Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-24 / 118. (2635.) szám

Vitaminok és hormonok, gyakran együtt ém- litik a. kettőt, amelyek az orvostudományi ku­tatás aktuális gondjai. A vitaminokról s a vita- minkutatás legújabb Eredményeiről már fez ol­tunk. ezúttal a borúionprobiéma mai állapotá­ról' unondubk' egy et-mást. Vitamin és hormon bá.r niheseiigk /egymássa! semminem ii k özvet!en vonatkozásban, bizonyos tekintetben egymás­hoz hasonlatos szerepet töltenek be a szervezet életében. Mind a kettő nélkülözhetetlen, elemien fontos elöto ft étele a "szervezet zavartalan élet­re ük ödésének, • g mi mikettő egészen diszkrét mennyiségben lelhető föl az élő szervezetben. Ez a mennyiségi kicsinység szinte paradoxon­nak tűnik föl a-vitaminok és hormonok egyéb-, kén ti rendkívüli jelentőségének távlatában. A hormonokat maga a szervezet, illetve an­nak egyes -.szervei •(pajzsmirigy, hasnyálmirigy, mellékvese stib.) produkálják és juttatják köz- vetlenül a vérbe s ebből az okból a kérdéses szerveket belső szekréciós mirigyeknek neve­zik. Az olvasó .eleget-hallott, már hormonokról, kivált a pajzsmirigy hormonjáról,, amelyet so- ványitó •kúráknál, gyakran alkalmaznak. Kéz-, detben; amikor ezeket a pajzsmirigyextraktu- mokat nem tudták pontosan adagolni, vagy ma is — amiről személyesen meggyőződtem —, amikor a tulambiciózns páciens orvosi rendelés és figyelmeztetés ellenére kétszerannyi tablet­tát vesz be. akárhányszor tanúi voltunk a gyógyszer ártalmas hatásának. Helyes doziro- zásban viszont éppenséggel ártalmatlan, .s a kívánt hatást érjük el vele. Ezek a tapasztala­tok, amelyeket a túlhajtott soványitó kúrák nyújtottak, egyben -figyelmeztetők is voltak, hogy az organterápiáinál (igy nevezik a hormo­nokkal megkísérelt gyógyeljárást) óvatos gond­dal kell eljárni. Mindenki látott már basedowbeteget és tudja azt is, hogy ez a megbetegedés a pajzsmirigy tulfunkciójával, vagy rendellenes* megzavart működésével van összefüggésben. Mindenesetre valami plusz is belejátszik a folyamatba, mivel a radikális eljárás, a pajzsmirigy megfelelő há­nyadának műtéti eltávolítása, rendszerint csat­tanóé* eredménnyel jár. És megfordítva: a pajzs­mirigy lecsökkent funkciója a Myxodem-nek nevezett betegségiképletet váltja ki, amely a basedowos beteg ellentéte; mig ez nyugtalan, ingerlékeny, addig a myxodemes páciens szelle­mileg és psziehikailag lomha. És ilyen esetek­ben miivel a gyógyterápia- valóságos csódát, amidőn a hiányzó pajzsmirigyváladékot mes­terségesen. külsőleg pótolja, e az elrenyhült szervezetet életre galvanizálja. A hasnyálmirigy hormonja az Insulin, a cu­korbetegek mentsvára, annyira közismert, hogy elég megemlíteni. Ahogy a pajzsmirigytablettá- kat fogyókúráknál, aként az Insulint fölhizásra használjuk. A két mirigy antagoni&zti'kus egy­mással, a pajzsmirigy -az égés. folyamatát gyor­sítja, viszont a hasnyálmirigy hormonja, az Insulin az asszimiláció, a fölépítés, de sokkal in­kább az éhségérzés fiziológiai fölkeltésével s a fölf.okozott kalóriaíölvétel’lel éri el a kívánt ha­tást. Újabban az agyfüggelékmirigy (Hypophy- sis), amelynek különböző természetű elváltozá­sai számos pathológiai szempontból nagyérdekü betegség képletet hoznak létre (amelyeknek megbeszélése messzire vezetne), áll a kutatás előterében. Zondek és Ascheimnek sikerült kí- mutatniok, hogy a hypophysis egyik hormonja (amelyet ők Prólánnak neveztek el) a terhesség első időszakaiban fokozottabb mennyiségben je­lenik meg az illető vizeletében, s a róluk elne­vezett eljárás segítségével ma már kétséges esetekben ezúton is eldönthető a terhesség kér­dése. Nemkevésbé érdekesek azok a kutatások, amelyek a csiramirigy ék, kiválóan a petefészek­re vonatkoznak. így pl. Haberlandt innsbrucki tanárnak sikerült állatkísérletekkel demonstrál­nia a hormonális sterilizáció (terméketlenités) lehetőségét. Haberlandt terhes nyulak cs ten­geri "malacok petefészkét átültette ugyanolyan, nem terhes nőstényállatokba, avagy a terhes nősté nyék petefés zekkivonatait bef ecs-k e ndez t e a nem-terhesekbe; s valamennyi esetben sike­rült ezen a fiziológikus módon a kérdéses álla­toknál időleges terméketlenséget előidézni, anélkül, hogy a későbbi megtermékenyítést, vagy az utódok egészségét .károsította volna, Haberlandt kísérletei gyakorlati keresztülvite­lükben igen jelentőségteljessé válhatnak, mivel adott esetekben eugénikai, vagy szociális szem­pontból lehetővé teszik a nő fiziológikus, hor­monális terméketlenségét, időleges fogamzás- képtelenségét, anélkül, hogy az egyén, vagy a későbbi utódok életét bármiképp alteráínák. Nemkevésbé jelntősek Steinach tanár legújabb kutatásai ugyancsak a petefészek funkcióiról. Steinach kísérletei során arra a megái la pitásra jutott, hogy a petefészek nem csupán „női“, hanem „férfi“-hormont is tartalmaz, vagyis ere­dettől való kettős nemiségünk — amely az embrionális fejlődés során bim-, vagy nőnemű­vé differenciálódik — valósággal megőrzi ezt a bi ólóg iái adottságot, s Steinach szerint a pete­fészek hormonja „biszexuális", vagyis kettős nemű. Normálisan a női hormon egyensúlyban tartja, illetve távoltartja a férfi-hormon hatá­sát. s ilyenképpen ez kifejezésre nem is juthat. Ellenben a petefészek bizonyos működése zava­rokkal járó megbetegedéseinél, s a váltó évek­ben, amidőn a petefészek életműködése elhal, ] Csont69 izületi bajoknál I Kcr c a csizi otthoni jórl- ktira használati utasítását, Caizfürdö. a férfi-hormon hatása mutatkozhatik, s a női karakter és külső elíérfiasodását eredményez­heti. Steinach számos állatkísérlettel igazolta a petefészek ,,férfi“-hormonjánaik jelenlétét, Kihe­Charlie Chaplin összeveszett az angol nem­zettel. Hogy ő mért haragudott meg, azt nem' tudni/bizonyosan. Lehet, igaz, hogy azért, mért nem kapta meg a lovagi rangot. Lelhet, hogy szeretett volna Sir Charles lenni, — nagy -em­bereknek is vannak kis hiúságai. Lehet az is. hogy ez nem igaz és Chaplin csak azért harag­szik az angolokra, mert az, angolok haragsza­nak rá. Hogy ezek miért haragusznak, az már világosabban áll: a nagy filmművész akár szándékosan, akár tudatlanságból megsértett bizonyos olyan illemszabályokat, melyeket az angolok még a mai tiszteletlen időkben is ér­vényeseknek tartanak. Demokrácia ide, demo­krácia oda, a snobizmus még ma is ur és ha. valaki például másfél óráig megvárakoztatja a connaüghti herceget, ezt legföljebb a semmit sem tisztelő Bemard Shaw bocsátja meg, de az egész angol úri közönség nemzeti sérelemnek' tekinti. Misem természetesebib ennél. Akiket a nyavalya tör ki, hogy egy királyi herceggel egy levegőt szívhassanak egy ünnepélyes al­kalomkor, azok méltán veszik rossznéven, ha másvalaki nincs olyan nagyon meghatva, ha kezet foghat a connaüghti herceggel. Az már aztán mellékes, hogy azért-e, mert Amerikában nem volt alkalma megtanulni az angol illem­szabályokat, vagy azért, mert csak a film­lepedőn szeret hasra esni, a hercegek előtt nem. Tény az, hogy Charlie Chaplin, miután annyi ragyogó sikert aratott a filmen s miután né­hány héttel ezelőtt London úgy fogadta, ahogy a legnagyobb embereket szokás fogadni, száz­ezres tömegek rajongásával, bankettekkel, a virágok és szónoklatok birnami erdejével, a legelőkelőbb hölgyek és urak meghívásaival s az ünneplés és rajongás minden más tartozéká­val, — Charlie Chaplin most megbukott Lon­donban illemtanból. Megismerhette a népkegy minden forgandóságát. Tegnap még mint nem­zeti hős állott az emberek tudatában, ma már hepciás, illemtudatlan fráter. A londoni sajtó nap-nap után támadja. Ha Angolországiban is volnának vármegyék, ame­lyek határozatokkal szólnak bele olyan dolgok­ba. melyek nem rájuk tartoznak, egész bizo­nyos, hogy már útiban volna a körirat, amely megbélyegzi a filmművész magatartását. Vár­megyék nemlétében azonban a sajtóra marad az ostrom s a sajtó szívesen vállal olyan föl­adatokat, amelyekről tudja, hogy tömegek ro- ■konszeiívével találkoznak. Annyival is inkább, mert Chaplin nem megy Canoesába, nem von vissza semmit, nem kér bocsánatot, sőt egy hírlapi nyilatkozatban alaposan odamondogat az angoloknak, sajtónak, közönségnek, még őhercegségeiknek is. Ő ezt persze könnyebben Páris, május. Áldozócsütörtökön első ízben maradt nyitva éjfélig a kiállítás. Eddig ugyanis nem funkcio­nált a villany, szerdán tartották meg a világítá­si főpróbát, s másnap este kilenckor lángba bo­rult a saint-vincennes-i erdő, misztikus fények ragyogták be Angkor-Vat csipkés ormozatát, az utak. mentén tüzoszlopok gyultak, s a douma- nil-i tóra fény-niagarák zuhogtak órák ho.sz- szán át­Talán a paradicsomban sem pazarolnak több hektowat fényt. Páris még a barcelonai kiállítás fény orgiáit is lefőzte. Igaza lehet ugyan Balás Tivadar dobói plébá­nosunknak, aki unszolásomra, miért nem vezet­tet plébániájába rádiót, azzal érvel, hogy: —- Bevárom, mig annyira tökéletes lesz, hogy nem kell már jobbra kicserélnünk ... Jó, jó, — ezzel szemben azonban ez utón üze­nem neki, hogy az emberek tökéletesedési vá­gyának és képességének még sokáig nem érünk úgy látszik a végére, Babyíon folyton Hely vast épülő tornyai egyelőre még nem omlanak össze. — azt hittem Barcelonában szuper!ativuszát lát­tuk a fényenergiák pazarlásának, s ime, a gyar- matkiállitás még pazarlóbb fényárban úszik, s fogadom, hogy az 1982-iki csikágói világkiállítás valamennyit le fogja húzni. Vagyis, akárcsak a rádióval, a kiállításokkal sem lehet, örökké vár­uk ez vagy az lesz a legtökéletesebb? — nem nyugszik az ember-állat, föl- föl, folyton fölfelé, — rövid az élet papom, — megöregszünk, addig járjuk a világot, mig a köszvény, reuma, isiász engedik, — majd aztán mi, is a rádió mellé te­lepszünk, f; messziről hallgatjuk a világtenger csendes mormolását... Addig azonban minden jó emberemet magam köré szeretném ma gyűjteni, bár együtt járhat­nék be ezt az újkori csodát, együtt gyönyör­ködnénk az emberi szorgalom, tudás, haladás ha­talmas győzelmében. rélt nőstény állatoknak terméketlenölé vált nős­tények petefészkét ültette át, s megfigyelhette, hogy az előbbieknél szabályszerűen mutatkoz­tak külsőleg, s belsőleg, megváltozott magatar­tásukon keresztül, a himi karakter jellemvoná­sai. Steinach fölfedezéseinek gyakorlati jelentő­ségét ma még nem Ítélhetjük, meg, de kétségte­len, hogy túl elméleti érdekességükön, a hor­monális terápia számára is u:j lehetőségeket tárhatnak föl. teheti, mint más. ö csak állampolgárnak angol, de művésznek az egész világé. Ha az angolok haragusznak rá, még mindig megmarad az európai kontinens és a többi világrész, ahol ■szeretik, rajonganak érte és mindig készek őt ünnepelni. És megmarad neki az a jó pár mil­lió dollár, amit művészetével már eddig is ö&z- sze tudott szerezni. Az angolok legföljebb boj- kottálják, ami aligha jelenthet mást. mint hogy nagysikerű uj filmje nem tízmilliót fog jöve­delmezni. hanem csak 9 millió kilencszázezer dollárt. De még ettől sem kell tartama. Az an­golok nem szeretnek rossz üzleteket csinálni. Nagyon jól tudják, hogy Chaplint bojkottálni nekik rossz üzlet: Chaplin meg sem érzi, ők ■ellenben elesnek egy nagy élvezettől. Sokkal valószínűbb, hogy csak annál többen nézik meg filmjeit. Ez így szokott lenni: ha valaki ellen a ■sajtéban politikai, vagy erkölcsi címeken had­járat folyik, ez lehet az illetőnek kellemetlen, de végeredményben csak használ néki, mert olyanok is érdeklődni kezdenek iránta, akik eddig1 nem törődtek vele. Ha gyanakvó ember volnék, akkor arra gondolnék, Charlie maga, szándékosan inszcenálta ezt az egész heccet és nincs is másról szó, mint egy originális és me­rész reklám trükkr ől. Az angol azonban mégis nagy nemzet.. Lehet snob, lehet — mint Chaplin mondja — hipokri- ta, de azért nagy bolondságokat nem csinál. Akárhogy haragszik Chaplinre, mégse vonja kétségbe, hogy nagy művész. Kisebb népeknél, amelyek érzékenyebbek és valódi, vagy vélt sértésekkel szemben hamarabb elvesztik Ítéle­tüket, egy ilyen sajtó-hecc alkalmával okvet­lenül fölmerülne az indítvány: a kormány tiltsa be annak a művésznek a filmjeit, aki „megsér­tette a nemzetet". Az angoloknál erről szó sincs, ők már rég túl vannak azon a szellemen, amely kellemetlen politikai röpiratok miatt le­vágatta a Robinson szerzőjének, Defoe Dániel­nek a fülét. Ők az a nép. amely tanulni tud a saját történelméből s jól megtanulta, hogy az angol nemzet dicsősége Defoe volt s nem azok, akik levágatták a fülét. Ha Chaplin korunk ■egyik nagy művésze, akkor nagy művész ma­rad, ha még annyira megsérti is az. illemet. Az angol nemzet egyik legnagyszerűbb tulajdon­sága. hogy haragudni is okosan tud. Mérgelő­dik, káromkodik, de nem veszti el a fejét. A házmester összevesz a lakó cselédjével. A boltos összerósz a konkurrens boltossal. Az el­lenzéki képviselő összevesz a miniszterrel. És igy tovább. Charlie Chaplin az angol nemzettel vész össze. Van-e valami, ami jobban szemlél­teti egy nagy művész pozícióját a világban? Ennyi fény, ragyogás, szépség előtt megtorpan minden cinizmus, — napról-napra fejlődik, bom­lik az immáron majdnem kész kiállitás, napról- napra látogatjuk, s fedezünk -fel újabb látásra érdemeset. Amit vízzel és fénnyel ki lehetett hozni, Niagaraként ontja elénk a technika modern fi fi­kája. Százezernyi nép asszisztált a ma esti fény- premiernek. Angkor templomának hidján lestük a gyulladó fényt.. Csillagos ég sötét, kékjébe fe­ketén fúródtak a kupolák csipkés kontúrjai. Félelmetesen gigászi ormok,-előtte hangtalan tö­meg. Mindenki az óráját nézte. Most: pont ki­lenc! — s rejtelmes szögletekből sárgás fénycsó­vák olvadt aranyként ömlesztik reszkető fé­nyüket kacér tornyok, kupolák, mecsetek égbe- nyuló ormai közé. s mint megmozdult tenger zug, mozog, sustorog a kíváncsiságában kellemesen kielégített ezernyi néptömeg. A premier sikerült, a kiállítási színjátéknak is biztos most már a sikere. Hozhatják már Ame­rikából a pénzt, özönével jöhet a világ minden népe, kamatok kamatjával kapja vissza a befek­tetett tőkét. S nem puffogó, reklám:^huszonnégy óra alatt csakugyan a félvilágot járhatjuk be a. saint- .vincennesi erdőn. Mai éjszakai sétám Tunisz. Algier, Marokkóba vezet. Eredetiben jártam be mind a hármat, s mégsem ábrándít ki a párisi másolat. Zűrzavaros lárma, sipitó muzsika, tompa dob­verés, s árnyakként iopodzó sötét képű arabusok útjelzői a Tunisz feliér házai közó vezető útnak. Tompafényü pompás szőnyegeit teregeti elénk amott egy humuszos alak. sárgaréz tálcáit, ká­vés ibrikéit, remekbe készült keleti lámpáit kí­nálja egy másik, gyüngyházrakott bútorai közé invitál egy harmadik, s frissen forralt arabé kávéval kedveskednek, melynek árát azonban kamatostól Szedné be vásárlóin, ha ugyan kö­télnek állna bárki is. Az első nagy este még csak Charlie és az angolok írta: Schöpflin Aladár CITK LIGHTS Irta: DUNGARICUS VIATOR 1931 május 24, vasánnap. szemlélődik a rajokban fel-alá hullámzó ember­tömeg, a takarékos francia különben is óvatos, s az igazi vásárlóközönség, akire majd tarka áruit rásózza a bőbeszédű tuniszi arabs, még nem érkezet meg, — majd nyáron, — ba majd a hatvanezer tonnások szállítják őket onnan túl­ról, g a félüresen hozott óriás trunkokat Rt vá­sárolt holmival kell megtölteni, szőnyegnek, tar­ka keleti sálinak, hímzett kimonónak akkor lesz majd itt szapora keletje, s a kiállitás hor­ribilis költségeit ilyen, vagy olyan utón mégis­csak megfizettetik valakivel a franciák.' Ám fárasztó ez a fel-alá járás, álidogálás, bá- mészkodásj Algier szellős kávéházába telep­szünk, alacsony székem, kerevetein,—mily bán­tó ellentét, — legdivatosabb ruhákba öltözött, művészileg megpingált francia dámák finomvo- nalu uracsok, darabos formájú német famíliák telepszenek, helyzethez hangolt füllel hallgatják az arabs zenészek rikoltozó muzsikáját, melyet a legnagyobb jóakarattal sem lehetne szépnek, kellemesnek mondani, ám a nyirottbokru francia parkban is széppé, stilsze-TÜvé teszi a borotvált gyepen sétáló páva rikoltozását a millieu, a hangulat. No és: chacun á són gout. — mennyire meg­rökönyödtünk anno dazumal az Amerikából ránktört jazz hangcirkuszán. — mennyire fölötte állt a Radics Béla finom művészete, s ma nem is bál, ha legalább váltva nem csörömpöl, handa- bandázik a jazz. — S miért volna zengzetesb a jazz, mint a vinyogó arabs muzsika, vagy a keserves oláh duda? # Két francia beszélget a szomszédos asztalnál, elcsitult lárma közben áthallík szavuk: — Olvasta Clément Vautel cikkét a könyv­válságról? — Olvastam, s nem adok igazat neki. __ ...? — Igen, a könyv is megérzi a mindenre rábo­rult árnyakat, de mert azelőtt is luxuscikk volt, tetszetős, de nem helytálló Vautel szellemeske­dése, hogy az emberek nagyobb része könnyeb­ben nélkülözi a szellemi kenyeret, mint a min­dennapi brioche-t. (Beaucoup de gens se passent d’ailleurs plus facilement du pain de l’esprií. que de brioches). Akinek kenyere, ma is inkább könyvet, mint efféle gyarmati haszontalanságot vásárol. Találóbb ebbeli megjegyzése, hogy a könyv­nek két legnagyobb ellensége az autó és a rá­dió. Akinek autóra telik, tellett- annak mindig bőven könyvre is. Mióta azonban autón és nem vonaton utazik, sokkal kevesebb könyvet fo­gyaszt. S a családi ebédlők lámpája alatt is kevesebbet olvasnak, mióta a „hat-lámpás" masi­nák beszélnek, énekelnek, s jazzt és Beethovent felváltva szállítanak füléig — ingyen. — De azért, ohó! — tout comme chez nous!) a jó könyvnek mint a jó színdarabnak mindig meg lesz a keletje, a krízist csak a férgese érzi meg ... — S hadd hulljon? Ebben nincs igaz#?.. Ismét- vinyogni kezdett a muzsika, — a foly­tatást elnyelte a zaj. # S az algíri uccák szűk sikátoraiban mozdulni alig lehet. Az olcsó bazárok csalogató útvesztője ez. Három frankért „valódi" rózsaolajat, két frankért keleti füstölőt, tiz frankért papucsot, s egy frankos csomagolásban szent fétist árul a ravasz arab s mindezt oly ügyes hízelgéssel, hogy ha könyveinknek ilyen kigyósimaságu ágensei lennének, megszűnne minden könyvválság, a „férges" alma is piacra lelne, s egy-kettőre jóllaknék a kecske is­Marokkóban nagyobb a csend, alszik a falu. — ne zavarjuk, hadd álmodják szegény idecipelt feketék, hogy sivatagjaik mélyében, s nem Páris méhében alusszák fáradt álmukat. Akárcsak a teherhajóikon magukkal hozott ősi pálmafák, melyeket széles vedreikkel egyetemben ástak el kiálütásszerte — őszig talán kibírják e kegyetlen változást — bánkódnak, senyvednek, s szenved­nek bámész emberek kiváncsi tekiutete előtt. A kiállitás legszomorubb, legsötétebb része ez. Még az állatpark szabadság-ámitó sziklacso­portjai között is elevenebben mozog az oroszlán, mint e mesterséges faluban kiállítási tárgyként mutogatott nyomorult emberi pária. Hej, ha ezen a lealacsonyított, fekete ember­tengeren kitör egyszer a vihar, — a bibliai víz­özön nem sepert alaposabban a világon végig, niintahogy ez a fekete világ fog a fehér világon bosszút állani. Ma még azonban tehetetlen báb­ként cipeli, — ha kell, háborús vérpadra, — ha üzleti célra kell: mutogatás! tárgyként gyarmati kiállításokra. Siessünk is innen ragyogóbb partok felé. Mesterséges hullámhegyek, fénysugarakkal vi­lágított zuhatagok között vezet az ut a szigetek felé. Hűsítő barlangul szolgálnak majd nyári kánikula idején. Egyelőre még összébb buzzuk testünk körül a köpenyt, a finyásabbja esernyőt, is bont, mint holdsütötte ködpára vonnak fáty­lat szemeink elé e reflektorvilágitotta vizi fiig gönvök, s porszerU harmattal szórják tele a le­vegőt. Vizsugarak zenélő kapuja alatt, vonulunk a hullánlzó tömeggel együtt a kiállitás kivezető kapui felé. Széles lépcsözet vezet a főbejárat hídszerű emelvénye fölé­1 Még egy pillantás a fények városára, alattunk villanyos csilingel, autók kürtje búg. nehezen oszlik az egymásba fonódott sok emberi test. ám ezrenkint nyeli ökot. a föld. repiti száz felé kocsi, fehérlelkü feketék közül csakhamar is­mét. feketeleikü fehér emberek világába jutunk. % 6 'PRAIGAI-AróoVARH IRLAP Mi újság a medicinában? Tr>t«. IMRTTHRr.n RPT.A Hp.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents