Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-14 / 134. (2651.) szám
6 <MUtGAI-MAGÍAR«imSB 1031 junlue 14, vaa&nnap. A diktátor múmiája Irta: Neubauep Pál A cári OrO'Sforszáig egyik volt magasran- gu hivatálírióka, aki álszakállal, hamis név alatt és lengyel útlevéllel sokáig tartózkodott Szó v j« tór oszo rsziágb an, érdekes könyvet adott ki, amelynek egyik legérdekesebb története ez: A charkovi egyetem világhírű anatómia- professzorát Moszkváiba hívták. Ott Dzser- zeinszky, a Csóka főnöke azt vetette a szemére, hogy a bebalzsamozott Leninről tisztességtelenül nyilatkozott. A Cseka megtudta, hogy a professzor nincs megelégedve a bebalzsamozással (a hulla oszlásnak indult) és kijelentette, hogy moszkvai kollegája nem jó munkát végzett. A professzor reszketett a Cseka főnöke előtt. Menteni szerette volna a kollegát, menteni önmagát és hogy időt nyerjen, megkérdezte, mi a Cseka terve. A parancs az volt, hogy tartóztassa fel az osztási folyamatot. A hires anatómus vállalta a feladatot és bezárkózott a mauzóleumba. A diktátor múmiája tényleg erősen oszlásnak indult. Lehet, hogy a professzor idegei felmondták a szolgálatot, lehet, hogy az üveglap alól rá- nneredő diktátori hulla volt rá destruktív hatással: hat napig egy falatot sem evett, csak magával hozott snapszos kulacsából erősitette magát egy-egy korttyal. Az ajtó előtt a Cseka emberei őrködtek. Hatodnap Dzserzsinsaky elé állt a professzor és segítőtársakat kért. A Cseka- főnök mindenbe belement: Lenin testét meg kellett menteni! Egyheti munka után a hulla nagyszerűen nézett ki, pompáé benyomást keltett, friss roll. szinte élt. A professzor megkapta a Vörös Zászló Nagy jel vényét. Szabadon mozoghatott Orosz- országiban. Meg is tette. Élt az alkalommal és megszökött. Mikor már biztonságban volt, akikor mondotta el, hogy egy friss, ismeretlen, közömbös hullát hozatott rejtetten a mauzóleumba és Lenin oszlásnak indult tagjait ennek a hullának a megfelelő tagjaival helyettesítette. Azután bebalzsamozta uijra a múmiát és ma Lenin két részből áll: harmadrészt önmagából és kéthar- maörészt egy ismeretlen emberiből, állítólag egy akkoriban elesett vörös katona testéből. A szovjet rajongói tiltakozni fognak a történet, illetve annak valódisága ellen. Én a magam részéről elhiszem. Elhiszem, mert a halálon eddig még mindig az életnek kellett segítenie. A halál konzerválása épp olyan hálátlan, miint amilyen lehetetlen feladat. Milyen bölcs ellentmondás, amtitézis: ez éílet az, ami nem konzerválható. Múlandó, lényege a változás, fizikai és kémiai folyamatok meg nem szűnő folytonossága. Mégis az élet az örök. Az, ami emberi se- gitsiég és bebalzsamozási műtétek nélkül önmagát konzerválja. Azzal, hogy megújul. A halál erre nem képes. Nem képes rá, mert halál nincs, csak változás. Ennek a történetnek azonban van egy filozófiai csattanója: a bölcs ellentmondás megfordítása, az élet és a halál értékeinek felcserélése emberi gőg jogán- Lenin mint történelmi alak halhatatlansága a föld életének tartamára biztosítva volt. A nevéhez és szelleméhez fűződő históriai „alkotás" és húsz kötet írás biztosítja neki az emberiség előtt a halhatatlanságot. Az epigőnokinak más kellett. Nem elégedtek meg a tettel, sem a. szellemmel. Nekik, akik cirkuszjátékokat rendeznek a nép számára (mert úgy látszik, a nép nincs megelégedve a tettel és a szellemhez semmi köze, mert nem érti), fontosabb volt. Lenin oszlásnak, bomlásnak indult hullája. Nem a húsz kötetnyi irás, a diktátor szellemi hagyatéka kellett: a hulla kellett. Uj szent kellett: egyiptomi faraó bebalzsamozott hullája, amely fölé felépítették az Újkor pirámisát: a Lenin-mauzoaeumot. Test kellett, hulla------nem a szellem. Mo szkva lendületesen visszaugrott az egyiptomi királyok koráiba, akik, ha már szellemet nem hagyományoztak az utókornak, óriáskövekből készítették el pirámis- végrendeleteiket. Sajnálatra és jobb sorsra méltó orosz anatómus, tudomány embere! Hat napig inkább a mauzóleumban tartózkodott, ahol oly dögletes volt a levegő, hogy néhányszor rosszul lett. mintsem hogy a Csókával tárgyalt volna- Ez a professzor nvost megírhatná Dos-ztojevszki módjára halottasházi emlékiratait. Démoni jelenet: zárt ajtó előtt a terror szolgálatába szegődött halál posztok Idebent Lenin hullája. Halk párbeszéd: a professzorból Lenin szelleme beszél, hiszen a professzor jól ismeri Lenin Írásait. Lenin szelleme beszélget Lenin hullájával. Osztásos vigyorgással a hulla: — Te vagy az ém szellemeim? íme, én vagyok a tested. Győzedelmeskedem fölötted, láthatod! Fontosabb vagyok, mint Te! Végfele nü'l és végzetesebben fontosabb: engem kívánnak mindenáron megtartani, mert számukra én vagyok az örökkévaló érték, szimbólum. A szellem felel: — Tévedsz! Oszlásnak indultál, nem marad belőled csak por! — Te indultál oszlásnak, láthatod! Nem kellesz nekik, nem törődnek veled! Vagy a Te akaratod, hogy én megmaradjak? Nem? Szóval kifejezett akaratod ellen konzerválnak engem! Nem tudod, miért? Azt’ mon- dód, százszor Írtál ellenem, amíg együtt éltük az életet? Megmondom: Láthatatlan vagy es ezért nem hisznek benned. Én látható vagyok, ezért hisznek bennem! A nép nem hisz a láthatatlan szellemben ... Hat nap és hat éjszaka folyik a test és a szellem vitája. Hetedik nap az anatómia tudós profesz- szora úgy dönti el a vitát, mint eddig minden ember, aki nem akart mártír lenni, mert belátta a küzdelem céltalanságát. Igazat ad a hullának és megtagadja a szellemet. Cirkusz kell? A hullában hisztek? Nem fogom, még csak kérdésnek sem fogom feltenni, mi történjen a Szellemmel. Feszítsétek meg! Máglyára vele! Ez az örök válasz. A hullának igaza van, ő legyőzi a szellemet... A tudós professzor friss hullát hozatott. Kidobta Lenin kétharmadát Leninből. Most ott pompázik az uj hulla pirospozsgás jókedvűen. Talán szimbólikus tett volt ez? Lenin szellemének is kétharmada hiányzik-*e már? Az uj hulla sem fog sokáig tartani. Amikor egy másik tudós professzor halálos fenyegetések hatása alatt újra a lehetetlen feladattal fog megbirkózni, hogy a halált konzerválja, ki fogja dobni Leninből az utolsó harmadol is. Idegen hulla fekszik majd a mauzóleumban üveglap alatt és oszlásom vigyorgással igy fog szólni Lenin hazajáró szelleméhez: — íme, nem maradt belőled semmi! Vagy tálán tud-e valaki példát a történelemből, hogy valaha, valahol másképpen történt? Mielőtt E&eztyű fűző iunsmiharisnya melltartó ** szüsésiefét beszerezné, tekintse meg lazdae választékú raktárunkat é$ győződjön meg olcsó árainkról! BLUMBERG Koiice, Hlavná (Fö) u. 89 Telef. 360 Fiók: Spisshá Nová Vés. „Pro Rata“ tagoknak 6 havi hitel! MAGYAR EMBE — AZ ÖRÖK KATONA Irias SZOMBATHY VIKTOR Egyike a legkülönösebb sorsoknak, amit feljegyeznem sikerült. Ha végiggondol az ember ennek a fiatalembernek az életén, mindenképpen a középkori zsoldosokra gondol, akik mindeu meggyőződés nélkül váltották hazájukat, fejedelmeiket s álltak zsoldjába annak, aki a legtöbbet fizette. Svájciak és burgundiak, svédek és vallonok, dánok és bajorok ajánlották fel naponta másnak a szolgálatukat s harooltak ma éppen ellenkező zászló alatt, mint tegnap. A kor hangulata hozta ezt magával s az a tény, hogy a katonáskodás a megélhetésnek főalapja volt minden ember számára, aM beszegődött valamilyen táborba. Egész Európában ide-oda lógtak a foglalkozás nélküli vitézek a harmincéves háború idején, várták a jós ze rémesét és a martalékot. Az itt megírt fiatalember sorsa is hasonló ezekéhez, csak nála az a különbség, hogy nem elvtelenség sodorta ide- oda, hanem valami különös véletlen, mely játszott vele s dobta egyik zászló alól a másik alá. Sohasem akart katona lenni, mégis mindig belekerült. Utóbb is kitanulta, beleszokott s nem tud megszabadulni tőle. Élete sora igen valószínű. Oka: a nagy háború. Jó polgári család gyermeke. A családnak csak egy tagja volt aktív katona, a gyerek nagybátyja, számvevő kapitány Temesvárott. Ezerkilencszáztizennégyben. A kis fiú ekkor volt tizennégy éves. Ma harminc. Nem voltak meg családi adottságai, hogy katona legyen. Mégis, tizenhatéves korában erőt vett rajta a kalandvágy és kiszökött a harctérre. A gimnáziumból hárman szöktek ki egyszerre. Felkapaszkodtak a vonatra, a katonák közé. Kettőt visszahoztak Mezőlaborc tájékáról, de ő kikerült valahová Galíciába, katonaruhát kapott és még a lövészárokba is eljutott. Karján megsebesült, Kassára kórházba vitték, itt találtak rá a szülei s vitték nagy sirás közben haza. Négy hónapig volt távol, állítólag igen jól érezte magát. A világháború utolsó tavaszán hadiérettségit tett és rögtön besoroztatta magát, most már törvényesen mehetett katonának. Tiszti iskolába került, mint önkénteskáplárt szeptemberben, az ösz- szeomlás előtt küldték le az olasz frontra, de a harctérre ki már nem jutott, ott érte az ösz- szeomlás, menekült Décsbe. Két teljes napig egy zongora tetején utazott, valami rozzant teherautón. Becsből átkerült Pestre, rangjelzés nélkül s az októbei tömeggel együtt forrongott ő is. Életének erről a részéről maga sem tud számot adni, azt mondja, mindennap másutt volt, egy napról a másikra élt, tüntetett, izgatott, maga sem tudta, miért, vitte az ár. Nagyon jól buzgóikodott, mert valami katonai tanácsba került s szervezett egy kis osztagot, amivel rekvirálni járt. vidékre és gyárakat akart szocializálni. A Rom műn kitörésekor rangot kapott s apró községekben volt községparancsnok. Állítólag néhány embert megmentett az akasztástól. A románok ellen harcolt, a Tiszánál. Járkált a G a ram völgyén is, Lévánál sebet kapott. Itt vette apja levelét, aki titkos levél vivő utján rossza Bottá, hogy a kommunista táborban harcol. Any- nyira jó fiú volt, hogy szó nélkül hátat fordított a vörös hadseregnek s csupa fiúi szerétéiből átszökött Szögedre és ügyes praktikákkal a szegedi ellenkormány ujonszerve- zett seregébe állott. A kominün bukásakor már mint hadnagy járkált Pesten, Székesfejérváron, Szolnokon. Végre leszerelt, de nem véglegesen, mert az akkor megalakított egyetemi karhatalmi zászlóalj tagja lett, A műegyetemre iratkozott be 1920-ban és két félévet hallgatott. A burgenlandi harcok idején beállott Prónayhoz és Sopron körül verekedett. Akkori fényképe úgy ábrázolja, mint egy búr harcost: a soproni fölkelők széleskiarimáju burkalapja volt a fején. Ez a fényképe a legharciasabb. Károly király bejövetelekor is szerepelt: beállott Ostenburg őrnagy katonájának és majdnem Budaörsig jött ő is. Azt mondja, meggyőződésből és hitből tette, de meg azért is, mert igy exiszteuciája biztosítva volt, Az egyetemi zászlóaljba nem állhatott visz- sza, hisz, mint utólag kiderült, néhány barátjával szembenállott a budaörsi hegyeken. A soproni harc dicséretére válóit, de a Károly király mellett vállalt harc lehetetlenné tette, hogy a karhatalomba beálljon. Egy i deig Pesten járkált még s erős szándéka yolt be- állani a magyar nemzeti hadseregbe, mint aktív hadnagy. Van is egy képe, amely tollasán ábrázolja. Akkor Miskolcra küldték próbaidőre. Itt érte a hir, hogy apja meghalt a a család kis gazdaságát föltétlenül át kell vennie. Két nővére férjnél volt, bátyja Jugoszláviában maradt, reá hárult a feladat, beteg anyjával maradni a kis birtokon. A birtok Kö2épszlovenSzkón feküdt. Hidasnémeti tájékán átszökött a határon s megérkezett haza. Itten csehszlovák áLlamipolgárnak számított, tekintet nélkül arra, mit csinált s hol élt eddig. A faluban senki sem tudta viselt dolgait, csak annyit, hogy egyetemet végez Pesten. így nem lett semmi kellemetlensége. Katonai szolgálatát azonban bolygatni kezdték s igy kiderült, hogy tulajdonképpen csak egy félévet volt katona. Pótsorozásra vitték és berukkolt először Kassára, majd egy hónap múlva Olmützbe katonának. Rangját nem ismerték el, mert nem kérvényezte azt s mint közlegény szolgált eleinte, ami természetesen igen különös volt neki. Félévet szolgált, akkor,, hosszú és bonyolult kérvényezés után, tekintettel beteg édesanyjára s nagyon siláilyan álló birtokukra, elbocsátották a szolgálatból mint osetárt, szakaszvezetőt. Hamar kapott három gombot, mert kitűnő katonának és kiképzőnek bizonyult s jól megállotta a helyét. Egyszer a szemletartó tábornok is megszólította, felhivták a fiúra a generális figyelmét. Most szomorú szaka következett életéinek. Az édesanyja beteg volt, gyöngélkedett s a gyógykezelés sokba került. Két nővére állandóan pénzt kért, bátyja Jugoszláviában bölcsen hallgatott, csak leveleket Írogatott olykor, melyek tele voltak panasszal. A birtok nem jövedelmezett és sok fizetnivaló volt rajta. Az apjuk, aki megyei tisztviselő volt, úgyszólván csak kedvtelésből volt földesur, most pedig ennek kellett eltartani .• három családot. Egyre nagyobb lett az adósság, dézsma, adó. Már azt gondolta, hogy megszökik. Édesanyja ekkor halt még a Tátrában. Ez nagyon lesújtotta. A birtokot a bank. elárverezetté, annyi volt már rajta a teher, hogy semmiképpen nem volt érdemes tartani tovább. ügy maradt egyedül. Két nővére sem tudta befogadni őt. Egyideig lengyelkedott itt-ott, segített birtokot kezelni, küldötték Selmecíől Rozsnyóig, Túródból Beregig, de sehol sem találta a helyét. Már-már apró szélhámosságokat követett el, félő volt, hogy letér a becsület rögös útjáról. Nagyon el volt keseredve. Felélte mindé-* nét, hozzáfogni semmihez sem volt kedve, lógott egy napról a másikra, szeretett volna csudát látni. Egyre többet foglalkozott azzal, hogy távoli országokba vándorol. Nem volt nozzá azonban pénze. 1924-ben beállott a francia idegenlégióba. MarseiJlesbe vitték. Onnan átszállították az afrikai partokra s megkezdődött számára a kínszenvedés. Apró őrhelyekre került, tua- regekkel, berberekkel viaskodott, szomjazott, követ hordott s békés hetekben az európai civilizációt szolgálta két keze munkájával. Alig irt s mi, akik ismertük, roppant aggódtunk érte. Sokat nyugtalankodtak abban az dőbem a törzsek és őket vitték rendületlenül egyik nyugtalanságból a másikba. Kétszer sebesült meg jeientéíktelenfll, inkább a fáradtságtól és a szomjúságtól szenvedett. Jó magaviseleté miatt s mivel jól megtanult franciául, az altiszti iskolába vitték s a negyedik évben káplár lett. Nem sokat örülhetett azonban neki, mert egy esetepáté alkalmával kilőtték a félszemét. Sokáig feküdt súlyos sebesülten Algírban, az Avenue des Pál mas-on. Sovány végkielégítéssel bocsátották el s egy francia cég Toulonban, hazafias felbuzdulásában néhány hónapig a raktárában alkalmazta. Hazavágyott, hazajött 1929 tavaszán. Jó néhány világnézet és állameszme mondhatta a. magáénak. Alig ismeri a civiléletet. Magánérintkezésben kedves ember ugyan, de darabos és társaságban félénk, bizonytalan.' Fél- szemén kötést hord. Nővérének bátyja nagyszerű anyagi helyzetben van, az adott neki alkalmazást. Most unatkozik. Nagyon megszokta a katonáskodást. Abból élt. Azt mondja, kínáltak neki állást a holland-indiai kormányzóságnál. Még touloni ismeretsége folytán. A fél- szeme nem akadály, kimegy oda, ügyvezetőnek. S amilyen ember: megteszi! Meghívó A Kazinczy Könyv- Ó9 Lapkiadó Szövetkezet Kassán, Éder-u. 9. sz. hivatalos helyiségében 1931 junius hó 22-én, d. u. 7 órakor megtartandó rendkívüli közgyűlésére. NAPIREND: 1. A közgyűlés megnyitása, a jegyzőkönyvvezető és két hitelesítő kijelölése, a január SÍ-én megtartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 2. Az igazgató jelentése a folyó ügyekről. 3. Alápezabál ykiegészi/té s a oégjegyzőbdxőság és a Szövetkezetd Központ kívánságárnak megfelelően. 4. indítványok. (Az alapszabályok 26. §-árnk f) pontja értelmében a közgyűlés csak azon indítványokról határozhat végérvényesen, melyek a közgyűlés időpontja előtt 8 (három) nappal Írásban kerültek az igazgatóság elé.) A közgyűlésre ezennel meghívjuk a Szövetkezet összes réS'zjegyzőát. KASSÁN, 1931 junius 11-én. Blamir Béla dr. ?. k. igaizgatósági elnök. Sziklay Ferenc dr. s. k, igazgató.
