Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-09 / 106. (2623.) szám

Heteken át nyomon követte kiszemelt áldozatát a rablógyilkos berlini kőműves Utólag egész családját beavatta bűntettének borzalmas titkaiba Jövő héten Genuából Berlinbe kísérik a letartóztatott Reins testvére­ket -- A hét leány egyenként 400 márkái kapott gyilkos bátyjától Berlin, májúé 8. Jelentettük, tegnap, hogy Se Invan berlini pénzespostáe gyilkosát. Reins Er- nő kőművest, aki két nővérével Génnáu át egy Délamerikába induló hajóra akart jutni, egy génuai szállóban letartóztatták és nővéreivel együtt a, törvényszék fogházába szállították. A berlini rendőrség gyilkossági bizottsága szép tel­jesítményt produkált a tettesnek écs büntársnöi- nek kézrekeritésére, ami annál is elismerésre ér­demesebb, mert a rablógyilkos 3-napi előnyhöz jutott, amelyet igyekezett a legraffináltabban kihasználni- Mint a berlini rendőrség közli, a társaság génuai tartózkodási helyét ama te­lefonbeszélgetések alapján fedezték fel, ame­lyeket a Reins-nővérek próbáltak folytatni Berlinben élő édesanyjukkal. A rendőrség attól a pillanattól kezdve, hogy a gyilkos személyazonosságát megállapította, meg­figyelés alatt tartotta édesanyjának lakását és természetesen telefonbeszélgetéseit is. Két nappal ezelőtt Génuából telefonon hívták fel az öregasszonyt, aki azonban ekkor már a rendőrség őrizetében volt. A felhívásról érte­sültek a detekivek, majd utóbb arról Is tudo­mást szereztek, hogy a Reins-leányok az első sikertelen próbálkozás után egy ismerős csa­ládot hívtak fel s attól akarták megtudni, mi van az édesanyjukkal. Hangjuk a telefonon át is nehezen titkolt ije­delmet árult el, nyilvánvalóan attól tartottak, hogy a rendőrség nyomukban vau és édes­anyjukat már le is tartóztatta. Ez a két telefon- kapcsolás világosan elárulta, hogy a menekülők Génuábau vannak és onnan próbálnak tovább jutni. Elfoglalásuk akkor már nem ütközött na­gyobb nehézségekbe és még aznap délután, ami­kor a berlini rendőrség megkeresése Gónuába érkezett, vonatra ült két bűnügyi rendőrtiszt, akik Génuába utaztak, hogy a letartóztatottak kihallgatásán résztvegyenek, majd a három szö­kevényt átvegyék és hazahozzák Berlinbe. Tegnap a késő délutáni órákban a berlini rend­őrigazgatóság Génuából telefonon kapott jelen­tést arról, hogy az ott letartóztatott rablógyilkos beismerte bűnét. A vallomás részleteit is közöl- m—■iiiiiw ii—ii i win— n mm ni i iimii i—ii' ni ■iiiiiihiiiiiiii i mi — Számos női bajnál a természetes „Ferenc József“ ke&erüviz használata végtelen nagy megkönnyebbülést szerez. A nőorvosi klinikák bizonyítványai tanúsítják, hogy a rendkívül enyhe hatású Ferenc József vizet különösen a szülészeti osztályon a legjobb sikerrel alkal­mazzák. A Ferenc József keserüviz gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszexüzletekiben kapható. tók és ezek szerint Reins Ernő két nappal a gyilkosság előtt bérelt a Gossow-strasse 10. számú házában, Möbiusné asszonynál egy búto­rozott szobát. A bűntett napján, május elsején a szobába csalta a pénzespostást és amikor az belépett, hátulról rávetette magát. A postás hatalmas, erőteljes ember volt, s a gyilkos és áldozata között kemény küzdelem fejlődött ki. A pén­zespostás minden erejéből védekezett és me­rénylője csak úgy tudott boldogulni vele, hogy hátulról teljes erejéből fejbe vágta az előre elkészített ólomruddal. Ez volt az első beismerő vallomás rövid tartal­ma. A gyilkos még hozzátette, hogy nővérei nem voltak beavatva tervébe, csak később közölte velük, milyen módon jutott pénzhez. Édesanyjának 80 márkát, nővéreinek külön- külön 400 márkát adott a rabolt pénzből. Tegnap délután a folytatólagos kihallgatás még inkább tisztázta az irtózást keltő rablógyilkos- ság homályos részleteit. Reins elmondta, hogy hosszabb idő óta készült tettére, betek óta megfigyelte a kiszemelt áldozatot, követte hi­vatalos utain és állandóan azon gondolkozott, hogyan tudná léprecsalni. Végre elkészült a tervvel: hogy szobát bérel ée öt márkát ad föl uj lakáscímére. Lakását úgy választotta meg, hogy a kiszemelt áldozatának rajonjába essen. Május elsején délelőtt & postás belefutott a rablógyilkos kelepcéjébe és heves vlaskodás Után holtan maradt a szoba padlóján. Reins éppen a pénzespostás táskájának kiürítésével volt elfoglalva, amikor kinyílt az előszoba aj­taja és belépett lakásadónője. Nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem az asszonyt újabb megbízatással vlszaküldte a városba. Az elrabolt pénzzel Reins édesanyjának lakásá­ra sietett, de útközben balszerencséje volt, mert a villamosban találkozott régebbi menyasszo­nyával. A leány meglepve kérdezte tőle, bogy talán éppen valamilyen verekedésből jön, mert az arca tele volt karmolási sebekkel. Kibújt a Mcleíadás elől, gyorsan elbúcsúzott volt menyasszonyától, hazasietett, megfürdött és tüstént hozzákezdett a menekülés előkészíté­séhez. A génuai kihallgatásokkal párhuzamosan Ber­linben is újból vallatóra fogták a gyilkosnak le­tartóztatásba helyezett édesanyját, aki hosszas huza-vona után bevallotta, hogy fia utólag elmondta neki a bűntettet és nyolc­van márkát adott neki a rabolt pénzből­Leitmeritz, május 8. A leitmeritzi •esküdthi.ró- ság ma kezdte meg a Varilekdiázaepár szenzá­ciós 'bűnügyének tárgyalását. A pör 'iránt a la­kosság széles rétegeiben erős érdeklődés nyil­vánult meg és a fő tárgyalásra szóló belépti je­gyeket még az elmúlt napokban szétkapkod­ták. Ennek ellenére nagyszámú közönség igye­kezett behatolni a tárgyalási terembe, úgyhogy csend őrségnek és rendőrségnek kellett átven­nie a rendfönnitartó szolgálatot a kerületi bíró­ság épülete előtt. Az államügyész Varilek Ferencet, a, íteitme- ritzi katonai hadkiegészítő parancsnokság 27 éves szerződéses tisztviselőjét rabló gyilkosság­gal és 21 éves Anna nevű feleségét bünrészes- séggel vádolja. Azonkívül mindkettő főiket hul- lagyalázás miatt is felelősségre vonják. 4 vád A vádirat lényegében a következőket tartal­mazza: Varileik Ferenc, akinek eredeti foglalkozása a cipészmesterség volt, 1930 nyarán tovább­szolgáló szakaszvezetőkén t kilépett a hadse­regből és’ júliusiban szerződéses hivatalnokként hatszázötven korona, havi fizetéssel alkalma­zást talált a hadkiegészítő parancsnokságnál. Augusztus 2-án feleségül vette Procháska Anna cseléd leányt s egy szegényesen bebut orozott szobát 'bérelt ki, amely azelőtt ráktárul szol­gált. A házaspár jövedelme igen csekély volt, az Ínség napi vendégként kopogtatott náluk, úgyhogy a fiatal házasok állandóan 'kiutat ke­restek a nyomorúságból. Végül la arra az elhatározásra jutottak, hogy pénzt szereznek valami gazdag embertől* ba kell, erőszakkal is. A tervet a férfi eszelte ki, az asszony minden­nel egyetértett. Varilek fölvetette azt az ötletet, hogy egy marha-, vagy seríéskereskedőt, aki mindig pénzt hord magánál, becsalnak a lakásba s ott ár­talmatlanná teszik. A házaspár minden pénteken és szombaton ki­ment a leitmeritzi állatvásárra, hogy szemlét tartson a kereskedők között. A férfi mindig a háttérben tartózkodott, míg az asszony sür- gött-forgott a kupecek között, hogy ismeret­ségre tegyen szert. A férfiaknak, akik megszó­lították az igen széparcu asszonyt, azt mon­dotta, hogy vasúti ellenőr a férje s csak igen keveset tartózkodók otthon-, A lakásban csupán gyöngeelméjü öccse van. 1930 október 10-én este 7 órakor Varilek Anna lakásába csalta Kreysa József tischaui nős sertéskereskedőt, miután már egy héttel azelőtt megbeszélte vele a találkát. Varilek Fe­rencnek, a férjnek, előzetes megegyezés szerint este 7-kor kellett volna- hazajönnie. Valóban haza is jött ebben az időben s kezdetben a mo­sókonyhában rejtőzött el. Kreysa leült egy székbe és újság olvasásba merült. Varilek Fe­renc belépett a lakásba és saját nevén Vari- ile.kné testvérének mutatkozott be. Kreysa to­vább olvasott az újságban, az asszony kiment a konyhába, hogy teát főzzön. Alig hagvt.^ el az asszony a szobát, Varilek előrántott egy odakészitetf, fejszét és halálos ütést mért Kreysa fejére. A kereske­dő összeesett, de föltápászkodott és birkózni kezdett Varüekkel. Verekedés közben mind­két; férfi a földre zuhant s Kreysa Varilek alá került. A küzdelem csak néhány másod­percig tartott, Kreysa hörögni kezdett és rö­videsen kiszenvedett. Varilek a gyilkosság után a, halott zsebé­ből kivette hatezer koronát tartalmazó pénztár­cáját. az asszony a bankjegyeket, amelyek be- vérezöcltek, lemosta és eldugta egy bőröndbe. Azután megkísérelte, hogy a, hullát valamikép­pen eTakarítsa, de minden igyekezete kudarcot vallott, mert nem tudott megbirkózni a több, amint egv métermázsa súlyú tetemmel. A gyil­kos ezután mást gondolt, újból megragadta a fejszét és Tudta azt is, hogy három gyermeke a meggyil­kolt pénzespostás táskájából kikerült ötezer már­kával utazott el. Jól lehet az öregasszony vallo­mása több ellentmondást rejt még magában, a rendőrség nem tart a szökés veszélyétől és tegnap az esti órákban szabadlábra helyezte as asszonyt. A génuai letartóztatottak kiadatása valószínűleg már a jövő héten megtörténik. Berlin, május 4. A rendőrség nyomozásának súlypontja a bünper lefolyásának tisztázása után áttolódott arra a kérdésre, milyen része van a két Reine-nővérnek magában a bűntettben ée a gyilkos szökésének előkészítésében; valamint a gyilkosság leleplezésében. A nyomozás néhány igen figyelemreméltó ég érdekes mozzanatot ho­zott felszínre. A két Reins-nővér az utóbbi he­tekben kétszobás lakást bérelt a Kuffürstendam- mon egy Richelieu-Ravmond nevű asszonynál, aki most a rendőrségen elmondta, hogy a nővé­rek költekező és igen mozgalmas életmódot folytattak. Naponta vendégül, láttak mulatni vá­gyó fiatalembereket, gramofonzene mellett szó­közei két óra hosszat szeletelte föl a holt­testet. Előbb a fejét metszette le, majd kezeit, lábalt, isőt még bélréezeit is -kiszakította. Összesen 12 darabra vagdalta föl Kreysa bolttesíét s a házaspár azután az egyes hulla­részeket az Elba különböző helyein a vízbe dobta, A hé Iréneket egy kendőbe csomagolva egy bokorban rejtették ed. Ezután a lakóid igyeke­zett föl mosni a házaspár. Másnap a meggyilkolt öccse, Kreysa Vil­mos sertéskereskedő kutatni kezdett bátyja után s összeakadt üld mánn sertéskereskedő­vel, aki közölte vele, hogy bátyja Varilekék- hez ment. Az asszony Ullmannt is légyottra hívta, de ez vonakodott elmenni. A két férfi elment a rendőrségre, amely megindította a nyomozást. A rendőrség közegei elmentek a házaspár lakására, de útközben találkoztak VariJeknével a piacon. Az asszony azonban semmit sem akart tudni Kreysa hollétéről. Csak a házkutatás során produkált bizonyí­tékok súlya alatt ismerte be az asszony a gyilkosságot- Férjével együtt 'letartóztatták, de Varilek csali akkor tört meg, amidőn az Elbából, kihalás zott hiillarészeket a temető lj.alottask.aimrajában megmutatták neki. Vari- lek vallomását később odamódosifotlia, hogy önvédelemből cselekedett. A bírósági oivosszakértőik véleménye -sze­rint Varilek 'szellemileg normális és tet­teiért teljes mértékben felelős. „Többnyire csak krampülevesen éltünk* Gieich elnök reggel 9 órakor nyitotta meg a tárgyalást. A két vádlott nyugodtan foglalt helyet a vádlottak padján. Személyadütaik- ból kitűnik, bogy mindketten felekezetűéi- kiüllek. Varilek fiatalkorában .kétszer volt büntetve, egy ízben még mint tanomé, lopás miatt tiz korona birságra, egy más alkalom­mal pedig halat lopott a hal ászegyletben, de ekkor is csak feltételeisen ítélték el. Az asz- szony büntetlen előéletű és letartóztatásáig 46 éves beteg anyjáról is gondoskodott. Elsőnek az asszonyt hallgatják ki, aki arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, igennel válaszol. Elnök: Érti-e világosan, hogy bünüsnek érzi-e magát abban, hogy férfiakat csaloga­tott a lakására? — Igen. Az asszony ezután sírva mondja el, hogy férjével annakidején az olmützi parkban is­merkedett meg s a férfi házasságot ígért neki. E"v évvel megismerkedésük után há­zasságra is léptek s augusztus 3-án Lei ritzbe költöztek, ahol lakást béreltek. Elnök ezekkel a szavakkal mutatja meg a kis szoba fényképét az esküdteknek: — Szörnyen kis szoba ez. Az asszony tovább folytatja: „A szobában volt. egy koffer, ágy, asztal, két szék, szek­rény és a takarókriüzhely. A férjemnek hatszáz korona fizetése volt, de valami adósságra havi 160 koronát fi­zetett, 50 koronával tartozott egy .hitelin­tézetnek. a lakásért 125 koronát fizettünk Elnök: És milyen soruk volt? Vádlott: Többnyire csak krumplílcvest ettünk. Elnök: Bizonyos, hogy nem éltek jólétben, rakoztak olyan lármásan, hogy a szomszédos la kók nem tudtak aludni- A ház előtt a nap és az éjszaka bármely szakában autók álltak, a két nővér nővér vendégeinek kocsijai. Végül is a lakáeadónö türelme elfogyott és felmondott al­bérlőjének. Még a felmondás lejárta előtt közöl­ték vele a nővérek, hogy pár nappal elseje előtt, április 26-án elhagyják a lakást és elutaznak Berlinből. Holmijukat a tasiautón vitették el. A nővérek édesanyjuk lakásába költöztek, ott töltötték az utolsó öt napot szökésük előtt. A rendőrség a tanúkihallgatásokból nyert bizonyítékok alapján mindinkább arra a meggyőződésre jut, hogy « két leány előre értesülve volt fivérük gyil­kosság! tervéről s igy mind a ketten részesei­vé váltak a bűntettnek. Milánó, május 8. A rablógyilkosnak és nővérei­nek kiadatása újabb információk szerint előre­láthatólag több hetet fog igénybe venni. Mayor dr. berlini bűnügyi rendörbiztos tegnap Génuába érkezett p a vizsgálati hatóságok engedélyével résztvesz a vizsgálat lefolytatásában. de 600 koronából négytagú családok i® meg­élnek. Most mondja el, miképpen támadt az a gondolatuk, hogy Kneysát meggyilkolják­Három férfit is csalogatott egyszerre Az asszony elmondja, hogy négy héttel a gyilkosság előtt férjével séta közben az állat­vásártérre ért. Az asszony nem tudta, hogy éppen sertésvásár folyik ottan, mire férje megmondta, ezt neki g rögtön 'hozzátette, hogy ott megfejelő ismeretséget köthetne. Egy héttel rá, ismét pénteken, amidőn me­gint vásár volt, a férj a következő szavakkal kényszeri tette arra-, hogy kimenjen a sertés­kereskedők közé: „Öltözz fel és hozzál magaddal valakit, én rávágok s aztán már bőségesen lesz pén- zmk“ Az asszony eleinte vonakodott, de férje meg­fenyegette, 'hogy agyonlövi őt is, meg magát ifi. — így hát elmentem oda., de senkivel sem beszéltem és csak egy hét múlva ismerked­tem meg Rreysával. A. férjem rábeszélt, mond­jam azt, hogy vasúti ellenőr és nincsen ott­hon. Ugyanaznap megismerkedtem egy másik kereskedővel, ül manna! is. Csak október 9-én kényszeritett rá a férjem, 'hogy 10-re, légyottra hívjam Kreysát, meg Ullmannt is. Mindenáron biztos akart Isimi abbm, hogy legalább egyet hazahozok. Az elnök figyelmezeteti, hogy ki fognak hall­gatni egy tanút, akinek ugyancsak október lO.-4-e kellett volna Varileknévei találkára mennie. Az asszony éppen abban a pillanatban szólította meg. amidőn az a férfi tömött pénztárcát tartott a kezében. Varilekné: Azt kérdezte tőlem: „Mit csinál itt szép asszony, talán malacot akar vásárol­ni ?“ Azt feléltem neki, hogy nem is tudnám hol tartani, az ágyba kellene dugnom. Erre ő azt mondta nekem, hogy ingyen ad nekem egy malacot, ha az éjszakát velem töltheti. Pénteken, október 10-én hat óra tájban ki­mentem a piacra s találkoztam Kreysával. Meghívtam lakásunkra. Elkísért egy darabig s útközben azt mondotta nekem, hogy el akar válni a feleségétől, nem boldog vele, szívesen elvenne engem. Midőn aztán azt mondtam neki, hogy a férjem nincs idehaza, megígérte, hogy nyolc óra előtt eljön hozzánk. Ezt jelentettem a férjemnek, aki aztán Kreysa elébe küldött engem. Midőn Kreysával visszatértem, a férjem el­bújt a mosókonyhában, mert ha. Kreysa meg látta volna a szobában, nem lépett volna be. Kreysa. az asztalhoz ült és újságot kezdett ol­vasni. Belépett a férj, léét kért s aztán a kezével intett., hogy menjek ki. Előzőleg bátyámként mutatkozott be Kreyeá- nak, Megkezdődön a leitmeriizi 99Lederer-házaspár“ pőrének tárgyalása Varllekné borzalmas részletességgel mondja el, miképen darabolták íöl Kreysa serÉéshereskedő holttestét — A lérj azt állítja, hogy önvédelemből ólt 1931 májúi* 9, szombat. Az asszony sikoltva borzad vissza az áldozat szörnyű Kreysa elszórakozzék vele. Amikor aztán a férjem kijött utánam * én kér­tem, hogy ne tegye azt, amit végre akan* haj­tani, azt válaszolta nekem- hogy ahhoz én nem értek. Újból mcginaMéieJte; Elnök: A. vizsgálat, során azt mondta, hogy volt ott, egy illusztrált könyv is az asztalon: ,,Az asszony, mint orvosak Vádlott: Igen, azt. a köny vöt a férjein azért helyezte az újságra, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents