Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-21 / 140. (2657.) szám
6 'PRXCAI-i^AG^AR-HlRIiflg 1931 janimé 31, vasárnap. Infanteriszt Stipa és infanteriszt Hupa Emléksorok Irta: KARINTHY FRIGYES 1931. junius 20. Mintha feltámadtak volna, vagy csak a kísérletük kóvályog körülöttem? Mostanában megint gyakran gondolok rájuk, ahogy, ahogy tűnődve zörög kezemben az ujságlap, átfordítok a túlsó oldalra, hogy a következő szenzációt is elrakjam a többi közéKisértetnek elég soványak volnának, hiszen elevenen se léteztek igazában, vagy legalábbis nem egy személyszerint, nem pontosan ezzel a névvel; azzal a végtelenül megközelítő bizonyossággal léteztek csupán, amivel a legóvatosabb statisztikus is felteheti, hogy százmillió ember közül okvetlenül akad ennyi meg ennyi, ilyen meg ilyen. Képzeletemben születtek ők, a világháború utolsó esztendejében. Infanteriszt Stipa és infanteriszt Hupa. Magamban szórakoztam velük, néhány barátomnak mondtam el legföljebb, hogy tudok róluk, aztán pár percig Stipát és Hupát játszottunk — Stipát rendesen én domboritot- tam, barátaim szerint igen élethűen, szép sikerem volt veleA Stipa—Hupa játéknak alapja egy akkoriban valószínű, legalábbis lehetséges feltevés volt. E feltevés szerint valahol Volhyniában, ahol legtovább tartottak az úgynevezett állóharcok, egy előretolt, csaknem ottfelejtett lövészárokban két közkatona gubbaszt immár negyedik éve, egymásmelleit összeszorulva. Semmi különös dolog nem történik velük, nem rendelik őket se előre, se hátra, azon a szakaszon nincs más munka, mint tartani a frontot, végkimerülésig, Infanteriszt Stipa és Infanteriszt Hupa tehát egyszerűen fe- küsznek a hasukon, szorongatják a mellvédre fektetett Mannliehert, fejüket behúzzák és hallgatják a fejük fölött robbanó srapnellek, a körülöttük sivitó golyók éjjel- nappal, szüntelenül zakatoló, egyhangú melódiáját. Ezt csinálják negyedik éve. Hazájuktól el vannak vágva, levelet nem kapnak senkitől, egy bajtársuk minden reggel odakúszik, leteszi a muníciót és komzervet, ilyenkor meg se fordulnak. Régen elfelejtették a tulajdon életüket, gyermekkorukat, a békét, magát a háborút is — talán már a nevükre se emlékeznek. Az elmaradhatatlan idegsokkon, amit a fülsiketítő ágyúzás s az idegek halálfélelme okoz, már az első hónapokban átestek: azóta szabályosan, egyformán, mondhatnám normálisan rángatózik egész testük, a fejük is, de ez semmi nehézséget nem okoz, úgy megszokták, mint a hal a tátogást, vagy a nyuszi, hogy folyton mozog a kettős alsóajka, nem is tudnának már máskép, nagyon meg lennének ijedve, ha elmaradna ez a remegés. Remekül alusznak, esznek, a legvadabb ágyuzene mellett: legfeljebb az kellemetlen, hogy a fejrán- gás miatt kicsit hebegve lehet csak beszélni. Mert beszélgetni szoktak. Nem túlsókat. óránként, kétóránként szólal meg Stipa (rendesen ő kezdi) úgy délfelé — Hupa aztán néhány perc múlva reflektál Stipa megjegyzésére. Ebből áll a játék. Hogy mit beszélnek- Tudni kell, hogy — mint említettem — teljesen el lévén vágva az élettől, minden elképzelhető hírforrástól, régen semmi mondanivalójuk, semmi gondolatuk nem lehetne már önmaguk és egymás számára, ha • •. Ha történetesen, bizonyos furcsa véletlen folytán, nem jutna el hozzájuk egy különleges, állandó témakör- Valami hibásan irányított postajárat jóvoltából minden hét szombatján a konzervdobozok közt ott találják egy népszerű pesti színházi újság legfrissebb példányát. Rendesen Stipa olvassa el előbb, első betűtől az utolsóig. Hupa csak egy hét múlva jut hozzá, mert annakidején elmaradt egy héttel és a világért se hagyna ki egy számot. Tehát Stipa a ,,jólértesült‘' kettejük közül, ő tudja meg a legfrissebb híreket. ő az, akinek módjában vau a másikat a legújabb szenzációval meghökkenteni. A beszélgetés sémája, éppen azért ilyen- féle. (Persze, a feje* szabályosan rázni kell hozzá.) Stipa (diadallalV Nna, m . • m ■ • mit szólsz ho- . ho . hozzá? Ugy e. m. m -. megmondta m ? Hupa (öt perc rfiulva, ami arra vall, hogy őrülten kiváncsi, különben csak félóra alatt szedné össze magáv) M. . . mi az m ■ •. már m . •. megint? Stipa (ünnepélyesen, előre élvezve a hatást, miközben szórakozottan söpör le mell- vértjéről egy odahullott emberi lábat, amit a közben elhangzott gránátrobbanás szállított hozzájuk, a kétkilométernyi re mögöttük fekvő lövészárokból): ■ • f... fejes T ... t •. éri v .., v . •. visszaadta a ,.Cs ... cs ... csókpi- rula“ c •., c •. • címszerepét... Hupa (egészen elhülve): L... le... hetet- len H • • • h ... iszen akkor n ... n ... em tudják k .,, k •.. kihozni ad... darabot... e •.. e • • • elsejére .... Stipa: I... i... gaza van n... n... neki- N ,,, nem való n .,. n ... neki n .. • n ... nadrágszerep . •, Hupa (eltűnődve): D , •. d.... de akkor meg k. .. ki... játszhatna el? K... k-.. különben is sz .,, szerződésszegésnek sz .. sz... ámít... Stipa (fölényesen): U . •. u ■.. gyan, te pa ... pa ... pali... M... m .., majd bolondok 1,,, l, ,, lesznek e . •. elengedni... J •.. j •.. ób Daninak már régen f.,, f... fáj rá a foga, hogy élj.. • játszassa vele a „F ... f •.. feleségem k ... ki •.. kisasszony" c... c ... címszerepét .,. Hupa (mérgesen): N •.. nekem ne m ... mesélj ilyet... azt a M ... m ... agyar kötötte le... (Elhallgatnak, mert az árkot e pillanatban betemeti egy srapnell, ki kell ásníok egymásnak legalább a fejét, — de holnap folytatják.) * Stipát és Hupát, mint mondottam, többször játszottuk. Rendesen ilyen témakörben moBudapest, junius 20. Aki a magyar határon túl él * csak újságokból vesz tudomást az itteni dolgokról, azt képzelheti, hogy mi most valami nagy izgalommal telített napokat élűnk. Választás lesz, folyik a korteskedés, mindenkinek szint kell vallani, nézetek és kívánságok csapnak össze, érdekek ölik egymást, csattog a retorika, a kipróbált frázisok pergőtüze zuhog a polgárok fejére. És igy tovább. Meg kell nyugtatnom a messziről szemlélőt: mindebből nem venni észre semmit. Budapesten legalább nem. A vidéken nem jártam mostanában, de sok jel arra mutat, hogy ott 6incs valami nagy izgalom, legföljebb egyik-másik kerületben ver nagyobb hullámokat a választási harc, az sem a régi nagy választások hevével és feszültségével. Itt-ott fordultak elő ki- sebb-nagyobb összeütközések, mindössze három-négy helyen. Panaszok hatósági beavatkozások miatt most is akadnak, de ezek megközelítőleg sem olyan vehemensek, mint a legutóbbi választásokkor. Itt, az én csöndes budai otthonomban semmi sem mutatná, hogy választás készül, ha néha nem kísérletezne valaki aláírandó választási ajánlóivvel. Még nyomtatványokkal sem bombázzák az embert. Én legalább, pedig vagyok olyan választópolgár, mint más, nem kaptam eddig egyetlen választási fölhívást sem. Plakátok? Plakátharc alig van. Az egységes párt adott ki egyetlen csuda-rosszul sikerült képes piakátot. amelynek a képe és szövege egyaránt témája lett a pesti humoristáknak, pártkülönbség nélkül. A többi pártok kiragasztottak a falakra egy banális fölhívást, píakátbetükkel a listavezető, kis betűkkel a többi jelölt nevét, pár frázist — és ezzel vége. Mindennap uj plakát. éles polémiák a házfalakon, izgalmas jelszavak — erről .szó sincs. Azt kell hinni, a pártok gyöngén állnak kassza dolgában, takarékoskodnak a nyomdaköltségekkel. Talán azt is hiszik, nem érdemes. fafuÉ>r<a ■ Uefrfto tapéták, színtartók és moshatók.. Minták és költségvetés díjmentesen. Géperőre berendezett PYROXYL1N (Nitrocellulose- lakkozás) kórházak, betegszobák, orvosi rendelők, stb. részére. Mindennemű savakkal szemben ellenálló. zog a beszélgetés, csak néha esik szó nem szigorúan színházi belügyekről: néha a kulisszamögötti pletykákat is el kell intézni, nemde, aztán társaságbeli, égető kérdések kerülnek napirendire: Stipa közli a hírt, hogy az idén csak pillangós nyakkendőt lehet frakkhoz hordani, amit Hupa kétségbevon és La- tabárra hivatkozik, aki ebben a kérdésben múlt héten nyilatkozott. Mikor úgy látszott, hogy a háborúnak mégis vége lesz, egy napon elhatároztam, hogy Stipát és Hupát annak rendije és módja szerint elintézem, befejezem, illetve kivégzem, katonai pompával, miután a közelgő napsugaras és idillikus béke keretei közt elképzelhetetlen volna még képzeletbeli létezésük is. Ott születtek a csatatéren, ott érje utói őket a tisztes vég. Tehát a következő rövid beszélgetést komponáltam: Stipa (egészen kivételes izgalomban): T ... t... e kérlek ... e.., ebben a pillanatban o ... olvasom, hogy F ,.. f... fedák Sári k ... k ... kiválik az U.. • u ... nióból.., (e pillanatban kettévágja egy bomba) Hupa (feje fölött összecsapja a kezét, nem tud szólni a meglepő hir hatása, alatt, de már nincs is módja rá, mert e pillanatban az ő fejét is elviszi a gránát. A két keze, égnek emelve, ugv marad, örök ámulat szobra, mely a művésznő váratlan elhatározásának emlékét hirdeti). * Infanteriszt Stipa és Infanteriszt Hupa ... Miért kóvályog körülöttem újra, bizarr figurátok, mintha élnétek megint, folytatva furcsa társalgásotok? És mintha azt akarnátok közölni, néma hebegéssel, hogy nincs már elfelejtett lövészárok a számotokra, — hogy adjak nektek helyet, itt valahol, magam mellett, vagy bennem magamban, — t© Stipa, megfogod a kezem és írni kezdesz, irod helyettem a vasárnapi krónikát... te pedig, Hupa, leülsz velem szemben, a Nyájas Olvasó egyenruhájában, hegyezett füllel ügyelve, miféle érdekes híreket tud a nagyvilágból Ujiságiró Ur, baj- társa e gyönyörűséges Béke lövészárkában? De nem mindenki lakik olyan csöndes budai otthonban, mint én. Nem mindenkinek olyan közömbös, hogy Becsey Antal lesz-e a követ, vagy Perbey Lajos, mint nekem. Menjünk olyan helyre, ahol olyan emberek vannak, akik talán jobban érdeklődnek. Voltam én, kérem, olyan helyeken is. Társaságokban, ahol sok mindenféléről volt szó, a sztratoszféráról, a Creditan- staltról, Ghequerről, Brüningről, — de választásokról nem volt szó. Nem vettem észTe, hogy bárkit Í6 izgatna, bejön-e X, vagy Y ur ebben, vagy abban a kerületben. Voltam kávéházakban, figyeltem, miről beszélgetnek az újságolvasó polgáremberek. Semmi vita. semmi izgalom. Pár szót beszélnek, ha beszélnek, politikáról, csöndesen, fölhevülés nélkül és aztán áttérnek öt perc múlva más tárgyakra. De miért is izguljunk? Először is: mindenki tisztában van vele, még a legvérmesebb ellenzéki politikusok is, hogy lényeges változás nem lesz, Bet.hlenék ugyanolyan többséggel fognak bejönni, mint eddig. Másodszor: ugyan hány olyan politikus van, akinek választási győzelme, vagy bukása izgathatna? Az az egy-kettő, aki van, úgyis be fog jönni, biztos kerületekben. Harmadszor pedig —• ez talán furcsán hangzik, de úgy van — a kormánypárt és az ellenzékek között — nagyon sok az ellenzéki párt, nem sokkal kevesebb, mint ellenzéki jelölt — nincs is lényeges különbség. A szocialisták, azok igen. Ők állnak a maguk világnézete, talán dogmatikája alapján. de róluk egy-két hely hijján, tudni, hol fognak bejönni. De a többi pártok? Egyik sem hirdet világnézetet, tulajdonképpen egyik sem beszél politikáról. Mindegyik csak gazdaságról 'beszél. A gazdasági bajok uralkodnak az egész közvéleményen. De a gazdasági bajokon tud-e valaki segíteni? Hiszi valaki, hogy Rassaynak vannak in petto olyan tervei, amelyektől a- kereskedőknél kimegy a divatból, a kényszer- egyezség? Hiszi valaki, hogy ha Gaál Gaszton kerülne kormányra, tudna valami olyat csinálni, amitől fölszökik a búza ára? Az emberek tudatában vannak, hogy a gazdasági életnek lehet aszpirineket beadni, amiktől pillanatnyilag csillapul a. fejfájása, de operációval nem lelhet rajta segíteni. Mindenkinek az az érzése, hogy akárki kerülne kormányra, csak azt csinálná. amit a mostani kormány csinál. Legföljebb más nevet adna. intézkedéseinek. Meg tudná. meg merné e tenni akármelyik kormány, hogy a közterhek apasztósa címén elcsapja, a köztisztviselők felét s ezzel nyomorba döntse a társadalmi osztályok egyikét? Ma már nem vagyunk olyan naivak, ma már tudjuk, hogy bizonyos dolgokat lehet hirdetni programbeszédekben. de nem lehet, megcsinálni. Miért izguljunk hát? A szavazás kötelező, tehát leadjuk szavazatunkat arra a pártra., amelyet, éppen szimbolizál mik. de sorsunk semmi változását néni várjuk a. választástól. Nem eszmék, aspirációk, vágyak harca ez. Mielőtt keztytt fűzű Summitiarlsnya melltartói szüségietét beszerezné, tekintse meg gazdag választéka raktárunkat éi győződjön meg ölesé árainkról! BLUMBERG KoSice, Hlavná (Fö) u. 89 Telef. 360 Fiók: Spisská Nová Vés. \ „Pro Rata“ tagoknak 6 havi hitel! | Tehát... Tehát, m .. • m ... mii szólsz hozzá, olvasó bajtárs... izé.., a sztratoszféra... és a Nautilus is elindult... És a k ... Kék Szalagot amerikai hajó nyerte... És n ... nagy sikerrel kerül színre izé. az a d ... d .., darab... És P... palm Beachben az idén boksamérkőzés lesz... És n... nagy ünnepségek keretében nyitották meg a ko ... kolóniái is k... kiáiHi- tást... Pá .., pá ,.. parisban ... M ... mingyárt folytatom ... vigyázz csak egy percre... söpörd le asztalodról azt az árverési hirdetményt, amit e percben hajított oda a kézbesítő. Egyszerűen kenyórharc. Az egész választásban nincs egyetlen olyan momentum, amelyért a leghevülékenyebb embernek is lelkesülni lehetne. Hát nem is lelkesülünk. Annak szemében, aki, mint én, egy csöndes budai ház távoli perspektívájából nézi a dolgokat, a választás úgy hat, mint néhány száz embernek tülekedése egy 'többé-‘kevésbé kedvező állásért. Hát ezért olyan csöndes a választás. SÁNDOR BÁCSI Te is elmentél Sándor bácsi, hallom itthagytad faragntt-pipádat s a lányokat, kik faragatlanok bár: pipánál izesebbek voltak, — jé öreg, alig kétéye láttalak, hibátlan tartással mentél, kezedben a bot dehogyis támasztékul, lenge-mód mint vasárnapi ifjak é s emlékszem, szádban számolatlanul jószó mindenkihez s szemed körül vidám hunyorok a lányok iránt. így látlak most is... ilyen öregséget kívántam magamnak is akkor, nem sejtve, hogy mire e várost viszontlátom, már gyászolód leszek. ó, régtől gyászolója vagyok én a világnak, minden táj, minden ember megérint múlhatatlanul és gyászolom ha sorsom mellől távozik, halálba vágy- más messzeségbe, honnan vissza nem tér. őrök búcsú zás okban így eseng tova életünk... im része lettél öreg, a változó füzérnek melyen minden szál rózsa egy nyitott sir amelynek illatát csak önnön elmúlásunkban szívhatjuk, hogy aztán uj virággal ifjodva az utódok ragadják lélekig leheletét. (Kassa) Fenyő László. — Tízórás Iégiut Londonból Rómába és vissza. Londonból jelentik: Hawkes amerikai pilóta, Európa „repülő ágyúgolyója" szerdán ismét figyelemreméltó teljesítményt vitt végbe. Reggeli nyolc órakor startolt Londonból, félegykor délben Rómában volt, egykor visezarepült és délután hatkor már ismét az angol fővárosba érkezett. Hawkee tehát trz óra alatt oda-vissza repült Londonból Rómába. Odamenet ismét rekordot javított s a london—római utat négy óra harmincnyolc perc alatt tette meg, ugyanannyi idő alatt, mint a gyorsvonat a budapeet—bécsi utat. Visszafelé négy óra ötvenöt perc kellett a róma— londoni úthoz. CSENDES VÁLASZTÁS Irta: Schöpflin Aladár
