Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-13 / 133. (2650.) szám

mi június 18, fttooub&t.

SnnuÁz-KönVvKuLTüRA

Bújnák Pál ár.: A iinn-ugor nyelvek

igehölői, különös tekintettel a magyar nyelvre

Prága, Í928. (Praelixa Verbalia)

Prága, junius 12. Nem foglalkoznánk Bújnák fent nevezett könyvével, ha a körülményeik nem kényszerítenének rá. Megszoktuk, hogy nálunk mindent a politika serpenyőjében mérnek s még a tudományt Is megfertőzik politikai injekciókkal a 6zláv expanzív izmus jegyében. Ezért elviseltük volna Bújnák könyvét is. Mivel azonban arról értesültünk, hogy a csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság előkészítő bizottsága éppen Bújnák fenti munkája alapján, arra való hivatkozással, hogy Bújnák a ■magyar nyelvtudomány hivatott reprezentánsa és a köztársaság első szaktekintélye, fontos szerepűt akar juttatni a Társaságban, kötelességünk a bizottság és a nagy nyilvánosság előtt megállapítani, hogy Bújnák ebben a tudományszakban — laikus.

Előre kell bocsátanunk, hogy Bújnák könyvével lapunk hasábjain terjedelmesebben nem foglalkozhatunk. A Társaság meginduló folyóiratának lesz egyik első kötelessége, hogy elfogulatlan, de beható Ítéletet mondjon róla.

Ez az óriási, szlovák nyelven irt, majdnem 400

oldalra terjedő könyv szemfényvesztésre készük. Ezer mén: ezer példát idéz a Nyelvtörténeti Szótárból, de az egyes helyeken forrását meg sem emliti, hanem a nyelvemlékekre hivatkozik, mintha onnét merítette volna azokat! Csak a 140. oldalon mondja: „A példák alkalmazásában a magyar nyelv nagy történeti szótárát használjuk ...“ A 145. oldalról a könyv utolsó lapjáig terjedő részt majdnem teljesen ezek a részleteiben meg nem nevezett példaforrások teszik. Ezt az anyagot tehát átírta Bújnák Simo- nyi és Szarvas müvéből, s igy a könyv meg van terhelve fölösleges ballaszttal, ami csak a laikust kápráztatja el. A megszámlálhatatlan mennyiségű példa a könyv súlyát gyarapította ugyan, de komoly ember szemében az üresség legláthatóbb takarójának mutatkozik.

Bújnák ebben a munkájában *®t akarja bebizonyítani, hogy a finnugor nyelvekben eredetileg nem voltak igekötök, * azok, amelyek a mai obiugor nyelvekben (a vogulban, osztjákban) és a magyarban megvannak, kivétel nélkül mind a szláv nyelvek hatása alatt keletkeztek. Most nem akarunk Bújnák tételén vitatkozni, de gyermekes naívság volna az obiugor nyelvek igekötőinek közös származását tagadni. Ha ai „Ide ,<preő“ „elmén*1 (elmegy) a magyar és a vogul paraszt Máján ma ia, — ámbár ss a két nép több ezer év éta nem 44 földrajzi közösségben, — akikor aa elmén közös alkotása a két népnek * abból ai időből való, mikor még együtt laktak. Ezt semmiféle átvétellel vagy erőszakos csavargatással nem lehet félremagyaráznil

Müve bevezetésében a 7. oldalon ezt mondja Bújnák (mi magyar fordításban közöljük):... „érdekes, hogy a finn nyelvben határozószavakból praepo- ziciók fejlődtek e ekkor tárgyesettel (aco.) állanak (ilman muuta — bez lného, odhliadnue id íny eh vecí)“.

Aki csak két héten át tanult egy kis finn nyelvtant, az is tudja, hogy tárgyesettel álló finn praepo- zició egy sincs! De hát Bújnák példát is közöl: ilman muuta; tehát az ilman = praep., muuta = acc. Csakhogy a muuta sohasem volt acc., hanem parti- tivus! Honnét vette tehát Bújnák ezt a lehetetlenséget? Megfelel erre a nehéz kérdésre a Pekka Ka- tara szótár, melynek 119. oldalán ezt találjuk: ilman 1. prep. vailla, ohne, prep. (aldc.);... ilman muuta ohne weiteres, ungeniert... 2. adv. umsonst ..“ Bújnák nem jött rá, hogy a szótár németül tanuló finnek számára készült b hogy a „prep. (akk.)“ nem az ilman szóra vonatkozik, hanem a német ohne- ral Kérdjük, szakember-e az, aki nem tudja, mit ir ki a szótárából s aki nem tudja, hogy a finnben acc- szal álló praep. nincs, hanem csak gén. és partiti- vusszal járók?!

Elemi dolog a nyelvészetben, hogy a hangmegfelelés bizonyításában a szókezdő hang megfelelőjének csak szókezdő hang hozható fel, szóközépire csak szóközépi vagy szóvégi, de szókezdő hangmegfelelésre szóközépi sohasem szolgálhat! Ezt minden elsőéves egyetemi hallgató tudja. Bújnák azonban szókezdő k — eh hangmegfelelésre felhozza az orosz vsjakyj — sochen (vogul) szót (95. old. alulról 10. sor)!. Ilyen hangmegfelelés-bizonyitás nemcsak a finnugorban nincs, de sehol, egyetlen nyelvben sem iéhetséaaesl Azt nem is említjük, hogy egyetlen példával hozakodik elő, pedig ez az egy példa, mégha módszertani tekintetben jó is volna, még akkor Mm bizonyíthatna semmit, mert lehet kivétel, külön fejlődés eredménye. Az, aki a tudományiban az első, gyermeklépéseit teszi is meg, ilyen elemi hibát nem követ cl! Bújnák azonban meg nagyobb botlást is elkövetett.

Elemi ismereteink megszerzésébe^ legelső lépésünk a betü'k megismerése volt. Megtanultunk olvasni. Nyelvészeti munkálkodásunkban is az az első lépés, hogy megtanuljuk az olvasást, hogy el tudjuk olvasni azt a szöveget, amellyel bajlódunk. Hogy azonban Bújnák a nyelvészeti szöveget még el rtem tudta olvasni, arról könnyen meggyőződhe- flflnk. A 118. old. 6. sorában ezt Írja: „ ... Ahlquist. .. §* al praefixumot közönséges Ehetővel írja, az af nem, nicht szót lágy 1-lel (s L mákkym).

Bújnák tehát azt, hiszi, hogy az í = lágv ly, I. A *sehszlovák középiskolák alsó osztályai számára kiadott: Beringer-őaunová: Dodatek pro nizsi tridy str. Skol. I. 17. oldaláról könnyen meggyőződhetett volna róla, hogy a szerinte lágy 1 hang a szláv nyelvekben (különösen a lengyelben!) is közönséges, de nem a lágy, hanem ellenkezőleg, a kemény 1-hangot jelöli.

Ahlquiistnál azonban az t nem i« az egyszerű 1

hangot jelöli, hanem az úgynevezett laterálexplosi- vát, a: t+1 hangot (lásd: Finnisck-ugr. Forschun- gen, 1. kötet. 27. old.). Budenz a t + 1 hang jelölésére az alul aláhúzott 1 betűt használja, a d + 1-re pedig az alul ponttal elátott 1 betűt (Aihlquistnál ez utóbbi 1). Hányszor idézett Bújnák Budenz írásaiból, s a fentiekből nyilvánvaló, hogy nem ismerte a fölhozott jelek értékét, tehát azt sem tudta, mit ir le.

Egyébként is hemzseg a könyv a naivitásoktól. A 147. old. 3. bekezdése például igy szól: „Mert bizonyosam nem puszta véletlen, hogy a magyar meg szóból, miként * szláv za szóból is, a megint, wwa

szócska fejlődött és ebből a megrövidült meg és zas

(igy!). A magyar megint szóra nem találok magyarázatot ... Azt hiszem, hogy az -int végzetben az -int momentán igeképző van meg (tek-iut, csavar- int, legy-int) s ezt más főnevekhez (!!) is hozzáfüg- gesztették: szerint, részint..Ez az idézet is kiáltó példája a laikus nyelvészkedésnek: az -int igeképzőt más főnevekhez is hozzá lehet kapcsolni! (prikladané bolo i inym suibstantívom!) Nem magya- rázgatjuk a professzor urnák, hogy a szerint hatá- rozócszó, a csavarint pedig ige, de ha azt mondja, hogy nem talált az -int magyarázatára anyagot, útba igazítjuk: Tömlőtől: Nyelvőr: 14. kötet 308

old., Zsolnaitól 19. k. 49., Kertésztől 31, 577 és 41, 220; Simonyitól 43, 191 és a Magyar Határozókban 1. k. 396; Gombocztól: Magyar Nyelv 3. k. 222, Munkácsitól Nyelvtud. Közlemények 32. k. 894., Révaitól: Elab. gram„ volumen ül. oldal: 269 stb. stb.

Az is mosolygásra készteti az embert, hogy Bújnák azt hiszi, hogy a mai örvend, csikland igealakok valami elhomályosodott íut/urum exactumok, mint a látand, kérend (853. old). Fogalma sincs róla, hogy van őei -nd, -and, -end, -ánd, -énd gyaikoritó képzőnk, pedig valamennyi magyar nyelvtaniban megtalálhatta volna. Már Peresülényi (170&, 74. old.) foglalkozik vele, Réved le Meógeeen tárgyalj* (E4*b. gram. vei. ÜL p. 96—99), sőt u etimológiáját k megmagyaráz** (lásd még: Szinnyeh Nyelv- hasonütáe, 7. kiad. 67. old. Nyelvőr 11. k. 496. old. Nyelvt. Közi. 16. k. 258. old. stb.). Mi nagyon jól tudjuk, bár lő év ót* nem foglalkoztunk szakszerű nyelvtudományi kérdésekkel, hogy & fut. ex. and-, end képzője a futamod > * futamd > fu- tand alakváltozás rendjében * mozzanatoe igékből fejlődött. Tudták ezt mások k; * kérdésnek gazdag irodaim* van (Tilx. Magy. Nyelvi. 688. Zolnai, Nyelvt. Közi. 26, 370, Nyr. 25, 467; Erdélyi, Markos, Simouyi, Melich, Szárnyéi etb.) Ha Bunják ezekről nem tud, hallgasson róla e ne akarja elhitetni velünk, hogy például a fecskendő valami futurum exactuimos ige származéka!

Mindezek elég súlyos hibák, de talán még súlyosabbak azok, amelyeket Bújnák a filológiai tapintat ellen vét. De a Bzók helyett álljanak itt a tények. Nézzünk néhány idézetet a sok közül. Bújnák, p. 66: ,,b) a középlozvai dialektusban: il, il- áléi áuil vagy il- áuil khum első, elöl levő ember; ilké kwál előszoba, iién, ilt valaminek elején, elől, ilá. ilftl előre, il -poál élőiről; mint adverbium: táu Bén tuáéi elől áll; ilt janii elől, előre jár. Mint nóvutó ÖB'szetételben il-poált előtt, ilypoáln elé, il-poál elől, pl. kwál il-poált ház előtt. Igekötői alakja: il“.

Munkácsa, Nyelvtud. Közi, 22 k. 12. old.: „il (il-álól áuil v. (— vagy) il-áuil khum első, elől levő ember, ilké kwál előszoba), ilén, ilt valaminek elején, elöl (pl. táu ilen tuú&i ő elől áll, ilt joámi elől, előre jár) ilá, iláí előre (itt Bújnák másfél sort kihagy) il-poál elölről... Igekőtöi alakja: il, pl. il- kharti elhúz... Névutói alkalmazása van ez Összetételben: il-poált előtt (pl. kwál il-p. ház e.), il- poáln elé, il-poál előtt**.

Az idézetekhez magyarázat nem szükségéé. Bújnák valamit elhagy Munkácsi szövegéből, az ilt joámi kifejezést hibásan ilt jami alakban ir ja, változtat a sorrenden, de egyébként szószerint leírja Munkácsi szövegét. Az idézőjelről megfeledkezik, az egész oldalon sehol egy szóval som emliti, hogy Munkácsiból idéz. Három oldallal előbb ugyan megemlíti, hogy Munkácsi járt a vogulok földjén, idézi Munkácsi néhány sorát, melyben gyűjtése módezeréről beszél, majd külön bekezdésben hozzáfűzi: „Ez főképp azokra a példákra áll, melyeket Munkácsi gyűjtéséből mi is idézünk az igekötős igékre. A mi szavainkat csak megerősíti az a tény, hogy Munkácsi az igekötős igékre a nép nyelvéből csak kevés példát sorol fel...“ (63. old.). — A fentebb bemutatott részben azonban igekötés igét nem is idéz Bújnák! Tehát a sajátjának tünteti fel a másét.

De nemcsak ez egy alkalommal hiányzik Bújnák könyvéből az idézőjel. Csak hevenyében lássunk néhány esetet, amikor Bújnák kiírja Munkácsit: Bújnák 66. old. az 81 igekötő, Munkáé* in ál: NyelvT tud. Közi. 21 k. 336. old.; Bújnák 67. oldala Munkácsinál: Ny. K. 23, 872 ; 24, 13 és 306; 21, 336 (ax I első szám mindig a kötetet jelenti); Bújnák 68. ée ! 69. old. szintén Munkácsitól van véve, idézőjel nincs, sőt Munkácsi elválasztó vonalát! Bújnák többször zárójelnek gondolja s igy nyomatja (pl. 69. old. 15. sor). Bújnák könyvének 70. oldalán, miután Munkácsi adatait kiirta. hálából alaposan le is szólja Munkácsit, kinek a munkáját i* megemlíti, de a lapszámot elhallgatja. Fölényesen elintézi az európai nevű ősz tudóst ezen szavakkal: „Ale takto

súdime len íny, eám Munkácsi nevyslovil se tak; naopak ...“ Vagy fentebb: „Co je eele pom^lenó**.

Olyasmit fog rá Munkácsira, amit sohasem mondott s ezt igyekszik Bújnák megcáfolni, de még ez sem sikerül neki, bár az ellene való példákat is maga mellé sorakoztatja fel. Erről egy alkalommal külön cikkben emlékezünk meg, most csak art jegyezzük meg, mily meghatottság vesz rajtunk erőt, ha megfigyeljük, hogy Munkácsi azt, amit szerény hipotézisként hoz fel, ezáz percentig be is igazolja, Buj- náknak azonban erőszakos csavarásaival sem sikerül még a látszatot sem biztosítania.

Hosszadalmas volna bizonyítgatni, mi mindent vett át idézőjel nélkül Bújnák pl. a Nyelvtört. Szótárból s minő naivitásokat adott be bírálóinak (pl. 203. old.: „És ámbár egy gyökérből származott mindkét alak: pre és pred, el és elé, a hosszabb alaknak kellett időrendben az elsőnek lennie!1* Világos, hogy az elé szóban a lativusi -f, -é rag van, tehát az elé későbbi származék, mint az el, ele. Csak a<z igekötőben rövidült az el az elé alakból!)

Furcsán jellemző demokráciánkra, hogy a magyar tanszéket egy emberre bízták, pedig a ezak- sserüaég érdekébe® legalább 8—4 emberre volna szükség, s ez az egy ember is laikus! Laikusok maradnak majd azbk is, akik ennek az embernek a kezéből kikerülnek.

(Árgus)

(*) Alexay Edith operaénekesnő szereplése a kassai dómban. Kassai szerkesztősénük jelenti: Alexay Edith korompai születésű, Rómában kiképzett opera- és oratóriuménekeenő ezlovenszkói tartózkodása alkalmával az elmúlt vasárnap a 11 órai misén két betétet énekelt a Dómban. Gyönyörű, tisztán csengő hangja 8 kiválóan szép előadása nagy zenei intelligenciájával párosulva, igazi műélvezettel töltötte el a Dóm ájtatos közönségét. Többek kérésének engedve a művésznő következő vasárnap, junius 14-én a kilenc órai nagymisén ismételten szerepel szólóénekével. Ezúttal Hemerka Ulxifc székesegyházi karnagy: Graduále: „Iacta cogitatum tuum“, Offerto- rium: „Sperent in te omnes“ oimti szerzeményeit fogja énekelni.

(*) Rövidesen megjelenik Faragó Ödön Könyve. Kassai szz>erkeszLőségünk jelenti: Faragd Ödön, a szlovenszkói magyar színházak volt igazgatója, „Emlékek, feljegyzések** címmel könyvet irt, amely a közeljövőben hagyja el a •ajtót. A könyv Faragó Ödön személyes élményeit ét a ntővenankói magyar ndnészet küzdelmes történetét foglalja magában abbóil az időiből, amikor ő állott a szlovenszkói magyar szinháízak ólén. Ez az idő 1914-től kezdve 1926. őszéig tartott, tehát akkor, amikor részben a világháború, részben az állam változás utáni évek nehézségei ezer akadályt gördítettek az itteni magyar színészet útjába. A könyv érdekie&ziiő modorban tárgyalja ezeket a sok tekintetben történelmi eseményeket, ezért kultúrtörténeti jelnetősége is van. A könyv ára 50 korona s előjegyzésben megrendelhető a szerzőnél, (Kassa, Schalkház- szálló).

(*) Strauss Richard kitüntetése. Bécsből jelentik: A szövetségi elnök Strauss Richárd dr. zeneszerzőnek a nagy köztársasági érdemjelet adományozta a csillaggal.

(*) A berlini filharmonikusok amerikai turnéja.

A berlini filharmonikusokat amerikai turnéra szerződtették, amely a jövő szezonban fog lezajlani. A filharmonikusok karmestere Wilhelm Furtwaeng- ler lee*.

(*) Brúnó Walter nagy sikere Brüsszelben. Brüsz- szelből jelentik, hogy az idei hangveTsenyszezóii legnagyobb sikere most zajlott le, amikor a filharmonikus zenekart Brúnó Walter dirigálta. A hangversenyen a belga király és királyné is jelen volt. akik a német dirigenst az előadás után páholyukba kérették és gratuláltak neki.

(*) Csehov fiának párisi vendégszereplése. Páriából írja tudósítónk: Az Atelier színházban 10 napos vendégjáték keretében lép a párisi könzönség elé Qsehov, a kiváló orosz színész, a moszkvai mü- vészszinház volt tagja, a nagy Csehov fia. Csehov Moszkvából való elutazása után külföldi orosz társulatot alakított, amely állandóan utón van s a világ különböző fővárosaiban igyekszik az orosz színjátszó művészetnek híveket szerezni. Érdekes körülmény, hogy Csehov műsorán — bár az előadások természetesen orosz nyelven folynak — egyetlen orosz nyelvű darab sem szerepel. Csupán Csehov olvas fel egy délután apja világhírű rövid elbeszéléseiből néhányat. Vendégszereplését Parisban Strind'berg .,XIV-:k Erik“-jével kezdi a kiváló társulat s szerepel még a műsoron a „Hamlet11, a „Szentivánéji álom** s még néhány klasszikus darab is.

(*) Csajkovszki ismeretlen operáját fedezték fel.

Berlinből jelenitiilk; Igniaiz Waghalter, isimért berlini karmester legutóbbi oroszországi vendégjátéka közben könyvtári kutatásokat folytatott. Munka közben szenzációs felfedezésre bukkant: Csajkov- szkiinak egy teljesen ismeretlen operáját találta uieg, a nagy művész legjobb periódusából. A dalmű a jövő évadban már színire is fog kerülni az egyik legelőkelőbb német operasainpadjon(*) A bécsi Burgtheater és Staatsoper nagy deficitje. A bécsi lapok ijedt hangon Írnak arról a deficitről, amellyel idei szezonját zárja a Staatsoper és a Burgtheater. Elinte ugylátszott, hogy a két színháznak 10 millió eilling a deficitje, most azonban kiderült, hogy a deficit 7 millió. Tanácskozások folynak most arról, hogy a következő szezónban mi-1 képpepn lehetne eltüntetni vagy legalább is nagy mértékben csökkenteni a deficitet. A rendszabály ok hamarosan el fognak készülni, de máris bizonyos annyi, hogy az Operaházban paranc&olóan ki fogják mondani, hogy a tagok Becs területén sem hangversenyen nem szerepelhetnek, sem más színház színpadán nem léphetnek fel. A Staatsoper igazgatósága azt állítja, hogy azáltal, hogy a jelesebb művészek hangversenyeken és más színházak színpadjain i» fellépnek, veszítenek vonzóerejükből és igv jóval kevesebb ember látogatja az Operaház előadásait. Megállapították azt is, hogy az Operaháznak sokkal több a színpadi személyzete, mint a világ bármelyik operaházának. Amit másutt, modern felszerelésű operaházban egyetlen gombnyomással intéznek ed, ahhoz * bécsi Staatsoperben negyven munkái kell. Rengetegbe kerülnek *z Operaház kosztümjei ée a* * rendszer, hogy minden bemutató- r* vadonatúj díszleteket készítenek, ahelyett, hogy régi díszleteket festenének At. Mindezeken a bajokon segíteni kell és segíteni is fognak, persze úgy, hogy a művészi teljesítmény rovására ne menjen a színház pénzügyi viszonyainak rendbehozatala.

(*) A drága óim. Egy fiatal, német áiró darabot küldött be a Pararnioumt igazgatóeágájhoz. A vállalat egyik londoni igazgatója bírálta meg a darabot. Nagyon, rossznak taMllta. Éppen rá akarta írni a példányira, hogy küldjék viss®a a 60erzőnek, amikor újra szemébe ötlött a cián. Früuledn Inlkogmito volt a darab dinné. Behívatta a titkárnőt és igy szólt: — Értiesiitiená kell a berlini képviselőnket, hogy ennek a darabnak elmét vásárolja meg a szerzőtől. Az utasítás elment Berlinbe és a német kép viselő felkereste az írót: — Mjíss Inkognifo című darabjának címét akarjuk megvásárolni. Mennyit kér érte? A fiatal iró nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem ágy szóit: — Tízezer dollárt. — Ez sok. Majd utasítást kérek Londonból. Londonból csa'klhamarc megérkezett a válasz, ötezer dollárt lehet adni a elmért. Ebben meg is állapodtak. Annáikor az iró megkapta a csekket, mosolyogva igy szólt: — Ha ez egész darabot kérte volna tőlem elméétől, mindenestől, kétezer dollárt kértem volna élte. Gyanús volt azonban nekem, hogy pont a cámet akarják megvásárolná és ezért voltam bátor ilyen hatalma* összeget követelni.

AZ IVAN-SZINTÁRSULAT MŰSORA KASSÁN:

Szombat délután: Az aranyóra. (Mérs. helyárak.)

este:Tatárjárás. Faragó Ödönnel.

Vasárnap délután: A ballerina. (Mérs. helyárakd este: Tatárjárás. Faragó Ödönnel.

Hétfő: Viktória. Bucsuelöadás.

A NYUGATSZLOVENSZKÓI SZÍNTÁRSULAT MŰSORA POZSONYBAN:

Szombat d. u.: Huszárfogás. Simái E. bucsufellépté.

AZ UNGVÁRI URÁNIA MOZGÓ MŰSORA i

Június 11—14: Kohlhiesel leányai.

15—17: Mi, modern lányok.

A POZSONYI MOZIK MŰSORA:

ÁTLÓN: A fékeveszett szenvedély. (Greta Garbó.)

A PRÁGAI MOZIK MŰSORA:

ADRIA: Isten fia. (Richard Barthelmess.)

ALFA: Grock. (Liáné Hald.) 2-ik hét.

FLÓRA: Túl a nagy vizen. (M. Chevalier.) HVÉZDA: Kettős' élet. (Nagy Kató, Fr. Kortner.) LUCERNA: X—27. (Marlene Dietnich.) 2-ik hét. MACESKA: A magántitkára!). (Szomaházy-film- operett.)

RÁDIÓ; Mohó ifjúság. (Oorrine Griífith.)