Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-24 / 118. (2635.) szám
1331 május 24, vasárnap. 5 Tíz év múlva bekövetkezik a béke drótnélküli korszaka Morcom jövendölése: Távolbalátás, kézírásos táviratok, a szállítóeszközök távolból történő irányítása Lomdicui, iimájus 23. Mariecuiii, aki jelenleg Lc/nidotnibam tartóikoríiilí, a drótnélküli íeich- náka tíz esztendején elk várthaltó fejlődéséről tett éridjeikels nyilatkozatét. „A drfó tinié fk üli apparátusok — mondotta — sokkal olcsóbbak lesznek s általánosan meg fogmialk homo- sodini. E tíz ót alatt a világ nagyon meg fog kisebbe Ami, mert Európából Ausztráliába majd éppen, olyan gyorsan lehet telefeniálna, minit ahogy a teleffcmkapcsoílás ma égy városban történik. Azt is hiszem, hogy ez időn belül a telefooielőfizetőknek drótnélküli ké- szüléikeiik lesznek. A távolbalátás nagyon ki fog fejlődni és ez nemcsak szórakoztatni fog, hanem majd gyakorlati célokat is szolgál. A drótnélküli technika fejlődése a távoli kontinemlsielket közel hozza egymáshoz és ily módon ellene fog dolgozni a háborúnak. Mennél jebban megismerik egymást a nem zetek és az emberiek^ annál kevésbé fognak ellenségc's érzelmieket táplálni egymással szemben. Azonkívül a. meglepetés lehetősége mindinkább kikapcsolódik és egy nemzetet majd nem érhet váriatliánul a háborús veszedelem kitörése.44 — Ma (miéig nincs sémim iiBéle Jel arra, hogy a közlekedő eiszkiözíökiet dirótnélküli utón irányítani telhetne. De repülőgépeket egészein bizonyosain lelhet majd diró'tnélküli uitcm kormányoani, úgy hogy boimibavefő repülőgépek flottáját lehet a levegőn keresztül irányítani anélkül, hogy emberéletet keltenie kockára vetni. Az elleniéi azonban ezt a támadást szintén drótnélküli utón tudja elhárítani, sőt a támadó elten fordítani. — Nagy fejlődés következik be a táviratok elküldésében azáltal, hogy a feladó kézírását lehet majd továbbítani. A távira tóikat általában kézírással fogják továbbítani, nméig pedig gyorsírással, amely arra az időre már általánosan meggyökeresedik. — A drótnélküli technika legfontosabb problémája ima a rövid és ultrarövid hullámok kittianuilmá- nyozása. Ha ilyen egész rövid hullámaink lesznek, úgy a levegőben minden „eldugulást" meg lehet majd akadályozni. Különösen fontos lesz ezein röívid huJllámok használata a hajók szempontjából, amelyek ezeknek révén abban a helyzetben lesznek, hogy magok körié láthátatlam. övét vonnak, amelynek utján pillanatnyi helyzetűiket minden más hajó ismerni fogja, amely éhben az övben tartózkodik. Ilyen módon lehetetlenné válik a hajók összeütközése. Á vén ház Irta: BETHLEN MARGIT Az öreg ház ott állott a folyó partján, a még öregebb templom mellett. Kortársaik közül ők kelten élték túl a tavaszi vihart, amely a szomszédos épületeket elsöpörte, mert valóban annak lehetett nevezni azt a rombolási és építési lázi, mely az embereket úgy hat- van-nyolvao esztendővel ezelőtt elfogta és melynek fiatal, vad lehelete alatt a város, szinte pillanatok alatt, fölépült. Igaz, hogy n agy óbbá ra viskőszámba mehettek szomszédjai, különösen ha az a he- Űyökbe épített három-négyemeletes kőóriásokra esett az öreg ház tekintete. Bár be keli valllanunk, hogy nem igen pillantgatott feléjük. Valahogy, bármennyire nagyra és magasra is nőttek, nem feleltek meg azoknak az igényeknek, melyek szerint ő egy házat maga mellé tartozónak és hozzáillőnek Ítélt meg. Valami hibázott belőlük . . . valamit sértettek ő benne ... nem volt meg a széles, jól 'megalapozott fundamentum, amely minden rendes, magát megbecsülő háznak legfontosabb kelléke, mindegyik csak a magasba a levegőég átlátszó és megmarkolhatat- lan semmiébe igyekezett feltornásznia magát ahelyett, hogy régi jó szokás szerint mentői szélesebben terpeszkedve beleka- kapaszkodjék a biztos el nem mozduló földbe. Egyszóval röviden kifejezve: hiányzott belőlük a tekintély. A vén ház ezt soha sem hány- torgatta előttük utó végre nem az ő hibájuk; az vagy van, vaigy nincs, senki sem tehet róla, csak épphogy, amennyire tőle telt, visszahúzódott tőlük és lehetőleg kizárólag a régi templommal folytatott barátságos szomszédi viszonyt. No meg természetesen a folyóval, melynek hol kék, hol zöld, néha pedig -piszkos sárga vizében állandóan tükröződött. Nagyon különös volt az a kapocs, mely a házat a folyóhoz fűzte. Több volt a barátságnál, és kevesebb a szerelemnél, bár azért majdnem azt mondhatnám, hogy ez az érzés, amely mint lenge és mégis el szaki Ihatatlan ezüstszál összekötötte őket. kacérsági alapon épült fel, abból -az örömből kiindulva, melyet a ház érzett, amikor saját egyéniségét látta felbukk-ani a folyó csiilámló vizében. Ebben a tükörképben ő örökké fiatal, friss és üde maradt, bármennyire le is koptatták róla az évek a festéket és vakolatot. Ezt ő maga is öntudatlan hálával érezte és ezért jellemével és felfogásaival szinte ellenkező elnézéssel tűrte a falyó hol szelíd, hol vad, de mindig k íszámithaitatlan viselkedését. Mert a régi ház fő- és alapjellemvonása a rideg, kérlelhetetlen meg nem alkuvás volt. Szinte szimetrikusan négyszögletű alaprajza, kővel kirakott, kongó, széles, egyenes folyosói, egyforma alakú, fehérre meszelt -szobái, cifraság-nélküli egyenes vonalai mind, mind erre vallottak. Szinte kétszáz esztendeje élt már és még soha nem virult ki egyik ablaka sem színes, illatos, tavaszi, vagy akár nyári, ő-szi virággal. Valószínűleg bűnnek is tartotta volna, bűnnek az egyformaság elve ellen, amelyben hitt és amelyet vallott. Mert a ház születésének percétől fogva a köz szolgálatának volt szentelve. Kolostor volt, azután hosszú időn át iskola, utóbbi időben pedig állami jótékonysággal foglalkozó egyesültet helye. A háznak mindegy volt. Csuhás barátok, iskolás gyerekek, avagy kérelmezők serege, mind csak átvonult rajta; egyik sem hagyta rajta bélyegét. Az elsők állomásnak tekintették, amelyben átmenetileg időztek, amíg meg nem nyílnak az örökkévalóság kapui. A másik cs-oport az Élet előcsarnokának érezte őt, melyben a türelmetlenségtől toporzékolva várták, hogy elmúljon az, amire évek múlva fájó vággyal tekintenek majd vissza. A harmadik ... a harmadik egyáltalán nem jött számításba. Jöttek-men- •tek, még csak annyi ideig sem maradtak, hogy a vén ház falai emlékükbe véshették volna őket. Hiszen igaz, röpke pillanat minden földi ember élete, nem érdemes azokkal túlsókat törődni, de azért volt mégis egy két tő a vén ház hosszú pályafutása alatt, akikre azzal a jóindulatú, majdnem szeretetteljes megszokással tekintett vissza, amely a tárgyak és emberek között a barátságot helyettesíti. Legkiváltkép szólott ez első gazdájára. Ákos prior uramra, akivel fiatalságának első negyven esztendejét töltötte. Kevés beszédű, szűkszavú, nagy tekintélyű férfiú volt Ákos uram, aki vasfegyelemmel tartotta féken rendjének papjait. Oly egyenes és merev volt a jelleme, gondolkodása, mint a vén ház kőburkolatú folyosói, melyeken naponta, erős, döngő lépteivel végighaladt, úgy tartva olvasóját és imakönyvét kezében, mint középkori lovag a buzogányát. Szentéletü tiszta férfi volt. Rideg, hideg és meg nem ailkuvó. A vén ház álmaiban még most is, annyi esztendő múltán, gyakorta megjelent fehércsu- hás, magas, ösztövér alakja, deresedő haij- koszorujával a itonzura alatt, éles, világoskék szemével, amely mindig maga elé nézett és mégis mindent meglátott, még azt is, ami a háta mögött történt, mély döngő hangjával, amely mintha a nagy üres folyosók visszhangja lett volna, igen, ezt az egyet rokoniénak átmeneti szüleményei voltak. Azóta csak egy férfi volt a ház gazdái közül, akiről ezt elmondhatta volna: az utolsó igazgatója az iskolának, mielőtt a-z belőle elköltözött. Akik azóta jöttek, azokról legjobb volt tudomást sem venni. Átmeneti állapotnak átmeneti szóleményei voltak. De ez . . . ez férfi volt . . . Férfi a ház felfogásának legkiválóbb értelmében. Tiszta és átlátszó volt a gondolkodása, jelleme és az élete. És ezért tudott tisztaságot, rendet és értelmet teremteni maga körül is. Csak a puszta megjelenésé vei csendet és nyugalmat parancsolt a lármás gyermekhad tomb-olása közepette. Megfékezte, vezette, irányította őket, úgy, ahogy és ahová 6 akarta. Kár, hogy elment. És kár a zsibongó, za- jongó, mindig változó és mindig ugyanannak maradó gyermekseregért. Amióta ők eltávoztak, azóta mgszünt az élet és a vidámság. Azóta komor, szürke és szennyessé vált minden. Az emberek, a falak, az ablakok és a folyosók is. Minden. A szemben lévő ház boltjának ajtajából kinéző leány is hogy megváltozott azóta. Fehér arcú, átlátszó bőrű, halk hangú, vékony, légies oltárképből, rezes, pirospozsgás, vastag, elhízott, örökké zsémbelő hatgyermekes családanyává vedlett. Hogy történt? A vén ház maga sem érti. Alig telt el egy-két pillánál, amióta az akkor még fiatal segédtanár, a későbbi igzgató, naponta lassan, nagyon lassan elhaladt a kis A Hlinka-Fedor sajtópör legújabb fázisa Fedor védője számos uj tanút nevezett be — A tárgyalást elnapolták Prága, május 23. A prágai kerületi bíróság kmety-bírósága ma foglalkozott folytatólagos tárgyaláson a Hlinika kontra Fedor sajtópörrel. Mint emlékezetes, Fedor Miklós országos keresztényszocialista párti nemzetgyűlési képviselő 1928-ban a Prágai Magyar Hírlapban cikket irt „Az egyház itélőszéke elé“ címmel, amelyet a szlovák néppárt és Hlinka András, a néppárt elnöke sértőnek talált magára nézve. A néppárt elnöksége és Hlinka becsületsértés cimén sajtó- pört indított Fedor ellen s ebben az ügyben, már töb ''tárgyalás folyt. A mai tárgyaláson ismertették Fedornak régebben tett vallomását, amelyben hangoztatta, hogy cikkét közérdekből, a katolicizmus védelmében irta, felolvasták a magánvádlók beadványát, azután pedig Pastika Károly dr„ Fedor védője emelkedett szólásra s felajánlotta a legmesszebbmenő bizonyítást, indítványozta, hogy a bíróság szerezze be a szlovák néppárt elnökségének üléséről felvett jegyzőkönyvet, amelyen elhatározták, hogy a cikkért beperlik Fedort s a pör megindításával Hlinka Andrást bízták meg, továbbá javasolta a nép— A rér felfrissítése céljából ajánlatos néhány napon át korán reggel egy pohár természetes „Ferenc József44 keserüvizet inni. Az egész világon rendelik az orvosok a valódi Ferenc József viz használatát, mert ez szabályozza a bélmüködést, erősiti a gyomrot, javítja a vért, megnyugtatja az idegeket és ezáltal uj életerőt teremt. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. párt alapszabályainak a beszerzését. Majd kérte számós tanú kihallgatását azzal, hogy további tanuk benevezésének jogával az újabb ténykörülményekre vonatkozólag később is élni kíván. Pastika dr. kérte Cvincsek András nyitrai kanonok, Micsura Márton dr. volt miniszter, Srobár Vavro dr. volt miniszter. Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő, Bodnár Gyula nagyka- posi lelkész, Tost-Barna prelátus-kanonok. kassai h. polgármester, Petrásek Ágoston lakácsfalvi lelkészt, tartomány gyűlési képviselő és Pfeiffer Miklós dr. kassai kanonok tanúként való kihallgatását. Egyszersmind kérte a bíróságot, hogy megfelelő határidőt engedélyezzen errevonatke- zó részletes írásbeli beadványának benyújtására. A biróság errevonatkozólag úgy határozott, hogy háromheti haladékot ad az írásbeli beadvány előterjesztésére. bolt előtt, fejét magasra tartva és merően, egyenesen maga elé nézve. A leány olyankor mindig az ajtóban állott és még akkor is utána nézett, amikor a pap magas, szikár alakja már régen eltűnt az ő, a vén ház boltives kapualjában. Sohasem váltottak még csak egy szót sem, reá sem vetette szemét a Leányra egyetlen egyszer a hosszú esztendők során, tiszta életű és meg nem alkuvó férfi volt, akár csak a másik, Ákos uram, igen egészen olyan és mégis . . . mégis ... a leány szeme, ahogy a férfi után nézett, valahogy úgy csillogott mindig, olyan fénnyel, olyan különös, változó, hideg és mégis szikrázóan forró fénnyel mint . . . mint a folyó vize, amikor az ő a vén ház képét tükrözi vissza. De hát ez mind mellékes. Az emberek élete nem fontos, az elmúlik, elsodorja az idő, mint ahogy a folyó elsodorja a beléje dobott szemetet. Csak ő állandó, a ház, ő egyedül és a tükörkép, melyet a folyó felőle visszavet. Bár néhány nap óta azt sem látja. Valamit tataroznak rajta és e célból kivették ablaküvegeit azon az oldalán, amelyik a vízre néz. Azok nélkül pedig ő vak. É's a tetején is motoszkálnak. Talán uj kalapfedelet tesznek rája. Nini, ott, a szemben levő járdán öreg pap megy végig, lassan, nagyon lassan, magasan tartott fejjel, merően nézve maga elé. A vén ház ugyan nem nagyon emlékszik azokra, kik az utolsó 50—60 esztendő alatt keresztezték útját, bár a fiatalsága emlékei most is, mintegy köbe vésve, élesen és domboruan élnek benne, de valahogy mégis úgy rémlik előtte, hogy ezt az alakot már látta valahol. Vagy csak ahhoz hasonlit, valami különös, megmagyarázhatatlan módon, aki álmaiban még egyre visszajár? Most megáll előtte és miközben még mindig éles, átlátszóan kék szeme hirtelen elhomályosul, halkan mondja, inkább csakúgy magának, a nagyon öreg emberek szokása szerint, kiknek az egyedüllét meghitt baráttá vált: — Hát ezt is lebontják! Mennyi minden elmúlik vele . . . hány élet múlt el benne . . . bizony az enyém is . , . vájjon? A többit a vén ház már nem hallja, a csákányütések, mellyel falait lebontják, elnyelik a hangot.
