Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-08 / 105. (2622.) szám
4 ____________________________<PRA<^/vW^yAR HlRXiAI>__________________________________ mi máin, a, pénwn. FR ANCIA HÉT írja: MÁRAI SÁNDOR (Paris) A tea Fonfasnebleaaban Egészen eldugott, óvatos újsághírek .jelentették csak. hogy Zita exkirályné Páriában járt e héten s részt vett öocsénék, az egyik bourbon- pármai hercegnek esküvőjén. A félhivatalos ügynökségek kelletlenül vettek tudomást arról, hogy az özvegy királyné kíséretében volt fia is, a Hnbsburg-ház ezidőszerlnti feje. Ottó főherceg. A királyné két napot töltött Parisban, s la Roehefoucauld- grófjánál szállt meg, a rue de varennei palotában, senkit nem fogadott, sehol nem mutatkozott, s az esküvői menetben is csak pillanatokra lehetett látni, amint fekete ruhájában, fekete osiipkefátyol alatt, mosoly nélkül, szinte komoran kilépett a templomajtón és eltűnt az autóban. ügyetlen napot, töltött Parisban, s ennek a napnak délutánján, mint a félhivatalos jelentette. teát ivott Fontainebleauban a volt spanyol királynénál. A legkülönösebb teadélután lehetett ez. a két száműzött, sokgyermekes királyné beszélgetése, kik közül az egyik nemrégen még vendége volt a másiknak Spanyolországban, ahová gondokkal. elhagyottan, s mint Rediér könyvéből tudjuk. csaknem elképzelhetetlenül szegényes viszonyok között érkezett meg: a gyerekek cipője rongyos volt, alig akadt fehérneműjük, igy érkeztek Fun chalból, a családi tragédia, után, mely a házi és politikai tragédiát követte. S a lequeitiói élet, a legnagyobb vieezavo- nultságban. nagyon szerény eszközökkel tartva tónusát egy rezcrváltságnak, melyet mindenki tisztelt, de senki nem sietett különösebben segíteni. .. S a másik asszony, aki néhány hét előtt még egy nagy európai birodalom királynéja volt, s ma ő is ..hotelben él“, a sok beteg gyerekkel, s anyagi gondtalanságban, de máskülönben éppen olyan bizonytalanságban várja a holnapot s rágódik a tegnapon. Mit mondhatott egymásnak a két királyné, akik most igy hirtelen szemben találták egymást a fontaincbleaui hotel szalonjában, kik közül az egyik már tizenkét esztendeje száműzött és hontalan, s a másik ilyen hirtelen és váratlanul lett hazátlan, egyik napról a másikra, igazán csak a legszükségesebbek et csomagolva 'be, a gyerekek holmiját, a koronaékszereket! Az egyik mögött nagy tragédia van, a másik mögött inkább csak .politikai ‘kellemetlenségek. egy kis lárma, a tömeg az ablakok alatt a MarseiU aise-.t énekelte, hirtelen el kellett utazni... S most egyszerre itt ülnek együtt, Fontainebleauban, szemben a palotával, ahol Napóleon leköszönt, s teát isznak és néznek egymásra s csöndesen beszélnek. Miről? A sok gyerekről, az Infánsokról és főhercegekről, s a másik, a komoly, ezomoru, talpig gyászban, talán ad néhány nagyon finom tanácsot, hogy a változott, helyzetben mire kell ügyelni, ha egy királyné a száműzetésben emberekkel érintkezik: a hang nem ugyanaz többé, a fogadások és megszólítások hangja, s az özvegy császárné és királyné, aki a legtökéletesebb. megközelíthetetlen rezerváltságot tudta megőrizni e tizenkét esztendőben, tolakodó politikusokkal, kétségbeejtő riporterekkel szemben, aki soha interjút nem adott, akinek egyetlen meggondolatlan szava nem szállong ebből az időből, akit mindenki, volt- ellenségek, uj barátok, a legnagyobb tisztelettel és reverendával vesznek körül, vigasztalja a másik asz- szonyt. akinek mindez nj még, egészen uj. s talán meg sem érti. hogy vendége, aki tizenhárom év előtt a legnagyobb európai birodalmak egyikének császárnője és királynője volt, reggél fiával Ó6 egy udvarhölggyel nem valami különvonaton, vagy szalonkocsiban érkezett meg Steénockerzolből, hanem ekőoszt-ályu fülkében. ahol idegen utasok is ültek; s igy utazik vissza másnap reggel, olyan inkognitóban, melyhez nem kell már álnév, sem sürgölődő detektívek. s a szemben ülő- utas. ha udvarias, megkérdi, hogy nem zavarja-e Madame-ot a dohányzás? Mert az özvegy királyné igy érkezett. és igy is utazott vissza, minden kiváltság nélkül, s bizonyos szükséges takarékossággal. Ez és a tónusnak ezer .ijiás árnyalata, melyet valaki, aki az életről soha nem tudott közelebbit. már megtanult, s talán, a közös tájékozatlanságban, elmeséli most a másiknak, aki még nem tudja... Valószínű, hogy nem a távoli politikáról beszélgettek, hanem a közvetlen életről, a családról, melyet össze kell tartani, mindig és mindenütt nekik, az asszonyoknak, ha a férfiak elbuktak. S mennyi baj van a családdal: az egyik nősülni, a másik válni akar. tanácsok, könyörgések, intrikák! Ma trés ebére... És megölelik egymást. S amig a vendéglátó királyné egy csukott autóban hazakiséri vendégét a rue de varennei szállásra, hazaérkezik Angliából, ahol kedvetlenül fogadták, a száműzött király, s a lapok másnap reggel csak ezt jelentik: ..A hazatérő e\-szuverént érkezésekor á hotel igazgatója fo- ga:ll.a, ...“ 8 kezdődik az élet Fontainebleauban. ahol gyakran esik az eső. s minden szórakozás, ha valaki a városból kijön néha teára. Briand Coty megtámadta, pinkátokon és lapjaiban. J’riand-t. meglehetős általánosságokban tartott vádakkal, de olyan hangnemben, mely most, egy héttel az elnökválasztás előtt, alkalmas arra. hogy a. külügyminiszter-elnökjelölt ellen hangulatot keltsen. Coty fogait vicsorgatja és habzó szájjal acsarkodók Briandra. aki, szerinte. elárulta a diadalt, kiárulta a győzelmet, ami persze sokkal hálátlanabb üzlet, mintha valaki púdert és parfümöt árul iki. Ez a féktelen becsvágyul korzikai, aki, az adóhivatal megállapítása szerint, milliárdos frankban, » lapjaira súlyosan ráfizet ugyan, de még igy is jobb üzletet csinál, mintha a lapjaiban iimmobilizált tőke után adót fizetne, aki a régi és előkelő „Figaro", a legszebb franciasággal irt francia újság mellé, melyből saját házi és személyes használatára röpiratot züllesztett, megalapította a legolcsóbb francia reggeli és esti lapot, az Ami du Peuple-t, mely reggel és este tizeentimee-os árban, egymillió példányban hirdeti Coty dühét, személyes gyűlöletét és hazamentő ötleteit: ez a megvadult puderkereskedő most pénzének minden energiáját és hatóerejét Briand ellen fordítja. A vádak, melyeket az Ami du Peuple három pontban foglal össze a francia küIügyen in üzter ellen, a következők: 1. Briand ..titokzatos hatalmak 44 vak eszköze, melyek „Franciaország morális és gazdasági összeomlását44 készítik elő, 2. Briand „minden olyan eszközzel, melyek egy miniszternek rendelkezésére állanak, meggátolja az ország szanálását44, s végül 3. ..izolálni törekszik az országot... hogy elveszítse vezetőszerepét a nagy civilizált népek között44. Éppen ilyen joggal állathatná, általául. Régi báljainkról A lévai bálok valamikor híresek voltak, nemcsak a szabadságharcot követő elnyomatás két évtizedében, hanem azontúl is, mostani századunk elejéig. A hagyományok vagy a kor szelleme volt-e, ami az öreg ..Oroszlán44 dísztelen nagytermét kedélyessé tette nekünk és szemet hunvatott velünk annak sok minden fogyatkozása fölött, nem tudom. Csak azt tudom, hogy azok a bálok, melyek minket, ma öregeket és a múlt század 80-as és 90-es éveiben ott láttak a táncolók sorában, nagyon, de nagyon másminők voltak, mint a későbbiek, a megfiatalított „Oroszlán44 díszes he- lyeségeiben most lefolyók. Nekünk akkor már nem kellett apánk módjára Besztercebányáról hozatni cigányt, minket már nem a Lajos Tóni varázsvonója perditett táncra. Nekünk akkor már saját cigányunk volt Léván, a Lakatos Sándor kitűnő bandája, Rigóval, Fukszóval stb. A közönség azonban, mely a mi báljainkat népessé tette, társadalmilag és szokásaiban még ugyanaz volt, mint a másik, a régi, ámbár ennél egy nemzedékkel fiatalabb volt is. A mi báljainkhoz nemcsak Léva és Barsvár- megve, hanem Hont-, Esztergom-, Komárom- és Nyitra vármegyék számottevő mindkét nembeli fiatalságának szine-java is lm maradt és tartotta fenn azok hagyományos jó hirét. Akik akkor itt összekerültek, mind ismerték egymást vagy személyesen, vagy hirükből. Nagyrészüket az atyafiság vagy a régi családi barátság köteléke fűzte egymáshoz. Ezeken a mi táncmulatságainkon tehát nem volt idegen. Közös világnézet, egyforma gondolkodás, a ne- veltség s a műveltség ugyanaz a színvonala egyöntetűvé tette ezt a társaságot. Mintha mindannyian egy család lettünk volna. A jókedvet tehát semmi idegenszerü nem feszélyezte, az természetes, általános volt. Szép leányért akkor sem kellett a szomszédba mennünk, termett az akkor is dúsan Léván és a környéken. Fiatalembert nem kellett lámpással keresni, mint ma. Volt az is elég, még pedig olyan, aki komoly házasulandó számba ment... A régi lévai bálok emlékein eltűnődve élénken emelkedik ki előttem azoknak bennem még most is visszhangzó, lelket mámoritó. szivet lüktető és ábrándba ejtő cigányzenéé zsongásából egy-cgv emlékezetes jelenet. Persze azóta, amióta abból az akkor nekünk kedves zsongásból kivénültünk, nagyon megváltozott a világ. Az akkori müveit ember gondolkozását és cselekvését irányitó etikai érzék a mai társadalomból jórészt kiveszett. Fogyatékos voltán uj világnézet alakult ki, mely az ízlést megrontotta és ezt a romlott Ízlést divatossá tette. Ezt ma — sajnos. — legszembeötlőbben a nőnél tapasztaljuk. Újabb regénv-szinmü és sajtóirodalmunk, melyen a társadalom nagyobb részének műveltsége ma felépül, a szociális valóságot nem engedi tisztán meglátni. Hatása alatt a társadalmi álláshoz s a hivatáshoz kötött er- kölcsiségről vagy ennek ellenkezőjéről a legkülönösebb nézetek kapnak.lábra. Ezért van aztán az is. hogy ma az érzékiség bélyegét találjuk mindenütt, ahol régebben az eszrnényiség volt a lelkek, mozgatója. És — sajnos. — ebben a tekintetbon is éppen a nők egy- részc csapott fel az uj divat zászlóvivőjének. Avagy ennek az ellenkezőjét bizonyitja-e a nuditásának a mai nő öltözködésében sokszor botrányosan nyilvánuló szentesítése? Vagy az a szabados fesztelenség, melyet ma a másnembe- iiekkel való érintkezésben tapasztalunk s mely nem más. mint a lélek nuditásáva! való kacérkodás? Igaz, hogy erre nem régen azt mondta valaki: n osságban, hogy Briand rokonszenvezik a har ei^evőkkel, vagy merényleteit 'készít elő a frank ellen, vagy akármit. Bizonyítékait „arra a napra tartogatja, mikor Franciaországnak ez a nemzetközi ellensége jelöltetni meri, vagy engedi magát a köztársaság elnöki tisztségére44. Ez a nap közel van. Briand, aki sajtó támadás- sokra soha nem válaszol, most, úgy látszik, elérkezettnek tartja a pillanatot, hogy a rendelkezésére álló sajtót mozgósítsa, e a Volonté hatalmas plakátokon, melyek minden párisi hirdetőoszlopot beborítanak, válaszol CotynaJk, aki „három év előtt még annyira helyeselte Briand békepalit,ikáját, hogy fönnjárt a Quai d’Orsay-n s fölajánlotta szolgálatait44 — & csak, mikor nem jutott bizonyos kedvezményekhez, melyeket szolgálatai jutalmául kért, kezdette meg irtó kampányát a locarnói politika nagymestere ellen. De nemcsak Coty, hanem az egész köztársasági jobboldal megszólaltatott most, utolsó pillanatban, minden hangszert, s az Action Francaise-től az Echo de Paris-ig kirobbant minden -szenvedély, a gyalázkodásnak, a hisztérikus vádaskodásnak, az imperialista és nacionalista. ..gloire“-t üvöltő sajtónak minden primadonnája pennáját köszörüli Briand ellen, ha csakugyan be akarna vonulni az Elysée-tbe. Az „Action Francaise" „A pápa jelöltje" címmel lenyomtat.ja egy nagybef olyasai klerikális lapnak, a „Croix du Can<al"-nak véleményét, mely... „úgy hiszi, hogy az az ember, aki elhintette a világban az Európai Egyesült Államok nagy eszméjét, helyén lenne az Elysée- palotában. S ha azt akarják mondani, mikor „Régen mi láttunk többet, mégpedig felül, ma ti láttok többet — alul és kvittek vagyunk!" Csakhogy a nők ma felül-ahil rendszeresen mutatnak kelleténél többet míg a mi időnkben a felül való többet csak kivételes alkalmakkor láttuk! Hogy mai társadalmunk mennyire rabja az érzékiségnek, mutatja a mai tánc és nagyobb városokban a szinte károsan elterjedt táncszenve- dély. mely még a kávéházakban is magával ragadja az embereket, fiatalokat, idősebbeket egy- aránt. Ennek a mai táncnak a jellemzője — s ez egyúttal a vonzója, de a ragálya is — a testek gyors egymáshoz simulása. Régi báljainkon ezt nem láttuk, vagy csak igen ritkán. Tisztes leány akkoriban otthagyta a táncosát, ha az úgy szorongatta őt magához, amint az ma divatos. A mi időnkbeii tisztes leányt erre a magatartásra nem álszemérmeskedés, hanem a benne öntudatlanul élő szűzi érzék indította. Ma ez ritka dolog. Ha a régi báljainkon a jókedv például a néha őrületes „galoppéban fokozottabban vagy a szuppécsárdásban ' néha szilajabban tört is ki: az mindig az illem, a jó ízlés s a női nem megbecsülésétől szabott korlátok között történt. Abban a kitörésben sohasem nyilvánult erotikus néger Ízlés. Ellenkezően, például a magyar táncnál, nemzeti délcegség nyert kifejezést a szilaj- ságban, mely szép és jóleső látvány, de soha visszatetsző nem volt... És milyen kedvesek voltak a régi bálok francia négyesei g a füzértánc! Ügyes, szellemes társalgók pompásan szórakozhattak és táncosnőjüket mulattathatták ezekben a táncokban. A „második44 négyesek vagy — amint mondták — a „szivek négyesei44 sok édes titokról mesélhetnének, de a füzértánc is. Az utóbbit valami ártatlan, néha pajzán naiv- ság tette különösen kedveltté, mely iránt az akkor még nem koravéu fiatalságban meg volt a fogékonyság. A mai fiatalok azt a két táncot hiréből is alig ismerik már Pedig mi, most már öregek, de mennyire élveztük azokat, nem unott kedélyünk szinte gyer- mekies könnyedségével. De sok édes emlékünk fűződik hozzájuk, mely még most is pillanatokra elfelejteti velünk a sivár jelen örömtelen voltát! A füzértánc, cotillon, Franciaországból eredt. Eredetileg a Polonaise mozdulatait a Menuet grációzug lépéseivel egyesítette s a XVII. század elején a bálok megnyitó tánca volt. XIV. Lajos udvaránál rendesen maga a király kezdte meg a királynéval vagy valamely vérbeli hercegnővel. Később az úgynevezett Contre-danse a. francia bálokon kiszorította. A múlt században aztán nagyon elterjedt és nálunk is, mint kedvelt tánc, divatos lett. A párok — legalább nyolcnak kellett lennie — körben, sorakoztak egymás melle és nagy „kör44-rel kezdték a táncot. Azután többféle táncrész — „figura44 — következett, melynek kitalálása a táncrendező ötletességének volt a dolga. A figurákban rendesen hat, mindig más-más pár vett részt, miközben a. többi párok a helyükön meghitten cseveghettek a gardedá- ma fülhatárán túl. mig a figura végeztével az összes párok körülkeringőzésére nem ikerült sor. A figurák között sok tréfás, kacagtató is volt, aszerint, amint azt a rendezők leleményessége kigondolta. Nekünk, akkor fiataloknak, a legérdekesebb figura a ..hölgyválasz44 — Damen- wahl — volt, a nők mai szabad választó jogának akkori kedves előhírnöke. A szabadságnak az a módja, melyet a fiatal leányka is akkor ' szégyenkezés és tartózkodás nélkül, szive vonzalma szerint gyakorolhatott s az a feszült várakozás. mellyel nem egy ifjú szívdobogással nézett a választásnak elébe: tette a fiataloknak kedvessé ezt a cotillon-figurát. Sokat lehetne még elmondani a füzér-táncról s a ..második négyeséről, amely nem egy párocskát emelt a hetedik mennyországba, mig Brland-t a pápa jelöltjének nevezik, hogy ő la a Szentatya által helyeselt béke szellemében dolgozik, akkor igazuik van.44 A francia monar- ohisták lapja a klerikális nyilatkozathoz ezt & megjegyzést fűzi: „Ki álmodta volna, hogy a szenteltvíz és a trágyalé igy összeillenek? .. Briand, aki egy hosszú karriéTen, huszonöt- esztendős miniszterségen át nagy eredményeket tudott elérni azzal, hogy hallgatott, mikor mindenki beszédet várt tőle, s megszólalt, miikor a legkevésbé várták, hallgat most is. Eddig egyetlen szóval sem árulta el, hogy elfogadja-e a jelöltetést? Egy héttel a választás előtt nemcsak az bizonytalan még, hogy egyáltalán föllép-e, de a 'küzdőfelek névsora sem ismeretes. Soha ilyen tájékozatlanságban nem készült még Franciaország erre a nagy fontosságú aktusra, mint most, május 13-án, mikor éppen úgy elnökké választhatnak utolsó pillanatban olyan valakit, akinek neve eddig föl sem bukkant a választási kombinációk listáin, mint ahogy, a jobboldal minden erőlködése ellenére, utolsó pillanatban elnökké választhatják Briand-t, talán éppen ellenségei segítségével, akik végül nem találnak más módot reá. hogy az örök külügyminisztert kitelepítsék a Quai d’Orsayról. S ez a megoldás lenne Briand különös kar- riérjének különös befejezése: hogy kénytelenek megválasztani elnöknek, akik legjobban gyűlölik, — azok küldik be az Elysée-be, akik ma kötelet ígérnek neki, mert másképp megszabadulni nem tudnak se tőle, se politikájától. Ez lenne az, amit úgy neveznek: ..fölfelé bukni44 — csakugyan, följebb már nem is lehet. viszont egy másikat talán kétségbeejtő unalomba süllyesztett, de nem engedi a kis vázlat szűk kerete- Ha valamely fiatal hölgy-olvasóm többet kívánna róla megtudni, ott a mama vagy valamely korosab bnéni, kiknek a vitrinjében bizonyára ott búsul a meiszeni figurák között egy elfakult száraz kamélia — a régi idők báli virágja — vagy egy-két aranyvágásu, fakult táncrend, melyek a cotillon-ról sokat mesélhetnének, többet ée érdekesebbet, mint a magamfajta vénember ... A 30—50 év előtti erkölcsökkel és szokásokkal a régi báloknak családias jelleget adó kedves táncok is feledésbe merültek. A mai báloknak más a szelleme. Sajnálkozunk is emiatt leányainkon s fiainkon, kik sohasem lehettek azoknak a nemes örömöknek s a hozzájuk fűződő kedves emlékeknek részesei, melyeket szüléinknek és öregszüleinknek azok a régi bálok szereztek. Nekik minderről fogalmuk sincsen. # A füzértáncról egy vele kapcsolatos eset jutott eszembe, mely a maga idején méltán megbotránkoztatta társadalmunk szine-javát. A század elején történt, egy fényes lévai nőegyleti bálon, a régi „Oroszlán44 fenyőkoszorus termében. Előkelő közönség gyűlt össze ezen a bálon, melyen egy újdonatúj jegyespár is bemutatkozott: egy bájos fiatal urileány és egy kiváló. tehetséges, fiatal honvédtiszt. Szünóra után volt. Javában folyt a cotillon. Általános jókedv, tökéletes összhang uralkodotD a teremben, hiszen akik, itt együttt voltuk, mintha egy család tagjai lettek volna. Ekkor megjelent a teremben négy-öt fiatal uracs. Idegenek voltak, együvé tartoztak, öltözetük kifogástalan báli volt. Kihevült arcuk is bangó.'-, hetyke modoruk következtetni engedte, högy előzőén erősen ..bevacsoráztak44. (Egyikükről az elmúlt nyáron olvastuk, hogy Montreuxban öngyilkos lett. Fékezhetetlen játékszenvedélye anyagi és erkölcsi züllésbe sodorta, úgy, hogy az előkelő körök, melyekben valamikor nagy szerepet játszott, elzárkóztak tőle.) Az uracsok nem azért- jöttek, hogy táncoljanak, hanem, hogy dölyfös elbizakodottságukban jót mulassanak a báli közönségen, melyet társadalmi! a a maguk alatt állónak tekintve lekicsinyeltekÁ cigány elé furakodva innen — mintha cirkuszban volnának — kezdték az előttük keringő párokat hangosan birálgatni, a táncosnőket sértő rámosolygágsal és szemhunyorgatássa! megbotránkoztatni. Ez a ripőkség véget vetett az addigi kedélyességnek. Néhány hevesebb vérű fiatalember már ki akarta utasítani a mulatság- rontókat, de a higgadtabbak — nagyobb botrány elkerülése végett — előbb enyhébb módszerrel kiséreték meg az uracsok éázretérilését. Ez azonban nem sikerült. Közben az egyik idegen — honnan, honnan nem — egy kosár narancsot kerített s annak tartalmát a lejtőpárok közé kezdte gurítani. Ilyesmit talán valahol parasztbálban látott és alkalmazását mint jó viccet itt is helyén valónak vélte. Egy ilyen narancs éppen a jegyespár lábai alá gurult s a szép ara meg is botlott benne és kevés hija, hogy el nem esett. Erre azonban már vége szakadt a közönség béketürésének. Követelték az idegen nyeglék eltávolítását. A fiatal tiszt, pedig odaáll ot-tt az idegen társaság legkevésbé ittasnak látszó egyik tagja elé és határozott — bár illedelmes — hangon felszólította, hogy társait azonnal vezesse ki a teremből. Az illető nem értve meg a magyar szót, egyik cimborájához fordult, kérdezve azt: „Wae will dér Ochs“? (Mit akar ez az ökör?) Ennek a sértő durvaságnak a válasza pro- vokálás volt, mire az uracsok észbekaptak és eltűntek... Harmadnapra rá megvolt a párbaj a honved kaszárnyában. A vőlegény hatalmas vágással torolta meg a személyén elkövetett sértést és azt, az uj cotillon-figurát. mellyel az idegen uracsok a mulatság jó hangulatát megzavarták.. Vázlatok társadalmunk múltjából Irta; Karafiéth 11. dr.
