Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-10 / 107. (2624.) szám

KI LESZ EURÓPA URA?

(síp) P^ága, máijíuő 9.

Egy szörnyű tél után, amelyben voltak ol- vtsedlheíetleimek látszd pillanatok, az európai kontinens elérkezett a gazdasági depresszió mélypontjáig, de egyúttal althoz a természetes adottságaival javulást jelentő tavaszi időig is, amikor az életösztön friss hajtásai megsokszorozott energiával törnek elő és levegőt keresnek. Ahogy eddig volt, úgy nem mehet továfbíb. Valaminek történnie kell. S az európai ember ma hiszi, hogy történni fog. Kísérlet .kísérletet vált föl, s a sok próbálkozás előbbnutóibib rávezet a helyes utna. A nemzetközi iparkamarák kongresszusán Stimson amerikai államtitkár — töbfWkevesebb jogossággal — rámutatott arra, hogy a krízis legveszedelmesebb tele elmúlt, a dekonjunktúra vonala nem száll már lefelé a az építő munka megkezdődhet. A megállapítás talán korai, de kétségtelen, hogy a nemzetek elérkeztek arra a pontra, ahol legalább őszinte és tiszta szándék van bennük az általános megoldásra. Az adott körülmények közlött ez is sok.

A nómet-osztrák vámunió terviének első iv4<tájja után a kontinens várakozó álláspontra helyezkedett. Meghallgatta Briand kissé fantasztikus ellenjavaslatait, éírdeklődléssol asz- azisztált a kisantamt bukaresti éüet-halál- haroa mellett a várt arra a két nagy eseményre, amely az általános vélemény szerint korszakalkotó jelentőségű lesz a mai Európáiban. Az egyik a francia elnökválasztás, a másik a genfi tanácsülés. Kétségtelen, hogy az angol, az amerikai és a német választámérgezett légkörben a támadás nem kilátástalan. Az első csatát a nagy Ar isiidé egy br illiáns és elképesztően ügyes beszéddel megnyerte, de kétséges, vájjon ez a mindent ledaloló és lefuvolázó rétori tüdő bírja-e az iramot május 13-ig s nem tiporja-e le megejtő érveit Franklin-Bouillonék fanatizmusa.

A francia elnök hatalma olyan, hogy amy- nyit ér, amilyen személy gyakorolja. Az Ely- sée ura lehet csendes ur és a hizómanha- kiálli'táisok mosolygó megnyitója, mint Ga- ston Doumergue volt, lehet gyűlölt és utálatos akarnok, mint az elmozdított Miller and, lehet báb és figura picta, mint a szerencsétlen Paul Dedhanel, aki kiesett a vasúti kocsiból, de lehet diktátor és véres történelemgyártó, mint Raymond Poincaré. Ha nem semleges egyén, hanem Briand vagy ugyanolyan: határozott jobboldali ellenlábasa kerül az elnöki palotába, elmúlik a jó Gastomnet mosolygós érája s a poinoaréi hatalomhoz hasonló korszak kezdődik. Ebben az esetben a francia elnökválasztás döntően befolyásolná Európa sorsát és meghozná akár azt a pozitív és javító, akár azt a negatív és robbantó kibontakozást, amit e tavaszi napokban az eddig meddőségben tespedő kontinens vár. Ebben az esetben a genfi tanácsülés jelentősége is megnőne. Bizonyos, hogy Briand óriási tekintélyét fölhasználva a közeli években nem nyugodna addig, amig valamilyen formában össze nem kovácsolná Páneurópát. De ugyanilyen bizonyos, hogy hatalomra került ellenfele nem nyugodna addig, amig végleg el nem idegenitené Franciaországot Németországtól s a döntést Európa sorsa fölött egy nyilfc .és kéiíelihetetleu harcban ki) nem erőszakolná.

A népstzöveiségi tanács ülésszaka — a másik fontos esemény — csaknem egyidőben zajlik le a francia elnőkiválasztásokkaL Mig az utóbbi a legfontosabb politikai irányvonalakat szabja meg, az előbbi a gazdasági kérdésekben dönt, amelyek talán fontosabbak, viszont a politikai irányki tüzértől s így a francia elnökválasztás eredményétől függenek. Tudjuk, hogy Gemfben farkasszemet néz egymással Ountius terve és Briand terve. A németek induktív, a részletekből kiinduló módsizert ajánlanak az okvetlenül elintézendő gazdasági halálatmo szféra megoldására s a regionális szerződések .megkötésével kezdik, a franciák a deduktív, az átfogó módszert választják s egész Európára egységesen érvényes eszközöket kívánnak a bajok elkerülésére alkalmazni. Ebben a kétféle módszerben. és dialektikában benn van a német és a francia lélek ellentéte, mint mindenben, amit a .tézis és az am ti tézis két nagy nemzete kezdeményezni szokott — ami magában véve nem volna hiba g némi jóakarattal a szán tézisig érhetne, a baj osaik az, hogy a franciák a németeket vádolják rosszhiszeműséggel, amennyiben a német-osztrák regionális szerződést a csatlakozás, azaz a német politikai hegemónia kiépítésének tartják, viszont a németek a franciákat gyanúsítják imperia- lisztáikns törekvésekkel, amennyiben a Briand-Bon.es terviben meglátják a gazdaságellenes politikai alapot ,s érzik, hogy az csak a francia túlsúly stabilizálására, a kísantant középeurópai presztízs ^fölényének megőrzésére és nem a krízis valódi enyhítésére szolgál.

Bárhogyan van, a genfi napok alatt a nagyhatalmak a múlt likvidálása és a kinövések nyesegetélse helyett pozitív építő tervekkel fognak foglalkozni, ami pluszt jelent. Talán egyik megoldás sem marad meg mai formájában, de az ut visszafelé lehetetlen, a a delegátusoknak pozitiv munkát kell vé- gezniök, ha nem akarják, hogy Európa megoldást váró népei rájuk húzzák a vizes lepedőt

,r * ) •• '.y ' ^ ' VT/*" ’•

Briand szenzációs győzelmet aratott a francia kamarában

sok óta a francia elnökválasztáshoz hasonló elhatározó fontosságú esemény nem történt Európáiban. Nem az a fontos, kit választ hét évre elnöknek a francia kamara és .szenátus együttes ülése, hanem az, vájjon a locamél, azaz németbarát politika mellett foglalnak-e állást a députék és a szenátorok, vagy ellene. Több leheíőség van. Ha Briand elfogadja a jelölést és megválasztják, a francia politika fránya hét évre biztosítva van. Mivel manapság a kontinens politikáját Franciaország irányítja s a többi hatalom kénytelen- kelletlen alkalmazkodik hozzá, ez a választás az európai politika vonalát is meghatározná, a várható kibéküléseket, és a várható összeütközéseket egyaránt. Ha Briand nem foglalja el az Elyisée palotáját, egy másik lehetőség a semleges és alkotmányos Paul Doumer megválasztása. E kompromisszum esetén a kártya nyílt maradira, illetve a dlöntlés elhalasztődna az 1932 tavaszán lezajló francia választásokig, amikor az urnáknál döntene a francia nép a saját, illetve Európa politikai irányvonaláról. Doumerhez hasonló semleges jelölt több van. az elnök- kandidátusok listáján, épp úgy, mint Briand- nak is van pándánja: Paul Pakliévé, aki

megválasztása esetén Briand eszköze lenne az elnöki székben és alávetné magát a külügyminiszter akaratának. Sajnos., e két lehetőség mellett legújabban egy harmadik merült föl Páriáiban. A német-osztrák csatlakozás réme hatalmas tromfot adott a francia jobboldal kezébe, úgy hogy ma lehetőnek látszik az, ami három hónappal ezelőtt még lehetetlen volt: az Elyséebe a mérsékeltek többsége ellenére könnyen túlzó jobboldali Jelölt kerülheti, Hennessy vagy Mangin személyében. A korzikai vak Soaipini és a tűr- tőztethetetleu hangú Franklin Bon illőn vezetésével máris megindult a porosz ördög fal- falfestésével operáló roham .Briand ellen, » a

A parlament kilenc tizede a külügyminiszter pontskála mellett — Herriot beszéde a vámunió ellen — A győzelem után Briand a legtöbb kilátással rendelkező elnökjelölt

Páris, május 9. A francia kamara külpolitikai vitája, amelyen a jobboldali ellenzék hevesen megtámadta Briand politikáját és a külügyminiszter ragyogó válaszbeszédben orra megcáfolta ellenfeleinek érveit, ma reggel két óráig tartott. Briand politikája várakozásonfelüli nagy győzelmet aratott a kamarában. Fougere képviselő két éra felé benyújtotta a bizalmi indítványt, amelynek szövege a következő:

— A kamara megújítja állásfoglalását a nemzetközi együttműködés és az európai népeik lojális megértésének politikája mellett. Elítéli a német—osztrák vámunió tervét, mert ez a terv ellentmond a megértés politikájának és a nemzetközi szerződéseknek. A kamara helyesli a kormány nyilatkozatát és bizalmat szavaz neki, miközben visszautasítja a napirend kiegészítésére vonatkozó javaslatokat.

E napirendi javaslat első mondatát a Ház egyszerű szavazással elfogadta. A másik mondatot, amely a csatlakozást elitéli, a kamara 470 szavazattal ugyancsak elfogadta, mig a szocialisták tartózkodtak a szavazástól. A harmadik mondatot, amely a kormány nyilatkozatát helyesli és a tulajdonképpeni bizalmi indítványt foglalja magában, a kamara 430 szavazattal 52 szavazattal szemben elfogadta. A bizalmi indítvány ellen csak a szélső jobboldal szavazott. A győzelem váratlanul nagy és Briand előbb elmondott ragyogó beszédének eredménye.

Az élszakai ülés

Az a többség, amelyet Briand ma a kamarában kapott, tulajdonképpen nagyobb, mint a számszerű adaték kidotíibontják. A

képviselők közül 430-an Briand politikája mellett, 52-en ellene szavaztak, de ez a tekintélyes többség még nagyobbra nő, ha meggondoljuk, hogy 110 szocialista, más okok miatt, tartózkodott a szavazástól, ámbár utolsó emberig teljes mértékben azonosítja magát Briand béke politikájával. A külügyminiszter többsége ilyen körülmények között tulajdonképpen 540 főnyi, azaz tízszer akkora, mint politikája ellenzőinek száma.

A kamara éjszakai ülése Herriot volt miniszterelnök beszédével kezdődött, aki pa- tetikus hangnemben még egyszer elátkozta a bécsi vámszerződést. Herriot szerint éppen a pacifistáknak keli a legnagyobb energiával ellenállást foglalniok, mert a pacifisták egyetlen szent fegyvere a szerződések betartása. A csatlakozás azonban filag- ráns megszegése a szerződéseknek s igy a leggoromhábban megérti a békebarátoknak az uj európai etikában és jogi helyzetben való hitét. Herriot ijedten látja, hogy Németország ismét régi argumentumait veszi elő és azt hangoztatja, hogy szükség törvényt bont. Ez az elv egy ízben már borzalmas vérfürdőt okozott Európában. Mivel Európa békéje elképzelhetetlen Franciaország és Németország kibékülése nélkül, az ellentéteket nyíltan diszkusszió tárgyává kell tenni s őszintén ki kell mondani, ami nem tetszik. Herriot beszéde végén fölszólította a kamarát, hogy a bécsi szerződést egyértelműen és energikusan utasítsa vissza.

Ezt a javaslatot Franklin Bouillon és Marin természetesen elfogadta. Marin beszédében újra megtámadta Briand politikáját mire a külügyminiszter a szó legszorosabb értelmében fölugrott helyéről és a francia parlamentarizmus történetében szinte hallatlan hevességű támadást intézett Marin ellen.

— Marin ur — mondotta, _ ön két évig együtt ült velem Poincaré kormányában, ön két évig szolidáris volt velem. A legsúlyosabb külpolitikai problémákról tárgyaltunk. A minisztertanács elé bocsátottam mindazokat a döntéseket, amelyekből a Young-szerződés keletkezett. Ezek a döntések magukban foglalják azokat az állítólagos gonosztetteket, amelyekkel ön, Marin ur, ma engem vádol. Mit szólt ön akkor, amikor miniszter volt? Tiltakozott politikám ellen? Egyáltalán utalt-e arra, hogy politikám veszedelmessé válhat? Nem! Miért volt ön akkor velem szolidáris? Miér# maradt miniszter, ha politikámat veszedelmesnek látta? Az ön politikai tisztánlátása az alamuszíság tisztánlátása. Ez a tisztánlátás úgy ragad önön, mint egy nedves ing, mert egy olyan állítólagos gonosztettet itd el, amellyel annakidején szolidáris volt. Ha én tényleg gonosztevő vagyok, akkor bizonyos, hogy ön szolidáris volt ezzel a gonosztevővel. Ha én gonosztevő vagyok, mi ön, aki annakidején egy szóval sem tiltakozott „gonoszságom" ellen? Holott tudta, hogy gonosztett. amit én nem tudtam?

A baloldal és a közép szűnni nem akaró ovációban részesítette a külügyminisztert e szavak után, amelyekkel Marin személyében Briand kivégezte az egész szélső jobboldali uszításokat. Hiába igyekezett Marin az általános zajban tovább beszélni. Hiába utalt arra., hogy annakidején többször felajánlotta lemondását a köztársasági elnöknek, de Doumergue soha sem fogadta

gpgr Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül Ü|

MAI SZÁMMIK A KÉPES HÉTTEl 28 QtPAl

^ é óz. )s # a fcoraiia

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* a i / »• . . 1 *• 11 »/ • r , / Szerkesztőség: Prága IU PanskA olice 12

évre 76, havonta 26 Kö; külföldre: évente 450^ ** SZlOVGTISZ/COl 6S TllSZlTlSZKOl CLLCTIZGK.1 pCLTTOK. U, emelet. — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké nnJifiJem nnmlnnín , Prága UL PanskA olice 12. I1L emelet*

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Főszerkesztő: pOlltlKOl napilapja Felelős szerkesztői Telefon: 34184.

Egyes szám ára 1.20 Kö, vasárnap 2.-K& DZÜRÁNY1 LÁSZLÓ FOR6ÁCH6ÉZA SŰROÖBYCIMi HÍRLAP, PRAHA