sári k ... k ... kiválik az U.. • u ... nióból.., (e pilla­natban kettévágja egy bomba) Hupa (feje fölött összecsapja a kezét, nem tud szólni a meglepő hir hatása, alatt, de már nincs is módja rá, mert e pillanatban az ő fejét is elviszi a gránát. A két keze, égnek emelve, ugv marad, örök ámulat szobra, mely a művésznő váratlan elhatározásának emlé­két hirdeti). * Infanteriszt Stipa és Infanteriszt Hupa ... Miért kóvályog körülöttem újra, bizarr fi­gurátok, mintha élnétek megint, folytatva furcsa társalgásotok? És mintha azt akarnátok közölni, néma he­begéssel, hogy nincs már elfelejtett lövész­árok a számotokra, — hogy adjak nektek he­lyet, itt valahol, magam mellett, vagy ben­nem magamban, — t© Stipa, megfogod a ke­zem és írni kezdesz, irod helyettem a vasár­napi krónikát... te pedig, Hupa, leülsz ve­lem szemben, a Nyájas Olvasó egyenruhájá­ban, hegyezett füllel ügyelve, miféle érdekes híreket tud a nagyvilágból Ujiságiró Ur, baj- társa e gyönyörűséges Béke lövészárkában? De nem mindenki lakik olyan csöndes budai otthonban, mint én. Nem mindenkinek olyan közömbös, hogy Becsey Antal lesz-e a követ, vagy Perbey Lajos, mint nekem. Menjünk olyan helyre, ahol olyan emberek vannak, akik talán jobban érdeklődnek. Voltam én, kérem, olyan helyeken is. Társaságokban, ahol sok minden­féléről volt szó, a sztratoszféráról, a Creditan- staltról, Ghequerről, Brüningről, — de válasz­tásokról nem volt szó. Nem vettem észTe, hogy bárkit Í6 izgatna, bejön-e X, vagy Y ur ebben, vagy abban a kerületben. Voltam kávéházak­ban, figyeltem, miről beszélgetnek az újságol­vasó polgáremberek. Semmi vita. semmi izga­lom. Pár szót beszélnek, ha beszélnek, politiká­ról, csöndesen, fölhevülés nélkül és aztán áttér­nek öt perc múlva más tárgyakra. De miért is izguljunk? Először is: mindenki tisztában van vele, még a legvérmesebb ellenzéki politikusok is, hogy lényeges változás nem lesz, Bet.hlenék ugyanolyan többséggel fognak bejönni, mint eddig. Másodszor: ugyan hány olyan politikus van, akinek választási győzelme, vagy bukása izgathatna? Az az egy-kettő, aki van, úgyis be fog jönni, biztos kerületekben. Harmadszor pe­dig —• ez talán furcsán hangzik, de úgy van — a kormánypárt és az ellenzékek között — na­gyon sok az ellenzéki párt, nem sokkal keve­sebb, mint ellenzéki jelölt — nincs is lényeges különbség. A szocialisták, azok igen. Ők állnak a maguk világnézete, talán dogmatikája alap­ján. de róluk egy-két hely hijján, tudni, hol fog­nak bejönni. De a többi pártok? Egyik sem hir­det világnézetet, tulajdonképpen egyik sem beszél politikáról. Mindegyik csak gazdaságról 'beszél. A gazdasági bajok uralkodnak az egész közvéleményen. De a gazdasági bajokon tud-e valaki segíteni? Hiszi valaki, hogy Rassaynak vannak in petto olyan tervei, amelyektől a- ke­reskedőknél kimegy a divatból, a kényszer- egyezség? Hiszi valaki, hogy ha Gaál Gaszton kerülne kormányra, tudna valami olyat csinál­ni, amitől fölszökik a búza ára? Az emberek tudatában vannak, hogy a gazdasági életnek lehet aszpirineket beadni, amiktől pillanatnyi­lag csillapul a. fejfájása, de operációval nem le­lhet rajta segíteni. Mindenkinek az az érzése, hogy akárki kerülne kormányra, csak azt csi­nálná. amit a mostani kormány csinál. Legföl­jebb más nevet adna. intézkedéseinek. Meg tud­ná. meg merné e tenni akármelyik kormány, hogy a közterhek apasztósa címén elcsapja, a köztisztviselők felét s ezzel nyomorba döntse a társadalmi osztályok egyikét? Ma már nem va­gyunk olyan naivak, ma már tudjuk, hogy bi­zonyos dolgokat lehet hirdetni programbeszé­dekben. de nem lehet, megcsinálni. Miért izgul­junk hát? A szavazás kötelező, tehát leadjuk szavazatunkat arra a pártra., amelyet, éppen szimbolizál mik. de sorsunk semmi változását néni várjuk a. választástól. Nem eszmék, aspirációk, vágyak harca ez. Mielőtt keztytt fűzű Summitiarlsnya melltartói szüségietét beszerezné, tekintse meg gazdag választéka raktá­runkat éi győződjön meg ölesé árainkról! BLUMBERG KoSice, Hlavná (Fö) u. 89 Telef. 360 Fiók: Spisská Nová Vés. \ „Pro Rata“ tagoknak 6 havi hitel! | Tehát... Tehát, m .. • m ... mii szólsz hozzá, olva­só bajtárs... izé.., a sztratoszféra... és a Nautilus is elindult... És a k ... Kék Szalagot amerikai hajó nyerte... És n ... nagy sikerrel kerül színre izé. az a d ... d .., darab... És P... palm Beachben az idén boksamér­kőzés lesz... És n... nagy ünnepségek keretében nyi­tották meg a ko ... kolóniái is k... kiáiHi- tást... Pá .., pá ,.. parisban ... M ... mingyárt folytatom ... vigyázz csak egy percre... söpörd le asztalodról azt az ár­verési hirdetményt, amit e percben hajított oda a kézbesítő. Egyszerűen kenyórharc. Az egész választásban nincs egyetlen olyan momentum, amelyért a leghevülékenyebb embernek is lelkesülni lehet­ne. Hát nem is lelkesülünk. Annak szemében, aki, mint én, egy csöndes budai ház távoli per­spektívájából nézi a dolgokat, a választás úgy hat, mint néhány száz embernek tülekedése egy 'többé-‘kevésbé kedvező állásért. Hát ezért olyan csöndes a választás. SÁNDOR BÁCSI Te is elmentél Sándor bácsi, hallom itthagytad faragntt-pipádat s a lányokat, kik faragatlanok bár: pipánál izesebbek voltak, — jé öreg, alig kétéye láttalak, hibátlan tartással mentél, kezedben a bot dehogyis támasztékul, lenge-mód mint vasárnapi ifjak é s emlékszem, szádban számolatlanul jószó mindenkihez s szemed körül vidám hunyorok a lányok iránt. így látlak most is... ilyen öregséget kívántam magamnak is akkor, nem sejtve, hogy mire e várost viszontlátom, már gyászolód leszek. ó, régtől gyászolója vagyok én a világnak, minden táj, minden ember megérint múlhatatlanul és gyászolom ha sorsom mellől távozik, halálba vágy- más messzeségbe, honnan vissza nem tér. őrök búcsú zás okban így eseng tova életünk... im része lettél öreg, a változó füzérnek melyen minden szál rózsa egy nyitott sir amelynek illatát csak önnön elmúlásunkban szívhatjuk, hogy aztán uj virággal ifjodva az utódok ragadják lélekig leheletét. (Kassa) Fenyő László. — Tízórás Iégiut Londonból Rómába és vissza. Londonból jelentik: Hawkes amerikai pilóta, Euró­pa „repülő ágyúgolyója" szerdán ismét figyelemre­méltó teljesítményt vitt végbe. Reggeli nyolc órakor startolt Londonból, félegykor délben Rómában volt, egykor visezarepült és délután hatkor már ismét az angol fővárosba érkezett. Hawkee tehát trz óra alatt oda-vissza repült Londonból Rómába. Odamenet ismét rekordot javított s a london—római utat négy óra harmincnyolc perc alatt tette meg, ugyanannyi idő alatt, mint a gyorsvonat a budapeet—bécsi utat. Visszafelé négy óra ötvenöt perc kellett a róma— londoni úthoz. CSENDES VÁLASZTÁS Irta: Schöpflin Aladár

Next

/
Thumbnails
Contents