Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-08 / 105. (2622.) szám

ESB£CI 5 1931 május 8, péntek. ^R^GAlMA.<AAR-fílRLaB Genuában letartóztatták a berlini pénzespostás gyilkosát két nővérével együtt, Berlinben pedig anyjukat vették őrizetbe A gyanuokok szerint az egész csatád tudott a készülő gonosztettről — Egy Lugánóbót küldött téves siííréfü tevéi árulta ei a menekülők tartózkodási helyét Milánó, május 7. A berlini pénzeepostás gyilkosát, Raíihs Emet kőművest, aki Suphve ée Johauna nevű nővéreivel Svájcon ál ölaseoiraadg fellé menekült, tegnap Genuában a rendőrség lelauttóztatta és miután töredelmesen béiőtnerő vallomást tett, át­szállították a bírósági fogházba. Az olasz hatósá­gok most már csak a diplomáciai ukm érkező kiada­tási kérelmet várják, hogy megszabaduljanak a kel­lemetlen idegenektől, akiket a német igazságszol- gáltajtásd hatbságokniak fognak átadnii. A vakimieirő berlini rablógyilkos szökési tea've tehát csődbe jutott, Bár három napi idege volt az egérül megszerzésére, nrég pean sikerült eltűnnie üldözőinek szeme elől, ami elsősorban a bűnügyi nyomozás napról -napra fejlettebb technikádárnak köszönhető. Bár a berlini rendőrség csak a bűntett felfede­zését követő harmadik napon kezdett érdeklődni a kőműves holléte után, az időnyereségből nem futotta a menekülési terv teljes végrehajtására, Reinsnalk és két nővérének nem sikerült a pá.r nap mulva Délamerikába induló hajéra jutnia. Nemcsak a rá di óköröz ésinek van ebben érdeme, ha­nem a véletlen is megtette a magáét, amikor hoz­zásegítette a berlini bűnügyi nyomozóikat az első pozitív adotthoz. Azt már előzőleg megállapították, hogy a pénzes postást, Reins Érnél gyilkolta meg és rabolta kii. Az is kiderült, hogy a tettes nővérei­vel, két berlini táncosnővel megszökött, de hogy hová mentek és hol bujkálnak, arra nézve a rend­őrség semmi bizonyosai nem tudott. Elekor jött se­gítségére a véletlen, amely (közmondásosan a leg­jobb detektív. Az egyik berlini Ullsteiu-íiókhoz egy tévesen siffrirozott levél érkezett, amelyet felbontottak. A levél Berlinből jött s tartalma annyira gya­nús volt, hogy haladék nélkül a rendőrséghez küldték. A detektívek azután az Írás összehasonlítása alap­ján megállapították, hogy a levelet a megszökött rablógyilkos egyik nővére irta édesanyjának, közölve benfle, hogy válósaimjüteg Délamenikia felé fogják útjukat folytatni, A detektívek a levél tar­talmából azt a gyanút meritették, hogy a szökevények édesanyja Is be volt avatva a bűn­ténybe. Megjelentek az öregasszony lakásán, házkufetáet tartottak, amely igazolta is sejtelmüket. Még két Svájcból érkezett levél került elő, amelyekben a Reins testvérek tájékoztatják; édesanyjukat hollé­tükről és terveikről, A gyanuokok alapján az öreg­asszonyt letartóztatták, majd rádión és távirati úton érintkezésbe léptek a svájci, később pedig az olasz rendőrhatóságokkal. A gyorstempóju jelentés váltás eredményeképp azután Genuában megtörténtek a letartóztatások. Retus Erasit nővérei társaságában május 4-én uta­zott el Lúgéin óbó l '. Ugyanaznap este Genuába érkeztek s az egyik kis hotelben, az Ex- celsiorban béreltek szobákat. Mind a hárman valódi nevükön jelentették be ma­gukat, amiből kitűnik, hogy a teljes biztonságban levés érzésével kezdték meg genuai tartózkodásukat és nem is sejtették, hogy a berlini rendőrség azóta már megtudta a gyilkos nevét. A szállóban senkinek sem tűnt fel a három test­vér, lévén ezekben a napokban pezsgő idegenfor­galom, sok német vendég tartózkodott a különbö­ző szállókban. Reins maga. legkorábban tegnap reggeli tudhatta meg e német lapokból, hogy a rendőrség felderítette a bűncselekményt és keresi őt. Amikor az elcsípett levél elárulta a szökevények lugamőá tartózkodását, a nyomozó hatóság teendői kézenfefcvőek voltak. Genua volt a legközelebbi kikötő, ahonnan ha jójára tok vonalad vezetnek a tengerentúlra. A berlini rendőrség gyilkossági bizottsága távirati utón tett jelentést a genuai rendőrigazgatóság­nak, kérve, hogy a valószínűleg ott tartózkodó gyilkost és nővéreit tartóztassák le. A genuai rendőrségnek nem volt nehéz megtalálnia a Reins testvéreket, akiknek nevei he voltak vezet­ve az utóbbi napokban érkezett idegenek listájába. Este 9 érakor az Excelsior-száHóban a detektívek letartóztatták Reins Ernstet és pár pillanattal később két nővére is az olasz hatóságok kezei között volt. Mint a szálló személyzete közölte, a Reins testvé­rek az esti órákban készültek elhagyni a szálét, hogy magánlakásba költözzenek, ahol azután még inkább biztonságban érezték volna magukat. A magánlakásban akarták megvárni a legköze­lebbi óceánjáró gőzös indulását. Reins Ernstet letartóztatása után átkutatták és zse­beiben 1740 márkát, valamiint kisebb összegű olasz és dán valutát találtak. A gyükos, akit meglepeti és­szerűen ért a letartóztatás, már az első kérdésre teljesen beismerő vallomást tett, mjg nővéreinek kihallgatása ezidcig nem járt pozitiv eredménnyel. Mindhármukat átíkisérték a törvényszék fogházába, ahol a vizsgál őbiaő ma délután újabb kihallgatás­nak veti alá a testvéreket. Vita a jóvátételről Newyork, május 7. A nemzetközi kereskedel­mi kamarák tanácsának kebelén belül tovább folyik a jóvátételek és a háborús adósságok problémájának vitája. Döntés egyelőre nem tör­tént. Ax angol és a német delegációk együtt­működése egyre intenzivebb lesz. Spanyolország párisi nagykövete Madrid, május 7. Las Torres herceg, akit a spanyol köztársasági kormány quirinali nagy­kövein ék nevezett, ki, nem fogadta el a megbí­zatást,. A kormány párisi nagykövetté Alfonso Den villát, Spanyolország eddigi argentínai nagykövetét nevezte ki. Denvila az első biva^- tásös diplomata, akit a spanyol köztársaság nagyköveti minőségben alkalmaz. Az utolsó költözködés Irta: Ssiínyai Zoltán Az asszony feiisuirrant e lakásból mintha a szél sodorta volna ki. Lábujhegyen lebegett át a kes­keny előszobán, melyet már beborított a fél­homály. Mégegyszar visszanézett bágyadt., távolodó mosollyal, aztán elmerült a lépcsőház üregében, mint virágos koporsó, drága, nagyon drága hallottal. A férfi sokáig nézett utána. Lassan behúzta az ajtót. A szobában még égett a villany. Úgy égett, m/int percekkel azelőtt. A. bútorok is ugyanazok. Meg a falak is, és néhány fakó kép a falaikon. S a levegőben, az eleheilt cigaretta-füst bágyadó fel­hőzetében, édes illat úszott még láthatatlanul. De a szoba — mégis kimondhatatlanul üres volt. A* asztalon kis ébresztőóra ketyegett könyör­telenül. A férfi a fehér számlapra bámészkodott, 'mintha követni akarná az idő útját, amint lük­tetve jön a jövőből, átcikáz a jelen felett és sem­mivé válik a multiban. — Most már senki — sóhajtott fel — Csak én, egy edül csak én. Odakünn megeredt az eső. Hirtelen ezéífuvás búgott feli a házak között. Láthatatlan kéz, heves üttegekkel , vékony sávokat korbácsolt az abla­kokra. Megroppant a szekrény és ásítva nyílt fel az ajtaja,. Nyikorgóit, borzomgott, mintha fázolt vona. Kitárta belsejének titkait. Aliig néhány ruha lógott az akasztókon. A polc tágas síkján egy-két könyv dü'ledezett. Néhány apróság: szájvíz, szappan, fésű, kefe, zeilet, kistükör a miosdóasztalon. Az ágy alá gurítva egypár cipő. Ennyi az egész, amit a kopott, rozoga bőröndbe rakhat. Aztán mehet, amerre akarja. Északnak, keletnek, nyugatnak, vagy dél­nek. Mindegy- Senkáse fogja kérdeni, hogy hová? Lassan, nagyon lassan csomagolni kezdett.. Ilyenkor este a csönd apró meezekikel telik meg a bérházakban. A rettentő ketrec minden reke­szében utolsókat, lüktet az élet. A. falak hálózata szerteszét viszi és közvetíti a hangokat. Deveotry felől a dzsesz zene dobói, aztán Rigolebtot hozza a rádió, ez ügyvéd Irodájában kattog az írógép, s az emeleten végesteien etűdök eiklanak «. billentyű­kön. Aztán hirtelen csend. Mintha összebeszéltek Tolna a hangok. Már csak léptek sűrű kopogását ti áldani a lépcsőház felől. A. férfi felfigyelt,. A szemlét is lehunyta., hogy jobban hallhasson. Dobhártyájának hamgmértegén megmérte és kielemezte a neszeket. Valaki köze­ledik, vagy távolodik a lépcsőháziban ... Még nem lehet tudni biztosan. Lelhet ez is, meg az is. Van egy pont, ahol « távolból-közeledés épp olyan, mint, a. közelből-távolod ás. Ledőlt az ágyra., a falihoz simult és úgy fülelt. Már tíssJtán hallotta apró és siető léptek közeié diósét. Számlálta a lépcsőfokokat... Első emelet... Már a másodük ... Alig néhány lépcső és ideér .,. Hátha az Edüt. Ugyanazok a könnyű léptek ....... Fe lülit 6 a szive hevesen lüktetett... Ez ő, ez ő! ... Felugrott és várt. Az ajtófciileneset szorította nyir­kos tenyerével... Valaki ímegáli az emeleten... Aztán a léptek tovább kanyarodtak 0 következő emelet felé. A szomszéd lakásban ismét Daventry dobolt, az ügyvédnél kopogott az írógép, az etűd is megszólalt a billentyűkön, az ablaküvegen to­vább zuhogott a záporkorbáos e odakünt. elnyúj­tott vonítással távolodott, egy mentő-autó. Zaj, neezezés, élet...-—-Hát mégse ő... Hiszen ő már sohse fog visz- szatérmá. A szekrény nyitott gyomrába nézett s lassan elővette a ruhákat, könyveket s a bőröndbe szórta. Körülnézett, hogy nem fefejfee itt valamit ? Aztán « bőröndöt kitette az előszobába és bekopogott a szomszéd ajtón. A háziasszony leültette és szembeüilt vele. Fázó­san húzta összébb vékony sáliját a válla fölött. Várta, hogy mondjon valamit a férfi. De ez hall­gatott. — És hova megy innen? — kérdezte végre az asszony. — Még nem döntöttem a négy világtáj fölött — és nevetett, mint aki könnyedén veszi életének dolgait. Az asszony arra gondolt, hogy rendes, lakók vol­tak. Sohase civakodtak, sőt a szavukat is alig le­heléit hallani. Bizonyosan igen szerették egymást. S Mim az asszony mégis elhagyta az urát. Vájjon A P- M. E utazási és nyara­lási irodájának pünkösdi programmja: 1. 3 pünkösdi nap Budapesten kirándulá­si és sportprogrammá!. Ki 5 HO,— 2. Pünkösdi út a Balatonhoz s ott motor­esónakkirándulás ki sie,~ 3. Kassáról kirándulás Lilaftiredre és Mezőkövesdre Ki 380,— 4. Autóút a Salzkammergutba ás a Dolo­mitokba (16 nap) Ki 5. 8 napos autóút a Salzkammergutba Kf 1359.-­Jelentkezésí határidő május 16. mi lehet az oka? Alighanem mert a férfinek már hónapok óta nem volt rendes keresete. Nem is érti, hogy miiből éltek eddig. A férfiben meg tovább bujkált az előbbi neve­tés, ntínt. a zongoraiíubam, mely mind mélyebb és mélyebb hangokhoz ér el a billentyűkön. A meny- nyezetire nézett fátyolos szemmel. Az étet tele van lehetőségekkel. A bérházakbae sok. üres lakás, a raktárakban rengeteg élelem, a kirakatokban púba, meleg rubáfc, a páncélszekrényekben garma­da pénz... És mégis vannak hajléktalanok, kenyér- tetemek, ruhátlanok, és pénztelenek... Az elő­szobában vár rá a kopott koffer, az élet. javadból mindössze ennyi, ami az övé. De még azt se tud­ja, hová menjen azzal? Szeretné valakinek elpa- n aszol ni. hogy milyen magányos. De akinek el tudná panaszolni, épp az tette ilyt® magányossá. Elment és nem fog soha többé visszatérni, Könmybelábadt. a szeme. A házasasszony úgy látszik észrevette. Feje kij­jebb bujt a sötét sál kagylójából s már részvéttel] kérdezte: — Mi baj? A férfi összeszoritotta két ajkát s a fejét rázta. Küzködött magával. Szeretett volna valami közön- böset válaszolni. De a szeméből kicsordult egy könnycsepp s végiggördült, az arcán. — Semmi, semmi — felelte sirós hangon. — Ó szegény. — Megyek — s a férfi hirtelen felállt. Már nem titkolta a könnyeit. Zsebkendővel • száritgatba 0 szemet. A háziasszony újból hallgatott' és nem is marasztotta, mert miinek, ha segíteni úgy se tud rajta. A férfi némán elköszönt. Az előszobában fel- kapta csomagját és lerohant, á léposőkö®. Odakiin még zuhogott a zápor. Megállít a kapu alatt. Emberek léptek be és tá­voztak eb Megnézték. Bizonyosan azt hiszik, hogy rosszban töri a fejét,. Fültyörészni kezdett, mint akiinek rendben van minden dolga- Hallgatta az esőcseppeket. Nézte ernyők alatt suhanó nők ár- nyékakikját. Ez a kis prérrtgialléras kabát, egész olyan, a minőt a felesége visel. Pár lépést tett utána. Mind gyorsabban. Meg kell! mondania, hogy Így még se lehel■ Majd kitalálnak valamit,, hisz oly sok mindent lehet, kitalálni és mindent elöl­ről fognak kezdeni. De kelten, mert. egyedül min­den reménytelen. Már halkan szólitgatte is a nőt: — Edjifh. Editül... Az mintha megriadt volna, gyorsabbra vette lépteiit. Akkor a férfi megállít, nagyol eóhajtott csaló­dottan és ázottan vieszabujt a kapu alá. Tovább nézte az csőfátyölt. ré öséZeszorult a szive. Nem az fájt, hogy nincs hová mennie. Ez olyan mindegy is egy embernek, aki már egyedül van. Az életben minden létezés páros. Oaak az ma­— Gyengélkedés idején, különösen ha a rosszullétet szorulás fokozza, a természetes „Ferenc József* keserüviz fájdalommentes székürülést és kielégítő emésztést hoz létre. Híres nőorvosok a legnagyobb elismerés hangján írnak a valódi Ferenc József vízről, mert ez a kritikus korban is hosszabb időn át alkalmazható, anélkül, hogy kitűnő eredmé­nye változnék. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fii szerüzletekben. rád egyedül, aki már befejezte küldetése útját. Olyan a magányos ember, minit az ásvány, mely kikerült a 'föld ol'vaeztótíizéből: élettelen és örök formát öltött magára. S ami még ezután történik vele, abban már nem vesz részt, csak tűrni tud és tűrnie kell, hogy lassan szétporlassza a® idő s egyetlen porszem ee marad belőle. Visszanézett a kapu kivilágított üregébe. Égnek- nyúló vassínek között, halk bugással emelkedett a felvonó. Tegnap ilyenkor még kettőn léptek a Mvi'lágiitott fülkébe, ott álltak egymással szemben, már tudták, hogy haldokol körülöttük a® élet, de egymásba karolhattak szorosan. Tegnap. S a rohanó pillanatok mind messzebb viszik, ami vél, S az nem fog soha többé visszatérni. Ez fájt. Ez az egy fájt egyedül. A házmesterfülke ajtaja kinyílt s egy öreg em­ber jött elő a kulcsokkal, — Becsukok kérem — s s. férfire nézett várako­zóan, meg a bőröndre, mely a. lábánál hevert, a kapun belül. A kulcscsomó megcsörrent s a férfinek ugv tel szélt, mintha lélekharang- éles szava csendült volna meg.,. S hogy 3 koporsó már ott ál a sár ezé- lén -.. valaki halotti imába kezdett, halkan ... Hirtelen lehajolt a csomagért és kilépett a ka­pun. Úgy tett, mintha nagyon sietne, határozott cél felé, mint a többi ember. Pedig olyan volt, mint egy eleven koporsó, moz­gásnak indult halott... Könnyek és esőcseppek folytak össze az arcán... Sirt, önmegát siratta. És felnézett az égre. mint a fuldokló, aki mégegyszer felbukkan a viz színén. Még látja a partot. Milyen jó volna olt élni. Valahol, messze egy világos ab­lak ... talán épp moal. gondolnak rá e békés otthon négyszögében... Azlán lehunyta szemét alázato­san. amint az úttestre lépett, ahol búgva ért föléje a gépkocsi s lehunyt szemében az édes világ utol- szor látóit kópét, rejt égette, mint a fényiemé®, amit már soha többé nem fognak előhívni.

Next

/
Thumbnails
Contents