Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-14 / 134. (2651.) szám
8 .............Ilim .................................. - “ 19 31 vetftivámok Trenesénteplic, junius hó. Ilyen ,is van. Amikor a béke kitört és az uj álla maiakn latok a nacionalizmus jegyében építették ki intézményeiket, kiburján zott ez a nem jó szagú virág is. Az idegenforgalom mottóját ugyan minden állam felkapta,"mert mindenütt felismerték minden egyéb vonatkozásán felül nagy nemzetgazdasági jelentőségét. egyes államok azonban fura módon próbálják ezt a gyakorlatban megvalósítani. Különösen egy északkeleti és egy délkeleti államszomszéd úgy értelmezi az idegenforgalmat, hogy ő hozzájuk ellátogathatunk, de ők bizony mindenképpen megpróbálják megnehezíteni a hozzánk való utazást. Nyílt rendelkezésekben persze nem látjuk ezeket a rendszabályokat sehol. Amint azonban propagandaanyagot (prospektusokat, plakátokat stb.) küldenek más országokból ezekbe az országokba, menten érezhető a retesz, amelyet a külföldi idegenforgalmi vállalatok ottani propagandája elé akarnak tolni. Ezeket a propagaudaoyomlátványokat olyan horribilis vámokkal sújtják, hogy szinte lehetetlen a terjesztésük. Tudomásom van arról is, hogy az egyik állam bizalmas utasítással fordult kerületi politikai hatóságaihoz, hogy az útlevelek kiállításánál támasszanak nehézségeket, ha azokat külföldi fürdőkbe igyekvő! kérik. Érdekes, hogy Magyarország_ simán engedi be, minden vám nélkül a külföldi fürdők propaganda nyomtatványait. Nem akarok most azon tűnődni, hogy mi- ] r kigúnyolása ez az említett két állam ré szóról meghonosított rendszer és idegenforgalom fogalmának, különösen akkor, ha látom, hogy ez a két álliam is élénk propagan- disztikus tevékenységet fejt ki idegenforgalmának emelése körül. Ha áll az a tézis, hogy egészséges közgazdasági viszonyok csakis szabadkereskedelem, szabadforgalom és szabadverseny mellett alakulhatnak ki, akkor ez a tétel hatványozottan vonatkozik az idegenforgalomra is. Korlátozásokat, nehézségeket gördíteni az idegenforgalom elé tulajdonképpen tagadása az idegenforgalom jelentőségének. Az a rendszer, mely eltér attól a princípiumtól, hogy a be- és kiutazás kérdésében teljes szabadságot biztosit, a végén maga látja kárát prohibitiv rendelkezéseinek. Mert nyilvánvaló, hogy azzal az országgal szemben, mely intézkedéseivel meg akarja akadályozni vagy nehezíteni, hogy polgárai külföldre utazzanak, a többi állam represszáliák- kai él. Távol áll tőlem az a kívánság, hogy Csehszlovákia is vámokkal sújtsa és tegye lehetetlennő a külföld itteni idegenforgalmi propagandáját Nem. Amit azonban el lehetne várni az az: hogy az illetékes csehszlovák fórumok módját ejtsék annak, hogy barátságos módon, főképpen kereskedelmi szerződések kötésénél változtassanak azokon a lehetetlen állapotokon, hogy bizonyos államok az innen küldött prospektusokat olyan vámokkal sújtsák, mintha tiltott dugáru exportálásáról volna szó. Meg lehet érteni, hogy minden ország védi saját iparát és vámsánookkal veszi körül magát. De, hogy szlovenszkói fürdőhelyeink itt készített propagandanyomtatványait ne lehessen magas vámok nélkül bizonyos országokba szállítani, ugyanakkor, mikor a külföld hasonló propaganda iratait elvámolatla- nul küldheti el hozzánk, a szlovenszkói fürdőhelyek szempontjából igen sérelmes állapot. Különösen sérelmesek ezek a.z esztelen „idegenforgalmi védővámok” gyógyfürdőink szempontjából. Ha egy állam tengeri fürdőhelyek, üdülő- és nyaralóhelyek propagandája elől zárkózik el és az oda való utazást próbálja megnehezíteni, még csak hagyján. Erős ra'buliszti- íkával még némi indokolásfélét is lehet ilyen rendszer mentségére konstruálni. Rá lehet fogni, hogy az ilyen helyre való utazás: luxus, amire nincs föltétlenül szükség. Lényegesen más azonban a helyzet, ha gyógyfürdőről van szó. Senki nem utazik gyógyfürdőre fényűzésből, hanem azért, hogy betegségét gyógyítsa. Ha ez luxus, akkor az is luxus, ha valaki tej- injekciót kap, vagy a fogát huzatja M. A beteg nem azért utazik egy gyógyfürdőbe, mert oda „kíván” utazni, hanem azért, mert oda „muszáj” utaznia. Első és végső fokon a betegség maga és a kezelőorvos dönti el azt a kérdést, hogy melyik gyógyfürdőbe utazzék a beteg. Bürokratikus rendszabályokkal, vagy pláne gátló vámpolitikával lehet ugyan sok bősz- szán tó kellemetlenséget okozni, azonban a be- teg gyógyulás utáni törekvését sohasem fog lehetni megmásítani. Az a 'beteg, aki Svédországból jön el ide, nem tenné meg ezt a hosszú, fáradságos és költséges utat, ha hazájában megtalálná azokat a gyógytényezőket, amelyeket nálunk kap. Ez áll azokra az országokra is. amelyek gyógyfürdőink propagandáját el akarják gáncsolni. Végtére is, nem lehet valakit nrra kényszeríteni, hogy húsvéti rózsavízben lürössze magát, ha annak — teszem — Tren- osénteplie magas hőfokú kénes gyógyforrásaiban és iszapjában kell fürödnie. Az a külföldi beteg, aki hazájában a mi gyógyfürdőinkkel egyenlő értékű gyógyfürdőt talál, az amúgy f < rn jön el hozzánk. Fölösleges tehát minden Nyíregyházi ponyva írta: Schöpflin Aladár Egy kis magánhivatalnok szerelmes az üzlettulajdonos özvegyasszony leányába. A szerelem már úgynevezett viszonnyá „fejlődik”, de a fiatalember részéről legalább hetvenöt százalékig az füti, hogy ha majd elveheti a leányt, ő lesz az ur az üzlet felett. Aztán jön egy testileg-lelkileg különb fiatalember, veszélyezteti az előbbinek a pozícióját lánynál és az üzletben s ez — már akár egy össze- veszes hirtelen haragjában, akár előre meg' fontolt szándékból — megöli a vetélytársát Ez az a híres nyíregyházi ponyvaregény. Ponyvaregény a javából. Banális a befolyása, banálisak a motívumai s lég banálisakba k a szereplői. Az ölő fiatalember, a megölt fiatalember, a leány — mind olyan alakok, amilyen van egy csomó minden városban. A gyilkos gyilkossága is minden megrendítő momentum nélküli banalitás, ha a motívumait, körülményeit és a gyilkos viselkedését nézem. Mért volt ez az esemény mégis szenzáció a lapokban, most a táblai tárgyalásokkor már másodízben? Mért özönlöttek, gyűrűztek, örvénylettek napokon át a filozófálá- sok a lapokban erről a nyíregyházi úgynevezett tragédiáról? Nem volt itt semmi filozofálni való. Az eset egyáltalán nem kor-eset, olyan gyilkosság, amelynek sem ténye, sem befolyása, sem szereplője nem jellemző sem miféle korra. Ugyanígy megtörténhetett volna a háború előtt, a szabadságharc előtt, akár a reformáció előtt. Arra se alkalmas, hogy filozófiai magaslatra lehessen emelni, vagy lélektani, vagy társadalmi konzekvenciákat levonni belőle. Sekélyes, lapos história, silány anyag mindennemű feldolgozás számára, nem író tolla alá való. Érdekessége nem áll másként, mint ami az embereket bármely gyilkosság esetében izgatja. Még az a kis erotika is, ami belekapcsolódott s amit a nyíregyházi elsőfokú bíróság kelleténél jobban kiteregetett, silány emberek silány sze relmeskedése volt. Ponyvaregény erotikus mellékizzel. Az ujságfilozófusok hiába verejtékeztek, hogy valamely reliefet adjanak ne- kp egy sem tudott mást kipréselni belőle, mint banalitást. Hogy ennyit foglalkoztak vele, ennyi bölcselkedést és verejtéket pazaroltak rá, azt nem tudom mással megmagyarázni, mint azzal az ádáz versenyfutással, amivel ma a sajtó kiaknáz minden vélt vagy valódi szenzációt. A dolgok riportszerü részében, az eseményekben, a törvényszéki tárgyalás lefolyásában nem lehetett nagy verseny, azt lényegében egyformán kapta minden lap. Nem maradt tehát más hátra, mint az elméket futtatni, hogy aki jobban birja okoskodással, az érkezzen be egy fej- hosszal a közönség kegyébe. Az egész ügy nem korunkat jellemzi, hanem korunk sajtóját. Vagy mondjuk, korunk olvasóközönségét, amely a sajtót olyanná teszi, amilyen. Az ellen határozottan tiltakozom korom nevében, hogy Klain ur gyálkosságának ügyét jellemző kortünetnek minősítsék. Mert az a mi korunk, a világháború utáni kor nem a ponyva kora. Ez a kor minden egyéb, csak nem banális. A szenvedései nem banálisak, igazi, épkézláb nagy szenvedések. Az eredményei nem banálisak, roppant emberi erőfeszítések eredményei. A bűnei nem banálisak, komoly, nagy bűnök. Már ha kortünetről van sző, akkor inkább vállalom korom bűnének jellemző bűnösének a düsseldorfi tömeg- gyilkost, mint ezt a nyavalyás kis Klain urat. Az legalább igazi nagy gonosztevő volt, született gonosztevő, orvos-pszichológiailag is tanulmányozásra méltó alak, a bíróság előtti viselkedésében pedig olyannak mutatta magát, mint egy meggyőződéséhez ragaszkodó ember, — már akármilyen gonoszság is a meggyőződése. Az legalább férfi volt, akármilyen, de férfi, nem olyan szánalmas valaki, mint ez a Klain ur, aki a bíróság előtt gyáván reszket, hazudozák, sir, kibúvókat keres, másokat bemocskol. Nem tehetek róla, a megvadult farkast még mindig rokonszenvesebbnek találom a görénynél. A mi korunkhoz nem tartoznak a kicsinyes dolgok. Előfordulnak benne, természetesen, de nem tartoznak hozzá. Akárhogy is nézzük, a mi korunk nagy kor, nagy dolgokkal vajúdó és nagy dolgokat szülő. Egy roppant kataklizmából támadt fel, rettentő erőfeszítéssel igyekszik eltakarítani a nagy világomlás romjait, uj, élhető, talán az eddiginél jobb életet teremteni az emberek számára. Ezer meg ezer nagy elme töri a fejét annak módjain, hogy miképp siettessék ezt a jobb időt. Ezer meg ezer nagy szív dobog ezért a jobb jövőért. Rettenetes tömegek szenvednek fizikai nyomort, erkölcsi megalázkodást, de ez a szenvedés nem nyögdéc&el tétlenül, hanem nagy koncepciókat érlel arra, hogy soha többé meg ne ismétlődjék. A kapitalizmus és bolsevizmus közötti kenyértörésre való készülődés, a levegő és a tengerfenék meghódítása, a technika világraszóló munkája, százezer tudományos laboratóriumiban éjjelnappal folyó ideális munka, néhány kiemelkedő lángelme ragyogása — és méig egy sereg más dolog, ez a mi korunk. Semmi közünk a nyíregyházi gyilkoshoz és más ilyen zagyva-banalitásokhoz. Sgzisztencia: 1931 Irta: Darkó István olyan intézkedés, mely a heteg gyógyulása elé oktalan akadályokat akar görditeni. De mit háborodjunk föl azon, hogy a külföld akadályokat gördít idegenforgalmunk elé, amikor saját „illetékeseink” sem cselekszenek másként. Itt van például az uj rendelet, mely a " ülföldi fürdővendégek utazási kedvezményeiről rendelkezik. Milyen egyszerű és sima volt az eljárás eddig és milyen nehézkessé és bonyolulttá tették azt a magas bürokrácia nevében. Egész tanulmányt kell elolvasnia annak a szegény ..Kurgast“-nak, • aki ezekben a szűkös időkben rászánta magát arra, hogy gyógyfürdőbe utazik. Nem szólván azokról a vekszatu- rákról, amelyeken át kell esnie, amíg a szükséges formuláiét beszerzi, lepecsételteíi stb. Jaj. ha elveszti! Fuccs az utazási kedvezményének. Hát még azok a szegények, akik évről-évre járnak el gyógyfürdőinkbe — a Stammgastok , akik uf prospektust nem kérvén, mitsem sejtve megérkeznek minden „potvrzenka” nélkül, mert nem tudták, hogy most már más rend(?) van. Aki közülük nem azonnal jelentkezik, mert csak egy bét- múlva, tudja meg. hogy most már más rendszer járja, az elvesztette igényét az utazási kedvezményre. Dipál. összegyűjtöttem egy képsorozatot, amelynek piáír vonással rajzolt alakjai végül a kant adják. Először őt darabból állott a sorozat, aztán kibővült tízre s már ötven felé közeledik. Félek, hogy ha idejében nem csukom be a szemeimet a látványosság elől, a százat is meg fogja haladni. A rendelkezésemre álló rajzok közül elsőnek azt igyekeztem kiválasztani, amely a legtipikusabb. Amelyet, ha ez lehetséges volna, földünkről nagykövetnek küJldhetoénk valamely boldogabb bolygjóna, hogy ott méltóan reprezeniála keserű levében forgó tartózkodó helyiünket. Erősen viseltes ruiháju, rossz cipőjű, de tisztességes külsejű ember. Meghatóan szépen ápolt, rövid és dús barna szakálla van. Szakálla mögött éhes és kiváncsi szája s szájában hűtlen fogak helye. Amikor eszik, arcának két apró zacskója szorgalmasan ugrándozik, a táplálkozásra koncentráltság tö kéletes benyomását keltve. Szakállas táplálkozó az automata büififé stratégiai szempont jából tökéletes pontján, az egyi'k sarokban áll: innen áttekintheti a terepet. A hely, ez az etető automata maga a kotr miliője: Eler- nyedt szegények express élelmező helye. Jönnek, tolonganak, koronát dobnak a rakott kenyerek fölébe, gölrbe ujja'kkail ragadják ki a szendvicset, állva esznek, miközben szemérmesen hunyorognak, tolonganak s a mesebeli söikisfcutat másik koronával csodatételre bírják. Isznak és szaladnak, óhajtozó gyomrok okos oktatóhelye, iMivel nem a táplálkozás a lényeges ebben a viszonylatiban, hanem a táplálkozás képzete. Szakállas ragadozó, szegény, itt áll az automata íbüiffé hadászati szempontból elsőrendű szögletében. Lássuk, mit csinál: Figyel. Vigyáz és szétkutat tekintetével Vizslat. A büififé táplálkozó közönségét tartja szemmel. Azt a pillanatot böjtöli, amikor akcióba léphet. Valahol, a tágas terem egy pontján váltami leesik a kőpadlóira: Akkor odasiet és felveszi és kissé megtisztogatja., rendezi és megeszi. Ebből él, mondjuk ki röviden. Felveszi, amit leejtenek s ott csinálja ezt, ahol nem kell közbeeső értékeszközökkel dolgoznia: Az automata étkező büfifében. Itt az emerek sietve esznek s ami fontosabb, kezükben tartják az étket. A legtöbben csupaszon fogják, az igényesebbek apró papirtányé- rom. Százával csinálják ezt naponta, talán ezrével g ha a sietséget, a fáradtságot, a kényelmetlenséget vesszük a mindig biztosan szám- bav ehető emberi ügyetlenséghez, kiszámíthatjuk, hogy egy délelőtt öten, egy egész nap tizen, vagy talán kétszer ennyien is, leejtik a kezükben tartott eledelt. Lesújtva nézik egy pillanatig, de a legritkább esetben veszik fel. Ott még mégsem tartanak. Odasiet szakállas ragadozó, aki egész nap itt áll szolgálatban a szögletben, felveszi azt, ami leesett és megeszi. Ebből él. Az üzletvezető már számolt vele. Egy takarítónőit megspórol, vagy legalább is egy fél-munka erőt, akinek az lenne a hivatása, hogy tisztaságot tartson a helyiségben. A szakállas ember tisztára eszi a helyiséget. Már törlőrongy is van nála, amellyel a lehullott étel helyét a padlón feltöri!, hálás gondossággal és kielégítő tisztás ágszer etettel. Nem lehet tudni, hogy a rongyot már a büififé vezetője adta-e a kezébe', miután számolt állandó jelenlétével és nyilvánvaló hasznával, vagy csak némi ellenszolgáltatás fejében a szakállas ember vezette be hálásan és becsületesen az étel-felszedési rendszerrel kapcsolatban a padió-f eltörlés! renszert is. Lehet, hogy egészen önálló üzeme van a nagyobb üzlet keretében, hallgatólagos szerződés alapján, amelyet félévvel ezelőtt szembeszéddel kötött az üzletvezetővel. Mert, mint maga vallja interjúm során, $»- előtt egy félévvel indította meg tizemét. Azelőtt éhezett, még ezt előzőéin munkája volt egy nagy gyár raktárjában, ahol szép pozíciót töltött be: — Raktánfelügyelő voltam kérem szépen. Kát ez egészen szép állás volt. De ez a mostani is egészen kielégítő. Ha jól meggondolja az ember, tényleg az. Szerény elhelyezkedés, de a mai világban ez is valami. S ami a fő, biztos. — Biztos? — kérdem. — Feltétlenül. Az a tapasztalatom, hogy száz ember közül átlag kettő-három elejti a kezéből az ételt. No lám, a statisztika szerepel! A statisztika, amelyet egyetlen rendes üzletember sem nélkülözhet. Százból 2—3 ejti el, ezerből 20—30 s ha időm volna alaposabban uMmanézni, szakállasom lakásában a falon bizonyára grafikont is találnék erről. — De hiszen ha ennyien elejtik, önnek egészen jól kell élnie — mondom az eredetiségeknek és sikernek kijáró tisztelettel. — Nem pana&zkodhatom, — ezt feleli és gömbölyűdé pocakjára teszi a kezét. — Mostanában itt a forgalom nagyobb a igy a százalék is nagyabb. Már vissza is áll a sarokba és gondosan ifigyei i a nyüzsgő lábak között megjelenő „százaléksat. Rendes hivatalnok ő, aki reggeltől estig a munkáját végzi. Néha több munkája van, máskor kevesebb, de rendes státusába vette tol korunk életszisztémája és helyét tartania, védenie, érte küzdeni s harcolnia kell, akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy néma meg is pihenhetne, no nem éppen a déli ebédszünetkor, mert ez őt egészen másképpen érinti, mint raktárfelügyelő korában, de mondjuk akkor, amikok kicsit ügyesebb fogásu emberek étkeznek a büffében. Azonban tartania kell a helyét, hiába. Hogy el ne felejtsem, még ezt is kijelentette: — Nem elég az, uram, hogy megvolt, ez a jó ötletem, de itt kell egész nap ácsorogmom, nehogy valaki elvegye a helyemet. Nem is képzeli, hogy hány helyettesem akadna! Üdvözlőin önt, ötletes kortársam. Kivárnom önnek, hogy a szükségelt százaléknál ne forduljon meg több vendég szerény, de tisztességes üzemében. Hogy tulproduíkció ne álljon elő, amelyet aztán nem volna képes kellőképpen feldolgozni. Üzlete úgy menjen, ahogy most, ha nem is gondtalan, de elfogadható megélhetést biztosítva önnek. S valami sokszor egy évben elő ne forduljon az a kivételes eset, melyet szeretett, kedves Kor társ, éppen ön volt szives elmondani nekem: — Amikor az a nagy vihar volt a múlt héten, itt a közelben beütött a villám s az emberek ijedelmükben tömegesen ejtették el az ételeket. Kontársam a túlzott értékű támogatás szives mellőzését kéri! Málnássy-Mária-forrás! Természetes és aikallkus sósgyógy víz. — A legjobb nyálkaoldó gyógyszer. Gyomorégést azonnal megszünteti. ÍFolerakat: Ital mérők R. T., KoSice, Bethlen körút 59. — Telefon: 602. Kutkezelöség; Brassó, Románia. MSísdexmtt kapható! Miüifinaliii
