Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-29 / 121. (2638.) szám
Még nem ült el a csatazaj a tramping-kérdés körűt Már sokkal szetidebb fegyverekkel küzdenek Kubát országos elnök rendeteie ellen — A német szociáldemokraták Kubát ellen éles támadást intéztek az országos képviselőtestületben 4 mindenképpen fokozni kell a nemzeti jövedelmet azért, hogy mindenkinek a munkája értékének megfelelően jusson kenyér. A szellemi munkásoknak kell lenniök a nemzeti törekvések irányító rugójának és a ru- gózat annál erősebb, mentül inkább hatványozott a rugalmassága a finom rugók összhatásaiban. Ezért a nemzetért és saját magunkért szervezkednie kell a magyar értelmiségnek, mert a szervezettség saját jelentőségük és érvényesülésük fokozottságát is eredményezi. A magában álló szellemi erő legtöbbször, különösen a viszonyok adottságai folytán a maga exisztenciáját sem képes biztosítani, de ha az összes nemzeti szellemi erők egy kollektívámban egyesülnek, úgy erős biztosítékai lehetnek a nemzeti élet fejlődésének és a maguk egyéni és nemzeti boldogulásának. Ezért kell egy érdekvédelmi szervezetet átkötniük, ott a szellem nemzeti munkamegosztását elvégezniük és felismerve az adott viszonyokat, a szellemi munka túlnyomó részét a mező- gazdasági érdekvédelmi szervezetek kiépítésére. irányítására s ákalánban a magyar falu nemzeti kiépítését cétlizó kísérleti és nevelő munkára s ezáltal a magyar sors jobbításának előidézésére kell beállítani. A szellemi munkanélküliség ellen Ezen munka keretén belül nagyon sok munkaalkalom és teremtő eredmény kínálkozik s igy meg lehet akadályozni azt a szörnyűséget, hogy a magyarság nemzeti ifjúsága a szellemi munkanélküliség kínjai közt elsorvadjon. De uj erőt és nemzeti lelket érősi tő érzést lehet besugározni ezáltal a nemzet gerincé bé is. — Általában igaza van annak, aki azt mondja, hogy gazdasági életünk rendjét máshoz, mint a valóságos viszonyokhoz szabnunk nem szabad és minél erősebben ragaszkodunk ahhoz, hogy jogainkért a po litika minden fegyverével harcoljunk, annál gondosabban kell óvakodnunk attól, hogy oly gazdasági politikát kövessünk, amely ne m gyökerezvén a valóságos viPrága, május 28. A traimiping-acMér még mindig nem üdít eh a vita tovább folyik — más-más fórumokon — Kubát országos elnök teme rétes rendeleti körül, amellyel gátat alkart vetni a „vad- 1t amipe k “ gara zdá [kodásának. Tegnap estére az YMCA együk bizottsága tanácskozó gyűlést hívott egybe ebben az ügyben. A gyűlésen Rádl egyetemi tanár elnökölt s részt vettek azon a cserkészek, a Masaryk népnevelési intézet, az YMCA, a női nemzett tanács, a csehszlovák turisták ln'b, a központtá munkásiekoila és egyéb kuiWurszociáliis intézmények képviselők Rádl tanár hangsúlyozta, hogy az országos hivatal rendeleti mellékes szerepet játszik a tanácskozáson. A fők érd és az, vájjon valóban folynak-e megengedhetetlen dolgok a trampek táborhelyein s vájjon az illetékes hatóságok mindent elkövetnek-e a fiatalság erőinek fejlesztése érdekében. A táborozás és trampefés — mondotta Rád! tanár — általában ajánlható s csak kívánatos lehet minél nagyobb arányokban va-ó kultiválása. Nem szabad azonban kicsinyesnek lenni egyes következmények nniia'bt. Söpredák-treumpeík is támadtak s ennek bizonyítására idézte a Trainp ciinü lap hirdetéseit, amelyek szerinte a kominunizmust propagálják. Azután néhány kirívó esetet említett föl a vad-trampek életéből. szonyokban. a nemzeti élet erejét még jobban meggyöngiti. A harmincévesek — Ezek után a magyar fiatalságra, a harmincévesekre nézve csak azt mondom, hogy gyorsan sorakozzanak a magyar nemzeti önsegély és a néperő megszervezés] munkájában való részvételre. Mindenki megtalálja itt hivatását abban, hogy munkájának eredményéhez fog fűződni a magyar jövő kialakulása. A magy ar nemzeti radikalizmus, a magyar öregek megfontoltságával párosulva igenis szükséges! Győry Dezső. Majd megemüitetite Rádl tanár, hogy értesülése szerint egyes vidékeken „tramp-ellenes őrjáratokkal szerveznek. Szewimite ez ellen csak úgy tehet hatásosan védekezni, ha támogatni fogjiáik a megszervezett táborozást, amelyért valaki — egy szervezet — kezeskedik. Az YMCA képviselője szerint a trampek tői nem szabad elvenni exotikus romantikájukat, de óvni kel őket a kocsmáktól. A többi felszólaló is amellett foglalt állást, hogy a hatóságok és « társadalom segítségével — olcsó kit-ön vonatok indításával, természetben felállítandó falatozókkal stb. — fejleszteni kell a trampelést, de ugyanakkor bizonyos mederbe terelni. A gyűlésen végül bizottságot alakítottak, amely összegyűjti a trampekre vonatkozó anyagot és ösz- szekötetésbe lép az egészségügyi és népjóléti mi- niszt'érkvmokfcah országos képvisetőfestüíei tapsot a Kiafeát-sISsnes beszédnek A csehországi országos képviselőtestület mai ülését Strausa dr. német szooiáldemokraita szóba hozta Kubát országos eilnök trampáng-rendetetét. Beszédét csaknem az egész képviselőtestület nagy tetszéssel fogadta. Stranss dr. először is rámutatott arra, hogy szerinte a rendelet nem rendelkezik törvényes alappal. A magánlaksértés, — mondotta Stranss dr. — amelyért Kubát dr. felelős, a kuhurvilág előtt blaimálja a köztársaságot és hallatlan törvénysértést jelent. A rendelet arra törekszik, hogy a szegényebb nép- rétegeket megfossza vasárnapi szórakozásuktól. Ha az országos elnök arra érzi magát hivatottnak, hogy cgy hazug erkölcs védelmére keljen, úgy a gazdagokat is kényszerítenie kell ezen erkölcs megőrzésére. Beszéde további részében még kifejtette, hogy a rendetet hallatlan beavatkozást jelent az emberek magánügyeibe. Egy vaá-tramp rálőtf az Éjjeli Érre A trampek érdekében s a vad-trampek ellen tett megnyi'tetikozások eleven illusztrációjaképpen Jelentik Gsászlanból. hogy egy közeli faluba püpköed Él 1931 május 29, péntek. Pöstyen A világ rheumafttrúöie! A beteg közvetlenül az eredeti forrásban fürdik. H Egyéni fürdökurák. — % Szállodák egybekötve a 1 természetes iszapfürdők- " kel. Mindennemű sport és szórakozás. Szobarendelések és prospektusok: Fürdőigazgatóság. hétfőn két furcsa ruháju vad-treump érkezett. Mivel már késő este volt s a két fiatalember senkiiben nem ébresztett bizalmat, megállította őket az éjjeh őr és igazolásra szólította fel. — Kérem, itt az igazolványom! — mondotta az egyik tramp, ezzel a zsebébe nyúlt, előrántott egv broningot s rásütötte az éjjeli őrre. Szerencsére azonban neon találta e/1. A lövés után a két fiatalember a közeli erdőbe menekült, ahol eltűnt. A csendőrség megindította a nyomozást kézrekeriiésükre, annál ás inkább, mert egy másik faluban történt betöréssel szintién őket gyanúsítják. Megnyílt Budapesten a turisztikai világkongresszus Budapest, május 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar tudományos akadémia dísztermében ma nyílt meg a hetedik nemzetközi turisztikai világkongresszus, amelyen képviselve van Németország, az Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Egyiptom, Francia- ország, Anglia, Olaszország, Norvégia, Hollandia, Lengyelország, Csehszlovákia, Svájc, Románia, Törökország és Monakó. A kongresszuson Búd János kereskedelmi miniszter és Si- pöcz Jenő polgármester mondott üdvözlő beszédet. Rámutattak arra, hogy a többezerkilométeres magyarországi uj autóutak mily nagy jelentőséggel birna-k és hogy a világ autósai ma már Magyarországon keresztül haladnak kelet felé. Medvevadászat Irta: Lamos Józsei (Eperjes) A régi árvamegyei világ néhány kedves epizódját eleveníti meg m alábbi érdekes vadászi rés. Barátom, már te nekem hiába beszélsz, hiába kertelsz, itt. Árvában az a szokás, hogy ha valaki vadász akar lenni, hát az semmi, te meglövöd a verebet, mi lekapunk, megcsapunk és kész a vadász. Egészen más az eset, ha vadászmester akarsz lenni. Ezt már rezesbandával avatják. De legény legyen ám a gáton, aki ebbe a fába vágja a fejszét, annak duvadat, legalább is farkast kell lőnie és lám te itt holmi rókákról, nyestekről meg más efféle férgecskékről ciripelsz. Ugyan, kérlek, nem mondom, talán valahol Budán, de itt, Árvában?!... Biz az úgy van, persze-persze, igaza van Bullának, hurrogtak a Meskók, a Kubinyiak, Duba, Lavotta, meg a többi cimbora, akik mintha összebeszéltek volna, már hetek óta kötekednek Zmeskál Sándorral, a szenvedélyes vadásszal, ezzel a kedves, jó fiúval. A küblin kaszinóban folyik a munka, olt van a fiuk tanyája, ott ugratják Sándort most is, aki türelme-fogytán végre rájuk szól: Hallgassatok már, mondok valamit! Eddig titkoltam, de most kirukkolok vele. Tehát tudjátok meg, hogy igenis, én e napokban, talán már holnap Husztra vagy Szigetre utazom, mert — medvére megyek! —- Medvére?! Éljen-éljen! Zúgtak-zajon,g- t.ak a fiuk. nocsak, egy lityit a bőrire, de hamar! Sanyáka, egy lityit a bőrire! — Két. lityi a bőrire — pincér! Igenis, medvére megyek. Holnap reggel indulok, lelkendezett Sándor, csak még a mamával nem vagyok egészen tisztában. Pénz, az már van. de a mamának nem szabad megtudni semmit. Még utánam jönne és talán még a medvével is szembeszáll na! Isten ments! 'lé- hát. hallgassatok és ha kérdeznének benneteket: ti nem tudtok semmit! Duba, neked majd írni fogok. Dikium -faktum. Sándor másnak útra kelt, és amin! e/.l később meghűltük, még azna)) este őzigeíre meg is érkezett. Mindenfelé a gyorssal robogott. Negyed na pra sürgönyt küldött Dohának, hogy jövök, várj! Ötöd napra tényleg már vissza is jött és nagy volt Kubinban az érdeklődés: mindenki a medvét akarta látni és mindenki öt, Sándort akarta hallani. Az ismerősök este a kaszinóba sereglenek, hova Szmrecsányi György, a főispán ur Öméltósága, úgy is mint az árvái vadászegylet elnöke, szintén elérkezett és mint rendesen, most is a Rákóczi-induló szlvet- lelket ostromló muzsikája mellett foglalta el helyét a mindig huszonnégy személyre terített fehérasztal fejénél. Sándort mindjárt az üdvözlésnél nyakonölelte és valami különösen kedves bonhomiával rája parancsolt, hogy: — Most már ide ülj és beszélj! Hogy volt? — Oh. bácsi, hát semmi különös: veni, vi- di, vici és ezzel vége. — Kérlek, ne hencegj, részletesen add elő! — Mikor Szigetre érkeztem, természetesen egyenest Miklós bácsihoz szálltam — hiszen tudja Gyuri bácsi — Miklós nagybátyám közjegyző ottan. A sok puszi és ölelés után a vacsoránál aztán hamarosan kiviláglott, hogy én voltaképpen medvére jöttem és hogy valami ügyes vezetőre volna szükségein. Annyi baj legyen — mondták a háziak — és Miklós máris intézkedett, hogy Csimpula, ez a mindenképp kipróbált vén pakulár, rögtön jöjjön át hozzánk. Valahol a szomszédságban lakott. Az öreg nem sokáig váratott magára, még abban a negyedórában már a konyhán aláz- kodott, honnét, vacsora után a szobába tessékelték és itt aztán meg lett vele beszélve minden: az alku, a lehetőségek, az indulás, szóval minden-minden. Csimpula 60—Gőéves, kissé hajlott, derekú, de máskülönben szikár, szívós, edzett embernek látszott, ki katona is volt s mint ilyen a k evést) yi magyaron kívül valamicskét még németül is zorgött, igy tehát e részt sem volt benne hiba. Nekem tetszett az öreg és különösen az nyugtatott meg, hogy engemet jól megmustrált, megnézett, megméri tetői öl-talpig. Talán ha nem bízott volna bennem, el se indult volna velem. Megái lapod Ilink tehát mindenben és másnap hajnalban, mikor a háziak még ágyban voltak és a cselédség ia még aludt, mi már a ház előtt koszolódtunk, aka szkodiunk-kapa szkod tun.k arra a három aranyos kis hegyi lovacskára, amiket Csimpula állított elő. Az öreg a ka ma szkod ó fiát, Juónt is magával hozta. Elel, ital, dohány volt doszt. Gyufa? Van. Minden a maga helyén és kéznél volt. Csimpulának is jókedve volt, tehát indulás!, Ja, igém: só, paprika? Az is van! Akkor hát rajta! Trap-trap-trap poroszkáltak a lovacskák, én és Csimpula elől, utánunk Juón kocogott boldog hülye vigyorgással. A városból kiérve hamarosan a hegyek alá kerültünk és aztán azon iziiben neki a hegyeknek, a meredeknek, a rengetegnek. — Megállj, kérlek, a medve hol van? — Az is itt van Kubaiban, a vasúton, Duba kezeli, nála van a recepisz, mindén-minden. — Tovább! — Ágtól tépve, galytól csapva és a sok gubbasztástól bizony már jól kifáradva úgy 11—12 óra felé végre a tetőre értünk, ahol aranyos lovacskáink úgy megörültek a síknak, hogy minden biztatás nélkül menten egy kis üdítő ügetésbe fogtak és úgy elkezdtek futni, hogy szinte repültek velünk. Jól meglötyög tették a bájainkat. Délre megállapodtunk, rostokoltunk. Ettünk-ittunk, a lovacskák is abrakot tak, legelésztek, Csimpula még a vizükről is gondoskodott. Csuda szép vidéken jártunk. Olt, a felhőtlen nap- sugaras nagy égi kékségben, oh, mily fenséges volt a heverés és a cigaretta! Talán egy óráig siestáztunk és aztán talpra vadász! Csimpula rendelkezett. A fiát, Juónt és a lovakat itt a hegytetőn hagytuk, mi meg egy félre-uton neki ereszkedtünk az innét is jól látható volt völgykatlannak, ami bár közeire látszott, de bizony még jő messzi volt az. Nálam a Mannlieherem, az öregnél csak a kosszunyelü fejszéje volt. Útban Csimpula tanitgatött: a medvének sem a szeme, sem a füle nem valami csuda, de a szaglása az az ő fegyvere. Egyedüli ellenségét, az embert száz méterről is megérzi, azért hát jó lesz azt a cigarettát eldobni. Eldobtam. Aztán a medve olyan, hogy nappal alszik, szunyókál és csak naplemente után kószál kalandok után, itt, ebben a katlanban talán kettő is tanyázik, talán elcsípjük az egyiket és ha Isten is úgy akarja, elhúzzuk a nótáját. Ezenközben egyre mélyebben és mélyebben ereszkedtünk a völgy felé és utunk a sok fűtől, fától, gaztól, tönktől, törzstől már-már teljesen khao- tíkus lett, annyira, hogy már csak ugrálva, bukdácsolva tudtunk előre jutni. Vigyázzunk, közeledünk, szólt Csimpula. 4—5 lépésnyire haladtunk egymástól és most már teljesen nesztelen, mint a macskák lopakodtunk előbbre és előbbre. Ez talán 10—15 percig tarthatott, mikor Csimpula hirtelen megállást int és nyílegyenesen egy pontra előre : mutat. Odanézek, nem látok semmit. De 6 . csak int, hogy igenis ott van. Még jobbam . spektálok, hát tényleg, mintha valami bivaly feküdne ottan. Lehetett valami 3—40 méter- i re tőlünk. Csimpula hozzám hajol, súgja, • hogy még vagy tiz métert menjünk előre és ha ő a torkára mutat, köbintsek és tűz! Lesz ahogy lesz! Úgy is történt. Még vagy tiz métert előre kúsztunk, aztán megállapodtunk. Most már jól lehetett látni. Fiattal feküdt felénk. Kész szörnyeteg. Úgy látszik, már neszeit valamit, mert azt a buta nagy fejét ingatni. emelgetni kezdte, nézelődött, hallgatózott, mintha valami darázs döngicsélne a feje felett és erősen szaglászott. Csimpula rámnéz, keresztet vet, a tenyerét megnyálaz- za, a fejszét marokra kapja és a torkára mutat... Gyuri bácsi, én is keresztet vetettem. — Jól tetted, édes fiam. — Megnéztem én is a Mannlichert, erősen fogom és — köhintek! Mintha ekrazittal robbantották volna, felugrott, egész porfelhő támadt körülötte, először futni, menekülni akart, de alig lendült, máris visszafordult, meglátott bennünket, egy iszonyatosat ordított, a fogai csattogtak, csaholt, ugatott, mint a kutya s máris támadót, felénk akart ugrani, de lekésett: fegyverem elsült, a golyó már a szivében volt. Egy hatalmas bukfenccel éppen közibénk zuhant. Orrából, szájából patakzott a vér, egyet-kettőt hörgött és aztán vége volt. Én tüstént a lovakhoz siettem, az egyiken hazajöttem, mig ellenben Csimpula és a fia fiatal fenyőkből valami szánkófélét csináltak és azon csúsztatták az állatot a városba. — Gyuri bácsi, eddig van. — Éé ha elhibázod, ha nem találod? — Akkor végünk van. Agyonnyomott volna bennünket, mint. két kis egeret — És most mi a további program? — Holnap délelőtt tiz órakor a vasúton átvesszük a medvét, amihez Gyuri bácsit ezennel tisztelettel meghívjuk. — Ott leszek és aztán? — Aztán esti nyolc órakor a kaszinóban az én mesterré való felavatta tásom és végre magúira) áld a má s lesz, amihez Gyuri bácsi nak okvetlen el kell jönniI — Okvetlen ott leszek! Csak kérlek, szóljatok még Matyugának, az a lel nőknek is, hogy rögtön jöjjön hozzám, mert vele is meg akarom előbb beszélni a részleteket. 1 (Vége következik.)
