Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-14 / 134. (2651.) szám

1961 junius 14, vasárnap. muma <PRX<ÍM-iVWSÍ^-Hn«iaR boldogok és megelégedettek, hogy a saját éle­tüket élhetik, hogy nincs fölöttük semmiféle ur, aki elnyomná őket, hanem mindenben ők maguk az urai saját maguknak ée mint szlovákok büszkén állanak a csehszlo­vák állam mellé, mint egyetlen védelmezőjükhöz és jövőjük reményéhez. Olyan tekintélyt kell szereznünk a világ előtt — mondotta Kramár —, amilyennel a magyarok ma minden erőszakossá­gaik dacára rendelkeznek. A magyar nacionaliz­mus nem nemeslelkü, nem ismeri a mások iránti igazságosságot, de kész minden áldozatra. Az ő nem-nem-sohájuk, hogy soha sem mondanak le Nagymagyarország gondolatáról; ez imponál a külföldnek. Látható ebből, — fordul végül Kra­már hallgatóihoz, — hogy a külföldnek nem im­Prága, junius 13. A Národni Listy mai szá­ma közli Kramár bestédét, melyet a nemzeti demokrata párt elnöke a magyarországi szlo­vákok ügyében rendezett prágai tüntető nép- gyülésen mondott. A mépgyülésen többek kö­zött Hodzsa Milán és Rázus Márton is felsizó- laltak és a szloivenszkói magyar kisebbség el­leni represzáliákat sürgették. Kramár egye­bek között a következőket mondta^ — Annál több jogunk van hivatkozni a ki­sebbségi egyezményre, mert senki nem tagad­hatja el tőlünk, hogy kisebbségeinkért, neveze­tesen a magyar kisebbségért önkéntesen jóv®l többet tcszünk) mint amennyire bennünket a bélceszerzödések köteleznek (!). Kém vagyunk erre rákényszerítve, de mi még­is tesszük ezt, mert nemzeti karcunkból, tra­díciónkból folyik, mert évszázadokon át har­coltunk az igazságosságért. Ez a mi tradíciónk, ez a mi büszkeségünk. Stresemann és Curtius német miniszterek a népszövetségben már sík­ra szálltak a német kisebbségekért, főleg a lengyelországiért és igen energikusan védel­mezték. Arról, hogy ott valaki a mi magyaror­szági kisebbségeinkről és a németországi lausitzi szorbokról megemlékezett volna, ed­dig még nem hallottunk. Egy dologra van el­sősorban szükség- arra, hogy a magyarországi szlovákok régi hazájukat, Csehszlovákiát, erős, belsőleg egészséges és öntudatos nem­zeti államinak lássák. Ha látni fogják, hogy van bátorságunk a szabadsággal való élésre és hogy nem hajlongunk mindenki előtt, hogy nem teljesítjük mindjárt mindenki kívánsá­gát, hanem megálljuk helyünket, csak akikor lesz lehetséges a magyarországi szlovákok szá­mára az, hogy büszkeséggel vallhassák, hogy az ő testvéreik szabad és öntudatos nemzeti álammal bírnak s ezért ők sem veszhetnek eh Ez az egyik pszichológiai előfeltétele annak, hogy a mi magyarországi szlovákjaink akar­hassák a szabadságot. De ehhez más dolog Is szükséges. Nemcsak nekünk cseheknek a szlo­vákokkal közösen, hanem a szlovákoknak ma­guknak is súlyos kötelei ességeik vannak ma­gyarországi testvéreikkel szemben. Ne ámít­suk Rt magunkat. Ha sokáig tartana az, ami eddig volt, neveze­tesen, hogy a szlovákság egyik része elége­detlenséggel beszélt Csehszlovákiáról, ha el­terjedne az, hogy Szlovenszkón a csehekben nem az őszinte és egyenlő testvéreket, hanem mintegy a kizsákmányolókat lássák, ha Szlo­venszkón a lakosság egyrésze kedvetlenül él Csehszlovákiában meglévő szabadságával, ha a Magyarország szolgálatában álló külföl­di szlovák agitátorok a szlovenszkói szlovákok elégedetlenségére mutathatnánk rá: akkor hiába kivánnók a magyarországi szlovákok­tól, hogy kívánják a szabadságukat. Nincs kétség afelől, hogy azok a szlovákok, akik nálunk elégedetlenkednek s akik visszakiván- koznak Magyarországra, azok is jól tudják, hogy ha Magyarországra kerülnének, ott tárt karokkal fogadnák őket, de nem azért, hogy őszintén meg­öleljék, hanem azért, hogy az ölelésben megfojt­sák őket. Ezt jól jegyezzék meg maguknak a szlovákok. Ha igazán testvéreinknek érzik ma­gukat, amilyeneknek mi tartjuk őket, legyenek bár elégedetlenek, — hiszen mind­annyian elégedetlenek vagyunk, — nem sza­bad mégsem megfeledkezniük arról, hogy ezt a külföldnek nem szabad megtudnia, ellenke­zőleg a külföldnek ezt kell tudnia, hogy ők Kétszázmillió pengős francia kölcsönt kap Magyarország? Budapest, junius 13. (Budapesti szer­kesztőségiünk telefonjelentése.) Az Esti Kuiriir értesülése szerint budapesti pénz­ügyi körök párisi magyar kö lesön tárgy alá- sokról kaptak hírt. A lap információja sze­rint a párisi kölosöntárgyálásók kétszáz millió pengőiről folynak és már közel van­nak a periektuáláshoz. Hír szerint Beth­len miniszterelnök Debrecenben bejelenti a kölcsönt és ismertetni fogja annak felté­teleit. Közepes lesz a termés Magyarországon Budapest, junius 13. (Budapesti szerkesz­tőségünk teleá>onjelenbése.) A mai hivatalos vetési jelentés szerint közepes termésre van kilátás. Jó termés csak Osanád megyében van. ponál a meghajlott gerinc, hanem az egyenes határozott nyílt és rendíthetetlen nacionalizmus, az érzet és a szabadság büszke tudata. A prágai csütörtöki demonstráció, melynek ve­zérszónoka Kramár volt, olyan záróakkordja volt a Slovenská liga ismert akoiójának, hogy föltárta a miiaikció minden gyengéjét. Elsősorban is nem vették az újdonsült ..ki&ebbségpolitiikusok" tekin­tetbe, hogy a legórdekeltebb fél, a békéscsabai szlo­vák kisebbség megelőzte őket, amikor néhány nap­pal ezelőtt visszautasította a külső prókátorságot Az akció másik gyengéjét nagy-szerű igazmondás­sal maga Kramár leplezte le, amikor kimondta-, hogy a föllépésnek legnagyobb erkölcsi erőt az ad­na, ha az itteni szlovákok megelégedettek lenné­nek s mindjárt hozzá is tette, hogy a mai elége­detlenséget, ha már megvan, legalább a külföld felé nem szabad mutatni. Kramárt itt cserben hagy­ta a -logikája, mert éppen ön-maga el-l-en beszélt, amikor -beismerte, hogy a szlovákság egy része elé­gedetlen. De nem a szlovákságot kellett volna buz­dítania a hallgatásira, hanem önmagát és Prágát arra, hogy ennek az elégedetlenségnek szüntessék m-eg az oká-U elégítsék ki a szlovákságot, amely nem kíván mást, miint — egyenjogúságot. Annii végül a magyar kisebbségek túlzott kielé­gítését i-Ueti, amiivei Kramár úgy dicsekszik: erről a lordok házában legutóbb egészen más informá­ciók hangzottak el e-gy D-idkineon és Lord Par- rnoor szájából... MKoch miniszter briiszk föllépése miatt véglegesen kiábrándultak a kassai kereskedők a cseh iparospártból A kassai fakereskedők küldöttsége rövid elintézésben részesült a „kereskedők és iparosok pártjáénak miniszterénél — Micoch: Kern értek németül... Kassa, junius 13. (Ka-ssai szerkesztőségünk­től.) A P. M. H. megemlékezett arról, hogy Mlcsooh vasutügyi miniszter, a vöröskő— margitfalvi vasútvonal építésiének megnyitó ünnepsége után, Kassára is ellátogatott, ahol alig félnapos idézését többek között arra használta fel, hogy küldöttségeket fogadott a kereskedelmi és iparkamara épületiében. A küldöttségek sorában felkereste a minisztert a fa-kereskedők küldöttsége is, amely három személyből, név-szerint Rei-sman Mór, Koradh Miklós és Lefkovits Ferenc fakereskedőfcből állott, akik a krízisbe került szakma pana­szait akarták közölni a mániszterrel. Első­nek, német nyelven, Koraoh Miklós (terjesz­tette elő *a puhafatermelők képviseletében a panaszokat, melyek -az államvasutak kedve­zőtlen tarifapolitikájával állottak összefüg­gésben és a közelmúltban engedélyezett 10 százalékos tarifa kedvez m-ény helyett legalább 25 százalékos tarifaleszállitást kért a szloven­szkói fakereskedők részére. Alig mondott el azonban néhány mondatot, német nyelvű be­szédéből, Mlcsoch miniszter indulatosan köz­bevágott: — Nem értek németül. Tessék szlovákul vagy csehül beszélni A küldöttség tagjai meglepetten néztek egymásra erre a nem várt fogadtatásra, a szónokló Koradh azonban feltalálta magát és ugyanolyan energikus visszavágással: — Az igazat szlovákul is megmondom! — szlovák nyelven folytatta beszédét, anélkül, hogy az általa felhozott szakmabeli sérelmek különösebb hatást -váltottak volna ki a vasut­ügyi miniszternél. Ilyen kínos előzmények után kezdett be­szédébe Lefkovits Ferenc fakereslcedő, a talp­fa szállítók szindikátusának elnöke, aki köz- tudomás szerint nagyot hall, ezért hallócső segítségével szokott tárgyalni mindenkivel. Lefkovits azt a valóban kiáltó igazságtalan­ságot panaszolta el a miniszter előtt, hogy a tavalyi év végén 600.000 talpfa szállítá­sára kiirt versenypályázatot a hivatásos és lojális talpfák ereske d ők helyett Rúzs iák dr. kassai ügyvéd és egy zsolnai szlovák patikus nyerte el, ami a talpfakeresked-ök körében hatalmas el­keseredést váltott ki. Mikor Lefkovits beszé­dének ehhez a szaka szálhoz érkezett, a mi­niszter ugyancsak leplezetlen indulattal vá­gott elébe a panasznak: — Ezentúl is ügyvédek és patikusok fog­ják megkapni a talpfaszáUitásokat, mert ol­csón szállítanak. Nem engedem az államot kiuzsorázni! Ez a második incidens a végsőkig feszítet­te a helyzetet, a miniszter kísérete, köztük Maxon Milán kereskedelmi és iparkamarai eln-ök idegesen -fészkelődtek helyükön és a k.\nof hangulatot csak a kémikus látvány eny­hítette valamennyire, hogy a nagyothalló Lefkovits ugylátszik, nem hallotta meg a nriU mszter indulatos k-özbevágását és tovább be­szélt, úgy hogy a miniszter és a nagyothalló fa-kereskedő egymás szavát zavarták. Természetes, hogy a vasutügyi miniszter an. v^elkedése nagy megrökönyödést váltott ki a küldöttség tagjaiból, akik lefor­rázva lávoztak a fogadtatásról. A legérdeke­sebb a dologban az, hogy a küldöttség tagjai tagjai a cseh iparos­pártnak, ^ igy tehát a vasutügyi miniszter pártjának,111 akitől éppen ezért nem számi/tottak ilyen'í furcsa viselkedésre. Jogos sérelmeik orvos­lása helyett saját_ pártvezérük részesítette őket őket a legnidegebb visszautasításban. Ez a furcsa és sem-miesetre sem -politikus el­járás leplezetlenül bizonyítja, hogy a cseh kereskedők és iparosok pártjának legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy komolyan törődjék a szlovenszkói kereske­dők és iparosok érdekeivel s hogy a mai súlyos krízisben segitőkezet nyújtsanak az itteni gazdasági tényezőknek. A kassai^ fakereskedők küldöttsége most közvetlenül tapasztalhatta ezt az igazságot s úgy értesülünk, hogy emiatt a cseh agrárpárt fakereskedőtagjai tömegesen készülnek ki­lépni ebből a pártból. Mahrisch-Ostrauban az Eperjesről üzletfelet pénzével megszökött gabonakereskedőt Eperjesre szállították s az eperjesi bíróság vonja felelősségre Eperjes, junius 13. (Saját tudósítónktól.) Annakidején megemlékeztünk Friedmann Sándor eperjesi kereskedő angolos eltűnésé­ről s arról, hogy az állítólagos gabona nagy- kereskedő súlyosan megkárosította üzlettár­sait. Amikor Friedmann eltűnt a városból és napok múlva sem került elő, üzletfelei ijedten fordultak a rendőrséghez, közölve, hogy Friedmann minden valószí­nűség szerint megszökött és magával vitte üzletfeleinek mintegy százezer koronányi pénzét. A nyomozás folyamán előkerült több hamis váltó is, valamint azt is megállapították, hogy Friedmann gondosan előkészítette szö­kését. A „nagykereskedő" Eperjesen rendkí­vül könnyelmű életmódot folytatott, mulatott és kártyázott és mindezt a becsapott üzlet­felek pénzéből tette. Eredetileg az volt a föl­tevés, hogy Magyarországra vagy lengyel te­rületre szökött. Körözőlevclet adtak ki ellene s a rendőrség megkereste a szomszéd államok rendőrha­tóságait, kérve a szökésben lévő kereske­dő letartóztatását. A közelm-uLt napokban meglepő fordulat ál­lott be a szökevény utáni kutatásban. A rendőrségen több tanú jelentkezett, akik közölték, hogy Mahrisch-Ostrauban talál­koztak Friedmann Sándorra!!. Az eperjesi rendőrség azonnal átírt Ostrauba s az ottani detektívek könnyű szerrel rátalál­tak a hetek óta hajszolt szélhámosra. Megál­lapították, hogy május eleje óta Ostrauban tartózkodik, s hogy szabályszerűen bejelentett lakása van. Tüstént letartóztatták és a legközelebbi napokban hazaszállít jók Eperjesre. Francia vádak a németek fegyverkezéséről Paris, junius 13. A népszövetség hivata­los közlönye ma közli Briand március 16-ról keltezett jelentését, amelyben a francia külügyminiszter, mint a nagyköve­tek tanácsának vezetője, értesíti a nép- szövetségi tanácsot, hogy Németország nem minden tekintetben teljesítette a szö­vetségközi katonai ellenőrző bizottság elő­írásait és a teljes leszerelést nem minden­ben hajtotta végre. A Petit Párisién sze­rint ez a jelentés a népszövetségi tanács szeptemberi ülésszakén is szerepelni fog. A vita éles lesz, különösem azért, meri alig néhány hónappal az általános lefegy­verzési konferencia összeillése előtt folyik le. Franciaország el akarja venni Német­országtól azt a lehetőséget, hogy a lelegy- verzési konferencián mint az általános le­fegyverzés matadorja 'szerepeljen * ©zért olyan határozatokat lanszirozott, amelyek megállapították, hogy a birodalom nem teljesítette a lefegyvetrzési parancs összes magára vállalt kötelezettségeit Kramár: A szlovákok legyenek bár elégedetlenek, de ezt a külföldnek nem szabad megtudnia Furcsa önleleplezéssel végződött egy prágai népgyülésen a magyarországi szlovákság ügyében rendezett demon­strációk sorozata 7

Next

/
Thumbnails
Contents