Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-24 / 118. (2635.) szám
4 1931 májú ? 24, vasárnap ^BRRCigMAO^^.RlRLAt» Álmodj tovább a borsón Egy kis „mellébeszélés" Irla: KARINTHY FRIGYES Alapítva 1S33* * "elefon 33. V diszmii a A ííveg» porcellán nagy kérekedósé» § K O SIC E, Fő - utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. Budapest, május 23. Nem vitatom, melyik az okosabb, legalább is tapasztaltabb (tehát a másik leckéztető sőre alkalmiasabb) ember — az-e, aki pontosan tudja, hogy mit fog feleLni, mondani, vagy cselekedni kimondott gondolatára felebarátja, vagy az, akinek számára újság és meglepetés szavalnak következménye: a válasz, adjoeistenre és fogadjisten. Csak annyit „szögezek le“ mélabusau, hogy miikor kiét hét előtti cikkeim a polgárság bajáról . megjelent, a vicc kedvéért csaknem szóról- szóra mit fognak válaszolni jobboldalról és baloldalról azok a lelkes olvasóik, akik fű- liiklboítiját se mozgatják, ha történetesein valami uj, megvitatni érdemes, politikai közhelyek ellenőrzésénél fontosabb gondolata támad az embernek. Főként pedig a módszert jósoltam meg. A módszer igen egyszerű, az effajta njság- táraadások erre a receptre készülnek. Kiragadni a felépítő tt gondolat sorból egy mondatot, egy szót, ami alkalmas rá, egy kis esü rés-csavarással, hogy bizonyos „mentalitás" szükségszerű téveszméjének, vagy „legjobb esetiben" (ahogy szocialista bírálóim mondja) rosszhiszemű mellébeszélésnek tüntesse fel a legtisztább törekvést, aminek semmi más célja nincs, nem is lehet, mint hogy a konvencionális frázisok képtelen zűrzavarában, tótágast álló fogalmak dzsungelében egy kis rendet próbáljon teremteni. Gimnazista koromban, emlékszem, egyszer azzal mulattam, hogy az újságcikkből betűket és szótagokat vágtam ki ollóival és azokból szerelmes levelet, sőt verset, ragasztottam össze és elküldtem az ideálomnak. De nem állítottam, hogy abban a cikkben, benne volt ez a. rossz vers. Szocialista bírálóm ellenben azzal denunciál engem a munkásoknál, hogy én nem ismerem és nem értem meg őket (ami nem a politikust, hanem az írót szégyenitené meg bennem, ha igaz volna) és hogy gúnyt űzök szenvedéseikből. És ennek bizonyítására két macskakor möt, két "l idézőjelét idéz a cikkemből, amelyből kide- i riil, hogy én „jobb tudásom ellenére" kiszolgáló m a polgári társadalmat, nehogy ^kényelmes elhelyezkedésemnek" előnyeit elveszítsem, S közben, míg engem felületességgel és hebehurgya Sággal („legjobb esetben" rosszhiszeműséggel) vádol, egy szóval sem említi ennek az inkriminált Írásomnak lényegét és tengelyeit, amivel éppen azt szerelteim volna világgá kiáltani, hogy ez az elhelyezkedés egyáltalán nem olyan kényelmes és előnyös, mint ahogy jobbról és balról beállítjákNemcsak hogy nem kényelmes és nem előnyös, de nem is elhelyezkedés. Hiszen éppen eiz az. Néhány intelligens és okos munkáshivemtől is kaptam levelet, megértőbbeket, mint lollforgató kollégámé, ők maguk is elismerik, hogy a polgári középosztály tönkrement, felőrlődött egyrészt „dolgozó és nemdolgozó tőkés", másrészt a jobb jövőért harcoló munkásság malomkövei közt, viszont éppen azért helyesebbnek tartanák, ha a polgárság ezt az állapotot tudomásulvéve, egyszerűen megszűnt osztálynak tekintené magát, felszámolna, csődöt kérne maga ellen és csatlakoznék valamelyik félhez. Soraiból a derekabbat szívesen tekinti testvérének a munkás, megoszíja vele nyomorúságát és a jövőbe vetett hitét, ami azért kedvezőbb ajánlat, mint a jobboldali, mert másfelől a „dolgozó és nemdolgozó" tőkés legfeljebb fegyverszövetségne lépne vele, de tőkéjét nem osztaná meg.- No lám, ez már értelmes beszéd, arra válaszol, amiről szó van. Ennek már nneg lehet magyarázni, hogy épp oly téves és hibás, mint amilyen értelmes és jóhiszemű a barátságos invitálás. Értsük meg egymást, gyerekek, madárkáim. "De .nem ám úgy, hogy majd ezentúl ti fogjátok elő inni nekem nemcsak azt, hogy . milyen nótára tanítsalak lentieteket, de azt is, hogy magam hogy énekeljem ezt a nótát. Hogy én „tiszta és igaz meggyőződésemet" hogy találom meg a sokféle lehetséges meggyőződés között, azt már csak bízzátok rám, arra az én idejétmúlt, begyepesedett polgári észjárásomra. Ez az észjárás szívesen áll szóba akárkinek az észjárásával, de csak szem tői-szembe: tiszta és Igaz meggyőződéséi csak a tiszta és igaz meggyőződés eszközeivel engedi alakítani és korrigálni, semmiképpen nem fogad el igazabbnak valami! azért, mert százezren kiabálják egyszerire, mintha egy ember jött volna rá, magától- Soha még felületesebb közmondást nem csináltak a „sok lúd disznót győz" vagy „több kar nagyobbat emel" analógiájára ennél, hogy „több szem többet lát", mert annál az egy dolognál, ami van, amit látni kell és lehet, ha az ember elfogulatlanul keresi az igazságot, többet látni azt jelenti, hogy mást látunk, mint ami van. Többre becsülöm azt az embert, akinek még nincs meggyőződése (éppen .azért nincs még, mert nagyon is lelkiismeretesen keresi), mint azt, akiinek mát; vau, de hamis. Az őszinteséget bolond ember téveszti össze az igazsággal — íme ez a meggyőződésem: politikai frázisnak talán ke vés, de éppen elég ahhoz, hogy reményem legyen utóbbit megtalálni Veletek együtt, ha agy tetszik — nélkületek, ha ” úgy gondoljátok, hogy előbbi fontosabb Polgár vagyok-e, egyáltalán? Nem tudom. Soha nem éreztem magam annak — igaz,- hogy másnak se nagyon. i De mikor azt kell látnom, hogy jobbról is, i balról is ellenségesein, makacsul és szándé- i kos tartózkodással figyeli vergődésem egyfelől a hatalmasok érdekszövetsége, másifelől- a szervezkedő osztályönérzet: akkor, negati- vumokból, valahogy kialakul bennem egy határozatlan körvonal, ami talán magában foglalja a polgár fogalmái. Polgárinak lenni talán éppen azt jelenti, , amiből ez a kettő hiányzik. . A tizennyolcadik század forradalmai, amikiből ez a .lelki típus megszületett, éppen, abban különbözött a többitől, hogy hadat üzent osztály ön érzetnék és érdekszövetségnek — akkoriban fordítva állt a világ: a nemesség képviselte előbbit, utóbbira a nyomorúság kényszerűét:te az elnyomottakat. Egy uj eszme nevében és lobogója alatt történt a hadüzenet. ügy hívták: ember szabadság- Jelentette a független választás lehetőségét, gondolatban, elvben, akaratban, cselekedetben!, minden eleven emiber számára. Az idők megváltoztak azóta. A demokrácia túlságosan eszményi, kivihetetlennek látszó koncepciója mögött és alatt a valóságos állapotok kénysizernyomása tömeggé kovácsolta a nélkülözés szenvedő egyéneit — nem azért, mert millió ember szenvedése nagyobb szenvedés, mint eggyé — hanem azért, mert millió ember kiáltása valóiban erősebb és félelmesebb hang, mint egynek megtört sóhaja. Alul a dolgozók tömege, mely a siker kedvéért kénytelen volt lemondani arról, akinek nevében harcba- szállt: a szabad emberiről — fölül a potenciálás erejében elbizakodott hatalom — mindkettő természetes ellensége a klasszikus demokráciának — mit tehet itt a polgár, akinek erénye ugyanaz, ami a bűne: hogy se tömeggé kovácsolódni nem akar és nem tud, se ahhoz nincs kedve és tehetsége, hogy szabadságát embertársai fölötti hatalommá fújja fel? 4c Ezek fények, mit tehet a tények ellen? Tehet-e mást, mint hogy igyekszik őrizni az egyedül lehetséges demokrácia eszményeit, vigyázni rá, rejtegetni, ha keli, ápolni, hogy el ne sikkadjon, össze ne száradjon, életképes legyen, ha majd kedvezőbb időik alkalmassá teszik a talajt, hogy újra élvezzük gyökértelen magvait? Ó igen, mellébesizélek a tényeknek, te mesterednél szigorúbb tanítvány, aki leckéztetsz — no mit gondolsz, miért? Csak azért, mert melléje célzok, mint Teli Vilmos — testvéreim és gyermekeim ezek a „lények" — te csak biggyeszd a szád, bohóc- ,mutatványnak csúfolva a fejről lelőtt alma produkcióját. Nekem a fi amiről van szó. Nem •mellé — közébeszélek a két ténynek, melyek közül, szeirinted, .most rögtön választanom kellene. Közélbeszélek és hangom közelebb van mindkettőhöz, mint a tiéd bármelyik tetején — ez az én dolgom, boldogtalan polgáré, semmi más. Mert csak így lehetséges, hogy ne válasszon el egy világ se tőled, se attól, akitől téged „egy világ választ el" — csak igy lehetséges, hogy jobban értselek meg, mint ahogy te engem: hogy bennemfoglaltassál, akiben én nem foglaltatom. És ültessenek borsóra. Utópia és La.pula tudósai balról, jobbról pedig a zsarnokok utódai, büntetésből, a mórt elábrándoztál — polgár, csakazértse szégyield magad, álmodd tovább a borsón a szabadság álmát. MÉCS LÁSZLÓ: PÁLFORDULÁS Valamikor szivárvány-oszlop voltál. Színiét mindenki megtalálta benned. Az éjszakákat végig álmodoztád: térin és-gyémántok dombnyi darabjából vágyak várát tornyoztad álmaidban. Labdáztál Nappal, Holddal és hegyiekkelAz ifjúság dús imaszőnyegére térdelve minden nyeirserőt imádtál: a Zivatart, a zord gigászt, ki borzas hajjal mérföldés tömlőt hord a vállán, erdőket gázol, hegyről hegyre lépked és árviz jár nyomában nyalva talpát. A szenvedély vulkánjait csodáltad, a földrengések foíldrepiesztö markát, az árvizét, az Örvényt, forradalmait, a sáska-haddá sűrűit tömeg-embert, amint a Múlt parkjában fut falánkul * utána nyúzott fák csontváza rémit. — Megnőtt a lelked: s millió szór ősibb erők születnek benned s minden törpiil 1 Ha most utadba áíl egy tiizokádó: acélos húrt feszítesz át imából a tűz lelett s (holdkóros kötéltáncos) átmegy Istenibe mágnesűit erőkkel. A szüzesség erő! Megváltást rejt. Csodálod. Anyák pókháló-türelmét imádod, mellyel kínok veszett bivalycsordáját megkötözik s tőgyükből tejet fejnék. Ha hangyák, méhek titkait kilessük. Isten országát megcsináljuk nyomban. A Föld gyomránál izzóbbnak csodálod a lélek nyugtalan tüzü kohóját, melyben gyémántnál, türkiznél, aranynál különb csodák készülnek nagy titokban! Bűnből, bajból üveget olvaszt lelkünk s a tiszta költő üvegházat épít. Erő! csoda: jégkorszakban virágház! A fények ősi Csűrjéből zsákokban fényt hordasz haza Hallal sivatagján, agy-emberkék rothadt honán keresztül! Virág-bombát dobálsz s kertjük tavaszba buzdúl, mint nagy költőtől kis-tavaszú költők. Erő! csoda: ott vár a szerelem-kert, a fák helyett mágneis-szépségű testek, bairnálló bársony s aranyié haj-lombok, szerelmi epreik, csóksalmák. narancsok, először-ny.iló bibor-álmu bokrok ^ hívnak s bár tested kémjük, vár-Judása: — te, Ember, ezt az árulót, a tested, paláinkra szegzed csúnya denevérként, fehér lelked meg megy a Golgotán fel, a rothadásban, éjben Jelenés vagy, a ciklon térd re, hull, az óceánok hnzsánnáznak s tűzhányók szalutálnak. I Cl Tát'11 fiÜFJIittf május 31 •én nyitják meg I
